Petőfi Népe, 1977. október (32. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-06 / 235. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1977. október 6. Forradalmi változások az építőiparban Az építőiparban a vasbeton­építés klasszikus formája sokáig a helyszínen készült, zsaluzatban megszilárduló monolitbeton volt. A vasbeton épület hagyományos alakjaiként pedig a pillér—geren­da—lemez kombinációt ismerték. E szerkezetek technológiája foko­zatos fejlődésen ment át, mígnem kialakultak a korszerűsített mo- nolit-vasbetonépítés legújabb módszerei. A korszerű vasbeton váz a klasszikustól lényegesen különbözik. A hagyományos pil­lér—gerenda—lemez szerkezetet a vasbeton falból (esetleg pillérek­ből) és összefüggő, alul-felül sík vasbeton lemezből álló, bordák és gerendák nélküli vázkonstruk­ció váltotta fel. A korszerűsített monolit-vasbetonépítésnek a ma­gasépítésben elsősorban azoknál az épületeknél van. létjogosultsá­ga, ahol az azonos méretek és az azonos méretű szerkezetek sok­szor ismétlődnek. A mélyépítés­ben elsősorban támfalak, szenny­víz. és közműcsatorna építésénél alkalmazható. A forradalmi változások idő­szakát élő építőipart sokféle technológiai irányzat jellemzi. Az iparosított építéssel, a korszerű építéstechnológiával a helyszíni, vizet igénylő munkáik kizárhatók. Meg kell szüntetni, illetve fo­lyamatosan csökkenteni kell a falazó- és vakolómunkát, szere­lő jellegűvé kell változtatni a befejező munkákat is. Az iparosított építés, vagyis az üzemi gyártás és szerelés alkal­mazásának klasszikus formája az acélszerkezet. Korszerű formája a könnyűacél-szerkezetes építési rendszer, a gyárilag magas ké­szültségi fokon előállított köny- nyűszerkezetek ugyancsak hely­színen összeszerelhető építési módja. • Képünkön: könnyűszerkezetes üzemcsarnok építése. (MTI Külföldi Képszolgálat—KS) Távmásolás - másodpercek alatt A távmásolás iránti igény vi­lágszerte megnőtt. Különösen a japán és az amerikai ipar jár az élen a távmásoló berendezések kifejlesztésében. A képen látható „Quick—FAX” képtovábbító rendszerrel 26 másodperc alatt juttatható el a kiváló minőségű másolat Tokióból New Yorkba. A távmásoláshoz az eredeti anyag felületén levő információt (szöveg, kép, rajz) ponthálózatra bontják. A képpontok optikai tu­lajdonságait (fehér-fekete, szürke árnyalatok, szín) villamos jelek­ké alakítják, majd a hírközlési úton eljuttatva, a vétel helyén maradandó formában rögzítik, a képpontok összeállításával. A távmásolás minősége kompro­misszum a felbontóképesség (mi­nimálisan 2,5 vonal milliméteren­ként), a képpontok tulajdonságai és az átviteli idő, valamint a ren­delkezésre álló átviteli út tulaj­donságai és az átvitel költsége között. Jelenleg elsősorban tele­fonvonalakon történik az átvitel. Egy A/4 formátumú lapot, az ál­talában használatos 3,85 vo- nál/mm-es felbontás alkalmazása esetén, kb. 1 millió képpontra kell felbontani. • Képünkön: az új japán—ame­rikai távmásoló berendezés. A távmásolás bizonyos esetek­ben persze nem helyettesíti az eredeti példányok továbbítását. Például jogi okok miatt szerző­déseket, a kép gyengébb minő­sége miatt a különleges nyomda- technikával készített anyagokat nem lehet távmásolással a cím­zetthez eljuttatni. A lengyel Állami Higiéniai In­tézetben átmenetileg „indexre” kerültek az antibiotikumok. Az intézet munkatársai jelenleg az antibiotikumok gyógyító hatásá­nak kutatása mellett a baktériu­mok egyre nagyobb mértékű im­munitásával, ellenálló tulajdon­ságaival és az antibiotikumok túladagolása esetén előforduló káros hatásokkal foglalkoznak. A baktériumok ellenállóképessége jelentősen nőtt azzal is, hogy az élelmiszeriparban fokozott mér­tékben alkalmazzák az antibioti­kumokat. A túlzott adagolás kö­vetkeztében az antibiotikumokra immunis betegségkeltő bakté­riumtörzsek alakulnak ki. A bak­tériumok immunitása különösen az ételmérgezéseket okozó salmo­nella esetében nőtt. A lengyel kutatók tapasztalatai szerint az antibiotikumok elterjedt alkalma­zásával függ össze az utóbbi idő­ben az allergikus és gombás meg­betegedések nagy száma is. A gyógyításnak ez az értékes fegyvere — az antibiotikum — kétélűnek bizonyul, ha mértékte­lenül bánnak vele. A lengyel ku­tatások eredményeit igen nagyra értékelik világszerte, s felkeltet­ték az Egészségügyi Világszerve­zet érdeklődését is. (BUDAPRESS — INTERPRESS) ELŐRELÉPNEK A JUHTENYÉSZTÉSBEN Akasztói kezdeményezés KENDŐZETLENÜL Nem tartják be! Az akasztói Béke Szakszövetkezet hatezer hektárnyi területéből 2500 hektár a gyep­terület. A gazdaság vezetése már évek óta keresi a rét és legelő hasznosításának kor­Dr. Féderer Ferenc főmező­gazdász elmondja: — A mi területünkön hagyo­mánya van ennek az ágazatnak. Fejlesztése jól beleillik a gaz­dálkodás tartalékainak feltárásá­ba. Az a törekvésünk, hogy a jószágokat a gyepterület tartsa el. A rét. és legelő javításával a fűhozamot növeltük, ezzel együtt gondoskodtunk a téli takarmá­nyozáshoz bizonyos mennyiségű szénáról. A hízóbárányokat táp­pal etetjük. A hizlalás egyébként nyereséges, maga a tenyésztés egészében nem az. Az a törek­vésünk, hogy a gazdaságosabb módszerek bevezetésével elérjük, hogy ez az ágazat is nyereségessé váljék. Ügy véljük, hogy az Idén ez sikerülni fog. A tenyésztői munka megjavítá­sához már korábban hozzákezd- tünk. A hazai fajtákat húsmeri- nóival, valamint a finomabb gyapjút adó aszkániai szovjet fajtával keresztezzük. Az utódok fejlődési erélye jobb, magasabb és jobb minőségű a gyapjúhozam is. Seres István főkönyvelő az előbbiekhez hozzáteszi: — Szakszövetkezetünk — ahogy mondani szokták —nagy fába vágta a fejszét. Az új juihtenyész- tő telep mintegy 25 millió forint beruházást igényel. Egyedi tervek alapján saját építőbrigádunk ki­vitelezésében épül. Létesítéséhez az adott ösztön­zést, hogy több intézkedés tör­tént a juhtenyésztés jövedelme­szerű módszereit. így döntöttek a juhtenyész­tés fejlesztése mellett. Jelenleg 3700-as anya- állományuk van, amelyet 1980-ig ötezerre kívánnak növelni. A két új hizlalda már élkészült. (Méhesi Éva felvétele) zővé tétele érdekében. Növelték az állami támogatást a tenyész­tésben, emelték a gyapjúárakat. Az ösztönzőrendszer azonban vé­leményünk szerint még finomí­tásra szorul. Mi addig is, míg változtatás nem lesz, keressük az olcsóbb, gazdaságosabb módszere­ket, mint ahogy az előbbiekben erről szó volt. Az egyik nagy gondjuk a szak­ember-utánpótlás. A főmezőgazdász erről ezt mondja: — Tizenöt juhászunk van je­lenleg. Ma már ez a munka sem olyan, mint azelőtt. Több tudást, nagyobb felelősséget követel, az igények is magasabbak. Az új telepen, amely húsz épületből áll majd, szociális létesítményre is szükség lesz. A nagyszabású beruházásból egyébként eddig két hizlaló ké­szült el. Az akasztói Béke Szakszövet­kezet kezdeményezése figyelemre méltó. A cél az, hogy télen-nyá- ron a gyepről éljen a juh. Kora tavasztól késő őszig legel a jó­szág. Télen pedig fűszilázs, szé­na formájában kapja a takar­mány nagyobb részét. Természe­tesen a hízók számára ezen fe­lül más táplálék is szükséges. Itt is van olyan elképzelés, hogy tápok helyett saját termesztésű takarmányt adnak. Jól jövedelmezett már eddig is a bárányhizlalás, az export. Ta­valy például több mint 2600 pe­csenyebárányt értékesítettek Két' millió forint árbevételük volt a gyapjúból. Most már az a cél, hogy a tenyésztés többi ágazatai­ban is előre lépjenek a jövedel­mezőséget illetően. K. S. Két lány a gyárban — Huszonkilenc kislány tett három hónappal ez­előtt sikeres szakmunkásvizsgát — mondja Pál Já- nosné, az Alföld Cipőgyár kiskunfélegyházi gyárá­nak személyzeti előadója. Közülük huszonöt itt is maradt nálunk az üzemben. Jövőre újabb huszonkilenc kislány, azután pedig huszonhét kap szakmunkás-hizonyítványt. Az első­évesek száma, sajnos, csak tizenkilenc (legalább har­mincra lenne szükségünk, hogy fejlődő gyárunk szakmunkás-utánpótlása biztosítva legyen). Egyébként mindent elkövetünk azért, hogy a fia­talok ne csak megtanulják, hanem meg is szeres­sék a szakmát. A harmadik évben például már teljesítményük után megfelelő bért is kapnak. Hosszú évek tapasztalata, hogy a szakmunkás-ké­pesítés megszerzése után csak azok mennek el tő­lünk, akiknek valóban komoly családi okuk van erre. Ügy érzem, munkánk nem volt hiábavaló. S hogy a lányok megszerették a szakmát, mi sem bizonyít­ja jobban, mint hogy a nálunk maradt huszonöt kislányból tizennégyen máris továbbtanulnak, be­iratkoztak a Bőripari Szakközépiskolába. Két vagy három év múlva érettségi bizonyítványt kapnak. Közülük többen már azt is eldöntötték, hogy ma­gasabb cipőipari képesítést szereznek. A lányok hathetes próbaideje nemrég telt le. Mint közvetlen termelésirányító szakemberektől ér­tesültem, elégedettek minőségi, mennyiségi teljesít­ményükkel. A halkan zsongó hatalmas munkateremben fi­gyeljük az ifjú „szakikat”. Az egyik gépnél szőke kislány szorgoskodik elmélyült figyelemmel. Takács Julianna nagyon meglepődik, amikor megkérem, mondjon néhány szót önmagáról. — Amikor elvégeztem az általános iskolát, női szabónak jelentkeztem. Nem vettek fel, és szeren­csére, mert nagyon megszerettem ezt a szakmát. Ebben természetesen nagy szerepe van az idősebb szakmunkásoknak, tanítómestereimnek, közöttük is Erzsiké néni — Szondi Lászlóné művezetőnek. Nem volt pedig könnyű a tanulás. Petőfiszál- láson lakom és a mindennapi bejárás nagyon fá­rasztott. A tanyánkban nincs villany, s petróleum- lámpa mellett tanultam. Közben segítettem otthon az állatok ellátásában is, szóval, nem volt könnyű az elmúlt három év. A tanulás mindezek ellenére jól ment. A nyáron a szákmunkástanulók verse­nyében megszereztem a gyári, majd a megyei első helyet. Az országos versenyben, sajnos, már csak a tizedik hely lett az enyém ... Ami pedig a szaíkmunkásságom első három hó­napját illeti, elégedett vagyok. Igaz, sokkal nagyobb a felelősségünk a kezünkből kikerült munkáért. Az első hónapban 2600 forint volt a fizetésem, remé­lem, ezután sem lesz kevesebb. Az életem külön­ben nem sokat változott, tanulok tovább, s remé­lem. az érettségi után meg tudom majd szerezni a technikusi oklevelet is ... Kissé távolabb Földi Éva gépe mellett állunk meg néhány percre. — Én is azok közé tartozom — mondja derűsen —, akik eredetileg nem ebbe a gyárba készültek. Hajszálon múlt, hogy nem sikerült megvalósítani gyerekkori vágyamat, és nem lehettem óvónő. Nagykőrösre jelentkeztem, de nem kaptam kollégiu­mi elhelyezést és kénytelen voltam más pályát vá­lasztani. Nem volt nehéz hiszen szüleim itt dol­goznak ebben a gyárban, édesapám 1959, édes­anyám pedig 1964. óta. Amikor kútbaesett az óvó­női pálya, gondolkodás nélkül jöttem szüleim után. Mit mondjak a szakmunkásvizsga utáni három hónapról? Szeretek dolgozni és örülök annak, hogy a korábban megszokott környezetben lehetek. KISZ. alapszervezeti vezetőségi tag vagyok, sőt, már fel­vettek az egyik szocialista brigádba is. Remélem, hogy termelő- és társadalmi munkámmal majd én is segíteni tudom a kollektíva eredményeinek nö­velését. Nagyon örültem az első fizetésnek de nem köl­Takács Julianna. Földi Éva. (Opauszky László felvételei) lőttem el az egészet. Elhatároztam, hogy most ezer­ötszáz. később pedig havonta ezer forintot az OTP gondjaira bízok. Még ugyan nincs különösebb cé­lom a takarékoskodással, később azonban majd, esetleg ha férjhez megyek — jól jön a nagyobb összeg. — Egyébként én is beiratkoztam a szak- középiskolába, s szeretnék idővel technikusi képe­sítést szerezni, Remélem, sikerülni fog... O. L. Elég gyakran tapasztalhatja az ember, hogy amikor vásárolni akar, az üzlet ajtajában kifüg­gesztett kis tábla ebben megaka- dalyozza: áruátvétel miatt zárva; Mit tehet ilyenkor az Vagy megvárja, amíg egy-két óra múlva lezajlik az átvétel és új! ta kinyílik a bolt, vagy bosszú­san sarkon fordul és elindul sze­rencsét próbálni másik üzletbe. az adott városbani nagyközségben van másik olyan kereskedelmi egység, ahol besze­rezheti a vásárolni kívánt árut. Basszusaga azonban mégsem múlik el, hiszen az áruátvétel miatt bezárt üzlettől további gya loglasra kényszerül, a másik bolt- ban tálán nem kapja meg azt a cikket, amit az előzőben pedig látott, tudja, hogy van belőle jócskán. Persze azt is tudja, hogy az aruátvétel miatt bezárt bolt dol­gozói ilyenkor nem ölbe ejtett kézzel ülnek, hanem sokkal na­gyobb iramban végzik munkáju- kat, mintha nyitva tartanának. Ladaikat, kötegeket cipelnek, ugyanakkor tálán ok is idegeseik az ajtó előtt álló, s emeltebb hangon kérdezősködő vásárlók láttán. Be valóban be kell-e zár­ni az üzletet — szabad-e bezárni — amikor megérkezik az áru? A válasz egyértelmű, ha a jog­szabályt nézzük. A Belkereske­delmi Minisztérium 15/1968-as számú rendeletének melléklete­ként közzétett üzleti szabályzat úgy rendelkezik, hogy nem sza­bad bezárni a boltot áruátvétel miatt. Már most megállapíthat­juk tapasztalataink alapján, hogy ezt nem tartják be. Min­denki tudna példákat említeni erre. De nem is a példák említé­se az elsődleges, hanem az, hogy a boltok, üzletek dolgozói tartsák be a rendeletet, amely éppen a vásárlók érdekeit van hivatva szolgálni. Mert, sajnos, az is ta­pasztalat, hogy gyakran nem egy­két órára, hanem fél napra is kint függ a kis tábla az ajtó­ban. Ez a tény elsősorban és különösen olyan településeken bosszantó — amint említettük —, ahol nincs másik hasonló üzlet, bolt, áruház. Természetesen megértéssel kell lenni a kereskedelmi dolgozókkal szemben is. Abban az esetben például, ha a bolt egyszemélyes, a boltos kénytelen bezárni az áru megérkezésekor, mert egy­szerre nem tud kiszolgálni és árut átvenni. Ezt megértik a vásárlók és ha nem is türelme­sen, de várnak. Van azonban ennél bosszantóbb jelenség is a kereskedelemben, s itt elsősorban kecskeméti tapasz­talatokat említhetnénk. Nem tartják be a nyitvatartási időt. Az üzlet, amelyiknek a kiraka­tában tábla „hirdeti”, hogy nyi­tás kilenckor, még kilenc után-tíz perccel is zártl ajtókkal osszantja az esetleg már sorban álló vásárlókat. Ennek a másik változata az a szintén tapaszta­latokon alapuló megállapítás, hogy záróra előtt fél órával már takarítanak, rendezgetnek, a pénztárban számolnak, s amíg a pénztáros nem ér a félméteres számoszlop végére, a vásárló ott toporog a kis pult előtt, szoron­gatva a blokkot, a pénzt. Olyan esettel is találkoztunk már, ami­kor záróra előtt tíz perccel, ne­gyedórával az egyik eladó az aj­tóban állva már senkit nem en­gedett be. Csak kifelé lehetett jönni. Ha ezekhez még hozzá­vesszük a néhol tapasztalható nem éppen udvarias hangot, a ri­degséget, a goromba elutasítást, akkor talán érthető, ha sokan nincsenek a legjobb véleménnyel a kereskedelemről, annak néhány egységéről, néhány dolgozójáról. Tudjuk, nem könnyű a keres­kedelmi dolgozók munkája, hogy nekik is vannak gondjaik — munkahelyi, egyéni és családi gondjaik egyaránt, s nem min­denki tudja megtenni, hogy eze­ket elfeledve álljon a pult mögé, ök is sietnek este a családhoz,' mint mindenki. Ez a megértés azonban nem adhat felmentést minden mulasztásra, minden sza­bálytalanság fölötti jószívűsködő elnézésre. A kötelességet máshol is teljesíteni kell. S nem azt mondjuk, hogy ezen a téren min-; denhol a legnagyóbb rend van,' de .most csupán a kereskedelem­ről szóltunk. — dorgál — PAPRIKA KÜL ÖN LEGES SÉG A KISALFÖLD ÖN Emberfej nagyságúra nőtt Ónodi Imréné győrszentiváni lakos kertjében a paprika. Az óriás méretű termés csak­nem fél kilogrammos (46 dkg). (MTI-fotó: Matusz Károly felvétele—KS) / Antibiotikumok - „indexen”

Next

/
Thumbnails
Contents