Petőfi Népe, 1977. október (32. évfolyam, 231-256. szám)
1977-10-05 / 234. szám
2 • PETŐFI NÉPE • 1917. október 5. Megkezdődött a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának rendkívüli ülésszaka (Folytatás az 1. oldalról.) métlődött az, amit már ezerszer lehetett tapasztalni a szovjet hatalom fennállásának éveiben: a „lélektani hadviselés” szakértőit a Szovjetunió sikerei vajmi kevéssé érdeklik. -Nekik csak egy céljuk van: megakadályozni a szocializmus befolyásának növekedését, bármilyen eszközzel bizalmatlanságot, ellenszenvet kelteni vele szemben. Ebből táplálkozik az a tendencia is, hogy ne annyira informáljanak az új gjovjet alkotmányról, mint inkább kiforgassák tartalmát, csökkentsék jelentőségét, vagy egyszerűen agyonhallgassák legfontosabb megállapításait. Különösen dühödt támadásokat intéztek a szovjet állampolgárok jogairól és -kötelezettségeiről szóló tételek ellen. A szovjet alkotmány bírálói nem voltak irigylésre méltó helyzetben. Nem tudtak kitérni ugyanis az elől a tény’ elől, hogy az alkotmány tervezete minden más alkotmányhoz -képest szélesebben, világosabban és teljesebben tartalmazza az állampolgárok szociális-gazdasági és politikai jogait, és e jogok érvényesítésének konkrét biztosítékait. Mit is állíthatnának szembe a fejlett szocializmusnak e reális eredményeivel a tőkés rendszer prókátorai? Tízmillióknak a munkanélküliséghez való „jogát” vagy a betegeknek azt a „jogát”, hogy nélkülözzék az orvosi segítséget, mivel az óriási összegekbe -kerül? Avagy a nemzetiségi kisebbségeknek azt a „jogát”, hogy megalázó megkülönböztetést szenvedjenek a munkában és az oktatásban, a mindennapi és a politikai életben? Vagy talán azt a „jogot”, hogy örökös félelemben élhetnek a szervezett bűnözés mindenhatósága alatt, s láthatják, hogy a sajtó, a film, a televízió és a rádió hogyan követ el mindent annak érdekében* hogy az ifjú nemzedékeket az önzés, a kegyetlenség és az erőszak szellemében neveljék? A burzsoá hírmagyarázóknak nincsenek ínyére a tervezetnek azok a tételei sem, amelyekben az SZKP-nak a szovjet társadalom életében betöltött szerepéről van szó. Teli torokkal üvödtik, hogy ez „a kommunista párt diktatúrájának kikiáltása”. Mit lehet erre mondani? A kirohanások Oka világos. A kommunista párt a szovjet nép élcsapata, annak legtudatosaibb, élenjáró része, amely elválaszthatatlan a nép egészétől. A pártnak semmiféle más érdeke nincs, -mint a nép érdeke, ha valaki megpróbálja szembeállítani egymással a Pártot és a szovjet népet, s „a párt diktatúrájáról” elmélkedik, ez annyit jelent, mint ha például a szívet próbálná szembeállítani az emberi -szervezet egészével. összhangban a párt programjával A kommunista párt a Szovjetunió alkotmányának keretei között tevékenykedik. Mit érdekli azonban ez a burzsoá kritiku- Bokait? Ök csökkenteni szeretnék a pártnak a szovjet társadalomban betöltött szerepét, mivel minden vágyuk az, hogy meggyen- feítsók országunkat, szocialista rendszerünket, kioltsák kommu- hista eszméinket. Szerencsére, képtelenek erre. A kommunista párt szerepe annak arányában fog növekedni a társadalom életében, ahogy a szovjet emberek egyre bonyolultabb és felelősségteljesebb feladatokat oldanak meg a kommunizmus építésében. Ez, -teljes összhangban pártunk programjával, a szocialista demokrácia egyre mélyrehatóbb kifejlődéséhez vezet. A burzsoá táborbeli bírálóink és (őszintén szólva velük együtt egyes elvtársaink a nemzetközi munkásmozgalom soraiból is) nem látják, vagy -nem akarják látni a legfontosabbat — állami és társadalmi fejlődésünk dialektikáját. Ez a dialektika abban foglaltatik, hogy -a szocialista állam fejlődésével és -tökéletesedésével párhuzamosan az állampolgárok milliói egyre aktívabban vesznek részt a hatalmi szervek, a népi ellenőrzés munkájában, a .termelés és az elosztás irányításában, a szociális és kulturális politikában, az igazságszolgáltatásban. Egyszóval a szocialista demokrácia fejlődésével államunk fokozatosan kommunista társadalmi önigazgatásba nő át. Ez a folyamat természetesen hosszas, de töretlen. És meggyőződésünk hogy a Szovjetunió új alkotmánya jól szolgálja majd a -kommunista építés e fontos oéljának elérését”. Az új alkotmányt joggal nevezik a fejlett szocialista társadalom élete törvényének. Éppen ilyen társadalom épült fel a Szovjetunióban — mondotta Brezsnyev, aki beszédének további szakaszában részletesen kitért a fejlett szocialista társadalom jellemző vonásaira, a kommunista társadalmi formáció kialakulásának történelmi folyamatában betöltött helyére. Leonyid Brezsnyev több olyan meggyőző adatot idézett, amelyek képet nyújtanak arról, hogy milyen nagy a különbség a szocializmus jelenlegi fejlődési szakasza és az előző, az 1936-os alkotmány megszületésének időszaka között. Az 1936. évi bruttó társadalmi termék előállításához jelenleg kevesebb, mint egy hónapra van szükség. Nemcsak a technika változott meg, hanem az azt irányító emberek is. Ma már a munkások 73,2 százaléka rendelkezik közép- vagy felsőfokú képzettséggel. Negyven évvel ezelőtt ez az arány kevesebb mint nyolc százalék volt. Ugyanez alatt az időszak alatt az iparban harmincnégyszeresére, a mezőgazdaságban pedig negyvenhétszeresére növekedett a felső- és középfokú képzettséggel rendelkező szakemberek száma. A szovjet emberek életszínvonala is egészen más képet mutat. Az 1936. évi 14,9 millió négyzetméterrel szemben 1977-ben 110 millió négyzet- méter lakás épül. Nem lehet persze mindent számokban kifejezni. E hatalmas arányú anyagi és kulturális fejlődés a városi és falusi munka- és életkörülmények, a fizikai és szellemi munkafeltételek jelentős mértékű közeledését eredményezte. A szocializmusban a szovjet emberek új nemzedékei nőttek fel, kialakult szocialista tudatuk. E folyamatok eredményeként joggal elmondható, hogy a Szovjetunióban felépült a fejlett szocializmus, elérkezett az új társadalom érettségének az a szakasza, amelyben befejeződik a társadalmi viszonyok átrendeződése, mégpedig a szocializmusra szervesen jellemző közösségi elvek alapján. Ebből következik, hogy tág tér nyílik a szocializmus törvényeinek érvényesülésére, előnyeinek megmutatására a társadalmi élet minden területén, ebből következik a társadalmi rendszer szerves egysége és dinamizmusa, politikai stabilitása, megbonthatatlan belső egysége. Ez a magyarázata valamennyi osztály és társadalmi csoport, valamennyi nemzet és népcsoport fokozódó közeledésének és a történelmileg új társadalmi és Internacionális közösség, a szovjet nép kialakulásának. Ebből ered az új, szocialista kultúra, az új szocialista életmód meghonosodása. A Szovjetunió ma az október szülte állam fejlődésének olyan szakaszában van, amely az érett szocializmusra jellemző. Következésképpen az állami szervek feladatai, azok szerkezeti felépítése és funkciói, működési rendje is meg kell hogy feleljenek a társadalom fejlődése e szakaszának. Éppen ezt az összhangot biztosítja a Szovjetunió új alkotmánya. „Amikor elfogadjuk, teljes joggal jelenthetjük ki: újabb fontos munkát végeztünk el, amely közelebb viszi az országot pártunk és népünk nagy céljainak eléréséhez” — jelentette ki Leonyid Brezsnyev. ‘ * Leonyid Brezsnyev előadói beszédét sokszor megszakította a küldöttek egyetértését kifejező taps. A beszéd elhangzása után a Legfelsőbb Tanács küldöttei hosszan tartó tapssal köszöntötték az ország új alaptörvényének beterjesztését. Ezt követően a küldöttek egyhangúlag megválasztották az új alkotmány szövegének 163 tagú szerkesztő bizottságát. A bizottság elnöke Leonyid Brezsnyev. * A szovjet parlament két házának külön ülésével folytatódott kedden délután a moszkvai Kremlben a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának hetedik, rendkívüli ülésszaka. A Legfelsőbb Tanács rendkívüli ülésszaka szerdán folytatódik. (MTI) A magyar-lengyel gazdasági kapcsolatok A szocialista Lengyelország a magyar külkereskedelem jelentős partnere. Exportunkban az 5., az importunkban pedig a 6. helyet foglalja el. Kivitelünknek és behozatalunknak egyaránt 4,4 százalékát bonyolítjuk a baráti Lengyelországgal. A magyar exportot gépek, autóbuszok, élelmiszeripari és mezőgazdasági termékek, állattenyésztő telepek, valamint a timföld alkotja. Behozatalunk elsősorban nyersanyagok- , ból (kén, kőszén), továbbá tehergépkocsiból, tengeri hajóból, kombájnból és alumíniumból áll. Az árucserén kívül a külkapcsolatok fontos formáját jelentik a kooperációban és a gazdasági együttműködés más formájában (pl. szakosodás) előállított termékek aránya. 1974-ben a magyar—lengyel külkereskedelem 16 százalékát, 1980-ban pedig már 25 százalékát fogják alkotni a kooperációs termékek. Ilyen típusú együttműködés valósult meg az autógyártásban (alkatrészekért gépkocsit kapunk), a kohászatban (választék bővítése céljából), a szerszám- gépgyártásban, elektromos gépek előállításában, továbbá a vegyipar területén is (poliakrinil- és PVC-szál szállításokért selymet hozunk be). — TERRA — Szabadon bocsátották Indira Gandhit ŰJ-DELHI Tizenhat órával azután, hogy a biztonsági rendőrség őrizetbe vette, bírói utasításra kedden sza. badon bocsátották Indira Gandhit. India volt miniszterelnökét. A jelenlegi kormány által „korrupcióval és hatalmi visszaélésekkel’’ vádolt politikus kihallgatása után az illetékes vizsgálóbíró úgy ítélte meg, hogy „nincs elfogadható ok a vádlott letartóztatásának elrendelésére”, s szabadlábra helyeztette Indira Gandhit. Egyben utasította a hatóságokat, hogy ne korlátozzák a volt miniszterelnökasszony mozgás- szabadságát. BÉCS Bruno Kreisky osztrák szövetségi kancellár és Hannes Androsch pénzügyminiszter hétfőn ismertette a kormánynak a költségvetési deficit szanálását célzó úgynevezett intézkedési csomagtervet. A jövő év különböző időpontjaiban érvénybe lépő rendelkezésekkel a Kreisky-kormány 14 milliárd schilling kigazdálkodását tervezi. A vasárnapi burgenlandi választások után egy nappal nyilvánosságra hozott takarékossági intézkedések terheket rónak a munkáltatókra és a munkavállaló fogyasztókra egyaránt. Január 1-től az eddigi 18 százalékról 30 Csaran Szingh belügyminiszter közben sajtóértekezletet tartott, s követelte, hogy Indira Gandhit „a 'háborús bűnösök nürnbergi peréhez hasonló” tárgyaláson vonják felelősségre tettei miatt. Azzal vádolta, hogy miniszterel- nölksége idején az előnyösebbnek tűnő árajánlatokat figyelmen kívül hagyva egy francia cégnek adott 17,4 millió dollár értékű olajkutatási megbízatást Indiában, s hivatali tekintélyét felhasználva az országos választások idején különböző vállalatoktól gépkocsikat igényelt pártja választási kampányához. (AP, Reuter, AFP) százalékra emelkedik a luxuscikkek utáni úgynevezett adótöbblet. Ide tartoznak a személy- gépkocsik, szőrmék, ékszerek, antik áruk, csónakok és a híradástechnikai újdonságok. A jövő év közepétől úthasználati átalány formájában — a szállított teher súlyának arányában — megadóztatják áz Ausztriába belépő külföldi tehergépkocsikat. Csekély mértékben szűkítik az importált áruk körét, és a kormány fél százalékkal megemeli a munkáltatók adóhozzájárulási kötelezettségét. A vállalatok és munkáltatók a jövő évtől a családi pótlékra szánt alapjuk egy százalékát is a nyugdíjalapba kötelesek befizetni. események .4/ sorokban NEW YORK __________________ P úja Frigyes külügyminiszter, az ENSZ-közgyűlés 32. ülésszakán résztvevő magyar küldöttség vezetője — Szarka Károly külügyminiszter-helyettes és Hollai Imre nagykövet társaságában — látogatást tett Lazar Mojszovnál a közgyűlés elnökénél és megbeszélést folytatott vele az ülésszak hapirendjén szereplő fontosabb kérdésekről. Külügyminiszterünk ugyancsak az ENSZ-ben tárgyalt Phouna Sipraseuth laoszi miniszterelnök- helyettessel és külügyminiszterrel, Willibald Pahr osztrák J, A. Ohissano mozambiki, valamint P. Patterson jamaicai külügyminiszterrel a kétoldalú kapcsolatokat érintő, valamint az ülésszak napirendjén szereplő nemzetközi kérdésekről. (MTI) MADRID A franciaországi Perpignanban utoljára találkozott a száműzetésben josep Tarradellas, a genera- litás elnöke a katalán politikai pártok vezetőivel. A tanácskozáson olyan megállapodás született, hogy Taradellas az ideiglenesen helyreállított generaliitás elnökeként október 20. táján tér vissza véglegesen Barcelonába. A kata^ Ián politikai pártok vezetői egyben köszönetét mondottak Franciaországnak, amiért sok éven át otthont adott a katalán autonómia száműzetésben működő intézményeinek. Osztrák takarékossági csomagterv Október 24-én este Lenin úgy döntött, elhagyja azt az illegális lakást a viborgi városrészben, ahol Finnországból való hazatérése óta rejtőzött és elmegy az események központjába, a forradalom akkori főhadiszállására, a Szmolnijba. „A biztonság kedvéért — írja Eino Rahja régi bolsevik — elhatároztuk, hogy kimaszkírozzuk. Amennyire lehetett, kicseréltük a ruháját, bekötöttük az arcát egy meglehetősen piszkos kendővel, mintha a foga fájna és öreg sapkát tettünk a fejére.., ♦ 12. „Az Ideiglenes Kormányt megdöntöttük.. ” Így érkezett meg munkatársaihoz az a férfi, akiről néhány óra múlva mindenki másnál többet írt nemcsak az orosz, hanem a világsajtó is. Reggelre eldőlt Ezen az estén tíz óra körül Le- vickij tábornok a vezérkar képviselőjével folytatott telefonbeszélgetés során így fogalmazott: „Az a benyomása az embernek, mintha az Ideiglenes Kormány egy olyan ellenséges állam területén volna, amély befejezte a mozgósítást, de még nem kezdte meg az aktív tevékenységet. S éppen az a tény, hogy a bolsevikok. bár gyakorlatilag régen megvan a lehetőségük arra. hogy valamennyiünkkel leszámoljanak, mégis ennyire határozatlanok, feljogosít arra a feltevésre, hogy nem mernek ujjat húzni velünk ...” Körülbelül ugyanezekben a percekben küldte szét az Ideiglenes Kormány „Mindenkihez” címzett rádiótáviratát, amelyben közli, hogy nem adja meg magát és katonai segítséget kért a főhadiszállástól, amely „útnak is indított egy különítményt.” Október 25-én, az új időszámítás szerint november 7-én, éjjel két órakor működésbe lépett a történelem legjobban előkészített és vitathatatlanul legnagyobb horderejű fegyveres felkelésének gépezete. Nem a megindult osztagok létszáma — háromezer matróz, párezer vörösgárdista, mintegy húsz század elit-katona — döntött, hanem a tökéletes tudatosság, mind katonai; mind politikai értelemben. A lényeg az volt. hogy az akciót gyakorlatilag végrehajtó katonai ököl mögött minden vonatkozásban le- bírhatatlan erő állt: a világ legnagyobb országának népe, amelynek forradalmi akaratát immár a leghaladóbb politikai csoport vezette, egy új világot álmodó-te- remtő géniusszal az élén. Reggelre gyakorlatilag eldőlt a harc és délelőtt tízkor Lenin megírta a Forradalmi Katonai Bizottság Kiáltványát: „Az Ideiglenes Kormányt megdöntöttük. Az államhatalom a petrográdi proletariátus és helyőrség élén álló Forradalmi Katonai Bizottság kezébe ment át.” Csak a Téli Palota ... A fordulat olyan gyors, hogy sokan egyszerűen nem hiszik el, amit hallanak. Október 25-én 23.40 órakor Balujev tábornok, a nyugati front főparancsnoka telefonon kérdezte Cseremiszov tábornokot, az északi front főparancsnokát, igazak-e „a Petrog- ráddal kapcsolatos híresztelések”. Cseremiszov: „Az Isten szerelmére, ezek nem híresztelések, hanem megbízható tények! Az Ideiglenes Kormány nem létezik, Kerenszkij miniszterelnök elvesztette hatalmát, a hatalom és Petrográd teljes egészében a forradalmi tanács kezén van...” Csak a Téli Palota állt még. John Reed ott volt azok között, akik rohamra indultak ellene. „Vezényszavak hangzottak, majd a sötétségben láthattuk a közeledő tömeget. Csendben jöttek, csak a léptek ütemes zaja és a fegyverek csörgése hallatszott. Csatlakoztunk az első sorokhoz. Mint valami széles fekete folyam, áradt a néma tömeg a Vörös Kapun. Égy előttem haladó vörösgárdista halkan megszólalt: — Vigyázzatok, elvtársak! Ne bízzatok bennük. Biztos, hogy lőni fognak.” „Amikor átjutottunk a kapun, elkezdtünk rohanni, meghajolva, szorosan egymás mellett. Ám a Sándor-oszlopnál hirtelen megtorpantunk. — Hányat öltek meg közületek? — kérdeztem. — Nem tudom. Körülbelül tjízet... Átmásztunk a tűzifából emelt barikádon és a túloldalon ujjongva pillantottuk meg a tisztiiskolások eldobált fegyvereit. A főbejárat tárva-nyitva, az ajtókon át fény szűrődik ki és a hatalmas épület néma, mint a sír.” „Besötétedett — mondja el élményeit a Szoldatszkij Golosz 1917. október 27-i számában egy tiszt, aki a Téli Palotát védte a felkelőkkel szemben. — Az Auróra cirkálóról és még valamer- ről megkezdődött a tüzelés és ez erősen befolyásolta a Téli Palota helyőrségének hangulatát. Legelőször a kozákok soraiban mutatkoztak a csüggedés sorai,... de senki sem óhajtotta a vérontást...” ,,Felállt Lenin és 1917. október 25-én (november 7-én) este 10 óra 45 perckor — tudósítanak a történelmi krónikák — megnyílt a Munkás- és Katonaküldöttek Szovjetjeinek II. összoroszországi Kongresszusa, amelynek 649 tagja közül immár 390 volt a bolsevik. Felállt az az ember, akinek oroszlánrésze volt e megváltozott arány — és az egész helyzet — kialakulásában; felállt Lenin és hivatalos határozati javaslat formájában előterjesztette harcos élete háfom nagy, megvalósuló álmát: a három dekrétumot — a földről, a békéről és a szovjethatalomról. Az éljenzés, kiáltozás, tapsvihar közepette, élete — és az emberiség története — e nagy pillanatában egyszerűen, pátosz nélkül tette, amit mindig: megfogalmazta, amit a tömegek akarnak. Az orosz tömegek, akiket elvezetett a győzelemig és a többiek, a holnapok győztesei. (Vége.) Harmat Endre CARTER-BESZÉD AZ ENSZ KÖZGYŰLÉSÉN Mértéktartóbb hangnemben az amerikai-szovjet viszonyról NEW YORK James Carter amerikai elnök kedden, az ENSZ-közgyűlésen elmondott beszédében nagy hangsúlyt adott a SALT-tárgyalások- nak. Kijelentette: „jelentős egyezményre” van kilátás az Egyesült Államok és a Szovjetunió között, amelyben korlátoznák fegyvereik számát és megszorításokat léptetnének életbe bizonyos fegyverfajtáknál. Ha a felek figyelembe veszik egymás érdekeit és mérsékletet tanúsítanak nemcsak a fegyverzetkorlátozásban érhetnek el sikert, hanem megvethetik az alapját jobb kapcsolatoknak más területeken is — hangoztatta az amerikai elnök. Az amerikai elnök az Egyesült Államok nevében ünnepélyesen kijelentette: országa csak önvédelemből használna nukleáris fegyvert, tehát csak abban az esetben, ha nukleáris, vagy hagyományos fegyverekkel végrehajtott támadás érné az Egyesült Államokat, illetve annak szövetségeseit. Carter jóval mértéktaartóbban, békülékenyebben szólt a szovjet- amerikai viszonyról, mint néhány héttel korábban, Andrej Gromiko szovjet külügyminiszterrel a közelmúltban folytatott beható tárgyalásai előtt. Az amerikai elnök szerint országa — biztonsági érdekeinek figyelembevétele mellett — kész (a kölcsönösség alapján) hadászati fegyverkészleteinek tíz-, húsz-, vagy akár ötvenszázalékos csökkentésére. Megismételte, hogy a közel-keleti kérdést az ENSZ korábbi, 242-es, illetve 338-as határozata alapján kell rendezni. Nem férhet viszont kétség ahhoz, hogy az Egyesült Államok elkötelezettséget vállalt Izrael biztonságának megőrzésére hangoztatta az amerikai elnök. A rendkívül heves bírálat hatására, amelyben Izrael, illetve az Izraelt feltétlenül támogató ame. rikai körök részesítik a hétvégi szovjet—amerikai nyilatkozatot, Carter valamelyest visszalépett. Míg a szovjet—amerikai okmány világosan beszélt a palesztinaiak jogainak érvényesítéséről, az elnök szerint „az érdekelt felek dolga, hogy eldöntsék, mit jelentenek ezek a jogok és hogyan lehet azokat érvényesíteni.” Carter közölte: továbbra is szoros kapcsolatban marad az Egyesült Államok és a Szovjetunió, genfi közel-keleti békekonferencia két társelnöke. Az amerikai elnök az ENSZ közgyűlésén mondott beszédében síkraszállt mindenfajta nukleáris robbantás eltiltásáért, a nukleáris fegyverek továbbterjedésének megakadályozásáért. Az Egyesült Államok és a Szovjetunió nézetei — mondotta — máris közelebb jutottak egymáshoz abban, hogy miként működhetnek együtt a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozásában. Az Egyesült Államok megkezdte fegyverkivitelének korlátozását — mondotta az elnök, akinél# országa a világ elsőszámú fegyverszállítója. Carter mindenesetre azonnal hozzátette: az USA változatlanul kész „egyes országoknak biztosítani a jogos önvédelemhez szükséges eszközöket”. Az amerikai elnök két napot tölt az ENSZ székhelyén, ahol beható tárgyalásokat folytat nemzetközi kérdésekről, elsősorban a közel-keleti problémáról. (MTI) OROSZORSZÁG MINDENT KIMONDOTT
