Petőfi Népe, 1977. október (32. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-23 / 250. szám

* • PETŐFI NÉPE • 1977. október »3.

Üjítók Bács-Kiskunban

Aranyérem a vízügy szolgálatáért

V1“!”“« a*«. Közvetlen a felszaMu,Ar,Aia% ia Ma°Var Kommunista Párt autó- Tárták áaz Művezetőként, élelmiszerért

Később i hS/° \,h?2V, a t>ártiskolákat ellássák.

SabfíP^Jjífa^estiJé0i Tendészet kötelékébe lé- Pf“; Rendőrtiszt volt, aztán leszerelt, s Kiskunha- a TZ.JeLeJé°í szülővárosába vezetett az életútja.

, kun varosban először a ládagyárban dolgozott karbantartó lakatosként, később pedig átment a Del-Bacs megyei Vízmű Vállalathoz, s ott keresi ma is, ötvenkét éves korában a kenyerét.

A fordulatoktól nem mentes pályakép Honti Árpád, aranyérmes kiváló újító elbeszéléséből bontakozott ki előttem, amikor a munkahelyén fölkeres- tem.

— A munkában kínálkozó egyszerűsítési-ésszerűsítési lehetőségeket használtam ki az első újításaimban, itt a vízműnél — mondta, amikor az újítótevékenységére terelődött a beszélgetés. — Nyitott szemmel jártam a munkahelyemen, beszélgettem a dolgozótársakkal, így ismertem fel a kisebb újítással megoldható műszaki problémákat. Tizennégy újításom volt eddig.

Alig két évet töltött Honti Árpád a vízmű vállalatnál, felfigyeltek rá, s középvezetővé emelték ki az üzemeltetésnél. Az akkori időkre mint a megye vízmű- vesítésének hőskorára emlékezik vissza az újító. A vállalat tevékenysége Bács-Kiskun területének körülbelül nyolcvan százalékára kiterjed, sok vízmüvet létesítettek. Ezeket ő a születésüktől fogva ismeri, s a velük kapcsolatos műszaki és egyéb gondokat is.

— Jó lenne segíteni a bajokon, ez a vágy vitt előbbre, tanulni kezdtem — mesélte Honti Árpád. — Egy csomó szakirodalmat átböngésztem hogy gyarapítsam a műszaki ismereteimet. Sokszor gondoltam rá, hogy jó lett volna már korábban képezni magam ezen a területen. Az öntevékeny tanulásnak meglett a haszna, kezdtem látni az összefüggéseket, hol és mi okoz hibákat az üzemeltetésben.

Az első jelentős újítását tíz esztendeje alkotta a lakatos. Gondokat okozott akkoriban a vállalatnál a víztornyok feltöltésének automatikus irányítása, pontosabban az ehhez szükséges URH-ké- szülékek beszerzése. Honti Árpád egy évig kísérletezett, míg rájött 0 megoldásra.

— Az volt a célom, hogy kifejlesszek egy olyan automatikát, amely révén feleslegessé válik az URH-készülék. Arra törekedtem, hogy a megoldás egyszerű és gazdaságos legyen, s kevés karbantartást igényeljen a szivattyúkat önállóan bekapasoló, majd a víz• Honti Árpád bemutatja a kipróbálás előtt álló gázmentesitő « újítását.

(Opauszky

László

felvétele)

torony feltöltése után emberi segédlet nélkül leállító újítás.

A víznyerő telep és a víztorony általában távol van egymástól. A szükséges összeköttetést kábellel meg lehetett volna teremteni, de az drága lett volna. Az az ötletem támadt, hogy a csővezetékeket kell felhasználni a jelek továbbítására. $zt úgy oldottam meg, hogy a víztoronyban elhelyeztem egy jelképző szervet, amely a torony töltése során a maximális vízszintnél elzárta a beömlő nyílást. Ezáltal a vezetékben megnőtt a nyomás, és ez a nyomásnövekedés hatott egy kapcsolóra, amely kikapcsolta a szivattyút. A fogyasztás miatt eső vízszintnél elkezdődött az egész folyamat fordítottja.

Egy másik, szintén hiányt megszüntető újítását Nagy Ferenccel közösen találták ki, A vállalat nem jutott hozzá azokhoz a berendezésekhez, amelyek az ivó- vízvezetékek, a műtárgyak és a szállított víz csírátlanító — fertőtlenítő — oldattal való kezeléséhez szükségesek. A kérdés az volt: a nyomás alatt levő vízellátó rendszerbe hogyan lehet be- iuttatni a csírátlanító oldatot? Le kell győzni az ott uralkodó nyomást, mégpedig úgy, hogy az oldatot a szivattyú szívó oldalán juttatjuk be, ott, ahol a legala? osonvabb a nyomásérték — ez az ötletük támadt Honti Árpádék- nak. S be is vált ez a .megoldás a gyakorlatban,

A Dél-Bács megyei Vízmű Vállalat aranyérmes újítója bemutatta az Ivóvíz gázmentesítésére

készített munkáját is. Ezt az alkotást az a veszély ihlette", amely Halason a termálkút vl-x zével kijövő metánt meggyújtó gyerekeket fenyegette, akkor, 1974-ben. Az ivóvizek gáztól való mentesítésére országos pályázatot is kiírtak, de arról Honti Árpád információ hiányában lemaradt.

— Vákuumos gázmentesítést alkalmazok — tájékoztatott a kipróbálás stádiumában levő újításról. — A vákuum alá helyezett vízoszlopon levegőt buborékoltatok át, s eközben gázfázis- csere játszódik le. A víziből kiváló metánt veszélytelenül a levegőbe bocsátom.

Ehhez az újításhoz Honti Árpádnak meg kellett ismerkednie a gázok viselkedésével. A József Attila Tudományegyetemitől kért szakvélemény szerint a vákuumos módszerrel kellőképpen mentesíteni lehet a vizet a metángáztól. Az újító tanult, s könyvéket forgatott még az elmúlt napokban is. ugyanis vízügyi technikusi vizsgára készült.

Honti Árpád jelenleg újítási előadó a vállalatnál, ahol megbecsülik az újítókat. Húsz törzsújítót tart számon, akiknek segít, s maga is segítséget kér tőlük alkalmanként. A szocialista brigá. dók is bekapcsolódtak az újító- mozgalomba, jó példaként a Patyolat, a Bánki Donát és a Jelky kollektíva említhető.

— Nincs szebb dolog, mint egy

újítási siker — ezzel a mondattal búcsúzott tőlem az aranyérmes újító. A. T. S.

A szovjet könyv ünnepe hazánkban

Az idén ismét megrendezik hazánkban a szovjet könyv ünnepét, amelynek országos megnyitója november 3-án Salgótarjánban lesz. Ebből az alkalomból nagyszabású könyvkiállítás nyílik a helyi József Attila Művelődési Központban, amit az intézmény színháztermében irodalmi műsor követ.

Az ünnepi eseménysorozat kerekben szovjet könyvkiállításokat rendeznek Debrecenben, Veszprémben, Hatvanban; november 4-én a Magyar Munkás- mozgalmi Múzeumban nyílik nagyszabású szovjet könyvkiállí. lás. Miskolcon, Szegeden, Pécsett és Győrött a salgótarjánihoz hasonló irodalmi _ estet rendeznek. Az ország sok városában, klsebb- nngyobb terepülésein, könyvesboltokban és üzemi könyvárusítóhelyeken lesz szovjet könyvvásár, amelyén forgalomba hozzák a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója alkalmából hazánkban megjelentetett hatvan könyvet, a szovjet Mezsdunarod- naja Knyiga kiadóvállalat magyarországi kirendeltségének jóvoltából pedig mód nyílik sokféle orosz nyelvű könyv, album megvásárlására is.

Termelési „örökzöldek”

Vannak ugye „örökzöld" dal- lámok, amelyek úgy belopták magukat az emberek szívébe, hogy bármilyen régen is voltak „slágerek”, vonzerejük az idő múlásával sem kopik. Vagy csak annyira és átmenetileg, amíg új — dalkedvelő korosztályok Is megszeretik azokat. Ilyen értelemben tehát rangot jelent az „örökzöld" jelző.

Az élet más területein azonban pont ellenkező, leminősítő, aláértékelő tartalma lehet az „örökzöld” jelzőnek. Ilyen szféra például a termelésé, ahol — sajnos — nem egy, nem Is két probléma úgy „megszilárdította", és tartja helyét, hogy azok maholnap szintén kivívják maguknak az itt egyáltalán nem megtisztelő „örökzöld” minősítést. Ilyen — elég sokszor visszaköszönő gondok például... De vágjunk egy kicsit elébe.

Nemrég számoltunk be lapunkban Is arról, hogy Bács- Kiskun megye szocialista ipara az első félévben — az országost meghaladóan — 11,9 százalékkal termelt többet, mint az előző év hasonló időszakában, s a termelésnövekedés zöme — 93 száza- léka — a termelékenység növekedéséből származott. A 60. évforduló tiszteletére tett vállalások időarányos teljesítéseként a vállalatok többségénél említésre méltó eredmények születtek — a gazdálkodásban, a hozamok növelésében, betakarításában, az anyagtakarékosság, a műszákszám emelése, az eszközök jobb kihasználása terén. Ezt mutatta fel a kivitelező építőipar, a mezőgazdaság, a kiskereskedelem, élelmiszeripar számos üzeme, vállalata. S hogy néhányuk nevét is említsük: az állami gazdaságok közül a bácsalmási, hosszúhegyi, kiskunhalasi, kalocsai; a Kecskeméti Konzervgyár, a baromfiipar kiskunhalasi gyára, a Bács megyei Állami Építőipari Vállalat, az Április 4. Gépipari Művek Kiskunfélegyházi Vegyipari Gépgyára, a VEGYÉPSZER tiszakécskei gyára, a Bajai Hűtőipar, a kecskeméti ZIM, SZIM, Fémmunkás, a VSZM kiskunfélegyházi gyára, a BRG kecskeméti gyára, a Kismotor és Gépgyár bajai gyára. — S ha meggondoljuk, nem is olyan „néhány” vállalati, gyári, gazdasági kollektíváról van szó. amelyeket dicséret és elismerés illet —már felsorolt érdemeik mellett exportkötelezettségeik teljesítéséért, a nevelés, művelődés, szakmai és politikai oktatás terén tanúsított haladásukért.

A sorral azért álltunk meg, hogy „jusson hely” a problémás témáknak is, hiszen a gondokon ó-be-semmlt nem változtatnánk, ha azokat elhallgatnánk — azon a kisdedesen naiv címen, hogy „amiről nem beszélünk, az nincs Is".

Amikor megállapítjuk, hogy a gazdálkodó egységek többségének komoly gondokkal —anyag-, alkatrész- és munkaerőhiánnyal, kooperációs késedelmekkel, mezőgazdaságban a mostoha ldőjá-, rással, helyenként belső szervezetlenséggel kellett megküzdeni, hogy a tervet teljesíteni tudják, leszögezzük — és dicsérőleg húzzuk alá —, hogy ezeket a gondokat a dolgozók áldozatkész munkája, a szivvel-lélekkel folytatott verseny lendülete áthidalta. Ez egyben újólag igazolja a szocialista munkaversenynek és az élenjáró brigádmozgalomnak a gazdaságpolitikai célok megvalósításában, s nem kevésbé a szocialista embertípus kialakításában betöltött nélkülözhetetlen szerepét. Tanúsítja a dolgozók politikai érettségét, felelősségtu. datát, az adott szó becsületét.

Itt kell azonban átugranunk az immár „örökzöld” minősítéssel emlegetett gondokra. Mint láttuk, az eredményesen dolgozó gazdasági egységeknek is alaposan meg kellett birkózniok ezek legyűréséért. Nyilvánvaló, hogy ezeken a helyeken a gazdasági vezetők is lépést tartottak az emberek lelkesedésével, őket is megfogta a helytállásnak olyan mértéke, mint például az élelmiszeriparban, mezőgazdaságban dolgozóké, akik hónapok óta úgyszólván szabadnap nélkül, 12 -43 órás műszakokban — fizikaiak oldalán a műszakiak, alkalmazottak csapataival tették, amire kezet adtak. Velük illő említeni a VOLÁN, s a MÁV és a vállalatok szállítással foglalkozó brigádjait, amelyeken — a termék- és terménybőség jóvoltából — bizony ugyancsak nagy a feladatok nyomása —, de tesznek is teljesítésükért becsülettel.

Ám nem egy helyütt némileg érzéketlenek maradtak a gazdasági irányítók az általuk vezetett közösségek lendületével, készségével szemben. Magyarán: rájuk kevesebb ragadt a szocialista brigádok lelkesedéséből. Így aztán nem is tudták kihasználni az abban rejlő erőt. Most nem is azokra a vállalatokra gondolunk elsősorban, amelyeknél például akkorára nőtt a terv- feladatok és a megvalósításukra rendelkezésre álló kapacitás elégtelensége miatti űr, hogy azt a túlórák nagymérvű erőltetésével sem voltak képesek áthidalni. Mert van ilyen helyzet is. De ez vezetési, irányítási mulasztás, ha nem is kísérelték meg, hogy üzem- és munkaszervezéssel segítsenek a bajokon, enyhítsenek az együttműködésre szövetkezett partner (ek) hanyagsága, szószegése miatt bekövetkezett zökkenőkön. Azt sem lehet vitatni, hogy nem minden termelési buktatóért az adott vállalat vezetősége felelős. Mert ha például a Kecskeméti Házgyár napi cementszükségletének csupán egy- harmadát kapja — az Igényelt mennyiségekkel ellentétben —, ott már felsőbb Irányító szervek felelősségét kéll emlegetni. Persze — mint rádiónyilatkozatból hallottuk —, ott sem arról volt szó, mintha nem tudnák, mennyi cementre van szüksége a szegedi, a kecskeméti s a többi házgyárnak, hanem — sajnos — a külföldi szállító hagyott cserben bennünket. Azt viszont mégiscsak a felsőbb gazdasági szervek tudják elintézni, hogy a szállítások gyorsabbá tételével, a rendelkezésre álló hazai termék diszponálásának szükség szerinti „átcsoportosításával” állják útját időleges leállásoknak.

Az ellen azonban már a gyár gazdasági vezetői tehetnek, ha

egyik szalagon szinte hajszoltan dolgoznak az emberek, míg a másikon stagnál a termelés, sőt szabadságra mehetnek a dolgozók. — Ugye, ismerős „örökzöld" hiba (habár ismételgetésében aligha van mulasztás), hogy a munka- és üzemszervezés Javításával... nemegyszer elmaradnak.'

Nincs anyag, nincs szerszám —■ s emiatt megáll a tudomány, Mikor aztán itt Is, ott is bego- rombulnak a brigádok, mert tétlenségre vannak kárhoztatva, i ezt az emberek zsebe Is bánja — csodálatosképpen megszllajóinak a felelősök — és kiderül, hogy ami „nincs” mégiscsak van.

No aztán, jön a félév, háromnegyedév — hű, ml lesz az időarányos teljesítéssel?! Jön a „bátor" helyzetfeltárás, hivatkozása kollektíva hagyományos áldozat- készségére, a gyár becsületének lobogtatásával — aztán (a dolgozók mindig naprakészre hozható megértése folytán) következik a hóvégi, s egyéb időszaki hajrá, feszített munkatempó, a rohammunka. Az elkerülhetetlen selejt- szaporodással, azaz a minőség romlásával, ami népgazdasági „zsebbevágó” következményekkel jár, különösen a tőkés export vonatkozásában.

Ezért állunk ott jelenleg, hogy összességében a minőség az egyik legkritikusabb pontja a termelői' munkának. Láthatjuk, megérthetjük, hogy elsősorban a termelésszervezés, -irányítás gyengesége, a mennyiség túlzott előtérbe állítása (tetézve a termelés folyamatosságát sokszor megzavaró szervezési késedelmekkel stb.) sokoldalúan játszik közre a minőség szegényedésében. A késések azzal is járhatnak, hogy kevesebbet tudunk exportálni. A kelleténél későbben ébredés — ez kényelmesség is — miatt nem tudják több helyen követni a piaci viszonyok változásait. Emiatt azirányban is lanyhul az éberség, hogy — hoppá! — a vállalások módosítása Is időszerű volna az új helyzetnek, követelményeknek megfelelően, Tehát, hogy a felajánlásokat, vállalásokat is „karban kell tartani” időnként. — Mindezek összességét sem a leglelkesebb brigád, sem a legáldozatkészebb dolgozó nem tarthatja kézben. Erre objektíve nincs módja, sem lehetősége. Ez vezetési feladat, irányítási koncepció, elgondolás, áttekintés dolga. r

Az viszont, hogy a közvetlen termelőmunkát akadályozó hiányosságokra azonnal és kellő hangerővel felhívják a vezetők figyelmét, mindenekelőtt a szocialista brigádoké. Ck hangoztathatják teljes joggal, hogy amikor vállalásaik kigondolásába, megtervezésébe, s valóra váltásába mindent beleadnak, elvárják a hozzávaló feltételek — jó üzem-, s munkaszervezés, anyag? és szerszámellátás stb., stb. — biztosítását. Hogy ha például ők 1000 darabbal töbfi termék előállítására tesznek ígéretet — szocialista becsületükre — akkor a gazdaságvezetés gondoskodjon ennek megfelelő mennyiségű anyagtöbbletről. Vagy ha ez nem megy, mondják meg, ne ilyenre tegyenek felajánlást... Mert az összhang, a szinkron itt is alap- feltétel. Tóth István

Csoda lenne ez a poéta- lángelme, ha hinnénk a csodákban. Működése után oly sok évtizeddel is tanácstalanul kérdezzük, reá gondolván: honnan szerezte valamennyi kortársánál illetékesebb roppant tudását a honi társadalom emberi, érzelmi, etikai, politikai viszonylatairól? A kérdés maga is hatalmas, hát még a válasz. így meg sem kíséreljük bemérni, elemezni, minősíteni Ady

Endre zsenitérfogatát. Ez a tudomány művelőire, az esztétika, a politika, a történelem hivatott szakértőire tartozik. S nem is egy nemzedék tudósaira, hiszen az Ady-élet- mű páratlan gondolati bonyolultsága még sok-sok termékeny vitát fog kisarjaztatni. Es ez az életmű nemcsak bonyolult, hanem pompázatosán gyönyörű, eredetien gazdag, megunhatatlanul izgalmas. Minden életrevalósága megvan tehát ahhoz, hogy milliók és milliók kifogyhatatlan szellemi kenyere legyen.

Életének rövid negyvenegy esztendeje alatt ezernyolcvamhat verset írt és a költői mesterségben is forradalmár éllovasként sok új versformát teremtett. Külön szellemi tartomány, amit újságíróként alkotott és publikált a korabeli lapok hasábjain. Ady változatlanul a magyar szellemi élet egyik legnagyobb tapulzusforrása és az is marad, amíg csak létezni fog magyar szellemi élet. Ez a rendeltetése nemcsak zsenijéből fakad, hanem a történelmi korból is, amely minden időkhöz képest a legdrámaibb vajúdást: a proletár forradalmak kezdetét érlelte.

Ekkora horizont, ekkora faj- súly ismeretében szeretnénk tartózkodni a fontoskodástól éppúgy, mint az álbölcselkedéstől. Nem ígérhetünk az olvasónak teljes Ady-képet. Leghelyesebb, ha kronológiai életrajznak nevezzük az ezennel útjára bocsátandó írást. Célunk csupán any- nyi, hogy felmutassuk a húsvér Ady Endrét három-négy emberöltő múltán.

Kövessük nyomon lépteit az Értől az óceánig, s látni fogjuk, hogy az óriások mennyire emberek.

*

1. ÉRMINDSZENT

Aggodalommal fürösztötte a bába, amikor megszületett. Ez a szorongva várt családi esemény rossz hangulatú, esős, homályos őszi napon volt. 1877. november 22-én. Még az édesanya sem állíthatta, hogy szép a csecsemő. Sárgásfekete bőrével, furcsa- nagy békaszemével, különös szájával cseppet sem hasonlított az előre megálmodott kisdedhez. De nem ez okozta a család levertségét. Attól tartottak, a második fiúcska is bölcső helyett koporsóba kívánkozik, miiként az Ady- házaspár első gyermeke. Rosszat ígérő véznasága, bágyaditsága miatt siettek megkeresztelni a születése utáni napon, nem várva be a hagyományos alkalmat: az anya felépülését a gyermekágyból. Ady András néven jegyezték be az érmindszenti református egyház anyaikönyvébe.

Érmindszent: keressük meg

ezt a pici pontot, hogy ne csak

időben, de térben is tisztába jöjjünk Ady világnajöttével. Miként Egyházashetye Berzsenyi előtt, Szatmárcseke Kölcsey előtt, vagy Pusztanyék Vörösmarty előtt, úgy Érmindszent sem tűnt ki semmivel az apró falucskák tengeréből. Nagyítóval is alig fedezhető fel a térképen. Ma Romániához tartozik. Aliikor Szilágy vármegyének nevezték a tájat, mely Bihartól északra, Hajdútól keletre, Szatmártól délre, a Nagy-Alföld széle felé található, Ady szülőfaluja sík vidékre települt, sziksós rónára, szakasztott olyanra, amilyen Szabó Pál regényeinek színtere. A különbség csak annyi, hogy Biharug- ráról jó időben haloványan látszanak a nagyváradi dombok, míg Érmindszent asztalsima földjére határozottabb, impozánsabb látványként tekintenek a következő bércek: a Magúra, a Meszes, a Szilágysági Bükk, a Má- ramarosi hegyláncok.

Ehhez a panorámához képest eléggé prózai vizecske az immár szintén hírneves Ér. amely pataknál több, folyónál kevesebb — olyan, mint a Marcal a Kis- Alföldön, csak posványosabb, lomhább annál. És a falu: Ady születéseikor 900 lelkei számlált, sárba ragadtan, vagy porlepetten lapult bele a síkságiba. Nagybirtok itt nem volt, gazdagság még kevésbé. A viszonylagos jómód is keveseknek adatott meg. Közéjük tartozott az Ady-család. Érmindszenten se vasút, se posta. Kövesút nem vezetett a faluba, Zilah, a megyeszékhely

messze innen, ezért a község lakosai a közelebbi, bár Szatmár megyéhez tartozó Nagykárolyba jártak piacra, orvoshoz, ügyvédhez. Innen jutottak el a távolabbi világba is a Budapest felé közlekedő gyorsvonatom

Történelmi hagyományai szerint azért érdekes az Érmellék, mert a Partiumhoz tartozott, tehát a régi ország ama részéhez, amely a reformáció és a kuruc mozgalmak egyik bázisa volt. Innen Ady mindig hangsúlyozott kálvinistasága, s büszke vonzalma a kuruc hagyományokhoz. E kálvinistaság és kuruc öntudat nélkül nehezebben talált volna összhangot magyarsága és for- radalmársága között. Életművének tengelye épp az a törekvés lett, hogy a becsületes nemzeti ügyet az egyetemes emberi haladás ügyéhez kapcsolja, hogy a magyarság feszítő sorskérdéseit a forradalom szintjére segítse lendíteni.

De ne vágjunk a dolgok elébe. Származásáról ezt jegyezte fel: „valamikor, régi írások szerint jeles és gazdag família voltunk, de már a XV. században hétszilvafások. Egy soklóerejű gőg a lelkűnkben jelzi ma már csupán azt, hogy több ügyességgel ma mi is dinasztiák lehetnénk”.

Fiatalon írta ezt, amikor még erősebben élt benne a romantikus származási büszkeség. Tény, hogy apja, Diósadi Ady Lőrinc valóban elszegényedetten érkezett Belső-Szilágyból, a hegyes Lompértról a síkföldi Ér- mlndszentre, hogy feleségül vegye Tiszaeszlári Pásztor Máriát, a protestáns papi família árváját,' akinek örökölt házában és 40 holdján alapítottak családot; Dísztelen, szűk, nádfedeles ház szolgált hajlékul, udvarán gé- meskúttal, kis melléképületekkel a falu legvégén, a református temető szomszédságában.

A kisgyermek Ady tehát ugyanúgy cseperedett, mint a többi paraszt púja. Keresztnevét szülei kívánságára Andrásról Endrére javították az anyakönyvben. Sókat gyengélkedett, fejlődésben elmaradt hasonló korú társaitól, ezért inkább a lányokkal játszogatott szívesebben. Tes-' ti gyengesége ellenére egyáltalán nem volt szelíd. Néha a kékülésig megmakacsolta magát, dacos, szeszélyes természete miatt nagyon nehezen tudták kezelni; Szívesen zsarnokoskodott játszó-' társai felett, néha meg órákon át magába vonult, csendesen für-- készte a körülötte levő világot;

Ez a furcsa, komoly, gyenge fizikumú kisgyermek ötesztendős volt, amikor meghalt Arany János, de javában alkotott még Jókai Mór, Vajda János, fénykora előtt állott Mikszáth Kálmán,' Gárdonyi Géza. Ugyan ki gon-' dolta volna, hogy épp az Ady- portán nyűgösködő. kedvét ne*' hezen találó fiúcskában lakik az eljövendő Géniusz?

(Folytatása következik.)