Petőfi Népe, 1977. október (32. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-16 / 244. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1917. október 16. A népesség minőségéért Mielőtt összeroskadna!... Látogatás a kiskunhalasi tüdőgondozó intézetben Halas büszkesége az új kórház és méltán. Egyike az ország legszebb és legkorszerűbb egészségügyi intézményeinek. Joggal muto­gatják az idelátogatóknak, nem is lehetne el­dugni: kimagaslik a városképből. Nem lehet ugyanezt elmondani a járási-városi tüdő­gondozó intézetről. Az összeroskadni készülő, ütött-kopott, öreg épület lehangoló látvá­nyát még szembekiáltóbbá teszi a fényes szomszédság. Palota és kunyhó. így fest a betegellátás tárgyi helyzete. Az egyik fölötte van a hazai színvonalnak, a másik mélyen alatta. Ami nem zárja ki az intézet munka­társainak eredményes munkáját, de ember­telenül megnehezíti. • Nemrégiben — jelentőségé­hez mért részletességgel foglal­koztunk a népesedéspolitikai ha­tározat végrehajtásának eddigi megyei tapasztalataival, eredmé­nyeivel, gondjaival —, elsősorban a szakszervezeti tennivalók szem­szögéből. A lakásjuttatások, gyer­mekintézményi és egyéb anyagi kérdések oldaláról történt elem­zések után feltétlenül sort kell kerítenünk a tudati oldalon ránk váró, azaz a jövőben is el­maradhatatlan feladatokra. Mert ha valóban az az igazság, hogy a családalapítás, a több gyermek vállalásának anyagi, szociális fel­tételeinek állandó, rendszeres ja­vítása a határozat legjelentősebb része —, másfelől az is tagadha­tatlan, hogy a népességszám ked­vező alakulása jelentős mérték­ben függ az emberek gondolkodá­sától, szemléletétől, magatartásá­tól. Amit viszont fokozottabb fel- világosító, agitációs tevékenység­gel befolyásolni a szakszervezet­nek is eleitől fogva szívesen vál­laltkötelessége. Igyekezett is e cél­ból felhasználni a szakszervezeti nevelő munka eszközeit intézmé­nyeit, fórumait. E gondoskodást tükrözte, ami­kor a határozattal kapcsolatos ki­adványokat idejében eljuttatta a szakszervezeti aktivistákhoz. Ezt szolgálta a népesedéspolitikai té­ma szakszervezeti oktatás kere­tében való megvitatása, ami több mint 20 000 dolgozó részvételével ment végbe. Hasonlóképpen meg­tették ezt a reszortrtanfolyamo- kon. A munkahelyi szervek a TIT közreműködésével tartott elő­adássorozatokkal segítették az összefüggések megértetését. Külö­nösen eredményesek voltak az ún. komplex előadások, melyek a né­pesedéspolitika jogi, egészségügyi, pedagógiai és pszichikai — lélek­tani — vonatkozásait tudatosítot­ták. Munkálkodtak ezien az SZMT hatáskörébe tartozó művelődési in­tézmények közvetlen és közve­tettebb módszerekkel egyaránt. Kismamaklub létrehozásával (kis­kunhalasi könyvtár), egészség- ügyi torna, szabás-varrás és üze­mi tanfolyamok szervezésével a GYES-en levők számára (kecs­keméti művelődési ház), beszéd­hibás gyermekek neveléséhez nyújtott segítséggel (bajai szak­maközi kultúrház). Az SZMT Központi Könyvtára igyekezett minél szélesebb körben ismertté tenni a szexuális felvilágosítás­sal. a gyermekneveléssel foglal­kozó kiadványokat, s az ered­mény e könyvek forgalmán, ol­vasottságának jelentős emelkedé­sén lemérhető. • Mit céloz ez a sokrétű tu­datformálás? Csordás Józsefné az SZMT-nőbizottság titkára így fe­jezte azt ki a népesedéspolitikai vita során; „Azt akarjuk elérni, hogy mind több életerős, egészsé­ges gyermek jöjjön a világra, akiket a szülők örömmel fogad­nak.” Tehát népességünk minőségére is nagy súlyt kell helyezni! Mert a rendkívül sokoldalú ál­lami gondoskodás ellenére nem kevés még a koraszülött, a testi­leg. szellemileg sérült gyermekek és a sorozáskor alkalmatlan fia­talok száma. A népesség minősé­gének romlását — számos vizsgá­lódás igazolja ezt—az urbanizá­ciós ártalmak, a szülők életmód­ja, a szeszfogyasztás, dohányzás, divat, a fiatalkori abortusz okoz­za. Ha mármost ismerjük az elő­idéző okokat, nyilvánvaló, hogy ezek megszüntetését, visszaszorí­tását a veszélyességüket leki­csinylő, vagy semmibe vevő né­zetek megváltoztatásával tudjuk majd elérni. -Nem feledkezve meg annak hangsúlyozásáról, hogy — a népesség minősége érdekében! Ugyancsak evégett szükséges leszámolni még erősen ható té­ves, hibás, visszahúzó szemlélet­beli hatásokkal, mint pl. a nők kettős hivatásának összeegyeztet- hetetlensége, az anya és a család eszményképért; sértő felfogás, az anyagi javak elsődleges szerzésé­nek túlzott előtérbe állítása. • Mindeme ártó tényezők le­gyűréséért nagyobb teret kell szentelni a családi életre való nevelésnek — családban, iskolá­ban, munkahelyen egyaránt. Ez már rávilágít, hogy e téren szü­lők, pedagógusok, orvosok, üzemi szervek, KISZ, vöröskereszt ösz- szefogására van szükség. Ám ha csupán az iskolára gondolunk, vajon elegendő-e a hetenkénti egy osztályfőnöki óra arra, hogy azon a családi életre felkészítő foglal­kozás méltó teret kapjon, ami­kor arra az egy órára „húzzák rá” a honvédelmi ismeretektől kezdve az élet sok más területé­re vonatkozó tudnivalók megbe­szélését. Avagy a receptírás „szakmunkája” mellett tudnak-e kellő mértékben a munkahelyi ár­talmak megelőzésével, terhesek védelmével, felvilágosításával is törődni az üzemi fő- és részfog­lalkozású orvosok? — vetődött fel így is a kérdés az említett népe­sedéspolitikai vitán. Pedig dr. Vajtai István, a megyei tanács egészségügyi osztályának vezető­je tényekkel támasztotta alá. hogy az SZMT-vel, s a szakmai me­gyebizottságokkal együttműködve — osztálya megkülönböztetett gondot fordít az üzemegészség­ügyi ellátás fejlesztésére. Ami abból is kitűnik, hogy a korábbi 7, főfoglalkozású üzemorvossal szemben azok száma már 17-re emelkedett. Ugyanakkor jelentős a részfoglalkozású üzmorvosok száma is. A nőket foglalkoztató '"■To-mekben elsődlegesnek főfog­lalkozású orvosi állások szervezé­sét tartják fontosnak. Fő cél a szülészeti osztályok zsúfoltságának csökkentése, a műszerellátás javítása, a csalód­ás nővédelmi tanácsadás műkö­dési feltételeinek jobbítása. Ez utóbbiban egészségügyi dolgozók és pedagógusok vállvetve legye­nek rajta, hogy közérthető nővé­delmi tanácsokat, népszerű isme­reteket adjanak az embereknek egészségvédelmi és korszerű csa­ládtervezési kérdésekben. Ezzel is meggyorsíthatják a tudatformáló­dás folyamatát, aminek eredmé­nyeként tért hódít a háromgyer­mekes családideál. A nép>esség minőségével szo­rosan összefügg a veszélyeztetett környezetben élő gyermekek sor­sának figyelemmel kísérésére Nemkülönben a szellemileg és testileg fogyatékosok elhelyezési lehetőségeinek mielőbbi bővítése. Kétszázhetven, elhelyezésre váró ilyen gyermek körülményei is Sürgőssé teszik a garai otthon nagyobbítását. • De amikor társadalmi szem­léletünk középpontjába a család intézményének védelmét, erősíté­sét állítjuk, ugyanakkor nevelő munkának a családok felelősségét is sokszorosan alá kell húznia. Ennek a felelősségnek a vállalá­sát erősíti, egészíti ki a nagyobb közösség: az iskola, a munka­hely, a mozgalmi s társadalmi szervezet. A népiesség minősségéért. Tóth István Az intézet vezető főorvosa, dr. Csetényi Artur 1945 tavaszán ke­rült Kiskunhalasra. Mi fogadta akkor? — Leírhatatlan állapotok. A múlt rendszerben egy épületben helyezték el a tüdőgondozót és a tüdőbategotthont. A súlyos, fer­tőző betegek a várószobában reg­geliztek, fertőtlenítésre egyáltalán nem volt lehetőség. Tisztálkodás­ra sem. Egy lavórban mosdatták le a fekvőbetegeket. Ráadásul le­gyek, szúnyogok lepték el a tüdő­otthon egész környékét, mivel mocsár, nádas vette körül. íllő- ször ezen kellett sürgősen változ­tatnunk. Így történt, hogy a felszabadu­lás után elsőként a halasi kórház szervezett társadalmi munkát. Felkérték a lakosokat, hogy éven­te egy kocsi földet fuvarozzanak a tüdőosztály melletti nádas fel­töltésére. — Legtöbbjük 3—4 kocsival hozott. Ennek köszönhetjük, hogy sikerült kiszorítanunk a nádast, fásítani, parkosítani az elvadult területet. 1951-ben megkaptuk a régi szülőotthont, amelynek át­alakítására 30 ezer forintot utalt ki a minisztérium. Ebből az épü­letből az akkori feltételeknek megfelelő korszerű, központi fű­tései, hideg—meleg vízzel ellá­tott járóbeteg-intézetet létesítet­tünk. Mindez lehetővé telte az 1960-as kormányrendelet mara­déktalan megvalósítását, vagyis a tbc felszámolását Kiskunhalason és környékén is. Ezt tanúsítja egy cikk, a Nép- egészségügy című folyóirat 1952. januári számában. Kiemeli, hogy „a tbc-osztály fejlesztésében, a hajdani „népbetegség” megszün­tetésében a halasi Tüdőgondozó Intézet úttörőmunkát végzett.*; Lehet, ez is közrejátszott ab­ban, hogy utána eiterelodött ró­luk a figyelem. Ha egyszer nincs tbc, minek áldozni rá? — bizo­nyára ez lehetett az illetékesek véleménye. Nézzük meg tehát, valóban nem indokolja semmi az intézet megújítását? A Csetényi házaspár —, mert ketten tartják vállukon a roska­tag falak közé beszorított intéz­mény összes terhét, — új megvi­lágításba helyezi a lezártnak hitt témát. — A tbc-t felszámoltuk, ez tény — mondják orvosi, emberi jóérzéssel. — Ebben a betegség­ben 8—10 év óta nem halt meg senki. Ez részben a rendszeres szűrővizsgálatoknak is köszönhe­tő. Mivel jár ez együtt? Temér­dek röntgenfelvétellel. Ma már ott tartunk, hogy nincs hely a tá­rolásukra. És mióta nincs tbc, hozzánk tartoznak a tüdő egyéb megbetegedései, valamint egyes szívbántalmak kivizsgálása, gyógykezelése, gondozása. A fel­mérések kiderítették, hogy a 40 év feletti lakosság 10—12 száza­léka szenved idült hörghurutban, tüdőtágulásban, asztmában. En­nek oka a levegő szennyezettsége, a sok por, homok, amit az embe­rek belélegeznek és a dohányzás. Feltehetően ezek nem átmeneti, gyorsan orvosolható tünetek? — Sajnos, úgy néz ki, hogy a mai kor népbetegsége az idült hörghurut lesz. A jelenlegi körül­mények között szinte lehetetlen a kezelésük. Nehezíti a helyzetet, hogy mióta a jánoshalmi tüdő­gondozót megszüntették, ez a kör­zet is hozzánk került. Évente átlagosan 45—50 ezier ember for­dul meg a tüdőszűrő állomáson. A sor vége kiint áll az utcán, mi­vel a folytonos belső átalakítások egyre kisebbre zsugorították a várakozót. Még így sincs vizsgáló- helyiség, kezelőszoba, raktár, fő­orvosi szoba, megfelelő öltöző, zu­hanyozó az intézet 15 dolgozójá­nak. Lassan már helyük sem lesz. Amerre nézünk, mindenütt re­keszék, kartotékok, dokumentu­mok. Most nincs rendelés, üres a ház, az alacsony, sötét szobák­ban mégis alig kapmi levegőt. A laboratórium kisebb, mint egy mai lakás főzőfülkéje. Itt sterili­zálják a műszereket, és itt vé­geznek vér-, valamint köpetvizs- gálatokat. Fokozza a zsúfoltságot, hogy a kisgyermekek is liáluk ré­szesülnek BCG-oltásban. Bár be­lülről minden ragyog a tisztaság­tól és látszik, hogy a lehetőségek végső határáig képesek mindent elkövetni a betegekért, maga a hely alkalmatlan erre. Kívülről még siralmasabb a lát­vány. A hajdani szülőotthon rész­ben vertfalból, részben vályogból épült a század elején. Az idő nem múlt el fölötte nyomtalanul. Falai • A falak lassan maguktól szét- malinak. repedeznek, rokkannak, süllyed­nék. Ledobják a vakolatot és a csempéket. A homlokzatot nem sók választja el a bedőléstől. öt éve a tető készült felmondani a szolgálatot, gyors beavatkozással megmentették. Üjra cserélték az elkorhadt gerendáikat, de ez az épület tarthatatlanságát mit sem változtatott. Amit apránként az épület tol­dozgatására, megtámogatására költöttek, azért már egy újat is építhettek volna. Ide kívánkozik, hogy a mostoha adottságok elle­nére, az ország legjobb gondozó intézetei között tartják számon a halasit. Az Egészségügyi Minisz­térium a megyéből őket bízta meg a reprezentatív tüdőszűrés elvég­zésével, majd egy nemzetközi tu­dományos munkába is bekapcso­lódtak. Elismerik és számon tart­ják őket a szakmában. Dr. Cseté­nyi Artúrt a Munka Érdemrend ezüst fokozatával tüntették ki, felesége érdemes orvos. Mindket­tőjükről elmondható, hogy az or­vosi hivatás legmagasabb fokán állnak, tevékenységük elválaszt­hatatlan a tbc. felszámolásától, a közegészségügy jelentős javulá­sától. Az intézet főorvosa nem éri be azzal, hogy gyógyít és hasznos tu­dományos munkát végez, egyik legnagyobb szenvedélye a fásítás, parkosítás. A városból indult el a felszabadulási emlékpark-moz­galom. Platánok, vadgesztenyék, hársak zöld tüdeje szűri a leve­gőt Halason, ez a dédelgetett vá­gya is megvalósult. Tavaly óta a városi környezetvédelmi bizottság elnöke, ezt a tisztséget is a kör. nyékbeli zöldövezet gazdagításá­ra igyekszik felhasználni. — Ebben a törekvésemben ak­kor, és azóta is sok segítsége* kaptam a város vezetőitől és lako­saitól — mondja. — Mindnyájan megértették, hogy a természet, a környezet is gyógyít. Jót tesz aa idegeknek, pihentet, tisztítja a le­vegőt. Megkönnyíti az orvos mun­káját. De nem oldja meg az összes gondjait. Ahhoz, hogy az iparo­sodó Kiskunhalas és kiterjedt ta­nyavilága még egészségesebben élhessen, korszerűbb körülmé­nyek szükségesek. Egyelőre nincs mód a légzőszervi betegek felku­tatására, kezelésbe vételére, szak­szerű kivizsgálására sem. A nyo­morúságos épületet egyedül a benne dolgozók hősies igyekezete tartja még lábon, úgy ahogy. Már így sem sok hiányzik abból, hogy összeroskadjon. Mielőtt ea valóban bekövetkezne, talán még­sem ártana megnyugtatóan dönt«-; ni a sorsáról... Vadas Zsuzsa • Az új halasi kórház mellett még siralmasabban hat a szomszédja. (Fényképezte: Radó Gyula.) Fiatalok a fiatal üzemben Az MMG Automatika Mű­vek kecskeméti Vezérléstech­nikai Gyáregysége fiatal üzem. A hazai ipar nem régóta foglalkozik ilyen be­rendezések sorozatgyártásá­val. Az alig pár éves ágazat azonban rohamosan fejlődik. Ennek egyik példája éppen a kecskeméti gyár, amely négy éve alakult, s ma már négy­száz dolgozója vesz részt a kényes műszerek gyártásá­ban, műszaki fejlesztésében. Több tény talán nem is szükséges az iparág fia­talságának, s életkorára való fejlődésének jellem­zésére. Az alábbiak szóljanak a gyár fiataljairól, pontosabban az ifjúságpolitikáról* — Nehéz lenne az intézkedések között elkülö­nítve szólni a fiatalokkal kapcsolatosakról, mert itt a többség ehhez a korosztályhoz tartozik — mondja Vári Csaba gyáregységvezető. A négyszáz dolgozó közül 340-en még nem töltötték be a 30. évüket. A műszakiak munkába állásakor mielőbbi be­illeszkedésük a döntő. Gyártmányfejlesztési, szer­kesztési feladataikat akkor tudják jól ellátni, ha már alaposan megismerték a vállalat sajátos ter­mékéit. Szükségük van természetesen az egész vál­lalat ismeretére is. E kettőt — a szakmai és az emberi tájékozódást — adja meg számukra a két- három hónapos munka a pesti központban. Ennek megszervezésében ki tudjuk használni azt az elő­nyünket, hogy a fiatalok ősszel csaknem egyidő- ben kezdik meg nálunk a munkát. Egyszerre tu­dunk velük foglalkozni. Az idei csoport, húsz mér­nök, illetve üzemmérnök már megkezdte ezt az is­merkedést. A fizikai dolgozók, akiknek nagyobb hányada be­tanított munkás, egy-két hónapos betanulási idő alatt ismerik meg feladataikat. Ezalatt eldől, alkal­mas-e valaki a vezérlő automatikák szerelésére. Ez ugyanis szakmunkának számít — a pesti gyárban szakmunkások is végzik. Aki nem alkalmas erre, annak a szerelőszalagon egyszerűbb műszerek gyár­tásánál adunk munkát. A fiatalok között soknak ez az első munkahelye. Rólük a kollektív szerződés külön gondoskodik. Megkapják azokat a kedvezményeket, amelyeket a törzsgárda tagok. Ennek anyagi hatásánál nagyobb az erkölcsi jelentősége. A fiatalok érezhetik, hogy nem kerülnek hátrányba pusztáin csak azért, mert korábban — iskoláik befejezése előtt — nem álltak itt munkába. A továbbtanulás természetesen sokak személyes igénye, de a gyár sem mondhat le a dolgozók ok­tatásáról- Minden kérést támogatnak tehát, s emel­lett szerveznek is szakmai tanfolyamokat. A doku­• Két fiatal elektroműszerész, Nyirádi Antal és Lőczi Endre vezérlő automata berendezést szerel. mentációval dolgozók számára p>edig kötelezővétet­ték a munkájukhoz nélkülözhetetlen orosz és né­met nyelv tanulását. — Az iparág fiatal, ebből indultunk el, a város­ban pedig nincs szakmai előzménye. A mérnök- gárdát ezért le kell itt telepíteni. Hogyan? — Lakásépítés és -vásárlás támogatására ez év­ben százezer forintot fordíthatunk. Az összeggel egyrészt a műszakiak letelepedését igyekszünk se­gíteni. Évente két lakásra futja, ennyit kapunk a tanácstól. Jövőre két mérnök-iházaspár kezdi meg nálunk a munkát, ők kapják majd a lakásokat. Jo­gos lakásigény tulajdonképpen nincs is több agyár­ban, mint amire a keretünk elegendő. — Az ifjúsági törvényben szereplő társadalmi feladatok legfontosabbika — s talán legnehezebbi- ke is — azonban nem anyagiak, hanem szemlé­letbeliek. Feladatokat és beleszólási jogot sürget a fiatalok részére azon a helyen, ahol dolgoznak. Mit tehet a gyáregység ebben? — Azzal kezdeném, hogy ahol ennyi a fiatal, ott a vezetők is nagyrészt hasonló korúak. Magam 33 éves vagyok, a két főmérnök fiatalabb. A műveze­tők közül hárman nem töltötték még be a harmin­cat, a csoportvezetőknél is hasonló a kép. A szak­szervezet munkájára az jellemző, hogy a bizalmi­ak nagy része fiatal. A négyszöggyűléseken a műhelyekben, a műsza­kiaknál előfordul, hogy a harminc év alattiak van­nak többségben. Ezért nem kell külön szorgalmaz­ni, hogy a fiatalok is mondják el véleményüket. Maguk döntenek. Sokszor nem „adhatnak” javas­latot egy feladat megoldására, hanem nekik „kell” megoldást találniuk­Az idén éppen háromszor annyit termelünk, mint tavaly. Emögött nem nehéz megérezni,^ hogy mind­ez mennyi műszaki ötletet, szerkesztői, szervezői találékonyságot kíván. Fiatalok nélkül nem sike­rülne. Ezzel a fejlődési ütemmel ők tudnak a leg­jobban megbirkózni — ha saját feladatuknak te­kintik. Zs. Á. i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents