Petőfi Népe, 1977. október (32. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-16 / 244. szám

äaSpfSfi MŰVELŐDÉS • IRODALOM . MŰVÉSZÉT DRÁMA A FORRADALMI ÉVEK MŰVÉSZETÉRŐL A Katona József Színház a Nagy Októberi Szocialista Forradalom hatvanadik évfordulójának tiszteletére Alexandr Stein: Verzió című drámáját mutatja be Kecskeméten no­vember első napjaiban. A szovjet szerző művei nem ismeretlenek hazánkban. A fiatal mozilátogatók kedvelt filmje volt jó két évtizeddel ezelőtt az Usa- kov tengernagy, amelynek szín­padi eredetijét; a Tengernagy zászlaját ő készítette. Ugyancsak ő írta a sikeres Prolog filmforga­tókönyvét ... A személyi kultusz bírálatával foglalkozó, nagy vitá­kat kiváltó Személyi ügy című drámáját Miskolcon és Győrben is bemutatták. Húsz évvel ezelőtt pedig Budapesten Ruttkai Éva és Páger Antal főszereplésével vit­ték sikerre a Hotel Astoria című színművét. A szerzőt több mint két évtize­des barátság fűzi Anatolij Novi- kovhoz, a szimferppoli Gorkij színház igazgató-főrendezőjéhez. Kecskemét testvérvárosának ve­zető színházi szakembere ezekben a hetekben a megyeszékhelyen dolgozik; ő vezeti a Verzió pró­báit. — Kettőnk régi barátsága őszin­te elvtársi és művészi kapcsolat — magyarázta Anatolij Novikov, beszélgetésünk alkalmával. — Stein számomra nemcsak egy em­ber, akivel szívesen cserélem ki gondolataimat, hanem egy olyan tehetséges szerző is, akinek írói munkássága, stílusa és mondani­valója egyaránt közel áll hozzám, azaz az általam vallott rendezői és színházi törekvésekhez ... Ezért mondhatom el büszkén, hogy igen sok darabját, így az özvegyet, a balti haditengeré­szeknek emlékét állító Csillagta- lan éjszakát és több más érdekes müvét is színpadra állítottam. A Verzió ősbemutatója ugyancsak Szimferopolban volt. Társulatunk Stein drámájával tűzte műsorára néhány más színház. A darabot egyébként játszották már Po­zsonyban és Wroclavban is. — A Verzió alcíme: Fantázia Alexandr Biok témáira. Ezek sze­rint a darab a neves szimbolista költőről szól? .. . — Részben. Az a helyzet ugyanis, hogy ennek a bonyolult, lélektani és társadalmi „síkon” egyszerre játszódó dráma fősze­replője valóban Biok, a költő. A színmű azonban — és így az elő­adás — lényegében nem róla szól. Pontosabban szólva a poéta élet- története elsősorban csak ürügy az író, illetve a színház művé­szeinek számára, hogy bemutas­sák a művészet és a forradalmi népmozgalmak közötti kapcsola­tokat .. . Mit értek ez alatt? ... Biok szimbolista poétaként kezd­te életét, és mint a Tizenketten című híres költemény szerzője, a forradalom egyik leghatásosabb mozgósító-hitvalló versének köl­tője fejezte be ... A színmű te­Rendezi: Anatolij Novikov • Pillanatképünk a kecskeméti Katona József Színház balett termé­ben készült, ahol Anatolij Novikov, a szimferopoli Gorkij Színház igazgató-főrendezője vezette Alexandr Stein: Verzió című darabjának prózáit. (Tóth Sándor felvétele.) hát az ő életútjáról, eszméinek tudatosításáról szól... No meg a kor néhány más tehetséges mű­vészéről is. A darabban megjele­nik ugyanis Majakovszkij, Meyer­hold, a forradalmi színházújító, a megalkuvóvá lett Bebij és má­sok ... És nem utolsósorban sze­repel még a munkásokat és pa­rasztokat jelképező „tizenkettő”, azaz (Biok versének klasszikussá vált ballasztikus szereplői .. . — Milyen elképzeléseket érvé­nyesít a kecskeméti próbákon? — Említettem, hogy Stein drá­máját már bemutattuk odahaza, Szimferopolban. A kecskeméti elő­adást lényegiében ugyanazon cél­kitűzések jegyében rendezem meg. Hasonló a két színház épü­lete színpadtere. Ludmila Ba- jarszkaja díszlet- és jelmezterve­ző kollégám, aki elkísért Magyar- országra, ezért megközelítően azonos terveket készíthetett, és én is jórészt az eredetihez hasonló elveket próbálok érvényesíteni az előkészületek során. — Hogyan érzi magát Kecske­méten? — Már megismertem a várost és a színház művészeit is, akik szeretettel fogadtak... Azt hi­szem, sikerült jó kapcsolatot te­remtenem a színészekkel az eddi­giek során. Ügy érzem, hogy a magyar színiiskola gyakorlata nem sokban különbözik a miénk­től, ezért a nyelvi nehézségek el­lenére is viszonylag könnyen meg tudjuk érteni egymást... A da­rab szereposztásával meg vagyok elégedve, s a próbák hangulata is jó Remélem, a bemutatóra va­ló felkészülést közbejött akadály már nem fogja megzavarni. .. Igaz, hogy van még időnk, de a feladatunk sem kicsi. — A bemutató, illetve az elő­adás milyen gondolatokat kíván megfogalmazni a közönség szá­mára? — Biok maga tönkrement ugyan a forradalomban, de vállalt és hitt eszméi mellett még sorsa ala­kulása ellenére is mindvégig ki­tartott ... Példája alapján jól megfogalmazható a művész és a forradalom ma is érvényes pél­dázatot hordozó kapcsolata. Sze­retném ezenkívül érzékeltetni az orosz ember hazaszeretetét. Az előadás felvállal egy bizonyos is­meretterjesztő feladatot is: szí­nes, érzékletes, valószerű törté­nelmi tablót kívánok megrajzolni a kor rendkívül érdekes emberei­ről, valóságáról. — Kecskeméti rendezésem a két testvérváros színházi helyei­nek barátság példázza most — mondta befejezésül Anatolij No­vikov. — Néhány hónap múlva mi látjuk vendégül Ruszt Józse­fet, a Katona József Színház mű­vészeti vezetőjét, főrendezőjét, aki Madách Imre: Az ember tragé­diája című rendkívül érdekes mű­vét rendezi meg nálunk, a Gorkij Színházban. Pavlovit! Mikló« Ősök, istenek címmel kiállítás nyílt a Néprajzi Múzeumban. Ké­peink a kiállításon készültek. • „Vitázó ■zellernek.” Twin Seven-Seven, • világhírű Nigériai Joruba művész kombinált mozaik festménye. (KS-fotó. - Németb Ernő felvételei.) | Uralkodűnfi bronzfeje. XX. század. ■ • Uralkodói palota mahagóniból faragott ajtajának részlete Jaunda Kamerun. Az idei Nobel-díjas Az idei irodalmi Nobel-díj tu­lajdonosa, Vicente Aleixandre, spanyol költő, aki annak idején hosszú időn át szemben állt a frankóista fasiszta kormányzattal, s jelenleg Madridban él. A jelen­leg hetvenkilenc esztendős költő­ről ezt írta a Nobel-díj-bizottság: „A spanyol líra hagyományait és a modern áramlatokat egybeköt­ve világítja meg az ember hely­zetét a kozmoszban és a mai társadalomban.” Az alábbi két költeményét a Kecskeméten élő Antalfy István fordította magyar­ra, az egyik spanyol nyelvű anto­lógiáiból. VICENTE ALEIXANDRE A föld A megmozdult Föld öröme kiáradt a növényzetben. És megszületett! Zöld pirulás; még fiatal térségen át vitorlázik. Mit zár magába? Tisztán, egyedül, önmagából. Nem él rajta senki. Hallgató bája csak az ősi, amely a Világot csillagok közt röpíti arany fényében, könnyedén. A tűz A tűz ismeri szenvedélyét önmagától. A fény ő, egyedül. Nézd, tisztán lángol a magasba, míg el nem éri az eget, miközben átrepülik madarak, hamuvá mégsem ég el. S az ember? Soha. Még szabad . tőled, Halandó, ez a lűz. Fény, ártatlan fény. Halandó, hogy meg ne születnél. csendesen a másik oldalára for­dult, és figyelmesen szemügyre vette a feleségét. Biztosan szeretője van! És fél­tékenységtől gyötrődve kétségbe­esetten beharapta az ajkát. Nyi- na most bizonyára éppen erről az alakról álmodik! Elviselhetetlen émelygés fogta el, a gyomra majd kifordult, és Szergej Nyikolajevics óvatosan, nehogy felkeltse a feleségét, ki­bújt az ágyból és papucsban ki­osont a konyhába. A sötétben megkereste a konyakos üveget, megivott egy pohárkával, és ek­kor szinte ■ megdermedt a rémü­lettől. De hátha Nyina megtudta, hogy én meg Galina Petrovna? ... Ak­kor mindennek vége! — motyog­ta magában és lázas sietséggel fontolgatni kezdte, vajon ren­delkezhet-e felesége ilyen komp­romittáló adatokkal. De azután megnyugodott: felesége semmit sem tudhat, ez lehetetlen. ö ugyanis a konspiráció leg­szigorúbb szabályai szerint ala­kította Galina petrovnával viszo­nyát. Az asszony szemében ő szi­gorúan titkos munkát végző fi­zikus volt, és Galina Petrovna nem ismerte a címét, még az igazi nevét sem tudta — csak Gyimának szólította. „Egyszer majd mindent meg­tudsz — suttogta Szergej Nyiko­lajevics kíváncsiságot keltő han­gon az asszonyak, és közben nyá­jasan simogatta a kezét —, egye­lőre azonban bocsáss meg, drá­gám, ez államtitok!” Szergej Nyikolajevics ritkán járt Ga'lina Petrovnához — ha­vonta körülbelül egyszer, amikor kiküldetésre utazott. Tehát ha Galina Petrovna nem jöhetett számításba, akkor csak egyvalami maradt — hogy a fele­sége megcsalja. Szergej Nyikolaje­vics lassan lépkedett az egyik sa­rokból a másikba. Gondolatban a hitvesi hűség legvisszataszítóbb képeit rajzolta maga elé, és ha­ragjában a fogát csikorgatta. Másnap közölte feleségével, hogy két napra kiküldetésre uta­zik, és szokás szerint elment Ga­lina Petrovnához­Az asszony örömmel fogadta váratlan megjelenését. — Ez aztán a meglepetés! Szergej Nyikolajevics elővett az aktatáskájából egy üveg „Gur- dzsant’-t meg egy doboz csoko­ládébonbont. — Miért vagy ilyen komor? — érdeklődött Galina Petrovna. — Történt valami? — Ugyan mi? — felelt kérdés­sel, szórakozottan Szergej Nyiko­lajevics. — Sok a munkám: kí­sérletek, meg mindenféle ve- sződség. — Figyelmes pillantást vetett az asszonyra, és hirtelen düh fogta el: Én itt édelgek ez­zel a nőszeméllyel, ni csak. hogy kikente-kifente magát, még mű- kontyot is feltűzött, valóságos szépségkirálynő! — az én Nyinám pedig most alighanem valami­lyen mákvirággal, enyeleg. Min­den asszony egyforma. Pfúj! Ez a nő pedig, ugyebár, a nagy fizi­kust szereti. Bezzeg, ha tudná, ki vagyok én valójában és hogy három gyerekem van — akkor az­tán elképedne! Be sem tehetném ide többé a lábamat. — Mi van veled, drágám? Ta­lán sugárzás ért? — aggodalmas­kodott Galina Petrovna. Szergej Nyikolajevics azonban — se szó, se beszéd —, kiment a lépcsőházba, és hangosan becsap­ta az ajtót. Elhatározta, inkog­nitóban, váratlanul hazatér, hogy saját szemével győződjön meg mindenről. Előbb telefonált. Nyina nem vette fel a kagylót. Akkor Szer­gej Nyikolajevics határozott lép­tekkel hazafelé indult. A lakás­ban csend volt, csak a hűtőszek­rény rázkódott össze olykor zúg­va. Bizonyára elment valahová, villant át Szergej Nyikolajevics agyán a gondolat. Benyúlt a hűtőszekrénybe — és elképedt- Abban páralepte konya­kos és boros üvegek, ínycsiklan­dó hideg falatok sorakoztak, s mindez irigységet keltett benne amikor pedig a kedvenc tortájá­ra is rábukkant —, bősz harag és felháborodás fogta el. „Hát jól van, megmutatom én nektek — szorította ökölbe a ke­zét mérgesen Szergej Nyikolaje­vics. Mindkettőtöket megöllek!” Nyina vagy két óra múlva jött haza. — Már megérkeztél! — kiáltot­ta örömmel és átölelte a férjét. — Csak holnapra vártalak. Szergej Nyikolajevics bizalmat­lanul mustrálta a feleségét. — Nos, hogy tetszem, megjár­ja? — Nyina fordult-perdült, hogy megmutassa a frissen ké­szült, divatos frizuráját. — Talán megmagyaráznád, mit jelent mindez? Bor, torta új fri­zura — sziszegte a foga között Szergej Nyikolajevics. — Vagy valamilyen ünnep van? — Persze, hogy ünnep van — nevetett az asszony. — Holnap lesz a születésnapod. A kedvenc tortádat is megvettem. — ó hát persze, egészen meg­feledkeztem róla — motyogta a férfi. — Úristen, én itt ülök tétle­nül — csapta össze a kezét Nyi­na —, te meg biztosan éhes vagy?! — Gyorsan összecsapok valamit, jó? — és kiszaladt a konyhába. Szergej Nyikolajevics pedig szorosan bezárta az ajtót és fel­tárcsázta Galina Petrovna tele­tő nszámát. — Gálocska, én vagyok, Gyi- ma. Bocsáss meg, kérlek, amiért olyan gorombán viselkedtem. Ezek a kísérletek, meg a sok ve- sződség, magad is tudod, tönkre­teszik az ember idegeit- Igen, a következő héten okvetlenül be­nézek. Viszontlátásra. Csókollak. Szergej Nyikolajevics halkan felnevetett — nehogy meghallja a konyhában a feleség«.' —. és le­tette a kagylót. Gellert György fordítása TASNÁD1 VARGA ÉVA Lampion Kis napok? kén-sárga bolyhú bogáncsok imbolyognak Rőt fény kerengő falevél verődött homlokomnak Este nő Sűrű-színtelen dudva az erdők alján. Varancs-szagú köd kúszik elő Ül a hegy kevély halmán Szorosabbra rántott köteleii hálójában vergődő halak Kifogottak és kivetettek tátognak Némán jajonganak A tó amelyet lehalásztak belesápad az éjszakába Csillagra vár, hogy belehullnd Bát tudja mindhiába Szergej Nyikolajevicsnak se­hogy sem jött álom a szemére. Hogyan is alhatott volna, amikor mindenféle kínzó gondolat mo­toszkált a fejében! Szergej Nyi­kolajevics ide-oda forgolódott, az életről töprengett és szenvedett. Már régen nem töprengett ilyen erősen. Erre az éjféli töprengés­re és izgalomra pedig tulajdon feleségének. Nyinának különös viselkedése adott okot. Egy évvel ezelőtt, amikor Szergej Nyiko­lajevics először ment vidéki ki­küldetésbe, Nyina ezt rendkívül rosszallóan fogadta, még sírt is. S azóta mindig éppígy felindult, valahányszor ő eltávozott hazul­ról. Tegnap azonban Nyina várat­lanul maga érdeklődött az iránt — mégpedig valahogy igen gya­núsan —, hogy ő mikor készül vidéki kiszállásra. Sőt, mi több: a dátumot is pontosan tudni akarta. Szergej Nyikolajevics mindezt azonnal megjegyezte, és ugyan­csak szöget ütött a fejébe a do­log. Csak nem képes ez az asz- szony!... — e szörnyű gondolat­ra Szergej Nyikolajevics igen po­csékul érezte magát. Dehogy, os­tobaság — próbálta meggyőzni saját magát, de sehogy sem si­került. Szergej Nyikolajevics PAPP LAJOS Betakarítás Októberi nyár. Aranyeső árnya az égen, szerelem vitorlája úszik Duna vizében, szerelem violája kéklik távoli füstben. Magam vagyok. Akartam. A csendhez menekültem! Fény ostromolja arcom, s egy hintázó bogárka. Iratom, pénzem, kulcsom nedves homokba mártva akárcsak puszta létem. Lesz-e még indulásom?, — Éltem én békességben, tűzön át és halálon A kerthelyiségből árad zeneszó s beszéd hangjai Wurlitzer szól. Két forint. „—Szállj, szállj fel a magasba! 1, Megvonaglik a vállam. Felnézek egy madárra, s piros betűket rajzol a lampion világa. 0 Klossy Irén fanetszete: Fűzfák.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents