Petőfi Népe, 1977. szeptember (32. évfolyam, 205-230. szám)

1977-09-04 / 208. szám

1977. szeptember 4. • PETŐFI NÉPE • f Megkezdődött az M-5-ös építése Vonaton másfél órányi a távolság Kecske­mét és Budapest között. Autóval háromne­gyed—egy órára is lerövidülne, de sűrűn előfordul, hogy csaknem két órát vesz igény­be az út. Köztudott, hogy az E—5-ösön egy­re körülményesebb, sőt veszélyesebb a köz­lekedés, annyira túlzsúfolt. Áruval megpa­kolt kamionok, sódert szállító teherkocsik oszlopa tartóztatja fel, vagy kényszeríti gya­kori, olykor életveszélyes előzésekre a na­gyobb sebességű járműveket. Ezen a korsze­rűtlen útvonalon bonyolódik a kelet—nyuga­ti idegenforgalom jelentős része, de a belföl­di igénybevétel is szinte hétről hétre nő. Mindez indokolttá tette az autópálya építés- sét, ezen a nagy forgalmú szakaszon. Az M—5-ös látképe, egyelőre tervrajzon. Az elmúlt napokban vége meg­kezdődött a Budapest—Szeged közötti M—5-ös építése. A Beton- útépítő Vállalat évek óta készült erre a hatalmas feladatra, amely­nek a legutóbbi miniszterhelyet­tesi döntés értelmében — most alvállalkozója lett. Mit jelent ez? — Bizonyos módosításokat a korábban kidolgozott tervekben — válaszolt dr. Képes János, mű­szaki igazgató. — Az éveken át folytatott műszaki és gazdasági elemzések alapján kidolgoztunk egy menetrendet, amelynek Da- bas lett volna a székhelye. A mó­dosítás következtében más elkép­zelések valósulnak meg, várható, hogy Dabas helyett Öcsán léte­sül központi technológiai telep és Itt helyezzük el a munkásszállá­sokat is. Emiatt, feltehetően nem tudunk maradéktalanul eleget tenni az idei tervben előírtak­nak. — A megváltozott helyzetben mire kell összpontosítani a vál­lalat erejét? — Hogy a kivitelezés minél gyorsabban elkezdődjék. Ez lé­nyegében már megtörtént. Augusztus 18-án, Felsőpakony község közelében elkezdődött az M—5-ös autópálya építése. So- ronkövetkező legfontosabb fel­adatunk, hogy fokozni tudjuk a munkálatok ütemét. Ennek leg­A kecskeméti Épületkarban­tartó és Szolgáltató Ipari Szövet­kezet egyre több karbantartási, korszerűsítési munkát végez a megyeszékhely oktatási intézmé­nyei részére. Ezt a kapcsolatot a múlt év novemberében a szö­vetkezet és a városi tanács, il­letve a főiskolák szocialista szer­ződéssel is megerősítették. Az iskolaév megkezdése előtti napokon készült összesítés sze­rint január óta 21 általános is­kolában, óvodában és bölcsődé­ben fejezték be a szükséges ki- sebb-nagyobb karbantartási munkákat. Emellett jelentős munkát végeztek a város három főiskoláján és a Berkes Ferenc Közgazdasági Szakközépiskolá­ban. Ezek értéke összesen mint­egy hat és fél millió forint. A Hosszú utcai iskola külső tatarozása szeptemberben fejező­dik be, a Jókai utcai iskola fű­tésének korszerűsítése pedig ok­főbb akadálya,- hogy jóváhagyott költségvetéssel alátámasztott szerződéskötés mind a mai na­pig nem jött létre a generálkivi­telező Útépítő Tröszt, a kecske­méti Közúti Építő Vállalat és vállalatunk között. Pedig csak ezt követően kerülhet sor az erőfor­rások átcsoportosítására, az épí­tés gyorsítására. Amíg nincs el­döntve, hogy mit csinálunk és hogyan, nem lehet megállapodni sem az árakban, sem a határ­időkben. — Ez úgy hangzik, mintha máris elakadt volna az éppen csak megkezdődött útépítés? — Szerencsére nem így van. A földmunkák amúgy sem tűr­hetnek halasztást, az év hátrale­vő részében 10—15 millió forin­tos teljesítményt kell produkál­nunk. Ehhez jön az úgynevezett szállítóutak megerősítése, vagyis összességében 40—45 millió fo­rintot tesz ki értékben az a munka, amelyet még az idén el kell végeznünk. — Képesek lesznek rá? — A kérdés jogos, hiszen a két másik autópálya, az M—1-es és az M—3-as építése is nagy erőpróbát jelentett és jelent szá­munkra, ugyanakkor megbízást kaptunk a Ferihegyi körleszálló­pálya készítésére is. Ennek az országos jelentőségű nagyberu­tóber közepére. A tantermekben és a folyosókon már mindkét épületben végeztek a festéssel, il­letve a szereléssel, így zavartala­nul kezdődhet meg a tanítás. A szövetkezet vállalkozott a széchenyivárosi iskola ideiglenes napközis részlegének kialakításá­ra is, a BÁCSÉP által átadott építésvezetőségi épületben. Az augusztus elején megkezdett át­alakítást még szeptemberben be­fejezik. Ez a három munka to­vábbi több, mint 3,5 millió fo­rint értékű. Nemcsak a nyári szünetben dolgoznak azonban a karbantar­tók, az oktatási intézményekben. A szocialista szerződések értel­mében egész évben folytatják azokat a munkákat, amélyekkel nem zavarják a tanítást. A szö­vetkezet következő ilyen fel­adata a széchenyivárosi iskola ablakainak külső mázolása lesz. Zs. A. házásnak vállalatunk az egyik generálkivitelezője. Itt is, csak­úgy, mint az M—5-ösnél, külön­leges, nagy teljesítményű gép­láncokkal lehet csak a határidő­ket tartani. A berendezések nem hiányoznak, de törekedni kell a jobb kihasználásukra. Annyi bi­zonyos, hogy mindkét feladat az elkövetkezendő években hatal­mas erőpróbája lesz a gépeknek és az embereknek. Mi nagyon sokat várunk a szocialista bri­gádmozgalom buzdító-nevelő ha­tásától, dolgozóink példás helyt­állásától. A vállalat mindent el­követ, hogy késedelem nélkül, jó minőségben végezze el a rá váró és nem kis erőfeszítéseket kö­vetelő feladatokat. Az első lépések már megtör­téntek. A születő autópályát azonban mintegy tíz év választ­ja el attól a felemelő pillanat­tól, amikor megindulhat rajta a közlekedés. A tájékozódás egye­lőre csak tervrajzon lehetséges. Az M—5-ös első szakasza Pest- imre után a Nagykőrösi út vo­nalából indul. Öcsát, Inárcsot és Kakucs községet északon elke­rülve elhalad Üjhartyán mellett és a 75-ös kilométerkőnél éri el Kecskemétet. A 2x2 sávból kez­detben az első kettő készül el. A földmunkákra, a műtárgyak, hidak létesítésére, valamint a pályaépítésre még ebben a terv­időszakban 700—800 millió fo­rintot ütemeztek be. Az új autópálya az M—l-essel együtt része lesz annak a nem­zetközi autópályának, amelynek kialakításában velünk együtt tíz ország: Ausztria, Bulgária, Cseh­szlovákia, Görögország, Jugoszlá­via, Lengyelország, Olaszország, Rormánia és Törökország — mű­ködik közre. A tervezett útvo­nal a Balti-tenger melletti Gdanszk-ból indul dél felé, és Varsón, Krakkón át a csehszlo­vák határmenti Cieszynbe visz. A további nyomvonal főbb állo­másai: Osztrava, Brno, Pozsony, Győr, Budapest, KecskeméVSze- ged, Belgrád, Nis, Szófia, Isz­tambul, Ankara, innét Irak és Irán felé ágazik tovább. A kapcsolódó autópályákkal egységes rendszert alkot, hosszát tízezer kilométerre tervezik. így már öröm lesz autóval bebaran­golni fél Európát a turistáknak. A hazai kilátások is — bár tá- voliak még —, de nagyon biz­tatók. Nem á rosszmájúság, ha­nem a tapasztalat mondatja az emberrel, hogy azért sem árt még körültekintőbben, óvatosab­ban vezetni az E—5-ösön, hogy az M—5-ös Várvavárt átadását is megérjük. Vadas Zsuzsa ra — keddtől csütörtökig — rö­vidítheti a hetet, így érthetően az áru a hét végén jut célhoz, amikor általában a fogadó vál­lalatoknál szünetel a munka. El szeretnénk érni, hogy minél több helyen szervezzék meg a rend­szeres hétvégi rakodást, mert ak­kor viszonylag több a szabad ka­pacitás, jobban ki tudják elégí­teni az igényeket mint hétköz­ben. Az áru feladójától és foga­dójától függ a kocsik minél gyor­sabb be és- kirakása. Jogos kí­vánságként merült fel viszont a fuvaroztatók részéről, hogy a vasút teljesítse pontosabban a kocsimegrendeléseket, s kellő időben adjon előrejelzést az érkező szállítmányokról, hogy gondoskodni tudjanak a rako­dáshoz szükséges munkaerőről. A tanácskozáson megegyeztek abban, hogy a folyamatosan ra­kodó vállalatoknál bevezetik az ütemes szállítást jobban biztosí- ti heti kocsirendelést. (MTI) Megszépült iskolák és gyermekintézmények Pályakezdés - pályázattal • Jó másfél két hónappal a felsőfokú végzettségűeknek járó diplomák kiosztása után — amint az várható volt — mégis­csak lecsillapodtak a kedélyek az elhelyezkedéseket szabályozó pályázati rendszer körül. Felte­hetően azért is, mert — minden ellenkező híresztelés és minden aggodalmaskodás ellenére — ki­ki megtalálta a felkínált álláshe­lyek között azt, ami a számára a körülményekhez képest a legmeg­felelőbb. E megállapítás persze nem jelenti a sokat vitatott, sőt támadott pályázati rendszer megnyugtató minősítését; minden bizonnyal így alakult volna a helyzet egy sokkal rosszabbul sikerült rendelkezés esetén is... Hogy végül is a pályázók és a pályázatokat hirdető munkáltatók kölcsönösen megnyugodtak, ab­ban nagy része van annak, hogy az illetékes hatóságok a kezdet­ben sorozatosan jelentkező prob­lémák láttán gyorsan és határo­zottan közbeavatkoztak és szük­ség szerint módosították, korri­gálták a rendelet előírásait. A pályázati rendszer első sza­kaszában, vagyis még a diploma kézhez vétele előtt, a pályakez­dők háromnegyed része jelentke­zett a meghirdetett állásokra. A többiek jórészt azért nem pá­lyáztaik, mert megfelelőbb állá­sok reményében a második for­dulót várták, illetve sokan vol­tak, akik családi vagy egyéb okok miatti felmentéssel he­lyezkedtek várakozó álláspontra. # Ma már nyilvánvaló, hogy a meglehetősen gyorsan megfo­galmazott jogszabály rendelkezé­seit kezdetben nem ismerték eléggé a végrehajtásban érdekelt intézmények, s ebből a tájéko­zatlanságból sok zavar és félreér­tés adódott. A legjellemzőbb gond: a pályázati felhívások nem adtak minden esetben kellő in­formációt a betöltendő munkakö­rökről és ezen az sem segített sokat, hogy a felsőoktatási in­tézmények legtöbbje utólag sze­rezte meg a szükséges informá­ciókat. A másik gond: a pályakezdők helyszíni tájékozódása során rendre kiderült, hogy a munkál­tatók egy része időközben meg­gondolta magát, tárgytalannak tekintette a meghirdetett pályá­zatot, vagy éppenséggel nem tar­totta magára nézve kötelezőnek a pályázati kiírásban megjelölt feltételek biztosítását. A tavalyi évhez képest csök­kent ugyáh á pályakezdők vá­lasztási lehetősége, ám ha fi­gyelembe vesszük, hogy a végzők számát meghaladó számú állási- helyet hirdettek meg a munkál­tatók, akkor nyilvánvaló, hogy a pályázati rendszer, összességé­ben mégis biztosította a megfe­lelő választási lehetőséget. Vég­eredményben az álláshelykínálat a jogászoknál 130, az általános orvosoknál 114, és a pedagógu­soknál 113 százalékos volt. Ezek a számok azonban csak a hely­zet általános jellemzésére alkal­masak és semmiképpen sem fed­hetnék el néhány további és na­gyon szembeötlő gondot. Például: az általános és a középiskolai tanároknál a felkínált álláshe­lyek szakonkénti összetétele je­lentősen eltér a pályakezdők szakképesítésétől. Túl kevés pá­lyázatot írtak ki orosz, történe­lem, angol, francia, kémia és biológia szakos tanárok részére és viszonylag sok volt a felkínált nevelőtanári állás. A tudomány- egyetemek természettudományi karain végzett nem tanár szako­sok elhelyezkedési aránya az át­lagot meghaladta, ugyanakkor kevés az elhelyezkedettek száma és aránya az ELTE és a JATE bölcsészettudományi karain. • Hasonló jelenségek tapasz­talhatók azokon a főiskolákon és egyetemeken is, ahol a végzők­nek nem kellett igénybe venniük a kötelező pályázati rendszert» Nem volt ritka a többszörös ál­láshelykínálat sem, amiből egy­értelműen lehet arra következ­tetni, hogy a munkáltatók nem a legtervszerűbben gondoskodnak a munkaerő utánpótlásáról. Pél­dául: a Budapesti Műszaki Egye­temen minden általános gépszer­kesztőnek tizenhárom álláshelyet kínáltak. Ugyanilyen aránytalan­ságok tapasztalhatók a közgazdá­szoknál és az agrárszakemberek-; nél. Ugyanakkor a műszaki ta-. nárok és a vegyész üzemmérnö­kök esetében a végzők számánál lényegesen kevesebb volt a mun­kahelyek száma. Ezekre a gondokra azért is ér­demes felfigyelni, mert a pályá­zati rendszer esetleges hibáinál mélyebben rejlő jelenségre vilá­gítanak rá. 9 Újból és egyértelműen kide­rült, hogy a magyar oktatási rendszer nem azokat a szakem­bereket képzi és nem olyan szám­ban, akikre és amennyire a munkahelyeknek szükségük len­ne. Legfőképpen ez az oka an­nak, hogy a pályázati rendszer eredményei mintha nem lenné­nek kellő arányban a végrehaj­tás során kifejtett erőfeszítések­kel. V. Cs. A hazai filmek közönségsikere Egymillióan látták már — a legfrissebb adatok szerint — Ranódy László alkotását az Ár­vácskát. Sok nézőt vonzott a romantika is: Várkonyi Zoltán Fekete gyémántok című filmjét másfél millióan tekintették meg. Amint a Kulturális Minisztérium Filmfőigazgatóságán az MTI munkatársának elmondták, az idén is fokozódott a közönség ér­deklődése a magyar filmek iránt. Az év első felében csaknem 45 millióan kerestek kulturált szóra­kozást a filmszínházakban, há­rom millióval többen, mint az elmúlt esztendő hasonló idősza­kában. Mind többen kísérik fi­gyelemmel a hazai filmtermés újdonságait; hét hónap alatt másfél millióval többen váltottak jegyet a magyar filmek előadá­saira, mint 1976-nak ebben az időszakában. • Szeptember közepére készül el a Hosszú utcai iskola udvari hom­lokzatának kijavítása. • A megyeszékhely régen várt új bölcsődéjében az épületkarbantartó szövetkezet vállalkozott a festés és a mázolás elvégzésére. Képünk röviddel a munkakezdés után készült. (Méhes! Éva felvételei.) HAZAI BARANGOLÁS Aki mindent tud Szöboszlóról Vannak emberek, akik szoro­san kötődnek szűkebb hazájuk­hoz. Akik egész életükben azon fáradoznak, hogy azt egyre job­ban megismerjék. Gönczi Józsefet nyugodt lélekkel sorolhatjuk azok közé, akik szeretett váro­sukért — jelen esetben Hajdú­szoboszlóért — eddig sokat tet­tek. Mielőtt ide jöttem a lakására, hogy az életéről és munkájáról faggassam, az utcájában beszél­gető emberektől kérdeztem, hol találom? Akkor ezt mondták ró­la: — Gönczi József mindent tud Szoboszlóról. Ott van az ásatá­soknál, szervezi a múzeumot, gyűjti a régi írásokat, tárgyakat. Vele beszélgetünk, erről a laká­sán. Gönczi Pál utóda Ezt mondja a volt polgármes­ter: — Egykori ősöm, Gönczi Pál a lexikonban is benne van. Együtt járt iskolába Arany Jánossal, Tompa Mihállyal és Irinyi Já­nossal. Egyik ősöm a város had­nagya volt, s a másik Kossuth- honvéd, 1848-ban. ismert és be­csült személyiségek. — Ezek szerint ön hajdúsági ember? — Az vagyok. — Milyenek a hajdúk? — Keménykötésűek, nyugta­lanok, akik mindig akarnak va­lamit ... — Sokat hallani, olvasni Gön­czi Pálról; Szólana róla bőveb­ben is? , — Eötvös József mellett volt államtitkár. Térképet is terve­zett ... Ezeken a német helyett magyar neveket íratott fel; di­cséret érte neki... Magam is őrzöm az egyik eredeti példányt. — Mit gondol: megbecsülik itt Szoboszlón az emlékét? Tesznek azért valamit, hogy az életműve ismertebb legyen? Hogy a mai emberek jobban megismerjék? — Szobrot állítottak neki, meg utcát neveztek el róla. „Jönnek a diákok” Hallottuk, hogy önhöz sok-sok úttörő, KISZ-fiatal jár. Mit ta­• „Gönczi József mindent tud Szoboszlóról.” pasztáit: mi minden érdekli a jövő nemzedékeit? — Jönnek a diákok, az ifjúsági szervezetek tagjai. És kérdezik: hogyan is volt régen? — És olyankor mit mond ne­kik? — Hát azt, ami a valóság. Amit ők is láthatnak. — Vagyis ...? — Vagyis azt, hogy... csodála­tos a változás, a fejlődés... — ön is tett valamit azért, hogy gyorsuljon ez a változás, úgy hallottuk. — Megpróbáltam így tenni, így élni... — És sikerült? — Igen; azt hiszem... — Mi volt ebben a leginkább a segítségére? — Talán az, hogy alkalmam volt dönteni néhány fontos do­logban ... — Például? — Többek között az új műve­lődési intézmények megszületésé­ben. A régi emlékek, a hagyo­mányok megőrzésében. Ezek, szerintem nem kis dolgok... — Igaz, hogy az egyik kitűnő ősének, Gönczy Pálnak barátja volt Arany János? — De még mennyire? S tudja, mit írt itteni élményei alapján nagy költőnk Az elveszett al­kotmányban? Íme: „Hallgat, mint Kosi malma Szoboszlón.” Nos, Gönczi Pál ré­vén ismerte a Kosi erecskét. Végezetül ezt kérdezem Gönczi Pál leszármazottjától, Józsi bá­csitól.: — Ismeri-e Kecskemétet? Mit tud róla? — Nemcsak ismerem, de sze­retem is — így a válasz. — Ma is sokat hallok róla. — S közelebbről mit mondana erről ? — Azt, hogy a homoki embe­rek csodálatosak. És azt, hogy Tóth László, az egykori polgár- mester — társam szintén olyan volt. Nagyszerű; átlagon felüli embpr. A kecskemétiek büszkék lehetnek rá. * V. M. v Megállapodás a vasúi legnagyobb fuvaroztatóival Az őszi szállítási csúcsforgalom zavartalan lebonyolítására a vas­út megbeszélést tartott a 'közös tennivalókról legnagyobb fuva­roztatóival, amelyek részesedése a vasút összforgalmából mintegy 65 százalék. Ha figyelembe vesz- szük, hogy a MÁV-nak az év végéig a terv szerint 45,2 millió tonna árut kell továbbítania, pó­tolnia kell a fuvaroztatókkal kö­zös hibákból adódott eddigi el­maradásokat és számítani kell a várható nagyobb mezőgazdasági termés elszállításával is, akkor kitűnik, hogy a következő idő­szakban feszítettek a feladatok. A vasút kapacitása a csúcsfor­galom idején nincs, arányban az ugrásszerűen növekvő igények­kel, ezért a hátralevő hónapok­ban a tartalékok, a fuvareszkö­zök minél teljesebb kihasználá­sára, szervezettebb munkára van szükség. A vállalatok többsége a rako­dás szempontjából néhány nap-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents