Petőfi Népe, 1977. szeptember (32. évfolyam, 205-230. szám)
1977-09-30 / 230. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1977. szeptember 30. • „A.. sz°vjetuniö Kommunista Pártjába minden belépő négy ember ♦o Jüi -u ito ,meg í1*5™ ^Itötte be a 28. életévét. Tíz évvel ezelőtt a tagjelölteknek csak kisebb hányada volt ilven életkorú. *ed,e*elJet. hoztak volna a párt „megfiatalítására”? Szó sincs P. 't tagja lehet a Szovjetunió minden 18. életévét betöltött Uampolgara, aki magaénak vallja a programot és a szervezeti sza- balyzatot, tevékenyen részt vesz a kommunista társadalom építéséA jelenségre több magyarázat is van. Elsősorban a fiatalodás — a Kommunista part hagyományaiban rejlik. „ „emr! -több mint 70 évvel ezelőtt így fogalmazott: Mi a jövő pártja a lovo pedig az ifjúságé. Mi az újítók pártja vagyunk, az újítókat pedig mindig szívesebben követik a fiatalok. Mint az SZKP niffl«b XXV kongresszusán megfogalmazták, a párt hagyomá- nyosan gondoskodjék arról, hogy sorai friss erőkkel töltődjenek fel. Másodsorban a fiatalok nemzedékről nemzedékre a szovjet társa- egyr^ aktívabb erejévé válnak. Leonyid Brezsnyevt az SZKP főtitkára a kongresszusi küldöttek nagy tapsa közepette kijelentette: „Az ifjúság fokozódó bearamlasa az SZKP-ba szemléletesen mutatja. „°?y,a Part erői kimenthetetlenek, hogy fiatal nemzedékünk mély odaadással viseltetik a kommunizmus eszméi iránt”. A kommunizmus Iskolájából jöttek Milyen a szovjet ifjúság a statisztika tükrében? A Szovjetunió 260 millió lakosából minden második 30 évesnél fiatalabb. Az ifjúsági szervezet, a Lenini Komszomol több mint 36 millió 14—28 éves fiatalt tömörít soraiban. Az ifjúsági szervezet megalakulásától, 1918-tól kezdve több mint 130 millió fiatal járta ki benne „a Ijommuniz- mus iskoláját”. Az SZKP mai nemzedékeinek szinte minden tagja ennek soraiban tanult hűséget a kommunizmus ideáljához, s ma az új párttagok kétharmada a komszomolistákból tevődik ki. A 70-es évek ifjúsága a népgazdaságban és a tudomány területén dolgozóknak csaknem a felét jelenti. Műveltségi színvo- , náluk jóval magasabb, mint az idősebb nemzedékek tagjaié. A fiatal munkások több mint 90 százaléka szerzett vagy szerez középiskolai és főiskolai végzettséget, míg a középkorú munkások között ez az arány 70 százalék. Ebben is jelentkezik az a tény, hogy a Szovjetunióban lényegében befejeződött az áttérés az általános 10 osztályos kötelező oktatásra. A különböző oktatási formáikban jelenleg tanuló 93 millió ember nagy része fiatal. Az ifjúság tevékenyen részt vesz az állam- és a termelés irányításában. A helyi tanácsok 2,2 millió tagjából minden 3., a Legfelsőbb Tanács 1517 képviselőjéből minden ötödik 30 évesnél fiatalabb. Az új szovjet alkotmánytervezet szerint a legfelső államhatalmi szervbe a korábbi 23 helyett 18. éves kortól választhatók képviselők. Minden öt fiatal közül kettő részt vesz a termelés irányításában. A statisztika tehát ilyen képet rajzol az ifjúságnak a kommunista építés iránt tanúsított odaadásáról. Ez magyarázza a fiatalok természetes törekvését, hogy a kommunista építés első soraiba tartozzanak, vagyis kommunistává legyenek. Egy tagjelölt — egy párttitkár Két interjút készítettem a pártba való belépés indítékáról a moszkvai Lenini Komszomol Autógyárban. Elsőként Viktor Kalmikovot, az armatúraüzem 26 éves munkását kérdeztem, aki nemrég lett az SZKP tagjelöltje. (A tagjelöltségi idő egy év.) — Miért határozta el, hogy felvételét kéri a pártba? — Életemben és munkámban példaképnek tekintem a kommunistákat, akik tevékenyek a termelésben és a társadalmi munkában egyaránt. Nyolc éve dolgozom ebben az üzemrészben és meggyőződtem róla, hogy a kommunisták nemcsak maguknak élnek, hanem az emberekért dolgoznak, minden probléma felkelti érdeklődésüket, gazda módjára viselkednek, nem félnek a nehézségektől és a felelősségtől. Másodikként Alekszandr Szem. jonovot. a pártalapszervezet titkárát kérdeztem: — Miért éppen Kalmikovot vették tagjelöltnek? — Mert, azok közé a fiatalok közé tartozik, akik felkészültek a párttag kötelezettségeinek teljesítésére. Ha valaki megnézi a párt szervezeti szabályzatát, láthatja, hogy az éppen kétszer annyi kötelezettséget ír elő, mint amennyi jogot. A kommunistának példásan kell dolgoznia, s — Kalmikov nagyszerű munkás. A kommunistának el kell sajátítania a technikát, állandóan növelnie szakmai tudását — Kalmikov jól képzett szakmunkás, most végzi az esti főiskola negyedik évfolyamát. A kommunistának példát kell mutatnia a közösségi munkában — Kalmikov Komszomol-aktíva... — Nem fest róla túl rózsaszín képet? — Csak azokat a vonásait emeltem ki. amelyek egy kommunistát jellemeznek. Vannak persze fogyatékosságai is, mint sok más fiatal ő is türelmetlen, ítéleteiben maximalista, forrófejű. De azért van az egyéves tag- jelöltségi idő, hogy megszokja a pontos, átgondolt, szigorú pártfegyelmet. — Gondolom, hogy Kalmikov nem kivétel? — Ha az volna, hogyan gya- - rapodna a párttagság? Sok ilyen „kivétel” van nálunk. Vagyis a kommunisták idősebb nemzedéke jó váltást nevel. Gyárunk fiataljai nagyon aktívak, arra törekszenek, hogy a lehető legjobban hasznosítsák erőiket. A gyári pártszervezetbe 1977 első három hónapjában 43 új tagjelöltet vettünk fel, többségük 28 év körüli fiatal, mint a már említett Kalmikov is. Anatolij Szmirnov (APN — KS) ' - / CIS £X37CíX3ífIS!Tc! S M unkásszolidaritás Hír a Petőfi Népében június 14-én: „Halálos kimenetelű üzemi szerencsétlenség történt szombaton délelőtt Kecskeméten a házgyárban. Újvári Sándor 31 éves, Tiszaalpár, Révai utca 18. szám alatti lakos egy feltöltés idejére leállított sódervibrátort akart meghegeszteni... olyan súlyos fejsérüléseket szenvedett, hogy a helyszínen meghalt.” Hír, melyet a következő hetekben szájról szájra adtak Alpáron, Újvári Sándor falujában: Munkaadója, a Bács megyei Állami Építőipari Vállalat segíti fölépíteni az özvegyének és két gyermekének a családi házat, melynek csak az alapja áll készen. Az akácfák lombja között autódaru nyújtja magasra vasnyakát. Nem mindennapi látvány ez itt, Alpáron, az Arany János utcában. Vonzza is a szomszédokat, innen is, onnan is a sosem látott építkezésmód, az Újvári Sa- nyi-féle portán. Még a szomszédos Esze Tamás utcából is jönnek kíváncsiskodók, férfiak és asszonyok is, pedig szombat délelőtt van, piac, főzés, hétvégi nagytakarítás és udvarrendezés ideje. S látják, hogy ím, az autó és a daru „öszvére”, meg néhány talpraesett, dolgos férfi milyen gyorsan és könnyen építi a házat az egybekészült nagy falrészekből. a blokkokból. Azt hitték bizony, hogy annak a szerencsétlen Újvári Sanyinak sosem épül föl a háza, hiába csinálta meg hozzá a fundamentumot... Szegény Erzsiké, az özvegye, hogy tudná majd a két gyerek mellett, egymagára maradva fölépíteni ... Vad Imréről, a két fiáról, Lászlóról és Sándorról, meg a Gagarin nevét viselő tizenhatszoros szocialista blokkszerelő brigád többi tagjáról, Veszelovszkl Jánosról, Dobák Lászlóról, Kovács Jánosról és Holló Antalról csak úgy dől az izzadság. Félmeztelenre vetkőztek az autódaru kezelői. Pásztor József és Gyapjas Sándor is. Újabb fuvar, blokk érkezik. Vad Imre, a brigádvezető felugrik a teherautóra, s beilleszti a daru himbáját az első „óriástégla” súlypontján levő lyukba. Közben Laci fia ^oltott meszet bányászik egy gödörből és viszi a malterosládába. Pásztor József óvatosan megemeli a daruval a falelemec, s Veszelovszkiék pár pillanat múlva már illeszthetik is a helyére, pajszervassal, fa- ékekkel. — Nem, nem ismertük Újvári # Dolgoznak a társadalmi munkások, a Gagarin brigád tagjai. Sándort — mondják a kérdésemre a Gagarin brigád tagjai, amikor elfogy a blokk és ráérnek egy kicsit pihenni. — ö, a házgyárban dolgozott, mi pedig blokkot szerelünk hol itt, hol ott — Ügy kerültünk ide, hogy a brigád minden évben vállal társadalmi munkát — veszi át a szót Vad Imre. — Hallottuk ennek a szerencsétlenül járt szaktársnak az esetét, és azt, hogy a EÁQSÉP-nél milyen széles körű akció bontakozott ki az özvegye és a két kisfia megsegítésére. Ezért úgy döntöttünk, a Pásztor elvtársék darus brigádjával ösz- szefogva, hogy elvállaljuk itt a blokk-szerelést. — Kötelességünk segíteni egymáson. Mi is járhatunk úgy, mint szegény Újvári járt, hisz ezek a panelok 18—20 mázsásak, és elég, ha csak egyetlen egyszer hibázunk — mondják a brigádtagok. Delet harangoznak az alpári templomtoronyban. Nagy Károly, a BÁCSÉP gépjármű részlegének gépkocsivezetője már itt van az ebéddel, melyet Újvári Sándomé főzött a társadalmi munkásoknak. Babgulyás füstölt csülökkel. Az ebéddel együtt érkezett a fiatalasszony is, és a kis Sanyi fia, aki annyira élvezi az autózást, hogy ki sem száll a ZSUK-ból. Sebtében asztalt készítenek ládákból és deszkából, arra terítik az abroszt, állítják az ételes fazekat a tányérokkal. A háziasz- szony szíves szóval hívja közelebb az embereket. Veszeiovszki nagy hozzáértéssel segít a terítésben. Ö szegi meg a kenyeret is. — Csak azt ne hidd komám, hogy most már el is verhetsz, mert te adod nekem a kenyeret — tréfálkozik vele Pásztor József. Száll a bableves finom illata, dolgoznak a kanalak, s meghitt, családias hangulat tölti be az épülő ház udvarát. Újvári Sándomé meghatottan, kevés szóval mondja el, milyen óriási számára és a két árva számára az a segítség, amit a vállalattól anyagiakban és emberségben kap. Vasárnap délelőtt ismét ellátogatok az Üjváriék telkére. Vad Imre brigádja és a darusok már befejezték a blokk-szerelést, készen állnak a falak és a meny- nyezet. Az Arany János utcában elhaladó alpárink nem állhatják meg, hogy egy-két percre meg ne szakítsák az útjukat a másfél nap alatt felmagasodott ház előtt. Konfár Sándor, aki ebben az utcában lakik, s szintén a házgyár dolgozója, elmondja nekik. hogy a vállalatnál ez a szokás: a bajbajutott dolgozót, a családját nem hagyják támasz nélkül. És ezek az emberek, itt — és az utánuk jövő társadalmi munkások — ingyen dolgoztak a házon, szabad szombaton és vasárnap. — Rendes emberek! — mondja egy fekete fejkendős néni. A Gagarin brigád tagjainak jókedvük van. Látom rajtuk, hogy érzik, tudják: eleget tettek itt annak, amit a munkásbecsület, a munkásszolidaritás megkíván. A. Tóth Sándor Ötödikek KÖNNYEBB LESZ A RAKODÁS • A nehéz fizikai munkát, a gépkocsi rakodást könnyíti meg az Epítőgépgyártó Vállalat Emelőgépgyárának legújabb terméke, az autódaru. A gépkocsik rakodó felületére több tonnát is felemelő klsdarut a teherautó motorjához kapcsolt hidraulikus berendezés működteti. Jelenleg kísérleti gyártása folyik, a sorozatgyártás a jövő évben Indul meg. (MTI-fotó, Csikós Gábor felvétele — KS) Milyen szilárd egy út? Mennyi ideig használható egy műút? A burkolat alatti földágy vajon elbírja-e a nagyobb megterheléseket? Ilyen és hasonló kérdésekre ad választ az a talajdinamikai vizsgálatokra alkalmas készülék, amelyet a szovjet útépítési kutatóintézet munkatársai terveztek. A különlegesen csomagolt talajmintát a készülék munkaterébe helyezik, majd elektromos, mechanikus és hidraulikus rendszerekkel különböző irányú statikus és dinamikus megterhelésnek teszik ki. A vizsgálóberendezés a földutakra ható gépjármű- termeléseket is jól „szimulálja”. A mérések eredményeit oszcillográfon figyelik és memória-szalagon rögzítik’. (BÚD A PRESS— APN) ' ■ • A szerelvény halad. Útközben korszerűsítik a vagonokat, amelyek így alig-alig döccennek az egyre kevesebb váltón. A Robosztus mozdony mind nagyobb sebességre kapcsol, viszi a kocsikat, a tízmillió 625 ezer utast. Azokat a jegytulajdonosokat, akiknek alig egyharmada volt ott a mozdony befütésénél; fordult arccal a vasút felé hajdanán, s ült a kocsik tetején azokban az időkben, amikor a fényes szellők fújtak. A többieknek is csak egy része — fele — emlékszik az útnak arra a részére, amikor hegyek-völgyek között zakatolt a vonat. Több mint kétmillióan pedig egyetlen állomást sem láttak. Hazánkban ennyi a tizennégy évesek és a náluk is fiatalabbak száma. Négy-öt év múlva megérkezik a felnőttkor állomására annak az új nemzedéknek a kocsija, amelyiknek csak ez a vonat a természetes, mert másmilyet soha nem látott. A tizenévesek azok, akik nem vesztegeltek állomásokon, s velük már váltókon sem döccent a szerelvény. • Kétmillió fiatalról van szó, akik már a téesz-szervezést sem élték meg, s harminchárom éve tartó utunk eddigi állomásai közül egyet sem láttak. Ha kíváncsiak, könyvekből kell utánanézni annak a múltnak, ami az utasok négyötödének nem múlt, hanem a saját élete. A mai tizenévesek statisztikákból tudhatják csak, hogy például tizenöt éve ezer lakosra három, tavaly pedig hatvanegy ■ személygépkocsi jutott; hogy 1960-ban 6,3 ezer, 1976-ban pedig hatszorta több, 39,3 ezer tonna narancs került a boltokba. Néhányan természetesen, rácso- dálkozás nélkül már kávéznak, és fogalmuk sincs — persze honnan is lenne —, hogy 1960-hoz képest huszonkilencszer több feketét fogyasztunk. Nem emlékezhetnek arra, hogy annak idején frid- zsider-szocializmustól féltettük az országot, közben persze észrevétlenül változtunk. Ezer emberre 1960-ban 4, tavaly pedig 239 készülék jutott, körülbelül minden családban van már hűtőgép, s kinek jutna ma már eszébe félteni bármit is — legkevésbé a szocializmust — a berendezéstől. Valamikor nagy ünnepnek kellett lennie, hogy csirke kerüljön az asztalra— az 1960-as hatezér tonna helyett ma több mint hatvanezer tonnányit eszünk meg évente. Tizenöt éve összesen volt any- nyi pénz a takarékban — valamivel több mint ötmilliárd forint —. amennyi ma csak Bács-Kis- kun megyében van. Mindez több mint kétmillió fiatalnak természetes — mert hiszen nem éltek még akkor, amikor a lódenkabátnak örült az ember, és összesen háromfajta kávéból választhatott. • Ha megfordítjuk a gondolkodás logikáját: csak minden ötödik embernek természetes mindez, öt közül négy dolgozott azért, hogy az ötödik ma ne képről ismerje meg a narancsot. Másképp fogalmazva: ami az ötödiknek kiindulási alap, az négynek munkával megküzdött—elért: cél. Mindebből, meg abból a természetes tulajdonságból, hogy jobban megbecsüljük azt, amiért megküzdöttünk, mint amit készen, fá-, radság nélkül megkaptunk, felületes szemlélőként könnyű lenne ellentéteket felfedezni a négy és az egy — a korosztályok—nemzedékek között. A mindennapok során úgy hangzik ez el, hogy „bezzeg az én időmben” vagy „könnyű nektek”. A megjegyzés persze nem vonja kétségbe az eredményeket, mert nem is vonhatja, de utal arra, hogy más volt az élet, akár tízegynéhány éve. Viszonyokról van szó, emberek közötti, emberek alkotta kapcsolatokról, amelyeknek a lényege az, hogy fokozatosan az ötödikek is a négyek mellé lépnek, hogy közösen munkálkodjanak a jobb, a kényelmesebb, a könnyebb, egyszóval az emberibb életért. • Persze, hogy ismernünk kell az állomásokat: honnan jövünk, miféle vonat az, amelyiken ülünk, mi a cél, hova szándékozunk eljutni. Azért, mert a tegnap nélkül nem érthető a ma; a múlt ismeretében becsülni igazán a jelent; s a holnap, a jövő céljai csak így válnak kézenfekvő, elérendő, szívből kívánt célokká. A közelmúlt megismertetése ezért fontos, nélkülözhetetlen. De van más ok is. Az, hogy az ötödikek ugyanazon a vonaton utaznak. Együtt a négyekkel, ugyanabba az irányba. S mert holnap még csali rajtuk is áll, hogy könnyebb, gyorsabb lengyen az út, de holnapután csak rajtuk múlik. Hiszen a vonatnak a jelző, szabadot mutat. B. J. TESSÉK LEÜLNI!... Van-e elég ülőbútor? Az ember nem mindig szeret vásárolni, de néha muszáj. Ilyenkor furcsa dolgokat tapasztal. Elsősorban azt, hogy az üzletekben van minden, csak éppen az nincs, amit keres. Legyen az bármi. Papírzsebkendő, vagy szobabútor. Garnitúra éppenséggel akad, — legfeljebb a mérete, a színe és főként az ára nincs összhangban a vevő elképzeléseivel. Annál reménytelenebb vállalkozásba kezd, aki csak heverőt, ágyneműtartót, netán széket vásárolna. Szék ugyanis nincs, vagy olyan, amelytől a legigénytelenebb vevő is visszariad. Inog a lába, ránézésre szétfoszlik a huzata, kényelmesen ülni pláne nem lehet rajta. De még ebből a fajtából sincs mindig. Ezekután úgy tűnik, hogy a bútoripar mostohagyermeke a székgyártás. Vagy még sem? Az őszi BNV cáfolni látszott ezt a feltevést. Különösen gazdag választékkal jelentkezett a Szék- és Kárpitosipari Vállalat, Rengeteg széket állított közszemlére. Pirosat, fehéret, sötétre pácoitat és naturszínűt. Nádtámlásat és kárpitozottat. Nagyanyáink korát idézőt és új formákkal tüntető modernet. Jelentős részük a vállalat kecskeméti gyárának terméke. — Nehogy azt gondolja, hogy csak a vásárra küldünk belőlük — vág a várható kérdés elé Horváth István, a gyár főmérnöke. — Lehet széket kapni. Elegendőt gyártunk és sokfélét. Megadóan várom a szokásos kifogást. Hogy a kereskedelem nem rendel, ezért nincs. Beszélgetőpartnerem azonban egészen másra hivatkozik. — Szerintem nincs propagandája a bútorainknak. Nem arról van szó, hogy reklámozzuk magunkat, de a fogyasztót tájékoztatni kellene. Tudomására hozni, hogy mi készül és az hol kapható? Egyszer jöjjön el és nézze meg a mintaboltunkat, kint a gyárban. Gúlában állnaik a székek. A raktár tömve heverőkkel. Valahol biztosan elkelnének pár nap alatt. Viszont a kecskeméti boltok telítettek, a Domus komoly raktározási gondokkal küzd. Így fordul elő. hogy az egyik helyen feltornyosulnak az eladatlan bútorok, a másikra nem jut semmi. A vásár alkalmat teremtett az üzleti kapcsolatok kiszélesítésére is. Éppen a Baranya megyei bú- torboltos szakemberek tanulmányozták élénk érdeklődéssel a kecskeméti kínálatot. Elmondták, hogy nálunk mindaz hiánycikk, ami nálunk felesleg. Sajnálatos módon, eddig nem sokat tudtak a kecskemétiek termékeiről. Hozzájuk még a hírük sem jutott el, nemhogy a bútoruk. — Ebből is látszik, nem azért nincs széle, mert nem gyártunk! Az idén például 130 ezer darabot, erxnek 25 százalékát belföldön értékesítjük. Ráadásul a szék talán az egyetlen, amiből egy éven belül 5—6 típust is kihozunk. A minőségre sem lehet panasz. Ugyanazt gyártjuk belföldre, amit exportra és a külföldi megrendelők elégedettek a munkánkkal. Amennyiben jobb lenne a bútorok terítése és a propagandája, ha mindenki tudná, hol keresse azt, ami nincs — lényegesen javulna az ellátás. A vevők jobb tájékoztatása azért is fontos, mivel boltjaink is szívesebben tesznek kirakatba egy- egy tetszetős garnitúrát, mint székeket, vagy ehhez hasonlóan fontos, de árban kisebb értékű egyedi darabokat. Annyi helyük meg nincs, hogy mindent bemutassanak. — Ráadásul állandóan nő a termelés és a bútor nem aprócikk. Sok helyet foglal. Tíz éve még lámpással keresték a kárpitos garnitúrákat, most annyira felfutott a gyártásuk, hogy ezzel a kereskedelem nem tud lépést tartant A megváltozott körülmények bennünket is arra ösztönöznek, hogy; sűrűbben változtassuk a termékeinket. Nagy szériák helyett, a választékot kell szélesítenünk. A vásáron bemutatott újdonságaik, ezt a törekvést tükrözik. Nagy sikere volt a többféleképpen dönthető, variálható Antónia tévéfotelnek, a mai lakások méreteihez igazított, Oberon fantázianevű, kétszemélyes garnitúrákat, a Sába franciaágy-családnak és a Mónika sarokheverőnek, amely kétszemélyes fekhellyé alakítható.' Mikorra várható a forgalmazásuk? — Még ebben az évben 50 darabos mintakollekciót bocsátunk ki, a BNV-n kiállított valameny- nyi termékünkből — közölte a jő hírt Tokay István, a vállalat fejlesztési főmérnöke. — A közönség érdeklődése dönti el, hogy mi kerül majd közülük sorozatgyártásra. Kecskeméti gyárunktól máris 1500 darab Mónika sarokheverőt, 4000 tévé-foltelt, 2000 darab Obe- ron-garnitúrát rendelt jövőre a Bútorértékesítő Vállalat. Termé- szeretesen belföldi eladásra. Szék is lesz bőven. A következő évben 10—15 százalékkal növelik a termelésüket és ezzel párhuzamosan a székgyártás is 140 ezerre emelkedik. A gyár részéről tehát nem lesz akadálya apnak, hogy leülhessünk. Vadas Zsuzsa Miért lépnek be a pártba • Néhány széktipus a Szék- és Kárpitosipari Vállalat kecskeméti gyárában készült, BNV-n is kiállított kollekcióból.
