Petőfi Népe, 1977. szeptember (32. évfolyam, 205-230. szám)

1977-09-22 / 223. szám

1977. szepteuber ZZ. • PETŐFI NEPE • 9

A közösségekben halad legjobban a művelődés

Beszélgetés dr. Molnár Bélára!, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa titkárával

A közművelődés össztársadalmi kérdés, megoldása nem korlátozódhat hivatalból érdekelt állami szervekre. A Hazafias Népfront, mint minden nagyobb jelentőségű probléma megoldásában, társadalmi eszközeivel ebben is részt vesz. Erről kérdeztük dr. Molnár Béla elvtársat, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkárát.

— A Minisztertanács határozatban kérte fel a Hazafias Nép- frontOrszágos Tanácsát, hogyjsa- játos eszközeivel segítse elő a közművelődési törvényben meghatározott feladatok végrehajtását. Milyen fő területei vannak e tevékenységnek?

— Én az első helyen szeretném említeni a politikai műveltség fejlesztését. Ez ugyanis a korszerű műveltség elszakíthatatlan része. A Népfront ebből a megközelítésből foglalkozik vele, ésszerű munkamegosztásban más szervekkel, intézményekkel.

— Milyen konkrét feladatai vannak a népfrontmozgalomnak a politikai műveltség fejlesztésében?

— Ez sokrétű munkát foglal magába, de talán fontossága miatt a népfrontbizottságok által tartott sorozat-jellegű politikai fórumrendszert emelném ki. Ezekre általában a téli időszakban kerül sor, mert a vidéki emberek akkor jobban ráérnek. Szinte nincs olyan falu, ahol bizottságaink ne tartanának ilyen találkozókat. Szeretném elmondani, hogy több százezer ember vesz részt ezeken a beszélgetéseken, amelyeknek formái rendkívül változatosak. Az utóbbi egy-két évben azt tapasztaljuk, hogy erőteljesen megnőtt az érdeklődés a szocialista életmóddal összefüggő kérdések iránt. Igénylik az emberek a téma mélyebb megvitatásának, megértésének lehetőségét.

— A népfront közművelődési tevékenység másik fő területe a részvétel a közoktatás fejlesztésében. Az a meggyőződés vezet bennünket, hogy a közoktatás sem csak a hivatalos intézmények dolga, hanem társadalmi feladat.

— Mi az, amiben a Népfront itt hatékonyan tud közreműködni?

— Mindenekelőtt a tankötelezettségi törvény érvényesítésének elősegítésében. Magyarországon

régóta törvény, hogy a gyerekek kötelesek elvégezni a nyolc osztályos általános iskolát lehetőleg tizennégy, de tizenhat éves korukig feltétlenül. A valóságban megengedhetetlenül magas azoknak a száma, akik ebben az életkorban nem fejezik be az iskolát. Ennek oka a szülők gondatlansága és gyakran a törvény liberális értelmezése. Társadalmi jelzésekre történtek is konkrét intézkedések, ez azonban önmagában kevés. A Népfront éppen ezért tartja egyik fő feladatának a szülők egyéni felelősségének hangsúlyozását. A segítség egyik fő csatornája a szülői munkaközösségek hálózata. A Hazafias Népfront az Oktatási Minisztériummal és a tanácsokkal együttműködve irányítja, segíti munkájukat.

— Régi gyakorlat, hogy a Népfront és az Oktatási Minisztérium minden tanév kezdetén tájékoztató levéllel fordul a szülői munkaközösségekhez.

— Igen. Az új tanév alkalmával a Hazafias Népfront Országos Tanácsa főtitkárának, valamint az oktatási miniszternek közös levelével olyan ajánlást küldünk a szülői munkaközösségeknek, amelyben a család megnövekedett szerepére és felelősségére hívjuk fel a figyelmet, továbbá rámutatunk az alapvető nevelési tényezők (család, iskola, társadalom) együttműködésének fontosságára. Az ajánlásban olyan más fontos kérdésekkel is foglalkozunk, mint az egészséges testnevelés, rendszeres sportolás fontossága, továbbá tájékoztatást adunk az új tantervekről. Az iskolákban ebben az évben közösen fogják megtárgyalni ezt az ajánlást a szülői munkaközösségek, a tantestületek és a társadalmi szervek.

— Kővetkező nagy közművelődési tevékenységi területe a Népfrontnak a különböző társadalmi művelődési mozgalmak gondozása és támogatása.

— A mozgalom a közművelődési közösségi formáit tekinti a legfontosabbnak, ezeket támogatja leginkább. Két jelentős társadalmi közművelődési mozgalom gazdája vagyunk. Egyik az „Olvasó népért" mozgalom. Nagyon nagy a fejlődés; ebben az évben például 82 olvasótábort szerveztek

az országban, 4000 ember részvételével. A résztvevők többsége fiatal, pontosabban általános és középiskolás diák, de már több felnőtt olvasótábor is van. Ezek az olvasótáborok, amelyeket a népfront-bizottságok az Írószövetség fiatal tagjaival együttműködve szerveznek, szinte az „Olvasó népért" mozgalom káderképzését töltik be. A mozgalmat gazdagítják különböző konkrét akciók, például az MSZBT által kezdeményezett „Kell a jó könyv” akció.

— A honismereti mozgalom több tízezer fiatal és idős emberből áll és rendkívül sokrétű. Tartalmaz üzemtörténet-írást, helytörténetírást, műemlékvédelmet, széles körű népművészeti gyűjtőmunkát, a forradalmi munkásmozgalom személyiségeinek, mártírjainak, fontosabb eseményeinek felkutatását, múzeum gyarapítását, nem egy esetben múzeumalapítást is. A honismereti mozgalomnak szintén vannak ismétlődő, állandó fórumai és pályázathoz kötött akciói.

— A harmadik Ilyen mozgalom, amely szinte külön szelvénye a közművelődésnek: a klubmozgalom.

— Igen, a klubmozgalom nagyon elterjedt, és ha sikerül ezekben nem csak jó szórakozást, de az önművelődést is vonzóan szolgáló közös cselekvést meghonosítani, akkor a hatása még szélesebb lesz. A klubokban politikai, zenei, népművészeti tevékenységet folytatnak. Sok klubban kórusok, Páva-körök működnek. Nagyobb vállalkozásként említem meg, hogy a tv-ben előkészítik a „Repülj páva” következő fordulóját. Sajátos vonása lesz, hogy a közösségi teljesítményt, az együttes produkciót állítjuk előtérbe.

— Ebben a munkában vannak mindig bizonyos alkalmakhoz kötődő események. Ilyen például az Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója, amely meghatározó a közművelődés minden területén. A következő két esztendőben, 1978-ban és 1979-ben ilyen meghatározóvá válik közművelődési tevékenységünkben az 1918- as polgári demokratikus forradalom, majd az 1919-es Tanácsköztársaság 60. évfordulója.

B. Z.

w-X-irWrlTKrlíWrWrWrWrWtWrWrWíSAlrlAltftföKiAlftWíAi:»:-:»:*:*:*:-:-:*:*:*:*:*:*:*:*:*:*:*:*:*:*;

KANIZSAI ÍRÓTÁBOR 77

A fűzfalombos kanizsai Tisza-part. (Andruskó Károly linómetszete)

A jugoszláv vajdasági írók jubileumi találkozója

Mire tudósításom megjelenik lapunk, a Petőfi Népe hasábjain, a jugoszláviai — vajdasági — írók huszonötödik őszi táborozása véget ér a Tisza vidéki Kanizsán ,.. „Am nem fejeződik be azzal, hogy csak öt-hat napig tart, hanem két hónapig. Folyóirataink ugyanis két hónapon ót az írótábor cégére alatt rehdez- nek majd író—Olvasó találkozókat Vajdaságszerte” — mondotta a többi közt Gion Nándor, az • íróegyesület titkára az újvidéki Magyar Szó munkatársának adott nyilatkozatában, majd így folytatta: „A huszonötödik írótalálkozó rendkívül fontos esemény, aminthogy volt is huszonöt éven keresztül, mert mindig fontos dolgokról volt ott szó; írók találkoztak írókkal, illetve olvasókkal, kultúrmunkásokkal, szerkesztőkkel és persze kiadókkal is. Nem mintha másutt és máskor nem történtek volna ilyen találkozások, de Kanizsán valahogyan nagyobb súlyt kapott, jelentősebbé vált az irodalom és mindaz, ami összefügg vagy összefügghet az irodalommal.”

□ □ □

A Kanizsai Irótáborozásra az idén körülbelül kétszáz vajdasági író kapott meghívást — anyanyelvűkre való tekintet nélkül — és természetesen külföldi literá- torok is, többek között Magyar- országról Annus József és Simo- nyi Zoltán, a Magyar írószövetség küldöttei, Lengyelországból Emilia Witwicka, Romániából Katona-Szabó István, a Szovjetunióból Sztyepán Kurtlkján és az NDK-ból Martin Viertel.

A jubileumi írótóbort Huszár László, a szervező bizottság elnöke nyitotta meg ünnepélyesen az ELITA cipőgyár „patronálá- sában”, szép számú közönség előtt, majd köszöntötte az írókat és költőket, akik egy-egy új alkotásuk bemutatásával, ismertetésével gazdagították az igen magas színvonalú találkozót.

□ □ □

Este a József Attila Könyvtárban megkoszorúzták az elhunyt alapító tagok nevét őrző márvány emléktáblát, utána Tolnai Ottó, az Amatőrszínház előcsarnokában megnyitotta a kanizsai születésű, de immár Szabadkán munkálkodó Almási Gábor szobrász kiállítását, amelyen a vajdasági írók és költők agyagplasz- tikáhá „gyúrt” karikatúra-portréit láthattuk, többek között a legsikerültebbeket, mint például Csuka Zoltánét, Majtényi Mihá- lyét, Laták Istvánét, vagy Tódor Manojlovityét, Gál Lászlóét, Bra- niszláv Nusityét, Herceg Jánosét, s nem utolsósorban Fehér Ferenc és Urbán János írókét.

A Kanizsai írótábor a második napon tartotta meg, az Amatőrszínház kistermében a Vajdasági írók Egyesületének vezetőségi ülését, a HID irodalmi folyóirat kiadótanácsa is ülésezett. A harmadik napon az írók ellátogattak a helyi Ady Endre Általános Iskolába, valamint a Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Középiskolába. A negyedik napon az Amatőrszínház nagytermében irodalmi est volt, amelyen a kanizsai irodalomkedvelők és lelkes könyvbarátok szép számban voltak jelen.

□ □ □

Az írótábor utolsó napján Harmath Ferenc, a községi képviselőtestület elnöke fogadta az írókat és a vendégeket. A fogadáson és utána a Tisza-partl társasebéden szívélyes, baráti beszélgetés közepette — hogy a helyzethez méltóan fejezzem ki magamat — került terítékre az írók és költők kérése, kívánsága, és persze jó néhány javaslata is a vajdasági irodalmi élet fejlesztésére, s nem utolsósorban művészszállás létrehozására.

Vass Imre

• Adham Ismail: A kútnál

Szíriái képzőművészeti kiállítás nyílt Budapesten, a Műcsarnokban

• Mahmoud Kachlan: Üdvözlet.

• Abdul Kader Arnaout: Kompozíció I.

• Nassir Chora: Tájkép.

(Németh Ernő felvételei—KS)

KÁROLYI MIHÁLY:

Hit, illúziók nélkül

san szép Ka- J

rolyi-szobrát akkor értettem meg igazán, amikor elolvastam Károlyi Mihály most megjelent emlékiratát, s abban különösen ezeket a sorokat: „Egész életemben nélkülöztem a valahová tartozás kellemes érzését. De csak így őrizhettem meg függetlenségemet, amelyért nagy árat fizettem: a magányt.”.

A fenti kijelentés üres vallomásnak tűnne, ha Károlyi politikai pályafutása, az emlékiratból markánsan kirajzolódó emberi vonásai mindezt nem bizonyítanák.

A magyar történelem különleges, de bizonyos értelemben tipikus alakja volt Károlyi, Ha röviden lehetne jellemezni, akkor így is elintézhetnénk. Gróf és nagybirtokos volt, akinek egyik őse a Rákóczl-szabadság- harc végén megkötötte a szatmári békét, és ezért nemcsak grófi címet kapott, hanem azt a jogot is, hogy címerében a szokásos kilenc helyett tizenegy ágú grófi koronát hordjon. Ennek a családnak volt tagja Károlyi Mihály, aki szembefordult osztályával. Emberi jóakaratból, s először talán politikai-történelmi becsvágyból is, előbb csak független Magyarországot és demokráciát, földosztást, polgári jogrendet, később pedig tudatosan szocialista forradalmat akart. De leegyszerűsített értékelése tévútra vezetne, mint ahogy oly sokszor vezetett az elmúlt évtizedekben. Károlyi összetettebb és bonyolultabb alakja volt a magyar történelemnek. A század első éveiben a nagybirtokosok szokott világát élte, nagyúri társaságok kedvence, aki kedvelte a női társaságot, érdeklődött a szövetkezeti mozgalom iránt és utazási szenvedélyét összekötötte azzal, hogy megismerkedjen ennek a mozgalomnak nyugat-európai fejlődésével. Képviselő lett. harmincnégy évesen a leghatalmasabb mezőgazdasági egyesület: az OMGE elnöke, aki politikai nézeteltérését Tiszával párbajjal intézte el. De egyre több megdöbbenés érte. Rájött arra, hogy a lakosság hat százaléka által a vesztegetésekkel űzött választásokon, nyílt szavazással megválasztott parlament nem képviseli az ország népét. Külpolitikai és nemzetiségi kérdések is érdekelték; Kossuth Duna-föderációs tervét korszerűsített formában kívánta újjáéleszteni és megvalósítani.

Az első világháború idején Wilson amerikai elnök pacifizmusa is hatott rá, de tanulmányozta már a baloldali értelmiség és a munkásság mozgalmát. Hazai népszerűsége egyre nőtt, s nem véletlen, hogy az őszirózsás forradalom vezetőjének a katonák és a nép őt, a békét követelő Károlyi Mihályt tette, választotta meg. Ennek a forradalomnak sorrendben első „célja az értelmetlen vérontás megszüntetése és a béke volt”, Az események gyorsan peregtek: aláírták a belgrádi fegyverszünetet, lemondott az utolsó Habsburg, és december végére Károlyiék ösz- sze akarták hívni az alkotmá- nyozó nemzetgyűlést, hogy ott döntsenek a jövendő államformáról. De — Károlyi szavaival — „amint ez forradalmi időkben gyakran előfordul, a vezetők terveznek, a türelmetlen tömegek pedig felborítják a terveket”.

Magyarország köztársaság lett, elnöke pedig Károlyi Mihály. A kápolnai földosztás Ismert aktusa után a magyar polgári demokráciát több felől érte külső és belső támadás. A francia kormány ultimátuma Magyarország egy részének önkéntes kiürítésére, véglegesen megpecsételte a kormány sorsát. Az emlékirat várhatóan egyik legnagyobb érdeklődést kiváltó, vitát kavaró része a Tanácsköztársaságról írt néhány oldal. Károlyi emlékirata szerint „a hatalmat a kommunisták nem erőszakkal ragadták magukhoz, hanem a szociáldemokraták kezéből kapták”.. A tanácskormány kill- és belpolitikájának sajátos vonásokkal történő értékelése olyan adalék, amelynek kritikai értelmezése a szakemberek feladata.

1919 júliusában elhagyták az országot, amelyből hosszú ideig tartó emigráció lett és Károlyi tdvábbi politikai érésének egyik fontos életszakasza. Kapcsolata az Emberi Jogok Ligájánál, a baloldali mozgalmakkal és személyiségekkel azt bizonyítja, hogy Károlyi lényegében a nyugat-európai baloldali értelmiség útját járta. A válság és a fasizmus térhódításának hatására is erősen vonzódik a Szovjetunióhoz, a koncepciós perek és néhány, számára érthetetlen szovjet külpolitikai lépés után viszont csalódottan távolodik el a kommunista mozgalomtól, hogy a háború utolsó éveiben újra közeledjék hozzá! Ott volt a forradalmi baloldal frontján, mindent megtett, amit megtehetett. Az

1943-as felhívása a katasztrófából kivezető utat az összes Hitler-el- lenes erőket tömörítő felkelésben jelölte meg. Központi feladatnak tartotta, a Szovjetunióban élő magyar emigrációval közösen,' hogy létrehozzák a külföldi haladó magyar mozgalmak egységes szervezetét. A közös szervezet megteremtése a nagy távolságok és a feszülő ellentétek miatt ugyan nem sikerült, a különböző szervezetek aktivitása mégis megnőtt, közeledtek egymáshoz, és a hazai események iránti érdeklődésük fokozódott. Károlyi Mihálynak ebben is elévülhetetlen érdeme volt.

A felszabadulás után a magyar parlamentben teljesen rehabilU tálták; törvénybe foglalták érdemelt. úgy mint annak Idején Rákócziét és Kossuthét. A törvényjavaslatot egyhangúan szavazták meg. Hazatérhetett, de 1949-ben a Rajk-per után a második emigráció következett. 1955 márciusában halt meg Vance- ban; hét év múlva dísztemetésen helyezték hamvait hazai földbe.

Emlékirata önvallomás és önkritika. Közismert fogyatékosságnak ismeri el, hogy 1918-ban képtelenek voltak a tömegek szervezésére és mozgósítására. Szakítását osztályával így értékeli: „Ezzel felégettem magam mögött a hidakat. Ettől kezdve szabadon járhattam a szocializmus eszméinek útját és olyan életmódot folytathattam, amelyre vágytam, de amelyre nem voltam felkészülve, és tulajdonképpen alkalmas sem.”

Egy olyan történelmi jelentőségű személyiség emlékiratát veheti kezébe az olvasó, aki magyar és európai fejjel gondolkodóit. Találó emberi és politikusi jellemrajzaitoan felvonulnak & hazai és európai politikusok és közéleti emberek, az eseményeket követő leíró részekben pedig fontos adalékokat kapunk a legújabb kor történetéhez. Olyan történelmi időszak részese volt Károlyi Mihály, amelynek ismerete önvizsgálatra késztethet és arra, hogy újragondolni a múltat ma is kötelességünk.

Károlyi Mihály mélységeket és magasságokat járt meg; hiszen gróf volt és azt is megtudta,' hogy mit jelent éhezni. Az ország első embere volt, de azt is hosszú ideig érezte, hogy mi a' hontalanság. Cselekedeteiben a „nincs más mércénk, mint saját lelkiismeretünk” elv vezérelte.’ Ezért maradhatott — még időnkénti természetes politikai korlátái ellenére is — egész életébert emberi magasságokban.

Komáromi Attila