Petőfi Népe, 1977. szeptember (32. évfolyam, 205-230. szám)

1977-09-22 / 223. szám

Halasnak, a csipke szerzett nemzetközi hírnevet. Már nem sok választja el attól, hogy új termékkel gyarapítsa hazai és külföldi tekintélyét. A könnyűipar kiemelt nagyberuházásaként készülő Halasi Kötöttárugyár létesítését 1973-ban határozta el az Állami Tervbizottság. A következő évben megkezdődött az építés. A város első, mezőre telepi-, tett korszerű nagyüzeme, bizfató ütemben bontakozott ki a semmiből.

Még épül és már termel

Lázas, eseménydús évek állnak mögöttünk. Szinte egy nap sem múlt el anélkül, hogy ne tartogatott volna váratlan fordulatot. Sokszor megoldhatatlannak tűnő bonyodalmakat is. Nulláról indultunk. Menetközben kellett elsajátítani a hiányzó tapasztalatokat, megteremteni a termelőmunka feltételeit. Körülöttük javában folyt az építkezés, miközben a már kész csarnokba folyamatosan érkeztek a gépek. Üzemeltetésük nem tűrt késedelmet.

Elsőnek a kötődé körsíkkö- tőgépeit hozták mozgásba. Tavaly ősszél a varrógépeket költöztették végleges helyükre. A konfekcióüzembe, amely hatalmas, mint egy sportcsarnok, patikatisztaságú, légkondicionált. Nemrég vették használatba az öltözőket és a fürdőket. Az irodaépület impozáns tömbjét pár hét választja el az átadástól. Októberben elkészül az üzemi konyha, ettől kezdve kulturáltabb környezetben, munkahelyükön étkezhetnek a dolgozók.

A halasi gyárat életrehívó határozat 57 hónapot írt elő a tervek kivitelezésére. Most, hogy a beruházás befejező szakaszába érkezett, a kitűzött határidő örvendetes módosulására lehet következtetni. A jelek szerint, az eredetileg megállapított időpontnál 6—7 hónappal korábban, vagyis

már a jövő év elején sor kerül a gyáravatásra. így a halasi kórház után, a kötöttáru- gyár is besorolhatja magát azon kevés létesítmények közé, amelyeknek nemhogy elhúzódott volna — lerövidült az építése.

Bizonyára sokan szeretnék tudni, hogy mi tette szükségessé ezt a hozzávetőlegesen

750 millió forint értékű beruházást? Az életszínvonal kedvező alakulása, ezen belül a textilfogyasztás várható növekedése idehaza és világszerte; Erről pontos felmérés is készült. Kimutatták, hogy hazánkban 1965-ben 7 kilónyi textilnemű jutott egy lakosra,' A következő években ez a mennyiség megkétszereződik;

Mit ad a gyár a dolgozóinak és mit vár tőlük?

Túlzás nélkül mondhatjuk: az ország egyik legszebb és legifjabb gyára a halasi. Az üzem még csak születőben van, dolgozóinak zöme a 20. évét sem töltötte be. Ennek megvan az előnye és a hátránya is. Sok lány úgy lépte át a gyár küszöbét, hogy halvány elképzelése sem volt: mit várnak tőle? Pénzt akart keresni könnyen, vagy azt hitte, így hamarabb jut lakáshoz. A faluról, tanyáról jövők nehezen viselték el a kötöttséget, másoknak az nem tetszett, hogy szaktudás nélkül nehezen boldogulnak.

A gyár vezetői mindent elkövettek, hogy megkönnyítsék az átmenetet, és kedvet csináljanak a maradáshoz. Olyan munkamódszert dolgoztak ki, ami könnyebbé, gyorsabbá tette a gépek kezelésének az elsajátítását. A gyorsított átképzés 3—4 hónapra rövidítette a betanulást és biztonságérzetet adott a kezdőknek. A gyár berendezéseinek műszaki színvonala és a magas fokú szervezettség azonban megköveteli a szaktudás állandó gyarapítását.

Ennek érdekében úgy döntöttek, hogy jövőre szakmunkástanfolyamokat szerveznek a betanított dolgozóknak. A szakmunkástanulók képzése ma már elfogadható, s további javulást ígér, hogy felépült a szakmunkásképző intézet kollégiuma, berendezik a textilkabinetet. Tervezik a tanműhely korszerűsítését is, bár a mostanira sem lehet panasz.

Jelenleg 730 nőt foglalkoztatnak a termelésben. Ebből 300-nak van szakmája, a többi betanított munkás. A szakmunkásképzés eredményeként tovább javul az arány. A fizikai dolgozók 50, ezt követően pedig 60 százaléka lesz szakmunkás.

A hozzáértést, a fegyelmezett, kifogástalan munkát megkövetelik mindenkitől, de erejükhöz mérten gondoskodnak is a dolgozóikról. Mivel sok a bejáró és a környékről meglehetősen körülményes az utazgatás, két autóbuszt rendeltek, egy már üzemel is. A Volánnal kötött szerződés újabb két autóbusz igénybevételére adott lehetőséget.

Más, szociális juttatás is szerepel a távlati elképzelések között. Az idén elkészül az orvosi rendelő, jövőre megvalósul a fogászati szakrendelés, vállalati vegyesbolt nyílik, hűsítőital- és kávéautomatákkal szerelik fel az üzemet. Valamivel később szeretnék fodrászüzlettel, kozmetikussal, mosodával, kismamaüzemmel bővíteni a gyáron belüli szolgáltatásokat.

Sajnos, a munkássá válás tárgyi feltételeit a tervezés figyelmen kívül hagyta. Egy kisméretű könyv, tarhelyiség kivételével mást nem terveztek. Ezt maguk a dolgozók is többször kifogásolták, észrevételeiket intézkedések követték. Változatattak az eredeti terven és már épül négy kisebb, valamint egy nagyobb helyiség, vállalati rendezvények, klubösz- szejovetelek céljára. így formálja a gyári környezet az embereket, azok pedig a gyárat, amely velük együtt épül és erősödik.

Lépést tartani a divattal

Az új gyárra fontos szerep vár a fogyasztói igények kielégítésében. Bizonyítja ezt az is, hogy amíg a kötött-hurkolt kelmetermelés nálunk mindössze 16 ezer tonnát tett ki két éve, a termelés pár év múlva 25 — 1990-re már 30—34 ezer tonnára emelkedik. Ehhez nő fel fokozatosan a halasi üzem is. Két éve mindössze 20—25 ezer pulóvert gyártottak. Idei tervük már 1 millió 300 ezer darabra szól, a teljes kapacitás évente két és fél millió kötöttárut jelent majd. Ennek fele exportra megy, másik felét itthon árusítják.

A feladat nemcsak mennyiségben kíván sokat, de a minőségi követelmények is számottevőek. Halastól nem kevesebbet várnak mint azt, hogy mindig a legújabb, legdivatosabb kötöttáruval jelentkezzen a piacon. Erre biztosíték az olasz RUBERTEX céggel megkötött szerződés. Tőlük időben megkapják a legújabb modelleket és a gyártáshoz szükséges szakmai útbaigazítást. Lényegében a dolgozók szorgalmán, hozzáértésén, valamint a kereskedelem rugalmasságán múlik, hogy a nyugati versenytársakat megelőzve, vagy azokkal egyidőben lássák el divatos pulóverekkel a vásárlókat. Ezzel részben értékes valutát takaríthatunk meg, másrészt — a külföldi értékesítés révén — több millió valutát szerezhetnek az országnak.

Aki végigkísérte a halasi gyár kialakulását az alapozástól egészen mostanig. a legnagyobb elismeréssel szólhat az építők igyekezetéről és a gyáralapítók hősies küzdelméről. A szemmel is látható eredmények nem kívánnak kommentárt. A sík mezőből kiemelkedő modern épületek^ a korszerű ipartelepítés jelenéről és jövőjéről festenek biztató képet. Bent, a falak között azonban egy kívülről láthatatlan, annál jelentősebb, sokszor hatalmas erőfeszítéseket követelő folyamatnak lehetünk a tanúi. A gyár

építésével egyidejűleg fel kell nevelni jövendő munkásait is.

Mint az országban mindenütt, itt is nagy gond a munkaerő megszerzése, majd a betanítása és a megtartása. Kezdetben az okozott feszültséget, hogy az előzetes felmérések nem váltak be. Jóval több szabad munkaerőt tételeztek fel a gyár vonzáskörzetében, mint amennyivel reálisan számolni lehetett. Hogy mégsem küzdöttek különösebb létszám- hiánnyal annak köszönhető, hogy a párt és a tanács vezetői is kivették részüket a munkaerő toborzásából. Nehezebb volt — és még mindig tart — az újonnan felvettek „meghonosítása”, munkássá nevelése. '

Számszerűleg nem állnak rosz- szul. ötven dolgozóval indultak, jelenleg nem sok hiányzik az ezerből. A jövőre végző szakmunkástanulókat is számításba véve lényegében ki lesz a teljes, tervezett létszámuk. Jelenleg közel 300 fiatal tanulja náluk a gépikötő, a kötöttáru-konfekció és a műszerészszakmát. Nagy reményeket fűznek hozzájuk és nem alaptalanul. Tavaly 76 végzősből 72 kérte a felvételét, négy kivételével azóta is ott dolgoznak. Erősségei és büszkeségei a gyárnak. A legelső sajátnevelésű generáció tehát már felnőtt, most próbálgatja a szárnyait és példájával buzdítja, húzza maga után a többieket is.

Becsületet szerezni a hazai terméknek

A kilátások biztatóak, a helyzet mégsem rózsaszínű. A vevők nem azt nézik, hogy egy gyár most tanul termelni, hanem milyen a terméke? A címke csak a gyártók nevét tünteti fel, a gondjaik nincsenek rányomtatva. A tanulópénzt természetesen minden kezdőnek meg kell fizetni. de a márka kötelez is. A gyár hírneve forog kockán és igyekeznek is kitenni magukért.

Először a tavalyi BNV-n léptek a nyilvánosság elé és nagy sikert arattak. Az idén, a legtöbb látogató nem is akarta elhinni, hogy amit lát, az magyar termék. Szinte valamennyi érdeklődő azzal kopogtatott be a gyár képviselőihez, hogy kinek szánták a pulóverjeiket? Nekünk, vagy a külföldieknek? Jó volna, ha a kereskedelem illetékesei is alaposabban ismernék a hazai vásárlók igényeit. A gyár ugyanis hiába tart lépést a mindenkori divattal, ha nem kap rá belföldi megrendelést.

Ez is megnehezíti abbeli törekvésüket, hogy elnyerjék a magyar vásárlók bizalmát. Pedig, a tanulóidővel együttjáró kisebb-nagyobb fogyatékosságokat leszámítva már ott tartanak, hogy bátran felvehetnék a versenyt a nálunk legkapósabb nyugati divatcikkekkel. Ezt a törekvést bátorítania kellene a kereskedelemnek.

Amúgy sincs könnyű dolguk. Az idén négyszer annyit kell termelniük, mint tavaly. Ennek a feltételei már adottak. De el kell érni, hogy minden tevékenység a termelés fokozására és az értékesítésre összpontosuljon. Növelni kell a dolgozók érdekeltségét, mert a jelenlegi bérszínvonal — 2600 forint az átlag- kereset — az iparági átlagnál magasabb ugyan, de a kiskunhalasi üzemek bérszintjénél alacsonyabb.

A feladatok valóra váltásában nagy segítséget jelentenek a brigádok. Jelenleg tíz brigád vállalta a szocialista cím elnyerését. Az általuk elindított munkaverseny eredménye máris megmutatkozik a teljesítményekben és a minőség javulásában. Sok jelből lehet következtetni arra, hogy az új gyárral együtt az új közösség is kialakul.

A fiatalok nagy részét, akik az épülő üzemben szereztek szakmát, erős szálak fűzik életük első munkahelyéhez. A legjobbak a keresetükön is érzik, hogy érdemes többet vállalni, mert a szorgalom, a kimagasló teljesítmény nem marad észrevétlen. Érdemes kivárni azt a már nem is olyan távoli időt, amikor minden kívánság teljesül. Lehet majd sportolni munkaidő után és klubösszejöveteleket rendezni, ami főleg a vidékről jött és halasi albérletben lakó lányoknak fontos, ök a városban nehezen találják fel magukat, szívesen töltenék szabad idejüket a megszokott gyári közösségben.

Közeledik a gyáravatás ünnepélyes eseménye. A névadás is megtörtént, a Halasi Kötöttárugyár elé nemrég került a szépen csengő Danlella elnevezés. Könnyű megjegyezni. Mint ahogy attól sem kell tartani, hogy nem lesznek keresettek a termékeik. Eddig 600 ezer darabot szállítottak eladásra és kedvező fogadtatásra találtak a vásárlók körében. Nem nehéz megjósolni, hogy az új, divatos halasi pulóvereknek sikere lesz. Egyre több és szebb készül belőlük. Azt tervezik, hogy néhány éven belül minden nyolcadik állampolgárra jusson egy halasi pulóver. Ennek a gyár részéről nem lesz akadálya. És a külföldi divatpulóverekkel egyenrangú hazai kötöttárut, feltehetően a magyar fogyasztók is előnyben részesítik.

<*>

i