Petőfi Népe, 1977. szeptember (32. évfolyam, 205-230. szám)

1977-09-22 / 223. szám

Halasnak, a csipke szerzett nemzetközi hír­nevet. Már nem sok választja el attól, hogy új termékkel gyarapítsa hazai és külföldi te­kintélyét. A könnyűipar kiemelt nagyberu­házásaként készülő Halasi Kötöttárugyár lé­tesítését 1973-ban határozta el az Állami Tervbizottság. A következő évben megkezdő­dött az építés. A város első, mezőre telepi-, tett korszerű nagyüzeme, bizfató ütemben bontakozott ki a semmiből. Még épül és már termel Lázas, eseménydús évek állnak mögöttünk. Szinte egy nap sem múlt el anélkül, hogy ne tartogatott volna váratlan fordulatot. Sokszor megoldha­tatlannak tűnő bonyodalmakat is. Nulláról indultunk. Me­netközben kellett elsajátítani a hiányzó tapasztalatokat, megteremteni a termelőmunka feltételeit. Körülöttük javában folyt az építkezés, miközben a már kész csarnokba folya­matosan érkeztek a gépek. Üzemeltetésük nem tűrt ké­sedelmet. Elsőnek a kötődé körsíkkö- tőgépeit hozták mozgásba. Ta­valy ősszél a varrógépeket költöztették végleges helyük­re. A konfekcióüzembe, amely hatalmas, mint egy sportcsar­nok, patikatisztaságú, légkon­dicionált. Nemrég vették hasz­nálatba az öltözőket és a für­dőket. Az irodaépület impo­záns tömbjét pár hét választ­ja el az átadástól. Október­ben elkészül az üzemi kony­ha, ettől kezdve kulturáltabb környezetben, munkahelyü­kön étkezhetnek a dolgozók. A halasi gyárat életrehívó határozat 57 hónapot írt elő a tervek kivitelezésére. Most, hogy a beruházás befejező szakaszába érkezett, a kitűzött határidő örvendetes módosu­lására lehet következtetni. A jelek szerint, az eredetileg megállapított időpontnál 6—7 hónappal korábban, vagyis már a jövő év elején sor ke­rül a gyáravatásra. így a ha­lasi kórház után, a kötöttáru- gyár is besorolhatja magát azon kevés létesítmények kö­zé, amelyeknek nemhogy el­húzódott volna — lerövidült az építése. Bizonyára sokan szeretnék tudni, hogy mi tette szüksé­gessé ezt a hozzávetőlegesen 750 millió forint értékű beru­házást? Az életszínvonal ked­vező alakulása, ezen belül a textilfogyasztás várható növe­kedése idehaza és világszerte; Erről pontos felmérés is ké­szült. Kimutatták, hogy ha­zánkban 1965-ben 7 kilónyi textilnemű jutott egy lakosra,' A következő években ez a mennyiség megkétszereződik; Mit ad a gyár a dolgozóinak és mit vár tőlük? Túlzás nélkül mondhatjuk: az ország egyik leg­szebb és legifjabb gyára a halasi. Az üzem még csak születőben van, dolgozóinak zöme a 20. évét sem töltötte be. Ennek megvan az előnye és a hát­ránya is. Sok lány úgy lépte át a gyár küszöbét, hogy halvány elképzelése sem volt: mit várnak tő­le? Pénzt akart keresni könnyen, vagy azt hitte, így hamarabb jut lakáshoz. A faluról, tanyáról jö­vők nehezen viselték el a kötöttséget, másoknak az nem tetszett, hogy szaktudás nélkül nehezen bol­dogulnak. A gyár vezetői mindent elkövettek, hogy meg­könnyítsék az átmenetet, és kedvet csináljanak a maradáshoz. Olyan munkamódszert dolgoztak ki, ami könnyebbé, gyorsabbá tette a gépek kezelésé­nek az elsajátítását. A gyorsított átképzés 3—4 hó­napra rövidítette a betanulást és biztonságérzetet adott a kezdőknek. A gyár berendezéseinek műsza­ki színvonala és a magas fokú szervezettség azon­ban megköveteli a szaktudás állandó gyarapítását. Ennek érdekében úgy döntöttek, hogy jövőre szakmunkástanfolyamokat szerveznek a betanított dolgozóknak. A szakmunkástanulók képzése ma már elfogadható, s további javulást ígér, hogy felépült a szakmunkásképző intézet kollégiuma, berende­zik a textilkabinetet. Tervezik a tanműhely korsze­rűsítését is, bár a mostanira sem lehet panasz. Jelenleg 730 nőt foglalkoztatnak a termelésben. Ebből 300-nak van szakmája, a többi betanított munkás. A szakmunkásképzés eredményeként to­vább javul az arány. A fizikai dolgozók 50, ezt kö­vetően pedig 60 százaléka lesz szakmunkás. A hozzáértést, a fegyelmezett, kifogástalan mun­kát megkövetelik mindenkitől, de erejükhöz mér­ten gondoskodnak is a dolgozóikról. Mivel sok a bejáró és a környékről meglehetősen körülményes az utazgatás, két autóbuszt rendeltek, egy már üze­mel is. A Volánnal kötött szerződés újabb két autó­busz igénybevételére adott lehetőséget. Más, szociális juttatás is szerepel a távlati el­képzelések között. Az idén elkészül az orvosi ren­delő, jövőre megvalósul a fogászati szakrendelés, vállalati vegyesbolt nyílik, hűsítőital- és kávéauto­matákkal szerelik fel az üzemet. Valamivel később szeretnék fodrászüzlettel, kozmetikussal, mosodával, kismamaüzemmel bővíteni a gyáron belüli szolgál­tatásokat. Sajnos, a munkássá válás tárgyi feltételeit a ter­vezés figyelmen kívül hagyta. Egy kisméretű könyv, tarhelyiség kivételével mást nem terveztek. Ezt ma­guk a dolgozók is többször kifogásolták, észrevéte­leiket intézkedések követték. Változatattak az ere­deti terven és már épül négy kisebb, valamint egy nagyobb helyiség, vállalati rendezvények, klubösz- szejovetelek céljára. így formálja a gyári környezet az embereket, azok pedig a gyárat, amely velük együtt épül és erősödik. Lépést tartani a divattal Az új gyárra fontos szerep vár a fogyasztói igények kielégítésé­ben. Bizonyítja ezt az is, hogy amíg a kötött-hurkolt kelmeter­melés nálunk mindössze 16 ezer tonnát tett ki két éve, a terme­lés pár év múlva 25 — 1990-re már 30—34 ezer tonnára emelke­dik. Ehhez nő fel fokozatosan a halasi üzem is. Két éve mind­össze 20—25 ezer pulóvert gyár­tottak. Idei tervük már 1 millió 300 ezer darabra szól, a teljes kapacitás évente két és fél mil­lió kötöttárut jelent majd. Ennek fele exportra megy, másik felét itthon árusítják. A feladat nemcsak mennyiség­ben kíván sokat, de a minőségi követelmények is számottevőek. Halastól nem kevesebbet várnak mint azt, hogy mindig a leg­újabb, legdivatosabb kötöttáru­val jelentkezzen a piacon. Erre biztosíték az olasz RUBERTEX céggel megkötött szerződés. Tő­lük időben megkapják a legú­jabb modelleket és a gyártáshoz szükséges szakmai útbaigazítást. Lényegében a dolgozók szorgal­mán, hozzáértésén, valamint a kereskedelem rugalmasságán mú­lik, hogy a nyugati versenytár­sakat megelőzve, vagy azokkal egyidőben lássák el divatos pu­lóverekkel a vásárlókat. Ezzel részben értékes valutát takarít­hatunk meg, másrészt — a kül­földi értékesítés révén — több millió valutát szerezhetnek az országnak. Aki végigkísérte a halasi gyár kialakulását az alapozástól egé­szen mostanig. a legnagyobb el­ismeréssel szólhat az építők igye­kezetéről és a gyáralapítók hő­sies küzdelméről. A szemmel is látható eredmények nem kíván­nak kommentárt. A sík mezőből kiemelkedő modern épületek^ a korszerű ipartelepítés jelenéről és jövőjéről festenek biztató képet. Bent, a falak között azonban egy kívülről láthatatlan, annál jelentősebb, sokszor hatalmas erőfeszítéseket követelő folya­matnak lehetünk a tanúi. A gyár építésével egyidejűleg fel kell nevelni jövendő munkásait is. Mint az országban mindenütt, itt is nagy gond a munkaerő megszerzése, majd a betanítása és a megtartása. Kezdetben az okozott feszültséget, hogy az elő­zetes felmérések nem váltak be. Jóval több szabad munkaerőt té­teleztek fel a gyár vonzáskörze­tében, mint amennyivel reálisan számolni lehetett. Hogy mégsem küzdöttek különösebb létszám- hiánnyal annak köszönhető, hogy a párt és a tanács vezetői is ki­vették részüket a munkaerő to­borzásából. Nehezebb volt — és még mindig tart — az újonnan felvettek „meghonosítása”, mun­kássá nevelése. ' Számszerűleg nem állnak rosz- szul. ötven dolgozóval indultak, jelenleg nem sok hiányzik az ezerből. A jövőre végző szak­munkástanulókat is számításba véve lényegében ki lesz a teljes, tervezett létszámuk. Jelenleg kö­zel 300 fiatal tanulja náluk a gépikötő, a kötöttáru-konfekció és a műszerészszakmát. Nagy reményeket fűznek hozzájuk és nem alaptalanul. Tavaly 76 vég­zősből 72 kérte a felvételét, négy kivételével azóta is ott dolgoz­nak. Erősségei és büszkeségei a gyárnak. A legelső sajátnevelésű generáció tehát már felnőtt, most próbálgatja a szárnyait és példájával buzdítja, húzza maga után a többieket is. Becsületet szerezni a hazai terméknek A kilátások biztatóak, a helyzet mégsem rózsaszínű. A vevők nem azt nézik, hogy egy gyár most tanul termel­ni, hanem milyen a terméke? A címke csak a gyártók ne­vét tünteti fel, a gondjaik nincsenek rányomtatva. A ta­nulópénzt természetesen min­den kezdőnek meg kell fizet­ni. de a márka kötelez is. A gyár hírneve forog kockán és igyekeznek is kitenni magu­kért. Először a tavalyi BNV-n léptek a nyilvánosság elé és nagy sikert arattak. Az idén, a legtöbb látogató nem is akarta elhinni, hogy amit lát, az magyar termék. Szinte va­lamennyi érdeklődő azzal ko­pogtatott be a gyár képvise­lőihez, hogy kinek szánták a pulóverjeiket? Nekünk, vagy a külföldieknek? Jó volna, ha a kereskedelem illetékesei is alaposabban ismernék a ha­zai vásárlók igényeit. A gyár ugyanis hiába tart lépést a mindenkori divattal, ha nem kap rá belföldi megrendelést. Ez is megnehezíti abbeli törekvésüket, hogy elnyerjék a magyar vásárlók bizalmát. Pedig, a tanulóidővel együtt­járó kisebb-nagyobb fogyaté­kosságokat leszámítva már ott tartanak, hogy bátran felve­hetnék a versenyt a nálunk legkapósabb nyugati divat­cikkekkel. Ezt a törekvést bá­torítania kellene a kereskede­lemnek. Amúgy sincs könnyű dol­guk. Az idén négyszer annyit kell termelniük, mint tavaly. Ennek a feltételei már adot­tak. De el kell érni, hogy minden tevékenység a terme­lés fokozására és az értékesí­tésre összpontosuljon. Növel­ni kell a dolgozók érdekeltsé­gét, mert a jelenlegi bérszín­vonal — 2600 forint az átlag- kereset — az iparági átlag­nál magasabb ugyan, de a kiskunhalasi üzemek bérszint­jénél alacsonyabb. A feladatok valóra váltásá­ban nagy segítséget jelentenek a brigádok. Jelenleg tíz bri­gád vállalta a szocialista cím elnyerését. Az általuk elindí­tott munkaverseny eredménye máris megmutatkozik a telje­sítményekben és a minőség javulásában. Sok jelből lehet következtetni arra, hogy az új gyárral együtt az új kö­zösség is kialakul. A fiatalok nagy részét, akik az épülő üzemben szereztek szakmát, erős szálak fűzik éle­tük első munkahelyéhez. A legjobbak a keresetükön is érzik, hogy érdemes többet vállalni, mert a szorgalom, a kimagasló teljesítmény nem marad észrevétlen. Érdemes kivárni azt a már nem is olyan távoli időt, amikor min­den kívánság teljesül. Lehet majd sportolni munkaidő után és klubösszejöveteleket rendezni, ami főleg a vidék­ről jött és halasi albérletben lakó lányoknak fontos, ök a városban nehezen találják fel magukat, szívesen töltenék szabad idejüket a megszokott gyári közösségben. Közeledik a gyáravatás ün­nepélyes eseménye. A név­adás is megtörtént, a Halasi Kötöttárugyár elé nemrég ke­rült a szépen csengő Danlella elnevezés. Könnyű megjegyez­ni. Mint ahogy attól sem kell tartani, hogy nem lesznek ke­resettek a termékeik. Eddig 600 ezer darabot szállítottak eladásra és kedvező fogadta­tásra találtak a vásárlók kö­rében. Nem nehéz megjósolni, hogy az új, divatos halasi pu­lóvereknek sikere lesz. Egyre több és szebb készül belőlük. Azt tervezik, hogy néhány éven belül minden nyolcadik állampolgárra jusson egy ha­lasi pulóver. Ennek a gyár ré­széről nem lesz akadálya. És a külföldi divatpulóverekkel egyenrangú hazai kötöttárut, feltehetően a magyar fogyasz­tók is előnyben részesítik. <*> i

Next

/
Thumbnails
Contents