Petőfi Népe, 1977. szeptember (32. évfolyam, 205-230. szám)

1977-09-22 / 223. szám

1977. szeptember 22. • PETŐFI NÉPE • S KÉPZŐMŰVÉSZETI VILÁGHÉT — 1977 A gyermekek művészete Az általában vett képzőművé­szet különböző stílüsirányzatai, alkotói módszerei között egyre jelentősebb helyet követelnek maguknak a gyermekek által ké­szített rajzok, képek, plasztikák. Világszerte növekszik a gyer- mekrajz-kiállítások száma, egyes nemzetek, városok a bemutatók és kiadványok révén már szinte nemzetközi hírnevet szereztek maguknak. Bács-Kiskun megye iskolásai­nak tehetsége és országhatárain­kon túli sikere már közismert. Nem kevésbé a gyerekek és pe­dagógusaik kísérletező kedve; hi«- szén vizfesték, grafika, „szappan- szobrászat” kollázs, batik, kerá­mia és még sorolhatnánk tovább azokat a változatos műfajokat, anyagokat és technikákat, ame­lyek képzőművészeti felhaszná­lásával sikerrel próbálkoznak a gyerekek. Kecskeméten, a Szalvai Mi­hály úttörőházban pénteken dél­után megnyíló gyermekrajz-kiál- lítás jó képet ad a város iskolá­sainak, szakköröseinek képző- művészeti munkásságáról. Az itt látható linóleummetszetek, kerá­miák. rajzok, monotipiák és bá­bok i^mét meggyőzően bizonyít­ják azt. hogy a fiatalok megfe­lelő tanári segédlettel sokrétű változatossággal képesek kifejez­ni magukat, sajátos világukat a formák és a színek nyelvén. P. M. Bajai festők tárlata Zomborban Több mint tízéves testvérvá­rosi kapcsolatot ápol Baja és a jugoszláviai Zombor. Az évről évre gyümölcsöző, bővülő együtt­működés dokumentumát a kö­zelmúltban ismét több évre meg­újították. A kapcsolatok jelentős részben továbbra is arra irá­nyulnak, hogy a városok jobban megismerjék egymás kulturális, művészeti életét, értékeit. Ennek alapján kerül most sor újabb kiállítások cseréjére. Megismer­tetik a zomboriakat a Baján élő és alkotó festőművészek munká­jával. A testvérvárosban rendezett ki­állításon a Duna-parti település művészeinek 28 festménye és 3 grafikája szerepel. A műveket, amelyek kilenc alkotótól szár­maznak, abból a kollekcióból vá­logatták össze, amelyet a Bajaj, Városi Tanács vásárolt meg a leendő bajai képtár számára. Dr. Nagy Istvántól, a bajai tanács népművelési felügyelőjétől meg­tudtuk: á tárlatot szeptember 23-án, pénteken este nyitják meg a zombori galériában. A jugoszláviai testvérváros rö­videsen ugyancsak kiállítással szerepel Baján. A .zombori mú­zeum régészeti kincseit október 7-től láthatják majd a bajaiak a Türr-múzeumban. R. M. FILMJEGYZET Gyémántakció • Jelenet Kromanor új filmjé­ből. A nálunk is jól ismert szovjet filmrendező, Grigorij Kromanov, J. Szemjonov forgatókönyve alapján készítette ezt a rendkí­vül mozgalmas kémtörténetet, mely nem kitalált eseményeken alapszik, hanem a fiatal szovjet állam életének egy jelentős kor­szakában, az 1921—22-es esz­tendőben játszódik. így aztán nem véletlen, ha nem a szabá­lyos kalandfilmek, hanem a tör­ténelmi visszaemlékezések so­rába kell rangsorolnunk a Gyé­mántakciót. A történelmi háttér­nek festése rendkívül differen­ciált, és a részletekbe menően is hiteles. Az alkotás egyik jellemzője, hogy a forgatókönyvíró másik, hazánkban nagy sikert aratott művéhez, a Tavasz 17 pillanata című filmsorozatához hasonló­an, dokumentumok alapján ké­szült. Sőt a főhős személyét te­kintve is rokonság van a Gyé­mántakció és a Tavasz 17 pilla­nata című alkotás között. A film készítői maguk is bevallják, hogy a főszereplő Iszajev felderítő azonos Stirlitz-cel, és annak egy fiatalkori kalandját meséli el. A Szovjetunióban éppen ebben az időszakban indult a NÉP és az egész országra döbbenetes méretű éhínség várt a háború végét követően. Szükség volt tehát arra, hogy az összes lehet­séges erőforrásokat egyesítsék és ne engedjenek ki a kezük közül egyelten lehetőséget sem, amely gazdaságilag a nép alkotóerejé­nek kibontakoztatása szempont­jából értéket jelenthetett. Nem­régiben a televízióban is játszot­tak hasonló témájú — egy aranyszállítmány kalandos útját leíró — szovjet filmet. Iszajevnek, a felderítőnek az volt a feladata, ebben a törté­netben, hogy megfelelő tapintat­tal leplezzen le egy földalatti szervezetet, amely Észtországban működött, s amelynek legfőbb tennivalója az volt, hogy a ki­zsákmányoló osztályok egyes tagjainak hatalmas értékeket képviselő vagyonát kimentse a Szovjetunió területéről. A CSE- KA adatai szerint hamarosan vi­lágossá vált, hogy a szervezet­nek Moszkvában is vannak be­épített munkatársai és talán még az állami kincstárban is találha­tók segítőtársai. A zavaros hely­zet tisztázása Iszajev feladata és nem kisebb bravúrt követelt, mint azt, hogy épüljön be a fe­hér emigránsok szervezetébe, és bogozza ki az Észtország és Moszkva közötti szálak nehezen felderíthető összefonódását. Az események váratlan fordula­tai egymást követik. Iszajev — a fiatal Stirlitz — válságos hely­zetbe. kerül, úgy tűnik, képtelen továbbfolytatni munkáját anél­kül, hogy le ne lepleződjék. A mindvégig izgalmas, vérbeli ka­landfilm végül is a siker jegyé­ben végződik, de addig még sok minden történik, aminek az el­mesélése nem lehet a filmről ké­szült tájékoztató feladata. Az izgalmas, fordulatos krimi igen jó megfilmesítést kapott. A feszültség egy pillanatra sem lányul, s a szereplők játéka is hitelessé teszi az egymást váltó képsorokat, mert sokat foglal­koztatott és a magyar közönség számára ismerősként viszontlá­tott művészek találhatók a sze­reposztásban. Tatjána Szamojlova játssza például aj egyik beépített kémet, aki a fehéreknek dolgo­zik. Iszajevet, a későbbi Stlrlitzet Vlagyimir Ivasov játssza, akit jól ismerünk a Ballada a katoná­ról című felejthetetlen filmalko­tásból. Jelentős szerepe van Ar­men Dzsigarhanjannak, aki a Prémium című film egyik fősze­replője volt. A rendező és mun­katársai élükön Jurij Szillart-tal, az operatőrrel, a tallinni filmstú­dióban vette celluloidszalagra a kétrészes filmet. A helyszínek megválasztása kitűnő, itt-ott szin­te költői szépségű, ahogyan a polgárháború éveiben élő Tallffm és Moszkva mindennapi életét bemutatja. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójának méltó megünnepléséhez hozzá­tartozik az is, hogy a magyar közönség megismerje azt a hosz- szú sorban egymást követő film­áradatot, amely a fiatal szovjet állam megalakulásának és első évtizedeinek történetét tölrténel- mi hitelességgel felvázolja. Ez a film egyik igen értékes része en­nek a filmsorozatnak. És jól egy­ségbe fogható azokkal az alkotá­sokkal, melyek a televízió kép­ernyőjén kerülnek a néző szeme elé. Átgondolt együttműködés tapasztalható etekintetben mind a tévé, mind pedig a MOKÉP te­vékenysége között. E két nagy szervezet erőfeszítései ez esetben nem gyengítik, hanem minden­képpen erősítik egymást. Cs. L. Tanuló felnőttek Pritaminpaprika exportra • A megyei ZÖLDÉRT kecskeméti kirendeltségéről naponta szállítják a szeletelt pritaminpaprlkát a Német Szövetségi Köztársaságba, Eddig százvagonnyit exportáltak. / KENDŐZETLENÜL: Távirati lassúság? A posta szolgáltatásait naponta többször is igénybe veszi az ember. Gondoljunk a reggeli új­ságra (amelyből lassan és egyre több helyen délelőtti, esetleg teg­napi újság lesz), a napközben lebonyolított telefonbeszélgeté­sekre, levél, pénz feladására, esetleg átvételére %b. A posta tehát közvetlen kapcsolatban van mindenkivel, s így munkáját ezer és tízezer ember naponta minő­síti, a posta naponta sokszor vizsgázik. Nem mindig jelesre. Tudjuk, sok, sőt rengeteg mun­kája van a postának, s így a hi­balehetőség is nagyobb. Mielőtt általánosabb tanulsá­gokat említenénk, nézzük azt a konkrét esetet, amelynek kap­csán elgondolkozhat az ember. Az az ember is, aki a postán dol­gozik, s éppen a táviratok tar­toznak munkakörébe. A kecske­méti 1. számú postán telefonon egy táviratot adott fel egy kecs­keméti lakos 1977. augusztus 19- én. A táviratnak Balatonszéplak- ra kellett volna megérkezni. A mai napig sem érkezett meg. A feladó később érdeklődött, rekla­mált, s pontosan tíz nap múlva, augusztus 29-én kapott egy meg­lehetősen hivatalos hangú nyom­tatványt, amelyben hűvösen ér­tesítik. hogy „A táviratot vosta- szolpálati hiba miatt nem kézbe­sítettük." Egyben közli a posta, hogy a távirat díját a távbeszélő állomás számláján jóváírták. Elnézést nem kérnek, hiszen a formanyomtatványon arre.i nincs aláhúzandó szöveg. A posta fér leslegesnek tartja bocsánatot kér­ni attól, aki megbízta egy szol­gáltatás lebonyolításával, az összeget előre kifizette. Sokkal tanulságosabb, pontosabban el- gondolkoztatóbb, hogy a POSTA már előre felkészült erre. Nyom­dai úton előállított űrlapjai van­nak arra az esetre, ha saját hi­bájából nem kézbesíti a távira­tot. Tudják, hogy ilyesmi bizony előfordulhat. Még akkor is, ha a lakosság — ezzel is tisztában kell lennie a postának — csak akkor ad fel táviratot, ha az ügy sürgős, fon­tos, halaszthatatlan. És azért fi­zet többet. Az utóbbi időkben azonban egyre többen csalódnak a posta ilyen szolgáltatásában. Már-már szólásmondás lesz a távirati lassúság. Pedig ez veszélyes játék a pos­ta részéről. Mondjunk példát ar­ra, hogy miért? Tegyük föl, hogy valakinek Debrecenből táv­iratoznak Szombathelyre: jelen­jen meg a megjelölt napon egy fontos tárgyaláson. A táviratot egy hét múlva kapja meg, min­denről lekésik. Mit tenne a pos­ta, ha az illető beperelné és kár­térítést követelne, mondjuk né­hány tízezer forintot? Vagy már erre is volt példa? Tudjuk, a postának rengeteg dolga van, s azt nem teheti meg, hogy a táv­iratokat nem veszi fel. De lega­lább annyit tegyen meg, hogy elnézést kér. A legjobb persze az volna, ha a munka szerve­zettsége javulna. Legalább any- nyira, hogy ne legyen elveszett távirat. — dorgál — • Az Iskola ablakszemei este is világítanak. Ilyenkor felnőtt diákok ülnek a padokban, s fi­gyelik az előadó tanár szavait, Aki nem ilyen úton jutott el a tudás megszerzéséig, az alapvető vagy magasabb ismeretek elsajá­tításáig, az bajosan értheti meg mit is jelent felnőttként estéről estére beülni a kisdiákok szárná-» ra készített padokba. Ha valaki ezt vállalja, legkevésbé gondol arra', hogy talán csorba esik a tekintélyén, amikor egész napi felelősségteljes munkája után ta­nulóvá, diákká „vedlik”. Inkább az a cél lebeg előtte, amiért ne­kifogott ismét a rendszeres ta­nuláshoz, s ez a cél igen sokféle lehet. A legtöbben azért tanulnak felnőtt fejjel is, mert szükségük van az általános iskola nyolca­dik osztályának bizonyítványára. Igyekeznek pótolni, amit tankö­teles korban valamilyen oknál fogva elmulasztottak, mert idő­közben rájöttek, hogy enélkül gyakran hátrányt szenvednek, nem léphetnek előbbre, nem sze­rezhetnek szakmát stb. Van az­tán olyan is, aki csak azért ta­nul, hogy le ne maradjon gyer­mekei mögött, másokban egysze­rűen a tudásvágy ébredt fel, so­kan közülük nem állnak meg az általános iskolánál, hanem foly­tatják a tanulást a gimnázium­ban, szakközépiskolában, sőt a főiskolán, egyetemen. • Ha nem is egyenletesen felfelé ívelő a grafikon — időn­ként vannak kisebb megtorpaná­sok —, mégis azt mutatja, hogy jelen évtizedünk első éveitől kezdve megyénkben csaknem két és fél szeresére nőtt a dolgozók általános iskoláiban tanulók szá­ma. A dolgozók középiskoláiban is szinte megkétszereződött a lét­szám. A legnagyobb érdeklődés a szakközépiskolák iránt nyilvánul meg, ahol csaknem ötezren ta­nulnak. A tanuló felnőttek szá­ma csupán az általános és közép­iskolákban meghaladja a tízez­ret. Mintegy kétezren pedig va­lamelyik főiskola esti és levelező tagozatán képezik tovább magu­kat, hogy megszerezzék az érté­kes diplomát, oklevelet. Az általános iskolák felnőtt növendékeinek fele a harminc éven aluli korosztályhoz tarto­zik, s egynegyede húsz évnél is fiatalabb. Ez arra mutat, hogy még mindig sokan idő előtt hagyják el az iskolapadot, s ké­sőbb maguktól visszatérnek oda. Mondani sem kell, mennyivel hasznosabb lett volna számukra is, ha annak idején befejezik ta­nulmányaikat. Egyúttal arra is rámutat ez az összetétel, hogy a hatósági szerveknek és a társa­dalomnak is nagyobb erőfeszítést kell tenni a tankötelezettségi tör-; vény betartásáért. A. tanulók nagy többsége azok közé tartozik, akik kényszerítő körülményeik folytán és nem a saját hibájukból fejezték be idő előtt a tanulást. A középiskolá­ba beiratkozott fiatalok többségét is egészséges becsvágy hatja át a magasabb iskolai végzettség meg­szerzése érdekében. A főiskolák, egyetemek hallgatóinak nagy ré­sze azért jelentkezett ide, mert az üzem, az intézmény, tehát munkahelye is támogatja, ser­kenti a továbbtanulásra. Akad persze néhány „megszállott” is, aki korábbi pályatévesztését sze­retné korrigálni újabb oklevél vagy diploma megszerzésével. S olyan is van, aki célját elérve hátat fordít a támogató munka­helyének. Természetesen nem ez a jellemző, hanem a hűség és a ragaszkodás, a tanulásra ka­pott idő és pénz — kiesett mun­ka — becsületes helytállással va­ló visszatörlesztése. • De hiba lenne csak úgy fel­fogni a felnőttek tanulását, mint az emberi munka hatékonyságá­nak növelésére irányuló erőfe­szítést, a munkahelyi érdekek szempontjából mérlegelt és elő­nyös .tudás gyarapítását. A .ki­művelt emberfők sokasága”, olyan nemzeti vagyon, amely szubjektív tényezőként is jelen van napi életünkben, s folyton gazdagítja azt. Erre utal a köz- művelődésről szóló törvény is,' amikor az általános műveltség rendszeres gyarapításának szük­ségességéről, a szocialista világ­nézet, erkölcs és életmód, s az ízlés fejlesztéséről szól többek között. % i (Ezért is örvendetesek számunk­ra azok a késő estében is világí­tó ablakszemek. Ilyenkor felnőtt diákok ülnek a padokban, s fi­gyelik az előadó tanár szavait,' töprengenek a tananyag monda­tain. Kicsit talán fáradtak i* már, néhányan az otthoni teen­dőkre gondolnak, ami még rájuk vár a mai napon. • Tisztelettel tekintsünk rájuk és segítsük őket. mert nem kis feladatra vállalkoztak, önma­gukat kell mindannyiszor felül-’ múlniuk és legyőzniük. »T. P. Játékország a vásáron Az idei BNV legszebb újdon­sága, és fénypontja: a játékkiál­lítás. A D-pavilonban mozdulni sem lehet. Aki ide eljött — márpedig ide mindenki eljön — az itt gyökeret is ereszt. Rengeteg a játék és mindegyik más. Len­szőke orosz babák, nyájasan dör- mögő cseh macik, szélvészként száguldozó olasz kisautók, akro­batamutatványokat végző kínai játékállatok, indiánsátrak és tolldíszek, labdák, csörgők, ösz- szerakható, szétszedhető és a logikai készséget sokoldalúan fejlesztő társasjátékok. A gyerekeket minden érdekli, ami mozog, sípol, dudál, kereket hajt, bukfencezik. A .hegyek kö­zött zakatoló kisvasút inkább a felnőtteket vonzza. Sok nézője van a világhírű Master Mind társasjátékoknak is. ötletes já­ték. Fejleszti a megfigyelőké­• Munkában az NDK-ból érke­zett játéktüzoltók. pességet, mozgatja a képzeletet, miközben kitűnően szórakoztat. Kár, hogy nálunk még nem kap­ható. Ezen a nagyszabású nemzetközi seregszemlén, ahol ízelítőt kap­hatunk egyebek között a szovjet játékgyártás irigylésre méltó bő­ségéből, a nyugati cégek ügyes­ségi játékainak sokféleségéből, ér­demes számotvetni a magunk helyzetével. Az összehasonlításból kitűnik, hogy játékaink ugyan szépek, ízlésesek, némelyik önál­ló műalkotásként is megállná a helyét — ami nem mondható el mindegyik külföldi termékről —, csak nem követik rugalmasan a mai gyerekek, valamint a külön­böző korosztályok érdeklődését. Texitiljátékaink például gyö­nyörűek — szobadísznek. A cse­csemők még nem tudnak mit kezdeni velük. Rájuk főként az olaszok gondoltak, a temérdek színes, rágható, szopogatható, gyömöszölgethető plasztikidom­mal és figurával. A nagyobbak kedvence az önálló alkotásra serkentő LÉGO-játék. Mindaz, ami megdobogtatta a kiállítás leginkább érdekelt kö­zönségének a szívét: az üzletek­ben hiánycikk, vagy mint külföl­di áru, tengernyi pénzbe kerül. Fölösleges kiadásokba veri a szülőket, vagy elkedvetleníti a gyereket, aki vágyik rá és nem kaphatja meg. Ezért sem ártana a jövőben alaposabban megnézni, hogy mit veszünk meg és mit tudunk a magunk erejéből, szé­lesebb skálán és közkívánatra előállítani?! V. Zs. • A kisfiúknak legjobban ezek az olasz játékautók tetszenek. • A magyar textlljátékok eredetiségükkel, kedvességükkel tűnnek ki, (Tóth Sándor felvételei) SZOVUK^ KÜLKERE« VÁLLALATÉ ÍURAWIA 4, oopexim Lengyelország • Az indiánsátrak elől úgy kell elvonszolnl a gyerekeket.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents