Petőfi Népe, 1977. szeptember (32. évfolyam, 205-230. szám)

1977-09-20 / 221. szám

1977. szeptember 20. • PETŐFI NEPE • S T NÉPEK BARÁTSÁGA Ünnepség Battonyán A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójának tiszteletére, abból az alkalomból, hogy Battonya, hazánk első tele­püléseként 33 évvel ezelőtt sza­badult fel, Népek barátsága ün­nepséget szerveztek vasárnap a nagyközségben. Az ünnepség el­nökségében ott volt Apró Antal, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, az országgyűlés elnö­ke, az MSZBT elnöke, Púja Fri­gyes külügyminiszter, I. V. Sza- linion, a Szovjet—Magyar Baráti Társaság magyarországi képvise­lője, V. J. Pavlov, a Szovjetunió budapesti nagykövete és több más személyiség. Ünnepi beszédében Frank Fe­renc, a Központi Bizottság tagja, a Békés megyei pártbizottság el­ső titkára emlékeztetett arra, hogy a közeljövőben ünnepeljük az emberiség nagy sorsfordulójá­nak, a tNagy Októberi Szocialista Forradalomnak a 60. évforduló­ját. Beszámolt a csepeli felhívás nyomán kibontakozott munkaver- seny-mozgalomról, majd külpoli­tikai kérdésekkel foglalkozva rá­mutatott: az enyhülést minden békeszerető ember kívánja. A beszéd után Apró Antal át­adta a Magyar—Szovjet Baráti Társaság kollektív tagságát iga­zoló oklevelét Battonya lakossá­gának. Felszólalt a szovjet test­vérmegyék küldöttségének veze­tője is. Áz ünnepség koszorúzás­sal ért véget. Űj típusú szovjet villanyvonat • A Moszkva—Leningrad közötti 650 kilométeres vasúti pályaszaka* szón próbálják ki azt az új ER—200 típusú villanyvonatot, amely 200 kilométeres óránkénti sebességre is képes. Az elektromos mozdony automata vezérlésű. (Telefotó—MTI—TASZSZ—KS) Szüret előtt... A megyében megkezdődött a szüret, s rövidesen forrni kezde­nek a borok. A szüret a vidám- Bág, a jókedv ünnepe, ám ta­pasztalataink szerint, amelyet a statisztika szomorú számokkal re. gisztrál, azt bizonyítja, hogy a szüret idején halnak meg a leg­többen közlekedési baleset kö­vetkeztében. A balesetek oka, hogy a gyalogosok, kerékpárosok és gépjárművezetők ittas állapot­ban merészkednek ki a közútra. •Idejében szólunk tehát, figyel­meztetünk; ma már a megnöve­kedett gépjárműállomány, az utak telítettsége mellett, az ittas járművezetők vagy saját, vagy mások életét veszélyeztetik, tesz­nek embereket egész életre nyo­morékká ! S hogy ez mennyire így van, azt a múlt év számadatai tükrö­zik. Az elmúlt esztendő szeptem­berében—októberében összesen 246 közlekedési baleset történt a megye útjain. A halálos áldoza­tok száma csupán e két hónap alatt 36 volt, s egyetlen hónapra, az októberre, 25 halálos áldoza­tot mutattak ki. Minden negye­dik közlekedési balesetet ittas személy okozott, ugyanis a halá­los eseteket számolva, a két hó­napban nyolc ember vesztette életét ittasság következtében. Az adat azért” is megdöbbentő, mért, tavaly, a tizenkét hónapban, ös­szesen húszán vesztették életüket ittasság miatt. A számok nem hazudnak, ép­pen ezért kell felkészülni arra, hogy szeptember és október hó­napban várhatóan több ittas sze­mély tartózkodik gyalogosan, vágj' járművel a közutakon, mint az év korábbi hónapjaiban. Ma­napság már nem a főközlekedési utakon, hanem a mellékutakon, földutakon történik az ittasságból származó balesetek legnagyobb része. Hogy miért? A tanyákon, a közös gazdaságok pincészeté­ben, vagy az egyéni gazdáknál felhörpintett murci gyorsan a fe­jekbe száll, de a gépjárművel, kerékpárral közlekedők közül, akik ezt megteszik, a főútvona­lakra nem mernek kihajtani, megpróbálnak, ha kerülővel is, a földutakon vagy a kevésbé for­galmas útvonalakon hazajutni. Mondani sem kell, hogy ma már a földutak, az egyesek szerint ke­vésbé forgalmas utak nem létez­nek, mindenütt, még a tanyavi- lágban is, jelentősnek számít a gépjárműforgalom. Néhány évvel ezelőtt még elég sok ittas gépjárművezetőt szűr­tek ki a forgalomból az E—5-ösön, ma már az ilyen szempontból legveszélyesebb útszakaszok a • 44-es út Lakitelek és Tiszakécs- ke közötti szakasza, az Ágasegy­háza—Izsák közötti út, a Solt- vadkert—Bocsa közötti útszakasz, s természetesen valamennyi la­kott területen belüli út. Az. ittas járművezetőket te­kintve a 19 és 60 év közötti fér­fiak állnak az első helyen. Az utóbbi időben — ha elvétve is — akadnak női vezetők, akik szin­tén üluminált állapotban vesz­nek részt a közúti forgalomban. A balesetek 85 százaléka a dél­utáni napszakban, 14 és 22 óra között következett be, amely szin­tén bizonyítja, hogy a műszak után, hazatérés előtt kortyolnak a kerékpárosok, a gépjárműveze­tők, a gyalogosok. Az elmúlt év­ben a legtöbb ittasságból szár­mazó szerencsétlenséget a sze­mélygépkocsi-vezetők okozták, de eket közvetlenül követik a mo­torkerékpárosok. Nem lehet szó nélkül hagyni a kerékpárosokat sem, akik amellett, hogy nem is­merik a közlekedés alapvető sza- >. -irályait, úgyséraiX-8tójk $áM*vo- ' ‘hátkoiik -irtás jarmíhtezétés tilalma. A legtöbb kerékpárhajtó úgy véli, hogy a kerékpár nem jármű, s ezért fogyaszthat sze­szes italt. Anélkül, hogy teljes egészében elmarasztalnánk őket, meg kell mondanunk: a rendkí­vül labilis jármű méginkább az­zá válik, ha használója még fel is önt a garatra. Balesetek oko­zóivá és áldozataivá válhatnak ezek az emberek. Az országos statisztika szerint Bács-Kiskun megye a „legfertő­zöttebb” ittasság vonatkozásában. Igaz. a megye bortermelő jelle­ge is hozzájárul ehhez, ám nem törvényszerű az, ahol a bort ter­melik, ott a gépjárművezetők is igyanak. Jó betartani, megfogad­ni a következő tanácsot: aki ve­zet. az ne igyék, aki ivott, az pe­dig ne vezessen! Ne hajtson ke­rékpárt, se lovas kocsit, semmi­lyen járművet, amellyel önmaga és mások testi épségét veszélyez­teti. Gémes Gábor KÉPERNYŐ Kísértés A háromrészes Kísértés meg­tekintése után olvastam el Szé­kely János hasonló című regé­nyét. Egyikért sem lelkesedem, a maga műfajában mindkettő kö­zepesen sikerültnek minősíthető. Bizonyítsam, hogy sem az írás, sem a tévé-film nem remekmű? Mire mennék? Milyen alapon várható el egy műsorszolgáltató intézménytől, hogy állandóan a csúcsokat ostromolja. Nyilvánvaló, hogy szerkezeti hibái, fekete-fehérrel megrajzolt figurái miatt az írás ellenáll ama kísértésnek, hogy valaki ennek alapján mélyebb bepillantást kapjon a magyar történelem egy szomorú korszakába. A Tanácsköztársaság leverését követően külföldre menekült fia­tal költőben még a Németor­szágban és Amerikában töltött évtizedek után is megmaradt a gyerek-: :,és ifjúkor retténéte, .fel­háborította a magyar társadalom elmaradottságai' 'a kétkeziek10 ki­szolgáltatottsága. A Kísértést már az a világhírű, sikeres for­gatókönyvszerző írta, aki megta­nulta a hatáskeltés mesterségét. Érdemes egy pillantást vet­nünk az 1919-ben emigrált radi­kális, vagy szocialista, kommu­nista érzelmű, tehetséges fiata­lokra. Életútjuk további alaku­lását tekintve némi egyszerűsí­téssel három csoportba osztha­tók: a legjobbak, a legmesszebb látók, a társadalmi fejlődés irá­nyát felismerők arra törekedtek, hogy művészetükkel, tudomá­nyukkal az eljövendő átalakulást gyorsítsák, szolgálják. Maradan­dó értékű művészeti alkotások­kal. tudományos művekkel gya­koroltak hatást korukra, A kor­szerű tartalom és forma szinté­zisére törekedtek, egy pillanatra sem mondtak le sem egyéni am­bícióikról, sem vállalt közösségi feladataikról. Néhányan azt gondolták, hogy az eszme, igazsága, a szándék tisztasága önmagában is elegen­dő: kevés figyelmet fordítottak a megformálásra, az új vívmányok érvényesítésére. Székely János, azaz John Pen sok tehetséges társával egyetem­ben bekerült az álomgyárosok, a szórakoztató nagyiparosok közé. Elsősorban az akkoriban kibon­takozó filmcsinálásban kamatoz­tatták — vagy sorvasztották el — tehetségüket. A világért sem állítom, hogy Székely Jánost, a mosónő házasságon kívül szüle­tett gyermekét magához hajlí­totta volna ez a csillogó környe­zet. Pályafutása tanúsítja, hogy többre vágyott, mást akart a polgári demokráciánál, a szocia­lizmus irányában kereste a jö­vőt. Művészetén azonban letörölhe- tetlen nyomokat hagytak a ka­pitalista filmgyártásban töltött évtizedek. A Kísértésben is köny- nyen kimutathatók az amerikai karrier-regények sablonjai, aka­ratlanul is alkalmazkodott az úgynevezett átlagolvasók ízlésé­hez. A tálalás, az előadásmód nem nélkülözi az ügyes, a mes­terség alapos ismeretét bizonyí­tó megoldásokat. , A környezetrajz, a társadalmi háttér annyira halovány, erőtlen, hogy Szántó Erika és Esztergá­lyos Károly forgatókönyvírók meg sem próbálkozhattak a sze­replők elmélyültebb jellemzésé­vel, az összefüggések, a folyama­tok feltárásával. Hiába is akar­ták volna, nincs ehhez matéria a regényben. Talán ezért időztek hosszabban a szállodai dolce vita bemutatá­sával. József Attila két sora többet mond el a külvárosi nyo­morról, a Béla édesanyjához ha­sonló sorsú mosónőkről mint en­nek a filmnek sok festett köny- nyektől csepegő képsora. Mégis, soha rosszabbat! Lekö­tötte a nézőket a nehéz sorsú fiú küszködése. Heltai Nándor A kör bezárult? Á műtrágyatárolás megoldásának gondjai A magyar mezőgazdaság a vi­lágranglistán az éllovasok mö­gött foglal helyet. Műtrágya-fel­használásunk évenként — brut­tó súlyban — négy és fél millió tonna. Hogy ez milyen sok, arra jellemzésül hadd említsük meg, hogy 1938-ban Magyarországon, kukoricával együtt, összesen 7 millió tonna szemesgabona ter­mett, de ennek nagyobbik ré­szét a termelés helyszínén hasz­nálták fel — megették, megetet­ték. Tehát még az akkor egy-, millió tonnányi cukorrépával együtt se kellett nagy távolságra szállítani akkora tömeget, mint most csupán a műtrágyát. Még­hozzá ezt nem csupán 100—200 km esetenként nagyobb távolság­ra fuvarozni kell, de tárolni is. A gyárak ugyanis egész évben egyenletesen termelnek, a mű­trágya felhasználása pedig zöm­mel lökésszerűen ősszel, vala­mint kisebb mennyiségben ta­vasszal történik. Az elnök nem szórja a pénzt Mi a gyakorlat most? A főag- ronómus kinéz valahol egy par­tosabb helyet, azt elegyengetik, ledöngölik. Odarakják halmokba, prizmákba a műtrágyát, letakar­ják fóliával. Aztán süti a nap, veri az eső, néha aláfolyik a víz, máskor a vihar letépi róla a ta­karót. Bizony, jelentős a veszte­ség. országosan évenként másfél milliárd forintra becsüljük. A hatóságok néhol türelmetlenek, büntetőeljárást indíttatnak a szövetkezeti vezetők ellen, mert több . milliós kár keletkezett a műtrágyatárolás, -szállítás köz­ben. Pedig az az elnök, vagy fő- agronómus nem szándékosan pa­zarolja a pénzt. Egyszerűen nem tud a sokmilliós értékkel mást kezdeni. Ez így sokáig nem megy. A műtrágya mozgatását és tárolá­sát meg kell oldani.' Javaslatok­ban nem szűkölködünk, szélsősé­ges ötletek is adódnak. Ilyen például, hogy szállítsuk, tároljuk ezt ä vegyszert gumiból készült konténerekben. Csakhogy egyet­len konténer 5 ezer forintba ke­rül. Ráadásul ehhez daru kell, meg ember. Volt aztán olyan ja­vaslat is, hogy épüljenek komp­lex kombinátok, amelyek nem­csak a tárolást, de a kiszórást is elvállalják, meg a labormunkát is elvégzik. Ehhez anhyi pénz kellene, amennyi senkinek nincs. Nem elég a szándék és a pénz Műtrágyaügyben nem kell já­ratlan úton indulnunk, elég ha példát veszünk a búzáról. A bú­za nagyjából ugyanolyan anyag, mint a szemcsézett műtrágya. Lapátolható, szívható-fújható, (pneumatikusan szállítható), bár­mely fedett helyen elterítve tá­rolható. A búzánál ezt az utat járjuk. A kombájnról pótkocsira eresztik, a pótkocsi garatba ön­ti, a garatból levegő fújja a tá­rolótoronyba vagy színbe. Ugyanez megoldható a műtrá­gyánál is. A gyárban vagonba ömlesztik, a fogadóállomáson markoló vagy pneumatikus meg­oldással „átsegítik” a teherautó­ra, az elviszi egy hatalmas, fe­dett színbe, kiborítja. Azután, mikor annak ideje elérkezett, jönnek a szórókocsik, megrakod­nak a fedett színben, amely ak­kora, hogy akár teherautó, akár traktoros pótkocsi nyugodtan forgolódhat benne. Még jobb, ha ebbe a bizonyos színbe már ele­ve iparvágányt vezetnek, tehát be tud állni a vagon. Nagyjából úgy 20—30 ezer hektáronként- kellene egy ilyen műtrágyarak­tárt építeni. Sokan azt gondol­ták, hogy annyi nehéz problémát megoldottunk már, ugorjunk ne­ki, csináljuk meg ezt az AKT (Agrokémiai Társulás) hálózatot is. Ekkor derült ki, hogy ez nemcsak szándékon és pénzen múlik. Az akadályok megszám- lálhatatlanok, néha nevetségesek és bürokratikusak, máskor azon­ban valóságosak és betonke- ménységűek. Kellene néhány típusterv ElSször is: nincsen jól használ­ható típusterv. Mindegyik cent­rumot külön-külön kellene meg­tervezni, erre viszont kapacitás nincs. És nem lenne jó megis­mételni * a sertésteleppéldát, amikor megépült vagy három­száz telep, legalább 200 féle megoldással. Sokba került az a kapkodás. Beszéltünk az iparvágányról Itt a helyzet egyszerűen nevet­séges. Senki nem tudja például Magyarországon, hogy egyáltalán kinek szabad iparvágányt ter­vezni. Aztán jön a gyakran emlege­tett tűzvédelem. Kétségtelen, hogy a műtrágyák egyike-másika gyúlékony, valamint az is, hogy ez a vegyszer szétmarja a vasat, tehát a színeket fából kell épí­teni. (Agárdon gyártanak ideá­lisan alkalmas, 24 méter fesztá­volságú hangárokat fából.) Ezért a> szabályok nagyon szigorúak. Csakhogy, ha minden előírást pontosan megvalósítanak, akkor a beruházási költségnek mind­össze 35 százaléka szolgálhatja a műtrágya tárolását és kezelését, a többi a cugehőr. Hétmilliárdból megoldhatnánk Említettük: ma évi másfél milliárd forintra becsüljük a szállítás és tárolás során előálló veszteséget. Egy-egy célnak meg­felelő telep 40—50 millió forint­ba kerülne, hétmilliárd forint­ból a műtrágyatárolás problémá­ját lényegében az egész ország­ban megoldhatnánk, a vesztesé­get kiküszöbölhetnénk, vagy mi­nimálisra csökkenthetnénk. De kinek van hétmilliárd fo­rintja? Ügy tűnik, hogy senki­nek. A mezőgazdasági üzemek erre a tervidőszakra nem tervez­ték be a műtrágyaprobléma megoldását. Tehát a pénzt csak egyéb fejlesztésektől tudnák el­vonni. Az. állam mindössze * 20 százalékos támogatást tud adni, a műtrágyagyártó ipar elzárkó­zik, a kereskedelem legfeljebb valamicske áldozatra hajlandó. A kör bezárult. Pedig ezt a hétmil­liárd forintos hálózatot nagyon érdemes lenne kiépíteni. F. B. Forradalmi demokrácia: ütközet menet közben A forradalmi demokrácia és a fejlődés nem kapitalista útja volt a témája annak a beszélge­tésnek, amelyet G. Kim "profesz- szor, a történettudományok dok­tora, a Szovjet Tudományos Aka­démia levelező tagja, az Azija i Afrika Szivodnya című tudomá­nyos és társadalompolitikai fo­lyóirat főszerkesztője folytatott I. Podkopajevvel, az APN mun­katársával. AZ ÚJSÁGÍRÓ: A nemzet fel­szabadításáért folytatott küzdelem egyre szorosabban összefonódik a széles tömegeknek a szocialista eszmények megvalósítására irá­nyuló törekvésével. Ezzel magya­rázható a különféle szocialista el­méletek és koncepciók megjelené­se az ázsiai és afrikai országok­ban. Ezeknek az országoknak je­lentős része, (ahol a forradalmi demokrácia van a kormányrúd- nál), gyakorlatilag már a szocia­lista orientáció útjára lépett. Nem beszélne arról, hogyan ér­tékelik ezt a jelenséget a marxis­ták? G. KIM professzor: A gyarma­ti uralom sokévszázados rend­szerének összeomlását, a felsza­badult országok nem kapitalista útjának lehetőségét Lenin elmé­letileg előre megmondta. Zseniá­lis előrelátással rámutatott, hogy a nemzeti felszabadító mozgal­mak nem állnak meg félúton, hogy „ ... a világforradalom el­jövendő döntő ütközeteiben a Föld népessége többségének ere­detileg a nemzeti felszabadulás jegyében indult mozgalma a ka­pitalizmus és az imperializmus ellen fordul majd...” A nemzeti felszabadító harc­nak' az imperializmus és a pro­letárforradalmak korában szer­zett tapasztalata alapján Lenin továbbfejlesztette és sokoldalú­an megindokolta azt a még Marx és Engels által felvetett eszmét, hogy az elmaradott or­szágok a fejlődés kapitalista sza­kaszának elkerülésével áttérhet­nek a szocializmusra. Lenin úgy vélte: ennek az átmenetnek fon­tos feltétele, hogy ezek az or­szágok szoros kapcsolatokat te­remtsenek a nemzetközi proleta­riátussal, hogy szoros szövetsé­get alkossanak Szovjet-Oroszor- szággal. A fejlődés nem kapitalista út­jának lenini eszméi megvalósul­tak a szocialista építés folyamán a Szovjetunióban. A volt orosz birodalomhoz tartozott népek a fejlettebb nemzetek munkásosz­tályának a támogatásával törté­nelmileg rövid idő alatt hajtották végre a feudális elmaradottság­ból a szocializmusba való átté­rést. Az elmaradott, félgyarmati és gyarmati népek szocialista útjá­nak a Szovjetunióban felgyülem­lett tapasztalatait az egyes or­szágok feltételeihez való alkotó alkalmazásuk miatt kell tanul­mányozni. Ez a tapasztalat nem­csak azért értékes, mert a for­radalom fejlődésének általános törvényszerűségei vannak, hanem azért is, mert a szocialista for­radalom Oroszországban, elsősor­ban a Szovjet-Keleten a társa­dalmi fejlődés számos problémá­ját megoldotta, s ezek .tartalmuk­ban hasonlítanak az ázsiai és af­rikai országokéhoz. A forradalmi demokrácia, mint politikai erő saját hazájá­ban egész sor olyan gyökeres át­alakítást hajt végre, amely ob­jektíve antikapitalista jellegű és következésképpen megteremti a szükséges feltételeket a fejlődés szocialista útjára való áttéréshez. A marxisták természetesen nem erőszakolják rá senkire saját né­zeteiket. A gyarmati járomtól megszabadult népek maguk ha­tározzák meg fejlődésük útját. A szociálist# közösség országai tel­jes mértékben tiszteletben tartják minden nép politikai választá­sát és készek minden támogatást megadni progresszív kezdemé­nyezéseikhez. Feladatukat nem abban látják, hogy a tudomá­nyos szocializmus és a forradal­mi-demokrata gyakorlat közti különbségeket hangsúlyozzák, ha­nem abban, hogy e különbsége­ket látva felszínre hozzák és erősítsék azt, ami közös, ami a kommunista és munkáspártok és az összes demokratikus nemzeti rétegek 'szocialista törekvéseit eg esíti. AZ ÚJSÁGÍRÓ: A folyamat nyilvánvalóan növekedni fog an­nak arányában, ahogy a szocia­lista orientációjú országokban a munkásosztály sorai gyarapodnak, ahogy továbberösödnek a világ­szocializmus és a nemzetközi proletariátus pozíciói. G. KIM professzor: Ez kétség­telen. Minden valódi forradal­márnak mélységes meggyőződé­se, hogy csakis a tudományos szocializmus mutatja meg a fia­tal nemzeti államok előtt álló problémák megoldásának reális útjait. A valóban demokratikus erők keresik és meg is találják azokat a közös elemeket, ame­lyeknek össze kell kapcsolniuk őket a tudományos szocializmus­sal. Korunkban vannak olyan alapvető tényezők, amelyek ob­jektíve ösztönzik a forradalmi demokrácia élen járó részének át­állását a marxista-leninista ta­nítás oldalára. Ezek közé a té­nyezők közé tartoznak: a városi és falusi félproletár tömegek po­litikai öntudatának növekedése, a forradalmi demokraták együtt­működése a kommunista pártok­kal a hazafias haladó frontok ke­retei között; a reális szocializ­mus léte és a szocialista közös­ség országaival való kapcsolatok erősödése. AZ ÚJSÁGÍRÓ: így tehát a forradalmi demokraták ideológiai koncepcióinak a tudományos szo­cializmus irányában való fejlő­dése, valamint a szocialista orien­tációjú országoknak a társadalom megújításának útján elért bizo­nyos sikerei, az ön véleménye szerint, a munkásosztály világ­méretű harcát tükrözik, s annak az egész mai történelmi fejlődés­nek a következményei, amelynek menetét egyre jobban a szocialis­ta rendszer erejének növekedése határozza meg? G. KIM professzor: Természe­tesen. Túlzás nélkül elmondhat­juk, hogy a szocialista országok léte, anyagi és politikai támoga­tása nélkül a kispolgári demok­rácia^ forradalmi lehetőségei tör­ténelmileg korlátozottak lenné­nek és nélkülöznék a szocialista perspektívát. Kétségtelen az a tény is, hogy a forradalmi de­mokrácia gyakorlati tevékenysé­ge — még ha ennek a demokrá­ciának társadalmi okok által meghatározott gyengeségei és el­lentmondásai is vannak — az imperializmus és a feudalizmus pozícióinak felszámolására, a tő­kés kizsákmányolás korlátozásá­ra. Éppen a forradalmi demokrá­cia történelmileg progresszív szerepe az oka annak, hogy a kommunista pártok sokoldalúan együttműködnek vele. Különösen szorosakká váltak ezek a kap­csolatok az utóbbi években. Ti­zenkilenc forradalmi-demokrata párt vett részt az SZKP XXV. kongresszusának munkájában. Képviselőik hangsúlyozták a kommunisták és a forradalmi­demokrata pártok szilárd politi­kai kapcsolatainak jelentőségét. A kongresszust nemcsak a szov­jet kommunisták fórumának te­kintették, hanem a forradalmi­demokratikus erők , fórumának is. A kommunista és a forradal- mirdemokrata pártok közti fej­lődő politikai és ideológiai együtt­működés nagy jelentőségű té­nyező. Ez az együttműködés fo­kozza a tudományos szocializmus jótékony hatását a szocialista orientációjú országokban végbe­menő forradalmi folyamatokraj ösztönzi a szocialista tendenciák erősödését a nemzeti felszabadí­tó forradalmak övezetében, meg­teremti az egyik fontos előfelté-. tételét annak, hogy a nemzeti felszabadító forradalmak szocia­lista forradalmakba nőjenek át. (APN—KS) ( Ősszel a legtöbb az ittasságból származó baleset

Next

/
Thumbnails
Contents