Petőfi Népe, 1977. szeptember (32. évfolyam, 205-230. szám)
1977-09-17 / 219. szám
1977. szeptember 17. • PETŐFI NÉPE • 3 ÉVNYITÓ A „TIT-ISKOL ÁB AN” Kezdődnek a nyelvtanfolyamok Épül a tiszai kőolajfinomító • Leninvárosban évi hárommillió tonna kőolaj feldolgozására 6,5 milliárd forintos beruházással, finomítót építenek, amely a jövő év végén már termelni fog. (MTI-fotó, Erezi K. Gyula felvétele — KS.) Vendéglátás - és a vendég látása A napokban összegezték az elmúlt TIT oktatási év tapasztalatait, beszélték meg az idei tennivalókat a Tudományos Ismeret- terjesztő Társulat idegennyelvű szakosztályának tagjai. Keresztes-Nagy Imre, a szakosztály elnöke elmondta, hogy sajnos, sokan azt hiszik, hogy a modern nyelvtanulási formák, módszerek mentesítik a hallgatót az otthoni gyakorlás alól. Egy nyelv tartós elsajátítása állandó, elmélyült munkát kíván, az új segédletek, eljárások csupán a „bevésést” könnyítik, a beszéd- készséget javítják. Ezzel a csalódással magyarázható, hogy mindig akadnak, akik feladják az első nehézségek jelentkezésekor, vagy a gyors eredmények elmaradásakor. A TIT vezetői foglalkoztak az érdeklődés csökkenésének az okaival. Kecskeméten kétségtelenül erős versenytárs a Megyei Művelődési Központ. Húszórás tanfolyamai azonban csak turisták számára szükséges minimális gyakorlati ismereteket adhatnak, Egy nyelv elsajátítása — mint említettük — több időt kíván. Ha a vendéglátás szót elválasztjuk — s miért ne játszhatnánk! — azt a jelentést emeltük ki; a vendég is lát! Szóval, így, vagy úgy, de véleménye van. Mi több: vannak tapasztalatai, azokat idővel össze tudja vetni. Bár az a „bűne”, hogy nem vendéglátós szakember, ezzel még nem enyhül, s ha netán illetékes helyen az ügy érdekében kérdezni illik, hamarosan megkapja az „érdemi” választ : ... ön ugyebár nem szakember, osztályunk, szakembereink viszont megállapították, kivizsgálták, s ellentétben önnel, mi nem tartjuk indoikoltnak, szerencsésnek, és a többi... Sokakkal együtt nekem is van olyan érzésem, uralkodó olykor az a norma: a vendég örüljön, hogy vendég, s amit kap, köszönje meg szépen, lehetőleg tisztes borravalóval, mert mégis... Mindössze rossz szemléletről van szó? Ez így enyhe fogalmazás! A kelleténél jobban eluralkodott szemléletről van szó, amelynek okai 'rendkívül összetettek, következménye pedig vaskosan gyakorlati dolgokban nyilvánulhat meg — mindannyiunk „örömére”. Bosszantó, ha a vendég formálisan áll csak a vendéglátó munka középpontjában, a magyarázat pedig a feltételekről, körülményekről, hogy nem kedvezőek, stb. inkább magyarázkodás. Az elégtelen működésnek legtöbbször emberi, szemléleti okai vannak. Gyűjtőszóval: erkölcsei ek. — Ilyen színvonalon? — hallom a leleplező kérdést. Vendéglátós ismerőseim osztják a véleményt, hogy a szakmában — sajnos! — nem a jó példák divatja járja, mert abból nem lehet megélni. így! Mire is mondják? Az udvariasságra, figyelmességre, jó kiszolgálásra, a törzsvendégek megtartására, az üzlet jellegének és színvonalának megőrzésére, a vendégek igényeinek figyelembevételére, s még hosszan sorolhatnám, hogy mire. Ebben az évben gondosan előkészítik a technikai segédeszközöket, hogy a 15 csoport egyikében se legyen fennakadás. A legtöbben az angol nyelvet választották, élénk érdeklődés mutatkozott a német iránt is. Sajnálatos, hogy a francia, orosz, olasz tanfolyamok csak kis létszámmal indulhatnak. Talán azért is csökkent az érdeklődés, mert most nem fél évre, hanem egészre hirdették meg a kurzusokat, éppen a biztosabb előmenetel érdekében. Kedvező hírek érkeznek az üzemekből : több helyen helyben szerveztek tanfolyamot, és ehhez kértek TIT-előadókat. A TIT-nyelvtanfolyamok vezetősége még elfogad jelentkezéseket. A beiratkozottakat ezúton is hívják a 19-én, hétfőn délután 5 órakor, a Tudomány és Technika Házában tartandó évnyitóra. Az oktatás a jövő héten kezdődik a szokott helyen, a Zrínyi Ilona Általános Iskolában. H. N. pok a vendéglátásban is a lehető legjobbak. Az emberi elégtelenségek legtöbbször szakmai elégtelenségben teljesednek ki. Ennek néhányszor magam is voltam szenvedő alanya. Például: szemrebbenés nélkül számoltak többet Kecskeméten a Nagykőrösi utcai sport klub éttermében. Amikor szóltam, még én voltam a hibás: sőt, megtagadták a panaszkönyv kiadását is. Nem tágítottam. Választ is kaptam bejegyzésemre az érintett szövetkezettől. Arról értesítettek, hogy a „többletszámolásért” a pincért figyelmeztetésben részesítették. De arról, hogy órákig tartó huzavona után adták oda a panaszkönyvet (ezt is beírtam, sőt, ezt tartottam tűrhetetlennek) és ezért is felelős valaki, hallgattak. Kecskemét egészséges közvéleménye ítél úgy, hogy a Jalta borozó színvonala akkorát esett (következésképpen a vendégeké is, mert ez vele jár), hogy manapság a város szégyene; pedig testvérmegyei kapcsolatainkat reprezentálná a vendéglátás terén. Átlagvendég már azért sem megy be, mert évek óta nincs étel néhány száraz szendvicsen és többször fölmelegített grillcsirkén kívül. Pedig sokan emlékeznek még a kezdeti virágkorra, a sasiak és más finomságok időszakára, amikor külföldi vendégeket is lehetett ott fogadni, s tartalmában még összehasonlítható volt az üzlet a magas színvonalú szimferopoli Kecskemét étteremmel. A színvonalesés oka éppúgy keresendő az elégtelen ellátásban, mint az elégtelen szemléletben, amely abban nyilvánul meg leginkább, hogy a vendég csak ihat. A magas italforgialom persze meghozza a „több pénzt”, ráadásul egyszerűbb kivinni egy kancsó bort, mint terítéket, stb. így, szinte sugallják a vendégnek: igyál, fizess és menj! Konyhával bajlódni? Amikor kifejtettem a pincérnek: ez így rossz, némely vonatkozásban pedig nagyon rossz, a véleménycserét azzal kellett befejeznünk, hogy igazam van alapjaiban, de mit érek vele, amikor ezt az illetékesek is tudják, mégsem tesznek semmit. Sőt, az volt a meglátása, hogy a vendégeket kellene először kicserélni, utána változtatni a szemléleten. Igen: mindennek a vendég az oka. Elképesztő példákat sorolhatnék a vendéglátás etikájáról, a rossz szemlélet visszásságairól, de minek. Inkább ellenpéldával próbálkozzunk. Azzal, hogy egy termelőszövetkezeti étteremben manapság; a vendéglátás színvonala jobb, mint az állami vendéglátás elsőosztályú éttermeiben. Miért ? Az alapja mindenképpen az, hogy egészségesebb a szemlélet: vendégközpontúbb, jobban alkalmazkodnak az igényekhez, s azokat igyekeznek kielégíteni. Az állami vendéglátás érezhetően erőltetett, túl sokat adnak a formára és kevesebbet a tartalomra: ráadásul, a formát fizettetik meg. (A kocsmákban ennek pontosan az ellenkezője érvényesül.) Summa, summárum: a vendéglátás és a vendég látása között vannak eltérések. Ez elsősorban arra kötelez, hogy a vendéglátósok is lássanak a vendég szemével, mert erre még soha nem fizettek rá, s így is van rendjén. Csató Károly Tanácsülés Jánoshalmán Eredményes szűrőivizsgálatok Jánoshalma és környéke egészségügyi helyzetét tárgyalta többek között a nagyközség közös tanácsa e heti ülésén. Az elmúlt hat esztendő jelentős javulást hozott az orvosi ellátás minőségében és a tárgyi feltételek megteremtésében. Gyarapodott a körzeti orvosok száma, öt orvos látja el a környék betegeit, s tesz erőfeszítéseket a betegségek megelőzésére. Az évekkel ezelőtt megkezdett szűrővizsgálatok célja az volt, hogy idejében felkutassák azokat a betegeket, akik még nem jelentkeztek panaszaikkal. Így 510 beteget vettek gondozásba és irányítottak szakrendelésre, hogy az orvosi segítség megelőzze állapotuk súlyosbodását. A’jobb betegellátás érdekében szállító járművet állítottak szolgálatba, hogy a külterületi betegek is idejében eljussanak a rendelőbe. Fél év alatt csaknem háromezren vették igénybe a heti hét alkalommal közlekedő járatot Az üzemorvosi teendőket is a körzeti orovosok látják el. Bár a munkahelyek szociális létesítményeinek száma örvendetesen gyarapodik, még akad tennivaló a munkakörülmények javítására. Nagy gondot fordítanak a balesetek megelőzésére, különös tekintettel a sok idős, csökkent munkaképességű emberre. Megállapította a testület hogy a nagyközség ellátásának javítását szolgálja majd az új gyógyszer- tár is, melynek építését már megkezdték, s 1978-ra elkészül. A Jánoshalmi Nagyközségi Tanács ülése a végrehajtó bizottság bejelentéseivel ért véget. N. M. Javul a munkavédelem a termelőszövetkezetekben Az idei esztendő első felében a megye üzemeiben, intézményeiben, az állami gazdaságoknál és mezőgazdasági termelőszövetkezeteknél — a három napon túl gyógyuló üzemi balesetek számát tekintve — folytatódott az 1975 óta megfigyelhető csökkenő irányzat. A múlt év első féléhez viszonyítva 5,2 százalékot tesz ki ez a javulás. Erőteljes az üzemi balesetek számának csökkenése a mezőgazdasági termelőszövetkezetekben — 12 százalék —, míg az üzemekben, intézményekben gyakorlatilag azonos az előző időszakéval. Ha kismértékben is — 0,5 százalékkal — emelkedett azonban az üzemi balesetek miatt kiesett munkanapok száma. De míg ebből az „összesenből” 1,6 százalék a növekedés aránya az állami üzemekben, intézményekben, a termelőszövetkezetekben e téren is javulás mutatkozik, minthogy 0,8 százalékkal kevesebb munkanap esett ki. Ám a globális számokkal igazolható eredményesség sem feledtetheti a halálos kimenetelű üzemi balesetek számának szaporodását, hiszen ez a múlt év első feléhez képest 5-ről 11-re emelkedett. Közülük egy — közúton, saját jármű használata közben, 3 pedig belső üzemi területen járművel, illetve erőgéppel történt. Amikor tehát aláhúzzuk, hogy az üzemi balesetek csökkenő irányulását 1975 óta milyen eredmény volt biztosítani a feszített gazdasági feladatok végrehajtása közben, — a szomorú mutató egy percre se engedheti a felelősségtudat ennyedését. Sem a munkák irányítóinál, sem a gépekkel, berendezésekkel, járművekkel közvetlenül tevékenykedőknél. Hogy általában mégis javuló a kibontakozás az üzemi balesetek előfordulását illetően. gondolva különösen korábbi évek kedvezőtlen mutatóira, — eddig eljutni is csak szívós, következetes baleset- védelmi munka mellett volt lehetséges. Ez magában _ foglalja mind a gazdasági vezetők szemléletének kedvező változását, mind a szakszervezeti szervek irányító, ellenőrző szerepének át- fogóbbá, célirányosabbá válását. Utalva a mezőgazdasági termelőszövetkezetekben tapasztalható fejlődésre, az"előbbiek mellé feltétlenül odakívánkozik a gépekkel bánó szövetkezeti gazdák hozzáértésének növekedése is. Sokat jelent a figyelem állandó ébrentartása szempontjából, hogy a szakszervezetek testületi' ülésein rendszeresen napirendre tűzik a munkakörülmények alakulását. Hogy munkavédelmi1 kérdésekben határozottabbak, erélyesebbek, következetesebbek a szakszervezeti állásfoglalások, S megalapozottabbak, ami ugyancsak a felkészültség színvonalának emelkedésére mutat,1 Az egész balesetvédelmi munkát mintegy irányt adó, s követeld mederben fogják össze a szociális tervek. Ezáltal reálisabbak, pontosabban követhetők, és ütemesen betarthatók a munkavédelmi intézkedések. Az eredményesebb munka a szakszervezeti, társadalmi munkavédelmi felügyelők hatásosabb közreműködését is dicséri. Említsük meg itt az új beruházásokat, amelyek üzembe helyezése előtt egyre alaposabban tárják, derítik fel a felügyelők a munka biztonságát veszélyeztető hibákat és követelik is azok megszüntetését. Az SZMT munkavédelmi felügyelői 72 üzembe helyezési eljárást bonyolítottak le, szigorúan számon kérve az egészséges és balesetmentes munkakörülmények biztosítását. Intézkedéseik elsősorban a balesetek megelőzésére irányultak. Ez év első félében 124 ellenőrzést tartottak — 1976. I. félévében 99-et , s ezek során 117 munkavédelmi intézkedést foganatosítottak — a tavalyi 94-gyel szemben. Ha az állapotok úgy tették szükségessé, az üzem vagy gép, berendezés működését is felfüggesztették; erre 69 alkalommal került sor. A vállalatok meg is tették az intézkedéseket a hiányosságok megszüntetésére. A számonkérések új vonásaként — az előírások megsértőivel szemben munkahelyi felel ősség- revonást kezdeményeztek — a szakszervezeti és szükség esetén az illetékes pártszervek egyetértésével. A munkavédelmi tevékenység nívóját emelte az ezzel kapcsolatos újítások népszerűsítése. Segítette, emelte az újítási kedvet a műszaki hetek során — az SZMT Újítók Klubjával közösen rendezett kiállítás a Tudomány és Technika Házában. A tavaszi rendezvényen a megye 25 vállalatától több mint száz munkavédelmi újítást mutattak be. A propaganda céljait hasonlóképpen jól szolgálják a munkavédelmi vetélkedők, filmek, diasorozatok is. T. I. Mezőcsáti fazekasság Mezőcsáton 1830-tó'i 1927-ig virágzott a fazekasság. Később már csak a gyűjtők ismerték a szebbnél szebb termékeket. Kiss Károly, az egyik fazekas család leszármazottja a mezőcsáti kerámia felújításával foglalkozik. Négy éve kutatja a régiek által használt anyagot és színező anyagokat. A kezdeti sikerek után ma már önállóan foglalkozik a fazekas mesterséggel. (MTI fotó — Horváth Éva felvétele — KS) Pincér ismerősöm egy alkalommal nem éppen elragadtatással szólt arról, hogy bíráltam a vendéglátóipart, majd elpanaszolta, hogy milyen áldatlan állapotba került. Áthelyezték egy másik egységbe, s ott a 6—7 ezer helyett másfélezer forinttal kevesebb jön össze, s neki OTP-s lakása van, az autója drága extra benzint fogyaszt, felesége keveset keres, mert neki még a háromezer is „alig van meg”, s ilyen még nem fordult elő az életében, hogy anyagi gondjai vannak. Mielőtt megsajnáltam volna, barátságosan megkérdeztem, hogy mégis mennyit szeretne keresni, hány évvel a harminc alatt, hogy személy szerint elégedett lehessen? összevetette igényeit, s a legnagyobb természetességgel közölte, hogy legalább tízezret, mert ő szakképzett pincér, végül is 11 évet tanult, mások meg gebinben . .. Példámat, hogy történész barátom tudományos munkatársi fizetése az intézetben 3 ezer forint, azzal hessentette el magától, hogy ő bizonyára azt szokta meg, s különben is kevesebb történészre van szükség, mint pincérre. Tel hetetienség? Nem tudom, de egy bizonyos, hogy ismerősöm eddig is keveset tanult, s azóta csak felejtett. Igényei viszont — foglalkozása, keresete (nem a fizetése) ebben közrejátszott — mértani haladvány szerint nőttek, s nem lehetek meggyőződve arról, hogy az ilyen emberi alaelőször abban a ■*-' formában értesültem a nevezetes kezdeményezésről, hogy az Egyesült Államokban űrhajót készülnek kiröppenteni a messzi világűrbe. Afféle kulturális leporellót Földünkről. Lemezre rögzítik Duke Ellington muzsikálását, Beethoven- szimfóniarészletéket, valamint Jimmy Carter üzenetét. Az a cél ezrei a kultúrműsorral, hogy a Jupiterre, a Saturnusra, sőt még azokon túl is juttatva ezt a válogatott programot — beajánlják anyabolygónkat a netántán oda- fönt valahol létező értelmes lények jóindulatába. Mert ugye, ha csakugyan leledzenek az űrben bolyongó valamelyik égitesten hozzánk valamiképpen hajazó észlények, előbb-utóbb rájönnek, hogy csupán megfelelő készüléket kell konstruálniok, és már is visszahallgathatják a földi kultúra lemezpostán odaküldött megnyilvánulásait. Az említetteken kívül olyanokkal is, mint a vonatok dübörgése, a repülőgép zúgása, sőt a földrengés robaja és néhány állat bőgése, amely két utóbbi nem kimondottan kulturális jelenség ugyan, de elég, ha mi tudjuk ezt. Egyébként se hagyja magukra értelmes-lényro- kor.ainkat az űrposta, mert az űrhajón továbbított űr-közművelődési műsorhoz hatvan nyelven ad kommentárt a lemezprospektus. Még latinul is, hogy antul Van-e mennyország? könnyebb legyen bizonyos grammatikai összefüggések felfedezésével a soknyelvű magyarázatban való eligazodás. A hírnek már ez a mikéntje is felbirizgálta stúdírozó hajlamomat. De miután nem sokkal később már azt hozta tudomásomra a sajtó, hogy a „Föld prospektusával” útnak is indult az űrszonda, a Voyager postája, némi átcsoportosításra szorultak tépe- lődéseim. Annál is inkább, mivel bővültek az űrpostára vonatkozó ismereteim. Hogy például hangban és képben egyaránt tájékoztatni kívánjuk ama feltételezett értelmes lényeket a mi kies földi világunkról. S hogy jóval bővebb, színesebb az az űrközművelődési repertoár, mint amilyenről az első kishírek szóltak. Lesz a lemezen Bach- és Luis Armst- rong-dalcsokor, hulló falevél, csecsemősírás, és képi megjelenítésben degeszre tömött polcú szupermarket, továbbá egymás szenvedélyes ölelésébe zuhant szerelmespár. így már mindjárt megnyugtatóbb a próbálkozás sikere iránti várakozásunk. Valaholi észlény- kollégáink — mondhatni — mindenből ízelítőt kapnak, ami a földi létben szem, száj ingere. Ám nem volnánk lelkiismeret- tel megáldott — vagy megátkozott ? — földi lények, ha nem tennénk a kétely mérlegére a vállalkozás propagandisztikus célzatát. Mármint világűri viszonylatban értve a hírverést földi világunk mibenlétéről. Tregyünk csak egy-két szempontot. Érzésem szerint — legalábbis ez az én egyéni véleményem — kicsinyég becsapjuk azokat a valaholi, jóhiszemű értelmes lényeket. Nagyon leszűkített tárgyilagosság az, hogy szupermarketekben felhalmozott földi jókban dúskálhat, aki lénytársunkként valamelyik, ma még ismeretlen bolygóról hozzánk látogat. Azért ő se essen tévedésbe. A teli polcokról csak akkor lakhat jól ő is, ha pénze van hozzá. S abból bizony még az embernek nevezett földi halandók százmillióinak sincs elegendő. Nem is az ő hibájukból, de mindazonáltal éhezni kénytelenek — generációkon keresztül. Mert nem arról van szó, hogy ne volna mit enni a földgolyó lakói mindegyikének, hanem a berendezkedésünk tökéletlen még. A földteke bizonyos részein olyan szándékú és fejlett ésszel élő társadalmak élnek már, amelyek emberségesen juttatnak mindenből azoknak, akik megdolgoznak érte. Más tájakon viszont még munkához sem férhet mindenki, de a fölösleg termést inkább tengerbe öntik, lánctalpas masinákkal tapodják össze, minthogy az éhezőknek adjanak belőle. De mit „szemináriumozunk” itt minékünk, akik immár ismerjük mindennek az okát... Miből legyen azonban valami picurka sejtésük is a földi viszonyokról a kitudja-merre, s egyáltalán létező értelmes lényeknek, ama nekik küldött prospektus alapján? Abból következtessenek talán némi árnyoldalakra, hogy sír a csecsemő, morajük valami, s el-elbődül holmi izé, amiből aligha értik-íhallják ki a „bozontos bús tinó” panaszát? Egyáltalán. milyen képzeteik támadhatnak a hangok, a zene, a dörgés, a beszéd érzékeléséből ? ... Meg a szerelmi nász látvánnyá „fordításából”. Vigasztaló persze, hogy az űrbe bocsátott Föld-leporelló évmilliókig lehallgatható—olvasható — a szakemberek szerint. Lesz tehát idő rá, hogy ha a miénknél, alacsonyabb fejlettségi fokon létező értelmes lényekhez jut el először az űrposta, néhány ottani. generáció észtörése (fejtörést nem merek mondani, mert hátha nem fejjel gondolkodnak) után találják fel azt a szerkezetet, amely- lyel a Föld-prospektust megfejtik. Amennyiben pedig hamarost megjönne az üdvrivalgó válasz — „Vettük, értettük üzeneteteket. Válasz a legközelebbi postával. Vége.” — Akkor csakugyan vége. Mérget vehetünk rá, hogy odakint -fent, -lent szintén emberlények vannak. Akkor pedig nem kétséges, hogy ők valamikor az idők kezdetétől messze idegenbe szakadt bolygónk-fiai, másképp, hogy is értenének ilyen könnyen a mi nyelvünkön, szimbolikánkon. Ez esetben viszont csak arról lehetne szó, hogy a mennyországot találtuk meg — habár több- százezer fényévnyire. Mivel pedig oda csak a jó emberek jutottak eleitől fogva, nekik igazán nem számít a hézagosán kitöltött Föld-prospektus. Jóhiszeműségükben készpénznek veszik, hogy ideient minálunk minden Bach- muzsika, terülj-asatalkám — szupermarket, nem beszélve a szerelmi mámorról. Röviden: elhinnék, hogy Földünkön beköszöntött a paradicsomi állapot. S Carter szavaiból sé következtetnének | a neutron-bombára. Ha meg nem jön semmi válasz, | ’ két eset lehetséges. 1. Vagy mennyország nincs. 2.1 Vagy olyan értelmes lények fogták el az űrpostát, akiket nem lehet félrevezetni. így majd ak-1 kor felelnek üzenetünkre, ha I bolygónk szénáját rendbe tévén, | érdemesek leszünk rá.. Akkor meg minek a mennyor-| szág. Tóth István
