Petőfi Népe, 1977. szeptember (32. évfolyam, 205-230. szám)

1977-09-17 / 219. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1977. szeptember 17.

ÚJ BÚZAFAJTÁK

Kenyérgabona-termesztési tapasztalatok

a bácskai és a Duna melléki szövetkezetekben

• Gondosan ügyelnek a rendszeres tápanyagpótlásra a kalocsai Iszkra Tsz-ben. Az őszi búza magágykészítés előtt hektáronként 5,7 mazsa szuperfoszfátot szórnak ki.

Az MSZMP megyei bizottsága január 9-i határozata alapján a járási pártbizottságok idei cselekvési tervükbe foglalták, hogy a mezőgazdasági termelőszövetkezetek területi szövetségei a jelentőségének megfelelően elemezzék az őszi búza- és kukoricatermesztést. A bácskai és a Duna melléki TESZÖV éppen ezért ajánlásaiban a munka jobb megszervezésére, a technológiai fegyelem megtartására és az eszközök jobb kihasználására igyekezett ösztönözni a szövetkezeteket, hogy a hasonló adottságú üzemek terméseredményei között különbség ebben a két ágazatban is csökkenjen. Nemrég készült el a szövetségi értékelés.

A kukoricán kívül az őszi búza a legjelentősebb szántóföldi növény a Bácska és a Duna mellék 59 szövetkezetében. A körzet gazdaságai az országos átlagnak számító egyharmad aránnyal szemben, 1977-ben szántóterületüknek a 34 százalékán termesztettek búzát. A területi szövetség értékelése szerint a bajai járás és a város gazdaságaiban 46,8 mázsa, a kiskunhalasi járásban 45,6 mázsa, a kalocsai járás és a város szövetkezeteiben pedig 45,3 mázsa búza termett hektáronként. Átlagon felüli színvonalon termesztette a kenyérgabonát számos szövetkezet, közöttük a Felsőszent- iváni Termelőszövetkezetben 57,2, a Borotai Termelőszövetkezetben 56,6, a fajszi Kék Duna Tsz-ben pedig 53,1 mázsa lett a búza termésátlaga.

A céltudatos műszaki fejlesztés eredményeként ma már számos 150—200 lóerő teljesítményű erőgép dolgozik a bácskai és a Duna melléki termelőszövetkezetekben. E korszerű eszközök segítségével a vetőágyat a korábbinál sokkal rövidebb idő alatt és egyenletesebb talajmunkával készítették elő. Ez csökkentette az elővete- mények hatását. Így történt, hogy a közismerten rossz elővetemény, a kukorica után is kisegítő búzatermést takarítottak be a Bácska és a Duna mellék szövetkezetei.

Nagyon sokat jelentett, hogy a vetésterület 60 százalékán már október 20-ra földbe tették a gabonát, és 8 és fél százalékkal több másodfokú szaporításé vetőmagot használtak fel, mint az előző esztendőben. A tápanyaggazdálkodást is javították. Általánosságban egy mázsa búza termelésére 6,7—7,3 kilogramm hatóanyagtartalmú műtrágyát dolgoztak bele a talajba, ami hektáronként 50 mázsás búzatermés elérésére volt elegendő.

A körzet 59 szövetkezete az őszi búza vetésterületének 89 százalékán korai és középkorai fajtákat termesztett. Az üzemi tervben átlagosan 18 napra irányozta elő a kalászosok betakarítását. A gyakori esőzés, valamint a viharos szelek miatt megdőlt gabonát jórészt csak egy irányban lehetett kombájnolni, ezért 29 napig tartott az aratás. A szövetkezetek nagy része azonban a biztonságosan működő terményszárító birtokában már a 18—20 százalék nedvességtartalmú búzát is arathatta, és így elkerülte a kenyérgabona túléréséből származó veszteségeket.

• Az őszi terménybetakarítás idejére kiürített szövetkezeti tárolóhelyekről folyamatosan szállítják a búzát a Gabona- forgalmi- és Malomipari Vállalat bajai körzeti üzemének magtárába. (Méhesi Éva és Pásztor Zoltán felvételei.)

Az őszibúza-termesztés Idei eredményeiből azt a tapasztalatot szűrték le a Bácska és a Duna mellék mezőgazdaságában, hogy csak igen gondos és idejében elvégzett munkával lehet jól beérett talajt, ülepedett magágyat készíteni. A legjobb elővetemény pedig a korán lekerülő növény. Egyes években az időjárás rendkívül elősegíti a kórokozók elszaporodását, ezért búza után búzát két évnél tovább általában nem érdemes termeszteni. Különösen vonatkozik ez az intenzív gabonafajtákra, amelyek mégin- kább érzékenyek egyes gabonabetegségek iránt.

Nagyon fontos a vetés idejének helyes megválasztása, s erre az új fajták elterjedésével még nagyobb figyelmet kell fordítani. A többszöri vizsgálat és a területi szövetség értékelése szerint a bácskai és a Duna melléki körzetben október 20. és november 5. között van az új búzafajták legalkalmasabb vetési ideje. A vetőmag mennyisége is döntő, hiszen négyzetméterenként 800 csíraszámnak meg kell lennie. Az ezermagsúly és a gabona használati értéke figyelembevételével hektáronként 340—380 kilogramm vetőmagra van szükség. Ezt lehetőleg ellenőrzött, fémzárolt szaporítóanyagként szerezzék be a gazdaságok.

Tanulság még. hogy a korai és középkorai fájtakat érdemes termeszteni. így a gabona renijaze.- „ résen előforduló aszály előtt még kifejlődhet és megérhet a búzaszem. Csak a telt, megfelelően érett búzamagnak van megfelelő beltartalmi értéke. Több gazdaságban már 1978-ban, országosan pedig 1979-től kezdve objektív műszeres vizsgálatokkal határozzák meg a terményfelvásárlás alkalmával a búza hektolitersúlyát és sütőipari értékét. A gabonatermesztő mezőgazdasági nagyüzemeknek az őszi vetés előkészítése időszakában mindezt ajánlatos figyelembe venniük.

Fejlődő kapcsolatok

A forgalom nagyságát tekintve jelenleg Lengyel- ország a Magyar Népköz- társaság ötödik kereskedelmi

partnere, míg a kereskedelmi

ügyfelek lengyel listáján Magyar- ország a tizenegyedik, a KGST- országok között a negyedik helyet foglalja el.

1976-ban a lengyel—magyar

külkereskedelmi forgalom nagysága először haladta meg a fél milliárd rubelt. A jelenleg érvényes szerződések teljesítésének kedvező alakulása feljogosít annak a következtetésnek a levonására, hogy megvalósul a most folyó ötéves időszakra tervezett 2 milliárd 700 millió rubel összértékű forgalom. Ez 53 százalékkal magasabb az előző ötéves időszak forgalmánál.

A lengyel—magyar árucsereforgalom eredményeit azonban nemcsak a megkötött szerződések számával és értékével mérjük; a két ország iparának elmélyülő termelési szakosodása, a kooperációk terén már megindult együttműködés, biztató távlatokat nyújt.

A lengyel és a magyar ipar között jelenleg húsz kooperációs egyezmény van érvényben. Ezen egyezmények keretében realizálódik a kölcsönös forgalom 25 százaléka és ez az arány az ötéves tervidőszak végére eléri a 30 százalékot.

A lengyel—magyar kooperációs kapcsolatok a járműiparban valósulnak meg a legteljesebb mértékben, abban az ágazatban, amely az utóbbi években mindkét országban igen lendületesen fejlődik. A magyar ipar a tömeg- közlekedési eszközök előállítására összpontosította figyelmét. Lengyelországban viszont a személygépkocsi-gyártásra fektettek nagy hangsúlyt. A két ország ipara kölcsönösen szállít egymásnak szerelvényeket és alkatrészeket.

A Magyarország által Bielsko- Bialába szállított termékek, valamint a Lengyelországból Magyarországra kivitt gépkocsik értéke az 1975-től 1985-ig terjedő időszakban 47—47 millió rubelt tesz ki. Magyarország azonkívül a Fiat 125 P gépkocsikhoz és teherautókhoz is szállít alkatrészeket, Lengyelország viszont üzemanyag-berendezéseket szállít a magyar iparnak.

Az együttműködés egyik példá-’ ja az építőipar is. Lengyelország, mint ismeretes, a KGST keretében az alapvető építőipari gépek termelésére szakosodik. A szakosodás következtében lendületesen fejlődött ez az iparág, s a legmagasabb műszaki színvonalat képviselő világcégekkel való kooperáció alapján, gyors ütemben korszerűsödtek a termékek.

Míg 1974-ben Lengyelország

3,6 millió deviza-zloty értékben exportált építőipari gépeket Magyarországra, addig tavaly a magyar építőiparnak szállított gépek értéke meghaladta a 65 millió deviza-zlotyt. A lengyel—magyar kereskedelmi ügyletek listáján az építőipari gépek alkotják a legnagyobb tételt.

A legnagyobb lengyel exporttétel a jelenlegi ötéves időszakban a kábái cukorgyár felépítése és komplett felszerelése. Az építkezés a tervek szerint az

1979-es cukorkampányra fejeződik be. A szerződés értéke meghaladja a 130 millió rubelt.

(INTERPRESS—KS)

A bőség gondjai

Ma már senki előtt sem kétséges, hogy a kormány által meghirdetett zöldségprogram a vártnál is jobb eredményeket hozott. Ebben természetesen közrejátszott a kedvező időjárás is. Régen látott árubőség van a_ boltokban. Egyszóval, összehasonlíthatatlanul jobb a helyzet, mint a korábbi években. A lakosság zöldség- és gyümölcsellátása zavartalan. A bőség tükröződik a megyei ZÖLDÉRT- üzleteinek kirakataiból, az eladók alig győzik a sok munkát. Ezt húzta alá Kliment Györgyné, a ZÖLDÉRT 12. számú kecskeméti üzletének vezetője. De mindjárt hozzátette:

— Most legalább van választék, nem úgy, mint az elmúlt esztendőben. Az idén 20—30 százalékkal alacsonyabbak az árak, de vannak olyan termékek is, amelyeket csaknem 100 százalékkal árusítunk olcsóbban, mint egy évvel korábban.

— Itt van például a fejeskáposzta — kapcsolódik a beszélgetésbe Benkóczki István üzletvezetőhelyettes. — Tavaly 3,50 volt kilója, most a felébe sem kerül. A paprika is egy-két forinttal olcsóbb, de sorolhatnám a többi zöldség- és gyümölcsféleséget is.

— Mit jelent ez az eladóknak?

sffi'.írii' Többlétmunkát, kevesebb bevételt In— veszi vissza a szót az üzletvezető. Ha az augusztus hó- Vfápbf’’‘ftssídhasonlíVjük- á‘távalyival,: ■‘k számok bizonyítják ezt az állítást. Eszerint tavaly augusztusban 400 ezer forint volt az üzlet tervezett forgalma, a tény csaknem 530 ezer. Most 450 ezer forintos forgalmat terveztünk és alig haladta meg a 360 ezret, pedig jóval több árut adtunk el.

— Rendszeresen kapnak árut?

— Igen, ha 12 órával előbb megrendeljük. De amit reggel kirakunk a pultokra, gyorsan elfogy. Napközben kénytelenek vagyunk pótrendelést feladni, amit két-három órán belül ide szállítanak.

— Miért nem rendelnek annyit, hogy egész napra elegendő legyen?

— A zöldség romlékony áru, kétnapos tárolás után étkezésre alkalmatlanná válik. A paradicsom túlérik, a paprika megfonnyad. Ezt még ha akarnánk se tudnánk meggátolni, mert nemhogy hűtő• Régen látott árubőség.

pultunk, de még megfelelő raktárunk sincs. Mind-> össze 25 négyzetméter a tárolóterünk, ráadásul még abból van leválasztva a mosdó, amely kilenc dolgozó tisztálkodására szóígál. Az üzleti irodáról már nem is beszélve. Az úgyszólván nincs is. Egj, asztal szolgál a hivatalos ügyek intézésére.

— Bővítésre nincs lehetőség?

— Közvetlenül mellettünk van egy helyiség; aminek az ajtaját 16 éve, amióta itt dölgozon, talán ha kétszer láttam nyitva. Jelenleg lomot tárol- hdk bértrié. Azf Jó Volna raktárnak, viszont valami oknál fogva nem adják át a vállalatnak. Pedig ak-. kor gépesíteni lehetne a raktári munkát is, mert bizony nem könnyű egy nőnek a 25—30 kilós Iá-: dák emelgetése.

A megyei ZÖLDÉRT vállalat ebben az évben ősz-; szesen 15 ezer vagon árura szerződött, a tavalyi 11 250 vagonnyival szemben. A gazdaságok azonban ennél is többet kínálnak átvételre. A szerződöttnél több érkezik paprikából, paradicsomból. Ami nem megy exportra, azt az iparnak és a belföldi fo-; gyasztóknak értékesítik. Az üzleteket vasárnap is nyitva tartják, zöldségvásárlási akciókat szervez-* tek, hogy a megtermelt érték ne vesszen kárba; hanem megfelelő Helyre kerüljön, a fogyasztókhoz;

B. Z.

TUNÉZIAI JEGYZET

X. Magyarok - idegenben

A határon túl az embernek olyan érzése támad, hogy kétféle magyar létezik. Az egyik azért utazik, hogy dolgozzon, a másik azért dolgozik, hogy utazzon. Ez persze túlzás, de van benne valami. Máskülönben érdektelenségbe fulladnának az utazási irodák egyre -színesebb programjai és a messzi idegenbe elvetődő magyarokat sem érné olyan meglepetés, hogy a legváratlanabb helyeken is felfedezheti honfitársait. 1

A találkozás néha a legkalandosabb regényt is felülmúlja. Mert például, aki felül a sivatagi expresszre és eldöcög rajta Gábes-ig, a végállomásig, mindenre felkészül, csak arra nem, hogy ezen az álmatag romantiká- jú, Allah háta mögötti helyen magyarokkal hozza össze a véletlen.

Jóllehet az már igazán néma véletlenen múlt, hogy a két éve kiírt, nemzetközi pályázatra benevező 25 ország közül, éppen a Tesco—Üvatervét találták a legelőnyösebbnek. így kapott megbízást magyar vállalat, a tunéziai kikötőváros: Sfax, és a líbiai Tripoli között húzódó, több mint 500 kilométer hosszúságú vasútvonal tervezésére. A mi szakembereink tervei nyomán valósul majd meg a két arab ország csatlakoztatása, az Atlanti-Óceán párjaitól induló nagy Észak-afrikai vasútvonal hálózatába. Líbiának ugyanis egyáltalán nincs vasútja, Tunéziáé jelentéktelen, keskenynyomtávú.

A feladat nagy és felelősségteljes. Nem kellemes időtöltés megvetni egy nagyszabású vasútépítés szilárd alapjait. Vad, idegen terepen, amelyen eddig a teve se járt, 40 fokos hőségben, térképek, megbízható adatok híján. Lépésről lépésre haladnak. Mindent nekik kell megmérni, kiszámítani, ellenőrizni. Eldönteni, hogy hová épüljön állomás, híd, milyen szabványú síneket, biztosító- és távközlő berendezéseket tervezzenek.

Az itt élők ebből csak annyit látnak, hogy a magyarok hajnaltól késő estig járják a terepet, kitűző rudakat állítanak fel, méricskélnek. Cyerekhad követi minden lépésüket, az idősebbek pedig kíváncsian érdeklődnek, hogy merre megy majd a vasút, kikerüli a falujukat, vagy útbaejti? Emiatt időnként nézeteltérésük is támad a háztulajdonosokkal.

Mesélik, hogy munka közben döbbentek rá: mekkora ellentétek léteznek ebben a kis országban. Az Uvaterv kirendeltség központja Sfax-ban székel. Ebben a rohamosan iparosodó kikötővárosban 1500 dúsgazdag ember lakik. Előfordult, hogy az ültetvényeiken kellett volna átvezetni a vonalat. Ez lett volna a legcélszerűbb. Az ültetvényesek azonban hallani sem akartak róla és a város vezetői sem mertek szembehelyezkedni velük. Nem volt mit tenni: a vasutat helyezték át.

Így szólnak bele a jelen társadalmi ellentmondásai a jövő tervezésébe. Az emberek többsége mégis hálás. Ha elromlik egy szerszám és beviszik javítani valamelyik mesterhez, ritkán fogad el pénzt. Ilyenkor azt mondják: „Ti értünk dolgoztok, legalább ezzel a csekélységgel is viszonozni tudjuk.”

A magyar földmérők, fúróme#- terek, vízügyi szakemberek két éve dolgoznak kint. Berendezkedtek, otthonosan mozognak a szokatlan környezetben, elismerésük annak a társadalomnak Is szól, amelyik küldte őket. A turisták

„küldetése” más természetű, de nem lebecsülendő. Közülünk például még senki sem járt Tunéziában. Nekünk is új volt minden, mi is új színt hoztunk, a szépnevű El Bousten szálló nemzetközi tarkaságába.

Hamar híre is futott, hogy a „madzsarok” mindenkihez egy• Magyar turisták egy mecset előcsarnokában.

(Fényképezte: Radó Gyula.)

• Hornyák Pista, főszakácsi díszben, magyar gulyást főz az arab konyhában.

formán kedvesek, jókedvűek, barátkoznak. Ez újdonságnak számított itt, ahol a személyzetet úgy tekintik, mint a szolgáltatás tartozékát. Ahogy az asztalra kijár a teríték, a fürdőszobába a törülköző, a nagy fehér asszonyságok és uraságok szemében eny- nyit és nem többet jelentenek azok, akik odakészítik. Velünk más volt a helyzet, az eredmény nem is maradt el. A kertészek sajátkezűleg szedett virágokkal kedveskedtek, a pincérek szorgalmasan tanulták a magyar kifejezéseket, a főszakács teljes díszben az asztalunkhoz járult, hogy személyesen győződjék meg felséges főztje kedvező fogadtatásáról. Egy estére a birodalmát is átengedte.

Egyik útitásunk, Hornyák István lépett a helyére, hogy ízelítőt adjon Tunéziában a magyar konyhából. Dr. Pozsonyi Endre kecskeméti orvos vezényletével, felvonult a hazai ízek jeles szakértőinek kara és közreműködésükkel olyan gulyásleves készült vacsorára, hogy az arabok is megnyalták mind a tíz ujjúkat. A két főszakács recepteket és címeket cserélt, így vetve meg az

alapjait a két konyha és a két nép közötti tartós barátságnak.

Az otthonos hangulatot tovább emelte a tévé esti műsora. Francia játékfilmet vetítettek, lovagkorszakban játszódót. Egyszercsak megjelenik a képernyőn, díszes történelmi kosztümben az első, majd a második, a negyedik, a tizedik színész. Feltűnik a Halász- bástya ismerős körvonala, hon- vágygerjesztően csillog a Duna széles szalagja. Közben a szereplők franciául beszélnek, a bárból áthallatszik az arab zenészek játéka. Az elnyújtott, panaszos dallamokban a pusztai nomádok kóbor lelkei bolyonganak.

Kitágul és összezsugorodik a világ. Belefér, a madaraink szárnyába. Azok is itt töltik a teleti Átröpülnek Szicília fölött, meg-, pihennek Máltán, egyrészük tovább indul Szudánba, a többiek úticélja: Tunisz. Hol van az iga-; zi hazájuk? A levegőben? Ütköz-; ben? Bizonyára ott, ahol a kicsi-' nyeiket kiköltik. Ezért is talál-' ják meg tévedhetetlenül, minden tavasszal az utat. Vissza hozzánk; Hazafeléi...

Vadas Zsuzsa

VÉGE