Petőfi Népe, 1977. augusztus (32. évfolyam, 180-204. szám)
1977-08-10 / 187. szám
/• . 1977. augusztus 10. • PETŐFI NÉPE • Csak a bajban... FORMA ÉS KÖZÍZLÉS A vevő a szemével választ .Elnézést, a többiek lent vannak” — mondta a fáradt arcú férfi a ri- , porternek és indult vissza a bányába. Oda, ahonnan néhány perccel korábban a hátán vonszolta ki nála sokkalta súlyosabb társát. A film- operatőr megörökítette azt a pillanatot, amikor ez a megfáradt ember leül, leveszi gumicsizmáját, kiönti belőle a vizet. . . Ezalatt beszélt. Beszélt arról a 300—400 méteres, de valójában végtelen útról, melyet — hátán az oxigénpalackkal és félig eszméletlen társával — megtett. Amikor visszahúzta a csizmáját, már nen?. vo*t türelme a beszélgetéshez. A többiek lent vannak .. . Bányamentőkről szólt Magyar József kisfilmje, melyet a miskolci filmfesztivál után egy késő esti órában mutatott be a televízió. Aknász, villanyszerelő, bányász önként Vállalták, hogy ha kell, veszélyben levő társukért, a bányáért leszállnak, mentenek. Miért? A kobak alatt (így hívják a bányászok régi bőrből készült védősapkáját) nem igen teremnek frázisok. A fiatal bányamentők elmondták, az izgalmat keresik, azt, hogy az ember kipróbálhatja testi és lelki erejét. Az idősebbek, akik már átéltek egy-két szerencsétlenséget, a r „többiek” iránti kötelességet említették. (Felejthetetlen, szívbe markoló pillanat, amikor később az idősebb bányamentő egyik társuk halálát meséli. Nem a szeme, a szíve sír.) „A többiek” — mondták és indulták a bányába. Az év első münkanapján, műszakkezdés előtt tűz ütött ki az újpesti Magyar Pamutiparban. Akkor még nem dolgozott senki a gyárban. Emberi életet nem veszélyeztettek a magasba csapó lángok. De ott voltak a drága külföldi gépek, az anyagok. Munkások, munkásnők — ameddig csak a tűzoltók engedték — mentették, ami menthető. És sírtak, amikor már nem volt remény az üzem megmentésére. Az újságok szinte naponta adnak hírt arról, hogy Életmentő kitüntetést kapott egy nyugdíjas, egy gyerekember, egy háziasszony, mert élete kockáztatásával a tűzből, a vízből mentett ki, rángatott vissza a mélységből egy embert. Aki bajban van, nincs egyedül. De az életben — szerencsére — viszonylag ritkák az ilyen tragikus pilanatok. Gyakoribb, hogy az autóbuszon félig agyontiporják az embert, hogy a munkahelyén igaztalan vád éri, hogy a szomszédjától se éjjele, sé nappala, hogy a házastársa ... Az ember hajlamos azt hinni, hogy rosszak az emberek. Pedig csak türelmetlenek. S ha baj van, akkor egészségesen türelmetlenek: mennek a mélybe, a tűzbe — a többiekért. De miért csak ha baj van?! K. Gy. Napjaink közízlését lemérhetjük az utcán, a boltokban, a lakások berendezési tárgyain, irodákban, s még az üzemcsarnokok gépsorain, a munkapadok szerszámain is. Ha az ipar tetszetős, jó alakú használati tárgyakat gyárt, akkor fejleszti a közízlést, rávezeti az embereket a szép, a harmonikus formák felismerésére. A magyar iparban évtizedeken keresztül a mennyiségi szemlélet volt irányadó, majd a tartalom, a funkció került előtérbe, de a termékek célszerű, tetszetős kivitelezéséhez csak az ‘utóbbi években jutottunk el. A szép iránti igény A tartalom és forma egységét a vásárló is igényli. Ezt a képességét nagyrészben kifejlesztették az importáruk, melyeknek lehet, hogy a minősége nem jobb — sőt, van amikor gyengébb — a hazai termékeknél, mégis a vevő inkább azt vásárolja, így diktálja a szépérzéke. Sokan és sokat járunk külföldre, ahol szintén összehasonlítási alap kínálkozik: a tőkés országok szemkápráztató terméktálalásához, csomagolástechnikájához képest a miénk fantáziaszegénynek hat. A közízlés változó — az ipar, a kereskedelem formálja. Nehéz azonban a tömegek ízlésneveléséről beszélni, amikor az iparban még nem mindenütt tapasztalható a szép iránti igény. Sok múlik a gyári konstruktőrökön, gyártmányfejlesztő mérnökökön. Sajnos, egyes vállalatoknál még mindig csak a jó konstrukciót tartják fontosnak, s a forma so- kadrangú kérdés. Nem akarok általánosítani, hisz a nagy gyárak — például az IKARUS, a SZIM, a MEDICOR, a VIDEOTON — formatervező gárdája elismerten világszínvonalon dolgozik. A gép- és műszeriparban is — bár még a gyártmányfejlesztésnek nem mindenhol komponense a formatervezés — azért már összehasonlíthatatlanul szebb gyártmányok készülnek, mint 10 évvel ezelőtt. A háztartási gépeket előállítók is a megbízhatóság, a könnyen kezelhetőség, a biztonság követelményei mellett követik a korszerű esztétikai irányzatot. Nem lehet kifogás A közízlésre a tömegcikkgyártók hatása igen nagy, mivel termékeikkel „benépesítik” életünket. Az Iparművészeti Vállalat Formatervező Irodája nyolcvan szakembert foglalkoztat, akik a magyar ipart bármilyen szakmában ki tudják szolgálni: a legkülönbözőbb ágazatokban — a híradástechnika, a műanyagipar, a gyógyászat, az építőipar — közreműködnek az új gyártmányok esztétikus, modern formaalakításában. Évente 350—450 témára kapnak megbízást, hetenként zsűrizik a terveket. Partnereik között találjuk az ORION-t, mely a legújabb divatirányzatnak megfelelően kéri a formaterveket, ök tervezik a kozmetikai és a háztartási ipar flakonjait, tubusait, az ELZETT zárait, kulcsait, fém evőeszközeit. A motorosok védősisakjától kezdve, az elektromos számítógépen, vezérlőszekrényeken át, a moszkvai olimpiára készülő riporterberendezésig a legváltozatosabb gyártmányskálán „játszanak” a formákkal. Házgyári konyhaprogram A magyar ipari formatervezők kezdeményezésére még a hetvenes évek elején megszületett a házgyári konyhaprogram. Célja: az otthonok kellemes környezetének megteremtése, ahol a család miriden tagja a háztartási munkákat gyorsan, kényelmesen, korszerű és ízléses eszközök segítségével elvégezheti. Hogy mekkora szerepe van a konyhaprogramnak a lakosság ízlésformálásában, bizonyítására elég néhány adat: 1970-ben 3 millió 142 ezer lakást tartottak nyilván hazánkban. A távlati fejlesztési tervek szerint 1971—85 között 1 millió 200 ezer lakás épül, melyek több mint egyharmada házgyári elemekből készül. Számítva az időközbeni szanálásokra is, a nyolcvanas évek derekán a lakás- állomány 20 százalékát házgyári típus teszi ki. A régi nagy alap- teijületek leszűkültek, más lett a lakások térelosztása korunkban. Az építőipar korszerűsödésével lépést kell tartani a könnyűiparnak, a lakberendezési ágaknak is. És itt jön a formatervezők egységes elképzelése: létrehozni az iparban a gyártmányok szín-, forma- és mintaösszhangját. A programba olyan nagy vállalatok is bekapcsolódtak, mint a Finomkerámiai Művek, a LAM- PART Zománcipari Művek, a VBKM Elektromos Hőkészülékek Gyára. Eddig már több mint háromszáz tárgyat, eszközt hoztak forgalomba a házgyári konyha komplett családjaként. Az áruházakban, vas-edény boltokban egész sorozatokat vásárolhatunk a zománcos, magyaros virágmintás garnitúrákból, melyek a konyha díszei. A program — kétségtelen — egészséges folyamatot indított el az ipar szép igényének felkeltésére, az ütem azonban kissé lassú, s nem elég széles körű. A Minisztertanács 1005 76 (III. 7.) számú rendelete társadalmi jelentőségű rangra emelte az ipari formatervezést. A gyárakon múlik, hogy éljenek ezzel a ranggal, mely az összetettebb, igényesebb gyármányfejlesztésen kívül a közízlés irányítására is kötelez. H. A. A hőszolgáltató f a r orr *rr es a távfűtő vállalatok együttműködése Jelentős energia és költség takarítható meg Figyelemre méltó együttműködést javasolt a Fővárosi Távfűtő Müvek. A budapesti vállalat kezdeményezte, hogy a Komárom megyei, a győri és a pécsi hőszolgáltató vállalattal dolgozzanak együtt a műszaki kutatásban és fejlesztésben, az eredményeket pedig adják közre az ország több mint félszáz kisebb távfűtő és hőszolgáltató vállalatának. Az utóbbit már a négy vállalat szerződésben is megerősítette és a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére kibontakozott munkaversenyben felajánlotta, hogy segíti a kisebb vállalatok tevékenységét. Az együttműködés lényegéről Koncz Ferenc, a Fővárosi Távfűtő Művek igazgatója az MTI munkatársának elmondta, hogy a kezdeményezés a hatékonyabb távhőszolgáltatási tevékenységért született. Az országban összesen mintegy 300—320 ezer lakásban van távfűtés, azaz körülbelül egymillió lakos részesül távhőel- látásban. A nagyarányú lakás- építkezéssel a távfűtő-hálózatba kapcsolt otthonok száma jelentősen nő, amelyeknek hőellátását műszakilag egységes megoldással célszerű és ésszerű megvalósítani. Ezért fontos a közös kutatás és fejlesztés. A műszaki fejlesztési tevékenységek összehangolásával nemcsak a párhuzamos munkák iktathatok ki, hanem a „szellemi kapacitások” együttes kihasználásával hatékonyabb munkavégzés érhető el. A négy vállalat vezetői által mo: t aláírt együttműködési szerződésben pontosan rögzítették a reszortfeladatokat, meghatározták a kutatási területeket. A négy nagy távfűtő és hő- szolgáltató vállalat által tett felajánlással országos szinten jelentős energia és beruházási költség takarítható meg. A tapasztalatok, a műszaki ismeretek és az eredmények átadásával, gyakorlati bevezetésével ugyanis lehetővé válik, hogy az ország összes hő- szolgáltató vállalatánál alkalmazott automatikus hőmérséklet- és mennyiségszabályozó berendezés, a keringtető szivattyúk és az egyéb hőközponti szerelvények típusai —, amelyeket a szocialista országokból vásárolnak — azonosak legyenek. Biztosítható a folyamatos kül- és belkereskedelmi ellátás, valamint az állandó tartalékalkatrész-ellátás, s széles körben megszervezhető a hazai szervizszolgáltatás is. eZRDBOlP ) • • -A virág- siovlíbz' üvegházában — kuriózumképpen — citromot is termesztenek. • A Szovjet Tudományos Akadémia szibériai részlegének központi épülete. . ÉzétV árptáZásóH az urSI-hegy-* lánc” ’ végképp megfoghatatlan" absztrakcióvá válik számomra. Felszállunk Moszkvában, valahol az éj kellős közepén, három és fél óra időtartamot repülünk napkeletnek, végig gyapjas felhőtakarók fölött — ezek alatt nyújtózhat el az Urál is valahol —, s délelőtt fél tíz felé járhat az idő, amikor leereszkedünk az erdős sztyeppék vidékén, a végtelen pusztaságon sűrű kis facsoportok bukkannak elő ... A novoszibirsz- ki óra persze néggyel előbb jár, mint a moszkvai. Mindezt elméletileg fölfogni mi sem egyszerűbb, mégis a megérkezés utáni első órákban az emberrel mintha tótágast állna a világ. De az ismerkedés a várossal már az első nap elkerülhetetlen. Heveny, lelki válságomat, alud- jak-é vagy várost nézni menjek, pillanatokon belül az utóbbi javára döntöm el. Hamar megtudom, hogy a most már jó másfél milliós metropolisz az Ob folyó két partján nem egészen 80 esztendős. A transzszibériai vasút megépülésekor talán három kis faházikó" állott itt mindössze. A lendületesebb fejlődés a Nagy Október, illetve a polgárháború utáni időszakban : kezdődött, de az ennél is sokkal gyorsabb felduzzadás a második világháború évire esett. Az „ottani MOKÉP”, vagyis a filmforgalmazó cég kicsiny vetítőtermében alkalmam van megtekinteni a városról készült kisfil- met, melyben a szövegmondó is úgy emlegeti a várost, mint Szibéria Csikágóját. Vendéglátóinkkal azután közösen kajánkodunk el a kifejezésen — amely egyébként sokban helytálló —, megállapítván, hogy akkor most nekem nem egy western-t, hanem egy „os- tern”-t kellene látnom; nem vadnyugati, hanem „vadkeleti” filmet. Annyi bizonyos, hogy itt az európai léptékeket félre kell tenni, használhatatlanok ugyanis. A legközelebbi nagyváros, Omszk — csaknem 800 kilométerre van innét. „A szomszédságot ennek tudatában tartjuk fenn” — teszi hozzá az egyik frissen szerzett íróbarátom a Szibirszkije Ognyi (Szibériai Tüzek) című irodalmi folyóirat szerkesztőségében. A másik, a mienkétől ugyancsak elütő körülmény: az időjárás szélsősége. Ottjártamkor — június végén — 33—35 fok van árnyékban. Télen viszont mértek már mínusz 55 fokot is. Előfordul olyan év, nem is ritkán, hogy 90 fokos hőmérséklet-ingadozással kell számolni. A városban a turisztikai értelemben vett látnivaló nem sok. Néhány épület a kezdeti időkből, a forradalmárok parkja, a második világháborús emlékmű gigantikus betonobeliszkjei — hátlapjukon 30 ezer hősi halott nevével —; nagyjából ennyi az egész. Érdekes még a "főpályaudvar épülete, konstruktivista szellemben épült a 20-as évek táján, messziről nézvést hatalmas gőzmozdonyt formáz. Mégsem mondhatni, hogy holmi unalmas lakótelepi miliő uralná a város levegőjét. Dinamikus, fiatalos nyüzsgést látni, hogy holmi unalmas lakótelepi nyékén még éjféltájt is tart a korzózás, jövés-menés; s még az ezutáni órákban is mintha egy hirtelen nőtt városóriás lélegzetét hallanám. Máskor a landoló és fölszálló utasszállító gépek turbómotorjainak sivítására, pulzáló jelzőfényeire figyelek. Újból és újból a tudatomba kell vésnem: azon a földrészen vagyok, ahol a legfőbb közlekedési eszköz a repülő. Próbálom tetten érni a természetet a valamikori „medvevidéken” épült városban. A lakótömbök között mindenfelé hatalmas parkokat találni. Aztán elvisznek egy virágtermesztő szovhozba. Adatokat sorolnak, megmutatják az üvegházakat, az ötletes klímaszabályozó automatát, melyet az itteni főmérnök konstruált. A szovhoznak hét virágüzlete van a városban, de a kínálat igen nehezen tud a kereslettel lépést tartani. Még nagyobb élmény a 30 kilométerre levő, de természetesen Novoszibirszkhez tartozó Akadémiai város, az Akagyemgorodok. A „szürke kéregállomány” koncentrálásának világviszonylatban is egyik legjelentősebb bázisa. Ám e kissé elidegenült megfogalmazás olvastán senki ne gondoljon valamiféle utópisztikus falanszterképződményre; a lakótelep, az egyetemi város és az üdülőövezet sajátos keveredését találni itt, s amennyire csak lehetett, a természetet érintetlenül hagyták. Nagyszerű példa arra, hogy a komfortot pusztítás nélkül is be lehet vinni a természetbe. A medvék, igaz — nem szívelvén az ember közellétét — mesz- szibbre vonultak, a mókusok viszont annál inkább összebarátkoztak az erdős sztyeppe új honfoglalóival. A bevezető út elején tábla figyelmezteti a kocsivezetőket, hogy vigyázzanak a mókusokra. (Folytatjuk) Hatvani Dániel BARÁTAINK ÉLETÉBŐL | Kis nép az Északi-sarkkörön túl A messzi Északon, az Északisarkkörön túl, a Kola-félszigeten élnek a szaamok. Kis nép. Számuk a Szovjetunióban alig 2000. Rokonaik a lappok. Norvégia, Svédország és Finnország északi részének finnugor őslakói. Honnan és mikor került ez a nép Európa e zord vidékeire? A tudósok egyelőre nem tudnak pontos választ adni e kérdésre. Csupán az a biztos, hogy a szaamok ősei a kőkorszak óta halászattal, rénszarvasvadászattal és -szelídítéssel foglalkoznak. Ezt azokból a sziklarajzokból tudják, amelyeket a Kola-félszigeten,'Ka- réliában és Skandináviában találtak. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom előtt a szaamok — a többi kicsiny északi néphez hasonlóan — tudatlanságban és nyomorban éltek. A kereskedők, az állami tisztviselők, a helyi gazdagok és a sámánok kegyetlen kizsákmányolása, az elemi orvosi segítség hiánya lassan kihalásra ítélte őket. A szovjet állam létezésének első percétől kezdve arra törekedett, hogy a szaamokat és a többi kihalófélben levő kis északi népet megismertesse a korszerű kultúrával, bevonja őket az új élet építésébe. Megteremtették a szaamok > írásbeliségét, ábécés • Szaam rénszarvastenyésztők. I • Nyelvóra a Lovozero falu kö» zépiskolájában. (Fotó: APN—KSfc könyveket és irodalmi alkotásokat adtak ki nyelvükön. Jelenleg a szaamok mint a Szovjetunió más nemzetiségének képviselői, aktívan részt vesznek! az ország társadalmi-gazdasági, politikai és kulturális életében, számos iparvállalatnál halász-, rénszarvas-vadász- és prémesál- lat-tenyésztő szövetkezetben dolgoznak. Kényelmes lakásokban élnek. Kórházak, iskolák, óvodák, filmszínházak, könyvtárak állnak rendelkezésükre. Óriás-hegység nemzeti park Észak-Csehország és Lengyel- ország határán fekszik az Öriás- hegység amelynek a népszerűsége vetekszik a Magas-Tátráéval. A természet e kis területen any- nyi szépséget és értéket zsúfolt össze, hogy méltán nyilvánították védett területté, nemzeti parkká. Meredek sziklafalak, hegycsúcsok, sízésre alkalmas lejtők, mély nyergek, tavak, hegyi patakok, a jégkorszakból visszamaradt morénák, tengerszemek váltják egymást a csupán 40 kilométer hosszú és 20 kilométer széles hegységben. Gazdag ■'és jellegzetes a növényzete is. Élnek itt alpesi virágok, sőt néhány sarkvidéki növényfaj, például a turfa a sarki zuzmó és a törpe nyír is megtalálható. A hűvös éghajlatú területen sok sásfaj, áfonya, moha, zuzmó, havasi fű teszi változatosabbá a növénytakarót. A jégkorszak külső emlékei a tőzeg- moha-lápok. Állatvilága is különleges. Szigorú védelemben részesítik az itt még előforduló császármadarat, siketfajdot és nyírfajdot, sőt még az egyébként veszedelmes viperát is. A természet védelme nem mond ellent annak, hogy az Óriás-hegység Csehszlovákia egyik legfontosabb idegenforgalmi látványossága, bár a magyar turisták még nem „fedezték fel”. Télen a sízők paradicsoma, tavasztól őszig pedig a gyalogos turisták kedvenc pihenőhelye. Ezt a célt szolgálja a nemzeti park legújabb létesítménye: a Pec pod Snezkou-ból kiinduló és ugyan• A 13 kilométeres sétaút rész~ lete az Óriás völgyben (Obri dúl)» • Az Upa folyó vízesése az óriás völgyben. (MTI Külföldi Képszolgálat—KSfc oda visszaérő 13 kilométeres sétaút is, amelyet sűrűn elláttad irányítójelzésekkel és rövid információkat nyújtó magyarázói szövegekkel. Ezek közlik a természeti forma jellegzetességét, keletkezésének időpontját, módját és felhívják a figyelmet a ritkább, értékesebb növényekre. Végtelen földeken 2*: ..Az erdős sztyeppék „fővárosiban”
