Petőfi Népe, 1977. augusztus (32. évfolyam, 180-204. szám)
1977-08-07 / 185. szám
4 ° PETŐFI NEPE • 1971. augusztus 7. Készülődés az új szőlő- és gyümölcstelepítési programra interjú a megyei főkertésszel Mindennap készenlétben... A szőlő- és gyümölcstermelés a megye mezőgazdaságának jelentős ágazatai. Nagyságrendjük miatt országosan is meghatározó jellegűek. Fejlesztésükhöz a megyei érdekeken túlmenően jelentős népgazdasági célok is fűződnek. Itt van az ország szőlőterületének 27 százaléka. Az árubor mennyiségének és a borexportnak 40—45 százalékát a megye adA korábbi hagyományos kisüzemi szőlő- és gyümölcsültetvények felszámolása egyre gyorsul. A szőlőnél évente eléri az összterület 3—3.5 százalékát, ami veszélyezteti a belső ellátást és az exportkötelezettségeink teljesítését. Megyénkben évente átlagosan 2.6 millió mázsa szőlő és 14—15 ezer vagon gyümölcs terem. A növekvő igények kielégítésére ezeket a mennyiségeket a szőlőnél 3,2—3,5 millió mázsára, a gyümölcsnél 22—24 ezer vagonra kell növelni. Ezért gondoskodnunk kell a kiöregedő ültetvények pótlásáról, a meglevő üzemi telepítések rotációjáról, elsősorban újaik létrehozásával- Emellett a meglevő üzemi ültetvények korszerűsítéséről sem szabad megfeledkezni. Az új telepítési programról beszélgettünk Pfenning Gyulával, a megyei tanács vb mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának helyettes vezetőjével, a megyei fő- kertésszel. Milyen feladatok állnak a program megvalósítása során Bács-Kiskun mezőgazdasági nagyüzemei előtt — A megyei határozatok szerint 1982-ig 10 ezer hektár szőlőt és 5 ezer hektár üzemi gyümölcsöst létesítenek az állami gazdaságok és a termelőszövetkezetek. Ezenkívül 6 ezer hektár szőlőt korszerűsítenek. A továbbiakban is mintegy 1500—2000 hektár szőlő és 800—1000 gyümölcsös évenkénti eltelepítésével tudjuk majd az elért szintet tartani. Az ötéves tervidőszak alatt ebből 6 ezer hektár szőlő, 3200 hektár gyümölcsös telepítését és mintegy 3300 üzemi ültetvény korszerűsítését irányoztuk elő. Nem kis feladat ez, hiszen az országos előirányzat szerint a szőlőből 35, gyümölcsből pedig 14 százalékos részesedést jelent. A számokból az tűnik ki, hogy a megye a gyümölcstelepítési programban mérsékeltebben vesz részt. Mi ennek az oka? — Kétségtelenül alacsony a tervezett telepítés. Ez abból adódik, hogy üzemeink csonthéjas ültetvényekből, főként kajsziból, cseresznyéből és meggyből kevesebbet irányoztak elő, mint a megyei, vagy akár az országos tervek. Ismert dolog, hogy a csonthéjasok a legmunkaigényesebbek, a szedés gépesítése pedig ma sem megoldott. A rázógépek nehezen beszerezhetők. A féli és a tavaszi fagyok miatt már évek óta alig' van kajszitermés. Ez évben is csupán a Duna-melléken, egyes magasabb helyeken maradt meg a termés. A termelés ilyen nagyfokú kockázata mellett viszonylag alacsony az állami támogatás az említett három gyümölcsnél. Mindez közrejátszik abban, hogy az üzemek telepítésüktől tartózkodnak, holott ezek termeléséhez fűződik, a legnagyobb népgazdasági érdek. A program megvalósítása során mindenre kell ügyelni. Már a tervezéskor számos feladat áll az üzemek előtt. Kaphatnánk erről tájékoztatást? — Gyors ütemben kell korszerű ültetvényeket létrehozni, amelyek kevés kézimunka-igé- nyűek, jól gépesíthetők. Olyan fajtákat telepítenek majd az üzemek, amelyek megfelelnek a piaci igényeknek és termőtájunk szélsőséges éghajlata mellett is biztonsággal termeszthetők. A korszerű technológiák alkalmazása lehetővé teszi, az eddiginél nagyobb termésátlagok — szőlőnél 120—150, almánál 200—300, csonthéjasoknál 80—100 mázsa hektáronként — elérését. — A program előkészítése lényegében az idén indult, tekintve, hogy a telepítés feltételei most már kedvezőbbek, megfelelő az állami támogatás — bár az előbb említett kajszi, cseresznye, meggy esetében még alacsony — és a hitelrendszer. Ezenkívül az árrendezések is javították a meglevő termelési színvonal mellett a jövedelmezőséget. Mi történt a közvetlen előkészítés érdekében? — Az előző telepítések tapasztalatai alapján nagy körültekintéssel szervezzük az új programot. A terveket az üzemekkel közvetlenül megbeszéltük, és valamennyi kijelölt területet a szakbizottságokkal bejártuk. Csak ezután indultak meg a talajvizsgálatok és a tervezés. Az előzetes szemlék tapasztalatai szerint az új ültetvények koncentráltsága megfelelő. A kijelölt szőlő táblák területe átlagban 150 hektár körüli. Legtöbb helyen a már meglevő ültetvényekhez csatlakozik, átlagosan 250— 300 hektáros tömbök alakíthatók ki, az optimális gépesítés feltételei már megteremthetők, örvendetes, hogy a tervezett szőlőtelepítések több, mint 70 százaléka a termelési rendszerek keretében és a Közép-magyarországi Pincegazdaság társulásában valósul meg. Ez segíti a korszerű technológia alkalmazását. A horizontális és a vertikális kapcsolatok kialakítása pedig a jelenlegi termelési színvonal mellett is jövedelmezővé teszi az ágazatot. A telepítés üteme aszerint alakul, hogy üzemeink hogyan tudnak felkészülni. Legifontosabb, hogy mindenütt megtörténjenek a talaj-alkalmassági vizsgálatok, a tereprendezési tervek elkészülja. A gyümölcstermesztésben 12 százalékkal részesedik Bács-Kiskun, de a csonthéjasok aránya 20—40 százalékot is eléri. A megye szőlőterülete jelenleg 52 400 hektár, csaknem 16 ezerrel kevesebb, mint 1965-ben volt. A gyümölcs termőterülete 16 400 hektár, kétezerrel kevesebb, mint az előbb említett időpontban. jenek és gyorsan hozzákezdjenek azok végrehajtásához. Fontos feladat a vízrendezés, a talajjavítás, illetve a területek teljes táp- anyag-feltöltése. Csaknem minden üzemben megkezdték az előkészületeket. Készítik a terveket, sőt van, ahol már megindultak a talajmunkák és már eddig is jelentős meny- nyiségű szaporítóanyagot iskoláztak. Másutt ez év őszén szedik a vesszőket és készítik elő iskolázásra. Azt tervezzük, hogy az idén mintegy ezer hektár szőlő- és gyümölcstelepítés valósul meg. Ez év tavaszán csaknem 330 hektáron létesült új ültetvény. Fontos alapfeltétel, hogy a telepítés tervezett idejére legyen elegendő, megfelelő fajtaösz- szetételű, magas biológiai értékű szaporítóanyag. Számíthatnak-e erre az üzemek? — A teljes telepítési program mintegy 34 millió gyökeres szőlővessző, és 2,3 millió vegyes gyümölcsfaoltvány előállítását teszi szükségessé. Megnyugtató, hogy a szőlőszaporítóanyag zömét megyénkben maguk a telepítő üzemek állítják elő. A gyümölcsszaporító-anyagot azonban központi elosztásból kapják. Az ültetvény tervező és szaporítóanyag-forgalmazó vállalatot felszámolták. A forgalmazást több termelő üzem társulásával létrejövő szervezet veszi. át. Ennek tagjai megyénkből a Hosszúhegyi, valamint a Kecskemét-Szikrai Állami Gazdaság. Az ültetvények tervezését pedig az AGROBER megyei kirendeltségének kertészeti osztálya végzi. Megítélésünk szerint szűkösek ugyan a lehetőségeink, de azért úgy érezzük, megoldható a telepítési program terv szerinti ütemezésben történő előkészítése és megvalósítása. Az idén már 120 hektáron létesült szőlőiskola. Szükségesnek tartok azonban egy megjegyzést. A telepítő üzemek nagy része tudja, hogy milyen fontos a jó előkészület, a tervek ütem szerint történő megvalósítása. A vezetők érzik, hogy nemcsak, üzemi, hanem népgazdasági érdek is a megvalósítás. Sajnos, arra is van példa, hogy egyes helyeken az előkészítést nem így kezelik. Ez veszélyezteti a megyei párt- és tanácsi határozatok végrehajtását, a népgazdasági tervek teljesítését. Nincs szándékomban rossz példákat említeni, bízva abban, hogy a későbbiekben ezekben a gazdaságokban is jelentőségének megfelelően készülnek a program megvalósítására. * A szőlő- és gyümölcstermelés termékeivel Bács-Kiskun megye jelentős szerepet tölt be mind a belföldi ellátásban, mind az exportban. A korszerű táplálkozásban egyre nagyobb részt képvisel nemcsak a szőlő és a gyümölcs, hanem az ezekből készülő üdítő italok is. Növekvő külkereskedelmi kapcsolataink pedig elsősorban a gyümölcs és a bor értékesítési arányának növelését szorgalmazzák. Mindez aláhúzza a telepítési program jó előkészítésének «s megvalósításának fontosságát. K. S. A mitológiában párkáknak nevezték azt a három istennőt, akik az emberi élet sorsfonalait tartották a kezükben. Miért éppen ők jutottak eszembe, a kecskeméti megyei kórház koraszülött osztályán? Mert — nem szégyenlem leírni — meghatott és csodálatba ejtett az a drámai és az esetek többségében diadalmasan végződő küzdelem, aminek célja: életbentartani a koraszülötteket, akiknek valaha semmi esélyük sem volt a megmaradásra. Az inkubátorok áttetsző kis kupolájába hófehér csöveken áramlik az éltető oxigén, szondában érkezik a grammokra kiporeiózott táplálék. Az éretlen szervezetet a normális életműködésre felkészítő műszerek mindent mérnek, jeleznek. Számolják hányat ver a szív, mennyi levegőt présel ki a parányi tüdő, s az első vészjelzésre megindulhat a harc az életért. De ehhez az is kell, hogy akik itt dolgoznak, a folytonos készenlét állapotában legyenek. Egy kis figyelmetlenség és a csöpp kabinokból kifogy a levegő, aránytalanul lesüllyed, vagy megnő a páratartalom. Nagyon kell vigyázni. És sokmindenre. Nem múlik el nap izgalom nélkül, de az a legritkább, hogy hősies helytállásukat országos figyelem kísérje. Amit a Kállai-ikrekért tettek, annak nagy és megérdemelt visszhangja volt, érthetően. Négyes ikrek nem születnek mindennap, ez a kecskeméti kórház történetében először fordult elő. Azt viszont már kevesen tudják, hogy aznap, amikor az ikrek születtek, rajtuk kívül még négy koraszülött jött a világra. Igaz, egyenként, de dr. Tóth György főorvos hozzátette, hogy nálunk nincs kivétel. Számukra valamennyi újszülött megtartása életbevágóan fontos. Nem panaszkodnak, de a helyzetük nem a legrózsásabb. Kevés a létszám, a felszerelés is kiegészítésre szorul. Ilyen kivételes eseménynél, mint a Kállai-ikrek világrajövetele nem számít, hogy az osztály összes munkatársa talpon van éjjel-nappal, hosszútávon azonban ekkora megterhelést nem lehet győzni. Márpedig számolni kell azzal, hogy a társadalmi, ezzel együtt a nők életmódjában bekövetkezett változások és még ki tudja milyen tényezők hatására, észrevehetően rövidül a magzatkihordási ideje Bár a koraszülések száma évenként változik, általában az össz-születések 10—11 százaléka. Tavaly 335 gyerek fordult meg az osztályukon, ezenfelül 140 különleges ellátásra szoruló csecsemő. Könnyítést jelentene, ha a 30 ágyas osztályon — ahol jelenleg 32 emberkére ügyelnek, átlagosan tizenhatan —, legalább ötöt intenzív újszülött ágyként ismernének el. Ez esetben több nővért alkal• Matildka nővér és Orsika. (Fényképezte: Tolt» Sándor.) mazhatnának és nagyobb lenne a keretük a műszervásárlásra. Nagyon elkelne még egy respirátor — légzésellenőrző berendezés —, valamint beteg- ellenőrző monitor a nővéreknek, hogy bármikor azonnal közbe lehessen avatkozni, ha valami zavar támad. Ennek pedig sűrűn ki vannak téve. A kicsik élete olykor a hajszálnál is vékonyabb. Az orvosokon, ápolónőkön, laboránsokon és a műszereken múlik, hogy el ne szakadjon. Ha azt mondom, hogy sokszor a lehetetlent is megkísérlik, nem túlzók. Matildka nővér bizonyítékot is mutat. Német Orsikát, az osztály legkisebbjét, egyben legnehezebb esetét. Kilencven dekával született és nagy szó, hogy már 20 dekát szedett magára. Élő emberben ilyen kicsit még soha sem láttam. A kis test szoborszerű tökéletessége fájdalmasan szép. A küzdelem érte — szívszorító. A lét vagy a nemlét fantasztikus drámája zajlik az inkubátorban. Orsika szájába vékony cső viszi az oxigént, feje mellett respirátor mutatja, hogy a lélegzés mennyire szabályos? Vibrálnak a jelzőlámpák. A pulzusszámláló gombja sárgán, biztatóan lüktet. Van remény az életbenmaradásra? Az orvos és az ápolónő bízik benne. Ezért vannak itt. Ezért őrködnek felváltva és megszakítás nélkül fölötte ... Öt év is kevés e művészet elsajátítására A méltán világhírű halasi csipke az idén ünnepli születésének 75. évfordulóját. Mai szülőhazája a Kiskunhadasi Háziipari Szövetkezet 'kis műhelye, ahol tizenhatan görnyednek a bonyolult minták fölé. Kevesen vállalják e szakma elsajátítását, hiszen a jó szem, ügyes kéz mellé kitartás is kell. párosuljon. A csipkevarrás alapjait tíz hónap alatt lehet elsajátítani. de kell öt év is. mire mind a hatvan fajta öltéstípust biztos kézzel tudja alkalmazni a megfelelő helyen a csipkevarrónő. A technika korában nehéz ilyen manuális munkára csábítani az örökmozgó fiatalokat, de akit egyszer rabul ejt a kialakuló bonyolult minták világa, az szívesen vállalja e művészi remekek készítését. A szövetkezet kettős évfordulóra készül, a jubileumi évben ünnepük negyedszázados fennállásukat is. Az ünnepi készülődésről kérdeztük a szövetkezet elnöknőjét, Oláh Györgynét. — A Fővárosi Művelődési Házban csodálhatják meg három hónapig a látogatók csipkekiállításunkat amit a Népi Iparművészeti Tanács és a Magyarok Világ- szövetsége segítségével rendeztünk. A mintegy hatszázezer forint értékű kiállított tárgy egy része az Iparművészeti Múzeum tulajdona. A Szentendrei Nyár keretében két hétig tartó kiállítást szerveztünk Szentendrén és a napokban nyílt meg a házi múzeumunk is. Megkezdtük az árusítását a most elkészült 12 felvételből álló diasorozatnak, mely a legszebb csipkéinket ábrázolja Lengyel Györgyi iparművész elkészítette két kötetben a halasi csipke dokumentációját. Augusztus 19-én rendezendő ünnepi közgyűlésünkre majdnem ötszáz szövetkezeti tagot várunk. — Milyen eredményt értek el a jubileumi év első félévében? — Tavaly 22 millió forint volt a termelési értékünk, az idei esz# Vásárhelyi Benőné egyike a mai is aktívan dolgozó három alapítótagnak. Belföldi megrendelésre készíti az indiai gyűrt blúzokat. (Opauszky László felvételei.) tendőre 25 milliót terveztünk. Alapanyaghiány miatt az első félévben csak 11 millió forintnyit sikerült megtermelnünk, de az egyéni felajánlások segítségével szeptember végére utolérjük magunkat. — Hány községre terjed ki működési területük? — Kilenc telephelyünk közül ötben varrni és hímezni is tudnak bedolgozóink, a többiben a varrni tudóknak tudunk munkát adni.' Amennyiben a bedolgozók havi teljesítménye eléri a közös műhelyekben dolgozókét, 5—10 százalékos mennyiségi prémiummal honoráljuk munkájukat. Most szervezzük a bedolgozók számára a téli politikai tanfolyamot, ahol öt előadáson ismerkedhetnek meg az aktuális szövetkezetpolitikai kérdésekkel. A műhelyben dolgozóknál már hagyományai vannak a politikai oktatásnak, az idén már három csoportot szervezhetünk. Tizenkilencen tanulnak középiskolában, mérlegképes könyvelőt tanfolyamra járnak. Százhatvan benntdolgozónk közül majd mindenki tagja a hat szocialista és a címért küzdő egy brigádnak A szövetkezet októberben tíz darab korszerű gyorsvarrógéppel gazdagodik, ezzel befejeződik » három éves gépesítési programúk és kialakul az egységes géppark. Az idén 9 millió forint értékű gyermek és női blúz. köntös, gver- mekruha kerül a szocialista. 6 millió forint értékű pedig a tőké» országok üzleteibe. Tavaly új megrendelőként jelentkezett a Nép- művészeti Vállalat és az idén már négymillió forint értékű finomkézimunkát kért. A szövetkezei 1974-ben érte el először a kiváló címet, azóta már harmadszorra értékelték teljesítményüket ezzet- a kitüntetéssel. Berket N% M Szemjon már Moszkvában • is sokat beszélt Nataská- Bak Oszipovról. Egy könyvet is adott neki a partizánmozgalomról, Oszipov is szerepelt benne néhány sorban. Nataska csak könyvekben olvasott a partizánokról, a föld alatti mozgalomról, s nagyon szeretett volna megismerkedni Oszipovval. Elhozta magával a könyvet, hogy Oszipov dedikálja. Amikor a könyvtárukban iró—olvasó találkozót tartottak, mindig kért aláírásokat. Sok dedikált könyve volt. Oszipov most megint itt lakott a járásban egy kisvárosban, és Szemjon Nataskával elhatározta, hogy elmegy hozzá. Marija Trofimovna figyelmeztette: — Oszipovval vigyázni kell. — Miért? — csodálkozott Szemjon. — Azt beszélik... — Marija Trofimovna nem tudta, hogyan folytassa —, hogy nem bolond ugyan, de kissé meghibbant. — És ez miben nyilvánul meg? — kérdezte Szemjon. — Hiszen megírtam neked. Egy szolgáltató üzem igazgatója. Csizmát javítanak, alsónadrágot varrnak, lepedőt szegnek. Különben miért engedték volna el a vezető álásából? Majdnem a terület első embere volt, a végrehajtó bizottság titkára. Azt is beszélik, hogy kiderült valami ügye policájsága idejéből. Oszipovot a szolgáltató üzem udvarán találták. Az ácsokkal beszélgetett, hogyan lenne a legjobb mellékszárnyat építeni a cipőjavító részleghez. Megölelték egymást, és Szemjon érezte, menynyire örült Oszipov, hogy elhozta bemutatni leendő feleségét. Nataska szemlátomást csalódott volt. Biztosan magasnak, elegánsnak képzelte Oszipovot, olyasvalakinek, mint a háborús filmekben a német egyenruhába bújt felderítőink. Oszipov mindig is alacsony volt, de most mintha még alacsonyabbnak tűnt volna: az utóbbi években észrevehetően meghízott. — Hány napot szántatok rám? — érdeklődött tárgyilagosan Oszipov. — Ma és holnap maradnánk — mondta Szemjon. — Otthon is van még dolgunk. Oszipov elgondolkozott. — Megpróbáljuk tartalmassá tenni az itt-tartózkodásotokat; egy kis meglepetést tartogatok neked. — Valamilyen iskolába telefonált áz igazgató kérte: — Misa, tudsz fogadni engem és két moszkvait? Hogy ki? Majd meglátod. Egy ismerősöd. — Én is ismerem? — kérdezte Szemjon. — Ismered. Szemjon valamennyi ismerősét számba vette, de iskolaigazgató nem akadt köztük. Oszipov Moszkvicsán mentek a folyó mentén húzódó faluig. Az iskolaigazgató már várta őket. Odament az autóhoz, ügyetlenül, szertartásosan kezet csókolt Nataská- nak, látszott rajta, hogy ritkán és nem is régóta csinálja. Az utóbbi időben egyre gyakrabban csókolnak kezet a nőknek, valami mintha megváltozott volna a férfi—nő kapcsolatban. Lehet, hogy a jó modorról szóló cikkek hatása, gondolta Szemjon. Nataska elmosolyodott, ettől kezdve az igazgató egyszerre a legjobb és a legintelligensebb ember lett, neki az emberek vagy rögtön megtetszettek, vagy egyáltalán nem. — Tehát mi ismerjük egymást? — mordult az igazgató, miközben kezet nyújtott Szemjonnak. — Igen — vágta rá Szemjon. Bizonyosan tudta, hogy látta már ezt az embert, csak nem jutott eszébe, hol és mikor. — Ne töprengjetek — mondta Oszipov. — Emlékszel arra az ötéves kisfiúra, aki az egész rendőrséget becsapva megszökött? — Maga lenne az? Így megnőtt! — Az igazgatónak könny szökött a szemébe. — El sem tudja képzelni, mennyire örülök, hogy így látom, felnőttként — hangja elfulladt a meghatottságtól. — Ez már nem rajtunk múlt. Minden kisfiú felnő egyszer —* mondta Oszipov. Szemjonnak eszébe jutott: ő az a magas policáj, aki kivitte az iskolából. Semmit sem változott, csak még soványabb lett, és a szeme alatt táskák húzódtak. — Szomorú, hogy az apja meghalt — folytatta az igazgató. — Hogy szerettük volna, hogy amikor hazajön a háborúból, elmesélhessük neki: nézd, komisszár, megóvtuk a fiadat... Az anyjával együtt nőttem fel. Tyihomirov szerelmes volt bele — jutott eszébe rögtön az igazgatónak. — Szép asszony volt az anyja — tette hozzá sóhajtva. Szemjon elgondolkozott: élt és. nem is tudta, hogy van még egy hozzá közelálló ember, ez az igazgató. (Folytatjuk) É • Matajsz Jánosné a szovjet exportra készülő gyermekruhákat tn eózza.
