Petőfi Népe, 1977. augusztus (32. évfolyam, 180-204. szám)

1977-08-07 / 185. szám

/ 1971. augusztus 7. • PETŐFI NÉPE 9 % Kecskemét jelenidőben: I. A város belső tagozódása A tudatos területfejlesztés, a településhálózat vizsgálata az elmúlt évtizedtől kapott egyre nagyobb szerepet. A fokozódó városiasodás nemcsak gazdasági és népességszám növekedést eredményezett. A vá­rosoknak sokrétű feladatot kell ellátniuk, ezeket részben saját terüle­tükön belül, részben a szomszédos településekre és a környező táj­egységekre is vonzást gyakorolva fejtik ki. A városok fejlődésével azok belső szerkezete is megváltozik: a ko­rábbi heterogén városszerkezet egyre inkább átalakul, a különböző funkciók alapvetően egyes városrészekben tömörülnek. Ezek a város­részek területileg többé-kevésbé elhatárolhatók egymástól. A jelenlegi statisztikai adatszolgáltatás azonban nehezen biztosítja a városon be­lüli kisebb egységek adatainak elkülönítését, pedig a hatékony vá­rosvezetés és tervezés szempontjából igen fontos ezek ismerete. Térbeli tagozódás „A városok képe utcákban, te­rekben és épületekben testesül meg. Az Alföldön azonban a vá­ros nem annyi, amennyi belterü­leti határain belül látható, mert az a város képe együtt, ami több tíz­ezer hold földön, geometriailag 10—20 kilométeres sugarú kör te­rületén belül elhelyezkedik. Te­hát határukkal és tanyáikkal együtt városok ezek a városok". Erdei Ferenc fenti megállapí­tása fokozottan elmondható Kecs­kemétről. A több mint 600 éves város a Duna—Tisza közi Homok­hátság központja. Területe közel 26 ezer hektár, amelynek alig több mint hét százaléka a közpon­ti belterület. Ezenkívül a várost alkotja 5 termelőszövetkezeti lakótelep, 3 fejlesztendő külterületi, és ‘ 23 egyéb külterületi lakott hely. Átla­gos távolságuk a központi belte­rülettől 7 kilométer, amely érték azonban igen nagy szélsőségeket takar. Legközelebb (2,5 kilomé­terre) van a Kőrösihegy. a legna­gyobb távolságra pedig (13 kilo­méterre) a ménteleki tanyák ta­lálhatók. A város lakosságának jelentős hányada él még ma is külterületen. Nyilvánvaló, hogy a szétszórt tanyákon élők ellátása a központi belterület gazdasági, adminisztratív és egyéb intéz­ményhálózatára hárul. Ahhoz, hogy a belső városrészek ezeket a funkciókat betölthessék, megfe­lelő méretű intézményhálózatot és jó megközelítési lehetőséget — vasúti vagy közúti tömegközleke­dést — kell teremteni. Kecskemét mai városszerkezetét évszázadokon át az állattartással és általában a mezőgazdasággal összefüggő igények alakították ki. Külső megjelenésében felismer­hetők az alföldi mezővárosok jel­lemző sajátosságai: a földszintes, laza beépítés, az utcák szabályta­lan vonalvezetése, nagy kiterje­dése, falusias külvárosok és ta­nyarendszer. A lakásállomány Kecskemét 1950-ben lett me­gyeszékhely, s ezután tapasztal­ható a gyorsabb ütemű fejlesztés. A tudatos várospolitika hatására a korábbi szétszórt építkezés he­lyett korszerű lakótelepek terve­zése és kivitelezése, illetve a vá­ros belső területeinek kisebb-na- gyobb átalakítása kezdődött el. Ma is érvényes azonban egy ré­gebbi tanácsi határozat, amely a rendezés alapelveként kimondta: „A történelmi értékű jellegzetes városszerkezetet meg kell tartani és ezt kell az ismert távlatok igé­nyeinek megfelelően tovább fej­leszteni." Az életkörülménye* alakulásá­nak egyik legfontosabb meghatá­rozója a lakáshelyzet, amely az 9 A széchenyivárosi modern épü­letek egyike. utóbbi évtizedekben Kecskeméten nagyon sokat javult. A város lakásállománya 1949 és 1960 között alig változott. Az első ötéves terv még nem is tar­talmazott jelentős lakásépítési programot. A 11. ötéves terv ide­jén azonban már megalapozott program szerint történt a fejlesz­tés. Ekkor kezdődött a KISZ és a Hazafias Népfront lakásépítési akciója, és fokozódott az OTP közreműködése a lakásépítésben. Ebben az időszakban bontakozott ki a város első lakótelepe (a le- ninvárosi), amelynek teljes befe­jezése a következő tervidőszakra esett. Ugyancsak 1961—1966. kö­zötti években indult a Műkertvá­rosban a „félkész-lakás" építés. 1970. után indult gyors fejlődés­nek a Széchenyi- és Hunyadivá­ros, a legutóbbi években pedig a városközpont. Kecskemét belterü­leti lakásállománya 1970 óta több mint 5600-zal gyarapodott. A leg­gyorsabb fejlődés a lakótelepe­ken tapasztalható. Kivételt képez a Leninváros, ahol a lakásszám az utóbbi 7 évben nem változott. Az elmúlt években nagyobb arányú fejlődés indult a külső lakóövezet egyes részein. Kiemel­hető például a Széktó, valamint a Vacsiköz és környéke. Ezeken a városrészeken jelenleg, de a to­vábbiakban is főleg a magánerős, családiház-építések dominálnak. Ennek oka a viszonylag olcsó te­lekvásárlási lehetőség, a sok be­építetlen, illetve korábban mező- gazdasági művelésre használt te­rület. A legutóbbi hét esztendő ered­ményei alapján Kecskeméten erő­teljes lakásépítésről beszélhetünk. A központi belterület minden 1000 lakosára 86 új lakás jutott ebben az időszakban. A város fejlesztési irányáról ad képet a lakásépítés területi megoszlása is. A már említett Leninvároson kívül a városközpont Kecskemét másik városrésze, ahol egyetlen lakást sem építettek 1970 óta. Az itt lebontott lakóházak részben kereskedelmi létesítmények (Al­föld és DOMUS Áruház), részben közintézmények építésének, illet­ve bővítésének (például a terve­zett posta s telefonközpont) biz­tosítottak szabad területet. A városiasodás természetes kí­sérője a településrendezés, avu­lás és egyéb okok miatt bekövet­kező lakásmegszűnés. Kecskemé­ten nagyon alacsony a szanálási arány: a 86 építéssel szemben mindössze 7 megszűnés jutott 1000 lakosra a vizsgált időszak­ban. A szanálási arány kifejezé­sére gyakran használt mutató: a 100 építettre jutó megszűnt lakás szintén igen alacsony (9 alatti) volt Kecskeméten, holott országos átlagban évente 30 százalék kö­rüli az arány. Ez a kedvező arányszóm első­sorban a város természet-földraj­zi adottságaival, nagy területével, korábbi laza beépítésével függ össze. Ezért nem igényelt nagyobb mértékű kisajátítást a lakótelepek terjeszkedése: a Széchenyiváros közel 3 ezres lakásépítése mind­össze 56 .régi lakás felszámolását tette szükségessé. Hasonló a hely­zet a város külső lakóövezeteiben is. Ezekben régi városrészek­ben a megszűnések fő oka (60— 80 százalékban) az elavultság, a lakások életveszélyessége. Erzsé­betvárosban a szanálások egyhar- madát. Máriavárosban egytizedét a belvízkárok okozták. Villany, víz A lakások felszereltsége válto­zatos képet nyújt. A villannyal való ellátottságot napjainkban természetes szükségletnek tekint­hetjük. 1976 végén Kecskemét tel­jes lakásállományának 14. a bel­területinek csak 3 százaléka nem volt az elektromos hálózatba kap­csolva. öt városrészben ennél kedvezőtlenebb a villany nélküli lakások aránya, ami összesen 816 lakást, illetve az ott élő 2,5—3 ezer embert érinti. A lakásállomány felszereltsége 1970 óta sokat javult. Az új építé­seken kívül — a korszerűsítése­ket is figyelembe véve — csaknem kétszeresére nőtt a vízvezetékkel, másfélszeresére a vezetékes vagy palackos gázzal ellátott lakások száma. 1970-ben minden száz közül 39, ez év kezdetén már 53 lakás ren­delkezett fürdőszobával, vagy mosdófülkével. Az egyes városré­szek ellátottsága azonban igen el­térő és helyenként a fejlődés sem számottevő (például Rendőrfalu, Erzsébetváros.) Nyilvánvaló, hogy az egyszobás lakások aránya a modern lakó­telepeken a legkisebb. Ezzel szem­ben az Erzsébetvárosban a laká­sok több mint kétharmada ren­delkezik egyetlen lakóhelyiséggel. Egyébként e terület lakásállomá­nya a belterületi átlagnál jóval gyengébb minőségű, rosszul fel­szerelt Ágó Erzsébet, a KSH közgazdásza Készülődés az Ady-évfordulóra Az elmúlt időszakban számos sikeres esemény, rendezi énysoro- zat zajlott le az Ady centená­rium jegyében. Az események az elkövetkező hónapokban megsokasod tak. A Magyar írók S övetsége szervezésében október it -16. kö­zött Budapesten rendezik meg a IV. európai költő találkozóf „A forradalom költészete a ■ köl­tészet forradalma" címmel. A költő találkozó vendégei között számos Ady-forditó, irotlalomlu- dós érkezik hazánkba, s a talál­kozón előadásokon emlékeznek a forradalmár költőre. Ady Endre születésnapján, no­vember 22-vn az Erkel Színház­ban díszelőadást r< ndeznek, amelyről a tévé helyszíni közve­títésben számol be• Ugyanezen a napon a Mező Imre úti temető­ben megkoszorúzzák Ady sírem­lékét, s országszerte koszorúzást ünnepségeket tartanak az Ady- emlékhelyeken. November végén a Magyar írók Szövetsége, a Magyar Iro­dalomtörténeti Társaság es a Tu­dományos Ismeretterjesztő Tar sulat a helyi kulturális szerveze­tekkel közösen a debreceni iro­dalmi napok eseménysorozatán emlékezik meg a magyar líra ki­válóságáról. A Magyar Tudományos .Aka­démia decemberben rendezendő Ady-ülésszakán irodalomtudósok, filológusok, kutatók tartanak majd előadásokat Ady művészé­téről, s méltatják napjainkig su­gárzó hatását. A központi rendezvényeken kí­vül számos más centenáriumi eseményt is szerveznek 4 közel­múltban készült el Kis József „Mag hó alatt" című :ui perces színes dokumentum filmje Ady Endréről, amelynek bemutatóját ősszel tartják. Még forgatják Hu- bay Miklós—Révész György „Ki látott engem" című játékfilmjét, amely a forradalmár költő ele­iének egy korszakát dolgozza fel. Pécsett állítják fel Meloccu Miklós egészalakos Ady-szobrát Az elkövetkező hónapok kon cert-programjain megszóliilnak majd megzenésített versei. > i költőre emlékező zenei alkotá­sok. A centenárium alkalmain l emlékplakettet osztanak majd i a legjelesebb Ady-forditók > > hazai filológusok, költők közót: Űj magyar számítógép 9 A VIDEOTON Számítás- technikai Gyárában öt esztendő­vel ezelőtt kezdték meg a fran­cia licenc alapján az R 10-.s számítógép gyártását, a KOM' központi számítástechnikai fej­lesztési program keretében. \ növekvő igényekre való tekinte ­tei, a közelmúltban újabb, na­gyobb teljesítményű és megbi :- hatóbb komputer került piac.a VT 10—12 típusjelzéssel- (MTI fotó, Bisztray Károly felvétele KS) Tanácstagok és segítőtársak 9 Lakóhelyünk formálásá­ban valamennyiünknek van I t-ladata. Közvetlenül vagy közvetve egyaránt részt vehe- lünk ebben. Amikor a közeli játszótéren, óvodában vagy bölcsődében egy kis társadal­mi segítséget kérnek, közve­títőnek szívesen vállalkozik a tanácstag, noha közélete sze­lepe őt ennél többre kötelezi: lakókörzete érdekeinek képvi­seletére. A legtöbb tanácstag­iul mégsem idegenek ezek a praktikus ténykedések, mivel megbízói gyakran többre érté­kelik ezt, mintha a város egé­sze érdekében te$z valamit. Nyilvánvaló, ha száz keze, lába is lenne egy-egy tanács­tagnak, akkor sem tudna minden apró, cseprő ügyben közbejárni. Ezért jó, ha e kér­geseket, lehetőségeket megta­nácskozzák azokkal, akik az átlagosnál jobban érdeklőd­nek a lakókörzeti közügyek iránt, s akinek élettapaszta­latuk is van a szervezésben, a vélemények összegyűjtésében. Az aktívakból lesznek tehát az aktívák, akik alkotóan segéd­keznek a lakóterületi politikai munkában. Nem kell valamilyen tiszt­ségét betölteni ahhoz, hogy valaki részt vehessen a köz­életben, a közügyek intézésé­ben. Alkotmányunk nemcsak az emberi jogok tiszteletben tartásáról rendelkezik, hanem azt is kimondja: ezt a társa­dalom érdekeivel összhangban pvakorolhatjuk, illetőleg, jo­gainkat és kötelességeinket nem választhatjuk külön. Ab­ból, hogy a közügyekben min­den állampolgár részt vehet, meg következik az, hogy ez- j- 1 a jogunkkal, valamennyien i Ttnk is. A közéleti cselek- \ eshez a jó szándékon túl erős és céltudatos akarat is kell. Ugyanis a társadalmi igény, elvárás nem a formá- 1 s részvételben ölt testet, hanem a tevőlegesben, az te­tőim értéket, az formálja szo- i ialista valóságunkat. 9 Éppen ezért a szocialista demokrácia érvényesítése igen zorosan kötődik mindennap­jaink gyakorlatához, annak az állapotnak tökéletes és foly­tonos megteremtéséhez, amely­ben az állampolgárok közül I iflső szükségletből, meggyő­ződésből, egyre többen és gyakrabban közvetlenül is beleszólnak az országos poli­tikába. s közreműködnek la- h óterületük, üzemük vagy szövetkezetük ügyeinek eldön­ti 'sében. Vitázni kell azzal a bürok- i ita-technokrata felfogással, mely szerint a laikusok „okos­kodása’’ csak fékezi, kuszálja a társadalmi-gazdasági tevé­kenységet, például a város­építést, mivel — mondják — ;■/. építészek, a tervezők dip­lomás. képzett emberek, fog- 1 11 hozásukhoz értenek, ho- l.'un meri azt felülbírálni, kritizálni a „hozza nem ér­tő"? Lenin azt hirdette: a dol­gozók teljes értékűen részt \ ■ hétnek a társadalom irányí­tásában. Mint írta: „...az al kotok tízmillióinak esze vala­mi hasonlíthatatlanul maga- sabbrendűt hoz létre, mint a legnagyszerűbb és a legzse niálisabb előrelátás.” Az épülő szocializmus tár­sadalmában az alkotó ember tevékenységében rejlik a leg­főbb lendítő erő. Eddigi ered­ményeink adják a bizonyságát annak, hogy azok vannak többségben, akik képesek ön­maguk és a szűkebb-tágabb 'közösség érdekei közötti ösz- szefüggést felismerni. 9 A tanácstag közéleti sze­repe abból a szempontból is vizsgálható, hogy miként ké­pes jól tájékozódni közvetlen környezetében, ahol jelölték, és megválasztották; az ige nyék és kérések össztüzében hogyan tud összhangot terem teni az utca, a városrész és a város érdekei között, vagyis milyen körülmények között tud hatékonyan politizálni Először is: arra kell töreked­nie, hogy ne hagyják magára választói, segítsék munkájá­ban. Más szavakkal: széle­sedjen a közéletben részt ve­vők köre, amit a demokrati­kus fórumok elé vitt ügyek számának növekedése ser kenthet, ha valóban érdemi íelszólást igényelnek. A párt XI. kongresszusának határo­zatában eképp fogalmazták meg e társadalmi követel ményt: „Az országgyűlési kép­viselők és a tanácstagok fűz­zék még szorosabbra kapcso­lataikat választóikkal, az üze - mi, a munkahelyi kollektívák­kal, legyenek a helyi közélet aktív részesei, a közérdek fi­gyelembevételével teljesítsék választóik megbízatását.” Eh­hez kevés csak a képviselői fogadóórákat, a tanácstagi be számolókat megtartani, s köz­vetíteni a panaszokat, kérdé­seket. A követelmények na­gyobbak. Az energiák fölsza­badítására is kell vállalkozni­uk, melyek tevékenységi he­lyük közéletében rejtőznek Az igények fölmérése mellé odatenni a lehetőségeket, a saját erőt, az általuk csiholt lelkesedést, mely mindig konkrét, jól megfontolt tenni- akarásban ölt testet. Nagy feladat ez! Aki próbálta, tud­ja. Sok egyeztetés, információ- csere, mérlegelés előzi meg a tanácsi testületi döntéseket, határozatokat. Tudvalevő, hogy a döntésekbe való rész­vétel kellő politikai tájéko­zottságot, az érdekekben való biztos eligazodást feltételez. A lakosság véleményének meg­ismerésében és formálásában a tanácstagokkal együttműkö­dő aktíváknak meghatározó szerepük lehet. Például a tár sadalmi munkák szervezése­ben, a tömegközlekedés javí­tásában és így tovább— nél­külözhetetlen a közéleti aktí­vák közreműködése. 9 Sokra vagyunk képesek. ha összefogunk! S ez vezes­sen bennünket a jövőben is többre és jobbra vállalkozva. B. Gy. W?KtW*I#í#IWK#K*W*X,X#X#X#X,X****“*a*“***“*“***‘*“*“*“***“*****“““****’“#*#“*“' •»»»> • ••••••••••• •V»V»Vt Nyakig a történelemben 4 Corozatot indított egyik ^ könyvkiadónk fiatal fel­nőtt olvasók számára: ismerjék meg az európai és a magyar történelmet úgy, ahogyan ezt a történelmet a szépirodalom ef- meséli. Az ókori rabszolgatánsa- dalmat tehát egy Spartacus- regényből például, a középkori parasztháborúikat egy Dózsa-re- gényböl, a francia forradalmat Victor Hugo 1793 című regényé­ből, a tőkés rend kezdeteit Bal­zac Goriot apójából, és így to­vább- A sorozat tervezése közben aztán eljutottak Magyarország történetének 1945 utáni szaka­szához, meg egy bökkenőhöz: van-e olyan regény, amelyből ennek a bő három évtizednek a történelme kiolvasható? Hamar meg kellett állapitaniok, hogy természetesen nincs. Természete­sen, mondom, hisz egy ilyen vál­lalkozáshoz távlatuk sincs még a regényíróknak, s talán a gyors változások se kedveznek az ilyen vállalkozásnak; tény, hogy mind­egyik félbeszakadt eddig: Déry Tibor el sem jutott 1945 utánig a Felelet-tel, Darvas József Ré­szeg esője mindörökre befejezet­len maradt, Mesterházi Lajos Ta­núsága is megállt valahol az el­ső éveknél. Maradták hát a no­vellák, a rövid elbeszélések. Ál­lítsak össze egy elbeszélésgyűjte­ményt, beszéltek rá a kiadóban, kerekedjék ki három évtizedes történelmünk azokból a pillanat­képeikből, amelyeket egy-egy el­beszélés rögzített, meg-megállít- va az elrohanó időt. VT ekihasaltaim tehát a kor- társ magyar elbeszélés­irodalomnak, belenézegettem tör­ténettudományi munkákba is, hogy a könyv utószavában föl­vázolhassam a reménybeli olva­sóknak: mi is történt itt nálunk 1945 óta. Most pedig elmondom röviden, miilyen töprengésre kész­tetett ez a röpke történelmi stú­dium. Töprengésem egyetlen kérdő­mondatba is belesűríthető: csak­ugyan, mi is történt itt velünk és körülöttünk — vajon ismer­jük-e azt a történelmet, amely­ben nyakig benne vagyunk? At­tól kezdve ugyanis, hogy „kijöt­tünk a pincéből”, egészen a mai napig, a történteknek valami hallatlan gazdagságát zúdította rám ez a stúdium, mindahhoz képest azonban, ami történt, úgy találtam: valami végtelenül le­egyszerűsített sémát őriz csak a mindennapos közemlékezet. Gondoljunk csak arra, hogy az alkalmi beszédek, az ünnepi cik­kek, az iskolai tankönyvek és a jubileumi kabaréműsorok a kö­vetkező panelszakaszókból állít­ják össze három évtizedes törté­nelmünk fantomépületét: Átlag Lajos magyar állampol­gár először feljött a pincéből, so­ványan, bizakodva, a puszta életber*manadásának örülve — aztán egy vonat tetején batyuz­ni indult. Ez az első panel. Ugyanez az Átlag Lajos fel­építette romjaiból az országot, még mindig soványan, de még több bizakodással, hiszen az ar­cát „fényes szellők” simogatták. Ez a második panel. Jött azonban a megcsalat- J közős e bizalomban. Át­lag Lajos ekkor vezérek fényké­pe alatt menetelt, letagadta nyu­gati rokonait és lódemkabátban járt. Ez a harmadik panel. Átlag Lajos addig-addig me­netelt, míg egyszer csak bele nem menetelt egy tüntetésbe, amely csúnya hőzöngésben és lövöldözésben folytatódott. Át­lag Lajos mégsem szaladt nyu- ga . rokonaihoz a zűrzavarból. Ez a negyedik panel. Jól is tette, hogy nem szaladt el, mert most már autója van, s olyan világban él, amelyben vannak még hibák, de aki igyekszik, annak vikendháza is lehet. Ez az ötödik panel. J"\e mert az ilyen leegysze- rűsítések is megkívánnak apró, hitelesítő mozzanatokat, hát a közemlékezet számon tart­ja még azt is, hogy a batyuzá­sok idején melasszal édesítettük a kukordeakását, hogy a „fényes szellők" idején kihajtott ingallér volt a divat, hogy a vezérek fényképe alatt virslit is kaptunk május elsején, hogy a lövöldözés közben ingyen-pulykát osztogat­tak valamely előkelő intézmény perzsaszőnyeges tanácstermében és hogy a mai autósvilág kezde­tén a Skoda Octávia számított az álmok netovábbjának. Ezzel a karikatúra-történelem­mel szemben pedig ott áll a szá­munkra alig ismert valóság-törté­nelem. Az emlékezet mélyebb rétegeiben, a látható emlékjelek­ben, a felejteni nem tudó ideg­sejtekben, a pillanatképeket rög­zítő szépirodalomban és a ténye­ket előszámláló történeti tanul­mányokban. A melyeket ha megvallatunk, záporozzák ránk a tudást Is önmagunkról (micsoda töme­gek maradtak ki például érzel­mileg a „fényes szellők" mámo­rából, mennyi bizalmatlanság rejlett nagy bizakodásunkban — épp e tömegek iránt, mily ke­véssé csalatkozhatott, aki hité­vel eleve sem személyeken csüg- gött, és milyen izgalmas gazdag társadalmi -erkölcsi -í zlésbel i vál­tozásokban az a mostani sza­kasz, amelyet a panel szerint kispolgári kiegyensúlyozottság jellemez), meg záporozzák ránk az öntudást, az önérzést is: mi­lyen példátlanul érdekes ese­ményeknek vagyunk kortársai, tehát cselekvő és szenvedő ré­szesei. De éppen, mert nyakig benne vagyunk, helyzetünket csak ak­kor érzékelhetjük történelemként. ha szüntelenül megvallatjuk. Ha most, amikor a történelem egyéb­ként olyannyira divatba jött. — hogy egy ország lesi a ké­szülékek előtt: mit tud a vetél­kedő tévécsalád a Napkirály Franciaországáról, — hogy regényes ősmexikói ét reneszánsz történetekkel könyv­sikereket lehet aratni, — hogy a mai írott drámák többsége is régmúlt korokat idé*~ a színpadra, — hogy Angliai Erzsébetet milliók csodálják meg a képer­nyőn, — hogy a maja és azték kul­túráról lázas vita folyik a sajtó­ban és országos felhívás biztatja az úttörőket, segítsenek földerí­teni: vadkan vagy orgyilkos öl­te-e meg Zrínyi Miklóst. H a tehát éppen most nem felejtjük el: a legfonto­sabb történelem a miénk. Ez a jelenkori, amelyben nyakig ben­ne vagyunk. Amelyet mindennél jobban ismernünk kell. Mert minden történése a bőrünkre megy. És mert ez az egyetlen olyan történelem, amelyen vál­toztatni, javítani tudunk. F. V. . *

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents