Petőfi Népe, 1977. augusztus (32. évfolyam, 180-204. szám)

1977-08-28 / 202. szám

« • PETŐFI NÉPE • 1917. augusztus 88.

\

Segítjük a termelés fejlesztését

Beszélgetés a Kiskunsági TESZÖV titkárával

A termelőszövetkezetek területi szövetségeinél tisztújításra készülnek. Ez évben lejár a választott tisztségviselők négyéves megbízatása. Megkezdődött a készülődés a választásra. A következő ciklusban öt évre szól majd a mandátum. Az esemény egyúttal alkalom arra is, hogy számba vegyék az eddigi munkát, mérlegre tegyék a mezőgazdasági szövetkezetek érdekképviseletének tevékenységét.

A megyében eredetileg öt területi szövetség működött. Az összevonás után — 1976. január

1-vel — kettő létesült. A déli rész és a Duna mente külön szövetséghez került. A megye északi részének közös gazdaságai a Kiskunsági Mezőgazdasági Szövetkezetek Területi Szövetségéhez tartoznak. ötven termelő-, 36 szakszövetkezet és nyolc szövetkezeti társulás alkotja a szövetséget.

Magány Imrétől, a szövetség titkárától eddigi munkájukról érdeklődtünk, és arról, hogy milyen elképzelések vannak a Kiskunságban a termelés fejlesztésére Egyúttal, az idei várható eredményekről is kértünk információt.

— A Kiskunságra jellemző a kiterjedt tanyarendszer, a szőlő- és gyümölcsültetvények átlagosnál magasabb aránya, a változatos talajösszetétel. Milyen hatással van ez a szövetkezetek gazdálkodására?

— Mindez nagymértékben meghatározza tagszövetkezeteink tevékenységét, termelési szerkezetét. gazdasági helyzetét és ebből adódóan a szövetség munkáját is. Közös gazdaságaink több. mint 80 százaléka kedvezőtlen termőhelyi adottságú.

Érdemes megjegyeznem, hogy a területi szövetség munkája, ha a szövetkezeti tagokon kívül a családokat is számítjuk, mintegy 200 ezer ember munkáját érinti.

— A tagszövetkezetekkel együtt számos feladatot kell megoldani a szövetségnek. Talán erről kaphatnánk információt?

— Küldöttközgyűlésünk éves munkaprogram szerint a legfontosabb gazdasági és társadalom- politikai kérdésekkel foglalkozik. Évente visszatérően értékeli a gazdasági hatékonyság fokozására tett intézkedések eredményeit, segíti a tagszövetkezeteket a gazdálkodás elemzésében. Ajánlásaival hozzájárul a népgazdasági elképzeléseknek a szövetkezetekben történő megvalósításához.

A körzet tapasztalataiból kiindulva a szövetség operatív irányító testületé, az elnökség feltárta a kertészeti ágazatokban jelentkező ellentmondásokat. Gondolok itt a gazdasági szabályozókra, a fejlesztés lehetőségeire. Az új kormányhatározat megjelenése óta folyamatosan segítséget nyújtunk annak végrehajtásához. A megye szőlőtelepítési programjának 66. a gyümölcsültetvényeknek pedig 50 százalékát a mi körzetünk közös gazdaságai valósítják meg. Elősegítjük, hogy a telepítések vertikális kapcsolatrendszerben a forgalmazó, feldolgozó vállalatokkal együttműködve. illetve a termelési rendszerekhez kapcsolódva valósuljanak meg.

— Milyen eredményeket értek el a szövetség körzetében az utóbbi témában?

— A tagszövetkezetekkel együttműködve szorgalmaztuk a termelési rendszerek fejlesztését. Eddig a kertészeti ágazatokban 27 szövetkezet háromezer, a szántóföldi növénytermesztésben 34 közös gazdaság 28 ezer hektárnyi föld területtel csatlakozott ezekhez. Több szövetkezet tagja valamelyik állattenyésztési rendszernek is

'I

X

V

Meggyorsult a körzet állami és szövetkezeti mezőgazdasági nagyüzemei valamint a forgalmazó vállalat részvételével az agrokémiai társulások szervezése. Eddig négy ilyen társulás megalakítását segítettük. Á cellulóznyárasok kitermelésére a szövetkezetek, állami vállalatok és a termelőszövetkezeti kereskedelmi iroda között együttműködést kezdeményeztünk.

Kezdeti sikereket értünk el a kutatási eredményeknek a termelésben történő gyakorlati alkalmazásában. Ennek kapcsán segítettük a tudományos intézményekkel a már eddig kialakult kapcsolatok fejlesztését.

— A megyében levő összes szakszövetkezetek ebben a körzetben gazdálkodnak. Ez a tény egyúttal azt is jelzi, hogy megkülönböztetett > figyelmet kíván ez utóbbi szövetkezeti forma. Jelentkezik-e ez a szövetség munkájában?

— A megyei párt-végrehajtóbi- zoiiság 1975. május 5-i határozatában foglalkozott a szakszövetkezetek munkájával. A területi partszervezetekkel együttműködve figyelemmel kísérjük és segítjük a feladatok megvalósítását. Az utóbbi két évben mintegy 10 százalékkal nőtt, s jelenleg meghaladja az 50 százalékot a közösen művelt földek aránya. Több szakszövetkezetben viszont a belső erőforrások nem elegendők a feltétlenül indokolt műszaki fejlesztéshez. Még számos feszültség jelentkezik ezekben a gazdaságokban, amelyek részletezésere most nincs lehetőség. Gondolok itt arra. hogy csak mező- gazdasági főfoglalkozású személy lehet szakszövetkezeti tag, a tagság általános elöregedésére a nagymértékű földfeíajánlásokra. és így tovább.

— Hogyan segítik — ha közvetve is — a szövetkezeti tagok élet- és munkakörülményeinek javítását?

— Ma már közös gazdaságaink csaknem felében képeznek lakásfejlesztési alapot. Egyre több helyen szervezik meg az üzemi étkeztetést és az üdültetést. Évente

8—10 millió forintot tesz ki a kulturális és sportélet, a gyermekintézmények fejlesztéséhez nyújtott támogatás.

Elnökségünk — a megyei párt- bizottság ifjúságpolitikai bizottságának ajánlásait is figyelembe véve — külön irányelveket dolgozott ki és adott közre az ifjúság, a nők és az idős korúak helyzetének sajátos javítására.

Az állami gazdaságok megyei főosztályával és a Honvéd Kórházzal együttműködve egészségügyi alapot hoztunk létre, melynek keretében a növényvédő szakmunkások, a traktorosok és a vezető beosztásúak rendszeres orvosi vizsgálatát megoldják.

—r A vonatkozó határozatok szerint a szövetkezeteknek

1975-höz viszonyítva mintegy 10 százalékkal kell növelniök az idén a termelést. Számit- hatunk-e ilyen arányú emelkedésre?

— Az első félévi értékelések erre jogosítanak. A számok azt bizonyítják, hogy a közös gazdaságok féléves terveiket teljesítették. Viszonylag jó eredmények születtek a növénytermesztésben, állattenyésztésben. Elégedettek lehetünk a gabonaterméssel. Annak ellenére, hogy a tavaszi fagyok sok kárt tettek, a szőlőtermés is tűrhetőnek ígérkezik. Sajnos, a gyümölcsösökben elég nagy volt a terméskiesés. A kecskeméti és a kiskunfélegyházi határban a nagy jégverés több ezer hektáron tette tönkre a termést. Bízunk abban, hogy a kieséseket a második félévben pótolni tudják a közös gazdaságok. Jó termés ígérkezik kapásokból, az állattenyésztésben is lehet túlteljesítéseket elérni. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulóidnak tiszteletére kialakult szocialista brigádverseny sokat segít a tervek meavalósításában, illetve túlteliesítésében. Kétszáz britiád csatlakozott a ve,-senvhez. a többletvállalások értéke meghaladja a 70 millió forintot.

— Egyik nagy gondjuk a szövetkezeteknek az egyre csökkenő munkaerő. A gépesítés nem mindin követi ennek tempóját. Milyen problémákat okoz ez?

— Ismeretes, hogy 1980-ig a mezőgazdaságban, is azonos, lesz a nyugdíjkorhatár, mint a népgazdaság rpás területein. Emiat; is évente mintegy 5—8 százalékkal csökken a munkáskéz a közös gazdaságokban. A szövetkezetek igyekeznek a termelésszerkezet változtatásával, a kézi munka igénybevételének csökkentésére minél több gépet és berendezést beszerezni. Ez egyúttal növeli a termelékenységet, mert a korszerű eszközökkel nagyobb eredményeket lehet elérni, aminek következménye, hogy emelkedik a munka hatékonysága, a jövedelmezőségi szint. Ez utóbbi néha meghaladja az adómentes sávot. vagyis jövedelemnövek- mény-adót kell fizetni a gazdaságnak. Egyes szövetkezetek emiatt fontolgatják, érdemes-e nagyobb ütemben fejleszteni a gazdálkodást.

Ezekről a gondokról jelzéseket adtunk a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának és a megyei párt-, állami vezetésnek. Javasoltuk. hogy ezt az adót jobban igazítsák egyes szövetkezetek belső helyzetéhez.

*

Sokféle feladata van a területi szövetségnek. Munkája befolyásolja a termelési körzet gazdálkodásának eredményeit, az itt működő szövetkezetek társadalmi és gazdasági fejlődését.

K. S.

Avagy:

a Műkertváros hallat magáról

— Az István király körúti veszélyes közlekedés a legfőbb gond. Legalább a sebesség korlátozását kérték. Igaz. azóta kihelyezték a táblát, de ellenőrzés híján a gépjárművezetők nemigen tartják be.

— Igen, főleg a járda hiánya miatt mérgesedett el a hangulat. De nem kielégítő a közvilágítás sem. a buszok zsúfoltsága pedig különösen a reggeli és délutáni csúcsforgalomban a járatsűrítést indokolná.

— További probléma, amelynek megoldásához a X-es. XI-es és a XII-es utcabeliek szorulnak segítségre: ezt a területet esőzéskor teljesen elborítja a víz... — sorolta felváltva a májusban megtartott közgyűléseken elhangzott észrevételeket Tollas György, a kecskeméti Népfront Lakásépítő és Fenntartó Szövetkezet ügyvezetője, Fehér Béla, a MÉSZÖV Lakásszövetkezet-politikai Titkárságának vezetője és Málnás Mária vezető óvónő, a lakóterület népfront-titkára.

Egyikük mintegy összefoglalásként pedig hozzátette:

— Mindhárom összejövetelen felpanaszolták a lakásszövetkezet tagjai, hogy a tanács kevéssé méltányolja a lakásgondjuk megoldásáért tett erőfeszítéseiket, nem törődik ezzel a városrésszel.

n □ □

• Kép a jelenből

Műkertvárosi göröngyök... — jutott eszembe a mai gondok hallatán az öt évvel ezelőtt megjelent riportom címe. És miközben a lakótelepet szemrevételezem, az akkori gondjaival együtt a régi városrészt próbálom magamnak felidézni. Régit mondtam? Milyen viszonylagos ez is. Hiszen mindössze nyolc éve, hogy a népfront kezdeményezte félkészlakás-építő akció elindult útjára! Ma pedig múltja van, s egyre sajátosabb arculata-levegője ennek a — hamarosan birtokba vehető 36 lakással együtt — csaknem hatszáz családnak otthont adó, egyre teljesebb, lakályosabb városrésznek.

Mind több helyen fácskák díszítik, csinosodnak az utcák. Szaporodnak a házak előtti virágoskertek. Lám, az István király körúti ház előtt a két fiatal- asszony is a környezetet szépíti. Félszemük azonban a közelükben játszadozó csöppségeken. Miközben a kapálgató anyukákra nézek, hirtelen eszembe jut Borsos Jánosné neve. ö is itt lakik, a szemközti házak valamelyikében. Hogyan is rögzítette vallomását az öt év előtti riport?

.......Hisszük, hogy nagyon szép lakótelep lesz a

miénk . . . Nem kell ennél egészségesebb környék. Meg aztán hogyan nézett ki még nem is olyan régen és milyen ma?! Elsőnek a mi épületünk készült el az István körúton... Csak az a sok tortúra. a tömérdek fizikai munka, de főleg az anyagi erőfeszítés."

□ □ □

Tény, hogy a mükertvárosi szövetkezeti lakásépítők megküzdöttek-verejtékeztek az otthonukért. Ahány család, szinte ugyanannyi regényre való az építkezés története. Azzal együtt is, hogy állami hitelt, gyermek utáni kedvezményt kaptak, s hogy nem nélkülözték a munkahely segítségét.

— Mindent beleértve, mennyibe kerültek ezek a jó beosztású, szép lakások?

— Mintegy háromszázezer forintba lakásonként — feleli Fehér Béla. Én pedig hozzágondolom: a műkertvárosi ismerőseim által irigykedve felemlegetett széchenyivárosi hasonlóknak, 500—600 ezer forint közötti az ára...

A májusban megtartott szenvedélyes hangulatú lakásszövetkezeti közgyűlések nyomán — a városi pártbizottság által meghatározott cselekvési terv pontosítása és kiegészítése céljából a népfront városi bizottságának közreműködésével — júniusban tanácskozásra ültek össze a lakásszövetkezet és a városi tanács illetékes képviselői. És sok mindenben szót értettek. Ügy tűnt, hogy a legfőbbnek ítélt gond, az István király körúti járda megépítésében is. Ez utóbbi anyagköltségére 130 ezer forinttal számol a város —- lapunk ez év április 3-1 számában is ismertetett — járdaépítési terve. Mégpedig olyan megoszlásban, hogy 30 ezer forint a Népfront (korábban I-es) utca, 100 ezer forint pedig az István király körút egyik oldalán megépítendő járda anyagának fedezete.

A szótértést tettek követték, ki-ki intézte, szervezte az értekezleten vállalt feladatát. Július 16-án pedig, amikor a megállapodásnak megfelelően, folyamatos szállítással rendelkezésre állt a kiváló minőségű 140-es beton, s a társadalmi munkás szakirányító is, sajnálatos módon csak a Népfront utcabeliek — ők azonban egyemberként! — éltek a lehetőséggel. Megépítették a járdát. Szakemberek egybehangzóan tanúsítják: időtálló, kifogástalan minőségűt.

Az István király körútiak viszont sokféle kifogással — miért csak az egyik oldalon?, végleges megoldást az aszfaltborítású járda jelentene stb. — visszaléptek. Akadt a kifogások között meggyőzően hangzó is, nevezetesen: a nyár kellős közepén sokan vannak szabadságon az érdekeltek közül. A sajnálatos lényeg mégis az, hogy a körúton egyelőre nincs jár-da.

Az ott élők jelenlegi legfőbb gondjának megoldásáért közreműködő városi népfrontbizottság és » városi tanács szervező-előkészítő munkájának nerrt kis része ment tehát veszendőbe. Megmaradt a járda anyagára szolgáló 100 ezer forint és a Népfront utcaihoz hasonló felhasználásának lehetősége. Élni vele már csak akarategység kérdése. Hisszük, hogy ez is megteremtődik még az esős ősz beállta előtt.

Újra Borsos Jánosné szavaira gondolok: „...És mégis, ha túljutunk egy-egy nehézségen, ami elmúlt, olyan gyorsan elfelejti az ember

Mert ilyen az ember természete. Mindig előre néz. Ez a fejlődés motorja. A sok jogos igény mellett alighanem ezért hangzottak el az említett közgyűléseken a városi tanácsot nemtörődömséggel vádoló megjegyzések. Pedig elegendő csak öt évre visszapillantani: akkor még csak jelez.hettük. hogy lesz óvoda és ABC-üzlet. S lám. már évek óta v a n a szövetkezeti lakótelep szolgálatára. Sőt. van korszerű szolgáltatóház is. csinos környezettel, és derítők helyett szennyvízcsatorna és gázfűtés és orvosi rendelő, és öt tanteremmel a Mártírok úti iskola is bővült...

Az elmúlt évek folyamán mennyi is jutott a város pénzeszközeiből a szövetkezeti lakótelepnek? A városi tanács tervosztályán rendelkezésre átló kö- tegnyi biz.onylat szerint: a negyedik ötéves tervidőszak végéig bezárólag 54,5 millió forint. az.

1976—1977. évben pedig további 6.5 millió forint. Míg a lakótelep megszületése óta a 'telekértékesítés és közműhozzájárulás címén 15.3 millió forint folyt be a város kasszájába. Ezek is tények.

A város fejlesztési lehetőségei meghatározottak. Juttatni pedig csak a rendelkezésre állóból lehet. Ellenben társadalmi segítséggel és leleményességgel túlszárnyalható az előirányzat. Ez utóbbit szinte tálcán kínálja a házgyár, amelynek nagy teljesítményű gépeiből mintegy másfél köbméter jó minőségű betont takarítanak ki naponta az esti műszak végén. Ez a mennyiség pedig — másfél méteres szélességgel számolva — 1» méternyi járda kiépítésére elegendő. Naponta csak néhány vállalkozó ked-' vű emberre, társadalmi munkásra lenne szükség, akik az egyébként veszendőbe menő betonból tíz méterenkénti szakaszokban megépíthetnék a járdát, összefogással élve a kínálkozó lehetőséggel, az egész szövetkezeti lakótelepen a reméltnél jóval előbb feledésbe merülhetne ez a gond is.

Ügy. ahogyan a Népfront utcabeliek összefogása példát adott rá.

Perny Irén

ZELE1 MIKLÓS:

Megszólalnak kövek és emberek

Szovjet útinapló

V. Hogyan kell képet nézni

Udvarias idegen vagyok. Ha valahol külföldön járok, tisztességtudó igyekezettel törekszem arra, hogy megnézzem mindazt, amire az ország, amelyben épp járok, büszke, mert a kötelező „hogy érzi magát nálunk” — kérdés után, rögtön sorra veszik nevezetességeiket. jártam-e ott, láttam-e? S ilyenkor nemmel válaszolni1 kicsit érdektelenséget sejtető, de mindenképp kényelmetlen.

Úgyhogy ma kötelező kirándulásként következik a Tretyakov

Galériában kavargó tömeg megtekintése. Ballagok is békével a hosszan kígyózó sorban a képek előtt, egész addig, míg Ivanov „Krisztus a nép között"\ímű képe megállásra nem kényszerít.

Nem hagyom magam sodortatni a képtári tömeggel. Ha az. ember eléggé szívós, s türelmesen kivárja a megfelelő időpontot, hosszú percekig nézhet egy képet egymagában is. Ivanov 1837-től 1857-ig, húsz éven át dolgozott a körülbelül ötször-hat méteres festményen. Közben negyvenhárom kisebb vásznat készített, hogy kiválogathassa, külön-külön is láthassa a figurákat, mielőtt felfestené őket a nagy képre. A negyvenhárom kis vászon is a legszínvonalasabb képtári anyag, szinte egy életmű. Ivanov halála előtt mégis azt mondta, hogy csak egyetlen képe van — a nagy. A többit nem számította műnek, holott mind kiérlelt, mesteri darab.

Az összpontosított alkotó\— ha tetszik, a munkaképesség példájaként állhat mindenki előtt, aki bármibe is fog. És az önértékelés, az önbirálat szigora is! Hisz már maga az a tény, hogy a Tretyakov Galériában látható a negyvenhárom, csupán vázlatnak szánt vászon — a művész önmaga iránti túlzott szigoráról beszél. Tretyakov sokszor elsőként adott polgárjogot egy-egy fiatal, még nem elfogadott művésznek.

A múlt század közepén kezdte el a gyűjtést testvére segítségével Pavel Mihajlovics Tretyakov, s halálakor, 1898. december 4-én szinte naprakészen adományozta Moszkva városának orosz festészeti gyűjteményét. Negyvenkét esztendei munkával, óriási szellemi, fizikai és anyagi befektetéssel alkotta meg az. orosz nemzeti művészet múzeumát. P. M. Tretyakov halálakor az orosz művészek több mint kétezerkétszáz alkotását őrizte falai közt a képtár — az orosz, képzőművészetet az első lépésektől bemutatva. Természetesen már a Tretyakov-testvérek is vásároltak nyugat-európai képeket is, s azóta is gyarapszik a külföldi képek állománya, de a Tretyakov Galéria most is a hazai képzőművészet kincstára.

A következő teremben Veres- csagin Sipka-szorosi ütközet című képe előtt beszélgetünk. Nem hangosan, de nem is halkan. Ahogy egy múzeumban még épp illik. Egyszeresük udvariasan, ám erélyesen ránk szól egy harmincötnegyven körüli nő:

— Kérem, ne beszélgessenek!

Már épp replikáznék, mi az. hogy csak úgy rászólnak az emberre egy zsongó-bongó nyilvános helyen, amikor a terem közepén észreveszem a széksorokat, s a bennük ülő húsz-huszonöt embert. Valamelyik képzőművészeti főiskola hallgatói lennének? Ahhoz túlságosan vegyes a társaság. Jo néhány arcon látszik, hogy ebben a korban már nem lehet elkezdeni a művészinaskodást. Férfiak és nők, öregek, fiatalok vegyesen.

Elnézést kérek azért is, mert a beszélgetésünkkel zavartunk, s azét is, hogy újból zavarogni akarok a kérdezősködésemmel.

Az egyik moszkvai gyár dolgozói ültek a Tretyakov Galéria termében. Kulturális vállalásukat nem úgy teljesítették, hogy a brigádnaplóba a portán beüttették a múzeum pecsétjét, hogy legyen mivel elszámolni a művelődési bizottságnak is, es otthon is a délutáni sörözést —, ahogy minúlunk Magyarországon ez gyakorta megesik. Valóban tanultak, gazdagodtak.

— A következő hónapban — mondta egyikük — megint jövünk. Csak úgy értékes igazán, ha folyamatosan, elmélyülten foglalkozunk egy-egy korszakkal, nagyobb témakörrel.

Az előadó pedig nem a festő életével, lexikoni adatokkal trak- tálta őket, hanem a kép kompozíciójáról beszélt, arról, hogyan valósulnak meg, s hogyan módosulnak a klasszikus szabályok a Verescsagin-kép esetébpn, de főleg arról, hogyan kell képet nézni. Közben beleszőtte a szükséges irodalmi adalékokat, a történelmi események okait, összefüggéseit, 9 egy lemezjátszót is megszólaltatott.

— Nem akart soha festő, vagy gratikus lenni? — kérdem a leg- fiatalabbat, aki füzetébe rajzol- gatja a kép részleteit, s ráadásul jól.

— Á, nem tudok én rajzolni. Legalábbis úgy nem, ahogy egy művésznek kell — mondja a fiú. Technikus vagyok, egy kicsi, három rajzolóból álló műszaki rajtoló csoport vezetője, vagy inkább irányítója, szervezője, s elég sokat rajzolok. Kifejlődött hát egy kis kézügyességem, s ha ezeken a művelődési foglalkozásokon reprodukálom, amit látok, sokkal közelebb kerülök a képhez, a látvány titkához. Közben fejlődik a rajzkészségem is, aminek viszont a gyárban látom hasznát.

(Folytatjuk.)

Egy lakótelep történetéhez