Petőfi Népe, 1977. augusztus (32. évfolyam, 180-204. szám)

1977-08-28 / 202. szám

/■ • ­1977. augusztus 28. • PETŐFI NÉPE • J A nyugdíjügyek intézésének meggyorsításáért Az SZMT Társadalombiztosítá­si Bizottsága ez év első felében vizsgálta és tárgyalta a nyugdíj­ügyi bizottságok munkáját. A Társadalombiztosítási Igazgatóság és á Bajai Kirendeltség ellenőrei a múlt esztendőben 76, az idén pedig 30 üzemről adtak feljegy­zést. A TB ezek alapján össze­gezte a tapasztalatokat, s erről tájékoztató jelentést tett az SZMT Titkárságának is. A titkárságon megvitatott je­lentés igen fontos, és időszerű intézkedéseket tesz kívánatossá. Az mindenképpen megállapítha­tja, hqgy az SZMT, a megyebi- zódságok, s a szakszervezeti alap­szervek is rendszeresen foglal­koznak a nyugdíjasok helyzeté­vel. A sajtóban is nyomon kísér­hető. hogy a különböző vizsgála­tok, értékelések alapján napvilá­gét látott javaslatok, intézkedé­sek folyamatosan javítottak a nyugdíjasok helyzetén, kiterjesz­tették a róluk való gondoskodás területeit. Mindez — ismételjük ■^tagadhatatlan tény. Kiuínik azonban, hogy e nagy társadalom-, s gazdaságpolitikai kérdés nemcsak ott kísérendő fi­gyelemmel, ahol rendben men­nek a dolgok — kormányrendem letek a 'nyugdíjak felemeléséről, a .nyugalomba vonulók ünnepé­lyes- búcsúztatása, megajándéko­zásuk, kitüntetésük, megvendége- .lésük stb —, hanem a nyugdíja­zásai kapcsolatos ügyintézések­nél is. its..-' . Most a munka megjavításán a hangsúly A szám szerint jelzett konkrét vizsgálatok, ellenőrzések — saj­nos — azt mutatják, hogy a nyugdíj ügyi bizottságok fontossá­gának és szerepének megítélése, érvényesülése nem volt kellő mélységű. Azt minden esetre le kell szögezni, hogy a megyében funkcionáló 146 nyugdíjügyi al­bizottság mintegy felének a mun­kája elismerésre méltó. Egy ré­szük már 15 éve végzi ezt a te­vékenységet, s évente jelentős szúmú nyugdíjügyet készít elő. hívjuk fel a figyelmet. Tudniillik az üzemi nyugdíj-előkészítés szervezetének és munkájának hiányosságai is indokolták, hogy a szóban forgó tájékoztató jelen­tés az SZMT Titkársága elé ke­rüljön. Néhány mutató érzékel­teti, milyen fontos ügyről van szó. A megye nyugdíjasainak szá­ma 1975-ben 91 400 volt, azaz a lakosság 16,4 százaléka. A követ­kező esztendőben ez a szám már 9t! 800-ra emelkedett, s ez már a lakosság 17,5 százaléka. Az a tapasztalat azonban, hogy a nyugdíjigénylők számának nö­vekedéséhez képest jelentősen alább esett a nyugdíjügyi bizott­ságok által előterjesztett ügyek száma, és ugyanakkor azok nagy része nem volt alkalmas a nyug­díj megállapítására. Ez pedig egyrészt rendkívül felszaporította a nyugdíjmegállapító szervek — Társadalombiztosítási Igazgató­ság és a Bajai Kirendeltség mun­káját, másrészt, érthetően, jelen­tősen megnövelte az ügyintézések idejét — hiszen a hiányosságokat pótolni kellett. Ha már most beleképzeljük magunkat azoknak a nyugdíja­soknak a helyzetébe, akik néme­lyike több hónapos ellátatlansá­got volt kénytelen átvészelni, megérthetjük azok hangulatát is a huzavona miatt. Nem külön­ben az is világos előttünk, hogy a nyugdíjügyek minél szaksze- * rűbb, így gyorsabb intézése na­gyon fontos társadalompolitikai, érdekvédelmi, szociálpolitikai fel­adat. A nyugdíj előtt álló korha­táros dolgozók, az özvegyi és rok­kantsági nyugdíjra jogosultak kü­lönös figyelmet, kiemelt gondos­kodást igényelnek — és érdemel­nek is. Ellátásukat szocialista társadalmunk törvényben bizto­sítja. Nem mindegy, hogyan vé­gezzük, milyen gyorsan intézzük törvényes és életük munkásságá­val kiérdemelt nyugdíjuk megál­lapítását. Az okok A nyugdíj ügyi bizottságok szer­vezete és összetétele nem min­denütt kielégítő. A szakszervezeti bizottságok egy része nem meg­felelően .ImiUltturfftÜL ft . társa­ürít ": összesen 186 van a megyében — nincs nyugdíjügyi albizottság. A bizottságok jelentős hányada sem felel még meg a követelmények­nek. Több helyen egy-két tag vagy csak a társadalombiztosítá­si ügyintéző végzi a nyugdíjelő­készítést — a kellő, 3—5 létszá­mú bizottság helyett. Ez többek közt arra is utal, hogy egyes he­lyeken a szakszervezet és a gaz­dasági vezetés is csak egyszerű adminisztratív munkának tekinti a nyugdíjba menők ügyének inté­zését. Pedig — mint már hangoztat­tuk — komoly politikai, érdek- védelmi munka ez! Amihez — és ezt ugyancsak a megyében fellel­hető jó példák támasztják alá — a jószándék, szorgalom mellett hozzáértés, munkajogi, nyugdíj­ügyi kérdésekben való jártasság is szükséges. Ezért helyes, ha a bizottságba bevonják a munka­ügyi előadót, s a társadalombiz­tosítási ügyintézőt is, sőt nyugdí­jas segítségét is igénybe veszik. Közös ügy és feladat Az SZMT Titkársága leszögez­te: a vállalat és a szakszervezet közös ügye legyen mindenütt a dolgozók nyugdíjazásának társa­dalmi és ügyviteli előkészítése. Ezt azért is hangsúlyozni kell, mivel nem egy helyen bizonyta­lanság van abban, hogy a válla­lat vagy a szakszervezet végzi-e ezt a munkát. S még egy mutató annak szemléltetésére, hogy a szakszerűtlenség, felületesség — rosszul kitöltött nyugdíjokmá­nyok, a munkaviszonyra, bérre vonatkozó adatok hiánya, vagy azok pontatlansága — mennyire hátráltatja a nyugdíjmegállapító szervek munkáját. A nyugdíjha­tározatok átlagos ügyintézési ide­je az 1975. évi 35 napról tavaly 55 napra emelkedett a megyében. Rendkívül helyénvaló volt te­hát, hogy az SZMT Titkársága foglalkozott a szakszervezeti nyugdíjelőkészítő bizottságok te­vékenységével, s mind a maga és a megyebizottságok számára, mind az üzemi szakszervezeti alapszervek részére intézkedése­ket javasolt. Ezek — az elmon­dottakból is következően — az üzemi nyugdíj ügyi bizottságok szervezeti megerősítését, munká­juk megjavítását és fejlesztését szolgálják. T. I. Épül az új hűtőtároló Kiskunhalason A Baromfifeldolgozó Vállalat kiskunhalasi gyárának rekonst­rukciója keretében a beruházást végző Kiskunhalasi Építőipari Vállalat nemrégen 'kezdte meg az 50 vagonos hűtőtároló, valamint a napi 16 vagon kapacitású fo­gyasztócsarnok építését. A ter­vek szerint a gyár régi gondját megoldó két új létesítményt a jövő év végén adják át rendel­tetésének. Képünkön a vállalat nagyteljesítményű autódaruja a helyére emeli az épület tartóosz­lopait. (Opauszky László felvétele) Baleset — A most következő zene­számmal László nevű kedves hallgatóinkat köszöntjük! Alig serkent újra a Szokol gyehge hangja, Kiss László le­kattintotta és a táskájába fek­tette. A kis Szokol itt egy hideg, párás oldalú táskalakónak, egy hűtőszekrényben éjszakázott zöld üvegnek dőlt, amelyről egy deli szőlőfürt nézett rá hetykén. A barátságtalanul hideg zöldhasú, hogy fölényét fitogtassa, der­medtségével belehelte a készülé­ket, úgy, hogy annak a gépelem­gyárba érkezéskor már igencsak mehetnékje volt a nyirkos, feke­te táskából. Szerencsére jól felvirradt. Szé­pen sütött a nap. Odapásztázta sugarát a gyári rakodóvágányra. Kiss László társaival feltornász­ta magát az egyik üres teherva­gonba. — Józsikám, hozhatod! A „Józsikám, hozhatod!" azt jelentette, hogy Pencz Jóska, a legügyesebb emelővillás targon­cás, gurulhat már a vagonhoz áz alkatrészekkel teli ládákkal. f ) Sietnek rakodni, mert náluk a súlytól hízik a boríték! A kis Szokol már megszárít- kozott a napon. Most a kocsi ol­dalára akasztva hallatja a hang­ját. * Surrog a targoncakerék. Pencz Józsi ki akar tenni magáért. Annyira azonban óvatos, hogy fordultában fel ne lökje a va­gonajtóval szemben, a betonosz­lop tövében gunnyasztó zöld bo­rosüveget, amelynek ott a helye a kezdéstől a befejezésig. El nem mozdítható, el nem vihető. Víz van benne, jóféle falmelléki; kóstolja meg, aki nem hiszi. A rendész nem hitte el. Az igazgató sem. De az után, hogy szeszt nem találtak a zöld üveg­ben soha egy cseppet se, végülis megnyugodott mindenki. Miért ne ihatnának a vagonrakók vi­zet éppen borosüvegből? A zöld üvegen tehát, mint egy hamis célpontul szolgáló, ágas­kodó, kitömött bábun, hasztalan durrantak el az ellenőrzés pus­kagolyói. Az igazi ellenség nem ilyen látványosan kellette magát. Célba venni, kifüstölni épp ezért jóval nehezebb volt. Elérkezett hát László napja ... A vagonrakók déltájban, hogy kifújják magukat, kevés időre megálltak pihenni. — Lacikám! Hát akkor lássuk csak azt az igazit! Pattant a táska zárja. Kibújt az igazi... az igazi üveg! Míg körbejárt, Pencz Jóska a targon­cáján tett-vett. Lesunyta a sze­mét, és úgy tett, mint aki nem tudja, hol a hiba, hol a baj. Egy darabig eltéblábolt, míg fentről, a vagonajtóból, végre felmentést kapott a további őrködés alól. Odafent vidámság kerekedett. — De jó borod van, Lacikám! — emelgette a kóstolót Lisztes Ferkó. — Adnál még egy nyele- tet? — Igyál! Igyatok csak! —nyúj­totta oda társainak László a zöld üveget. Délutánra a nagy ládák meg­nehezültek a kezekben. A levegő fojtott volt és a homlokukra préselte a verejtéket. A ládák élét mind tompábban érezték. A súly, mint ijesztő lázgörbe, cipe- léskor megnőtt és támadni ké­szült. Érezték a veszélyt, amely a mázsákkal vívott küzdelemben egyre jobban közéjük lopakodott, és érezték azt is, hogy a zöld üveg bágyasztó zsibongást fecs­kendezett az ereikbe... Legyő- zetnek! Éppen ők, a legerőseb­bek. Csak azt ne ... — Fiúk! Fejeljük meg! Van itt még egy liter. Legyen ez a mi ajándékunk Lacinak ... Téglás Imre volt az ajánlat­tevő. — Egészségedre, Lacikám! Még sok nevednapját! Ahányan csak voltak, Kiss Lacitól Téglásig, kézről kézre adogatták a második üveget is. László, az ünnepelt, már azt fontolgatta, hogy meghívja őket munka után még egy körre, ami­Együttműködés a kukoricatermesztésben Szovjet szakemberek a BKR-technológiáról A Szovjetunió Mezőgazdasági Minisztériuma és hazánk Mező- gazdasági és Élelmezésügyi Mi­nisztériuma között májusban alá­irt egyezmény keretében a Mol­dáviai Szovjet Köztársaságban 800 hektáron kukoricatermesztési kísérletet indítottak a Bajai Ku­koricatermesztési Rendszer tech­nológiája alapján. Mint Sibalin Antal, a BKR igazgatója elmondotta, az egyez­ményben rögzített feladatokat annak személyi és tárgyi feltéte­leit az érdekelt szovjet szervek­kel együtt biztosították. A ter­melési rendszer Moldávia Csadür Lunga-i körzetének talajtani és éghajlati viszonyait figyelembe véve dolgozta ki a termesztés- technológiát. Az őszi talajmun­kák ellenőrzésére a további agro­technikai műveletek megbeszélé­se érdekében a BKR vezetői ja­nuárban a Szovjetunióban jár­tak. Az ott látottak és tapasztal­tak alapján egyeztették a további programot és a tavaszon kiszál­lították a szükséges anyagokat, gépeket, eszközöket, amelyek, saj­nos, a hosszú vasúti szállítás, ra­kodás következtében üzemképte­len állapotban érkeztek meg. A szovjet szakemberek javították ki, illetve hozták rendbe őket. A tavaszi munkákat a kedve­zőtlen időjárás miatt kissé későn kezdték, és a napokig tartó esőzések is hátráltatták a vetés gyors befejezését. Ennek ellenére a júniusi határszemlék alkalmá­val szépen fejlődő kukoricáról adhattak számot a moldáviai kol­hoz vezetői. Elismerésüket fejez­ték ki a bajaiaknak. A kísérletet Szovjet-Moldávia mezőgazdaságának szinte vala-% mennyi szakembere figyelemmel ? kíséri, ezt bizonyítja, hogy a nem­régiben szervezett bemutatón mintegy háromezren vettek részt^ Az előzetes termésbecslések ked­vező kilátásokról tesznek tanúbi­zonyságot, eszerint 65 mázsás hektáronkénti átlagtermésre le­het számítani. Ez 60 százalékkal több az előző évinél, de ha aa idén várható termésmennyiséget vesszük figyelembe, a Csadür Lunga-i járásban attól is 40—45 százalékkal ígér nagyobb termést a bajai technológiával termesztett kukorica. A kedvező eredményeket látva a szovjet fél kérte a bajaiakat, hogy egy kibővített együttműkö­dés keretében nyújtsanak segítsé­get a búza-, a napraforgó- és lucernatermesztési kísérletek megkezdéséhez is. B. Z. Sikkasztó bűnszövetség 2500-zal több • A Bólyi Mezőgazdasági Kombi­nát sertéstenyésztői csaknem két­millió forint értékű tervtúlteljesí­tést vállaltak a Nagy Októberi Szocialista Forradalom tiszteletére. A „Tisztaság” és „Egyetértés” bri­gádok vállalták, hogy 2500 sertés­sel többet nevelnek. így az új­majori üzem összesen 15 ezer ser­tést ad át állami értékesítésre. (MTI-fotó: Bajkor József—KS) Könyvcsere A Szovjetunió és Bulgária kö­zötti * kulturális kapcsolatoknak régi hagyományai vannak. Külö­nösen élénk a képzőművészeti és irodalmi alkotások cseréje. A szovjet Mezsdunarodnaja Knyiga és a bolgár HEMUS az idén 12 millió leváért cserél könyveket. Az elmúlt 30 évben bolgár szer­zők 2500 alkotását 41 millió pél­dányban adták ki a Szovjet­unióban, 34 nemzeti nyelvre le­fordítva. Az előző évben 334 orosz, illetve szovjet irodalmi alkotás jelent meg műfordítás­ban Bulgáriában, öt és fél mil­lió példányban. (SOFIAPRESS) kor Pencz Jóska az emelővillával odatolta elébük az utolsó ládát, az egyetlen hiányzót. — Akkor hát záróra! Gyertek! Rántsuk rá hamar az ájtót — mondta Téglás Imre. — Én itt húzom, elől! — ka­paszkodott egyik kezével az ajtó fogantyújába, a másikkal az üt­közővasba Kiss Laci. — Nyomjá­tok! Nyomták. Taszították is. Ma­rokkal, vállal, ki hogyan érte. A négy sarokkerék morogva, mintegy tiltakozón gördíteni kezdte a nehéz vasajtót, aztán a peremrészek könyörtelen csatta- nással összezárultak. Egy vasajtónak nem lehet megparancsolni, hogy ha embe­ri ujjak állják az útját, térjen ki, vagy maradjon veszteg, ne roncsoljon, ne nyomorítson! A vas végzetesen következetes. ítél és végrehajt... • Részlet az egyik munkátárs elbeszéléséből, ahogyan ő látta a László-napi balesetet: „Nem jött annak akkor egy csepp vére sem ... Sápadt volt, szegény Laci, de még milyen sá­padt! Visszahúztuk mi rögtön az ajtót, de már későn. A bal mu­tató- és középső ujja közte ma­radt ... Mi, kérem, nem vagyunk hibásak a dologban. Ottfelejtet­te a kezét, figyelmetlen volt, és kész ... Baleset volt. Véletlen baleset”. Kohl Antal Hat vádlottja volt annak a bűnügynek, amelyben a közel­múltban hozott ítéletet a Kecske­méti Járásbíróság. A hat ember közül hárman az AGROKER dolgozói voltak: Moldován Sán­dor (Kecskemét, Lánchíd utca 3/a), raktárvezető, Szegedi Károly (Kecskemét, Ilona utca 25.), rak­táros és Hegedűs Ferenc (Kecske­mét, Kuruc tér 3.) tehergépkocsi­vezető. A másik három vádlott nem a vállalatnál dolgozott. Né­meth Kálmán (Kecel, Sugár út 13.), a keceli növényvédőszer. boltnak, Űjfalusi Józsefné (Szánk, Árpád utca 1.) a szanki háztar­tási boltnak, Szabó Gábor (Orgo- vány, Kossuth utca 110.) pedig az orgoványi háztartási boltnak a vezetője volt. Moldován Sándor és Szegedi Károly 1975 február végén észre vette, hogy az AGROKER raktá­rában többlet mutatkozik ammó- niumnitrátból. Nosza, nem sokat töprengtek, hanem elhatározták, hogy „kimentik” az árut. Ebbe természetesen be kellett avatni Hegedűs Ferencet is. Az említett időben húsz mása ífmmóniurn- nitrátot raktak fel az autóra, s azt elvitték Űjfalusi jjozsefnehojs, aki tudta, hogy az'árubűncselek­ményből származik, azt mégis át­vette négyezer forintért. Az árut a boltban értékesítette összesen 4980 forintért (ez a kiskereskedel­mi ára). Tiszta haszna tehát 980 forint volt. A négyezer forintot Hegedűs átadta Moldovánnak, aki az összeget Szegedivel megfelez­te. Hegedűs nem kapott semmit. Az ügyletet egy hónap múlva megismételték. Ekkor 15 mázsa ammóniumnitrátot és 10 mázsa komplex műtrágyát küldtek Űj- falusinénak, aki az árut ötezer forintért átvette és eladta a bolt­ban. Az asszonynak 1235 forint haszna származott. Hegedűs az ötezer forintot ismét átadta a raktárvezető Moldovánnak, aki azt Szegedivel megfelezte. A gép­kocsivezető ismét nem kapott semmit. A következő hónapban, áprilisban ismét túrajáratot indí­tottak a sikkasztök Szánkra, Üj- falusinéhoz. Ekkor Hegedűs autó­ján 10 mázsa ammóniumnitrát. 20 mázsa szuperfoszfát és 15 mázsa komplex műtrágya volt. A szanki boltvezető az egészet 5400 fo­rintért vette meg, s miután a boltban értékesítette, 3360 forint „tiszta” haszna keletkezett. Hege­dűs az ötezernégyszáz forintból ismét nem kapott egy fillért sem. A raktárvezető és beosztottja, a raktáros Szegedi folytatták az akciót, a könnyű pénzszerzési le­hetőségről nem akartak lemonda­ni. így történt, hogy 1975 júniu­sában nyolc mázsa Zineb nevű növényvédő szert sikkasztottak a raktárból, s ezt Hegedűs Ferenc­cel kiküldték Németh Kálmán­nak, a keceli boltvezetőnek, aki tudta, hogy nem tiszta ez az üz­let, az árut mégis megvette 11 ezer forintért. Hegedűs azonban úgy gondolta, hogy most már ne­ki is jár valami: megtartott há­romezer forintot, és csak nyolc­ezret adott át Moldovánnak. Az szó nélkül átvette, s felét Szege­dinek „utalta át". A keceli boltvezető, Németh Kálmán kérte Hegedűst, hogy hozzon még Zinebet. Júliusban Moldován és Szegedi újabb öt- mázsás Zineb-szállítmányt kül­dött Kecelre, ahol azt Németh nyolcezer forintért vette meg, majd eladta. A nyolcezerből He­gedűs isimét zsebre vágott hár­mat, ötöt átadott Moldovánnak, aki azt megfelezte Szegedivel. A keceli boltvezetőnek a két szál­lítmány eladásából közel öt és fél ezer forint haszna volt. A nagy tételek azonban még ezután következtek. Húsz mázsa rézgálicot „mentettek ki” a rak­tárból Moldovánék és azt Hege­dűssel Orgoványra küldték, ahol Szabó Gábor, a háztartási bolt vezetője átvette az árut 24 ezer forintért. Megjegyezzük, hogy az említett mennyiségű rézgálic ke­reskedelmi ára 38 ezer 800 forint volt. Hegedűs négyezret megtar­tott magának, 10—10 ezer forint pedig Moldovánnak, illetve Sze­gedinek jutott. A boltvezető tud­ta, hogy a rézgálic bűncselek­mény útján jutott el hozzá, hi­szen Hegedűs megjegyezte neki: az anyagoik a raktárból jönnek! A boltvezető ezzel nem törődött. Eladta a rézgálicot és 14 ezer 800 forint hasznot vágott zsebre. Hosszan sorolhatnánk még a tételeket; amelyek a már emlí­tett úton szivárogtak ki az AG­ROKER raktárából. Volt olyan szállítmány, amely több mint 48 ezer forintot ért. Ezt Üjfalusiné vette át 32 ezerért, de szerepelt 28 ezer forintos tétel is a sikkasz­tások között. önkéntelenül felvetődik az el­lenőrzés kérdése. Természetesen nem a portástól kell megkérdezni, hogy miért engedte ki a szállít­mányokat, hiszen a raktárvezető papírokat csinált mindegyikhez., s a portás hiába-fis kérdezte voláik Moldován és Szegedi azonban „sötétben tartotta” a vállalat egész vezérkarát. Annyira, hogy még meg is dicsérték, kitüntet­ték őket. Nem voltak következe­tesek ebben sem a vállalat veze­tői. Például Moldován Sándort 1975 júniusában a vagonállások miatt fegyelmi büntetésben része­sítették. Megvonták tőle az év végi nyereségrészesedés 50 szá­zalékát és 480 forint (!) kártérí­tésre kötelezték. Ugyanakkor jó munkájáért Kiváló Dolgozó kitün­tetést kapott. Ez éppen abban az időben volt, amikor a nagy sik­kasztásokat elkövette. Szegedi Ká­roly 1976 szeptemberében jó mun­kájáért pénzjutalmat kapott — egy . hónap múlva viszont letar­tóztatták ... A bíróság Moldován Sándort folytatólagosan és bűnszövetség­ben, jelentős érték tekintetében elkövetett sikkasztás és hamis ta- núzásra reábírás bűntette miatt halmazati büntetésként három és fél évi szigorított börtönre íjélte, 35 ezer forintnak megfelelő va­gyonelkobzást mondott ki és két évre eltiltotta a közügyekben való részvételtől. Ugyanakkor kötelez­te, hogy fizessen meg az AGRO- KER-nek 61 ezér forint kártérí­tést. Szegedi Károly két év tíz hó­napi börtönt kapott. 30 ezer fo­rint pénzbüntetésre ítélték és két évre eltiltották a közügyektől, s 50 ezer 100 forint kártérítésre büntették. Hegedűs Ferencet két év hat hónapi börtönre és 25 ezer forint pénzbüntetésre ítél­ték, két évre tiltották el a köz­ügyektől, és 29 ezer 200 forint kártérítésre büntették. Németh Kálmán egy év tízhónapi börtönt kapott, húszezer forint pénzbün­tetésre ítélték, egy évre tiltották el a közügyektől, és 12 ezer 590 forint kártérítésre kötelezték. Új­falusi Józsefné egy év nyolc hó­napi börtönt és 10 ezer forint pénzbüntetést kapott, s 29 ezer 60 forint kártérítésre büntették, a közügyektől egy évre tiltották el. Szabó Gábort egy évi börtön­re és 15 ezer forint pénzbüntetés­re ítélték, 14 ezer 800 forint kár­térítés megfizetésére kötelezték. Moldovánt és Szegedit ezen túl még arra is kötelezte a bíróság, hogy egyetemlegesen — szintén kártérítésként — fizessenek meg az AGROKER-nek 14 ezer 75 forintot. Szabó Gábor börtönbün­tetésének végrehajtását a bíróság három évi próbaidőre feltételesen felfüggesztette. Az ítélet nem jog­erős. G. S.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents