Petőfi Népe, 1977. augusztus (32. évfolyam, 180-204. szám)
1977-08-24 / 198. szám
1977. augusztus 24. 0 PETŐFI NÉPE • 3 Kecskeméti fórum? Külpolitika, közvélemény, közművelődés, kommentátorok HOZZÁSZÓLÁS a Duna-Tisza-csatornáról írt cikkhez • Mit törődött a századfordulóig a nagyvilággal a magyar. A részeg bakterről, a polgármester névnapjáról tudósító cikkek közé szorultak a legfontosabb diplomáciai hírek. A szenzáció jött át a határokon, meg a mese, az egzotikum. A harmadik falu határán túl húzódott az Óperenciás... Az úgynevezett művelt középosztály pedig a nemzeti kivagyiságtól elvakítva nem látta, hogy mi történik a nagyvilágban. A Balkán-háborúk éveiben vonul be a külpolitika a vidéki újságok hasábjaira, érezték először honfitársaink, hogy bőrükre megy a játék, meg búzájukra, meg a módira. A világháború mindenkit megtanított az összefüggésekre, a külpolitika jelentőségére. Napjainkban olyan természetességgel emlegetik honunkban a külföldi államférfiak nevét, mintha köztünk élnének. A ciprusi ügyről, az indiai választásokról, a spanyol eseményekről a beavatottak tájékozottságával beszélnek milliók. A televízió külpolitikai műsorai a legnézettebbek közé tartoznak, kedveltek a rádió kommentárjai, a nemzetközi eseményekkel foglalkozó újságcikkek. Mi történt valójában, mi várható, ezek a kérdések foglalkoztatják a nézőket, hallgatókat, újságolvasókat. Ma már megszokott a helyszíni tudósítás. Természetesnek érzi mindenki, hogy a kamera, mikrofon, a nyomtatott betű segítségével jelen lehet fontos tárgyalásokon, láthatja, hallhatja az államférfiakat. Mondom, ennél több kívántatik. Tudni, érteni szeretnék az okokat. felfedni a látszólag elkülönülő akciók összefüggéseit. Gondolkodnak, mert erre késztet mindnyájunkat a bonyolult világ- helyzet, a korunkra nehezedő óriási felelősség. Tönkretehetjük, betetőzhetjük amit nemzedékek ezrei építettek. • Okkal tartom a Magyar Televízió külpolitikai rovatát — jobb kifejezés híján — világszínvonalúnak. Megtesznek szinte minden lehetségest a korszerű, alapos tájékoztatásért, a tudatformálásért. Nem középiskolás fokon magyarázzák, hogy mi történt, mire számíthatunk. Tájékozottabbak, messzebbre, mélyebbre látnak. A legritkábban mondják ki a következtetést. Ránk bízzák az állásfoglalást, hisznek abban, hogy a gazdag tényanyag, a felvetett gondolatok segítségével helyesen döntünk, vélekedünk. A világpolitika törvényszerűségeit, realitásait, hangoztatják, így irányítják figyelmünket a lényegre, győznek meg az általunk képviselt eszmék, törekvések szükségszerű érvényesüléséről. A képzett külpolitikus-gárda népszerűségét ügyesen kamatoztatja a közművelődés is. Bács- Kiskun megyében különösen Baján, a megyeszékhelyen és a kecs- ' keméti járásban szívesen látott vendégek a képernyőről ismert személyiségek. Magam is részt vettem különböző minőségben ilyen találkozókon. Ott voltam Ip- per Pál lakiteleki és lajosmizsei fórumán, Chrudinák Alajos vitakészségét a kecskeméti kórházban tapasztalhattam, Pálfy József szemléletes stílusát az Univerzum klubban is élvezhettem. Sugár András az Érdekes találkozások klubjában is olyan célratörő volt, mint riportjaiban. Polgár Dénes metszőén éles logikája kitűnően érvényesült a Tudomány és a Technika Házában. No, nem a népszerű külpolitikai hírmagyarázók méltatásáért ültem a géphez. Írtam, kedvelik őket, bíznak bennük, hisznek nekik. • Ezeknek a találkozóknak a haszna, különleges légköre, intenzitása fogott meg. Ipper Pál elmondta a tavaszon Lajosmizsén, hogy szívesen utazik vidékre. (Különösen, ha olyan jól szervezett, hangulatos összejövetelre. eszmecserékre hivatalos, mint például a kecskeméti járásban.) Munkaköréből adódóan egyes időszakokban sűrűbben megfordul nagy világvárosokban, távoli országokban, mint a fővárosból egy-két órai autózással elérhető településeken. Láthatóan meglepte a tsz-gazda tájékozottsága, egyik-másik beszélgető partner fejlett közgazda- sági szemlélete, a megnyilvánuló érdeklődés. Személyesen tapasztalhatta, jól mennek itthon a dolgok, csökken a város és falu közötti különbség. Észrevette azt is, hogy alkalmatlan emberek, rossz szervezés miatt kihasználatlanul maradnak adottságaink. A külpolitikai kérdésekből lemérhette az érdeklődési köröket, rámutathatott a fel-felbukkanó szemléleti torzulásokra, a netán hiányos ismeretekből következő tévedésekre. Mód nyílik tehát ama bizonyos visszacsatolásokra. A teljes nyíltság légkörében tartott ankétok — ha szabad így fogalmaznom — kölcsönösen előnyösek. A tévé egyik vezető munkatársa elismerésének kinyilvánításaként kijelentette: tévé-fórumot is rendezhetnének Kecskeméten. • Egyetértünk vele! A kommentátorok ismerik már a „járást”, otthonosan éreznék magukat akár a Tudomány és Technika Házában, akár a Megyei Művelődési Központban. Szívesen írnék az első vidéki fórumról beszámolót. , Addig is: az új közművelődési évadban rendezzenek még több, jól előkészített külpolitikai előadást, vitát, ankétot. Heltai Nándor A Petőfi Népe augusztus 18-i számában bizonyságot olvashattunk arról, hogy most már valóban hamarosan megvalósul az a terv, amit már több, mint fél évszázada is „sürgősnek” tartottak. A húszas évek második felében ugyanis a megyétől független Kecskemét város polgármestere 8—10 tekintélyesebb polgárt — köztük engem is, mint helyettes kórházigazgatót — arra kért fel, hogy menjünk fel a Pest-Pilis-Solt-Kiskun megyei tanácsházára, ahol a Duna—Ti- sza-csatorna megvalósításának tervét tárgyalják majd meg. Nekünk az volt a feladatunk, hogy akkor majdnem megyényi határú és önálló törvényhatósági joggal bíró Kecskemét nevében azon terv mellett foglaljunk állást, amely a csatornát a Homokhátságon vezetné keresztül, és azt Kécskénél torkoltatná a Tiszába. Ekkor azonban egy fiatal kiskunfélegyházi mérnök is felszólalt, aki a magával hozott térképen részletesen kimutatta, hogy a csatornát a Duna oldalán történő indítással, Kunszentmik- lós, Fülöpszállás, Kiskunfélegyháza érintésével, csongrádi be- torkollással kell megépíteni. Tervének indoklására elsősorOlajvezeték az Adriától Augusztus 3-án megkezdődött az „Adriai” kőolaj- vezeték magyarországi szakaszának építése. A jugoszláv Krk- szigeti Omi- saljból induló vezeték három ország olajfinomítójába szállít közel- keleti kőolajat. A majdnem 750 km-es jugoszláv vezeték- rendszeren évente 24 millió tonna olajat szállítanak a jugoszláv finomítóknak. A Csurgótól Százhalombattáig épülő 190 km-es hosszúságú, 600 mm átmérőjű magyarországi szakaszon 10 millió tonna kőolaj áramlik a százhalombattai és a bratislavai olajfinomítók felé. A Csurgó—Kára közötti szakaszt magyar, a Kára—Százhalombatta közötti részt pedig csehszlovák vállalat építi. Százhalombattáról az olaj a Barátság I. kőolajvezetéken jut el Csehszlovákiába. ban azt hozta fel, hogy az első megoldás esetén legalább 20, de inkább még több vízlépcsőre is szükség lenne, ez pedig nem csupán az építési költséget drágítja meg, hanem lelassítaná a hajóforgalmat. Az ő terve szerint viszont elég lenne 2—3 vízlépcső is, mert ezen az útvonalon a víz természetes eséssel jutna tovább. Kecskemétet pedig egy szárnyvonal kapcsolná be a csatornába, ami az ottani földek öntözésének kérdését is megoldaná. Ez ugyanis a város déli részén menne keresztül, ahol a szántóterület nagy része fekszik, a Homokhátságon viszont ugyanis főként szőlő- és gyümölcstermelés folyik. Ezt a tényt már akkor nyilvánosságra szerettem volna hozni, amikor az újságokban olvastam a Bogdánfy-féle terv elfogadásáról, de igazi elhatározást hozzászólásom megírására a Petőfi Népében nemrég közölt térképen látottak váltottak ki bennem. Ügy látszik, a kiváló mérnökök gondolatai is találkoznak, mert ez utóbbi terv vonalvezetése szinte teljesen egyezik azzal, amit fél évszázaddal ezelőtt Pest megye tanácsházán a fiatal mérnök által a falra akasztott térképen láttam. Id. dr. Szarvas András Magyarország és Csehszlovákia 5—5 millió tonna kőolajat fog szállítani a vezetékeken. A jugoszláv szakasz építése 1975-ben elkezdődött, folyik az omisalji olajkikötő kiépítése is 450 ezer tonnás tankhajók fogadásának alkalmassá tételére. A vezeték próbaüzeme 1978 végén indul meg, a menetrendszerű szállítás 1979 elején kezdődik a csővezetékeken. — TERRA — A körzetmegbi- zotti szolgálat a belügyi tevékenység egyik alapvető ága, hiszen meghatározott körzetben önállóan látják el a hatáskörükbe utalt rendőri feladatokat. Kiemelt szerepüket a lakossággal való közvetlen kapcsolattartás, az ezen alapuló széles körű lehetőségek adják. Szervezői és segítői ők a helyi társadalmi erők mozgósításának a bűnözés elleni harcra, a szocialista együttélés szabályainak betartására. Munkájuk nehéz, felelősség- teljes, sokrétű, állandó feszültség és készenlét jellemzi mindennapi életüket. Egy ilyen körzetmegbízottat látogattunk meg szolgálati helyén, aki beszámolt munkájának. életének tapasztalatairól. Scltvadkert, körzetmegbízotti iroda. A barátságos helyiségben Bajuszniács János rendőr főtörzsőrmester kínál hellyel. A bemutatkozás formaságain gyorsan túljutottunk, s aztán válaszol. — Tizenhét esztendje vagyok rendőr, s tizennégy éve körzetmegbízott itt Soltvadkerten, a szülőfalumban. Csoportparancsnok vagyok, ami annyit jelent, hogy még két hivatásos, s negyvenhárom önkéntes rendőr tartozik hozzám. Ezen belül felelős vagyok Felsöcsábor, Büdöstó-dűlő, s a Petőfi-tó körzetért, ám ösz- szesen 250 négyzetkilométer a területem. Már ezekből az adatokból is kitűnik, nem könnyű a munkánk. Szerencsére önkéntes rendőreinkkel mindennap találkozunk, s egy éve sikerült megszerveznünk, hogy a hétvégeken és ünnepnapokon nappal egy, éjszaka pedig két. önkéntes rendőr tart ügyeletet itt az irodában. Az ő feladatuk a gyors intézkedés, panasz.felvétel, ám rendkívüli esetben a hivatásos állomány riasztása. Állandó készenlétben... Soltvadkert, a megye egyik leggazdagabb településeként él az emberek tudatában, — ez így is van — de sok a bűncselekmény. A társadalmi tulajdon elleni cselekményék közül kiemelkednek a József Attila Tsz és a Szőlőskert Szakszövetkezet sérelmére elkövetett termény-, illetve gépalkatrész-lopások. Meg kell itt említeni az ÁFÉSZ üzleteibe való betöréseket, s a keverőüzemben a nagyobb értéket képviselő al- katrésztopásakait, s a szándékos rongálást. Ezeket a bűncselekményeket —■ tudtuk meg a rendőr főtörzsőrmestertől — főleg helybeliek,' olyanok követik el, akik kisiparosoknál segéd- vagy betanított munkásként dolgoznak, s maguk is „maszekolnak”. A megyében egyik legjellemzőbb bűncselekményt előidéző ok éppen Soltvadkerten jelentkezik. Ebben a községben szakszövetkezeti tagok, magángazdálkodók, sok olyan idegén munkást foglalkoztatnak, akik 80—85 százaléka börtönből szabadult, vagy valahonnan kitiltották őket. Ezek az alkalmi munkaerők egy-két hónapig dolgoznak, majd eltűnnek. Az a veszélyes, amikor nincs munka — permetezés, nyitás, ho- rolás, szüret — ékkor történik a legtöbb vagyon elleni bűncselekmény. Az alkalmi munkások, amíg keresetükből futja, a kocsmában, az italboltban ülnek, s ha elfogy a pénzük: betörnek, lopnak, besurrannak. A bűncselekmény elkövetése után elhagyott kunyhókban húzódnak meg, s egy-két hónap múlva — gondolva arra, már nem keresik őket — előjönnek. — Az ilyen apróbb bűncselekményeket felderíteni rendkívül nehéz, ugyanis ilyen esetekben a lakosság egy kisebb rétege akadályozza, nagyobbik fele viszont segíti a vizsgálatot. A bűncselekmények felderítése 85 százalékos, tehát nem lehet okunk panaszra. Kik azok, akik akadályozzák a felderítésit? Azok akik idegen munkaerőt foglalkoztatnak. Ezek az emberek zaklatásinak veszik sűrű látogatásunkat, holott az ő érdeküket is védjük. Előfordult olyan, hogy eldugták ezeket az embereket, nehogy elvigyük. vagy eltanácsoljuk őket. A község lakosságának nagyobb része azonban olyan, ha gyanús idegent fedez fel, jelzést ad, vagy behozza az irodába. A község melletti Petőfi-tó főleg idényben, vonzza a fiatalkorúakat, köztük olyanokat is, akik fenntartásuk érdekében apróbb lopásokat követnek el. Számtalan olyan fiatalról tudnak, akik az ország másik részéből egy fillér nélkül érkeztek ide. A fiatalkorúak által elkövetett bűncselekmények közül csupán egyetlen példa: B. József helyi lakos és két társa — noha szüleik jómódúak — a kempingből különböző értéktárgyakat lopott külföldiektől, s a motorkerékpár-parkolóból bukósisakokat emeltek el. Jelenleg őrizetben vannak. Az eddig elmondattakból is kitűnik, milyen sokrétű a körzetmegbízotti feladat, de ez még nem minden. — A község 40 százaléka a nagy kiterjedésű tanyavilágban él — folytatta Bajusznács János rendőr főtörzsőrmester — s miután itt történik a legtöbb bűncselekmény, sűrűn kell végigjár- nir :k a tanyákat. Akad itt pá- lin :afőzés, testi sértés, erőszak, de olykor még emberölés is. A községen két főútvonal, az 53-as és az 54-es halad át. Ez még nem volna olyan nagy baj. ám a faluban hétszáz személygépkocsi, kétezer motorkerékpár, kétszáz munkagép, s magam sem tudom, hány siegédmotorkerékpár van. Az ellenőrzés, a helyszínbiztosítás is a mi dolgunk. Ebben az évben hatvan személyt jelentettünk fel ittas vezetésért — ebből van a legtöbb — s nagyon jellemző az elsőbbség meg nem adása, a gyorshajtás. Sajnos, ebben az évben már két halálos, 14 súlyos és 20 könnyű, vagy sérülés nélküli baleset történt. A körzetmegbízotti csoportparancsnok, beosztott rendőrei, és az önkéntes rendőrök állandó készenlétben vannak, hogy a lakossággal közösen biztosítsák a nyugodt, békés körülményeket a rájuk bízott körzetekben. Gémes Gábor BARÁTAINK ÉLETÉBŐL Fagytűrö kalászosok A Moszkva környéki Nyemcsi- novka Vetőmagnemesítő Állomáson az utóbbi években a nemfe- keteföldű övezetben termeszthető 12 új kalászos fajtát állítottak elő. Olyan fajtákhoz sikerült jutni, melyek jobban tűrik a fagyot, nagyobb termést adnak és araTás előtt nem dőlnek meg. A gazdaságok dolgozói már jól ismerik a „Moszkovszkaja—35” búzafajtát. Az ország számos, nemfeketeföldű övezetében hektáronként 50 mázsa, igen értékes sütőipari tulajdonságokkal rendelkező termést takarítanak be belőle. Hamar sikerült meghonosítani e területeken az intézetben előállított „Moszkovszkaja—121” fajtát is. Sikerrel végződött az' a sokA „Casa de las Americas” kulturális központ 1959-ben alakult meg Havannában. A nagy hagyományokkal rendelkező intézmény ma rendkívül fontos szerepet játszik Kuba kulturális életében. Az igazgatónő, Haydee Santamaria, harcos résztvevője volt a Kubai Forradalomnak: 1953. július 26-án fegyveresen csatlakozott a Mon- cada-laktanyát ostromló forradalmi kommandóhoz. Haydee Santamaria felismerte, hogy a forradalom győzelme után Kuba teljesen elszigetelt helyzetbe került az amerikai kontinensen. Ez az elszigeteltség a kulturális életre is vonatkozott. Akkor úgy érezte, hogy valamilyen formában nagyon sürgősen meg kell találni az utat a kulturális kapcsolatok felvételére. Ezzel a céllal alapította meg 18 évvel ezelőtt a Casa de las Americas-t. A Casa fokozatosan építette ki kapcsolatait a nem hivatalos latin-amerikai kulturális szervezetekkel. Tárgyalásokat folytatott könyvtárakkal, galériákkal, szimfonikus zenekarokkal, színtársula• Üj búzafajták vizsgálata. (Fotó: TASZSZ—N. Akimov) éves munka, amelynek célja a nemfeketeföldű övezetben termeszthető rozsfajta előállítása volt. Több gazdaságnak átadták kipróbálásra a „Voszhod—1” új rozsfajtát, amely a szakértők véleménye szerint a „Nyemcsi- novszkaja—50”-t is felülmúlja. Az új fajta nem dől meg, és egyes területeken hektáronként 70 mázsás termést hozott. Az ország gabonatermesztői a tervek szerint elérik az évi 215— 220 millió tonnás termést. Ebben igen komoly szerepük van a ve- tőmagnemesítőknek. APN—KS tokkal, kiállító csarnokokkal. Már 1959-ben kulturális versenyt hirdettek a latin-amerikai országok között, s az első díjakat 1960-ban adták ki. Ennek a munkának eredményeképpen a legvadabb blokád idején — amikor Kubának hivatalos kapcsolata még csak Mexikóval volt — a Casa már külföldi énekeseket és zenészeket fogadott, akik népeik sajátos művészetét képviselték. Ilyenek voltak többek között a chilei Parras, az uruguayi Viglietti és az argentínai Mercedes Sósa. Ezután jöttek a festők, szobrászok és írók, az egész kontinensről. A Casa rendkívül fontos szerepet játszott a latin-amerikai művészek és írók tevékenységének kibontakozásában, számos írót indított útjára, s ezeknek ma komoly tekintélyük van Latin-Ame- rikában. A Casa további céljai között szerepel az is, hogy hidat képezzen Latin-Amerika és a szocialista világ kultúrája között. (BUDAPRESS—PRENSA LATINA) A „Casa” - Kuba kulturális hídja Néhány csepp vérből A kórházakban sorra létesülnek az úgynevezett intenzív terápiás osztályok, ahol az életveszélyes állapotban levő betegek életműködéseit műszerekkel szüntelenül figyelemmel kísérik, s esetleg mesterségesen tartják fenn. Erre akkor van szükség, ha a szervezet egyensúlya valamilyen betegség vagy műtét következtében felborul, és zavarok lépnek fel például a légzésben, az anyagcserében, a vérnyomásszabályozásban, a vizeletkiválasztásban, a szervezet folyadékháztartásában. Ilyenkor kell beavatkoznia az orvosnak. A beavatkozás azonban csak akkor hatásos, ha a beteg pontosan azt kapja, amire pillanatnyilag éppen szüksége van. Előfordulhat, hogy a lélegeztető gépet a kelleténél gyorsabb működésre állítják be/s a szapora légzés miatt a beteg túl sok széndioxidot lélegez ki, ha viszont lassúra állítják a gépet, akkor kevés széndioxidot bocsát ki magából. Ilyenkor a vér sok • Vérvizsgáló berendezés a szófiai új szülészeti klinikán. savat veszít, és emiatt lúgossá válik, vagy sok szénsav marad benne, és így a szervezet „meg- savanyodik”. Ezért a legrövidebb időn belül meg kell határoznia a vér sav— lúg viszonyait. Ezt a rendkívül fontos feladatot csak nemrégiben sikerült megoldani: a készülék gyorsan, félautomatikusan végzi el a vér vizsgálatát. Az eljárás roppant egyszerű. A vizsgálathoz szükséges vért a beteg ujjhegyéből vagy fülcimpájából veszik, s olyan kevés vér elegendő hozzá, hogy bármilyen súlyos állapotban levő betegen is el lehet végezni a vizsgálatot. A néhány csepp vért hajszálvékony üvegcsövecskékbe futtatják. így kerül a vér a készülékbe, amely elvégzi a szükséges méréseket. A vizsgálatnak a szülészeti osztályokon az újszülöttek ápolásában is nagy jelentősége van.