Petőfi Népe, 1977. augusztus (32. évfolyam, 180-204. szám)

1977-08-24 / 198. szám

1977. augusztus 24. 0 PETŐFI NÉPE • 3 Kecskeméti fórum? Külpolitika, közvélemény, közművelődés, kommentátorok HOZZÁSZÓLÁS a Duna-Tisza-csatornáról írt cikkhez • Mit törődött a századfordu­lóig a nagyvilággal a magyar. A részeg bakterről, a polgármester névnapjáról tudósító cikkek közé szorultak a legfontosabb diplomá­ciai hírek. A szenzáció jött át a határokon, meg a mese, az egzoti­kum. A harmadik falu határán túl húzódott az Óperenciás... Az úgynevezett művelt középosztály pedig a nemzeti kivagyiságtól el­vakítva nem látta, hogy mi tör­ténik a nagyvilágban. A Balkán-háborúk éveiben vo­nul be a külpolitika a vidéki újságok hasábjaira, érezték elő­ször honfitársaink, hogy bőrük­re megy a játék, meg búzájukra, meg a módira. A világháború mindenkit megtanított az össze­függésekre, a külpolitika jelen­tőségére. Napjainkban olyan természe­tességgel emlegetik honunkban a külföldi államférfiak nevét, mint­ha köztünk élnének. A ciprusi ügyről, az indiai választásokról, a spanyol eseményekről a beava­tottak tájékozottságával beszél­nek milliók. A televízió külpolitikai műso­rai a legnézettebbek közé tartoz­nak, kedveltek a rádió kommen­tárjai, a nemzetközi eseményekkel foglalkozó újságcikkek. Mi történt valójában, mi vár­ható, ezek a kérdések foglalkoz­tatják a nézőket, hallgatókat, új­ságolvasókat. Ma már megszokott a helyszíni tudósítás. Természe­tesnek érzi mindenki, hogy a ka­mera, mikrofon, a nyomtatott be­tű segítségével jelen lehet fontos tárgyalásokon, láthatja, hallhatja az államférfiakat. Mondom, en­nél több kívántatik. Tudni, érteni szeretnék az oko­kat. felfedni a látszólag elkülö­nülő akciók összefüggéseit. Gon­dolkodnak, mert erre késztet mindnyájunkat a bonyolult világ- helyzet, a korunkra nehezedő óriási felelősség. Tönkretehetjük, betetőzhetjük amit nemzedékek ezrei építettek. • Okkal tartom a Magyar Tele­vízió külpolitikai rovatát — jobb kifejezés híján — világszínvona­lúnak. Megtesznek szinte minden lehetségest a korszerű, alapos tá­jékoztatásért, a tudatformálásért. Nem középiskolás fokon ma­gyarázzák, hogy mi történt, mire számíthatunk. Tájékozottabbak, messzebbre, mélyebbre látnak. A legritkábban mondják ki a követ­keztetést. Ránk bízzák az állásfog­lalást, hisznek abban, hogy a gaz­dag tényanyag, a felvetett gondo­latok segítségével helyesen dön­tünk, vélekedünk. A világpolitika törvényszerű­ségeit, realitásait, hangoztatják, így irányítják figyelmünket a lé­nyegre, győznek meg az általunk képviselt eszmék, törekvések szükségszerű érvényesüléséről. A képzett külpolitikus-gárda népszerűségét ügyesen kamatoz­tatja a közművelődés is. Bács- Kiskun megyében különösen Ba­ján, a megyeszékhelyen és a kecs- ' keméti járásban szívesen látott vendégek a képernyőről ismert személyiségek. Magam is részt vettem különböző minőségben ilyen találkozókon. Ott voltam Ip- per Pál lakiteleki és lajosmizsei fórumán, Chrudinák Alajos vita­készségét a kecskeméti kórház­ban tapasztalhattam, Pálfy József szemléletes stílusát az Univer­zum klubban is élvezhettem. Su­gár András az Érdekes találkozá­sok klubjában is olyan célratörő volt, mint riportjaiban. Polgár Dénes metszőén éles logikája ki­tűnően érvényesült a Tudomány és a Technika Házában. No, nem a népszerű külpolitikai hírmagyarázók méltatásáért ül­tem a géphez. Írtam, kedvelik őket, bíznak bennük, hisznek ne­kik. • Ezeknek a találkozóknak a haszna, különleges légköre, inten­zitása fogott meg. Ipper Pál elmondta a tavaszon Lajosmizsén, hogy szívesen uta­zik vidékre. (Különösen, ha olyan jól szervezett, hangulatos össze­jövetelre. eszmecserékre hivata­los, mint például a kecskeméti já­rásban.) Munkaköréből adódóan egyes időszakokban sűrűbben megfordul nagy világvárosokban, távoli országokban, mint a fővá­rosból egy-két órai autózással el­érhető településeken. Láthatóan meglepte a tsz-gazda tájékozottsága, egyik-másik be­szélgető partner fejlett közgazda- sági szemlélete, a megnyilvánuló érdeklődés. Személyesen tapasztal­hatta, jól mennek itthon a dolgok, csökken a város és falu közötti különbség. Észrevette azt is, hogy alkalmatlan emberek, rossz szer­vezés miatt kihasználatlanul ma­radnak adottságaink. A külpolitikai kérdésekből le­mérhette az érdeklődési köröket, rámutathatott a fel-felbukkanó szemléleti torzulásokra, a netán hiányos ismeretekből következő tévedésekre. Mód nyílik tehát ama bizonyos visszacsatolásokra. A teljes nyíltság légkörében tar­tott ankétok — ha szabad így fo­galmaznom — kölcsönösen elő­nyösek. A tévé egyik vezető munkatár­sa elismerésének kinyilvánítása­ként kijelentette: tévé-fórumot is rendezhetnének Kecskeméten. • Egyetértünk vele! A kom­mentátorok ismerik már a „já­rást”, otthonosan éreznék magu­kat akár a Tudomány és Techni­ka Házában, akár a Megyei Mű­velődési Központban. Szívesen írnék az első vidéki fórumról beszámolót. , Addig is: az új közművelődési évadban rendezzenek még több, jól előkészített külpolitikai elő­adást, vitát, ankétot. Heltai Nándor A Petőfi Népe augusztus 18-i számában bizonyságot olvashat­tunk arról, hogy most már való­ban hamarosan megvalósul az a terv, amit már több, mint fél évszázada is „sürgősnek” tartot­tak. A húszas évek második felé­ben ugyanis a megyétől függet­len Kecskemét város polgármes­tere 8—10 tekintélyesebb pol­gárt — köztük engem is, mint helyettes kórházigazgatót — arra kért fel, hogy menjünk fel a Pest-Pilis-Solt-Kiskun megyei tanácsházára, ahol a Duna—Ti- sza-csatorna megvalósításának tervét tárgyalják majd meg. Nekünk az volt a feladatunk, hogy akkor majdnem megyényi határú és önálló törvényhatósági joggal bíró Kecskemét nevében azon terv mellett foglaljunk ál­lást, amely a csatornát a Ho­mokhátságon vezetné keresztül, és azt Kécskénél torkoltatná a Tiszába. Ekkor azonban egy fia­tal kiskunfélegyházi mérnök is felszólalt, aki a magával hozott térképen részletesen kimutatta, hogy a csatornát a Duna oldalán történő indítással, Kunszentmik- lós, Fülöpszállás, Kiskunfélegy­háza érintésével, csongrádi be- torkollással kell megépíteni. Tervének indoklására elsősor­Olajvezeték az Adriától Augusztus 3-án megkez­dődött az „Ad­riai” kőolaj- vezeték ma­gyarországi szakaszának építése. A ju­goszláv Krk- szigeti Omi- saljból induló vezeték három ország olajfi­nomítójába szállít közel- keleti kőolajat. A majdnem 750 km-es jugo­szláv vezeték- rendszeren évente 24 mil­lió tonna olajat szállítanak a ju­goszláv finomítóknak. A Csurgótól Százhalombattáig épülő 190 km-es hosszúságú, 600 mm átmérőjű magyarországi sza­kaszon 10 millió tonna kőolaj áramlik a százhalombattai és a bratislavai olajfinomítók felé. A Csurgó—Kára közötti szakaszt magyar, a Kára—Százhalombatta közötti részt pedig csehszlovák vállalat építi. Százhalombattáról az olaj a Barátság I. kőolajveze­téken jut el Csehszlovákiába. ban azt hozta fel, hogy az első megoldás esetén legalább 20, de inkább még több vízlépcsőre is szükség lenne, ez pedig nem csu­pán az építési költséget drágítja meg, hanem lelassítaná a hajófor­galmat. Az ő terve szerint vi­szont elég lenne 2—3 vízlépcső is, mert ezen az útvonalon a víz természetes eséssel jutna tovább. Kecskemétet pedig egy szárnyvo­nal kapcsolná be a csatornába, ami az ottani földek öntözésének kérdését is megoldaná. Ez ugyan­is a város déli részén menne ke­resztül, ahol a szántóterület nagy része fekszik, a Homokhátságon viszont ugyanis főként szőlő- és gyümölcstermelés folyik. Ezt a tényt már akkor nyilvá­nosságra szerettem volna hozni, amikor az újságokban olvastam a Bogdánfy-féle terv elfogadásáról, de igazi elhatározást hozzászólá­som megírására a Petőfi Népé­ben nemrég közölt térképen lá­tottak váltottak ki bennem. Ügy látszik, a kiváló mérnökök gon­dolatai is találkoznak, mert ez utóbbi terv vonalvezetése szinte teljesen egyezik azzal, amit fél évszázaddal ezelőtt Pest megye tanácsházán a fiatal mérnök által a falra akasztott térképen lát­tam. Id. dr. Szarvas András Magyarország és Csehszlovákia 5—5 millió tonna kőolajat fog szállítani a vezetékeken. A jugoszláv szakasz építése 1975-ben elkezdődött, folyik az omisalji olajkikötő kiépítése is 450 ezer tonnás tankhajók foga­dásának alkalmassá tételére. A vezeték próbaüzeme 1978 végén indul meg, a menetrendszerű szállítás 1979 elején kezdődik a csővezetékeken. — TERRA — A körzetmegbi- zotti szolgálat a belügyi tevékeny­ség egyik alapve­tő ága, hiszen meghatározott körzetben önállóan látják el a hatáskörükbe utalt rendőri fel­adatokat. Kiemelt szerepüket a lakossággal való közvetlen kap­csolattartás, az ezen alapuló szé­les körű lehetőségek adják. Szer­vezői és segítői ők a helyi társa­dalmi erők mozgósításának a bű­nözés elleni harcra, a szocialista együttélés szabályainak betartá­sára. Munkájuk nehéz, felelősség- teljes, sokrétű, állandó feszültség és készenlét jellemzi mindennapi életüket. Egy ilyen körzetmegbí­zottat látogattunk meg szolgálati helyén, aki beszámolt munkájá­nak. életének tapasztalatairól. Scltvadkert, körzetmegbízotti iroda. A barátságos helyiségben Bajuszniács János rendőr főtörzs­őrmester kínál hellyel. A bemu­tatkozás formaságain gyorsan túljutottunk, s aztán válaszol. — Tizenhét esztendje vagyok rendőr, s tizennégy éve körzet­megbízott itt Soltvadkerten, a szü­lőfalumban. Csoportparancsnok vagyok, ami annyit jelent, hogy még két hivatásos, s negyvenhá­rom önkéntes rendőr tartozik hozzám. Ezen belül felelős va­gyok Felsöcsábor, Büdöstó-dűlő, s a Petőfi-tó körzetért, ám ösz- szesen 250 négyzetkilométer a te­rületem. Már ezekből az adatok­ból is kitűnik, nem könnyű a munkánk. Szerencsére önkéntes rendőreinkkel mindennap talál­kozunk, s egy éve sikerült meg­szerveznünk, hogy a hétvégeken és ünnepnapokon nappal egy, éj­szaka pedig két. önkéntes rendőr tart ügyeletet itt az irodában. Az ő feladatuk a gyors intézkedés, panasz.felvétel, ám rendkívüli esetben a hivatásos állomány riasztása. Állandó készenlétben... Soltvadkert, a megye egyik leg­gazdagabb településeként él az emberek tudatában, — ez így is van — de sok a bűncselekmény. A társadalmi tulajdon elleni cse­lekményék közül kiemelkednek a József Attila Tsz és a Szőlőskert Szakszövetkezet sérelmére elkö­vetett termény-, illetve gépalkat­rész-lopások. Meg kell itt emlí­teni az ÁFÉSZ üzleteibe való betöréseket, s a keverőüzemben a nagyobb értéket képviselő al- katrésztopásakait, s a szándékos rongálást. Ezeket a bűncselekmé­nyeket —■ tudtuk meg a rendőr főtörzsőrmestertől — főleg hely­beliek,' olyanok követik el, akik kisiparosoknál segéd- vagy beta­nított munkásként dolgoznak, s maguk is „maszekolnak”. A megyében egyik legjellem­zőbb bűncselekményt előidéző ok éppen Soltvadkerten jelentkezik. Ebben a községben szakszövet­kezeti tagok, magángazdálkodók, sok olyan idegén munkást foglal­koztatnak, akik 80—85 százaléka börtönből szabadult, vagy vala­honnan kitiltották őket. Ezek az alkalmi munkaerők egy-két hó­napig dolgoznak, majd eltűnnek. Az a veszélyes, amikor nincs munka — permetezés, nyitás, ho- rolás, szüret — ékkor történik a legtöbb vagyon elleni bűncselek­mény. Az alkalmi munkások, amíg keresetükből futja, a kocs­mában, az italboltban ülnek, s ha elfogy a pénzük: betörnek, lopnak, besurrannak. A bűncse­lekmény elkövetése után elha­gyott kunyhókban húzódnak meg, s egy-két hónap múlva — gon­dolva arra, már nem keresik őket — előjönnek. — Az ilyen apróbb bűncselek­ményeket felderíteni rendkívül nehéz, ugyanis ilyen esetekben a lakosság egy kisebb rétege aka­dályozza, nagyobbik fele viszont segíti a vizsgálatot. A bűncselek­mények felderítése 85 százalékos, tehát nem lehet okunk panaszra. Kik azok, akik akadályozzák a felderítésit? Azok akik idegen munkaerőt foglalkoztatnak. Ezek az emberek zaklatásinak veszik sűrű látogatásunkat, holott az ő érdeküket is védjük. Előfordult olyan, hogy eldugták ezeket az embereket, nehogy elvigyük. vagy eltanácsoljuk őket. A község la­kosságának nagyobb része azon­ban olyan, ha gyanús idegent fe­dez fel, jelzést ad, vagy behozza az irodába. A község melletti Petőfi-tó fő­leg idényben, vonzza a fiatalko­rúakat, köztük olyanokat is, akik fenntartásuk érdekében apróbb lopásokat követnek el. Számtalan olyan fiatalról tudnak, akik az ország másik részéből egy fillér nélkül érkeztek ide. A fiatalko­rúak által elkövetett bűncselek­mények közül csupán egyetlen példa: B. József helyi lakos és két társa — noha szüleik jómó­dúak — a kempingből különböző értéktárgyakat lopott külföldiek­től, s a motorkerékpár-parkoló­ból bukósisakokat emeltek el. Je­lenleg őrizetben vannak. Az ed­dig elmondattakból is kitűnik, milyen sokrétű a körzetmegbí­zotti feladat, de ez még nem minden. — A község 40 százaléka a nagy kiterjedésű tanyavilágban él — folytatta Bajusznács János rendőr főtörzsőrmester — s mi­után itt történik a legtöbb bűn­cselekmény, sűrűn kell végigjár- nir :k a tanyákat. Akad itt pá- lin :afőzés, testi sértés, erőszak, de olykor még emberölés is. A községen két főútvonal, az 53-as és az 54-es halad át. Ez még nem volna olyan nagy baj. ám a fa­luban hétszáz személygépkocsi, kétezer motorkerékpár, kétszáz munkagép, s magam sem tudom, hány siegédmotorkerékpár van. Az ellenőrzés, a helyszínbiztosí­tás is a mi dolgunk. Ebben az évben hatvan személyt jelentet­tünk fel ittas vezetésért — ebből van a legtöbb — s nagyon jel­lemző az elsőbbség meg nem adása, a gyorshajtás. Sajnos, eb­ben az évben már két halálos, 14 súlyos és 20 könnyű, vagy sérü­lés nélküli baleset történt. A körzetmegbízotti csoportpa­rancsnok, beosztott rendőrei, és az önkéntes rendőrök állandó ké­szenlétben vannak, hogy a lakos­sággal közösen biztosítsák a nyu­godt, békés körülményeket a rá­juk bízott körzetekben. Gémes Gábor BARÁTAINK ÉLETÉBŐL Fagytűrö kalászosok A Moszkva környéki Nyemcsi- novka Vetőmagnemesítő Állomá­son az utóbbi években a nemfe- keteföldű övezetben termeszthe­tő 12 új kalászos fajtát állítottak elő. Olyan fajtákhoz sikerült jut­ni, melyek jobban tűrik a fagyot, nagyobb termést adnak és araTás előtt nem dőlnek meg. A gazdaságok dolgozói már jól ismerik a „Moszkovszkaja—35” búzafajtát. Az ország számos, nemfeketeföldű övezetében hek­táronként 50 mázsa, igen értékes sütőipari tulajdonságokkal ren­delkező termést takarítanak be belőle. Hamar sikerült meghono­sítani e területeken az intézetben előállított „Moszkovszkaja—121” fajtát is. Sikerrel végződött az' a sok­A „Casa de las Americas” kul­turális központ 1959-ben alakult meg Havannában. A nagy hagyo­mányokkal rendelkező intézmény ma rendkívül fontos szerepet ját­szik Kuba kulturális életében. Az igazgatónő, Haydee Santamaria, harcos résztvevője volt a Kubai Forradalomnak: 1953. július 26-án fegyveresen csatlakozott a Mon- cada-laktanyát ostromló forradal­mi kommandóhoz. Haydee Santamaria felismerte, hogy a forradalom győzelme után Kuba teljesen elszigetelt helyzet­be került az amerikai kontinen­sen. Ez az elszigeteltség a kulturá­lis életre is vonatkozott. Akkor úgy érezte, hogy valamilyen for­mában nagyon sürgősen meg kell találni az utat a kulturális kap­csolatok felvételére. Ezzel a cél­lal alapította meg 18 évvel ez­előtt a Casa de las Americas-t. A Casa fokozatosan építette ki kapcsolatait a nem hivatalos la­tin-amerikai kulturális szerveze­tekkel. Tárgyalásokat folytatott könyvtárakkal, galériákkal, szim­fonikus zenekarokkal, színtársula­• Üj búzafajták vizsgálata. (Fotó: TASZSZ—N. Akimov) éves munka, amelynek célja a nemfeketeföldű övezetben ter­meszthető rozsfajta előállítása volt. Több gazdaságnak átadták kipróbálásra a „Voszhod—1” új rozsfajtát, amely a szakértők vé­leménye szerint a „Nyemcsi- novszkaja—50”-t is felülmúlja. Az új fajta nem dől meg, és egyes területeken hektáronként 70 mázsás termést hozott. Az ország gabonatermesztői a tervek szerint elérik az évi 215— 220 millió tonnás termést. Ebben igen komoly szerepük van a ve- tőmagnemesítőknek. APN—KS tokkal, kiállító csarnokokkal. Már 1959-ben kulturális versenyt hir­dettek a latin-amerikai országok között, s az első díjakat 1960-ban adták ki. Ennek a munkának eredménye­képpen a legvadabb blokád idején — amikor Kubának hivatalos kap­csolata még csak Mexikóval volt — a Casa már külföldi énekese­ket és zenészeket fogadott, akik népeik sajátos művészetét kép­viselték. Ilyenek voltak többek között a chilei Parras, az uruguayi Viglietti és az argentínai Merce­des Sósa. Ezután jöttek a festők, szobrászok és írók, az egész kon­tinensről. A Casa rendkívül fontos szere­pet játszott a latin-amerikai mű­vészek és írók tevékenységének kibontakozásában, számos írót indított útjára, s ezeknek ma ko­moly tekintélyük van Latin-Ame- rikában. A Casa további céljai között szerepel az is, hogy hidat képezzen Latin-Amerika és a szo­cialista világ kultúrája között. (BUDAPRESS—PRENSA LATI­NA) A „Casa” - Kuba kulturális hídja Néhány csepp vérből A kórházakban sorra létesül­nek az úgynevezett intenzív te­rápiás osztályok, ahol az életve­szélyes állapotban levő betegek életműködéseit műszerekkel szün­telenül figyelemmel kísérik, s esetleg mesterségesen tartják fenn. Erre akkor van szükség, ha a szervezet egyensúlya valamilyen betegség vagy műtét következté­ben felborul, és zavarok lépnek fel például a légzésben, az anyag­cserében, a vérnyomásszabályo­zásban, a vizeletkiválasztásban, a szervezet folyadékháztartásában. Ilyenkor kell beavatkoznia az orvosnak. A beavatkozás azon­ban csak akkor hatásos, ha a be­teg pontosan azt kapja, amire pillanatnyilag éppen szüksége van. Előfordulhat, hogy a lélegezte­tő gépet a kelleténél gyorsabb működésre állítják be/s a sza­pora légzés miatt a beteg túl sok széndioxidot lélegez ki, ha viszont lassúra állítják a gépet, akkor kevés széndioxidot bocsát ki magából. Ilyenkor a vér sok • Vérvizsgáló berendezés a szó­fiai új szülészeti klinikán. savat veszít, és emiatt lúgossá válik, vagy sok szénsav marad benne, és így a szervezet „meg- savanyodik”. Ezért a legrövidebb időn belül meg kell határoznia a vér sav— lúg viszonyait. Ezt a rendkívül fontos feladatot csak nemrégiben sikerült megoldani: a készülék gyorsan, félautomatikusan végzi el a vér vizsgálatát. Az eljárás roppant egyszerű. A vizsgálathoz szükséges vért a beteg ujjhegyé­ből vagy fülcimpájából veszik, s olyan kevés vér elegendő hozzá, hogy bármilyen súlyos állapot­ban levő betegen is el lehet vé­gezni a vizsgálatot. A néhány csepp vért hajszálvékony üveg­csövecskékbe futtatják. így kerül a vér a készülékbe, amely elvégzi a szükséges méréseket. A vizsgá­latnak a szülészeti osztályokon az újszülöttek ápolásában is nagy jelentősége van.

Next

/
Thumbnails
Contents