Petőfi Népe, 1977. augusztus (32. évfolyam, 180-204. szám)
1977-08-19 / 195. szám
^ ® PETŐFI NÉPE • 1977. augusztus 19. Bővítik a választékot, javítják a minőséget 6 ezer pár női csizma Kiskunmajsáról Az otthon közelségében Csak a csizma szára műanyag A második félévben már a télre való felkészülés jegyében női csizmákat gyártanak a Kiskun - majsai Cipész Szövetkezetben, naponta 520 párat. Az év végéig 60 ezer pár női lábbelit szállíta- nak a kereskedelemnek, piros, fehér, fekete és barna színben. Mint az elnök elmondta, visszatértek a majsainak nevezett csizma készítéséhez. Műanyagból csak a csizmák szárát gyártják — fényes olasz gipsi műbőrből —, a fejük valódi bőrből készül, s ezzel fontos egészségügyi kívánalomnak tesznek eleget. A kereskedelmi vállalatok kétszer annyi női csizmát rendeltek volna Kiskunmajsáról, mint amennyi előállításához elegendő a kapacitás. ■ '*■' Hegyes Ferenc szerint a szövetkezet célja a termékek kis« ipari jellegének megőrzése, á nem a mennyiség növelése, hg* nem a minőség jat^itása és a választék bővítéísp. A majsai cslr* mákkal importárut szorítanak ki a hazai piacról. Jövőre 75 modell A modellkészítő részleg már jövő esztendőre készül, körűibe* lül 75 modellel, melyek közt alajj esony és középmagas sarkú női szandálok is szép számmal talál* hatók. Ezekkel a termékekkel a2 idősebb korosztály igényeit akar- ják kielégíteni. időm. Most is két anyakocánk, több malacunk és hízónk van. Kell a pénz, mert a lakáson kívül is sok minden hiányzik háztartásunkból. Nemrégiben vásároltunk gáztűzhelyet, hűtőszekrényt, a tavaszon pedig új bútort szeretnénk a szobába. Reméljük sikerül. Kovács Ferencnének —, akit nagymosásban találtunk — és családjának már kellemesebb gondjai vannak. Nekik elérhető közelségbe került az új lakás, a szükséges összeget régen befizették, amihez az OTP-től 120 ezer forint támogatást kaptak. — Nagyon várjuk a napot a férjemmel együtt —, aki a gazdaság traktorosa —, amikor beköltözhetünk az új otthonunkba. Tíz évé, hogy itt lakunk, így mi vagyunk a legrégibb „bútordarabok”, ahogy errefelé mondani szokták. Horgasi Istvánéknól szintén csak a háziasszonyt találtuk otthon. Férje, aki nemsokára nyugdíjba megy a földeken dolgozott valamerre. Az ő lakásukat már nem veri fel hangos gyermekzsivaj, a család felnőtt, mind elmentek. Utánuk szertefoszlott a ítmény, hogy Horgasiék valaha is új otthonba költözhetnek. — Nekünk már csak az emlékek maradtak — mondja Horgasi néni. — Nemrégiben kaptam egy képeslapot Kiskőrösről az édesanyám küldte. Néha írnak a gyerekek is, aztán hol egyik, hol másik toppan be. Ilyenkor oldódik a hangulat. Beltetörődtünk, hogy ebben a lakásban éljük le életünket, újra nincs pénzünk, de igyekeztünk barátságosabbá varázsolni a régit. B. Z, Városföld kis falu, közel Kecskeméthez. Fő utcája a többi alföldi községéhez hasonló, valamin mégis megakad az idegen tekintete. Amint befordul az 5-ös számú főútvonalról, a falu szélén modern, emeletes házakat 'talál. Minket nem ez vonzott, fotóriporter kollégámmal együtt az iránt érdeklődtünk, hogyan élnek a helyi állami gazdaság dolgozói a munkásszállásokon. Erre Bán István kerületvezető adta meg a választ. — Sehogy! Ha valakinek szállásra van szüksége, jöjjön ide dolgozni, itt bőven van üres ágy. A több mint húsz éve épült két, égyenként hatszobás munkásszállásból csak az egyiket használjuk. Szükséglakásokká alakítottuk át. A másikban vendégmunkásokat fogadunk, a tavaszi és az őszi csúcsmunkák időszakában — mondja a kerületvezető. — Miért nincs már szükség a szállásokra? — A hatvanas évek közepén többen megváltak a gazdaságtól az iparba mentek dolgozni. Aki maradt, saját házat épített vagy a gazdaság segítségével épült lakásba költözött. Ezért zártuk be a munkásszállást; de mivel sok fiatalnak nem volt lakása, úgy határoztunk, hogy az egyiket átalakítjuk erre a célra. Addig lakhatnak benne a dolgozók, amig Össze nem gyűjtik a pénzt, hogy másikat vásároljanak. — Ezt szeretnénk mi is — veszi át a szót Huszár Istvánná lakó, aki vödörrel a kezében akkor tért vissza a sertések etetéséből. — Három éve, hogy ideköltöztünk, vagyis én jöttem a kél gyerekemmel együtt Kisszállásról, miután a második férjemmel összeházasodtunk. Azóta szaporodott a család, szűknek bizonyul a lakás. Spórolunk, hogy összejöjjön a „beugró” egy szebb, tagasabb komfortosabb otthonra. Az egykori munkásszállás előtt konyhakerti növények virulnak, a kertek végében pedig sertésólak húzódnak meg szerényen. Jó néhány malac nőtt már hízóvá bennük. — Mivel én háztartásbeli vagyok — folytatja a fiatalasszony — sertések nevelésére is jut • Kovács Ferencné, akit nagymosásban találtunk. • — Anyu, addig úgysem hagyok nyugtot, amíg meg nem kóstoltam a mii ebédet — nyág- gatja a kétéves Istvánka édesanyját, Huszár Istvánnét. • Horgasi Istvánná Kiskőrösről kapott képeslapot. (Tóth Sándor felvételei.) A Kiskunmajsai Cipész Szövetkezet gon* dokkal küzdött a múlt esztendőben, ezért a termelés korábbi gyors fejlődése lelassult. Erre az esztendőre azt tervezte a szövetkeze* ti közösség, hogy pótolja a fejlődésbeli lemaradást, s ezért a tavalyi árbevételnél 31,6 százalékkal magasabbra emelte az előirányzatot. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére pedig löt* ajánlották, hogy a tervet már november vé* gére teljesítik. Konyhafelszerelósi cikkek bemutatója Kecskeméten a LAKÁSFELSZERELÉSEK ÁRUHÁZÁBAN (Kada E. u. 5—7. Telefon: 13-419) és Kiskunhalason a (#> HALASI ÁRUHÁZÁBAN (Lenin tér 1. Telefon: 520) A robotgépek, finomacéláruk, kávéfőzők, stb. bemutatója augusztus 19—27-ig tart. Naponta Midipress kávéfőzőn főzési bemutató és kóstoló. VÁRJUK KEDVES VÁSÁRLÓINK LÁTOGATÁSÁT! 1105 Mindnyájan ellenőrizhetjük önmagunkban: mi jut eszünkbe a „gazdálkodás” szó hallatára. Alighanem csupa millió meg milliárd — amit köznapi, olvasói nézőpontbói soknak, vagy kevésnek minősíteni sem könnyű —, csupa bonyolult fogalom: a beruházás, az értékesítés, az export és társai... De mi a helye a szélesen hömpölygő gazdasági folyamatokban a soknullás számok özönében az egyénnek; jut-e egyáltalán hely itt számára? • Sok látszat és nem kevés tév- hiedelem utalja a kizárólagos magánügyek sorába mindennapos kapcsolatainkat a gazdálkodással. Első látszatra valóban már-már a Szerelmi vallomás személyességével rokonítható a bolti pultnál előadott vásárlói kérelem, annak a döntésnek a magánjellegéről, nem is szólva, hogy egyáltalán elkölt- jük-e pénzünket, vagy inkább OTP-számlánkat gyarapítjuk. A látszatokat —, s bevezetőül ez a csekély önbírálat sem felesleges —, a tájékoztatás, tehát a sajtó, a televízió bizonyos sajátos szóhasználata is fölerősíti. Ki ne hallotta Volna a nyilatkozó kereskedelmi Illetékest, aki nem arról beszél, hogy áruját eladja, hanem, hogy a lakosságot „ellátja”, sőt: „gondoskodik” az áruellátásról... Innen pedig már egyenes út vezet az egyén gazdasági szerepét torzító látszatok társadalmi-ter- tnelési okaihoz. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a hiánygazdálkodás, R túlzottan központosított gazdaságirányítás egy egész történelmi korszakban szükségképp állította elő azt a nézetrendszert, amelyben nem jutott hely a személyes gazdasági döntéseknek. Hogyan is jutott volna, ha — mondjuk — a kabátvásárlás intézményesen azt jelentette, hogy jut-e mindenkinek lódenkabát? Maradjunk is példánknál: a ruházati forgalomnál, amely kitűnően szemlélteti az egyéni gazdasági döntések teljességgel megváltozott szerepét. Nos, a ruházati forgalom most már tartósan elmarad a tervezettől: a kiskereskedelem ruházati eladásai, folyó áron, 1976-ban 1 százalékkal, az idén májusig pedig az előző éy azonos időszakához képest, a tervezett 6,6 helyett 4,8 százalékkal nőttek. Gyorsan tegyük hozzá: á folyó ár megjelölés ebben az esetben azt jelenti, hogy az áremelkedéseket figyelembe véve a ruházati forgalom valóban nem nőtt, hanem csökkent. Vagyis: a lakosság —az adott árakon és választéki összetételben — nem hajlandó az értékesítési tervet teljesíteni. Más szóval: a lehetséges vásárlók közül sokan úgy döntöttek, hogy köszönik szépen, ezt nem kérik ... Talán mondani sem kell, hogy ez a döntés valójában széles népgazdasági hatáshullámzást kelt, hiszen befolyásolja az iparág kapacitáskihasználását, nyereségét, anyaggazdálkodását. Azt pedig végképp felesleges hozzátenni, mennyire ódon, már-már nevetséges, ha ilyen körülmények között a ruházati cég igazgatója azt nyilatkozza, hogy ellát bennünket és gondoskodik rólunk, ahelyett, hogy — szives elnézésünket kérve — jelezné: mit akar tenni, hogy értékesíthessen. • Ez a mi képzeletbeli igazgatónk azonban korántsem áll egyedül nézeteivel. A világ közgazdaság! szakirodaimában — és a gazdálkodás gyakorlatában — megoszlanak a nézetek az egyén döntési szerepéről, lehetőségéről. Bármily különösen hangzik: a tőkés monopóliumok modern gya- .korlata voltaképpen az iménti igazgatói állásponttal rokonítható. J. K. Galőraith, a kapitalizmus raffinóltan okos védelmével világhírűvé vált amerikai közgazdász sokrétűen ábrázolja azt a folyamatot, ahogyan a monopóliumok megtervezik, természetesen a fogyasztói beleszólás teljes mellőzésével, mit állítanak elő öt-tíz év múlva, gondoskodván arról is, hogy reklámmal, a termék presztízs-rangra emelésével, a vásárló — ha tetszik neki, ha nem ■— föltétlenül megvegye azt. Másfelől pedig, a nyugati közgazdasági elméletben mindmáig érvényesül e nézetek ellenkezője is: az odaát hagy hatású, úgynevezett határha- szon-elmélet — túl végletességgel — kizárólag a személyes döntésekből, a szubjektív haszonérzésből kiindulva próbálja ábrázolni a gazdaságot. • Nálunk a tervezett-szabályozott piaci hatások érvényesülnek a gazdálkodásban, ami azt jelenti, hogy az országos tervek Végrehajtása közepette messzemenően számolnunk kell az egyéni igényekkel, döntésekkel. A gyakorlatban ez bonyolult folyamatot jelent, mivel a személyes —'de tömeges — gazdasági döntések egész sor ponton meghatározóak. Példánkban utaltunk már a fogyasztói keresletre, mint e döntési folyamat lényeges mozzanatára; ide sorolhatók a lakosság megtakarításai, továbbá: a divatigények, s bizonyos megrögződött — például étkezési, szórakozási stb.,— szokások, Ez utóbbiak nyomban jelzik azt is, hogy a személyes gazdasági döntéseket, illetve az országos, népgazdasági terveket, prognózisokat korántsem valamilyen merev és hajlíthatatlan kapcsolat- rendszer fűzi össze. Ellenkezőleg: kétoldalú és szüntelen kölcsönhatás érvényesük itt • A vásárlói, fogyasztói szokások sorában, nem kevés akad, amelyet — az igénykielégítés mellett — változtatni, korszerűsíteni kell; elég csupán bizonyos egészségtelen étkezési szokásokra utalni. A kölcsönhatás másik oldala pedig, hogy az egyéni gazdasági döntéseket tanulmányozva-mérlé- gelve célszerű mindig pontosítani és módosítani a terveket is. T. A. Hegyes Ferenc, a majsai szövetkezet elnöke arról tájékoztatott, hogy az első félévben elérték a kitűzött célt, a 12,7 millió forintos árbevételt. A hagyományokhoz hívén női szandálokat gyártóttá k az év első szakaszában, napi 500—600 párat. A tervezett ütemben terméítek. ami többek közt a vezetés megerősítésének vólt köszönhető. A tagság mégsem lehet egészen elégedett a hathónapi eredménnyel. Az történt ugyanis*, hogy még az elmúlt évben előállított termékekre tetemes fogyasztói reklamáció érkezett, ami elvitte a szépnek mondható nyereség nagy részét. Akik visszaélnek a kereskedelem előzékenységével technológiánk jó • Készülnek a női csizmák a majsai szövetkezet tüzödcjében. — A mékeink a terelső osztályúak, a fogyasztók is jónak találják őket, hiszen megvásárolják — mondta et a kollektíva gondjaival kapcsolatosan Hegyes Ferenc. — Nem hisszük, hogy minden egyes pár lábbelink abszolút hibátlan, de a többszörös meózás és a szakmai tudásunk alapján biztosak vagyunk benne, hogy a hi- básodási arány hamis képet ad az árunkról. Ennek pedig nem más az oka, minthogy a fogyasztók visszaélnek azzal, hogy hat hónapon belül reklamálni lehet az áruházakban a lábbeli hibája miatt. Nos, aki például októberben megvásárol egy pár női csizmát, február végén egy kis „ügyességgel” visszaviheti a boltba, s ott a saját kezűleg csinált hibával vissza is veszik tőle. Ingyen kítelelt az illető a csizmában. Kérni fogjuk a Népi Ellenőrzés vizsgálatát az általunk a kereskedelemnek átadott cipőárukra, és arra is, hogy milyen állapotú termékeket fogad vlsz- sza a kereskedelem a fogyasztótól. • Lakatos Tamásné technológus a méretes részlegben gyártott arany és ezüst formatalpas atkáim! női szandálokat mutatja be. (Méhes! Éva (elvételei.) üres ágyak a szálláson. • Hegyes Ferenc bemutatja a jövő évi modelleket.
