Petőfi Népe, 1977. augusztus (32. évfolyam, 180-204. szám)
1977-08-18 / 194. szám
1977. augusztus 18. 9 PETŐFI NÉPÉ 9 5 AZ OKTÓBERI SZOCIALISTA FORRADALOM ÉVFORDULÓJÁNAK TISZTELETÉRE Hétvégi program Szegeden Akik szombaton, vasárnap a Tisza-parti városba, Szegedre utaznak, azoknak néhány javaslattal szolgálunk, hogy az ünnepi heteket befejező programok közül elsősorban melyeken érdemes részt venni, mit célszerű megnézni Szegeden? Mindkét hétvégi napon, szombat és vasárnap este a Dóm előtti téren Strauss daljátékát, a Cigánybárót láthatja a közönség. Augusztus 21-ig tart nyitva a Móra Ferenc Múzeum Horváth Mihály utcai képtárában megrendezett XVIII. Szegedi Nyári Tárlat. Nagy élményt nyújt Kígyós Sándor szobrászművész tárlata az újszegedi November 7. Művelődési Központban. A Kárász utca elején levő Gulácsy Lajos-terem- ben Süvegjártó Mária keramikus- művész kiállítását láthatják az érdeklődők. Érdemes felkeresni a színházzal szemben levő Bartók Béla Művelődési Központot, amely a Fotóklub 13. szegedi'szalonjának adott otthont. Az idén az ország 35 fotóklubjának és körének tagjai neveztek a Szegedi Ünnepi Hetek alatt már hagyományosan megrendezésre kerülő tárlatra, amelyen, mint arról már beszámoltunk, a Duna Fotóklub tisz- teletdíjat kapott. A népi iparművészet iránt érdeklődőknek bizonyára élményt nyújt Mónus Sándor iparművész fazekasmunkáiból a Juhász Gyula Művelődési Központban rendezett kiállítás. A hír melletti Somogyi Könyvtár helyiségében természettudományi kutatásokkal, ezek alkalmazásával ismerkedhetnek meg az érdeklődők. T. L. Hogyan fedezték fel a Mars ,,csatornáit” A tekerőlant mestere mmsms® Valóságos ezermester. Egy nagykésből, egy kis fűrészből és gyaluból áll a szerszámkészlete, ehhez adja kifogyhatatlan leleményét. Készít gitárt is, valamint kisbőgőt és nagybőgőt, nem is egyet. Hegedűt sosem. Ahhoz nem mer hozzányúlni. A konyhaszekrény tetején hatalmas bőgő domborodik. Ezen dolgozott egész télen. — Jaj, a lábat nem is mutattam még — hívja fel figyelmemet a hangszer ékességére. — Hetekig szúrkáltam a fát, amíg megkapta ezt a csavarvonalat, mert ha fúrja az ember, csak elhasad. Minden bicskával van kivágva, a lyukakat pedig kiégetem. A húrokat is én csinálom, sőt van egy találmányom is, a bőrvonó. Ugyanúgy lehet játszani vele, mint a szőrrel. — Nem kapni talán lószőrt? Széttárja a karját. — Megettük a lovakat. Azok is kimentek a divatból. És ezek a hangszerek? — A múltkor jött valaki és tízezer forintot ígért a bőgőért. Azt mondtam, nekem nem volna szívem ennyit kérni érte, inkább megtartom. Az unokáimra hagyom mindet, ők majd eldöntik, hogy mire használják. — A családban más is ért a zenéhez? — A gyerekeim már zeneiskolába jártak. Az egyik fiam szobafestő, a másik az állami biztosítónál olyan hogyan is nevezzem? Bandagazda? Hogy is mondják ezt ma? — Csoportvezető? — Az hát. Az/ egyik nagybőgőzik, a másik / hegedül. Javasoltam, hogy muzsikáljunk egyszer együtt. Vagyis hogy én te- kerőznék, de népi vállalkoztak rá. Nincsenek oda ezért a hangszerért. Az unokám az más, ő ebben értékmentést lát és nagyon sokra tartja a kézimunkát, ö pártol és biztat engem, ennek nagyon örülök. A muzsikp tölti ki az életét. Hangszereket teremt aprólékos gonddal, makacs szenvedéllyel. Ettől van értelme az életének. Attól szép, hogy olykor játszik is rajtuk. Hegedülget, saját magának és a szomszédoknak. Most nekünk is. Állához emeli a hegedűt, mint hajdanában, amikor még nem remegett a keze és a rosszkedvet, a világból is képes lett voína kimuzsikálni. „Sír a hegedű^ négy húrja” — énekli. És mosolyog hozzá, most is!... y Vadas Zsuzsa Furcsa hangszer. Recseg-ro- pog. Inkább ijesztő a hangja, mint szórakoztató. — Tetszett hallani kanári madarat, és varnyút? — érdeklődik hamiskásan Hidegh Imre — ami a kettő között van, az a te- kerőlant. Ennek ez az aromája. Ahhoz, hogy élvezni lehessen, klarinét kell hozzá, vagy hegedű. Kísérőhangszer, illetve csak volt. Ilyen, mint az enyém talán nincs is több. Az eredetijét 70 évvel ezelőtt láttam Alpár mellett, egy parasztembernél. Mindig odaültem mellé és figyeltem/ Tíz-tizenkét éves lehettem, amikor az első tekerőlantot csináltam, papondekliból. Sajnos, életemben sose tekerőztem, apám nem engedte, hogy ezzel a „kó- dis szerszámmal” játsszam, inkább hegedülni taníttatott. A sokáig száműzött tekerőlant nyiszáló hangja, most háborítatlanul betölti a parányi kecskeméti udvart. A szomszédokat nem zavarja Imre bácsi különleges szenvedélye, sőt segítenek hozzáférni a kincsekhez, mert a szoba-konyhás lakásban nagy a felfordulás. A legrosszabbkor jöttünk, festés előtt. A házigazda így az udvaron tart bemutatót, és még egy kis szabadtéri koncertet is rögtönöz. — Az eredeti szakmám: szobafestő és mázoló — meséli rendezgetés közben —, de fiatal koromban olyan világ volt, hogy mi iparosok is ínségmunkára jártunk. Valamiből élni kellett, így lettem prímás. Most már öreg vagyok ehhez, az idén leszek 82 esztendős. — Igazán nem látszik!... — Mert most nőttek ki a fogaim — villantja ránk vadonatúj fogsorát. A humorát sem kezdte ki az idő. Nyilván, ebben az is közrejátszik, hogy idős korára megtalálta a neki legtet- szőbb elfoglaltságot. A hangszerkészítést. — A két tekerőlantot képzelet után csináltam meg, a saját kezemmel. Az eredetieket régen lakodalmakban, nagyobb mulatságokon használták, ezen a környéken. Attól tartottam, hogy nyu- muk sem marad, úgy eltűntek. Ezeket emlékeztetőnek szántam, amíg élek nem is akarok megválni tőlük. — Mi ez a gyógyszeresdoboz a húrok közé szorítva? — Az üti a kontrát, ez a csörgő a bőgőt. Ezt a köcöllőt — húrtartót — két napig fűrészeltem egy szarvasmarha lábszárcsontjából. És nézze meg ennek a gitárnak a pengetőjét. Ökörszaru. Ilyen vékonyra elkapar- gattam, üveggel. S el nem törik, se meg nem reped. Ilyet nem lehet kapni pénzért sem. 9 Hidegh Imre élete összefonódott a magakészítette hangszerekkel. (Fényképezte: Radő Gyula.) Filmek szocialista brigádoknak • Kecskeméten a város szocialista brigádtagsága számára szovjet filmekből álló sorozatot szerveztek. A bérletet záró utolsó alkotás szeptemberben Matfm Gorkij Makar Csudra című nevezetes elbeszélése nyomán készült „A cigánytábor az égbe megy” című film lesz. Igaz-e, hogy a nyári hónapok alkalmatlanok a közművelődési munkára?... Az az igazság, hogy erre a kérdésre csak kevesen adnak tagadó választ, és csekély azoknak az intézményeknek a száma, ahol számszerű eredményekkel is be tudják bizonyítani, hogy megfelelő szervezéssel, jó előkészítéssel, s az igényekhez alkalmazkodó programokkal sokakat meg tudnak nyerni a vakáció alatti kulturálódás ügyé- , nek is. / A Megyei Moziüzemi Vállalat/ ezek közé az intézmények közé tartozik; a filmszínházak látogatói adatai nyáron sem mutataak csökkenést. A kecskeméti Áapád moziban pedig azt bizonyítjuk be, hogy nemcsak a tartalmatlan, csupán a puszta szórakoztatást célzó alkotásoknak akad közönsége. A nyári munkásművelődési programok keretében az Októberi Szocialista Forradalom közeledő 60. évfordulójának tiszteletére sikerrel szerveztek filmsorozatot a kecskeméti üzemek dolgozói számára. Mindennek alapja a jó előkészítés. Ennek az elvnek megfelelően az első feladat az üzemi, vállalati kultúrfelelősök megnyerése volt. A nyár elején a Tudomány és Technika Házában megtartott beszélgetésen közösen választották ki a sorozat egyes filmjeit. A döntést megelőzően levetítették a javasolt filmalkotásokat népszerűsítő rövid „előzetes” tekercseket. Ily módon valóságos közvéleménykutatások nyomán jelölték ki az igényeknek és a kívánalmaknak leginkább megfelelő műveket; a kéthetente azonos időben műsorra kerülő öt szovjet filmalkotást. Az eljárás helyességét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy sikerült egyeztetni a kívánalmakat és az elképzeléseket, s ennek következményeként összesen hatszázötven „szocialista brigád bérletet” vásároltak meg. A sorozat június közepén a Kard és kereszt című filmmel kezdődött és szeptemberben A cigánytábor az égbe megy című alkotással fejeződik be. Levetítették már a Felragyog tiszta szép fényű csillag-ot, az Anna Kareninát, s jövő héten az Emlékezz a nevedre! című film következik. Az eladott bérletek, s a nézőtéren ténylegesen helyet foglalók aránya mindig igazolja a tömeges szervezések valódi sikerét. Nos hát, az Árpád moziban az eddigi vetítések alkalmával nézőtéri székek több mint nyolcvan százalékán valóban helyet foglaltak azok, akiknek a filmeket szánták: a városi szocialista brigádok tagjai. P. M. Az alpári véres pünkösd elfelejtett története A kecskeméti huszárszázad 1897. pünkösd másnapján teljes harci készültségben robogott a Tisza felé. A hosszan elnyúló menetoszlop parancsnoka egyre gyorsabb vágtára késztette lovát: napszállta előtt Alpárra kell érkezniük. 1877-BEN a híres „Vörös Bolygó”, vagyis a Mars a Föld közelébe került. Távolsága ekkor kevesebb volt 60 millió kilométernél, így kitűnő alkalom nyílt arra, hogy felszínét már közepes méretű teleszkópokkal is jól megfigyelhessék. Egy olasz csillagász, G. Schiaparelli 21 centiméter átmérőjű távcsövével kezdett hozzá dz égitest felületének alaposai)p vizsgálatához és csakhamar világszenzációt jelentő híradással lepte meg a tudósokat. Schiaparelli azt állította ugyanis, hogy a Mars felszínét keresztül-kasul behálózzák azok a különféle egyenes és enyhén hajló ív mentén futó, furcsa vonalak, amelyeket ő „csatornák”-nak nevezett el. Egy-egy alkalommal csupán két-három ilyen képződményt sikerült észlelnie, de a több hónapon át tartó megfigyelések eredményeit végül meglehetősen részletes térképet készített az égitestről, s ezen már száznál több „csatorna” volt látható. SCHIAPARELLI kezdetben — helyesen — úgy vélte, hogy ezek a képződmények természetalkotta tereptárgyak, nem pedig mesterséges eredetűek. Az újságok azonban meglehetősen elferdítve hozták nyilvánosságra az érdekes felfedezést és úgy állították, hogy Schiaparelli bizonyítékokat talált a marsbeli, értelmes lények létezésére, hiszen mesterségesen létesített csatornákat látott. Ezeknek célja — állították az újságok — az, hogy a Mars vízben szegény, egyenlítői övezetébe vizet juttassanak el a pólusokról (az északi és déli sark fehéres színű hó- és jégmezőiről). Schiaparelli eleinte tiltakozott szavai félremagyarázása ellen — később azonban maga is annak a véleményének adott hangot, hogy a „csatornák” létezése — talán — így is magyarázható. MAI ISMERETEINK szerint csakugyan léteznek olyan képződmények a bolygón — például kráterláncok, egyenes vagy íves gerincek, valamint széles völgyek és szakadékok —, amelyek a Földről nézve csatornaszerű képet mutatnak. De ezek az alakzatok mind a természet művei. Napjainkban már biztosan tudjuk, hogy a Marson nem léteznek értelmes, tudatos alkotó munkára alkalmas élőlények, akik csatornákat építhetnének. Hogy egyáltalán lehetséges-e bármiféle, kezdetleges élet is a Vörös Bolygón, ma még nem tudjuk. A múlt évben végrehajtott Viking marsürhajó-kísérletek biológiai kutatásainak eredményei nem bizonyították, de nem is cáfolták az ottani élet lehetőségét. ERDEMES megemlíteni, hogy szintén éppen egy évszázaddal ezelőtt fedezte fel Asaph Hall amerikai tudós — eredeti foglalkozását illetően ácsmester — a Mars két kicsiny holdját, a Pho- bost és Deimost. Ezeknek létezéséről korábban biztosat senki sem tudott, de két író, Swift és Voltaire, is feltételezte létezésüket. E holdak apró voltuk miatt a Naprendszer legnehezebben megfigyelhető égitestjei közé tartoznak. H. P. így s^ólt a parancs! Katonai szekereken, innen-on- nan kunyerált kocsikon nyolcvan gyalogos sietett Félegyházáról, a Tisza menti faluba. Mielőtt indultak kiosztották az élest. Komoran figyelték az utat a tisztek. Az ősi faluiba igyekezett a kecskeméti törvényszék egyik bírája, oda tartott a félegyházi főszolgabíró. Mi történt Alpáron? Gyűlés a vasútállomás ügyében A fölkelt nép megostromolta a községházát. Az elkeseredett emberek megelégelték jegyző ura- mék túlkapásait, a nyomorúságos béreket, változást akartak. A Kecskeméti Lapok 1897. június tizenkilencedik! számában számol be az eseményekről. „A nép egy része a jegyző szigorúsága ellen ingerelve a vasútállomás ügyében tartott szenvedélyes gyűlést arra használta föl, hogy a jegyzőt megtámadván, kőzáporral hivatalába visszaszorította. A jegyzőt és vele a községházát az a két csendőr mentette meg, akik halálmegvetéssel védelmezték a feldühödött nép ellen a bejáratot mindaddig, míg a kecskeméti csendőrség meg nem érkezett, mire a nép megfutamodva lakóházaiba rejtőzött. Mire a huszár- ság megérkezett már minden csendben volt, úgy, hogy a kecskeméti törvényszék vizsgálóbírója és az ügyész,a vizsgálatot azonnal megindíthatták. A zendülésnek több áldozata van. Sza- lontainét, egy 58 éves nőt éppen akkor találta főbe a csendőrgolyó, midőn kötőjét kővel telerakva izgatta a férfiakat. A csendőrség mintegy 14 lövést tett és 40 sebesülést okozott.” Az ügyről soha többé nem esett szó a kecskeméti sajtóban! Véres pünkösd A szomszédos Félegyházán is csak az egyik újság, a Félegyházi Hírlap tudósította olvasóit június tizenharmadikán megjelent számában „Véres pünkösd Alpáron” címmel. Szerzője az uralkodó osztály szemszögéből ismerteti az eseményeket, de az irányzatos beállítás ellenére sejthetők a valódi ökok. A Szolnok—félegyiházi vasút építése során meg kellett határozni az alpári állomás helyét. A lakosok szerették volna, ha a faluban építik fel az indóházat. Az államvasutak 30 ezer frt-t kértek a kitérőért. Az elöljáróság úgy döntött, hogy pótadóként szedi össze a hatalmas summát, megadóztatják a püspöki földeket, erdőket is. Amennyiben a felsőbb szervek elutasítják a pótadót, elállnak a kéréstől, a község egymaga nem bírja a terheket! Jól gondolták! A megye elutasította a javaslatot, mentesítette a püspökséget a pótadó alól. A jegyző azonban elhallgattatta a talán éppen általa sugalmazott döntést. (Jó embere volt a püspökségnek.) Egyéni érdekei is azt kívánták, hogy a falu közepén épüljön föl az állomás, mert így drága pénzen értékesíthette volna az útvonalba eső házát. A történet meglehetősen bonyolult, nincs helyünk valameny- nyi fordulatára. A lényeg az, hogy kitudódott a jegyző úr kétszínűsége, mesterkedése, összehívatták a közgyűlést az ügy tisztázására, a továbbiak eldöntésére. A bíró érezte a bajt, két csendőrt rendelt az ülésre. Hiába, s hasztalan ígért fűt-fát Mi- hálovits jegyző, nem feledtethette korábbi aljasságait, durvaságait. A nép sikkasztónak tartotta. A községházát körülvette a nép, megkezdődött az ostrom. A bíró egy óvatlan pillanatban a padlásra menekült, a püspöki birtokok számadója, a jegyző és a vasúttársaság mérnöke egy viszonylag védett szobában húzódott meg. A községháza ostroma Az ajtóban lövésre kész puskával néztek farkasszemet a tömeggel a csendőrök. Állítólag egy kő eltalálta valamelyiküket. A hivatalos jelentések szerint ezután tüzeltek. Megintcsak a jegyzőkönyv szerint 14—16 lövést adtak a népre. Jajgató sebesültek borították pillanatok alatt a térséget és holtan esett össze az idős Szalontainé. A községházát tégladarabokkal, kövekkel bombázó tömeg átmenetileg visszahúzódott, de csakhamar újra tömörült. A vérengzés olaj volt a tűzre. A jegyző felesége értesítette a főszolgabírót, egy hivatalos személy á kecskeméti karhatalmat. A délután négy órakor, a harc hatodik órájában érkező csendőrraj is nagy üggyel-toajjal védelmezte a községházát. „A lakosság még a katonaság beérkezte után is tüntető kedvében volt. Nevezetesen, amikor már dobszóval is kihirdették, hogy az utcán való ácsorgástól mindenki eltiltatik a községháza melletti térre nyíló utcák végén időnként csoportokban jelentek meg a zavargók, úgy, hogy a tüntetők közül többeket letartóztatott Németh Béla százados, aki erős őrjáratokat küldött ki a község különböző részeibe.” „gyökeret vert a szocializmus” Nyolcvan év távlatából is nyilvánvaló, hogy a vasútállomás ügye csak az elégedetlenséget fel. lobbantó szikra lehetett. A Félegyházi Hírlap riportere jól látta a valódi okokat. .. A kis faluban gyökeret vert a szocializmus. Ugyanis a vasút munkálataira szentesi és csongrádi munkásokat hozattak, akik az alpári munkások között lázító iratokat, könyveket osztottak szét. A múlt héten volt egy titkos gyűlésük, melynek tudomására jutott a jegyző. Magát az elnöklő földmívest le is tartóztatta és állítólag úgy elverette, hogy most is ágyban fekvő beteg. Tulajdonképpen a nép legalja csinálta a zavargást, mert esti hat óráig a nyomozás után egyetlen tisztességes, vagyonosabb községi polgárt sem tartóztattak le. Tudvalevőleg az alpári lakosság szegény, földbirtoka nincs, s a váci püspöknek a bérlője.... Az asszonyok úgy tüzelték egymást, hogy míg mi naponként 60 krajcárért dolgozunk, a községi jegyző... mindent összeszed. A nép kissé nyugodtabb, de még forrong.” Akkoriban egy kocsmai pofonról hetekig cikkeztek a lapok. Az alpári zendülésről többé egy szó sem esett. Csupán egy eldugott kis hír tudatta, hogy a községben új bírót és jegyzőt választottak. Forrongás a falvakban Eddig hiába kerestem az ügyre vonatkozó közigazgatási, bírósági iratokat. Bizalmasan kezelhették ezeket. Feltehetően azonnal elrendelték a kivételes állapotot, mert erősen féltek a zendülés továbbterjedésétől. A millenniumi álbéke eltűnt, elemi erővel robbant ki több helyen az elégedetlenség. Alpáron kívül még öt faluban irtották a népet. Sztrájkok mutatták a munkásság harci kedvét. A nyár elején megkezdődött az első országos aratósztrájk. A mai Bács- Klskun megye területén is öntudatos, bátor kétkeziek követelték az emberségesebb életet. Részsikerrel járt a halasiak mozgalma, kevesebb eredményt hoztak a Duna menti községek szegényeinek harcai. Csendőrök, katonák strázsáltá'k a falvakban. A megriadt minisztertanács a közös hadseregtől, a királytól kért segítséget a magyar nép megfékezésére. Felemelték a csendőrség létszámát. A Szociáldemokrata Párt vezetői a választójogi harcok szűk medrébe igyekeztek terelni a forradalmi indulatokat és csupán „Európa művelt nemzeteihez” intézett felhívással, nyílt levéllel próbálták jobb belátásra bírni a Bánffy-érát. „Meddig akarja a vidéken a népet agyonlövetni?” Az alpári agrárszocialista megmozdulás haladó hagyományaink javához tartozik. Adassék tisztelet a vérüket hullatóknak, a bátor merőknek. A nagyobb darab mézzel folyó Kánaánnak hazudott Alföld szívében. Heltal Nándor
