Petőfi Népe, 1977. július (32. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-12 / 162. szám

4 © PETŐFI NÉPE 9 1977. július 12.

Az elmúlt hónapokban két alkalommal egész oldalt betöltő cikkekben foglalkoztunk a zöldség- gyümölcstermesztéssel. Először a háztáji és kisegítő gazdaságok, majd a nagyüzemek ebbéli munkáját, törekvéseit mutattuk be. Kedvezően összegezhettük mindkét alkalommal: a párt- és kormányhatározatok eredményes megvalósítása folyik, Bács-Kiskunban több zöldséget termelnek az idén, mint az elmúlt esztendőkben.

Elegendőnek ígérkezik a zöldség-, gyümölcstermés, s ezért ma már mindinkább a kereskedelmi tevékenység kerül előtérbe. Szükséges tehát azt is megvizsgálni, hogy a termelvények milyen úton jutnak el a fogyasztókig. A kereskedelem — a felvásárlók és értékesítők — lépést tartanak-e a fellendült termesztési kedvvel, ösztönzik-e a jövőbeni hasonló lelkesedésre a termelőket, s ami a legfontosabb a lakosságnak: miként tükröződik mennyiségben, ívinőségben a zöldséggyümölcsellátás érdekében tetl számtalan erőfeszítés, a felvásárlás szervezeti megváltoztatása. Minderről nemrég ankétot tartottunk a Petőfi Népe Szerkesztőségében. A meghívottak nem kendőzték el az eredmé-A szervezett áruforgalomért

Zöldség- és gyümölcskereskedelem

nyék mellett a gondokat, a fogyatékosságokat sem. Feltárták az érdekellentéteket, s azt is megjelölték, hol van szükség módosításokra a zöldség-, gyümölcsforgalmazás zőkkenőmentesebbé tételére. Az ankéton részt vettek: dr. Király László, a megyei tanács vb mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának vezetője, Nagy Béla, a .megyei pártbizottság munkatársa, dr. Laczkó Tibor, a megyei ZÖLDÉRT Vállalat igazgatója és Masir József igazgatóhelyettes, Sohajda Ferenc, a megyei élelmiszer-kiskereskedelmi vállalat igazgatója, Ferencz Ernő, a MÉSZÖV ÁFÉSZ-titkárságának helyettes vezetője, Bordós Lajos, az UNIVER Szövetkezet elnöke és Molnár János, a szövetkezet osztályvezetője, Horváth György, a megyei élelmiszerellenőrző és vegyvizsgáló intézet igazgatója, Molnár István, a kecskeméti leninvárosi ABC vezetője, Bíró Imre, fa Csemege Kereskedelmi Vállalat kecskeméti boltjának vezetője, Cserényi István, a kecskeméti széchenyivárosi ABC helyettes vezetője.

Bács-Kiskun megye zöldség-, gyümölcstermelésének félszáz esztendejét vázolta az ankéton bevezető előadásában dr. Király László. Az itteni termelés az ország ellátásában és az exportban ma is meghatározó. Az idén nemcsak a nagyüzemekben, hanem a háztáji és kisegítő gazdaságokban is nőtt a termelési kedv. A kisgazdaságok szerepe jelentős. A megyében egyebek között az étkezési szőlőnek 90, a szilvának és meggynek 55—60, a cseresznyének 40 százalékát, a paradicsomnak negyedét termelik meg.

A megye áfészei a tervezett összes zöldség-, gyümölcsforgalmuknak 30—40 százalékát biztosították csupán a szerződésekben, az UNIVER már az 50—60 százaléknál tart, s erősödött a ZÖLDÉRT és a Kecskeméti Konzervgyár ilyen irányú törekvése. Annak ellenére, hogy talán még sohasem volt ilyen jelentős arányban szerződésekkel megalapozva a friss zöldség-, gyümölcs-, valamint a konzervgyári alapanyagellátás, még mindig nagy a lehetőség a szerződéseken nyugvó áruátvétel növelésére, hogy általánosan a termékek 75—8CT százaléka szerződések szerint érkezzen a felvásárlókhoz. Csak ez a módszer lehet a tervszerű kereskedelem alapja.

Nemrég fogalmazta meg a kor-' mány — a zöldség—gyümölcs-felvásárlás és értékesítés átszervezésével együtt — az új szervezetnek, a ZÖLQKER-nek és megyei ZÜLDÉRT-vállalatáinak feladatát. Jelenleg az útkeresés az egyik jellemzője az országos szervezetnek. Hiba lenne, ha azt várnánk, hogy mintegy varázsütésre a szervezeti változás hatására azonnal zökkenőmentes lesz a zöldség-, gyümölcskereskedelem. Ahhoz azonban, hogy ilyen legyen, minden érdekeltnek segítenie kell, egyrészt a fegyelmezett, tervszerű termeléssel, másrészt a felvásárlással kapcsolatos hibák, fogyatékosságok feltárásával és javításával. Dr. Király László beszélt az úgynevezett átvételi kényszerről, vagyis annak a rendeletnek a betartásáról, hogy a felvásárlóknak és az üzleteknek minden felkínált árut át kell venniök. Lényeges azonban, hogy csak a jót, a fogyasztásra alkalmasat! A kistermelők sem tehetik meg, hogy az úgynevezett árnyék-kereskedelem kezére játsszanak. Az első osztályú árut a magánfelvásárlóknak adják, akik csak abból, hogy a Balaton környékére, vagy éppen Budapestre elszállítják és ott továbbadják, egy-egy alkalommal több ezer forint hasznot húznak. Ennek meggátolásában jelentős szerepe van a szerződéskötéseken nyugvó átvételnek és a fegyelmezett betartásának. A kistermelő ne várja, hogy a magánfelvásárló által otthagyott zöldségét, gyümölcsét az üzletek első osztályúként átveszik. Nem is beszélve a kukacos, rossz minőségű áruról. Ahhoz viszont, hogy a kistermelők mindén termékükre szerződjenek és azt át is adják, meg kell teremteni az érdekeltséget, amely mór a felvásárló szervezetek feladata.

Köztudott, hogy a zöldség és gyümölcs gyorsan romló áru, nagy a minőségi és mennyiségi veszteség egyik napról a másikra. Az egyenletes és folyamatos ellátás talán legnagyobb akadálya, hogy a felvásárlók nem rendelkeznek elegendő hűtőtárolóval, a kiskereskedelemben pedig egyáltalán nincs lehetőség arra, hogy az árut hűtött helyen tartsák Csak a téli tárolásban segít az 1980-ig Dunavecsén megépülő 200 vagonos hűtőház. A kecskeméti bővítését — bár egy-két éven belül elkezdik — csak a következő ötéves tervben fejezik be.

Dr. Laczkó Tibor először a lakossági ellátásról szólt és bemutatta a megye szaküzleteiben a forgalom növekedését. Az ó-, valamint primőr árukból az idén jobb volt az ellátás, mint tavaly, és néhány zöldségfélét a szokottnál hamarabb árultak. A felvásárlásról a következőket mondotta:

— A tavalyihoz képest a felvásárlásunk 300, az értékesítésünk 700 vagonnal több, és exportra is száz vagonnal többet küldünk. Jelenleg hetente száz-százötven vagon az összes felvásárlásunk, a szezon derekán azonban már naponta érkezik ennyi zöldség és gyümölcs. Az idei felvásárlási tervünk 14—15 ezer vagon.

— Az árak alakítása most már nagyrészt a központunktól, a ZÖLDKER-től függ. Tavaly még csak néhány cikknek volt központi felvásárlási és fogyasztói ára, az idén már o ZÖLDKER határozta meg az újburgonya, a zöldborsó, a zöldpaprika és az őszibarack árait is. Várható, hogy a jövőben egyre több termék felvásárlási és értékesítési, árát a központunk írja elő.

A fogyasztói árszínvonal alakulását a következőképpen elemezte:

— A rendelkezés úgy szól, hogy a fogyasztói árak az elmúlt évihez képest csupán 6 százalékkal emelkedhetnek. Ez az év végi összesítéskor majd így jelentkezik, ugyanis eddig nem emelkedtek a múlt évihez képest a fogyasztói árak. Tavaly ősszel leszorítottuk a zöldség- és gyümölcsárakat, az idén erre nem kerül sor. Egyben ez azt is jelenti majd, hogy ezen az őszön többe kerülnek a zöldség- és gyümölcsfélék, mint tavaly. Meg kell mondanom őszintén, hogy ez vállalati érdek, hiszen 2,5 százalék tiszta nyereséget kell elérjünk ebben az esztendőben. Ez a pénz szolgál további fejlesztésre, beruházásra.

A vállalat központja az idén új felvásárlási rendszert vezetett be. Egyebek között a termelőkkel árban és mennyiségben 48 órával az áru átadása előtt meg kell egyeznünk. Jelenleg e módszer zökkenőmentes alkalmazásához nincsenek meg sem a személyi, sem a tárgyi feltételek. Az viszont nyilvánvaló, hogy az esetleges kereskedelmet fel kell váltania a szervezett kereskedelemnek, s ehhez mindenképpen szükséges a 48 órás előre megállapodás.

Túlzott a központosítás

A háztáji és kisegítő gazdaságoktól történő felvásárlással, a szerződéskötések helyzetével foglalkozott Bordós Lajos. Részletesen elemezte azokat a visszásságokat, amelyek az áru osztályozása és az árkialakítás, valamint a 48 órás előrejelzés körül tapasztalhatók.

— A termékek osztályozásánál, az árak kialakításánál, valamint az átvételi rendszernél arra kell elsősorban figyelemmel lenni, hogy az intézkedések milyen hatással vannak a termelési kedvre. Az áru átadásának 48 órával való előre bejelentése, valamint a naponkénti jelentős felvásárlási árváltozás nem mondható kedvező hatásúnak. A ZÖLDÉRT a rendelkezések szigorú alkalmazásával és betartásával előnyös helyzetet teremt az úgynevezett árnyék-kereskedelemnek. A központosítás, amelyet a ZÖLDKER megvalósítani kíván, szükséges ahhoz, hogy egyszer majd rend legyen a piacon, de a máról holnapra történő alkalmazással nem értek egyet. A lépcsőzetes, folyamatos bevezetésével viszont igen.

A ZÖLDÉRT annyira kezében akarja tartani a zöldség-, gyümölcsfelvásárlást, hogy az az érzésünk, adminisztratív módon ki akarja zárni az egyéb felvásárló szervezeteket.

A 48 órás előrejelzés merev alkalmazása kárt okoz. Például, ha egy kistermelő 55 kiló szamócát elvitt a felvásárlóhelyre, viszont 48 órával előtte csak 50 kiló beszállítását jelezte, ez azzal a hátránnyal járt számára, hogy az előre nem jelzett öt kilót 10 forinttal olcsóbban vette át kilónként a felvásárló. Melyik az a kistermelő, amelyik hajszálpontosan megmondja, mennyi szamócát szed le a kertjéből. Az ilyen merev áralkalmazás gyakorlatilag egyfajta szankció, amivel éppen azt a kistermelőt sújtják, aki a jobb ellátás érdekében még több terméket visz a felvásárlóhoz. Ezt a bürokratikus intézkedést is nagyon jól ki tudja használni az illegális kereskedelem.

Ehhez a témához kapcsolódott Molnár János is. Hangsúlyozta, hogy az előrejelzéseket a hobbikért-tulajdonosoktól egyáltalán

nem lehet elvárni, s a felvásárlóknak nem szabad számonkérni a 48 órás előrejelzést, s a már említett szankciók alkalmazásától el kell tekinteni. Az áru osztályozása, valamint a felvásárlási árak megállapítása sem találkozik a termelők megelégedésével. Erről Bordós Lajos a következőket mondotta: '

— Az első osztályú, négy centi átmérőjű, fólia alatt termesztett paradicsom kilóját 22 forintért, a 3—4 centi átmérőjűt, amely a másodosztályba tartozik, viszont 10 forintért kellett felvásárolni. Nem jelentős a méreteltérés, a fogyasztó sem tud lényeges különbséget tenni. Ugyanakkor rendkívül nagy az osztályok közötti árkülönbség. Az árképzés durva hibája ez, amit még több terméknél, így a paprikánál, s néhány gyümölcsnél is el lehet mondani. Ne csodálkozzunk, hogy a kistermelő meggondolja magát, amikor kiválogatják az első osztályba tartozó paradicsomát, a többiért pedig a felét sem fizetik. Ekkor aztán összepakolja a portékáját és eladja máshol. Az illegális és árnyék-kereskedelem természetesen ezt a helyzetet is kihasználja.

Gondot okoz még, hogy a ZÖLDÉRT naponta jelentősen változtatja a felvásárlási árat, amely ugyanakkor nagyon alatta van a piaci szabadárnak. Erről szólt Molnár János.

— Legtöbbször nagy az árdifferencia a piaci és a felvásárlási árak között. Ezért a termelők inkább a szabadpiacon értékesítik áruikat, megszegve a velünk kötött szerződést is. Például az export üvegmeggyet 20 forintért lehetett felvásárolni, amikor a kecskeméti piacon 30—32 forint volt kilója. Bár lehetőségünk van a 8 százalékos kötbér érvényesítésére, ha a szerződést a kistermelő nem teljesíti, de ezt nem alkalmazzuk. Javaslatom: országos érvényű rendelkezést hozzanak, amely szerint a magánkiskereskedő is csak a területen illetékes ZÖLDÉRT fogyasztói árain adhatja a termékeket.

Ferencz Ernő, a 48 órás előrejelzés azonnali bevezetését szintén helytelenítette, sőt, úgy vélekedett, hogy zavarja a felvásárlási munkát. Elmondta, hogy 200 állandó és 50 ideiglenes felvásárlótelepet működtetnek, s ha szükséges lesz, a mozgófelvásárlást is bevezetik. A szövetkezet 250 élelmiszerboltjában is megszervezték az átvételt és az azonnali értékesítést.

Horváth György megemlítette, hogy régen a zöldség és gyümölcs nem tartozott az élelmiszerek közé. A jelenlegi szabványokat, amelyek meghatározzák a termék minősítését, nem ismerik és nem is alkalmazzák a felvásárlók. Mindenütt önállóan állapítják meg a minőségi kategóriákat.

— Az idén január 1-től életbelépett élelmiszertörvény alapján az intézet munkatársai a boltokban forgalomba hozott fogyaszthatatlan zöldségfélék árusításakor büntetési eljárást kezdeményeznek. Most, a kezdetkor még azt a gyakorlatot alkalmazzuk, hogy a fogyaszthatatlan árut leméretjük és a boltvezetőt megkérjük, hogy saját zsebéből fizesse ki.

Sohajda Ferenc, a kiskereskedelmi forgalmazás tapasztalatairól szólt.

— A minőség reprezentálja az árat. A szépért többet is megad a vevő, a rosszabbért viszont a kevesebbet is sajnálja. Nem tartom helyesnek, hogy Budapesten megszabják a felvásárlási és értékesítési árakat — természete, sen kivétel az alapvető élelmiszer, mint a burgonya is — s az például Jánoshalmán is érvényes. Nógrádban nem fagyott el a meggy, a cseresznye, de Bács- Kiskunban igen. Ha egyforma mind a két megyében a felvásárlási és értékesítési ár, akkor az itteni termelőket sújtjuk. A piac önszabályozó jellegét figyelembe kell venni. Mindenkinek tudnia kell, ha árudömping van, olcsóbb a termék, ellenkező esetben drágább. A ZÖLDÉRT-tel jelenleg nem vagyunk összhangban, vitánk van az árrés körül. A nyíregyházi ZÖLDÉRT évi átlagban 16—17 százalékos árrést ad a kiskereskedelemnek, ugyanakkor a megyei ZÖLDÉRT-ünk 9—12 százalékot. Az átlagos 10 százalékos árréssel nem léhet zöldséget, gyümölcsöt forgalmazni, mert ráfizetünk. Egyébként vállalatunknak is két és fél százalékos nyereséget kell elérni évente, tehát annyit, ipint a ZÖLDÉRT-nek.

Egyetértek azzal, ha a minőségellenőrök fogyaszthatatlan árut találnak az üzletekben, fizettessék ki a boltvezetővel, mert nekik módjukban van a romlott árut kiselejtezni.

a maga főnökével sok baj van’

99

»99

Molnár István részletesen szólt azokról a gondokról, amelyekkel az üzletek küszködnek. Elmondta, hogy a ZÖLDÉRT-től megkapják az egy-egy napra érvényes fogyasztói árjegyzéket. Ezzel egyben meghatározzák azt is, hogy mennyiért vásárolhatják fel a kistermelők termékeit. Húsz százalékkal lehet kevesebb, mint a fogyasztói ár.

Ferencz Ernő közbeszólt:

— Szó sincs arról, hogy a ZÖLDÉRT árait be kell tartani a bolti felvásárlásnál. A boltvezető annyit ad az áruért, amennyit akar. Az ő feladata, hogy kialakítsa a felvásárlási és fogyasztói árat.

— Lehetséges, hogy irányáraknak kell felfognunk — folytatta Molnár István —, de a fogyasztói árat tartani kell és ha hozzánk ellenőr érkezik, rögtön kéri a ZÖLDÉRT jegyzékét. Felelősségre von, ha ennél magasabb áron adom a zöldséget, gyümölcsöt. Egyébként sem kaptunk olyan utasítást, hogy az árjegyzéktől eltérhetünk.

Az ABC-áruház vezetője ezután a 48 órás előrejelzésről és a naponkénti árváltozásokról beszélt:

— A termelőnek 48 órával előbb nem tudom megmondani, hogy mennyit fizetek az árujáért, csak a mennyiségben állapodhatok meg. Így aztán másnap vagy otthagyja, vagy nem. Bizonytalanságban hagyom a termelőt és magamat is. Sajnálatos, hogy az árak nagy ugrása péntekre, szombatra esik. Ha azt akarom, hogy az ABC-ben szombaton reggel legyen áru, akkor a beszerzését már csütörtökön el kell kezdenem. Akkor még megveszem 30 forintért, szombaton viszont megkapom a ZÖLDÉRT árjegyzékét, amely szerint 28 forintért adhatom el. Hol van ezen nyereségünk? El tudom képzelni, hogy hét eleji és hét végi árakat alakít ki a ZÖLDÉRT, vagyis legalább három napig azonos áron forgalmazunk egy-egy terméket. Elképesztően nagyok az áringadozások. Április 10-ről 11-re öt forintról 2.20-ra zuhant a sárgarépa csomója, 14-én már 2.50-ért adhattuk, 16-án 2 forintért. A karalábénak egyik napról a másikra egy forintról ötven fillérre, majd két nap múlva negyven fillérre esett vissza a fogyasztói ára. Ezek szerint 20 százalékos árréssel vásárolva egy karalábéért 30 fillért adhatok. A termelő viszont a karalábépalántát 50—60 fillérért vásárolja! Az uborka egy nap alatt 24 forintról tíz forintra zuhant, aminek az lett a következménye, hogy három napig nem volt uborka az üzletben. A főzőtok 6.50-ről 2.50-re csökkent június 17-ről 18-ra, majd 20-án 3 forint lett az ára. Egy szó, mint száz: az ilyen árugrándozásokat nem lehet figyelemmel kisérni, ugyanakkor ellátási gondokat okoz.

— A ZÖLDÉRT-től kapott áru minősége sok esetben nem megfelelő, s ezért vissza kell küldenem. Ezt nem veszik jónéven a vállalatnál, sőt előfordul, hogy az egyéb megrendeléseket sem teljesítik. Többször azzal jött viszsza a ZÖLDÉRT-től a kollégám, hogy mondja meg nekem: a maga főnökével sok baj van. Ha a ZÖLDÉRT-től kapott rossz minőségű árut nem veszem át, a vállalat, ha viszont átveszem, a minőségi ellenőrök alkalmaznak büntetést... Szóval nem értem!

Vita az árrés körül

Bíró Imre elmondta, hogy a Csemege Vállalat központjától szabad kezet kaptak a kistermelőktől történő felvásárlásra, az ármegállapításra, bár az utasításban szerepel az is: a ZÖLDÉRT árainak figyelemben tartásával kell meghatározni az árakat. Szólt arról, hogy figyeli a piaci és a ZÖLDÉRT-árakat, s a kereslet—kínálat törvénye dominál a zöldségforgalmazásukban.

— A ZÖLDÉRT árrése nagyon kicsi, nemhogy a tíz, de tavaszszal a primőr áruknál nekünk a 3—4 százalék árrést sem biztosítja. A ZÖLDÉRT-tel ezért sem tartok kapcsolatot, az üzletünkben forgalmazott zöldség és gyümölcs 95 százalékát magánosoktól vesszük meg, akik általában mintegy másfél évtizede állandó partnereink. Megbeszéljük velük, mikor, mennyi árut hozzanak, viszont hogy mennyit fizetünk érte, azt az átvételkor tudjuk megmondani. Sokan megkeresnek bennünket, de az is igaz, hogy nálunk nincs egyik napról a másikra nagy árugrándozás.

Masir József véleménye a következő:

— Úgy látjuk, hogy a jelenleg alkalmazott árrésektől eltérhetünk, de csak abban az esetben, ha a teljes választékot, tehát minden zöldséget és gyümölcsöt tőlünk rendelnek meg az üzletek. A jelenlegi gyakorlat az, hogy csupán néhány áruféleséget kérnek a ZÖLDÉRT-től, amiből a megye is „behozatalra” szorul. Emiatt a felvásárlási és fogyasztói ár olyan közel kerül egymáshoz, hogy semmi szín alatt nincs lehetőségünk 15—16 százalékos árrést adni. Egyes zöldség- és gyümölcsfélékből mi sem tudunk a fogyasztói árnál 15 százalékkal kevesebbért felvásárolni. Hogyan adjunk akkor 15 százalékos árrést?

— Például a tartalékalapból — szólt közbe Sohajda Ferenc.

— Ez a lehetősége megvan a BÉK-nek is, mindenki gazdálkodjon a sajátjából — válaszolt Masir József.

— Csakhogy a BÉK-nek nincs ilyen alapja — mondotta az igazgató, — a ZÖLDÉRT-nek viszont milliói vannak ilyen célra.

A tartalékalap, amely a veszteségek pótlására szolgál, az elmúlt hónapokban igen megcsappant. Masir József elmondta, hogy a kötelező áruátvétel miatt igen sok karalábét és 28 mázsa sóskát kellett megsemmisíteniök. Ezt nem lehetett eladni, nem volt rá kereslet.

Nagy Béla szólt arról, hogy az ankéton olyan érdekellentétek kerültek felszínre, amelyek megoldása a következő hetek, hónapok feladata. A zöldség-, gyümölcskereskedelmet szervezettebbé kell tenni, a fokozatosság és rugalmasság elvét jobban kell alkalmazni. Ami a legfontosabb: az intézkedések minden esetben találkozzanak a háztáji és kisegítő gazdaságok, valamint a nagyüzemek elképzeléseivel, segítsék a jövőben is a termelési kedv fokozását.

Mindannyiunk hasznára

Az ankéton felszínre került gondok, érdekellentétek, módosítási javaslatok tanulságainak levonása elsősorban a zöldség-, gyümölcskereskedelem irányítóinak e munkában részt vevőknek a feladata. Célunk az ellentmondásos helyzet feltárása volt, az ankéton zajlott vitából ízelítőt adva a különböző álláspontok bemutatásával a kereskedelmi tevékenység bonyolultságának érzékeltetése is. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a zöldség-, gyümölcsforgalmazásban sem lehet a helyi, területi sajátosságok figyelmen kívül hagyásával, bürokratikus módszerekkel, a felvásárlói és fogyasztói árak ésszerűtlen változtatgatásával kedvező eredményt elérni. Az a nagy áringadozás, amit az ankéton elmondottak, nem szolgálja a fogyasztók, a vásárlók érdekét, az ármozgatást nem is érzékelik úgy, mint a termelők. Jó dolog a jelentős árcsökkenés, ha lehet is az üzletekben olcsóbban árut kapni, de ha ésszerűtlenül, roszszul alkalmazzák, ellenkező hatású: nemhogy olcsón, de drágábban sem találnak kertészeti termékeket a vásárlók. Ugyanakkor a termelői kedv csökkenését is okozza a helytelen árpolitika.

Azzal érthetünk egyet, hogy termeltetni és kereskedni kell, az érdekek kölcsönös tiszteletben tartásán nyugvó üzleti szellemet kialakítva — nem pedig nyerészkedni! Ez szolgálhatja csak mindannyiunk — a termelő, a kereskedő, és a fogyasztó — érdekét, az egyenletes ellátást és a további zöldség-, gyümölcs-áremelkedés mérséklődését.

Csabai István