Petőfi Népe, 1977. július (32. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-12 / 162. szám

1977. július 12. © PETŐFI NÉPE • * AZ ÖNKÉNTES SEGÍTŐK MUNKÁJÁT ÉRTÉKELTÉK Háromezren a közrend, közbiztonság szolgálatában Az állam- és közbiztonságról alkotott 1974. évi 17. számú törvényerejű rendelet rögzíti, hogy az állam- és közbiztonság védelme az egész társadalom, minden állampolgár feladata. A belügyi szervek mellett közreműködnek ebben az állami, gazdasági egységek, az állampolgárok és az önkéntes társa­dalmi segítők. Leszögezhetjük, hogy a dolgozó tömegek cse­lekvő részvétele nélkül eredményes belügyi munka nem képzelhető el. Cppen ezért a megyei rendőr-főkapitányság a dolgozók széles rétegeit vonja be a bűnözés elleni harcba, a közrend és közbiztonság fenntartásába és megszilárdításába. FEL A VATTÁK AZ ÜJ SOPRONI ÁLLOMÁST • ünnepélyesen átadták rendeltetésének a 120 millió forint beruhá­zással épült soproni állomást. As áj GYSEV-pályaudvar hazánk egyik legfontosabb határállomása. (MTI-fotó: Matusz Károly felvétele—Telefotó—KS) FILMJEGYZET Küldetés Kosa Ferenc a film rendezője és a forgatókönyv írója nem ki­sebb feladatra vállalkozott mint arra, hogy egy egész estét betöl­tő dokumentumfilm eszközeivel választ adjon a nézőnek a kérdés­re, hogyan születnek az átlagon felüli teljesítmények, mik az in­dokai egy kivételes és egész élet­re szóló vállalkozásnak á sport­ban. A film központi alakja Balczó András, a legsikeresebb magyar sportolók egyike, a nemzetközi hí­rű öttusázó. A rendezői eszközei tulajdonképpen igen egyszerűek. Balczó Andrással a Nyíregyháza melletti Bujtos patak partján ta­lálkozunk először, ez a helyszín a nagy sportoló gyermekkorának legszebb emlékeit őrzi, innen in­dult későbbi világhódító útjára. Balczó feleleveníti gyermekkorát, és választ ad arra a rendkívül nehéz kérdésre, miből is tevődik össze a vonzalom ehhez az ősi sporthoz, az öttusához. A nézőnek megrázó élményben van része, ahogy pereg a film. Balczó Andrásban egy kivételes erkölcsi értékekkel rendelkező embert ismerhetünk meg, aki egyúttal rendkívüli sporttehetség. A dokumentumjáték éppen azt mutatja be, hogy a két dolog nem független egymástól. Társa­dalmi és emberi összefüggései vannak annak, hogy valaki kül­detésként fogja fel a sportban való minél jobb szereplést. Emel­lett a néző rendkívül érdekes is­meretek birtokába jut az öttusa­sportról a felkészülés különböző módszereiről, azok hatékonysá­gáról. Magával ragadó módon jellemzi Balczó András, milyen lélektani, emberi motívumai van­nak a győzelemnek, mi ösztökéli a sportolót arra, hogy még to­vább lépjen egy-egy világbajnok­ság sikerei után. Balczó szerint ,,milliók futottak vele együtt”. A sportoló mindig érzi hazája fiai­nak együttérzését, jelenlétét, még a határainktól legtávolabbi ver­senypályákon is. A film Kosa Ferenc alighanem legjobb alkotásai közé tartozik. A nézők a nevét a Tízezer nap, Az ítélet, és a Hószakadás című film alapján jegyezhették meg. Mint ismeretes, a Tízezer nap 1957-ben, rendezői díjat nyert az egyik legrangosabb nemzetközi filmseregszemlén, Cannesban. Hotel Pacific Egy vidéki szálloda különös, fojtott, zárt légkörébe viszi a né­zőt ez a csehszlovák—lengyel koprodukcióban készült alkotás, melyet a jól ismert író, Henrik Worcell elbeszéléséből állított filmre Pavel Hajny. Századunk harmincas éveiben edénymosogatóként dolgozik itt egy tizenéves fiatal: Roman. Kü­lönböző beosztásokba teszik egy­más után, s közben megismerke­dik a szálloda majd minden dol­gozójával. Illúziókkal telve keresi a párját ez a rokonszenves fiatal­ember, a hotelben alkalmazott lá­nyok körében, de egymást köve­tik a csalódások. Ennek egyik fő­szereplője Fornalski a legidősebb pincér, aki minden lehetőséget megragad, hogy kellemetlensége­ket okozzon Románnak. Roman bosszút forral a maga fiatalos és ártatlan módján, ez azonban nem jár sikerrel, s Roman bár megőrzi becsületét és emberi méltóságát, beadja a felmondást. Elmenekül a Hotel Pacific lég­köréből. A harmincas évek végének társadalomrajzát is felvázolja nagy vonalakban a film. A Hotel Pacific belső világa egy kicsit az egész akkori társadalommal rokon. És így bizonyos tekintet­ben jelképpé magasodik. A film alkotói lengyel és cseh művészek. Janusz Majewski több sikeres film forgatókönyvét írta, Miroslav Ondricek operatőr az Elszakadás című filmből ismert. Ott találjuk a film szereplőgárdá­jában a nálunk is jól ismert csehszlovák filmszínésznőt, Ja­roslava Schallerovát, aki több magyar filmben játszott jelentős szerepet. • Jelenet a filmből. Mindezek figyelembevételével került sor a közelmúltban me­gyénk rendőri szervei által szer­vezett és irányított, ellenőrzött önkéntes rendőri szolgálat hely­zetének vizsgálatára, értékelésé­re. Mint megállapították, me­gyénk valamennyi városában, községében, nagyobb településén és jelentősebb objektumaiban megtalálhatók az önkéntes rend­őrök, illetve önkéntes rendőri csoportok. E szervezet fokozatos kiterjesztését jelzi, hogy ma már nemcsak a közbiztonság és köz­lekedésrendészeti, .hanem a bűn­üldözési, valamint népgazdasági és társadalmi tulajdonvédelmi ügyekben is foglalkoztatnak ön­kéntes rendőri csoportokat. Me­gyénkben több mint 280 önkén­tes rendőri csoportban mintegy háromezer önkéntes rendőr tevé­kenykedik a közbiztonsági, köz­lekedésrendészeti, ifjúságvédelmi, népgazdasági és társadalmitulaj­­don-védelmi feladatokban. A közrend és közbiztonság tár­sadalmasítására való törekvést jelzi, hogy több helyen, Tass üdü­lőtelepén, a bajai, tiszakécskei, lakitelek-tőserdei üdülőtelepen és a Kecskemét széchenyivárosi építkezésen is igény jelentkezik az állandó vagy ideiglenes jelleg­gel létrehozott önkéntes rendőri csoportok tevékenységére. Ezek nemcsak a vízirendészeti, fürdő­rendészeti, halászattal, horgászat­tal, a társadalmi és személyi tu­lajdon védelmével kapcsolatos — Nap mint nap utazpm, így az a különleges alkalom, ha vélet­lenül nem találkozom össze a kecskeméti állomáson Mosonyi Gyula pénztárfőnökkel, ö is egyike kedves vasúti ismerőseim­nek, akikkel immár másfél évti­zede hozott össze a sors. Vele — szintúgy a többiekkel kialakult barátságos, vasutas­­utas kapcsolatunk nem holmi elvtelen nexus. Ha az utazó kö­zönség szemszögéből nézve — időnként — jogos kifogások, pa­naszok merültek fel — ismeret­ség ide, közvetlenebb s minden­napos kapcsolat oda, — bizony szóvátettük a sajtóban. Ok — élen Lőrincz Antal állomásfőnök­­kel — mindig korrektül fogad­ták észrevételeinket, és intézked­tek. Megértették, hogy a bíráló szó nem önmagáért esett, hanem az utazóközönség érdekében. AKIT a kecskeméti vasutasok is szeretnek szívvel-lélekkel kiszol­elsősorban megelőző jellegű — intézkedések megtételére volná­nak alkalmasak, de létrehozásuk­kal tovább javulna e helyeken a közbiztonság is. Megyénk köz­rendje és közbiztonsági helyzete jó és szilárd, jogrendet sértő és veszélyeztető magatartások ösz­­szességükben a korábbi évekhez viszonyítva — kismértékben, de — csökkenő tendenciát mutatnak. Ebben az önikéntes rendőri cso­portoknak, kiváló szolgálatellá­tásuknak is jelentős szerepe van. Kifejezetten jó munkájuk a jel­lemző az úgynevezett közbizton­sági szolgálatok — járőrszolgálat, razzia, közúti ellenőrzés, bizto­sítás, biztonsági berendezések el­lenőrzése — végzése során. Az önikéntes rendőrök az el­múlt esztendőben 63 bűntett el­követőit érték tetten, 25 körözött személy elfogásában nyújtottak konkrét segítséget, s 279 esetben állítottak elő bűnözőket, vagy renitens magatartást tanúsítókat. Tekintélyük növekedését bizo­nyítja, hogy amíg 1975-ben öt, az elmúlt évben csupán két esetben követtek el velük szemben hiva­talos személy elleni erőszakot. A megyei Tendőr-főkapitányságnak az a törekvése, hogy vonzóbbá, sokszínűbbé tegye az önkéntes rendőri szolgálatot, s javítsa a hatékonyságot. Vannak erre jó és követendő példák. A lakitelek­­tőserdei üdülőtelepen az elmúlt évben történt sorozatos víkend­­házbetörések tetteseit az önkén­gálni. S azt is tapasztalják évről evre, hogy az elismerés sem ma­rad el sosem, amikor a vasút de­­rekas helytállásáról adunk szá­mot. A mindennapos partner s ba­rátságos ismeretség jogán most egy kézfogásnyi idővel megtold­ják a „rendes napokon” köszö­nésben kimerülő találkozást. Mo­sonyi Gyula is megáll — jóma­gam is, ahogy a várótermi nyüzs­gésben egymás mellé sodródunk. Ö szokásos körútját teszi — pénztártól pénztárig. — Engedje meg, hogy sok szá­mos vasutasnapot és vasutas-si­kert kívánjak — köszöntöttem a hagyományos mondókával, és őszinte jóakarattal. — Köszönöm... Én meg — tudja, mit kérek? Vasutasnap után, kollégáim nevében... — Gondolom, teljesíthető. — Írják meg, hogy nagyobb és megértő türelemre kérjük azokat tes rendőrök segítségével leplez­ték le. A gyermek- és fiatalko­rúak érdekében kifejtett tevé­kenységük is igen jelentős, ök azok, — pedagógusok, pszicholó­gusok, orvosok, mérnökök — akik a veszélyeztetett gyermekeket és fiatalkorúakat felkutatják, s nem­csak rájuk, hanem a szülőkre is próbálnak hatni. Az állampolgárokban él még ma is egy olyan szemlélet, hogy az önkéntes rendőr csak akkor van szolgálatban, ha karszalagot és jelvényt visel. Nos, ez nem így van. Az önkéntes rendőrök a nap minden szakában, mindenütt ahol dolgoznak, vagy valamilyen okból megjelennek, érvényt sze­reznek hivatásuknak, s észlelni­ük kell a szabálytalan, jogren­dünket sértő cselekményeket, az ilyen magatartást. Az önkéntes rendőrök segítségével végzett belügyi munka — állapították meg — egyre jobb, ám nem hasz­nálnak fel még minden lehetősé­get, amelyet e szervezet magá­ban rejt. Többet kell tenni az önkéntes rendőrök kiképzéséért, továbbképzéséért, az önálló szol­gálatra való felkészítéséért. A társadalmi és gazdasági szervek ma már meggyőződésből nyilat­koznak arról, hogy az önkéntes rendőrök milyen sok kártételt előznek meg, milyen aktívan vé­dik a társadalmi tulajdont. A társadalmi segítség megbe­csülése fontos helyet foglal el, hiszen az elmúlt évben több mint ötszázan részesültek kitüntetés­ben, mintegy másfélszázan juta­lomban és dicséretben. A társa­dalmi és gazdasági vezetők — s ez rendkívül döntő — több mint 460 önkéntes rendőrnek adtak je­lentős összegű jutalmat. Az új rendelkezések biztosította lehe­tőségek újabb lendületet adtak az önkéntes rendőri szolgálatnak, amelyet az eddigiek mellett újabb szakterületekre -is kiter­jesztenek. Gémes Gábor a kedves utasokat, akik helyje­gyet váltanak. Illetve szeretné­nek váltani, de... — ... de nem kapnak, ugye? Beleélve magam az expresszel utazni kívánók helyébe, megér­tem idegességüket. — Éppen ezzel függ össze a ké­résünk. Arról, hogy éppen akkor már nincs helyjegy, — a pénz­táros nem tehet. Azért nincs, mert a Kecskemét állomásnak kiadott helyjegy-kontingens elfo­gyott. A helyjegy kiszolgálására jogi, díjszabási és rendeleti elő­írásaink vannak. A vasút centra­lizált üzem, azaz a központi ren­delkezéseket végre kell hajtani. — Milyen kvóta szerint része­sül Kecskemét állomása helyje­gyekből? — A Budapest felé menő Nap­fény és Szeged expresszre na­ponta 40—40, — ugyanezekre Szeged irányában 32—32 helyje­gyünk van. Ha ez a keret kime­rül, a pénztáros nem tudhat töb­bet adni. Nincs miből? — Nem merev módszer ez?... Hányszor bosszankodnak éppen azon az így lemaradt utasok, hegy kívülről, a peronról is lát­ni lehet, mennyi üres hely van még az expresszen. — Az csalóka látszat. Sétálhat, nézelődhet az utas a folyosón ép­• Érdekes kérdés került szoba a minap egy beszélgetésen, ame­lyet államigazgatási és vállalati szakemberek folytattak egymás­sal a szocialista gazdasági integ­ráció mindennapos gyakorlatáról. A kérdező azt feszegette: a szo­cialista piac, a nagy volumen, a több évre szóló szállítási szer­ződések vajon nem kényelmesí­­tik-e el a vállalatokat, e kap­csolatok biztonsága nem hat-e a műszaki fejlődés, a termékmeg­újítás követelményével szemben? A jelenlevő vállalatvezetők — a nehéziparból éppúgy, mint a gépiparból, kisüzemek és nagy­­vállalatok képviselői egyaránt — határozottan cáfolták, hogy e ve­szély reális lenne. És az érvek, amelyeket felhoztak, meggyőz­ték hallgatóságukat arról, hogy nem „kötelező tiszteletkor”, amit mondanak, és nem is gondjaik rejtegetése, palástolás<f, hanem# maga a valóság. A mai valóság — ezt azért feltétlenül hosszá kell tenni, mert néhány évvel ezelőtt még valóban úgy festett a kép, ahogyan azt a kérdésfel­tevő is érzékelte. Az integráció, a nagyobbfokú gazdasági összefonódás kritikus szemlélői rendszerint azt állítják, hogy az egymás közti kapcsola­tok fokozása befelé fordulóshoz, a külvilág kizárásához vezet. Nos, ezek a vállalati szakembe­rek éppen azt bizonyították, hogy a» külvilág versenye — a part­ner KGST-országok éppúgy, mint az integrációs szervezethez nem tartozóké — hajtja-űzi őket abban az irányban, hogy ne ül­jenek ölhetett kézzel egy-egy na­gyobb megrendelés birtokában, hanem tudatosan készüljenek ar­ra, hogy legközelebb is megsze­rezhessék azt. És az sem mind­egy, hogy a már érvényes szer­ződéseknek milyen színvonalon tesznek eleget. • Amióta a KGST-ben új ár­képzési elv, az úgynevezett csú­szó árbázis rendszere érvényesül — az árakat többé nem egy-egy tervidőszakra rögzítik, hanem év­ről évre korrigálják — megnőtt a minőségi tényezők, a termelé­kenységi mutatók szerepe is. Hi­szen csak azért a termékért kér­hetnek többet, amely valóban különb annál, amit az előző év­ben gyártottak. A vállalatok szeretik, ha ka­pacitásuk jó részét a KGST- partnerek kötik le. Néha túlsó­pen akkor, vagy az étkezőkocsi­ban tartózkodik. — De hát például Szegedről mindig ugyanakkora telítettséggel indul az expressz, hogy Kecske­méten csak pont annyi hely van már, ahány jegy a kontin­gensből „kitelik"? Természetesen változó az utas­­szám. Éppen ezért — indulás után — Budapestről is, Szegedről is közvetlen kapcsolatot biztosító hírközlő eszközön azonnal értesí­tést kapunk, van-e és hány több­let-hely, melyik kocsiban, milyen ülésen — satöbbi. — Láthatnék ilyen értesítést? — Jó is lesz, ha személyesen is meggyőződik róla. Egy perc múlva a pénztárfőnö­ki irodában olvashatok egy júni­us elsejei táviratot: „Jelentem, hogy 702 vonaton szabad ülő­hely nincs”. Ezt Budapestről küldték — délelőtt. Máskor — július elsején, ugyancsak a Sze­ged eszpresszen 30 másod-, és 16 első osztályú ülőhelyet jelentették. — S ha az utas azt mondja, ké­rem, állva is hajlandó vagyok utazni, adjanak jegyet helyjegy nélkül? — Ez nem lehetséges. A hely­jegy felmutatása a menetjegy mellett jelenleg valamennyi bel­földi expresszvonaton kötelező. A gosan is ... Ez nagyfokú bizton­ságot jelent számukra közép tá­vú terveik elkészítésében, a vár­ható árbevételeik kalkulálásában és számos más területen. Ezért azután sokszor kevesebb érdek­lődéssel fordulnak a hazai meg­rendelők és még kevésbé a KGST-n kívüli piac felé. Ez vi­szont már nem szerencsés, leg­alább két okból sem. Az egyik: nem biztos, hogy ami jó a vál­lalatnak, az minden esetben hasznos a népgazdaságnak is. A szocialista exportnak — különö­sen a gép- és könnyűiparban — rendszerint jelentős tőkés im­portvonzata van és ma m$g csak kevesen vállalkoznak arra, hogy az ehhez szükséges devi­zát maguk kitermeljék. Márpedig a jelenlegi tervidőszakban, ami­kor a népgazdaság külső és belső egyensúlyának helyreállítása az egyik központi feladat, erre is tekintettel kell lenni. A másik: nem mindegyik partnerország tudja olyan mértékben növelni szállításait számunkra, mint amilyen mértékben a magyar vállalatok elégítenék ki az ő ke­resletüket. Gyakran ez a hátte­re annak, ha egy vállalat arra panaszkodik, hogy egyik vagy másik főhatóság nem támogatja exportnövelési elképzeléseit. • Ezért Is és a nemzetközi méretű munkamegosztás tenden­ciáit figyelembevéve is szeren­csésebb, messzebbre mutató, ha vállalataink a késztermékexport mindenáron való erőltetése he­lyett több figyelmet szentel­nek a szakosításnak, a kooperá­ciónak, a részegység- és alkat­részgyártásnak. Vagyis olyan viszonyok kialakításának) ami­kor két vagy több ország válla­latai megosztják egymás közt a fejlesztés és a termelés terheit és egyben biztosítják egymás szállításainak ellentételezését. Ezt az igényt, persze, ma még nem szabad kizárólag a vállala­tok címére megfogalmazni. A KGST mechanizmusában az ilyen jellegű egyezmények többségét felsőbb szinten — államközi, mi­nisztériumok közötti tárgyalá­sok eredményeként — kötik. Az akciók sikere, a kölcsönösen elő­nyös kapcsolatok két- és több­oldalú kiegyensúlyozottsága te­hát az irányító szervek munká­ján is múlik, I,. I. jegyvizsgáló az utasok helyjegyét — a lehetőség szerint — még a felszállás előtt ellenőrzi. Ha érvé­nyes helyjegye nincs, figyelmez­tetnie kell az utast, hogy a vo­naton 40 forint bírságot kell fi­zetnie ... A belföldi kötelező ülő­helybiztosítás — mint nevében is benne van — ülőhelyes uta­zást garantál. Az utasok kényet­­me, kulturált utaztatása a cél. — De mikor expresszre vált jegyet az ember, azért teszi, mert . sietős az útja. Persze, hogy zokon esik, ha nem ülhet fel, mert pont kifogyott a helyjegy. — Ki van írva igen jól látható szöveggel, hogy expresszutazásra a helyjegyek már 60 nappal előbb megválthatók. Van tehát idő a biztosítására ... S mégis, hányán gorombáskodnak, nekiesnek a pénztárosnak, amikor nem tud már helyjegyet adni. Nem egy­szer sértegetik őket, sírásig ma­­cerálják. Hozzám is jönnek ilyen­kor reklamálni, kivételt kérni. Nekünk pedig nem szabad en­gedni abból az alapelvből, hogy ez a rendelkezés mindenkire egy­formán kötelező... Tehát megér­tést, a türelmetlen utasoktól ki­­méletet, emberséges hangnemet kérünk... Most, vasutasnap után is. Tóth István Befejezéséhez közeledik a tanév a felsőoktatásban is Még néhány felsőoktatási intézményben folynak az államvizsgák, egy-két egyetemen, főiskolán a diplomaosztás is hátra van. Néhány napon belül azonban elnéptelenednek az épületek, a felsőoktatásban is befejeződik a tanév. Az intézmények nappali, esti és levelező tagoza­tán 115 ezren tanultak az idén, ez az utóbbi tíz év legmagasabb hallgatószáma. A nappali tagoza­tokon 64 és fél ezer hallgató sajátította el az isme­reteket. A legtöbben — 21 ezren — a tudomány­­egyetemeken, majd 14—16 ezren a műszaki főisko­lákon, illetve egyetemeken, valamint a tanárképző főiskolákon tanultak. Érdekesség, hogy szeptemberben az első évesek közül több mint ezer fiatal az érettségin kívül szakmunkás-bizonyítvánnyal a zsebében kezdte fel­sőfokú tanulmányait, 350 olyan fiatal lépte át az egyetemek, főiskolák kapuját, aki érettségivel nem, csupán szakmunkás-bizonyítvánnyal rendelkezett. A hallgatók 80 százaléka részesült valamilyen rendszeres juttatásban, 38 százalékuk tanulmányi ösztöndíjat kapott. Minden második hallgató diák­otthonban lakott, s megközelítően minden tizedik társadalmi ösztöndíjban részesült. Az 1976/’77-es tanévben 627 népköztársasági ösztöndíjasunk volt. Az utóbbi 5 évben egyenletesen nőtt a társadalmi ösztöndíjasok száma. AHOL MÁR AZ ÚJ TANÉVRE KÉSZÜLNEK • A TANÉRT Vállalat II. számú gyáregységében közel 500 féle szemléltetőeszközt készítenek. Ké­pünkön: természetes alapanyagból készült kacsa-, illetve nyúlcsontváz. (MTI-fotó: Balaton József felvétele—KS) Kérés -vasutasnap után A gazdasági verseny szorításában

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents