Petőfi Népe, 1977. július (32. évfolyam, 153-179. szám)
1977-07-08 / 159. szám
\ * • PETŐFI NÉPE * K í , I. ITmlékeztUnk rá, hogy u Idei építők napja nyitó Hnnepségét a Bács megyei Álla■i Építőipari Vállalat Déli Generál Főépítésvezetőségén — Baján tartották. Elismerő gesztus I« volt ez a főépítésvezetőség tavalyi derekas helytállásáért, amit évi tervük 121 százalékos teljesítése méltán reprezentál. Százhatvannyolc lakást adtak át és számos közéleti építkezés munkálatait is Időarányosan végezték el. Az V. ötéves terv időszakában másfél milliárd forint értékben építenek lakóházakat, Ipari létesítményeket, középületeket. Másodsorban annak is volt valami jelképes tartalma, hogy a bajai ünnepi rendezvénysorozat első színhelye a lendületesen épülő Húskombinát volt. Természetesen — nem maradt el a „kitüntetéshullás" sem. Az érmek, jelvények arany, ezüst, bronz fényében, a csillagmedáliák ragyogásában még ünnepibb volt az építők öröme a társadalomtól kapott erkölcsi, anyagi elismerésért. Ekkor vehette át az aranykoszorús szocialista brigád kitüntetést a Siskovics Lajos által vezetett Petőfi kőműves brigád és a Zalka Máté szocialista brigád Molnár Sándorral, az élen. Csengő László és Fábik Pál brigádja ezüst koszorús jelvényeket kapott, két szocialista brigád bronzérmes, 8 zöldkoszorús, 7 brigád pedig oklevéllel hitelesítve lett szocialista. Dörner Henrik igazgató a miniszter megbízásából az Építőipar Kiváló Dolgozója kitüntetést nyújtotta át Kulisits Szilveszter kőművesnek és Kohl János technikusnak. Az ő kitüntetéseik azóta külön patinát nyertek, hiszen a miniszter elismeré-Pontosságukról híresek sek sorozatában ez volt az utolsó, amikor az igazolványon még a szakmán kívül is népszerű „Bondor pasa” — az azóta nyugalomba vonult Bondor József aláírása szerepel. • Mielőtt a „miniszteri kiváló" Kulisits Szilvesztert munkahelyén felkeresném, pár szavas véleményt kérek főépítésvezetőjétől, Tímár Györgytől. íme: — Pontosság, megbízhatóság, önállóság — ez jellemzi őket. Régi munkások a vállalatnál, s évek óta ipari építkezéseken dolgozik a Slskovics-brigád. Miként vélekedik Fábik Pál építésvezető? Tessék. — Jó minőség, megbízhatóság — így értékelhető minden munkájuk. A brigád javarésze Itt szabadult, 32—33 év a korátlag. • Kulisist Szilveszter, Mátéka János, Csajári István és Siskovics Lajos brigádvezető a húskombinát üzemcsarnokának felülvilágító betonelemeit helyezi el. (Méhes! Éva felvétele.) Ha a munka úgy kívánja, a szabad szombatot se sajnálják, Közbekérdezek. — Mi a legfontosabb minőségi követelmény az ő szakmájuknál? — A felületek pontossága. Szigorúan betartják a műszaki előírásokat. — Nem minden brigád Ilyen? — Ezért bízzuk rájuk — Kulisitsékra a legigényesebb munkákat. — Akkor, nyilvánvalóan, megválogatják, kiket fogadnak maguk közé. — Ügy azért túl egyszerű meg könnyű volna. Sajót példájukkal formálják, aki közéjük kerül. Legújabban a most szabadult fiatalokból kaptak embereket. Nemsokára jönnek gyakorlatra a pécsi építőipari főiskolások; brigádvezetőjük a Slskovics-kőművesek egyike lesz... • Utólag tűnik fel, hogy a két vezető nem egy személyről beszélt. Kulisits Szilvesztert a „brigádon keresztül” Jellemezte«)..!, A Siskovics vezette Petőfi-brigád ilyen munkások révén lett arany koszorús most is. A legfontosabbakat — már amik a szakma szikár ismérvei szerint megtudhatók egy munkásról — úgyszólván a találkozás előtt megismertem Kulisits Szilveszterről. Beszélgessünk most már vele is. • A méreteivel is imponáló építkezésen szerencsém van. Éppen ebédre igyekeznek a munkások. Nem kell hát ott lábatlankodnom, ahol hatalmas betonelemekkel birkóznak az emberek, célja van minden mozdulatnak. S míg egy munkást kihív az ember a pontosságáról híres brigádból ... a többinek kell ritmust váltani. Lehet, emiatt a munkás riportalanyok „szűkszavúsága”. Ami inkább lényegre törés. Hogy ne várjanak rá sokáig a társak. (Milyen más helyzetben van mondjuk egy „kultúros” nyilatkozó. Neki a beszéd, a gondolatok érdekesen, újszerűén való kifejtése — hivatásához tartozik.) A kitüntetett kőművessel úgy telepedünk be a közösségi helyiség egyik hűvös sarkába, hogy tudom: most az ebédidejéből faragunk le perceket. Amit magáról elmond. Harminchét éves, 1956. március elsejével tanulóként kezdte a BACSÉP-nél. — Azóta megszakítás nélkül itt szolgálok — mosolyint szerényen. — Édesapám, Kulisits József innét ment nyugdíjba, mint kőműves művezető... Kőműves az egész család. — Akkor hát érthető, ha maga is ebbe a szakmába szeretett bele. Örökre? — Megint átfut a mosoly a csendes tónusú arcon. — A Petőfi-brigád univerzális. Ha szükség van, rá, hidegburkolók vagyunk, ha meg úgy hozza a sor, műkövesek. Többünknek van kiváló dolgozó jelvénye ... A pontosságból, szép munkából nem engedünk. Fegyelem van — italozás nincs. — A pontosságot említette.. I Nem veszi sértésnek, ha firtatom egy kicsit: mi a véleménye a lakásokkal kapcsolatos panaszokról? Nem várta a kérdést, de nem is gondolkozik a válaszon. — Tudom. Például a nyílászárók — ajtók, ablakok —, meg a parketta miatt nem egyszer éri szó a ház elejét. De mikor az anyagipar olyan minőségű terméket, faanyagot szállít, hogy az ajtó, ablak szinte már a beállítás előtt deformálódik. Nyers volt a fa. Ilyenkor a lelkét kiteheti a kőműves. Mikor elkészíti, pontosan helyén áll, pászol az ablak, ajtó. Aztán tovább vetemedik a fa... Most már az építőanyagipar is korszerűbb technológiával termel, szárítóberendezéseket állítanak be... Látja, ez az. Ha a pontosságot, tervteljesítési, szállítási határidőket mindenütt betartanák... Valahol kibicsaklik a folyamat, aztán hiába szeretne pontos lenni a másik ... Vaskos munkás csapódik hozzánk beszélgető társnak. — Csak az igazat mondjad, Szilveszter! — tréfálkozik. Kulisits Szilveszter csak felbazsalyog rá a kis lócáról. Értem... Mi már ebédeltünk, ők még nem. A HATÉKONYSÁG ÚTJAI Többet esetleg, mást biztosan Idén februárban a szocialista ipar értékesítése 48,6 milliárd forintot tett ki, szemben a tavaly februári 44,7 milliárddal. Megengedve a túlzást: a többlet még nem eredmény. Csak akkor az, ha olyasfajta termékekből, szolgáltatósokból áll, amilyenek iránt tartósan nagy a kereslet, a amilyeneket — az össztársadalmi munkaráfordításokat tekintve jövedelmezően, azaz — hatékonyan bocsáthat ki a gyártó cég. S ennyi sem elég. Hiszen ha csupán ez lenne az egyetlen feltétel, megtörténhetne két-három iparág összehozza a szóban forgó többletet, ám az ellátásban és a kivitelben súlyos zavarok keletkeznének. Azért, mert az általuk termelt terven felüli áru máshonnét vont el anyagot, energiát, munkaerőt, szállítóeszközt stb., amíg tehát — a gondolati játékban a képtelenségig elemezve — Dunát rekeszthetnénk hengerelt acéláruval, nem lenne autóbusz, polietilén, cement. A szőttes sokféle színe Érdemes föllapozni a népgazdaság ötödik ötéves tervéről — az országgyűlés ülésén 1975. december 18-án — elfogadott törvényt. Ebben a többi között azl olvashatjuk: „Az ipari termelés (hatékonyságának erőteljesebb növelését szelektív fejlesztéssel, a hazai és a nemzetközi munkamegosztásnak, a szakosításnak és a kooperációnak a bővítésével, a műszaki színvonal emelésével, korszerű vezetési és szervezési módszereknek az alkalmazásával kell elérni.” Már ez a summázat is érzékelteti, milyen tarka a teendők szőttese, s még inkább kibontakozik sokféle színe, ha közelebbről vesszük szemügyre. A szelektív fejlesztés két szava mögött ugyanis bonyolult feladatok serege áll, a hazai alapanyag-termelés növekvő súlya éppúgy, mint a termékszerkezet változása. Nagy hiba ezért a gazdasági hatékonyság átfogó mércéjét szűkíteni, s úgy vélekedni, hogyha több a nyereség a gyárnál, a vállalatnál, máris hatékonyabb a munka. Lassú fölismerés A gazdasági él^t testes szótárában nincs még egy olyan kifejezés, amit gyakrabban használnának, említenének a hatékonyságnál. Csakhogy meglehetősen önkényes az értelmezés, már-már ahány értelmező, anynyiféle „hatékonyság”. Lassú a fölismerés, összetett fogalomról van szó, amiben résztevékenységek tucatjainak eredménye sűrűsödik, bár elvileg pusztán ráfordítás és eredmény viszonya a hatékonyság. A félreértésnek, félremagyarázások következményeként azután megtörténik, a gyártó szentül hiszi, javította munkája hatékonyságéit, mivel jól fizető termékekből a tervezettnél is többet vitt piacra, holott ugyanabból az anyagból árut készíthettek volna. Kapaszkodjunk a tényékbe: a ruházati ipar nem tartozik a termelésüket látványosan bővítő ágazatok közé. Tavaly például mindössze 0.6 százalékkal állítottak elő többet, mint 1975-ben. A korábbi esztendők — kivéve 1973-at — sem tanúskodnak szédítő iramról. Tételezzük fel. hogy a ruházati ipar cégei nagy nekiveselkedétsel megkétszerezik termelésüket. Látszatra remek dolog. Valójában semmi köze nem lenne a hatékonyság javításához, mert mihez kezdene a kis- és nagy-, a külkereskedelem a termékheggyel, s még inkább, mibe kerülne ez a több a társadalomnak?! Az ötödik ötéves tervben a ruházati ipar termelésének tervezett mértéke 30—32 százalék. Az árukibocsátás egészén belül azonban 30—40 százalékkal növekszik a korsze<rű alapanyagú, termelékeny! technológiával előállított cikkek aránya. Ez már mond valamit. Még érthetőbben közli a hatékonyság mibenlétét az a tény, hogy a mór említett, s hasonló változásoknak, így a termelékenység emelkedésének köszönhetően, a ruházati ipar egy dollárt 51,50 forintért termel majd ki 1980-ban, míg 1975-ben 59,20, 1970-ben 74,20 forinttal érte el ugyanezt. A hosszú út Magába száll, ki okos névre vágyik — figyelmeztet a közmondás, azaz először saját képességeit veszi szemügyre, tetteit értékeli kritikusan, s csak azután ítélkezik másokról. A hatékonyság javítása az okosság magas fokát tételezi fel, s követeli meg mind a termelői közösségektől, mind azok vezetőitől. Az egyszerűbb cselekvési lehetőségek ugyanis fogytán vannak, a bonyolultabbak, a rejtettebbek kerülnek sorra, s ezek fölismerése, hasznosítása nem könnyű. Ráadásul, egyszerre kell törődni azzal. ami rövid, s ami hosszú táv>-a szól, de úgy, hogy holnapi terveink ne keresztezzék a holnaputónt. , Tények, tapasztalatok igazolják: a vállalatoknál, s az irányító szerveknél is most tanulják ezt. Nem puszta kényelmességből hanyagolták el ezeket a tudnivalóikat, hanem mert az ösztönzési rendszer mereven, sokféle torzulással közvetítette a hatékonysági követelményeket» Az 1976. januárjától érvényes szabályozók javítottak a helyzeten, de minden vállalatra egyformán, s tökéletesen ható szabályozás egész egyszerűen nem létezik. Ezért nő meg a központi és a helyi akarat ötvözésének fontossága, ezért kerül első helyre az a teendő, hogy a munka társadalmi és helyi, azaz makro- és mikroszintű hatékonyságának hosszú útja necsak párhuzamos legyen, hanem a másikhoz minél közelebb húzódjék, ha lehet, egybeessen. L. G. (Következik: Versenyek, versenyzők.) Resztvettek az orenburgi gázvezeték építésében Az orenburgi gázvezeték építésében közreműködő országok népei barátsági fesztivált rendeznek. A gázvezeték mentén fekvő szovjet városokban ezekben a napokban zajlik le a fesztivál, amelyen résztvesznek a magyar építők küldöttei is. A magyar vállalatok Guszjatyin, Huszt és Ivano- Frankovszk térségében a vezeték . mentén nagy teljesítményű kompresszor-állomást építenek lakóteleppel és kiegészítő kommunális létesítményekkel együtt. A három építkezés közül a Bács-Kiskunhoz legtávolabb eső Tarnopol megyei Guszjatyinban Koffer László gépészmérnök vezetésével 5 hónapot töltött a Kiskunsági Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság műszaki brigádja. Az egri erdőgazdasági fakitermelőkkel kiegészített Bács-Kiskun megyei brigád nagy teljesítményű gépeivel a kompresszor-állomás, valamint a vezetékszakasz helyén erdőt irtott, terepet rendezett, rendkívüli időjárási és talajviszonyok mellett. Mindezt olyan gondossággal végezték, hogy a természeti környezet a legkevésbé károsodjék, a létesítmény a mezőgazdasági művelésre alkalmas területből minél kisebb helyet foglaljon el. A sok tízezer fatuskó eltávolítása és a létesítmény alapozása során kitermelt földet a szomszédos kolhozok szántóföldjére vitték és gépeikkel ott terítették szét. — A több hónapos munka közben meleg barátság szálai szövődtek Guszjatyin lakói és az ott dolgozó magyarok között — mondja Hotter László, aki hazatérése óta a Kiskunsági Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság műszaki előadója. — Besegítettünk a tele*, pülés szépítésében, óvodaépítésben. Az erdőgazdasági nehézgépekkel a háromezer lelkes községbe vezető gázcsövek lefektetésének földmunkáiban vettünk részt. Brigádunk két tagja Temesvári Imre és Kollár József itthon is rendszeresen futballozott,' Guszjatyinban a magyar építők-, bői alakult csapat a járási bajnokságba is nevezett és több mérkőzésen győzött. Guszjatyin és környéke szép vidék, amely az orenburgi gázvezeték és kiegészítő létesítményeinek építésével számos előnyhöz jut. Az ottaniak azt tervezik, hogy az építkezés befejezése után úttörőtábort rendeznek be, ahol több száz kisdiák töltheti nyári vakációját. A kiskunsági erdészeti dolgozóknak guszjatylni tartózkodásuk alatt szakmai tapasztalatszerzésre is volt lehetőségük. Barátságot kötöttek a szovjetunióbeli kollégáikkal, s azóta is tartják a kapcsolatot. K. A. MEGJEGYZÉS EGY KIÁLLÍTÁSRÓL: Példásan szervezett munkavédelem Július I-én megjelent lapszámunkban egy hírt találtak olvasóink, amely arról tudósít, hogy a Bács-Kiskun megyei Vendéglátó Vállalat a kecskeméti Hírős Étteremben munkavédelmi fotókiállítást mutat be. A kiállított képanyag a megyeszékhelyen történt bemutatás után bejárja Bács-Kiskun városait, kivéve Kiskőröst, mert ott a vállalatnak nincs üzlete. A hír kapcsán beszélgetésre kértük meg Kapitány Ferencet, a vállalat párttitkárát, s egyben munkavédelmi előadóját. Megszoktuk ugyanis, hogy ha munkavédelemről beszélünk, ipari, mezőgazdasági üzemekre, vállalatokra, tehát olyan munkahelyekre gondoljunk, amelyekben nagy teljesítményű gépekkel, vegyszerekkel, valóban veszélyes eszközökkel dolgoznak az emberek. A kívülállónak nehéz elképzelnie, milyen munkavédelmi feladatok vannak a vendéglátó vállalatnál? Erre a kérdésre kértünk választ. — Nálunk a munkavédelem, vagy helyesebb szóhasználattal munkásvédelem valóban sajátosan jelentkezik. Talán elegendő, ha elmondom, hogy a vállalatnak összesen öt cukrászműhelye van a megyében. Ezekben a műhelyekben elektromos árammal működő gépek dolgoznak. Nem elhanyagolható tehát az érintésvédelem. De említhetem a forró masszát épp úgy, mint konyháinkban a forró levest, a gázzal, árammal működő nagy teljesítményű tűzhelyeket, a raktárakat, de beszélhetek ugyancsak a konyhákkal kapcsolatban a késekről, különféle szeletelő gépekről stb. Mindez egyenként ésöszszességében is baleseti forrás lehet. Ezért szükséges dolgozóink baleset oktatása, az óvórendszabályok betartásának rendszeres ellenőrzése és természetesen olyan körülmények kialakítása, amely minimálisra csökkenti, kizárja a balesetet. — Hány baleset történt az elmúlt évben a vállalatnál, s ezek milyen jellegűek voltak? — Tavaly huszonhét baleset történt nálunk. Hozzá kell tennem. hogy azelőtt, 1975-ben ez a szám harminchárom volt. Szerencsére ez a huszonhét baleset mind csak könnyű sérüléssel járt. A konyhában elvágta az ujját a dolgozó, ami otthon a háztartásban is megtörténik. Mosogatás közben eltört a pohár és az üveg okozott sérülést stb. Természetesen ezeket sem becsüljük le. Minden balesetről jegyzőkönyv készül, s a vállalat minden esetben — ha munkakiesésről, táppénzről van szó — kártérítést fizet. — Kérjük, említsen olyan baleseti forrást, amely kizárólag csakis a vendéglátó vállalatnál fordul elő. Ha van ilyen. — Kevesen tudják, hogy például azok a vendéglátós dolgozók, akik söntésben italkimérők, könnyen reumát kaphatnak a hideg víztől, amiben a poharakat mossák. Elmondhatom és erről örömmel beszélek, hogy vállalatunk valamennyi egységében nemcsak folyóvíz, hanem melegvíz van a söntéspultoknál. Ez óriási dolog. Tessék elképzelni — különösen télen — mit jelent ha a jéghideg víz helyett melegben mosogathat az ember, aki napi nyolc órát áll a pult mellett és több száz pohár fordul meg a kezében. A másik, talán nem annyira speciális, de nagyon fontos a konyhákban, cukrászüzemekben, sontésekben az olyan padlózat kialakitása, amelyen nem csúszik el, aki ott dolgozik. Rátérve a nem sajátos feladatokra, említhetem az anyagmozgatást, amelyhez gépeket, targoncákat szereztünk be. Nálunk is vannak olyan munkakörök, ahol védőruhát kell biztosítanunk. Szóval baleseti forrás van nálunk is, de lelkiismeretes munkával, jó szervezéssel, állandó odafigyeléssel, az óvórendszabályok betartásának megkövetelésével, oktatással el lehet érni, hogy nagyobb baleset ne történjen, a kisebbek pedig csak minimálisan forduljanak elő. — Mennyit költ a vállalat évenként munkavédelmi célokra, s mit kell értenünk a munkavédelem szervezésén? — Az elmúlt esztendőben a már említett célokra (melegvíz, padlók, stb.), összesen valamivel több, mint hatszázezer forintot fordítottunk. Ha elmondom azt is, hogy a vállalatnak körülbelül 1800 dolgozója van, akkor ez az összeg talán nem tűnik kevésnek. Rátérve a munkavédelem szervezettségére ' azt mondhatom, hogy én nem vagyok ma-: gamra hagyatva a vállalatnál. Azt is mondhatom, hogy a vendéglátó vállalatnál ez mindenkinek szívügye. Ez azonban még nem szervezettség. Ami az: évenként több alkalommal munkavédelmi körúton vagyunk. Ennek a kis bizottságnak tagja a vállalat igazgatója, a szakszervezet képviselője, a munkavédelmi előadó és természetesen az illető egység, kirendeltség vezetője, igazgatója, az ottani munkavédelmis. Egyegy ilyen ellenőrzés alkalmával a „pincétől a padlásig” mindent megnézünk munkavédelmi szempontból, azután értékeljük a tapasztalatokat. Ezen túl azonban félévenként az igazgatói tanács előtt beszámol a munkavédelmi előadó arról, hogy miként áll a munkavédelem helyzete a vállalatnál. — Ha ilyen példásan szervezeti a munkavédelem a vállalatnál, akkor — elnézést a kérdésért —, mi szükség van egy olyan kiállításra, amelynek anyagát tudomásunk szerint elsősorban az önök dolgozói tekintenek meg, ők tanulmányozzák? — Igen, a kérdésnek van alap-; ja. Nálunk most egy munkavédelmi vetélkedőre készülünk, » ez a vándorkiállítás a jobb, alaposabb felkészülést is szolgálja — mondta végül Kapitány Ferencné. A kiállítás azonban máa értelemben is hasznos. Kecskeméten például több, más vállalat képviselője, munkavédelmi előadója is megtekintette a kiállított anyagot, s olyan, náluk is hasznosítható megoldásokat, módszereket talált a tablókon, hogy máris megállapodtak a vendéglátóval: adják kölcsön, hogy náluk is bemutassák, felhasználják. Ennek a kérésnek — mondta a vendéglátó vállalat munkavédelmi előadója — szívesen és örömmel tesznek eleget, ha a kiállított anyag befejezte megyei körútját. G. S.
