Petőfi Népe, 1977. július (32. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-01 / 153. szám

) i • PETŐFI NÉPE t 1977. július I. A NŐPOLITIKÁI HATÁROZATOK NYOMÁBAN BUGACON Mire betanulnak - elmennek Pártcsoportok - a politikai irányítás cselekvő részesei A vonatkozó párthatározatok végrehajtása folyamatában tovább fejlődött a legkisebb kommunista közösségek, a párt­csoportok tevékenysége. A működési területükön végzett politikai munka jól szolgálja a határozatok helyi végrehaj­tását, a dolgozók tájékoztatását, hangulatuk formálását. A pórtcsoportok fegyelmezett, tartalmas munkája elismerést érdemel. • összegezetten az iméntlekbe tömörítette véleményét a kecs­keméti városi párt-végrehajtóbl­­zottság, amikor a pártcsoportok tevékenységét, annak továbbfej­lesztése érdekében végzett mun­kát, tapasztalatait elemezte. Figyelemre méltó ugyanis, hogy a megyeszékhely csaknem 130 pártalapszervezetében több mint 460 pártcsoport működik. Ez annyit jelent, hogy a kislét­­szúmú pártszervezetek kivételé­vel —, amelyekhez a város párt­tagságának 13 százaléka tartozik — létrejöttek és mind eredmé­nyesebben működnek a pórtcso­portok. S ha figyelembe vesszük, hogy a pártbizalmi fontos és nem könnyű megbízatását a kom­munista társaik között tekintély­­lyel rendelkező és kellő politikai felkészültségű személyek látják el, a több mint négy és félszáz pártcsoport vezető önmagában is nagy erőt képvisel, És a pártcso­portok munkája hatékonyságá­ban kamatozik. Az idáig vezető úton irányító tevékenységében számos jó mód­szert honosított meg a városi párt-végrehajtóbizottság. Ilyen egyebek között a rétegtitkári ér­tekezlet, a szervező titkárokkal való rendszeres szótértés ; Jól szol­gálta a pórtcsoportok munkáját, fejlődését a bizalmiak városi ta­pasztalatcseréje, s ennél is több tapasztalattal gazdagította a párt­­csoportvezetőket a tagkönyvcse­­re lebonyolításába való bevoná­suk. Elősegítette a pártcsoportok tartalmas munkáját az alapszer­vezeti vezetőségek számos jó kezdeményezése. A bizalmiak el­méleti és gyakorlati ismereteinek szervezett gyarapításában pél­dául a ZIM és a Fémmunkás Vállalat pártszervezetei voltak az úttörők. Azon túl, hogy a szervező titkárok szoros munka­­kapcsolatban állnak a pártbizal­miakkal, gyakori, hogy a pártve­­zetőség tagjai — reszortfeladatuk mellett — egy-egy pártcsoport segítését is ellátják. Egyre elter­jedtebb az a jó gyakorlat is, hogy a lényegesebb kérdéseket megvitató vezetőségi ülésre meg­hívják a pártcsoportvezetőket, akik ily módon közvetlen tájé­koztatást kapnak. • Alighanem hasznos megje­gyezni Itt: a vállalati pártbizott­ságok, pártvezetőségek, illetve a több pórtcsoportot működtető alapszer vezetek kevéssé élnek a bizalmiak esetenkénti összehívá­sának lehetőségével. Jóllehet, a fontos politikai, gazdasági kérdé­sekről szóló közvetlen tájékozta­tás kiválóan szolgálja az azonos értelmezést, az egységes cselek­vésre való felkészítést. A pórtsejtek érdemi munkájá­ról szólva, először is a taggyűlést előkészítő ténykedésük kívánko­zik említésre. A pártcsoportok értekezletein többnyire az alap­szervezet fóruma elé terjeszten­dő témák megvitatása szerepel. Különösen a tagkönyvcsere óta megélénkült a pórtcsoportokban a vitatkozó kedv, bátran kifejtik véleményüket a párttagok. Ezt a felszabadult, politizáló légkört, a párttagság aktivitását fokozza uz a számos helyen — például a Volán, a Fémmunkás Vállalat, a posta, az IGV, a Fémipari Szö­vetkezet pártszervezeteinél — immár rendszeres gyakorlat, hogy egy-egy kommunista megbízást kap a pártcsoport-értekezlettől az elhangzottak taggyűlésen való tolmácsolására. Ide értve a párt­csoportnak az adott kérdésben kialakult nézetét, javaslatát is, ami rendszerint döntően befolyá­solja a határozathozatalt • Tudatosan ösztönzik a párt­csoportokat a kecskeméti párt­­alapszervezetek többségében mű­ködési területük problémáinak összegyűjtésére, a pártvezetőség­hez való továbbításra, Illetve az önálló cselekvésre. Követésre ér­demes a megyei kórház, a ven­déglátó vállalat és a közúti igaz­gatóság pártszervezeteiben kez­deményezett és bevált módszer. Nevezetesen, hogy a területüket érintő, minden állásfoglalás előtt, mintegy kontrollként kikérik a pártcsoportok véleményét a veze­tőségek. A napirendi téma meg­tárgyalásán pedig ott van a párt­csoport képviselője is. Noha haszonnal járna, viszony­lag kevéssé veszik igénybe, az alapszervezeti vezetőségek azt a segítséget, amelyet a pártcsopor-, toktól kapnáriak, ha megbíznák őket különböző kérdésekről a párttagság, s a pártonkívüliek véleményének összegyűjtésével. Nem szólva arról, hogy az ilyen megbízás ugyancsak kitűnő lehe­tőség a felvilágosító, meggyőző szóra, a munkahelyi témák, pél­dául a gazdaságpolitikai intézke­dések hatásának kipuhatolására, megbeszélésére, tömören: a tö­megkapcsolat ápolására. Az alapszervezetek többségé­ben Jól érzékelik a pártcsopor­tok a munkahelyi kollektívák po­litikai arculatának formálásában betöltött szerepüket. Elsősorban a szocialista brigádmozgalomra terjed ki figyelmük, amelynek középpontjában a gazdaságpoli­tikai tennivaló mellett a nevelő­munka áll. • Ezzé) függ össze, hogy mind nagyobb mértékben kiveszik ré­szüket a pártépítő munkából, amelyről a városi párt-végrehaj­tóbizottság mintegy útravalóként kimondta: a pártcsoport legyen a pártépítés, a tagfelvétel leg­főbb színtere. Érthető: a pártsej­tek tagjai vannak a legközvet­lenebb kapcsolatban pártonkívüli munkatársakkal. A pártcsoportok tevékenysége tapasztalataiból hadd utaljunk a pártmegbízatásokkal kapcsolato­sakra is. Mind elterjedtebb pél­dául az a gyakorlat, hogy az alapszervezet vezetőségével tör­ténő egyeztetés után a bizalmi gondoskodik a pártfeladattal va­ló megbízásokról. Számos helyen pártcsoport-értekezleten vitatják a megbízatást, figyelembe véve a működési terület sajátosságait, a párttag alkalmasságát, érdek­lődését. Ez annál is inkább figye­lemre érdemes, mert nem min­denütt veszik tekintetbe a sze­mélyi adottságokat, vagy a moz­galmi munkában való jártassá­got, például nem mindig támasz­tanak nagyobb követelményt a tapasztaltabb párttaggal szemben. Mint azt a városi párt-végre­hajtóbizottság megállapította: so­kat javult a pártcsoportokban a megbízatások végrehajtásának se­gítése, számonkérése és értéke­lése. Egyre elterjedtebb, hogy — igen helyesen — félévenként át­tekintik a pártfeladatok telje­sítését. Jó alkalom ez a dicsé­retre csakúgy, mint a bátorításra, de ha kell, a figyelmeztetésre. Ez utóbbival csak elvétve élnek a pártsejtek, holott ismeretes: meg­győződéssel, kellő időben adott figyelmeztetéssel megelőzhető a fegyelemsértés. Mint ahogyan ar­ra is több példa figyelmeztet, hogy a felelősségrevonás kezde­ményezésében a pártsejtek na­gyobb határozottságára van szük­ség. < • A pártcsoportok munkájá­nak fejlődését elemezve, értékel­ve, megjelölte a városi párt-vég­rehajtóbizottság a további fel­adatokat is. Ezek szinte mind­egyikéből kiviláglik: növelni kell a pártcsoportok tagjainak szemé­lyes felelősségét. A párt politiká­jának terjesztésében, védelmezé­­sében, a gazdaságpolitikai agitá­­cióban csakúgy, mint például az egymással, az egyes párttagokkal való törődésben. A pártalapszervezeteknek pedig továbbra is az egyik leglényege­sebb feladata a pártbizalmiak naprakész tájékoztatása. Ez ugyanis alapvető feltétele annak, hogy a pártcsoportok egyre cse­­lekvőbben, hatékonyan vegyenek részt az adott munkaterület po­litikai Irányításában és ellenőr­zésében. P. I. AZ ÁFOR TÁJÉKOZTATÓJA Bugacra azért mennek az emberek, hogy pusztát lássanak, szür­kegulyát és vágtató mé­nest. Nagyot néznének, ha valaki meg­kérdezné tő­lük: vannak-e munkásnők Bugacon? Az idegenfor­galmi prog­ramban ugyan nem szerepel­nek, de van­nak. Igaz, ke­vesen. Annyira kevesen, hogy a délutános mű­szak szinte üres. A Hab­selyem Kötött­árugyár buga­ci telepén több gép áll, mint ahányan dol­goznak. * — A telepen 70 asszonyt tudnánk fog­lalkoztatni. Je­lenlegi lét­számunk 35. gyermek­­gondozási sza­badságon 31 kismamánk van. Legna­gyobb gon­dunk, hogy több a távozó, mint a belépő, képtelen va­gyunk betöl­teni a megüre­sedett helye­ket, — tájékoztat kissé borongós hangulatban Fricska Sándorné telepvezető. Az asszonyok inkább Félegy­házára járnak busszal, vagy Kecskemétre, a konzervgyárba. Az időszakos munka, ez szakmai jártassághoz kötött. Hiába igye­keznek kedvet csinálni azzal is, hogy háromra csökkentették az öthónapos betanulási időt, olyan bérezési kedvezményekkel, amire senkinek sem lehet panasza. De mire betanulnak a gépi varrás­ba, javarészt el is mennek. Ti­zenkét ipari tanuló szerzett szak­mát nálunk, egy van belőlük. Aki még nincs GYES-en, az most készül. A két szalagvezctőjük is. — Ami a népesedéspolitikát il­leti — mosolyog a telepvezető — túl is teljesítjük. Nőpolitikái ha­tározat? Tudomásunk van róla. de hol vagyunk mi attól, hogy kizárólag ezzel foglalkozhatnánk? Munkaerőnk sincs elég, a létszám is folyton cserélődik, a munkássá válás sem könnyű folyamat Bu­gacon, ahol ipari hagyomány nem volt és rettenetesen nehéz az ala­pokat lerakni. A bugaci telep csak egy kis ré­sze a nagy vállalatnak, bár tel­jesítményben nem elhanyagolha­tóan kicsi része. Rajtuk is múlik, hogy novemberre sikerül-e telje­síteni az egész éves tervet, ele­get tenni a szovjet exportmeg­rendelésnek, amire a vállalat kö­telezte magát, amikor csatlako­zott a csepeliek felhívásához. Bu­gacon 35 dolgozónak kell teljesí­teni azt, amit 40-re írtak elő. Már elkészült 30 ezer fiúöltöny, még hátra van ugyanennyi. Ki érne rá azzal foglalkozni, hogy a nők helyzetéről intézkedő párhatározat milyen formában érvényesül náluk? Törekvések vannak, ez látszik abból, hogy u vállalat tekintélyes összeggel tá­mogatja a bugaci dolgozók gyer­mekeinek óvodai elhelyezését, a keresetek is évről évre emelked­nek. Míg 1973-ban 1300 forint volt az átlagkereset havonta, most éppen a duplája. Ehhez jön július elsejével a könnyűiparban elrendelt béremelés, amit a nor­mába építenek be. de 1(10 fo­• Szelecki Mihály né: „Azelőtt otthon voltam, az uram nem engedett dolgozni.” • Balra: Seregély Istvánné: ..Tlzenketten voltunk tanulók, egyedUI maradtam.” rintnál kevesebbet nem kaphat senki. Más kérdés, hogy a tanulásra, továbbképzésre is volna lehető­ség, csak nem veszik igénybe. A dolgozók szakközépiskolájába ha­tan jelentkeztek, végül csak egy tartott ki az elhatározása mellett. A felnőtt szakmunkásképzésre azért nem jelentkeznek mert vagy a 400 forintos tandíjat sokallják, vagy túl nagynak érzik az elmé­leti követelményeket. Az is el­gondolkodtató, hogy ebben a kis közösségben, ahol mindenki be­csülettel helytáll a munkában, mindeddig nem alakult brigád és nem született egyéni versenyvál­lalás! Pénz is lenne a jutalmazá­sokra — csaknem 9 ezer forint, — amit a saját zsebükből vesz­nek ki, mégsem látják be a vál­tozás egyéni és kollektív szüksé­gét. * — Mi lehet ennek az oka? — kérdem Szelecki Mihálynét. — Honnét tudr^ám? — néz rám szelíden, — március óta vagyok csak itt. Azelőtt otthon voltam, az uram nem engedett dolgozni. Most, hogy elváltunk, nekem is élni kell valamiből. Ez a pénz se sok, hiúba rosszul is látok, a kezem sem könnyű. Paraszti munkát végeztem mindig ha Itt letelt most Is eljárok napszámba, kötözni. Sajnos, nehezebb mun­kát már nem bírok. Vízhányó Erzsiké most tölti be a 17. évét, féléve dolgozik a te­lepen, és már 4800 forintot ra­kott a takarékba, A félegyházi cipőgyárban kevesebbet is kere­sett és kifizetett 350 forintot al­bérletre. Most a szüleinél lakik, kiadása nincs, amit keres, az tisztán az övé. Mire szánja? — Hát magam sem tudom. Egyelőre csak gyűjtöm. — A szabad idejében mit csi­llái ? — Akkor otthon vagyok. Taka­rítok, főzök, néha eljárok a mo­ziba. Ha Pesten megfelelek az al­kalmasságin szeretnék levizsgázni motor- és autóvezetésből. — Szóval kocsira gyűjt? — Nem, azt megkapom a szü­leimtől. Ha meglesz a jogosít­ványom. • Vízhányó Erzsiké: ...Akkor én is tanulnék, legfeljebb ..."­­(Méhes! Éva felvételé^ — És továbbtanulásra nem gondolt? Hiszen csak nyolc álta­lánost végzett? — Már gondoltam rá, csak idá­ig mindig elmaradt. Nem is tu­dom ... — Mit gondol, ezen a telepen miért nincs brigád? — Épp a múltkor volt egy gyű­lés, ahol javasolták, azóta sem történt semmi. Kevesen vagyunk a szalagon, a régiek mennek, újak jönnek, nem nagyon ala­kulnak a kapcsolatok. Pedig ha lenne brigád, én is belépnék. — Mit tud róla? — Hogy bejönnek társadalmi munkára, segítik a gyárat, vala­mi ilyesmi... — A/.t tudja-e, hogy a brigád­tagok kötelességei közé a tanu­lás is beletartozik? — Akkor én is tanulnék, leg­feljebb ... * Seregély Istvánné csendes, ko­moly fiatalasszony. Tizennégy éves volt, amikor tanulónak ide­került, azóta négy év telt el. szakmunkás-bizonyítványt szer­zett és most meós. — Tlzenketten voltunk tanulók, egyedül muradtam. Egy szülni ment, a többi kevésnek tartotta a 10 forintos órabért. — Véleménye szerint valóban kevés? — A munkámhoz képest elég — olyun kevés termék jön le egy nap u szalagról — a megél­hetéshez egy kicsit kevés. Ennek ellenére szeretem ezt a munkát, szeretnék ittmurudnl és tovább­tanulni. A férjem is szakmunkás, nincs ellene. Egyelőre a meós­­tanfolyumru Jelentkeztem. — Elképzelhetetlennek tartja, hogy itt brigádok is alakuljanak? — Nem is tudom. Van itt egy régi brigádvezető, aki nagyon ak­tivizálná u dolgokat, de neki sem megy. , — Miért? — A fiatalokat nem érdekli az Ilyesmi, Mással vannak elfoglal­va. Ha meg férjhez mentek, Jön­nek a gyerekek, kiveszik a szü­lési szabadságot, akkor azért nem lehet rájuk számítani. Szóval t.z még nem megy nálunk. Nyolcán vagy kilencen vannak a teremben? Szinte elvesznek oenne. Foghíjas közösség, nagyon kell hajtaniuk, hogy megtalálják a számításukat. Nekik ez a leg­fontosabb. Közben ugyanannyi áram fogy, mintha kilenne a tel­jes műszaklétszám. Ez már ráfi­zetés — a gyárnak. Nem tudom, nem volna-e gazdaságosabb egy középműszak beállítása reggel hét­től délután háromig, ami a gyere­kes mamák foglalkoztatását is megoldaná? így ők sem távolod­nának el az üzemtől, erősödne számban és talán tartalomban is a közösség, jobban kihasználhat­nák a gépeket. Lehet, hogy ez a megoldás se­gítene, az is lehet, hogy nem. Csak egy a biztos, valaminek tör­ténnie kell Bugacon is, hogy a gyár többet jelentsen a környék­beli asszonyok, fiatal lányok éle­tében, mint pusztán pénzkerese­ti lehetőséget. Arról nem is be­szélve, hogy ha szervezettebben építenének a saját és együttes erejükre, még anyagilag is job­­. ban járnának... Vadas Zsuzsa Bőséges az üzemanyag- és olajellátás Jól összehangolt kereskedelmi tevékenységet Igényel az AFOR- tól a több milliós autós idegen­­forgalom, a kedvezményes ház­tartási tüzelőolajakció, s nem utolsósorban az aratás. Ezekben a napokban ezek az igények ha­tározzák meg az AFOR munká­ját. Mint, megtudtuk, a nyári idény áruforgalmának bonyolítási rendje számba vesz minden fon­tos teendőt, szinte menetrendet készít a kereskedelmi és a mű­szaki dolgozók részéi*. A számítások szerint ezen u nyáron a szezon forgalma több mint 7 százalékkal haladja meg a múlt év hasonló Időszakát Leginkább a normál és szuper­benzin-igények növekedésére számítanak, de extra szuperből is mintegy 5 százalék növekedés várható. A legforgalmasabb min­dig a július és az augusztus, ezekben a „csúcshónapokban” 14—20 százalékos a többletforga­lom Az idén nyáron havonta 1 millió 280 ezer tonna motorben­zin eladását tervezik az AFOR- nál, és ehhez megvan az árufe­dezet: a hazai termelés és az im­port megfelelő utánpótlást jelent. A növekvő szuperbenzin-igények ellátására a Szovjetunióból is vá­sárolnak szuper minőségű hajtó­anyagot, amely teljesen egyenér­tékű a hazai termékkel, csupán a színe tér el attól. Itt kell em­lítést tenni a kedvezményes ház­tartási tüzelőolajakcióról, amely június végén zárult és jelentős többletmunkát igényelt az AFOR- tól. A lakosság már megvásárol­ta a tervezett tartalék fűtőolajat, most már a közületeken a sor. A harmadik negyedévben ugyanis az AFOR ismét meghirdeti a „te­­letartály” akciót, amely szintén a téli felkészülést segíti. Ennek keretében a közületi fogyasztók akik saját tárolókkal rendelkez? (Pásztor Zoltán felvétele) nek, különféle kedvezményekkel szerezhetik be a készleteket. A nyári aratási munkák idején egyébként gázolajokból mintegy ,3 százalékos forgalom-növekedés­re számítanuk uz AFOR üz.em­­anyagtelepein. A kenőolajok és zsírok mennyiségi igényeit a me­zőgazdaság határozza meg. A fo­lyamatos, zavartalan ellátás ér­dekében az AFOR tájegységi köz­pontjai külön operatív kapcsola­tot létesítettek a budapesti igaz­gatósággal, ahonnan szükség ese­tén a készletek átcsoportosításá­val is segítik a kiszolgálást. A nyári forgalom legnagyobb része a benzinkutaknál zajlik. Csupán a külföldiek közül több mim egymillió autós áll meg ezekben a hónupokban benzint vételezni a töltőállomásoknál, de megsokszorozódik a hazai forgu­­lom is. Az. AFOR műhelyei or­­szógszerte felkészítették a kuta­kat, kicserélték az elhasználódott műszaki berendezéseket, megja­vították a légkompresszorokat, sőt megnyitották a nyári idény­jellegű autómosókat is. Az AFOR országszerte 450 üzemanyagtöltő­állomáson szolgálja ki uz autó­sokat, motorosokat. Vidéken a vasárnapi ügyelet 257 töltőállo­mást érint, 78 pedig éjszaka is nyitva tart. Gondoskodtak arról is. hogy a két- vagy három mű­szakban dolgozó töltőállomások nyáron éjszaka kapják meg az áruutánpótlúst a torlódás elkerü­lése végett. Vidéken több kapa­citásnövelő kis beruházás feje­ződött be: Körmenden, Sümegen, Szekszárdon, Szabadszálláson újabb töltőoszlopok és tárolótar­tályok létesültek. Ezek közül már néhány júniusban működik, a többi augusztustól segíti a ki­szolgálást. '

Next

/
Thumbnails
Contents