Petőfi Népe, 1977. július (32. évfolyam, 153-179. szám)
1977-07-01 / 153. szám
Nyári gyerekek Fajon, mire költi az első fizetését? — találgatja a család, amikor a gyerek alighogy elvégezte az általános iskolát, átesik azon az önérzetduzzazztó avatáson, amelynek nyomán először Írják neve mellé egy rubrikába: munkavállaló. Mert ilyenkor még viszonylag elevenek a pedagógiai késztetések, s a szülői figyelem a formálódó karakter mércéjeként értékeli azt is, hogy a nyári munkáért járó bér mivé alakul át fia, lánya kezében. Mert nem mindegy, a két hétig tartó, becsületes fáradsággal keresett pénz a takarékba megy-e, ajándék lesz-e belőle Anyának, az egész család asztalára kerül, vagy esetleg zsebpénzként erre-arra szétfolyik. Aztán a kisdiákból nagydiák lesz, s az esetek többségében a pedagógiai érzékenységgel együtt elvész a gyerek nyári munkavállalása iránti érdeklődés is. Egyrészt a megszokás festi át pasztellre az újdonság egykor élénk színeit, — másrészt egy minden nyáron visszatérő általános gyakorlat tapasztalatai lohasztják le a kedélyeket. Az esztendők folyamárt ugyanis kiderül, hogy a munkával való első találkozás pátosza éppúgy, mint a becsületes fáradsággal keresett pénz romantikája — nem egyéb illúziónál. És még jó, ha csak az a gond, hogy a valóság alacsonyabb hőfokon igazolja a gyerek felnőttvilági kirándulásának várakozásait. Sajnos, azonban nem csupán árnyalati eltérésekről van szó az előzetes erkölcsi útravaló és a gyárban, üzletben vagy hivatalban tapasztaltak között. vek óta közbeszéd tárgya, hogy mindaz, amit a társadalom és az egyén — mint szülő — egyaránt remél, vár, elképzel a gyerekek nyári munkájának pedagógiai fontosságáról — az a nyolcvan százalékban éppenhogy a visszájára fordul. Mert olykor különös módon reagálunk mi felnőttek. Mintha felelősségtudatunkat, erkölcsi magatartásunkat valamiféle rejtett automata vezérelné aszerint, hogy éppen milyen minőségben vagyunk jelen a világban. A4 int szülők például, majdnem a költészet ormait ostromoljuk, amikor a nagybetűs Munka erkölcsi követelményeit, szépségét, fontosságát akarjuk belesulykolni gyerekünkbe. Ugyanilyen találékonyak vagyunk, s ugyanilyen őszinte a hitünk, meggyőződésünk, ha a kötelesség fogalmát elemezzük az ifjúságnak. És amikor nyáron nem szülőként, hanem mint munkatársak találkozunk a gyerekekkel — elfelejtjük, mit mondtunk télen. Illetve a műhelyben, a pult mögött vagy az irodában teljesen kimegy a fejünkből, hogy otthon milyen sokat várunk erkölcsi vonatkozásban gyerekeink munkás heteitől. Mintha eszünkbe sem jutna, hogy a nevelő szándékú szó mellett a példaadás kötelessége is ránk vár, hiszen mi ülünk a traktorokon, az Íróasztalok mögött is, mi sütjük a kenyeret — egyszóval mi testesítjük meg a nagybetűs Munka erkölcsi, tartalmi, formai követelményeit. Ha megtestesítjük... De a benyomásokra legfogékonyabb korban bepillantást adunk az utánunk jövő nemzedéknek a nagy lehetőségbe, hogy fél szívvel, nyegleséggel, könnyű lelkiismerettel is szerencsésen lehet hajókázni az élet vizein. Mert Kovács János, mint apa, otthon szorgalomra neveli a fiát és óva inti a naplopástól, de mint főnök vagy munkatárs már nem követeli meg tőle a munkahelyen, hogy képességeit becsületesen állítsa a vállalt — és megfizetett! — kötelezettség szolgálatába. Személyes helytállása pedig? Tudjuk: nem egyértelműen példaadó. A fenti témáról sok szó esik a családban is, nyilvánosan is. De rosszallás helyett inkább nézzünk a nyári gyerekek után gyorsan: Jancsi meg Kati dolgozik-e valóban?... És a szóbeli intelmek mellé állítsuk oda szülői példamutatásunkat is. N. I. MifiBliM A cél az elsősök felzárkóztatása A tankötelezettségi törvény végrehajtása közben a figyelem óhatatlanul a tanulók tanévveszteségeire, magyarul a bukásokra terelődött. Az elsősök évismétlésének egyik fő oka a gyerekek általános iskolai tanulmányainak megkezdésekor tapasztalt hátrányos helyzet. Az első évben megmutatkozó pedagógiai problémák megszüntetését, a felzárkóztatást. az úgynevezett „kiegyenlítési” időszak megnövelésével szeretnék elősegíteni. Ennek a gyakorlatáról jelent meg az oktatási miniszter utasítása, amelynek értelmében szeptember 1-től az általános iskolák első és második osztályát egységes fejlesztési szakaszként kezelik a tanintézmények. • Az általános iskolák első és második osztályában egységesen fejlesztik a kisdiákok képességeit. Az első osztályban az év elején a tanítók megállapítják, kik azok a tanulók, akik az általános követelményekhez viszonyítva hátrányos helyzetben vannak. Ez a felmérés ténymegállapító és tájékoztató jellegű, s az év folyamán alkalmazott pedagógiaipszichológiai eljárásokat ezek ismeretében tervezik meg. Azokat az I. és II. osztályos tanulókat, akik. a tantervi követelmények teljesítésében olyannyira elmaradtak, hogy ez a tanítási órákon már nem szüntethető meg. mindaddig korrepetálni kell, amíg utolérik a többieket. A külön órák számát az utasítás írja elő. A segítségnyújtásnak az a célja, hogy a fejlődésben és a tanulásban időlegesen elmaradt tanulókkal az addig meg nem értett ismeretanyagot menetközben elsajátíttassák. Az új gyakorlat lényege az, hogy megfelelő pedagógiai helyzetek teremtésével elsősorban azokat a képességeket fejlesszék, amelyek a tanulókat érintő hátrányokkal vannak öszszefüggésben. A pedagógusok ily módon tehát a gyerekekkel fejlettségüknek megfelelően. az adottságokhoz alkalmazkodva képesek foglalkozni. □ □ □ .Idén ősztől megváltozik az első és másodikosok értékelési rendszere Is. A nevelők a hagyományos öt számjeggyel először csak a II. osztály első félévétől kezdődően minősítenek, a tanulók tudásáról, fejlődésükről, esetleges megtorpanásaikról pedig a pedagógusok szóban, vagy írásban tájékoztatják a szülőket. Az 1. osztályban a félév végén a fontosabb tárgyakban teljesítménymérésre kerül sor, s minden tanuló számot ad olvasás, írás. és matematikai tudásáról. Májusban, az év végi Ismétlések előtt ez már csak a gyengébb tanulókat érinti. Az elsősöket év végén — a jövő tanévtől kezdve — nem érdemjeggyel minősítik. „Jól megfelelt" fokozatot kap az a tanuló, aki legalább Jó tanulmányi eredményű, „megfelelt"-et a közepesek. Ugyancsak így „osztályozzák” az ennél gyengébbeket, és azokat is, akik az egyes tantárgyakból az elégséges szintet nem érik el, de a pedagógus úgy látja, hogy a hiányok pótlása a II. osztályban hatékony oktató-nevelő munkával lehetséges lesz. Iskolalátogatási bizonyítványt kapnak azok a tanulók, akik annyira lemaradtak a tantervi követelmények teljesítésében, hogy a legalaposabb pedagógiai munkával sincs remény felzárkózásukra. Az ilyen bizonyítványban egész tanévi tevékenységüket is jellemzik. Ezeknek a gyerekeknek az iskolaév előkészítő jellegű volt, és tanulmányaikat az új tanévben ismét az I. osztályban kezdik el. A II. osztályban félévkor a tanulókat „jól megfelelt", „megfelelt" és „mulasztásai miatt nem minősíthető” kategóriákkal értékelik. Félév előtt és májusban a nevelők felmérést végeznek, de csak azokkal a tanulókkal, akik egy, vagy több tantárgyból nyújtanak gyenge teljesítményt. A II. osztály félévétől a teljesítményt fokozatos bevezetéssel hagyományos módon, érdemjegv^kkel értékelik. □ □ □ A miniszteri utasítás szeptembertől az általános iskolák I. osztályaiban és az eddigi kísérleti iskolák II. osztályaiban lép érvénybe, 1978. szeptember 1-től pedig valamennyi induló osztályában alkalmazzák. A rendeletet megelőző kísérletek tapasztalatai egyértelműen kedvezőek és biztatóak voltak. Bebizonyosodott, hogy azoknál a gyerekeknél, akiknek egy év kevés volt a felzárkóztatáshoz, a két év általában elegendő. Megszűnt az órákon a rosszabb osztályzatok nyomán adódó feszültség. Oldott, vidám légkör jellemezte ezeket az osztályokat, s a pedagógusnak a figyelme a tanulásra, a gyermekek fejlődésére, személyiségük fejlesztésére összpontosult. f-»s) • Sátorépiten Sándurréten. Már állnak a sátrak. — de még kinn vannak a habszlvacsmatracok. Az Idei táborozás újdonsága, a hálózsák Is csomagban még. Amikor az autóbuszok begördültek, már minden a helyén volt. 1971. Július 1. • PETŐFI NEPE • S Esztendők óta a táborozások legnépszerűbb formája a váltótábor. Annyira bevált, hogy egyre több csapat csatlakozik a kézenfekvő megoldáshoz: jól kiválasztott helyen —, lehetőleg hegyek között — gondosan előkészített étkeztetéssel táborozik egymás után hat-nyolc csapat esetenként százhúsz-száznegyven tagjával. Ez azért persze ennyire nem egyszerű. A hely kiválasztása körüli megbeszélések a tanévnyltás után (!) megkezdődnek. Ezernyi szempontot vesznek figyelembe. Közben pedig a Járási és városi úttörőelnökségekhez érkeznek a csereajánlatok. A bükki, a mátrai, a mecseki úttörők az Alföldre kíváncsiak... Kora tavasszal útra kelnek az úttörővezetók. Megnézik azt a három, esetleg négy helyet, ahol a váltótábor felépítése szóba jöhet. Kész tervvel érkeznek vissza, minden esztendőben. Így történt ez a kecskeméti úttörőelnökségnél is. Az idén — a tavaly előtti füzéri és a tavalyi sikondai tábor után az idén Parádfürdőn verték fel a sátrakat. Szám szerint tizenkét tízszemélyes, nyolc hétszemélyes sátrat. Itt töltenek összesen kilencszázan 70 napot. A tábornyitók a hunyadivárosiak voltak. Százhúszon indultak el vezetőikkel, ifívezetőkkel fél teherautónyi csomaggal, hogy a nyitótábortűz után tíz napig kiránduljanak, ismerkedjenek a környékkel, és jusson Idejük arra is, hogy a következő esztendő programját megbeszéljék. Az egy hétig ifik segítségével felépített tábor augusztus 17-ig lesz nyitva sorrendben a Petőfi, a Molnár Erik, a Zrínyi Ilona úttörőcsapat tagjait fogadja. Okét követik a ménteleki, a kecskeméti Ének-Zenei, majd a városföldi és tlszakécskei pajtások. Programjuk meglehetősen egységes: első kirándulásuk Egerbe vezet. Megtekintik a várat, a múzeumot, a Gárdonyi-házat, a pedagógiai főiskolát. FUrdenek a parádfürdői strandon, elgyalogolnak a Kékesre. Felkeresik hazánk egyetlen színesfémbányáját Recsken, és megtekintik a parádi üveggyárban folyó munkát. (Itt a kecskeméti pajtásoknak legjobban az üvegfúvás tetszik.) Ennyi barangolás után a Siroki várba már könnyedén jutnak el, hogy a következő napon Aggtelekre, a cseppkőbarlangba szánjanak alá. A gazdag programterv szerint egy napot MHSZ-napnak neveznek ki, honvédelmi vetélkedőt tartanak. Minden bizonnyal fáradtan térnek haza, Kecskemétre mindazok a kisdobosok, úttörők, és úttörővezetők, akik részt vesznek a Parádfürdő—Sándorréti táborban. De valamennyien annyi élményt raktározhatnak el —, amire szívesen emlékeznek a következő esztendő folyamán. .... > A sóit vadkerti pajtások fényes győzelme Soltvadkertről érkezett a levél, amelyben arról számolnak be a/ ifjú tudósítók, hogy náluk rendezték meg a XIII. Nyári Űttörőolimpla dél-magyarországl döntőjét a kispályás labdarúgás kategóriájában. Békés. Csöngrád, Szolnok és Bács-Kiskun megye úttörői mérkőztek uz elsőségért. 12:1 gólaránnyal a sóitvadkerti úttörők csapata lett az első! Hurrá pajtások, ez nagyszerű! Szívből gratulálunk valamennyiőtöknek. Képünkön a győztes csapat Bajusz Péter testnevelő tanárral. Anyu odatolta Maszat elé a töltött húst: — Tessék. Ezt pedlR be fogom tiltani, hogy mindenki szanaszét akkor ebédeljen, amikor éppen mászkáljon vusárnap délben, meg hazakeveredik. Maszat belevágott a sültbe. A lányok közül senki se hűlt meg, az egyetlen halott egy férfi volt. De ő is ott lehetne a sebesültek között. Egyedül akart maradni a kiborulásával, cseresznyét vett. beült a moziba, egyszer azon vette észre magát, hogy nevet, mert állati röhejes volt az a két pacák nőruhában, a Tony Curtis nyugodtan ki is adhatná magát nőnek, magas sarkú cipőben majdnem olyan klassz volt a lába, mint az igazi nők£, mozi után is csellengett, az Astoria aluljá-, rónál egy csokornyakkendős öregedő pacák mondott is neki valamit, de meg se hallotta, és csak tekergeti, összevissza a belvárosban, amíg haza nem zavarta az éhes gyomra... Feri, szegény egyből bemajrézott, ahogy meghallotta. hogy az a vonat, éppen az karambolozott, amelyiken neki is lennie kellett volna. Nagy hülyeség ez az élet, ilyen apróságon múlik, hogy itt ül-e az ember a töltött sült hús mellett vagy begi»szelve jajgat a baleseti kórházban ... — Uborkát nem adsz, anyu? — kérdezte, és bekapott egy nagy falatot a töltelékből. — Nem szolgálhatnád ki magad. kisasszony? Maradj anyu. majd én előveszem — kelt fel Feri. — A spejzban az uborka? — Ott, fiam. Maszat a bátyja után nézett. De furcsán tud néha vigyorogni ez a srác... Mint kamaszkorában, amikor még bőgni Is szokott, de nem mert bőgni, mert már nagy fiú volt. 9. — Egy vezérigazgatónénak meg a babájának jár külön szoba, a vonatkarambol sebesültjeinek Jó a közös kórterem is. Te elhiszed, amit az alorvos mond? — Én hivő lélek vagyok. Elcsúszott, nekiesett a szekrénynek szegény vezérigazgató úr. Béla kinyitotta a szemét. A két ápolónő háttal állt neki. A testesebbik, amelyiknek a szavára felébredt, fehér fűzős cipőjével vakarta vastag lába szárát. — Gyere, nézzünk át a tizenkilencesbe — mondta a soványabb. és igazított egyet a sűrű haját szorító fehér fityulán. — Nem mehetek, ulorvos úr meghagyta, legyek itt. — Ennél a srácnál? Nincs ennek baja, nekem lenne ilyen békés álmom. Gyere. Béla megvárta, amíg kimennek. Hol lehet a ruhája? Talán ebben a szekrényben. Csak meg ne szédüljön, ha (elkel. Hová lett Erika? Osszeharapta a fogát, megkapaszkodott az ágy csővázában, de alig kellett segítenie u kezével, könnyedén mozdult a lába. s ahogy felállt, a zúgást is egészen enyhének érezte a fejében. Csak az első lépése volt bizonytalan, most már meg se kellett támaszkodnia a szekrény ajtajában. Nem is rongyos a ruhája. A zakón zöld foltok, mintha fű zúzódott-kenődött volna .el alatta, amikor kizuhant a kocsiból, és hosszút csúszott az útpadka gyepén. Fejéhez nyúlt. Hátul, azon a lapos koponyacsonton lehet valami seb, ott fáj a vastag kötés alatt. A kezét meg a könyökét be se tekerték gézzel, csak lejódozták. Belebújt a nadrágjába. Ez is zöld fűfoltos. Mit fog szólni mama ... Mindegy. Rosszabbul is eshetett volna. Betűrte az inget a nadrág derekába. Hol a nyakkendője? Itt sehol. Ott maradhatott a kötözőben? Mintha valami derengne a fejében, hogy magas asztalon fekszik, és fehér köpenyes orvosok és ápolónők babrálnak a fején. De a válla fáj, ahogy belekényszeríti a karját a zakó ujjába, — Hát maga mit csinál? Összerezzent az ajtó felől érkező férfihangra. Tétován fordult meg. Mintha ez a hórihorgas fiatal doktor kötözte volna be a fejét... — Ki mondta magának, hogy öltözzön? — Az orvos szemtükröt vett ki a zsebéből, és kopaszodó fejére illesztette a műszert. — A nővérek mondták, hogy semmi bajom. — Jó a füle, fiatalember. Na, hunyja csak be a szemét, nyújtsa előre vállmagasságba a két karját. Hányszor csináltatták már ezt vele... Amikor az autós jogosítványához kellett a vizsgálat, meg a katonaságnál is. — Üljön le ide a székre. Az orvos föléje hajolt a szemtükörrel. Feketekávé szagú a leheleté és borostás a képe. — Jó. Rakja keresztbe a lábát. A térdreflexet kalapáccsal szokták csinálni, ez a doktor csak kézzel ütötte meg a térdét. — Ez is jól szuperál. Mázlista maga. barátom. Meg egy kicsit krakéler, még egy alapos ájulás után Is. Istenesen bepancsolt férjuramnak. — Kinek? Pattant valami a fejében. Az az elegáns, őszülő jampec, csíkos öltönyben... Erika hol van? — Kinek? önagysága férjének. — Az orvos a pofacsontja fölé bökött tömpe ujjával. — Három kapoccsal kellett összefognom a sebet, úgy felrepedt itt neki a szeme mellett. Nem szoktunk hozzá ebben a kórházban a szerelmi kakasviadalhoz, de a fejlődés ezt is meghozta. Hol van Erika? Itt volt, a férje Is itt volt. Erika nyikkant fájdalmában a pofontól, és ő bele akart vágni ököllel annak a dlvatbábu s/.arjancsinak a pofájába. A doktor azt mondja, hogy be is vert neki, három kapoccsal kellett összehúzni a sebet a szeme mellett... A doktor biztatóan megmarkolta a vállát. Felszlsszent. — Hát ez fájni fog pár napig — nevetett a borostás arc. — Szóval haza akar menni. Én nem bánom, mehet, de ha összecsuk* ük az utcán, a szemem elé ne kerüljön, értjük egymást? Holnap pedig jelentkezik, újra meg akarom vizsgálni, csak a rend kedvéért, hadd teljen az időm. Mázlija volt, ezt nekem elhiheti. Rá is mehetett volna. — Megcsóválta a fejét: — Vasbeton konstrukció maga. Agyrázkódás nélkül megúszni... Aludt egy sort, és kész. Kemény a feje, fiatalúr. Na. sétáljon csak oda-vlszsza itt előttem.., Attól fáj-e az ökle, hogy kirepült a kocsiból, vagy attól, hogy a pofájába vert annak a tetőnek? Teljesen normálisak a léptei, csak valamivel több levegő kellene, nagyon fülledt ebben a szűk szobában. Egy vezérigazgatónénak meg a babájának Jár külön szoba... Ezek mind tudják. hogy ő meg Erika ... Szembefordult az orvossal, és megállt. — Ml van? Szédül? — Nem. Azt szeretném kérdezni, hogy ő hol van? — Kicsoda? — Az orvos levette fejéről a szemtükröt. — Persze, önagysága. Hazament a férjével. Annak rendje-módja szerint. Magával viszont, mielőtt távozik, még valaki szeretne szót váltani. 10. A rendőr főhadnagy kigombolt tropikál lemberdzsekben ült az ügyeletes orvosi szoba íróasztalánál. Fehér atlétatrikóján Itt-ott vöröses szőrszálak bújtak át. — Üljön le. Ugrál Béla, autószerelő, huszonkét éves. Illetve... — A pufók arcon mosoly futott át. — Maga a napokban lesz huszonhárom éves. Csepp híján nem érte meg a születésnapját. Tessék, az Igazolványai. — Köszönöm. Erikát megpofozta a tetű, mégis hazament vele. Azt kiabálta, hogy utálja, el akar válni tőle... Mégis hazament vele. ___ (Folytatjuk.)__ (69.) Csend lett. Anyu mozdult elsőnek. Odalépett az asztalhoz. Erős alakja úgy magasodott Feri asztalra könyöklő széles felsőteste mögött, mint gyerekkorukban. — Szépen végigeszed az ebédet, Maszat, utána ha akarod, elmehetsz a kórházba, lett-e bajuk a lányoknak. Remélem, nincs semmi, de úgyse aludnál, ha nem mennél el. — Lapos tányért vett le a polcról, és odalépett vele a tűzhelyhez. — Kapcsold ki a zenét, majd ötkor meghallgatod a híreket. — Melyik kórházba vitték őket? Feri engedett magának egy pohár vizet a csapból: — Halottat csak egyet mondott a rádió, de az férfi volt. A sebesülteket a balesetibe viszik a mentők, tudhatod. Majd odafuvarozlak a motorral. Most már úgyis mindegy, elszúrtam ezt a napot. Ügy hagytam ott miattad Zsuzsát, hogy szólni se volt ideje. Elégedett vagy?
