Petőfi Népe, 1977. július (32. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-31 / 179. szám

i • PETŐFI NÉPE • 19TJ. július 31.

Helyes irányban hajózik

a MAHAJOSZ

Nincsen párja az országban a Magyar Hajófuvarozó Szövetkezetnek. Ugyanis a MAHAJOSZ az egyetlen hazai „vízen járó”, a Dunából kavicsot és homokot termelő ipari szövetkezet.

A párt XI. kongresszusának határozata kijelöli a helyes irányt az ipari szövetkezetek számára, amikor azt mondja: „...tevékenységükben erősödjenek a szocialista vonások”.

A Pálmai István elnökkel és Mandl Antal párttitkárral folytatott beszélgetés arról győzött meg, hogy a bajai MAHAJOSZ közössége a megadott irányban hajózik.

Dunaföldvár és Mohács között

i C j kotróhajút építenek.

Idestova huszonhét esztendeje, hogy a hajófuvarozó szövetkezet megalakult. Megyénkbelinek azonban csak három év óta tekinthető, amióta a központját Budapestről Bajára helyezték. Az irányító stáb áttelepülését többek közt Baja kedvező fekvése indokolta a Dunaföldvár és Mohács közti működési területen. A dunai átkelőhelyen rakják át a kavics nagy részét — naponta 30—40 vagonnal — az uszályokról vasútra. A víziút és a vasút szerencsés találkozásán kívül az új központ mellett szólt az is, hogy 1962-ben Baján hozták létre a javítóműhelyt.

A MAHAJOSZ által a Dunából kitermelt kavicsot és homokot az ország déli részén használják föl az építkezéseknél. Baján, Kalocsán, Mohácson és Pakson kívül még több parti településen vannak kirakóhelyei a szövetkezetnek. Az idén ar terv szerint 620 ezer köbméter építőanyagot szállítanak a megrendelőknek.

Ezer lóerővel, emberi erő nélkül

A MAHAJOSZ-nak négy, kanalas rendszerrel dolgozó kotróhajója horgonyoz és termel a Duna említett szakaszán. Az összkapacitásuk 250 köbméter kavics óránként, de erre az elhasználtságuk miatt már nem képesek a kotrók, öt kirakó gépcsoport (óránként 300 köbméteres összkapacitással), tizennyolc uszály (összesen 550 vagon hordképességgel) és hét vontatóhajó, ezer lóerővel — ezek a szövetkezet fő termelőeszközei.

A hajósok három gépláncba szervezve dolgoznak. Egy-egy géplánc kotróhajóból, három uszályból, egy vontatóhajóból és egy kirakó gépcsoportból tevődik össze. A három csurma — ahogyan a vízi emberek a gépláncot nevezik — Kalocsa térségében, Baján, illetve Mohácson található.

A hajó munkahely és szállás is

— A létszámból százötvenen hajósok, mintegy félszázan pedig a javítóműhelyben dolgoznak — mondta el Pálmai István. — A hajósélet olyan, hogy hétfőn reggel hajóra szállnak az emberek, és a hét végéig a Duna hátán vannak, mindenféle időben. Az úszó egységek egyben munkásszállások. Némelyiken televíziót is néznek.

Éves munkaidőkeretben dolgozunk, egy hajós évente 2450 órát van szolgálatban. Az átlagbérszínvonal 50 ezer 500 forint a szövetkezetnél. A hajósoké, akik éjjel is dolgoznak, ha kell, eléri az 58—62 ezret.

1972: pártalapszervezet alakult

— öt évvel ezelőtt alakult meg nálunk a pártalapszervezet, a szocialista vonások erősödéséről ettől az időtől fogva lehet beszélni — idézte föl a „horgony fölszedésének” idejét Mandl Antal.

— Ezerkilencszázhetvennégyben brigádokat szerveztünk, nyolcat. Számuk azóta már tizenkettőre nőtt. Tavaly három kis

• A bajai csórna. A kavics emberi erő nélkül kerül a „szárazföldi'' szállítóeszközökre.

közösség megkaphatta a bronzjelvényt.

— A MAHAJOSZ történetének első kommunista szombatját az idén májusban tarthattuk meg. Nem úgy, hogy az elnök, vagy a párttitkár javasolta, hanem a Takács Mihály vezette Petőfi szocialista brigád kezdeményezte, a csepeli versenyfelhíváshoz való csatlakozáskor. A pénzt szerető hajós társaság egy emberként vállalta a hét végi társadalmi munkát. Harmincnyolcezer forintot utalhattunk át a tanácsnak gyermekintézmények fejlesztésére, amit közgyűlési határozat alapján még nyolcvanezerrel megtoldottunk, más forrásból.

1974-ben KISZ-alapszer vezetet szerveztek a MAHAJOSZ-nál. A közösségbe hívott fiatalok rendezik azóta a munkahelyi politikai ünnepeket. A bajai irodaházban klubot kaptak, önálló társadalmimunka-akciókkál is dicsekedhetnek már a fiatalok.

Közösségi szellem és munkaruha

Pálmai István elnök és Mandl Antal párttitkár számos figyelemre érdemes változásról tájékoztatott még.

— A szövetkezetalapító egykori hajótulajdonosok éjjel-nappal gürcöltek, minden áron nagy jövedelmet akartak. 1973-ban, az új szövetkezeti törvény érvényesítése során első ízben határozták meg a MAHAJOSZ-nál a munkaidőt. Emberibbek lettek a körülmények.

— Növelték — vagy inkább bevezették — a szociális juttatásokat. „Nem kell nekem munkaruha, szappan, a pénzt adják ide!” — általában így fogadták a változást. De egy idő után felismerték a hajósok, hogy kell a szabad idő a családdal való foglalkozáshoz, s hogy a szociális juttatások a javukat szolgálják.

— Két év óta „él” a szövetkezeti bizottság, amely korábban csak formális szerepet töltött be.

— Erősödött a közösségi szellem, ami a munkában, egymás segítésében is kitűnik. Sikerült a közérdeknek az egyéninél való magasabbrendűségét érvényre

juttatni, s a többséggel elfogadtatni.

— A munkahelyi demokrácia rendszeressé tett fórumai tartalmasak, a véleményt mondó dolgozókat el sem lehetne hallgattatni.

— Főként a fiatalok szívesen képezik magukat a hajós ’üiáik* mában.'A tanulóknak á tánfölyö*mok idejére átlagbért fizetnek.

— Javítottak a szociális körülményeken. Ebben segített, hogy Baján végleges parti telephelyet kaptak. Ott már zuhanyozó, öltöző várja a hajósokat.

— A 44 órás munkahétre való áttérést most készítik elő a szövetkezetben.

Csillogó téma

A MAHAJOSZ az ötéves tervben 45 millió forintot költ a termelés korszerűsítésére, a kapacitás növelésére és a munkakörülmények további javítására. Pálmai István ezt a beruházási tervet nevezte csillogó témának. Megvalósításával újabb tárgyi feltételeket teremtenek a szocialista vonások erősítéséhez.

A. Tóth Sándor

A Petőfi brigád tagjai egy uszály felújításán dolgoznak.

(Méhes! Éva felvételei)

1 A hadnagy már nem feszé' * lyezte magát. Rágyújtott, Szemiont is megkínálta:

— Rágyújt? Füstszűrös, bolgár.

— Köszönöm, épp most dobtam el.

— Én nagyon rákaptam — mondta a hadnagy. — A főiskola előtt nem szívtam. S ami a legérdekesebb, kezdek érteni a dohányhoz. Most már akármilyet nem tudok elszívni. És ami még érdekesebb, nekem színesnek tűnnek a dohányok. Van sárga, piros, barna. Én a világosbarnát szeretem. — A hadnagynak kedve lett beszélgetni, több órán keresztül némán ült. A szomszédja, egv idősebb hölgy, rögtön elaludt, alighogy elhagyták Moszkvát.

— A szüleihez utazik? — kérdezte Szemjon.

— A szüléimhez — erősítette meg a hadnagy.

— Az apja örülni fog, hogy a fia tiszt.

— Nincs apám, a háború után meghalt. Sebesülten jött haza. Állandóan köhögött, átlőtték a tüdejét. Csak anyám maradt, meg a húgaim. Ikrek. Most érettségiztek.

— Az anyja dolgozik? — kérdezte Szemjon.

SZERZŐDÉSES FEGYELEMBŐL: ELÉGTELEN

Hét hónappal a tervezett átadás után sxrar“ a kiskunfélegyházi tejüzemben •***’

Mindenekelőtt álljon itt egy icíézet 1976. december 10-i számunk Egy késedelmes építkezés okai és következményei című cikkéből: „1976. december 31-e helyett — talán 1977. március 1-én megkezdődhet a termelés a kiskunfélegyházi új tej feldolgozóban. Üsse kő, ha eddig Wbírták, az a pár hét már igazán semmiség. Utóvégre nem kívánható, hogy percnyi pontosággal számítsanak ki a tervezők egy évekig tartó építkezést.”

Utólag bevallhatom: az a közbeszúrt „talán” szócska — az átadási határidőt illetően — már akkor a bizalmatlanság, vagy legalábbis a bizonytalanság jele volt. Nem nagyon hiHem ugyanis a március 31-ében és később

— mert módosították a dátumot

— a május 1-ében sem. De egyáltalán: ki bízott benne? Talán az AGROBER? Patyi József, az üzem még tavaly kinevezett műszaki vezetője? Nem tudni. Egy biztos: Fricska Nagy János, az egyszerű társulás gesztorgazdaságának, a helyi Petőfi Tsz-nek az elnöke mindvégig inkább pesszimista, mint derűlátó volt. A különben igen mozgékony és agilis ember július közepe táján — amikor szót váltottam vele a még mindig csendes és tétlen, de már valóban az utolsó simítások közvetlen közelébe érkezett, 25 millió forintos létesítmény ügyében

— nagyon fáradtnak, kimerültnek látszott. Képletesen kifejezve: valósággal beleőszült ebbe a nyomorúságos tejhistóriába. Rezignáltan közölte: több idejét, erejét vette igénybe, több gondot okozott neki a három év alatt, mint az egész szövetkezet.

Ha annak idején, több mint hét hónappal ezelőtt szemrehányó megjegyzésekkel illettük, most kemény dörgedelmekben kellene elmarasztalnunk a felelősöket. Kellene, ha volnának, illetve, ha így, utólag is pontosan megnevezhetők lennének. Ám ennél sokkal komplikáltabb a dolog. BTissitsük fel talán az olvasó emlékezetét, idézve egy másik rövidebb részt a decemberben leírtakból: „A beruházás bonyolításával az AGROBER-t bízták meg. Generálkivitelezőt nem találtak, maradt a különféle szakipari munkák egyenkénti megrendelése". És ezután sorakozott tucatnyi szövetkezet és vállalat. Amelyek részt vállaltak és vettek — a kettő nem ugyanaz! — az építkezésben, a gépek gyártásában, beszerelésében.

Beszélgetésünk során itt vágott közbe először Fricska Nagy János:

— Igen, gondoltuk mi azt már 1974-ben, az első kapavágáskor is. hogy bajos lesz. De hogy ennyire!... Sok volt, bizony rengeteg volt a bába, és ahogy az ilyenkor lenni szokott, elsikkadt kezeik közt a gyerek. Ha tiltakoztunk, ha sürgettük őket, azonnal találtak magyarázatot: „akadályoztatva voltam, sok az anyaghiány, behívták katonának az emberemet”, stb. Hogy elfogadhatók voltak-e a kifogások, azt eldönteni akkor is nehéz lett volna, ma meg már teljességgel lehetetlen. A másik, hogy — szerintem — az AGROBER sem intézte kellő intenzitással és elegendő szakemberrel az irányítást. Hathatósabb segítséget kellett volna nyújtaniok már a legelején is.

— Végül is mikor vonultak el az építők?

— Március 22-én, tehát jóval később, mint ígérték. Utána kaptak egy hónapot a hiánypótlásra, de vannak munkák, amelyek még mindig nincsenek befejezve. Például a félegyházi építőipari szövetkezet régóta tartozik a csövek színesre festésével. Apróság; mégis, ha nem jönnek sürgősen, nem kapjuk meg a működési engedélyt, mert így balesetveszélyes a csarnok. Következett a biztonsági berendezések, a tartályok, telepek felülvizsgálata. A kazánbiztosi ellenőrzések miatt is rengeteget csúsztunk. Bizonyos műszereket az NDK-bót szereztünk be, de nem küldték velük a műbizonylatokat, amik tanúsítanák, hogy megfelelnek a magyar szabványoknak. És, bármennyire furcsa, van gépegységünk, aminek egyszerűen elveszett a működési engedélye. Hát ilyen bagatellnek tűnő problémákkal is küszködtünk az elmúlt hetekben.

— És hol tartanak jelenleg?

— A mikrobiológiai kísérleteknél. A tejet átvezetik a rendszeren —, ezt háromszor kell megismételni — és azután, a szenynyezés mértékétől függően, de mindenképp csak teljes biztonsággal, kezdődhet az üzemi feldolgozás. Ezt pedig — ki se merem mondani, nehogy elkiabáljam — augusztus második felére várjuk.

— Az indulás külső feltételei is adottak?

— A kombinát hivatalosan napi 20 ezer liter tejet képes fogadni. A közvetlen környékből ennél több, mintegy 23—24 ezer liter várható. Az igény viszont megközelítőleg 13 ezer liter. Az üzemet 6 évvel ezelőtt tervezték — azóta nőtt a termelés, nem úgy a fogyasztás. Nagyobb terítési körzetre lesz tehát szükségünk, hogy a kapacitás ki legyen használva. Ez egyben kérés is a Közép-magyarországi Tejipari Vállalathoz.

Kutas! Ferenc

• Dolgoznak a szerelők a nagycsarnokban. (Pásztor Zoltán felvételei)

— Ki más dolgozna? A kolhozban könyvelő. Mostanában a lábát fájlalja. Estére megdagad. El kellene mennie egy jó orvoshoz. A lányokat is tovább kellene taníttatni. Nekem kell ezt magamra vállalnom — folytatta a hadnagy, már egy felnőtt komolyságával.

Biztosan a főiskola valamelyik tisztiének szavajárását ismétli — gondolta Szemjon. Ránézett a sebességmérő mutatójára: a 100-as körül mozgott. Lassan előbukkant egy város, és Szemjon csökkentette a sebességet. A lámpák fénylő pontjai nyomán kirajzolóltak az utcák és a terek.

Az utastérből valaki kopogott a vezetőfülke ajtaján. Szemjon bólintott. A tükörben látta az idős asszony figyelmes arcát. Lehet, hogy a férje régesrég meghalt, hiszen a háborúban sokan elestek. Meghaltak a fiatal férfiak, és a nők már nélkülük öregedtek meg. Ma már az anyja is több mint ötven éves lenne.

... Sokáig szaladt az autó után, aztán az aszfalton eltűntek a nyomok. Már sötétedett, amikor a faluba ért. Trágyaszag és kéményből bodorodó füst illata terjengett. Kongott a sajtár, ahogy a tehén felrúgta: a bádog hangja az egész faluban visszhangzott.

— Hogy dögölnél meg! — kiáltotta egy asszony.

Nagyon szeretett volna egv kis vajaskenyeret enni. és most sajnálta igazán, hogy egyszer, amikor már nem bírta megenni, egv nagy darabot eldobott.

Senki sem figyelt rá, csak a falu legvégén szólította meg egy

öregember a ház melletti földhányásról. Az öreg sokáig faggatta.

— A nagyapád Kirill, azt mondod? És anyádat hogy hívják?

— Anna Kirillovnának.

— Tehát Nyurka. És az apád kicsoda?

— Komisszár — büszkélkedett Szemion.

— Manapság mindenki egyformán sorkatona — mondta az öreg, és behívta Szemjont a házba.

Tejet és egy nagy karéj vajaskenyeret kapott, meleg, fekete kenyérből. A vaj olvadozott a kenyéren. Szemjon mindent elmesélt részletesen. A háziasszony kötényével törölte ki a könnyeit, és hirtelen hangosan felzokogott: az öreg ráripakodott.

Másnap reggel az öreg befogta a lovat.

— A nagyapád a mostani hatalomban nagy ember — mondta az öreg és hümmögött még valamit.

Este a nagyapjával tért meg. Szemjon a nagyapjának is mindent elmondott részletesen az anyjáról. meg arról a hadnagyról is. aki pisztollyal járkált a veteményesben. Nagyapának is volt Pisztolya. csillogó, sárga pisztolytáskában. a karszalagján oroszul és németül volt valami felírva.

Az öregek egész éjszaka vitáztak. Szemion felébredt, és hallotta. amikor az öreg azt mondta:

— Oroszország nagy. Kirill, az egészet nem tudják elfoglalni.

— Majd meglátjuk.

— Visszajönnek a mieink.

— Egyszer élünk — mondta Kirill nagyapa.

— Áruló gazember vagy!

— Mindjárt lekeverek egyet! — ígérte Kirill nagyapa.

— Nehéz lenne ellenállni. Hiszen Hitler áll mögötted!

— Ne bőszíts — fenyegetőzött Kirill nagyapa.

— Megjön a vejed, maid számonkéri tőled...

Az öregek végül egymásnak e9- tek. aztán lemosták a vért a mosdóban. és másnap reggel Szemion a nagyapjával együtt elutazott • falubóL

A városban a rendőrségre mentek. Mindenkinek olyan karszala* volt a karján, mint a nagyapjának. Az ügyeletes szobájában Hitler portréja függött, alatta egf állványos géppuska, a lövegtalp emelőkarral felfelé.

Szemion itt találkozott először Oszipovval. Oszipov aranyfogait kivillantva mosolygott és közben minden ropogott rajta: a csizmája. a vállszíja, a bőrzubbonya. A nagyapja félrehívta.

Aztán elmentek a tábori csendőrségre, és Szemjon sokáig ücsörgött a váróban, a plüssdiványon. Az ajtó mögött telefonáltak, éa Szemjon néhányszor az anyja nevét hallotta: Buszlajeva Anna Ki. rillovna. Nagyapával és Oszipovval egv tiszt lépett ki a szobából, a váll-laoia csavart volt, mint a krém a süteményen, megpaskolta Szemjon arcát, egy tábla csokoládét adott neki és mosolygott:

— Fiú, meglátod, minden jó les* majd.

— Ennél már jobb nem Is lehet — dörmögte a nagyapja.

(Folytatjuk)