Petőfi Népe, 1977. július (32. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-31 / 179. szám

1917. július 31. • PETŐFI NÉPE • f álló módon, tovább élnek ebben a közösségben. Együtt csendülnek fel a sváb és a magyar dalok a Dincefaluban. • Borkóstoló a pincefaluban, as itteni szokás szerint topóval. Hosszú évek óta járok Kecske­­métről Bajára. Hajós határában mindig megragad a táj bája. szép­sége. Mégis nemrég egy Érsekhal­mán tartott országos IBUSZ-saj­­tótájékoztatö alkalmából tudato­sult bennem, hogy miért is válasz­tom szívesen ezt az útvonalat. Al­földi Albert, a hajósi művelődési ház igazgatója mondta el ugyanis, hogv itt. Hajós tájékán ér véget a Kiskunság, s kezdődik a Dunán­túlra jellemző lankás. dombos vi­dék. A vidék szépsége ejthette rabul azokat is. akiket a törökdúlás után gróf Csáky Imre kalocsai érsek telepített ide az 1700-as évek ele­jén Schwarzwald és Ulm környé­kéről, valamint a francia határ­vidékről. Szívesen maradtak, s bár szokásaikat, hagyományaikat to­vább őrizték, azokat újabbakkal gazdagították. Éppen a táj adott­ságai tették lehetővé, hogy két fa­lut is telepítettek. Egyet ahol lak­tak. gazdálkodtak, és egy pince­falut; ahol viszont nemcsak bort tároltak. Itt zajlott a falu kultu­rális élete, itt politizáltak, itt szö­vődtek még a szerelmek is. Ide 'jártak megpihenni, borozgatni. s még a krumplit is kilónként hord­ták haza. hogy minél többet tar­tózkodhassanak a pincefaluban. Érdekes módon nem keveredtek a környező német falvak lakossá­gával. Nyelvjárásuk, szokásaik, dalaik, táncaik eltérnek azokétól. A negyvenes évek végén magya­rok is települtek a községbe. Nem származott azonban ebből problé­ma: barátságban, jószomszédság­ban élnek egymással. Élvezik, tisz­telik egymás hagyományait, szo­kásait is. amelyek szinte egyedül­• Iskolások nemzetiségi táncai. (Tóth Sándor felvételei) • A hajósi pincefalu egyik utcája. Nem véletlen tehát, hogy az ide­genforgalmi szakemberek felfi­gyeltek Hajós értékeire. Itt olyan élményekben lehet, részük a kül- és belföldi turistáknak, amiben sehol másutt. S a hajósi táj emel­lett kitűnő borokat terem. Híre már a század elején túljutott az ország határain. A Hosszúhegyi Állami Gazdaság itt létesített mú­zeumában jóformán a világ min­den tájáról — borverseny alkal­mával — ide került borok is meg­találhatók. Emellett több mint százezer üveg 1975-ös évjáratú bor palackos érlelése is itt folyik az erre a célra kitűnő pincében. Búkor János párttitkár és Lé­­vay Antal tanácselnök elmondta, hogy fejlesztési terveik lehetővé teszik az idegenforgalomra való felkészülést is. A többi között rö­videsen megkezdik egy egyszerre ötven vendéget fogadó csárda és egy autóparkírozó építését. Ezeket jövőre át is adják rendeltetésük­nek. Vannak azért gondok is. főleg anyagi jellegűek Pótolhatatlan károkat okozna például, ha meg­bontanák a környezet jellegét. Ép­pen ezért sokat kell viaskodniuk a község vezetőinek amiatt, hogy ne kőporos vakolattal építsenek errefelé házakat. Sajnos, a mű­emlékvédelem a négyszáz közül csak egyes pincéket nyilvánított védetté, meg egyes utcaképeket. Ugyanakkor a Dinceépítéshez, karbantartáshoz csak a hagyomá­nyos tégla a jő, a salakblokk nem, téglához pedig nehéz hozzájutni. Nagy erőfeszítések kellenek tehát ahhoz, hogy megőrizzék a táj je­lenlegi arculatát. Ne hagyjuk eb­ben magukra a hajósiakat, annál is inkább, mert értékeik nemcsaj; az övék, mindannyiunké. Nagy Ottó Zöldség terem a sivár kunadacsi homokon Bármerre utazik az ember a megyében, egyre több zöldség­­táblát Iát. öröm ez, mert még nem is olyan régen, ennek a fordítottját tapasztalhattuk mindannyian. Most a konyha­kerti növényekkel megrakott pótkocsis vontatókkal, teher­autókkal gyakrabban találkozunk, ami a termelési kedv fel­lendülésére vall. Gyönyörű paprikatáblái vannak a kunadacsi Barátság Termelő­­szövetkezetnek. vagy mondhatjuk úgy, hogy a tagságnak, mivel a gazdaság a háztáji üzemágban termeli meg a konyhakerti növé­nyeket. Erre Antal Lajos, a szö­vetkezet elnöke is büszke. — Nemrégiben még a Kerté­szeti Egyetem nagydíját is el­nyerte kiállított paprikájával az egyik tagunk — újságolja öröm­mel — Nagy eredmény — foly­tatja — mert két évvel ezelőtt jóformán híre-hamva sem volt itt a zöldségnek. A tagok közül mindössze ketten termelték más­fél hektáron a paprikát, ma negyvenen, húsz hektáron. A termést a szövetkezeten ke­resztül szállítják a Kunszent­­miklós és Vidéke Fogyasztási Szövetkezetnek, amellyel közösen hoztunk létre egy szakcsoportot. Nagy szorgalommal és szívós munkával a sivár kunadacsi ho­­mok egy részét, amely jóformán alig terem valamit, imponáló hoz­záértéssel, módszeresen felépített tudással most a zöldségtermesz­tésnek 'hódították meg. A terme­lőszövetkezet vezetősége és a tagság bölcsen járt el akkor, ami­kor a kormányprogram meghir­detése után elhatározta, hogy a megalakuló zöldségtermesztő szakcsoportot háztáji ágazatként kezeli. — A szövetkezet kidolgozta a paprikatermesztés technológiáját — mondja az elnök, — _földet adtunk tagjainknak, elmunkálását, gyomirtását, permetezését, az áru szállítását magunkra vállaltuk, az ÁFÉSZ pedig a vetőmagot és a fóliát adja, és garantálja az áru átvételét. Mindez másfél- két­millió forintot jelent a gazdaság­nak. Célunk, hogy jól járjon a közös, a termelő is megtalálja a számítását, és ami a legfőbb, hogy a fogyasztóknak is legyen elegendő zöldség. — Döntésünk helyességét a gya­korlat bizonyította — folytatja a szövetkezet elnöke. — Tudtuk, nem kis feladat az, amit vállal­tunk, ezért körültekintően jár­tunk el már a szervezés kezde­tekor. Olyan területeket jelöltünk ki zöldségtermesztésre, amelyek nagyüzemi művelésre csak rész­ben alkalmasak, vagyis a tábla­csücsköket és a kutak közelében levő földeket. Nem számítottunk rosszul. Annak ellenére, hogy az áru összegyűjtése így költsége­sebb, olyan területeket hasznosí­tunk intenzívebben, ami a tíz­szeresét adja, mintha mást ter­mesztenénk rajta. Nem beszélve arról, hogy így hosszú időn ke­resztül sok fiatal és nyugdíjas tagot is foglalkoztatni tudunk. A becsületes munka után a megérdemelt haszon fejében a termesztéssel járó gondokat szí­vesen vállalják, nemcsak a veze­tőség, hanem a tagság is. Ez a tevékenység a közösség óhaja szerint való. Gyümölcsöző, mert a kedvezőtlen körülmények kö­zött gazdálkodó szövetkezetnek 15 millió forint bevétele szárma­zik a háztáji üzemágból. Ebbe természetesen beletartozik a több, mint 60 hektáron termesztett do­hány — ennek már hagyományai vannak a községben —, a háztá­­jilxM évente felvásárolt egymil­lió liter tej, számos szarvasmar­ha és hízósertés. Ezek az adatok bizonyítják, hogy jó úton jár a szövetkezet, és helyes, hogy a nagyüzemi termelés mellett fej­lesztik a háztáji ágazatot is. B. Z. Önkritika kerestetik! AUGUSZTUS: A KISZ-ESEK HÓNAPJA Fesztivál­előkészületek (Folytatás az 1. oldalról.) fórum keretében tájékozódhatnak az érdeklődők. Ernesto Suarez, a DlVSZ-főtitkár helyettese beszá­mol a XI. VIT előkészületeiről is. A tanácskozás után stílusosan a gyakorlatban sportdélutánon is bebizonyíthatják a résztvevők: ed­zett ifjak. A Barátság-dombon ezt követően a Bojtorján, a Gúnya, és a Tranzit együttes ad koncertet. A szelidi-tavi találkozóra várha­tóan az idén is mintegy 4—5 ezer fiatal jön össze a megyéből. Va­sárnap szolidaritási nagygyűlést tartanak, majd megtekintik_ a Há­rom évtized békében című fotó­­kiállítást. A délután a játékos programoké: lesz sakkszimultán és táncház, s honvédelmi és sport­­bemutatót tart az MHSZ. Készülődnek már a II. szovjet —magyar ifjúsági barátságfeszti­vál megyénk-beli résztvevői is. A KISZ és a Lenini Komszomol Központi Bizottságának közös el­határozása alapján a rendezvény­nek augusztus 20—25-e között Le­­ningrád ad otthont. Kllencszáz tagú magyar delegáció utazik a Szovjetunióba a KlSZ-tagok és a KISZ-en kívüliek képviseletében, a mozgalmi és szakmai munká­ban. a tanulásban, a haza védel­mében, a kulturális és tudomá­nyos tevékenységben, valamint a sportban élenjárók közül. Augusz­tus 20—25-e között további há­romszáz fiatal a megyék küldöt­teként ellátogat a szovjet testvér­megyékbe. köztársaságokba, hogy helyi „kisfesztiválon” vegyen részt. Bács-Kiskun megyéből mindkét eseményre tizenhat-tizenhat fiatal utazik. Az egyik csoportot Németh Ferenc, a KISZ Bács-Kiskun me­gyei Bizottságának első titkára, a másikat Király Zoltán, megbízott megyei KISZ-titkár vezeti. Ez utóbbi delegáció augusztus 20-án érkezik Szimferopolba. Megkoszo­rúzzák az Ismeretlen Katona em­lékművét, megtekintik a Területi Tájmúzeumot és kirándulnak Jal­tába is. B. J. # Ha egy vállalat vezetője té­ves elképzelést követve hibázott valamit, előfordul, hogy a válla­lat dolgozói megbírálják érte. Ha egy dolgozó elhibázza a rábízott feladat teljesítését, mindig meg­kapja a fejmosást. Az előbbit alulról, az utóbbit felülről jövő bírálatnak szokás nevezni. Ahogy társadalmi demokratiz­musunk fejlődik, a bírálat mind­két formájával egyre gyakrabban találkozunk. Ez természetes és helyes is. De mintha az alulról és a felülről jövő bírálat gya­koriságához mérten az önkritika ritkább lenne. Tévedés ne essék, nem az egy­kori rosszízű, látványos önbírá­latokat hiányolom. Akkor, ha va­laki elrontott valamit, vagy ha az illetékesek megsúgták neki, hogy „nem jól látja" a dolgo­kat — bölcs dolog volt látvá­nyosan önbírálatot gyakorolni. Az ilyen melldöngető önbírálatok — érthető okokból — nem voltak mindig őszinték. • Az efféle önbirálat komoly­talan, többet árt, mint használ. Ez egy dolog. Más dolog az is, hogy a saját munkánk egészsé­ges önkritikája nélkülözhetetlen. Mégis nem egy helyen egészen jól megvannak komoly önvizs­gálat nélkül. Így aztán napsuga­ras beszámolókat olvashatunk olyan üzemekben is, ahol ren­geteg a probléma. Még soha nem találkoztam termelési értekezle­ten olyan beszámolóval, ami valahogy így kezdődött volna: „Kedves elvtársak, a nyolcvan százalékos tervteljesítés vállala­tunk előző évi tevékenységé­ben azért következett be, mert elhibáztuk a dolgokat. Rossz, hiányos információk alapján dön­töttünk olyan termékek gyártásá­ról, ami sem bel-, sem külföldi vevőknek nem kellett. Ebből le­vonjuk a konzekvenciákat. Most körültekintőbben végezzük a piackutatást, mint tavaly." Ehelyett leggyakrabban úgy kezdődnek a beszámolók, hogy az év alapvetően jól sikerült. Felsorolják, hogy mi minden­ben van előrelépés, milyen jó a vállalat, szociális helyzete stb. Az­tán valahol a sorok között meg­találjuk az említett nyolcvan szá­zalékot, aminek okait természe­tesen a piaci helyzetben, a r. anyagellátásban, a kooperáló vál­lalatok határidőcsúszásában, a kereskedelmi és forgalmazó vál­lalatok rossz szemléletében (nem akarják eladni a rengeteg árut) és még sok mindenben lehet megtalálni. Ha mindezt elfogad­ják a dolgozók, akkor majd me­net közben esetleg korrigálunk, ha nem, és megbírálnak érte, akkor legalábbis magyarázkodni lehet. Már nem olyan egy­értelmű a felelősség, mintha be­csületes önkritikával mi nevez­tük volna nevén a gyereket. • Hányszor hangoztatjuk úgy általában, hogy aki dolgozik, az hibázik is. De konkrétan vala­hogy mégis mindig más követi el a hibát. Más számította el magát, más feledkezett meg egy fontos dologról, más nem tanult meg eléggé egy fontos össze­függést, más nem fogadja meg a jó tanácsokat, más becsüli le az üzemi demokráciát, más nem elég okos... Mi mindig tudtuk, mi mindig megmondtuk, mi jól csináltuk... Egyszer beszéltem egy vezető­vel, aki azt mondta félig vicce­sen, de nem mindennapi böl­csességgel, hogy büszke a hibái­ra, mert azok jobban jellemzik, mint az erényei. Mire egyiket ki­javította, újabb hibája született. Sokat dolgozott, mindig volt mi­re büszkének lennie. Ha akarjuk, ha nem, együtt élünk a hibákkal. Akkor lehet őket kijavítani, ha tudunk róluk, ha eltökélt becsületességgel szem­benézünk velük. • A jól dolgozó ember, vezető, közösség bátran megengedheti magának hibáinak beismerését. Néha erről jobban meg lehet ismerni, mint az eredményekről. Ugyanis az eredményeket előbb vagy utóbb valahogyan mindenki a világ tudtára adja. A hibákról szívesebben hallgatunk. Hát a* ember már csak ilyen. így hát továbbra is önkritika kerestetik! A becsületes megtaláló jutalma a jobb munka, a vakvágányok el­kerülése. okosabban dolgozó kol­lektíva, jobb vállalati légkör. H. A. 0 Beszélgetés a magatban. • A tengersík Alföld, a riporter és a tsz-elnök. Az aratás küzdelem az idővel. Csak akkor nyugodt a gazda, ha tető alatti biztonságban tudja az Eletet. Ezért falja percnyi pihenő nél­kül az E 512-es a kecskeméti ha­tárban a holnapi, holnaputáni ke­nyérrevalót. Ezért építtetett fém­silókat a közelben, tart fönn há­zi kezelésű malmot a Magyar— Szovjet Barátság Termelőszövet­kezet. Gyűlnek a kövér szemek a magládában áramlik a földből, fényből ki hódított termés a tar­tályokba, dolgozik a malom, vár­ja az újat a tsz-sütöde. Milliók láthatják ma este. Ke­vés helyen szervezték ilyen kö­rültekintően az aratást, a táro­lást, a feldolgozást, nyilván emiatt készül itt a Hét összege­ző riportja. Iparkodik a stáb (Ilkey Csaba szerkesztő, Király Ottó operatőr, Kovalik Károly riporter. Bakos László hangmérnök), hogy minél jobban kihasználják a' jó időt. Követik a búza útját — ez a terv. Felvételeink kint, a mezőn készültek. Itt mászott a magosba a ripor­ter, hogy szót váltson Gyenes Imrével, a kombájn parancsno­kával. A tarlóra, a búzatábla szé­lére kérték Kosa Antalt, a ter­melőszövetkezet elnökét, dr. Csa-0 A miniszteré a szó. tári Lajost, a Kecskeméti MEZŐ­GÉP Vállalat igazgatóját. Hall­hatunk a MEZŐGÉP szerviz-szol­gálatáról, majd Perczel János, a Bács-Kiskun megyei Gabonafor­galmazó és Malomipari Vállalat igazgatója révén a tárolás, fel­dolgozás helyzetéről. Dr. Romány Pál mezőgazdasá­gi és élelmezésügyi miniszter a terveket és a megvalósulást szem­besítő számvetés után a mező­­gazdaság soron következő felada­tairól is nyilatkozott. A csaknem húsz perces riport­hoz egy jó termelőszövetkezet ad­ta a helyszínt, a bizonyító példá­kat, de az elhangzottakból kike­rekedő kép joggal tart országos érdeklődésre számot. Az aratás, közügy. A Hét mai adásában mutatják! be a tájvédelmi köozetekről ké­szített összeállításokat is. Lát­hatjuk a Kiskunsági Nemzeti Parkban készített felvételeket is. H. N, „FEDEZZÜK FEL” Hajóst* Kamera a búzatarlón

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents