Petőfi Népe, 1977. július (32. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-30 / 178. szám

1977. július 30. • PETŐFI NÉPE • í Korszerűen - gazdaságosan Köztisztaság nagyközségi módra Kunszentmiklós, reggel nyolc óra. A tanács költségvetési üze­mének kapuján kigördül a rako­dódaruval felszerelt IFA teher­gépkocsi. Irány a Petőfi-lakóte­­lep. Ott a platóra hat szeméttel telt tartály kerül, helyükbe üres konténereket rak a gép. A csak­nem köbméteres tározók a köz­ségtől délre létesült szeméttele­pen ürülnek ki. A kocsi fordul, sorra járja az óvodákat, iskolá­kat, hivatalokat és üzemeket, köztereket és lakótömböket, ösz­­szegyűjti a teli tartályokat és üreseket ad helyettük. Heti két alkalommal... Ezt ma már minden kunszent­­miklósi csendes örömmel veszi tudomásul, hovatovább termé­­szétesnek tartja. A szervezett szemétszállítás megvalósítása azonban nem ment simán, sok erőfeszítéssel járt. — A köztisztasági szabályren­delet meghatározta, a Petőfi-la­­kótelep létrejötte pedig megkö­vetelte a szervezett hulladékszál­lítás megoldását — mondja Ajpli László, a nagyközségi tanács végrehajtó bizottságának titkára. — Elegendő pénz akkor sem volt, most sincs, természetes tehát, hogy a gazdaságosságra kellett és kell törekednünk. A nagyvá­rosi törmelékszállítás adta az öt­letet. Az ott használatos konté­nerek mintájára, könnyebb anyagból ötven, 0,8 köbméteres tartályt készítettünk. Ezek moz­gatása azért olcsó, mert a szok­ványos rakodóraruval felszerelt IFA teherautóval megoldható. Közben pedig a kocsi építőanya­got szállíthat. Ez az év kísérleti esztendő... — Hogyan fogadták a kezde­ményezést a községben ? — Nagyon kedvezően. Az ötven konténer már gazdára talált, újabb hetvenötre lenne szükség. A Dunavecsei Vegyesipari Vál­lalat azonban csak az év végére ígéri a tartályokat. Véleményem szerint érdemes volna e mód­szer elterjesztésének lehetőségét a megyében másutt is megvizs­gálni. Darus gépkocsi ugyanis majdnem mindenütt van, a kon­ténereket is gyárthatná valame­lyik nagyvállalat — szériában ... — Mennyibe kerül a szemét­­szállítás? — Ezt a kísérleti év végén ál­lapítja meg a tanácsülés. Minden­esetre szerény térítést tervezünk. A gépkocsi tehát járja az uta­kat, viszi a szemetet. Amit a szállítás előtt nyilván össze kell söpörni, gyűjteni... — így van — bólint a vb-tit­­kár. — Ám az emberek mind igényesebbek önmagukkal szem­ben is. Egyre több a Tiszta ud­var — rendes ház” tábla, napról napra nő azoknak a száma, akik belátják, nemcsak a kerítésen belül, de a közterületeken is elen­gedhetetlen a rend, a tisztaság. — Kunszentmiklóson évek óta gond, hogy nincs utcaseprő. Most ez is megoldódik. Sikerült ugyan­is az Országos Köztisztasági Egyesület segítségével egy fel­újított utcaseprőgépet vásárol­nunk. Az üzempróba megvolt, ősztől folyamatosan dolgozik. A köztisztasági helyzetről ter­mészetesen sok mindent lehet még mondani. Idetartozik, hogy az elmúlt években csaknem húsz kilométeres földutat pormente­sítettünk. Nagy jelentőségű a há­rom éve, hatmilliós költséggel épült szennyvíztisztító telep, amelynek kapacitása olyan nagy, hogy az egész községet kiszol­­gálhatja. Jelenleg a Petőfi-lakó­­telep lakásai vannak rákötve, de ha megépül az acélszerkezeti üze­met bekötő 2,8 kilométeres ge­rincvezeték, ami egyébként ke­resztül szeli a községet, több száz lakás kapcsolható rá. Minden szempontból — így természete­sen a köztisztaság terén is — meg kell felelnünk napjaink igé­nyének, a városiasodás támasz­totta követelményeknek. Nem el­hanyagolható az sem, hogy Kun­­szentmiklóst csaknem körülöleli a Kiskunsági Nemzeti Park. Te­hát a köztisztaság mindannyiunk fontos, közös ügye. i Sitkéi Béla A MINISZTERTANÁCS TÁRGYALTA Az ifjúsági parlamentek fokozták a fiatalok közéleti aktivitását A múlt év szeptembere és 1977. februárja között húszezer munkahelyi és tanintézeti, 450 nagyvállalati, alágazati — fővárosi és megyei —, továbbá 25 országos ágazati szintű ifjúsági parlamentet tartottak meg. A szocialista demokrácia e sajátos ifjúsági fórumainak tapasztalatait az Állami Ifjúsági Bizottság előterjesztése alapján csütörtökön vitatta meg a Minisztertanács. • Teherautóra kerülnek a hulladékkal telt tartályok a Petőfi-lakótelepen. Körúton az utcaseprő gépkocsi. (Bognár Lászlóné felvételei) Kétszerannyi munkahelyi-intéz­ményi parlamentet hívtak össze, mint az első alkalommal, 1974- ben. A tapasztalatok szerint, a több mint egymillió fiatal közvet­len részvételét biztosító „alapszin­tű” fórumok bizonyultak a legha­tékonyabb formának. A munka­helyi küldöttek középszintű par­lamentjei elsősorban a tanácsok közvetlen felügyelete alá tartozó ágazatok és intézmények terüle­tén végeztek értékes munkát, to­vábbá ott. ahol tapasztaltcsere le­hetőséget nyújtottak a szétszórt telephelyeken tevékenykedő nagy­­vállalatok fiataljainak. Az ágazati parlamentek demokratizmusát az alágazati szekcióülések növelték. A tapasztalatok birtokában a Minisztertanács a SZOT Elnöksé­gével és a KISZ Központi Bizott­ságával együttesen határozott a parlamentek rendszerének tovább­fejlesztéséről. Eszerint a jövőben a munkahelyeken és az oktatási intézményekben két évenként — legközelebb 1978-ban —. míg fel­sőbb szinteken az ötéves népgaz­dasági tervek készítéséhez igazod­va — külön minisztertanácsi ha­tározat alapján — hívnak össze parlamenteket. Az ÁIB jelentésében beszédes számok jelzik: lényegesen meg­nőtt a fiatalok „parlamenti ked­ve”. A fórumokon a 14—30 éves korosztály mintegy kétharmada részt vett, ami azt is jelzi, hogy a munkahelyeken a „tisztelt ház” felerészt KlSZ-en kívüli fiatalok­ból tevődött össze. Az ifjúság aktivitásának értékét növeli, hogy az összejöveteleket túlnyomórészt munkaidőn túl, il­letve szombat-vasárnap tartották meg. A Minisztertanács elisme-Tőserdei pillanatképek Hétköznap háborítatlan nyu­galom honol a Tőserdőben. A csónakok kikötve, nyaralók le­zárva, egyedül a strandon zajlik az élet. A közönség összetétele változatos. Vannak törzsvendégek és alkalmi napfürdőzők, akik így teszik kellemessé a hivatali kiküldetést. Előkerülnek a kár­tyák, a vesztes fizeti a játéko­sok sörét. A kempingből átvezé­nyelt iskolásgyerekek megrohan­ják a medencéket, a pedagógu­sok minden igyekezete, hogy kordában tartsák őket — csődöt mond. Nekik nem nagy élvezet ez a strandolás. Fel-alá szaladgál­nak, szétválasztják a verekedő­ket, csendesítik a hangoskodó­­kat, szemmeltartják és megetetik a lármás és farkaséhes gyerek­hadat. A legidősebb csüggedten ül egy halom kenyér és több ki­ló felszeletelt parizer között. Az egyik kamasz három adagot is felmarkol, több kislány szipog, hogy nekik csak kockasajt ju­tott. Ki tud ilyen kavarodásban rendet tartani? A másik tanár­néni egy kislánnyal veszekszik, aki még a strandon sem hajlandó levetni nagyestélyinek is beillő maxiszoknyáját. Ezzel lepték meg a szülei — táborozásra! A kilenc­­esztendős divathölgy tetszenivá­­gyásának egy jólirányzott dobás vet véget. Valamelyik srác hoz­závágta az őszibarackját és ezzel jól látható foltot ejtett a szok­nyát ékesítő csipkefodron. Az osztály vihog, a kárvallott eget­­verően bömböl, a tanárnők most az egyszer nem bánták volna, ha a kedves szülők is látják, hogy a sátorozás nem öltözködési vetél­kedőre való!... □ □ □ Aki a Tőserdőbe jön, nyugal­mat, kikapcsolódást keres. Tiszta levegőt, a sétálók feje fölött ösz­­szehajló lombok zöld boltozatát, a Holt-Tisza-part festői látvá­nyát, csöndet, amelyet még bár­sonyosabbá mélyít a levelek fi­nom neszezése és a vízimadarak szárnyának csattogása. Mindez együtt van, megtalálható ebben a páratlanul szép környezetben, amely hétvégén mégis inkább búcsújáróhelyre hasonlít. Vasárnap hajnalban motorzú­gás veri fel a Tőserdő őserdei csendjét. Hosszú sorokban érkez­nek az autósok a természet lágy ölére, vízben mártózni, friss le­vegőt szippantani. Gyerekek nya­ralnak az erdőben, ami legalább olyan sűrű és titokzatos, mint egy igazi dzsungel, persze veszedel­mes ragadozók nélkül. Szelíd őzek néznek ki a fák közül, mó­kusok ugrálnak az ágakon, városi gyerekeknek ez is élmény. Lehet majd mesélni róla az iskolában. Sajnos az is előfordul, hogy mutatóba is akarnak vinni vala­mit. Teknősbékát, nádat, ágakat, tavirózsát, mindent, ami fontos és védett tartozéka a táj nö­vény- és élővilágának. Átlőtt szí­vekkel, névjelekkel telikarcolt fák is őrzik a tájpusztító kirán­dulók lehangoló emlékét. Alig fordul elő, hogy a szülők meg­akadályozzák csemetéik „tevé­kenykedését”, sőt ők járnak elöl a rossz példával. Pedig mennyi­vel okosabb és hasznosabb is len­ne, ha a közös családi kirándulást egybekapcsolnák a természet megismertetésével. És megszeret­tetésével. Hiszen a madarak nem azért vannak, hogy fogdossuk, és a fák, hogy tördeljük, karistoljuk, pusztítsuk őket. Ezt is meg kellene már tanulni, illetve tanítani. Máskülönben fé­lő, hogy a Tőserdő sajátos, pi­hentető szépsége is áldozatul esik a természet élvezetét rosz­­szul értelmező kirándulók egyéni kisajátító akcióinak és vadságá­nak. □ □ □ Az egyik kis ház kapuján messzire virító fehér papírlap. Rajta óriásbetűkkel ez áll: „EGY­­KOMÁM — ISZQK.” Alatta rész­letes leírása annak, hogy hol. A sétálók, akik azt hitték, hogy a ház eladásáról szerezhetnek in­formációt, mosolyogva mennek tovább. Vágyódó pillantásokat vetnek a pompázatos díszkeríté­sek mögött hivalkodó nyaralókra. Van itt mindenféle, csúcsos- és lapostetejű, köralakú és szögletes, nyájasan egyszerű és hivalkodó­an felfuvalkodott,. aszerint, hogy mekkora a tulajdonos pénztárcá­ja és nagyravágyása. Ahol még akad egy zsebkendő­­nyi szabad terület, ott már für­dőnadrágra vetkőzött férfiak ás­sák a talajt, rakják a téglát. Épít­keznek. Az igyekezet érthető. A Tőserdő ideális hely a városi élet fáradalmainak a kipihenésé­re. bár maholnap eltakarják a házak a tájat. A bérházból kime­nekülök arra ébrednek, hogy itt sem csöndesebb az élet. A szom­szédból lábascsörgés hallatszik, fűnyírók zúgnak, rádiók bömböl­nek. motorok berregnek, borot­válkoznak, kávét darálnak. A telep hétköznap alszik, hétvége­ken hirtelen és lármásan élni kezd. □ □ □ Csendes pihenést kevesen enge­délyeznek maguknak. A férfiak az autóknak és a kertnek esnek neki, az asszonyok a konyhának. Sütnek-főznek, terítenek, moso­gatnak. Mire az utolsó lábast is elmossák, vége a vasárnapnak, in­dulhatnak vissza Kecskemétre. Erkély nélkül valamirevaló ház nem épül a Tőserdőben. De az egyik kezemen összeszámolhat­nám, bányán használják arra, amire rendeltetne. Napozásra, pi­henésre, meghitt esti beszélgeté­sekre a csillagfényes tőserdei ég­bolt alatt. Csak dísznek van. Kifelé. Hadd tátsa a száját, aki arra sétál. Egy biztos: aki építette nem koplalja meg az árát. A tőserdei program csúcspontja — az evés. Nyaralókon belül és kívül. A csárdákban, pecsenyesütő bódék­ban, strandon és a vízparton. Az autók csomagtartójába bepakolt élelmiszerek mennyisége, egy or­szág népét is megmenthetné az éhhaláltól. - Az asszonyok, ahogy kiszállnak a kocsiból, már kez­dik is az etetést: csirkecombot nyomnak a gyerekek kezébe, sza­lámit szeletelnek, kenyeret vajaz­­nak, gyümlöcsöt mosnak. A fér­jek sűrűn fordulnak a boros- és sörösüvegekkel. Majd miután az utolsó szálig elfogyott a hazai, in­dul a menet frissensült lángosért, palacsintáért. Az idős palacsinta­réssel nyugtázta: a parlamentek előkészítése, lebonyolítása a ko­rábbinál szervezettebb, összehan­goltabb volt, javult a gazdasági vezetők és a társadalmi szerveze­tek közötti munkamegosztás. A fórumok eseményeit élénk társa­dalmi érdeklődés kísérte, s a ta­nácskozásokon ott voltak a párt, a társadalmi és az állami szervek képviselői. A gazdasági vezetők többsége tartalmas beszámolóban értékelte az ifjúsági törvény vég­rehajtásának helyzetét, szólt az előző parlamenteken elhangzott javaslatok sorsáról, tájékoztatást adott a soron levő teendőkről. Vi­szont voltak, akik adósak marad­tak az ifjúsági törvény végrehaj­tását szolgáló további feladatok kijelölésével, és több helyen arról sem beszéltek, hogy mit várnak az új nemzedéktől. A csütörtöki ülésen hozott ha­tározat a következőképpen szabá­lyozza az ifjúsági parlament jog­körét: állást foglal az ifjúsági tör­vény helyi végrehajtását összegező beszámolóról, valamint a munka­helyi pénzeszközök ifjúságpoliti­kai célokra történő felhasználásá­ról. egyetértési jogot gyakorol az ifjúsági törvény végrehajtását szolgáló intézkedési tervvel, dönt a felsőbb szintű parlamentek kül­dötteinek megválasztásáról és a továbbítandó javaslatokról, észre­vételékről. A lezajlott ifjúsági parlamente­ken élénk, alkotó vita bontakozott ki. Az eszemecserék középpontjá­ban mindenütt a munkahely, az iskola egészét érintő gondok, ja­vaslatok álltak. A fiatalok felelős­séggel szóltak a közösség dolgai­ról. sokszor javaslatokat is meg­fogalmaztak az említett hibák or­voslására. A Minisztertanács megállapítot­ta: a második alkalommal meg­rendezett ifjúsági parlamentek eredményesen teljesítették az if­júsági törvény helyi és ágazati végrehajtásának ellenőrzésében megjelölt feladataikat, fokozták a fiatalok közéleti aktivitását. A parlamenti vitákban elhang­zott. magasabb szintű vizsgálatot igénylő észrevételek egy része megegyezik a KISZ IX. kongresz­­szusának az állami szervekhez in­tézett javaslataival. A fiatalok to­vábbi indítványainak megvizsgá­lására a Minisztertanács tudomá­sul vette az Állami Ifjúsági Bi­zottság kiegészítő feladattervét. Egyúttal felhívta az érdekelt mi­nisztereket. az országos hatáskörű szervek vezetőit, hogy az össze­gyűjtött észrevételek vizsgálatá­nak eredményéről tájékoztassák az Állami Ifjúsági Bizottságot. (MTI) Nemzetközi Aida a szegedi szabadtérin .Jbjjoonoíii (Pásztor Zoltán felvétele) sütő házaspár, — akik már sze­retnék becsukni a boltot — tré­fásan panaszkodott, hogy megfe­nyegették őket. Amíg a bódéra nem akad másik vevő, nem hagy­hatnak fel a sütéssel, mert mi lenne az emberekkel a Tőserdő­ben, lángos és palacsinta nélkül? Éhen nem vesznének, de ami igaz, az igaz: nem szívesen mondtam vóina le magam sem ezekről a finomságokról. Hiszen mindez a sokféle szín és íz, — jó és kellemetlen ve­gyesen — együtt jelenti a Tős­­erdőt. Ahol még sok minden hi­ányzik a derűs és kényelmes üdü­léshez, de ahol a természet szép­sége kárpótol minden bosszúsá­gért. Kár, hogy a vasárnapi ki­rándulók ezt nem viszonozzák. Csatateret hagynak maguk után. A zöld gyep ki sem látszik a szétdobált hulladék alól. Zsíros papírszalvéták, összegyűrt újsá­gok, lerágott csontok, ételmara­dékok, üres konzervesdobozok mindenütt. A fák közé diszkré­ten beállított szeméttároló edé­nyeket vagy' pem ismeri senki, vagy rest használni. □ □ □ Furcsák az emberek. Amint ki­lépnek a lakásukból, átváltoz­nak. Aki otthon a vendégeivel is lehúzatja a cipőt, nehogy be­piszkítsák a drága subaszőnye­get. kint a szabadban annál el­nézőbb saját magával. Lehet azért, mert ezt nem érzi a saját­jának. Pedig ez is az övé. Mi­több. mindannyiunké! Ezért sem ártana jobban megbecsülni!... Vadas Zsuzsa Miközben a müvelődéselméleti nyári egyetem 250 résztvevője — népművelők, könyvtárosok, ta­nácsi dolgozók — előadásokat hallgatnak a művelődéspszicholó­gia legújabb hazai és külföldi eseményeiről, a hétvége újabb nagyszabású eseményeket tarto­gat a szegedi ünnepi heteken. Az ifjúsági napok rendezvénysoroza­tát, valamint az Aida bemutató­ját. Tizenegyedik esztendeje visz­­szatérő program itt több mint tízezer fiatal nyári randevúja. Az ország legkülönbözőbb vidékeiről érkeznek különvonatokkal, kü­­lönbuszokkal az Expressz Ifjúsá­gi és Diák Utazási Iroda meg a városi KISZ-bizottság háromna­pos nonstop rendezvényére. Az elmúlt évtizedben tehát jó száz­ezren látták a karneváli fölvonu­lásokat, vettek részt politikai nagygyűléseken, táncoltak késő éjszakáig az utcabálakon. Az idén új színfolt gazdagítja a hagyo­mányos műsorokat: az első ma­gyar—lengyel barátsági napok eseménysorozata. A lengyelek mellett jugoszláv, belga, szovjet. NSZK-beli és francia fiatalok is bejelentkeztek. Bár az Aida utoljára 1968-ban ment, ez a Verdi-opera a legsi­keresebb produkciók emlékét hagyta a szegedi dómszínpadon. Az elmúlt 19 évadban háromszor mutatták be, mindannyiszor ran­gos külföldi vendégművészekkel. Akikben most sincs hiány: a címszereplő Lorenza Canepa Itá­liából, Radames: Francesco Ortu Sponyolországból, Amneris: Gi­sela Schröter az NDK-ból, Amo-0 Radames szerepében Francesca Ortiz. (Ács Sándor felvétele) nnsro: Nikola Szmocsevszki Bul­gáriából érkezett — íme a nem­zetközi stáb. Mikó András ren­dezte az eddigi Aida-premiereket, ő állította be most is a színpa­dot Forrai Gábornak az egyipto­mi művészetet nagyhatású tabló­képben fölmutató díszletei kö­zött. A karmester Pál Tarnál viszont először dirigálta Verdi remekét, melyben a külföldi énekesek partnerei szegedi szólis­ták voltak: Gregor József, Sinkó, György, Karikó Teréz, Réti Csa­ba. N. I. Virágtermesztők tapasztalatcseréje a kertészeti főiskolán Három megye — Bács-Kiskun, Békés és Csongrád — városgaz­dálkodási üzemeinek, mezőgazda­­sági szövetkezeteinek szakembe­reit hívták meg arra a bemuta­tóra, amelyet tegnap rendeztek Kecskeméten, a Kertészeti Egye­tem főiskolai kara dísznövény­termesztési és kertfenntartási tanszéke, valamint a Royal Sluis holland cég kezdeményezésére. A főiskola bemutatókertjében csak­nem negyven egynyári virágfajta pompázik változatos színekben. A résztvevők tájékozódhattak a virágok szaporításának, termesz­tésének korszerű módszereiről, számos új fajtával találkozhattak. A Royal Sluis cégnek több évtizedes kapcsolata van a ma­gyar vetőmagtermesztéssel. Nem­csak virággal, hanem zöldségfaj­ták előállításával és szaporításá­val is foglalkozik. Nemrég kö­tött tízéves megállapodást az Or­szágos Vetőmagtermeltető és El­látó Vállalat, valamint az AG­­RIMPEX Külkereskedelmi Vál­lalattal zöldség- és virágvető­magok közös előállítására. Meg­állapodtak a nemesítési együtt­működésben is. A cég a szerző­dés alapján máris rendezett több zöldségtermesztési, vetőmagelőál­lítási bemutatót. Sor került a Mar­gitszigeten egy nagyobb szabású virágtermesztésí tapasztalatcseré­re is. Ennek példájára rendezték meg tegnap Kecskeméten a be­mutatót. A több, mint százéves holland cég új virágfajtái nagy sikert arattak. Különösen a petúniák, bársonykák, valamint paprikavi­rágok tetszettek. Az új hibridek egy része jól tűri a szárazságot, egész nyáron virít, színben gaz­dagabb választékú, mint a régi fajták. A bemutató célja elsősorban a városi parkok virágválasztéká­nak növelése. A Kecskeméti Vá­rosi Tanács Kommunális és Költ­ségvetési Üzeme rövidesen ren­del is az új fajtákból, amelyek jövőre már a városközpont dí­szítését szolgálják. \

Next

/
Thumbnails
Contents