Petőfi Népe, 1977. július (32. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-30 / 178. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1977. július 30. NIIG A faluból kiérve fokozta a w ’ sebességet. Fel-felvillantak a távíróoszlopok, a négyzet alakú kis kenderáztatók. ... Akkor is voltak ilyen kis ta­vak, egyszer az egyikből inni akart, már merített is belőle, de az anyja észrevette és jól elpá­holta: erre még most Is emlék­szik. A bekerítést követően nappal haladtak, az éjszakát pedig min­dig valamelyik faluban töltötték. Az anyja batyujában a ruhák mellett egy térképdarabka is rej­tőzött. akkor találta, amikor egy Iskolában éjszakáztak. Szemjon sehogyan sem tudta megérteni, miként lehet a térképen iránytű nélkül eligazodni — hiszen a ka­tonáknak a térképen kívül min­dig van iránytűjük is. Készült, hogy megkérdezi, de már nem maradt rá ideje. Szemjon emlékezett rá, hogy egész nap mentek, estére már na­gyon álmos lett. A mama elővet­te a térképet, egy fűszállal a pi­ros. fekete és kék vonalak talál­kozási pontjára bökött: — Most itt vagyunk. Holnap éj­szaka nagyapánál leszünk. Szemjon továbbra Is az anyja mögött vonszolta magát, felverte az út porát: tüzű „égi támadást játszott. Mögöttük egy autó tűnt fel. Az anyja nyugtalanul körül­nézett: a műút teljesen kihalt volt. Az autó beérte őket és meg­állt. A kabinból egy katona szállt ki, az egyenruhája ujján ezüst rangjelzés — őrmester, ahogy ké­sőbb elmagyarázták Szemjonnak. Az őrmester bizonytalanul állt szétterpesztett lábán, és az anyját méregette. Az autóból még két katona nézett ki. Az egyik nyel­vét nyújtotta Szemjonra. Az any­jának remegett a keze. — Gut — mondta az őrmester. Az autóban felröhögtek a kato­nák. Az egyikőjük leugrott a ko­csiról. Ádámcsutkáját ráncos bo­rostás bőr fedte. Egy kandiscu­­korral teli bádogdobozt nyújtott Szemjonnak. — Vedd el — mondta az anyja. Nem nézett a katonák felé, egé­szen az út szélére húzódott. Vállán átvetett bocskorral egy mezítlábas öregember akart elsur­ranni mellettük. Az anyja oda­szólt neki. — Vaszil Sztyepanovics! — Már hogy lennék én Vaszil. Nyikolajnak hívnak! — hesseget­­te el az öreg. — Az isten szerelmére, mondja, hogy a lánya vagyok — kérte iz­gatottan az anyja. Az öreg vissza se nézett, tovább sietett az úton. Az őrmester hir­telen leguggolt, az anyját a vállá­ra emelte, és az autóhoz rohant vele. A sofőr bőszülten kurblizni kezdett. Az őrmester valamit kiál­tott. és a langaléta. kiugró ádám­­csutkás katona engedelmeskedve a parancsnak, megpróbált felka­paszkodni a kocsi platójára. A lá­bával kahmpalt, meg-mc „csúszott a deszkán.. 3zcmic.it z katona a szomszédék kisfiára. Petykára em­lékeztette. aki almát lopott, s ami­kor a gazda kergetni kezdte, fé­lelmében sehogy sem tudott át­mászni a kerítésen, és a lábával ugyanúgy kaparászott a kerítés deszkáján. Egy pillanatra felvillant a pla­tóról az anyja arca. Szemjon oda­ugrott az autóhoz, megkapaszko­dott a plató szélében. így próbál­ta tartani magát. A langaléta iz­zadságtól ragadós tenyerével igye­kezett lelökni. A plató mélyéből előbukkant az őrmester dühödt képe. A homokban egyhelyben fo­rogtak a kerekek, majd az autó nagyot rándult. Az őrmester hát­raesett. a lába kicsúszott alóla. Szemjon látta a bakancsa talpán három rézszöggel felerősített, el­kopott sarokvasat. Azután Szemjon csak futott elő­re, nyitott szájjal. így kevésbé saj­góit vérző ajka. Ügy érezte, mind­ez nem is lehet igaz, csak álmo­dik. Mindjárt utoléri az autót és felébred. Az autó kemény talajra ért. és eltűnt a porfelhő mögött. Szem­jon futott, egyre futott, és azt gondolta, hogy a kanyar után az autó feltétlenül megáll, és anyja azt mondja majd neki, hogy egy­szerűen meg akarták ijeszteni. De az autó nem bukkant elő a kanyar mögött. Szemjon még gyorsabban kezdett futni. ... Amikor legutóbb szabadsá­gon otthon járt. megmutatták ne­ki. hol találták meg az anyja holt­testét. Nem lőtték le. biztosan ki­dobták az autóból, vagy ő maga ugrott ki. amikor a kocsi teljes sebességgel robogott. Oszipov mu­tatta meg a helyet. (* ....... • Vizsgáznak a Diesel-elektromos aggregátorok. Működésüket Gerhát László a végszerelde csoportvezetője és Christ László meós ellenőrzik. (Méhes! Éva felvételei) Riadó a határon Jelzőrakéták repültek a határon húzódó fenyves­­erdőből. Éjfél volt. A körzetben a járőröző határ­őrök rejtett figyelőbe vonultak. Határsértők — kö­vetkeztettek helyesen a katonák a fellőtt rakéták színéből, számából. Kádár Németh Zoltán őrvezető — szanki lakos, a kecskeméti 'építőipari vállalat kőművese — a határhoz vezető országút mentén teljesített szolgálatot. A jelzőrakéták észlelésekor az út melletti nádasban foglalt figyelőállást. Fegy­verét tűzkész állapotba helyezte, s a holdvilágította terepet kémlelte. Tábit Sándor tizedes, a Határ­őrség Kiváló Katonája, KISZ-titkár riadóztatta a határőröket. A határőrök Bogdán hadnagy veze­tésével percek alatt a helyszínen voltak. A katonák körbezárták a meghatározott terepszakaszt, s a csoport tagjai, a kutyákkal együtt a menekülő ha­­társértőTc nyomába eredtek. Stefán és Zitt fáradt, poros és éhes volt. Két napja utaztak a cél felé. Budapestről Zitt Volga gépkocsijával érkeztek a határmenti városba. Ott leszerelték a gépkocsi rendszámát, a csomagtartóba tették, batyujukat a hátukra vették és gyalog indul­tak a határra. Az első éjszakát az erdőbe., alvással töltötték el. Napközben a járókelőket kerülve, óva­tosan közeledtek, nehogy útjukba álljon valaki. Iránytű és térkép segítségével tájékozódtak. A má­sodik éjszaka a határhoz értek. Táborosi határőr megállásra szólította a határ­sértőket. Zitt és Stefán nem álltak meg, két irány­ba menekültek. Zitt árkon-bokron keresztül az or­szágút felé, Stefán az erdőn keresztül a községbe futott. A rakéták fényében egy futó alak rajzolódott ki. Kádár Németh Zoltán őrvezető homlokán az izga­lom okozta vízcseppek gyülekeztek. Nem volt ideje az izzadság letörlésére. — Állj, ki vagy! — kiáltotta, mire Zitt meg­­lepődöttségében orra bukott, s minden ellenállás nélkül teljesítette a járőr utasításait. A riadócsoportot szállító gépkocsi hirtelen meg­állt. Bogdán hadnagy átugrotta az országút és a járda közötti árkot, s igazoltatta az egyik ház falá­hoz lapuló idegent. Stefán töredelmesen bevallotta, hogy menekülés közben egy árokba bukott, s a jobb bokája megrándult. A két jómadár a határ­őrőrsön újra találkozott .. Gazsű Béla kás, kevés a képzett forgácsoló és szerelő. E két szakmára szeret­nének ezentúl is minél több fia­talt toborozni, s a jelentkező fel­nőtteket pedig átképezni. A gyár termelési feladataihoz még több szakmunkásra lesz szükség. Bár a rekonstrukció még hátra van, a gépgyártásban már jelen­tős eredményeket értek el a Ganz kiskunhalasi gyárában. A műsza­ki osztály vezetője, Gidai János, a helyi gyártmányfejlesztési mun­káról beszélt. — A vízgépészeti berendezések gyártása mellé megkaptuk fel­adatul a szerkesztési és gyárt­mányfejlesztési munkát. Egyes részek — például a szivattyú lel­két jelentő hidraulikák — töké­letesítése továbbra is a vállalati kutatók dolga, van azonban mit tennünk a felszerelések fejlesz­tésében is. Ma már a mi szak­embereink tesznek a megrende­lőknek — igényeik ismeretében — típusajánlatot. A halasi gyár szakemberei fog­lalkoznak a levegőfejlesztő agg­regátok — kompresszorok — csendesítésével is. Keresik a meg­­„telelő műszaki megoldást, a je­lenlegi típusoknál kevésbé zajo­sad működő berendezések kiala­kítására. Nincs könnyű dolguk a gyárt­mányfejlesztőknek a Diesel-mo­torral meghajtott áramfejlesztő aggregátok választékának kiala­kításában. Gazdaságossági okok miatt a korábbi öt helyett ma már csak három különböző tel­jesítményű berendezést gyárta­nak Kiskunhalason. Ez egyelőre valóban a választék szűkítését jelenti, mert a ma beszerezhető magyar generátorok nem alkal­masak arra, hogy sorbakapcsolva üzemeltessék a berendezéseket. Pedig így lehetne nagyobb telje­sítményt elérni velük. A vállala­ti szakemberek fő célja, hogy megnyerjék partnerük — az EVIG-gyár — készségét a megfe­lelő, összekapcsolva is üzemeltet­hető generátortípus kifejlesztésé­re és gyártására. A gyári műszakiak egy jelen­tős fejlesztést azonban már meg­valósítottak e termékcsaládnál is. Automatikát szerkesztettek hoz­zá, amely hálózati kimaradás ese­tén rögtön működésbe hozza a tartalék áramforrást. Az „okos szekrény” működésére nincsen panasz, mégis szeretnék tovább­fejleszteni, a nemrégiben kidol­gozott szabvány szerinti, egysze­rűen összeépíthető elemeket al­kalmazva. További gyártmány fejlesztési feladat a teljes biztonságot adó, úgynevezett szünétmentes válto­zat kialakítása, amely a ma még fellépő néhány másodperces áramszünetet is kiküszöböli a há­lózati kimaradás esetén. Ez azon­ban már a műszakiak távolabbi feladatai közé tartozik. Ilyen színvonalú berendezést ma még nagyon kevés intézmény igényel, s a szerény létszámú, mindössze héttagú gyártmányfejlesztési cso­port energiáinak nagy részét is lekötik egyszerűbb, mindennapi feladatok. Zs. A. A csávolyi Egyesülés Ter­melőszövetkezetben is befe­jezték a nagy nyári munkát, a gabonafélék betakarítását. Sőt, a gazdaság kombájnjai még a borotai szövetkezetnek is segítségére siettek. Az árpatarlóba azonnal elvetették a silókukoricát 145 hektáron, ezenkívül még a többi gabona után 30 hektáron vetnek takarmányfélét. — A betakarítás folytonossá­gát, zökkenőmentességét előse­gítette, hogy saját szárítóberen­dezésünk van. Így az esőszüne­tekben betakarított gabonát azon­nal vízteleníteni és tisztítani tud­tuk —, magyarázza Farkas Fe­renc, a termelőszövetkezet párt­­alapszervezetének titkára. Állják a szavukat Még hozzáteszi: — Nagyon örü­lünk, hogy idejében sikerült biz­tonságba helyezni a termést, hi­szen a pártalapszervezet cselek­vési programjában vállaltuk, hofy 1975-höz viszonyítva 9—12 százalékkal növeljük a termelési értéket. A jól szervezett gabona­betakarítás is hozzájárul az ered­mények növeléséhez. A Ganz-MAVAG kiskunhalasi gyárában a fejlődést 1974—1975. fordulójától számítják, amikor megkezdték a gépgyártást. Az akkori vállalati döntés sok hasznos, és ma már ered­ményesnek mondható folyamatot indított el. Ezek azonban még nem zárultak le. A gyár fejlesztésének további állomásait a vállalat 1985-ig szóló tervei körvonalazzák. Ezek a vaskos dokumentumba foglalt elemzések, számítások az ősszel kerülnek az országos szervek elé. Tartalmukról, a halasi gyár vár­ható feladatairól Saska Imre fejlesztési fő­mérnök adott áttekintést. — A következő évek program­járól a következő számok árul­ják el a legtöbbet: az idei 180- nal szemben a következő terv­időszak végén már 350 millió fo­rintos termelési értéket kell elő­állítani a gyárban. Ezen belül a mainak mintegy háromszorosát fogja kitenni a gépgyártás. A termelés növelését 350 milliós beruházási keret teszi lehetővé. Az összegből több, mint 200 mil­lió forintot gépekre fordítunk. Munkába állítanak néhány számjegyvezérlésű esztergagépet, és egy megmunkáló-központot. A menetközben esedékessé váló gépcseréket is végrehajtják ter­mészetesen, s a rekonstrukció vé­gére a géppark értéke a mosta­ninak ötszörösére, 200 millió fo­rintra növekszik. A fejlesztési program kereté­ben épülnek új létesítmények is. Festőüzemre, központi kompresz­­szorházra és transzformátorház­ra lesz szükség. Kicserélik az elektromos kábelhálózatot, ipar­vágányt építenek. Bővítik a rak­tárakat és tervezik korszerű tan­műhely kialakítását is. Mindezek mellé — a gyár nagykorúsításá­­nak bizonyítékaként — a komp­resszorok és a vízgépek kipróbá­lására szolgáló „állomás” is épül. A gyár tehát alaposan átala­kul a következő években, nem változik azonban meg minden. Nem tervezik a':"ftiimkáslétszám növelését, a moitani*<.,HaÍamivel több, mint félezres gárda elegen­dő lesz nyolc év múlva is. Igaz, akkor nem háromszáz, hanem 850 ezer forintos termelési érték jut évente egy munkásra. A munkaerőhelyzet mégis okoz gondot. Alaposan meg kell vál­toznia ugyanis az összetételnek. A dolgozóknak ma még csak mintegy 40 százaléka szakmun­A cselekvési programot alapo­san megvitatták vezetőségi ülé­sen, taggyűlésen, brigádértekezle­teken. A tagság egyértelműen vállalta a feladatok végrehajtá­sát. Nemrég értékelték a féléves munkát és ebből is kitűnt, hogy állják szavukat. A munkában a szocialista brigádok járnak élen. Tizenegy kollektíva csaknem két­száz taggal csatlakozott a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójára kezdeményezett munkaversenyhez. Vállalásuk ér­téke eléri az 1 millió 300 ezer forintot. — A legjobb eredményeket a tehenészetben értük el —, sorol­ja tovább az értékelés számait a pártalapszervezet titkára. — Néz­zük csak: 1975-ben az egy tehén­re jutó hozam 1985 liter volt, ta­valy már 3318, az idei tervünk 3400 liter. Ezzel szemben már az első félévben 2100 liter volt a te­henenként! átlag. Ha ezt az üte­met tartjuk, év végére négyezer körül lesz a tejhozam egy-egy tehéntől. Ez bizony ugrásszerű ered­ményjavulás. Talán némi magya­rázatot is igényel. Babies Antal, • A szövetkezet párttitkára és elnöke a soronlevő teendőkről tárgyal­nak. — Felkészültünk a nagy erő­próbára — állítja Farkas Ferenc. — Emberek és gépek rendben várják az őszi betakarítást. Bí­zunk benne, hogy ez is olyan si­kerrel fejeződik be, mint az ara­tás. Eltökélt szándékunk, hogy a tervezett termelésnövekedést — amelyet cselekvési programunk­ban meghatároztunk — teljesít­jük. K. S. • A gabonaszáritó és -tisztító berendezés elősegítette a zökkenőmentes betakarítást. (Méhes! Éva felvételei) A cselekvési programban kü­lön foglalkoznak a háztáji gaz­daságokkal. A párttitkár elmondja: — Már évek óta következete­sen igyekszünk szervezni a kis­üzemek termelését. 1975-től 15 hektár szőlőt telepítettek széles sortávolságra. Ehhez az akcióhoz sokféle támogatást adott a közös. Hasonlóképpen segítettük az idén a háztáji mák- és a burgonya­termesztést. Eddig is foglalkoztak a kisüzemek fűszerpaprika, ma­joránna és más növények ter­mesztésével. Az idén bővült a kör. Ezzel is segítjük a kormány zöldségtermesztési programjának megvalósítását. A félévi eredmények alapján bizakodó a hangulat a termelő­­szövetkezetben. A betakarítás második menete még hátra van. Nem kis gond lesz a jónak mu­tatkozó szőlőtermés leszüretelé­­se több mint 230 hektárról. A közös gazdaság belépett a Kun­bajai Szőlőtermesztési Rendszer-, be. Hasonlóén tagja á nádudva­riak által kezdeményezett KITE nevű” kukoricatermeszt<esC vala­mint a Bácsalmási Állami Gazda­ság napraforgó-termesztési rend­szerének. Nagy feladat lesz e két fontos szántóföldi növény beta­karítása, hiszen az eddigiek alap­ján biztatóak a terméskilátások. a termelőszövetkezet elnöke, el is mondja a sikerek „titkát”. — Mi már évekkel ezelőtt megkezdtük a fajtaátalakító ke­resztezéseket. A magyartarkát a tejhozam növelése céljából hols­­tein-frizzel javítottuk. Az igé­nyesebb fajta gondosabb tenyész­tői munkát is kíván, ezért javí­tottuk a takarmányozást. Lege­lőt telepítettünk 75 hektáron és újabb 62 hektáron fogunk, örü­lünk a tejhozam növekedésének, de nem vagyunk elégedettek, a keresztezett utódok még ennél magasabb teljesítményre képe­sek. A félévi értékelés alapján az állattenyésztés többi ágazatában is jelentős eredményjavulás van az elmúlt évekhez képest. A ser­téstenyésztésben 27 százalékkal nő majd év végéig a termelési érték. Pecsenyecsirkéből 150 ezer­rel többet szállítanak, mint ta­valy. FEJLESZTÉSI TERVEK 1985-IG A gépgyártás jövője Kiskunhalason • Mucsi Ferenc csoportvezető elektro­műszerész az egyik áramfejlesztő berendezés automatikáját szereli.

Next

/
Thumbnails
Contents