Petőfi Népe, 1977. július (32. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-29 / 177. szám

2 m PETŐFI NÉPE • 1977. július 29. események sorokban PÁRIZS __________________ A hivatalos látogatáson Párizs­ban tartózkodó Abdesszalam Tri­­ki líbiai külügyminisztert csü­törtökön délelőtt fogadta Valéry Giscard d’Estaing köztársasági elnök. A találkozón átfogó esz­mecserét folytattak általában az afrikai helyzetről, ezen belül Lí­biának a szomszédos államokhoz fűződő kapcsolatairól. Triki csü­törtökön folytatta tárgyalásait Guiringaud francia külügymi­niszterrel. LONDON Joshua Nkomo, a Zimbabwei Hazafias Front társelnöke, aki Londonban a legújabb angol— amerikai békekezdeményezések­ről tárgyal brit politikusokkal, szerdán soron kívül egyórás meg­beszélést folytatott James Cal­laghan angol miniszterelnökkel, Egy brit szóvivő szerint a tár­gyalás tájékozódó jellegű volt. (UPI) MOSZKVA__________________ A Szovjetunóból szerdán Föld körüli pályára bocsátották a Koz­mosz—934 jelzésű mesterséges holdat, melynek feladata a világ­űr kutatásának folytatása. A mesterséges hold berendezései ki­fogástalanul működnek. (TASZSZ) LYON Egy huligánbanda Lyonban megrongálta annak az öt ellen­állónak emlékművét, akiket a hitleristák 1944 júliusában vé­geztek ki. A Rhóne-vidék kom­munista szervezete tiltakozott a vandál tett ellen, mely megcsú­folja több százezer francia ellen­álló emlékét. (TASZSZ) TOKIÓ ~ Fukuda japán miniszterelnök táviratban üdvözölte Teng Hsziao-pinget abból az alkalom­ból, hogy Teng újból elfoglalhat­ta a miniszterelnök-helyettesi posztot. Fukuda ugyancsak üd­vözölte Hua Kuo-fenget, akit a KKP Központi Bizottságának legutóbbi ülésén megerősítettek pártelnöki tisztségében. (AFP) BELFAST ~ Négy halottja és számos se­besültje van az ír köztársasági hadsereg (IRA) egymással riva­lizáló szárnyai közötti legújabb összecsapásoknak. Az áldozatok között van a hivatalos IRA poli­tikai szárnyának egyik vezető tagja is, aki a múltban már többször felszólította a fegyveres harcot előnyben részesítő úgy­nevezett ideiglenes szárnyat: hagyjon fel „alaptalan” és „gyil­kos” támadásaival. (Reuter, AFP, DPA, UPI) CJ-DELHI Kolerajárvány ütötte fel fejét az indiai fővárost környező fal­vakban. A járvány főleg a gyer­mekek között terjed, de halál­esetről nem érkezett jelentés <AFP) EGYIPTOM—LÍBIA Tárgyalások útján rendezik a vitás kérdéseket Jasszer Arafat, a PFSZ vég­rehajtó bizottságának az egyip­tomi—líbiai viszályban közvetítő elnöke jószolgálati küldetését be­fejezve szerdán Damaszkuszba érkezett, s a palesztin hírügy­nökség jelentése szerint közölte, hogy a két ország beleegyezett a vitás kérdések rendezését szol­gáló csúcsértekezlet megtartásá­ba. Jasszer Arafat szerint a ta­lálkozót vagy Kuvaitban, vagy Algírban rendezik meg. Nem kö­zölte azonban, hogy az értekezle­tet mikor tartják, s kik képvise­lik rajta Líbiát és Egyiptomot. A két ország határán a jelek szerint nyugalom van. A békemegállapodás részeként a „szóháború” beszüntetését kö­vetelő Egyiptom csütörtökön is­mét éles propagandatámadást in­tézett Líbia ellen. A félhivatalos­nak tekintett kairói A1 Ahram című lap azzal vádolta a tripoli vezetést, hogy válsághelyzetet te­remt, s még külföldön is toboroz önkénteseket az Egyiptom elleni harcra. Az egyiptomi—líbiai viszály rendezését célzó diplomáciai te­vékenységbe bekapcsolódott Eya­­dema togói elnök szerdán Ale­xandriába érkezett, és tárgyalt Szadat elnökkel. A megbeszélés után tovább utazott Tripoliba. Spanyol kérelem a Közös Piac asztalán Polgár Dénes, az MTI tudósító­ja jelenti: Marcelino Oreja spanyol kül­ügyminiszter csütörtök délben át­adta Henri Simonét belga külügy­miniszternek. a Közös Piac soros elnökének azt a levelet, amely­ben a madridi kormány kéri a hi­vatalos tárgyalások megkezdését Spanyolországnak az Európai Gaz­dasági Közösségbe való felvéte­léről. Ezt maga a spanyol külügymi­niszter jelentette be csütörtök dél­után egy sajtóértekezleten, ame­lyet belga kollégájával együtt tar­tott. Simonét „történelminek” nevez­te a felvételi kérelem átnyújtását, de rögtön hozzáfűzte, hogy a fel­vételi tárgyalások „nehezek és bo­nyolultak” lesznek, tehát „türel­mesen” kell a tanácskozásokkal haladni. Marcelino Oreja is aláhúzta a tárgyalások során előreláthatólag felvetődő kérdések bonyolultságát, s azt mondotta: nem hiszi, hogy a Közös Piacba való belépésre 8—9 évnél hamarabb sor kerül. ★ Csütörtökön. nyolc királyi ren­deletet közölt a spanyol hivatalos közlöny. A rendeletek értelmé­ben, Adolfo Suarez miniszterelnök javaslatára, kegyelemben részesí­tik az ETA baszk szervezet nyolc tagját, akiket körülbelül két hó­nappal ezelőtt kiutasítottak Spa­nyolországból. A rendeletek megjelenéséig azt híresztelték. hogy a spanyol ható­ságok letartóztatási parancsot ad­tak ki a baszk politikusok ellen, s — mint az AFP egyik korábbi anyagában jelentette — letartóz­tatásuk esetén ismét kitoloncolás vár rájuk. (AFP, EFE) Szovjet, amerikai és angol tájékoztatót hallgatott meg a leszerelési bizottság GENF A genfi leszerelési bizottság csütörtöki ülésén a Szovjetunió, az Egyesült,;Államok és Nagy- Brít'ánnia’ képviselői tájékoztat­ták a résztvevőket a küldöttsé­geik közötti háromoldalú tanács­kozásról. Ezen a három ország delegációi a nukleárisfegyver-kí­­sérletek általános és teljes betil­tására vonatkozó szerződést érin­tő kérdéseket tekintették át. A Szovjetunió képviselője a bi­zottság előtt kijelentette, hogy országa a kísérletekkel kapcso­latos problémák mielőbbi megol­dását szorgalmazza, s ennek ér­dekében konkrét, építő jellegű erőfeszítéseket tesz, mivel ezt a feladatot nagyon fontosnak tart­ja a nukleárisfegyverkezési ver­seny megfékezéséhez. Éppen ez a kérdés fogtálja élt.az egyik. iwi& ponti helyet a leszerelési bizqlC sá^eVékéSységében is. — Mindhárom ország képviselői intenzívnek és tárgyszerűnek ne­vezték a szerdán véget ért előze­tes tárgyalásokat. A brit küldött azt a reményét hangoztatta, hogy már a követ­kező tárgyalási fordulóban eset­leg sikerül kidolgozni egy átfo­gó megállapodást. Az atomkísér­letek eltiltásáról szóló egyez­mény megkötése az amerikai küldött szerint „komoly hozzájá­rulás lenne az atomfegyverek! továbbadásának megfékezését célzó általános törekvésekhez”. (TASZSZ, UPI) A kibontakozás akadályai Egyelőre nyári szabadságukat töltik a diplomaták, üresek a bécsi Hofburg termei. Eredmény az elmúlt fordulóban sem szüle­tett. A rendkívül fontos bizton­sági kérdések, amiről *a tárgyalá­sok folynak, indokolják, hogy a tájékoztatás általában igen szűk­szavú, de indokolt az európai köz­vélemény érdeklődése is a bécsi megbeszélésekről. Hiszen nem kevesebbről van szó, mint arról, hogy Közép-Európában csökkent­sék a két szembenálló ország­csoport fegyveres erőinek létszá­mát, s a hadseregek birtokában levő pusztító eszközöket. A megállapodás rendkívül fon­tos lenne egész kontinensünk szá­mára. Az APN szovjet sajtóügy­nökség kommentátora megjegyez­te: „Lehetséges lenne a jövőben felére csökkenteni a térségben le­vő fegyveres erőket. Ezzel az ér­dekelt országok évente 20—25 milliárd dollárt takaríthatnának meg.” Hogy ez milyen hatalmas összeg, azt jól szemlélteti az adat, hogy ebből fel lehetne építeni 15—20 darab kétmillió kilowatt teljesítményű villamos erőművet, 4—5 millió gyermek számára is­kolát, s 600—800 ezer kórházi helyet. Nyilvánvaló, hogy vala­mennyi részt vevő ország rendkí­vül érdekelt abban, hogy a tár­gyalások eredményt hozzanak. A szocialista országok egyoldalú jó­akarata azonban nem elegendő. A több, mint három esztendeje folyó megbeszélés-sorozat vilá­gossá tette: a Nvugat taktikája azt a célt szolgálja, hogy egyol­dalú katonai előnyökhöz jusson. A tárgyalóasztal „nyugati” felén ülő felek (NSZK, a Benelux álla­mok, Nagy-Britannia, USA és Kanada) nem tettek le arról, hogy a hamis „asszimetria érvre” hi­vatkozva a Varsói Szerződéshez tartozó országokat (Szovjetunió, NDK. Csehszlovákia és Lengyel­­ország) a sajátukénál nagyobb mértékű csökkentésre bírják. Az atlanti országok visszautasítják a szocialista államok javaslatát az egyenlő százalékarányú csökken­tésről és azt követelték, hogy a Varsói Szerződés országai három­szor annyi katonát szereljenek le, mint ők. Ráadásul a NATO- fegyverzetet nem semmisítenék meg (bizonyos elavult amerikai nukleáris harceszközök kivételé­vel). hanem továbbra is az NSZK területén raktároznák. Ennek a követelésnek a tart­hatatlansága nyilvánvaló. Nyil­vánvaló már csak azért is, mert a két tárgyaló államcsoport egy­aránt beterjesztette Közép-Euró­­pában állomásozó fegyveres erői­nek létszámát, s lényeges különb­ség közöttük nincs. A NATO- hatalmak hadseregeiben 981 ezer katona szolgál, a szocialista or­szágok fegyveres erőinél pedig 987,3 ezer. A szárazföldi csapatok állománya ebből 791, illetve 805 ezer főt tesz ki. A csapatok fegy­verzete természetesen a két ol­dalon különböző, s ez a tény in­dokolja az egyes fegyverfajták mennyiségében meglevő különb­ségeket is. A tények azonban, úgy tűnik, nem mindenki számára beszél­nek magukért. A szocialista or­szágok tárgyalása készségét szá­mos tény bizonyította. Nyilván­való, a Varsói Szerződés tagál­lamainak nem az adok-veszek alku, hanem a kölcsönösen elfo­gadható alternatíva keresése az elfogadható. Éppen ezért javasla­taikba beépítettek olyan eleme­ket is, melyeket a nyugati tár­gyalófél vetett fel először. így például hozzájárultak ahhoz, hogy a csökkentés első szakaszá­ban a Szovjetunió és az Egyesült Államok Közép-Európában állo­másozó csapatait és fegyverzetét csökkentsék. Ugyanakkor azon­­ben nem járulnak hozzá olyan nyugati követelések elfogadásá­hoz, mint az úgynevezett „kö­zös plafon”, ami egyes gazdasá­gilag gyengébb atlanti országok csökkentéseit a lényegesen harc­­képesebb Bundeswehr erősítésé­vel egyenlítené ki. A szocialista közösség országainak vezetői több ízben kijelentették: érdekük a térségben a katonai feszültség csökkentése. Ezért például java­solták: a tárgyalásokon részt ve­vő országok kötelezzék magukat fegyveres erőik „befagyasztásá­ra”. A válasz erre a javaslatra sem volt kedvező. Sőt, a NATO növelte csapatainak létszámát. Az atlanti vezetők arra töreked­nek, hogy tovább erősítsék had­erejüket, s a nyugat-európai had­seregeket még az amerikai cirká­ló rakétával is fel kívánják sze­relni. Nyilvánvaló, a leszerelési tár­gyalások mindig is bonyolult fel­adatot jelentettek. Itt azonban valamivel többről van szó, mint a két tárgyaló államcsoport kö­zötti katonai paritás kérdéseiről. A közép-európai térség évszáza­dunkban már két ízben volt pusztító világháború színhelye. Felismerte a bécsi zsákutca ve­szélyét Schmidt, az NSZK kor­mányfője is. A kancellár a reyk­­javiki sajtóértekezletén hangsú­lyozta: fontos lenne haladást el­érni a közép-európai csapatcsök­kentésben. M. G. Atom -békés célokra Húsz éve, 1957. július 29-én lé­pett hatályba az ENSZ határozata alapján az az alapokmány, ame­lyet egy, e célra összehívott nem­zetközi diplomáciai értekezlet dol­gozott ki és fogadta el a Nem­zetközi Atomenergiai Ügynökség létrehozásáról. Az ENSZ családjához tartozó, de attól függetlenül működő szer­vezetnek kezdetben nyolcvan, je­lenleg több mint száz állam, kö­zöttük hazánk is tagja. A Becs­ben székelő ügynökség célkitűzé­sét az alapokmány így határozta meg: „ ... feladata, hogy meg­gyorsítsa és szélesebb körűvé te­gye az egész világon az atom­energia felhasználását a béke, az egészségügy és a jólét érdekében. Lehetőségeinek határán belül biz­tosítsa, hogy az általa vagy ké­résére, illetve felügyelete vagy el­lenőrzése mellett nyújtott támo­gatást ne használják föl katonai célok előmozdítására.” Nagy figyelmet fordít a NAÜ arra, hogy az energiában sze­gény, illetve a fejlődő országok­ban elterjedjenek az atomerőmű­vek, amelyek működési és szer­vezési, biztonsági tapasztalatait az ügynökség gyűjti össze és bo­csátja a tagállamok rendelkezésé­re. Az ügynökség munkájának egyik fő területe a természetes környezetet szennyező radioaktív anyagok viselkedésének, sorsának és következményeinek tanulmá­nyozása. A Nemzetközi Atomenergiai Ügynökség az ENSZ egyik leg­jelentősebb és legéletképesebb szervezete. Különös jelentőséget kapott, amikor az atomsorompó­­szerződés megvalósításának ellen­őrzését ráruházták; és kidolgozta, megkötötte a biztosítéki egyez­ményeket az egyezményt aláíró államokkal. IA szervezet húsz éve dolgozik az emberiség félelmetes eszközé­nek, az atomnak a békés célokra történő felhasználásán, s eddigi munkája azt mutatja: a jövőben is a békés emberi célok megvá­lásához eredményesen járul­ta f hozzá. 1 - «* NAPI' KOMMENTAR Háború Ogadenért? Egyiptom és Líbia határán pil­lanatnyilag elcsitultak a fegyve­res összecsapások, de nem így Afrika keleti „szarvában”, ahol etiópiai és Szomáliái csapatok vív­nak kisebbfajta háborút. A két szomszédos ország vi­szályának gyökerei a messzi múltba nyúlnak vissza. Az 1960- ban független államként alakult kb. 4 millió lakosú Szomália kez­dettől fogva igényt támasztott Etiópia Ogaden nevű tartomá­nyára. Gyakorlatilag a két ország közötti határ csak papíron léte­zett eddig is, mert hiszen a Szo­máliái namédok szabadon legel­tették jószágaikat etióp területen. (Addis Abeba-i kormánykörök egyik panasza: ha Szomáliában a szarvasmarha-állomány meg­haladja a hárommilliós szintet, akkor — tekintettel arra, hogy egy állat rideg tartásához 100 hektárnyi legelő szükségeltetik — ezt az ország kormánya jogcím­nek tekinti egész Etiópia terüle­tének bekebelezésére...) Külön sajnálatossá teszi a vi­szályt az a tény, hogy mindkét ország élén alapjában haladó kor­­mánvzat áll, s külpolitikájukat eddig az imperialista- és ?var­­matosíFásellenesség jellemezte. Az Addis Abeba-i kormány helyzetét súlyosbítja, hogy kétfrontos harc­ra kényszerül: Ogadenen kívül meg kell birkóznia az ország északkeleti részén levő Eritrea tartoíhány lakosságának szepara­tista mozealmával. Ez. a mozga­lom. valamint á nem arab lakos­ságú de _muzulmán vaííású és az Arab Liga tagságát bíró Szo­mália is a konzervatív arab or­szágok támo«atását élvezi Etió­piával szemben, amelynek haladó rendszere szálka az imperialista erők szemében. Ezzel magyaráz­ható Washingtonnak és London­nak a nanokhan tett beielentése, hogy hajlandó fegyvereket szál­lítani Szomáliának. Az etióp—Szomáliái konfliktus további elmérgesítése csak az im­perialista erők malmára hajtaná a vizet. Á két ország alapvető ér­dekei és a fekete kontinens egy­ségének ügye egyaránt azt köve­teli meg, hogy a fegyveressé fa­jult vitát békés módszerekkel oldják meg. P. V. A MINISZTERTANÁCS HATÁROZATA Tovább kell fejleszteni a gyermek- és ifjúságvédelmet A gyermek- és ifjúságvédelem feltételei tovább javultak azzal, hogy az idén 20 millió forinttal növelték a rendszeres nevelési se­gélyezésre fordított összeget — állapítja meg az Állami Ifjúsági Bizottság elnöke, valamint az ok­tatási miniszter együttes jelenté­se, amelynek alapján a Minisz­tertanács határozott a gyermek­es ifjúságvédelem továbbfejlesz­téséről. . A múlt évben több mint 93 ezer 700 veszélyeztetett kiskorút tartottak nyilván az iskolákban és a gyámhatóságoknál. Ezenkí­vül több ezer súlyosan veszé­lyeztetett fiatalt utógondozásban részesítettek. Valójában ennél is több gyermek érdekében tevé­kenykedik az ifjúságvédelmi há­lózat: figyelembe kell venni pél­dául azt is, hogy a szülők mun­kahelyi elfoglaltsága miatt a gyer­mekek sokszor felügyelet nélkül maradnak. Arra is tekintettel kell lenni, hogy még sok gyer­mek él veszélyeztetett körülmé­nyek között a család rossz anya­gi helyzete, vagy kedvezőtlen la­káskörülményei miatt. A gyer­mekek harmonikus fejlődésében azonban a rendezetlen családi élet, főleg az alkoholizmus rejti a legfőbb veszélyt. A veszélyeztetettség megelőzé­se és az utógondozás az egész társadalom feladata, az állami szervek erőfeszítései mellett nem nélkülözheti a szülői felelősség­­vállalást, s a munkahelyek csa­lád- és ifjúságvédő tevékenységé­nek erősítését sem. Tavaly a gyámhatóságok mint­egy 350 ezer kiskorút és gond­nokság alatt álló felnőttet gondoz­tak. Az első fokú gyámhatóságok 600 000 ügyben jártak el. Az ügy­intézők nagy megterhelését min­denekelőtt a társadalmi pártfogó hálózat megerősítésével, a párt­fogók erkölcsi megbecsülésének fokozásával, illetve jutalmazásá­val lehetne tovább csökkenteni. Ma már valamennyi általános is­kolánkban ifjúságvédelmi megbí­zott tevékenykedik. Ez sajnos még nem mondható el a közép­fokú intézményekről, s ugyancsak fokozottabb törődést igényelnek a veszélyeztetett, valamint az álla­mi gondozott fogyatékos tanulók is. A főváe«gi és a megyei taná­csok'’ éádi'é^59 toevdfefi tan'áéfc­adót hoztak létre, de területi megoszlásuk egyenetlen. Buda­pesten például huszonkettő mű­ködik, de van megye, ahol egy sem. Pedig az intézmény fontos feladatokat lát el: az elmúlt év­ben több mint 15 ezer gyermek­kel foglalkoztak. Napjainkban a gyermek- és if­júságvédő intézetek 119 hivatásos pártfogója több ezer fiatallal fog­lalkozik. Bűnüldöző szerveket se­gítő munkájuknak is része van abban, hogy az utóbbi két évben csökkent a fiatalkorú bűnözés. Minden elismerést megérdemel­nek a gyermek- és ifjúságvédelmi célokért tevékenykedő önkénte­sek, a társadalmi pártfogók is. Munkások, szocialista brigádta­gok, pedagógusok, katonatisztek, nyugdíjas rendőrök segítik a na­gyobb körültekintést igénylő, pe­­dngógialiag megalapozott gyám­­hatósági döntések kialakítását. Az elmúlt évben több mint 6800 gyermeknek biztosítottak rendszeres nevelési segélyt, több százan intézetben nevelkednek. Az állami gondozottak több mint 30 százalékára nevelőszülők vi­selnek gondot. A tapasztalatok szerint az intézetből kikerülő fia­taloknak nem könnyű áttérni az önálló életre. Ezért fontos lenne, hogy utógondozó pedagógusok működjenek azokban az otthonok­ban, amelyekben 18 éves korukig nevelkednek a gyermekek. A ne­velők értékes segítséget nyújt­hatnak a fiataloknak lakásgond­jaik megoldásában, vagy az új munkahelyi közösségbe való beil­leszkedésben. A Minisztertanács — egyetért­ve az előterjesztéssel — úgy ha­tározott, a jövő év szeptemberé­től biztosítani kell, hogy az érin­tett nevelőotthonokban alkalmaz­zanak utógondozó pedagógust. Ugyancsak 1978. szeptemberétől jutalomban részesíthetik a leg­eredményesebben dolgozó társa­dalmi pártfogókat is. Lényeges intézkedés: az első- és másodfo­kú gyámhatóságok ügyintézői ta­nácsi továbbképzésben, illetve az államigazgatási főiskolán, vagy a gyógypedagógiai tanárképző fő­iskolán kapnak jogi, pedagógiai és pszichológiai ismereteket nyúj­tó gyámügyi szakmai képzést, to­vábbképzést. (MTI) a üülbso: is-« ei.'dÚL i;.».: Andreotti befejezte tárgyalásait Washingtonban Giulio Andreotti olasz minisz­terelnök csütörtökön befejezte háromnapos megbeszéléseit Ja­mes Carter amerikai elnökkel. Mint a Fehér Háznak a tárgya­lásokról kiadott közleménye hangsúlyozza, az eszmecseréken a politikai, gazdasági és katonai kérdések széles körét tekintették át. Andreotti és Carter konkrét lé­pésekben is megállapodott a két ország közötti katonai együttmű­ködést illetően. A Fehér Ház be­jelentette, hogy hamarosan meg­kötnek egy megállapodást kato­nai felszerelések olaszországi el­adásáról. Washingtonban rosszallással fogadták azt az olasz irányvona­lat, hogy az országban a balol­dali erők közreműködésével szé­les koalíciót hozzanak létre. Az Egyesült Államok vezető körei Andreotti látogatását fel­használták arra, hogy az olasz­­országi politikai erők egységtö­rekvéseit megzavarják, nyomást gyakoroljanak rá. LAPZÁRTAKOR ÉRKEZETT • Lengyel képzőművészeti kiállítás A magyar—lengyel ifjúsági barátsági napok alkalmából fiatal len­gyel képzőművészek alkotásaiból nyílt kiállítás július 28-án a Lengyel Kultúrában. A megnyitón jelen volt Pásztor Gabriella, a KISZ Köz­ponti Bizottságának titkára és dr. Stefan Jedrychowski, a Lengyel Népköztársaság budapesti nagykövete. (MTI-fotó: Friedmann Endre felvétele—Telefotó—KS) • A japán parlament rendkívüli ülésszaka Tokióban megkezdődött a japán parlament nyolcnapos rendkívüli ülésszaka. A felsőházi választásokat követő első ülésen a szenátus a liberális demokrata Jaszui Ken és a szocialista Kasze Kan személyé­ben megválasztotta új elnökét, illetve alelnökét. Huszonnégy év óta ez az első eset, hogy az alelnöki tisztség szocialista politikusnak jutott. A Liberális Demokrata Párt elvesztette többségét a felsőháa tizenhat állandó bizottsága közül hat bizottságban.

Next

/
Thumbnails
Contents