Petőfi Népe, 1977. július (32. évfolyam, 153-179. szám)
1977-07-22 / 171. szám
? 'Cm Htra t 1971. július 22. Pártpolitika - tömegpolitika Az ország életét, gazdasági, ideológiai, életszínvonalbeli, kulturális fejlődésének irányát és ütemét a párt határozza meg. Minden téren tehát a párt politikája érvényesül. Ezt a politikát az emberek elsősorban annak alapján ítélik meg, ahogyan megvalósulását munkahelyükön, lakóhelyükön, vagyis saját környezetükben tapasztalják. Példának okáért a városban, nehéziparban dolgozó szakmunkás esetenként nehezebben érti meg a párt agrárpolitikai programját — mert nem ismeri az ott felvetődő gondokat. (S legyünk őszinték: közvetlenül és azonnal csak a párttagoktól követelhetjük meg — másoktól legfeljebb elvárhatjuk —, hogy teljes mértékben megértsék, magukévá tegyék.) Ugyanakkor hasznos, jó tanácsokkal, évek, esetleg évtizedek alatt szerzett tapasztalataival saját környezetében tudja elősegíteni a feladatok megvalósítását. Ugyanez vonatkozik az olyan termelőszövetkezeti csoportra is, amelyik évtizedek óta kenyérgabonát termel az arra alkalmas területen, s egyszerre azt kívánják tőle, hogy holnaptól fogva zöldséget termeljen a búzatáblákon, mert határozat született a zöldségtermelő területek növelésére. A helyi adottságok A központi határozatok megszabta feladatokat tehát minden esetben a helyi adottságokat figyelembe véve igyekezzünk végrehajtani. Ahhoz azonban, hogy az egyes helyi pártszerveknek és termelőegységeknek munkája eredményes legyen, de hagyjuk számításon kívül a közeget sem, amelyben munkájukat végzik, amely meghatározza az ott dolgozók élet- és munkakörülményeit. Vegyülj figyele-,ibe, mi az, ami az egyes munkahelyeken, vagy lakóterületen az embereket foglalkoztatja, érdekli —még akkor is, ha azok a gondok nem szorosan tartoznak a „nagy” politikai, gazdasági teendőkhöz. A helyi vezetőknek hasznos azt is tudniuk, melyek azok az intézkedések, amelyekkel a közösség nem ért egyet, vagy amelyeknek nem ismeri okát, indítékait. Ha ilyen módszerrel sikerül felmérniük a köztudatot, vagy azt, hogy mit nem tud az adott közösség, akkor hamar meghatározhatjuk a napi tudatformáló feladatokat, vagyis az agitáció tárgyát. A céljainkhoz vezető utat ugyanis meggyőződéssel, jól irányított agitációval kell végigjárnunk. A tömegpolitikai munkának ezzel a formájával — ha jól végezzük — egész közösségek tudatát formálhatjuk, alakíthatjuk az úgynevezett szocialista közgondolkodás irányába. Mi más célja lenne a tömegpolitikának, ha nem az, hogy minden dolgozó tudja, miért dolgozik, az egyes határozatok rá vonatkozó része mi célból született. Az eredményesség feltétele Kitől, vagy kiktől várhatjuk el elsősorban az őszinte hangot, a helyes tömegpolitikai tájékoztatást? Mindenekelőtt a párt tagjaitól, az alapszervezetektől és a vezető testületektől. A szocialista szemlélet és magatartás kialakítása rajtuk múlik, mint ahogy az is, hogy a környezetükben — munkájuk során — azon igyekezzenek, hogy kezdeményezésre, önállóságra, aktív politikai tevékenységre ösztönözzék a mellettük dolgozókat, mellettük élőket. A politikai propaganda eredményessége attól függ ugyanis, hogy mennyire sikerül kialakítanunk az emberekben a párt politikájával való érzelmi és értelmi azonosulást, hogy az elvi-politikai ismeretek mennyire válnak saját meggyőződésükké, szemléletükké, cselekvésük mozgató rugóivá. A tömegpolitikai munka azonban nemcsak gazdasági téren kell, hogy kifejezésre jusson. Ahhoz, hogy a már említett elvi-politikai ismereteket megszerezzék az emberek, az ideológiai, politikai ismeretterjesztés területén van tennivalónk oroszlánrésze. Az ismeretek szélesebb körű terjesztéséhez adottak a megfelelő fórumok: a nagyobb közösségek különböző szervezeteiben működnek már iskolák, szemináriumok, vitakörök. Nem mindegy, mit hall Amiről most úgy érzem, beszélnünk kell, nem a marxista— leninista középiskolák és egyetemek. nem a szervezett többhetes vagy többhónapos pártiskolák ügye, hanem azok a munkahelyi szemináriumok és politikai vitakörök. amelyek ugyan már hoszszú évek óta működnek, de nem mindenhol a legeredményesebben. Pedig a tanulókat, a dolgozókat érdeklik ezek a találkozások a politikával. Százezrekre, talán milliókra tehető azoknak a száma, akik a különböző oktatásokon vesznek részt. De a tananyag nem lehet egységes mindenki számára Más a hallgatósága például a KISZ-oktatásnak, más a pártszemináriumoknak és megint más a szakszervezeti iskoláknak. A KISZ-oktatásokon a marxizmus—leninizmus alapismeretein kívül az ifjúságot külön érintőérdeklő témákkal is foglalkoznak, a pártszemináriumokon lévőkkel pedig az általános politikai kérdéseken kívül napjaink gondjait, politikáját is megvitatják. Minden esetben arra kell ügyelni, hogy a tananyagot a hallgatók szellemi. műveltségi szintjére méretezzük. Ha nemcsak a beiskolázottak száma lesz a lényeges, hanem az is, mi újat adunk-adtunk a hallgatóknak. akkor sokkal nagyobb érdeklődésre számíthatunk, és eredményesebb lesz a munkánk. Hiszen minden emberben megvan az igénv arra. hogy véleményt nyilvánítson, beleszóljon a napi politikába, hogy tudia. nemcsak az a fontos, hogy végighallgassa azt, amiről neki beszélnek, hanem az is. hogy kikérjék véleményét, javaslatait. Ha módot adunk a dolgozóknak arra, hogy több éves tapasztalataikról, véleményükről számot adjanak, már elértük célunkat. A szakszervezeti oktatás A szakszervezeti oktatás lényeges sajátossága, hogy olyan tömegeket tud bevonni a politikába, akik nem tagjai más szervezeteknek. Ez az oktatási forma a dolgozók legszélesebb rétegeit tudja összefogni, nevelni — ha jól mozgósítunk. Mert itt sem az az elsődleges feladat, hogy X-számú dolgozót beszervezzünk az oktatásba, hanem az, hogy a szervezett dolgozóknak úgy magyarázzuk a párt politikáját, hogy példáink mindenki számára érthetőek, mindenki által ismertek legyenek, és azok révén értsék meg az országos politikát, a párt legfelsőbb szerveinek tevékenységét. Ha sikerül a szakszervezeti oktatás résztvevőivel közelről megismertetni a párt programját, ha érthető, érezhető közelben látják azt, könnyebb lesz a helyi vezetés dolga, eredményesebb a termelőmunka, hamarabb válnak valóra céljaink. M. M. KITÜNTETETT DOLGOZÓK A technológus Imponáló a határozottsága. Ez a legelső, amit rögzítek magamban Tesch István technológusról, a Bács-Kiskun megyei Műanyag- és Gumi feldolgozó Vállalatnál, Kalocsán. Mozdulatai majdnem katonásak, s fegyelmezett a beszéde is, gondolatai kimondásához se több, se kevesebb szót nem használ, mint amennyi kell. A határozottsága azért ébreszt rokonszenvet, mert könnyedség társul hozzá. Tesch István úgy tesz-vesz a fröccsöntő üzemben, mint aki igazán otthon van, s kedve telik benne, amit csinál. □ □ □ Amikor megismerkedünk, megtudom, hogy harmincegy éves és 1965 óta dolgozik a vállalatnál. Vegyipari technikumot végzett Budapesten, úgy került azután a Kaloplasztik dunapataji gumiüzemébe pályát kezdeni. Amikor a kalocsai központba áthelyezték, először egy ideig még a gumigyártásnál maradt, de aztán átpártolt a műanyaghoz. A jelenlegi feladata dióhéjban összefoglalva ennyi: a vállalattól megrendelt műanyagtermékek konstrukciójának megválasztása, kialakítása és a szükséges anyag kiválasztása, továbbá az üzemszerű előállítás előkészítése próbagyártással, szerszámkészítéssel. Persze, ezzel Tesch István sokrétű, szép munkájáról keveset mondunk el. A fiatal technológus elengedhetetlennek tartja a folytonos szakmai önképzést, amire a műanyagipar újabb és újabb leleményeinek megismerése végett van szüksége. A vállalatnál mócjja van benne, hogy a legfrissebb szakirodalmat tanulmányozza, mert annak beszerzésére itt kellő gondot fordítanak. Tesch Istvánt fiatal, törekvő kollégák veszik körül a technológián, s a továbbtanuló, érdeklődő munkatársak példája sarkallja az ismereteinek gyarapítására. A Kaloplasztik technológusa a szakmai továbbfejlődése érdekében elvégzett egy tanfolyamot, melyet a Nehézipari Minisztérium továbbképzési osztálya szervezett. A munkájában jól hasznát veszi a műanyagok alkalmazásáról szerzett tudásának. Tesch István még KISZ-tag, a három vállalati alapszervezet közül az egyikben ő az agitáció- és propagandafelelős. Az a véleménye, hogy a Kommunista Ifjúsági Szövetség tagjának a lelkiismeretes munkavégzés a legelső kötelessége, hogy a saját jó teljesítményével hozzájáruljon a párt által kitűzött társadalmi, gazdasági és politikai célok eléréséhez. A technológus szeretné kiérdemelni, hogy felvegyék a Magyar Szocialista Munkáspártba. A párttagságra tudatosan készül, a kétéves marxista—leninista középiskola végzésével. Már túl van az első tanéven. Az a véleménye, hogy minden kommunistának alapos ideológiai felkészültségre van szüksége, mert csak annak birtokában tudja mindenkor és mindenütt méltóképpen képviselni a pártot. □ □ □ A Kaloplasztik technológusát szeretik a munkahelyén. Szorgalmát, szakértelmét elismerik, egy ízben kitüntették már a Vállalat kiváló dolgozója címmel. Az Idén május 1-e alkalmából ennél is magasabb kitüntetésben részesítették: megkapta a Nehézipar kiváló dolgozója címet. A, T. S. A pomorjei sós iszap Az ókori trákok már „szentként” tisztelték a Fekete-tenger partján található pomorjei iszapot. A rómaiak a termálforrások felhasználásával fürdőket építettek Pomorjeban. A középkorban is gyógyhelyként ismerték a híres sóstó közelében épült fürdőt. Az első modern gyógyintézet 1925-ben kezdte meg működését Pomorjeban, ahol ma Bulgária legkorszerűbb, minden igényt kielégítő gyógyközpontja van. A gyógyulásért idelátogatók 60 százaléka bolgár, a többi külföldi. Évente több mint 21 000-en keresik fel a gyógyfürdőkomplexumot. 1975-ben Pomorjét felkereső százezer személy közül több mint húszezer iszapkúrára jött. A pomorjei gyógyiszap ugyanis fizikai-kémiai összetételénél fogva sokkal hatékonyabb, mint a többi iszapfürdő Európában. A tengerpart homokrétege vasban és más fémekben gazdag. Az iszapkúrák a mozgásszervi betegségek, hormonális zavarok, perifériáslis idegrendszeri betegségek gyógyítására igen eredményesek. A nyitott parkot csaknem három hónapon át §üti a nap: átlag 2379 a napos óra errefelé. (BUDAPRESS—SOFIAPRESS) Ezeréves vetőmagok Északkelet-Bulgáriában, a Duránkulák falu melletti nagy dunai szigeten régészeknek sikerült feltárni egy IX—X. századi ősi település több mint 100 lakóházát és gazdasági épületét. Az egyik lakóépületben — különböző szerszámokkal együtt — felfedeztek több mint 10 kilogramm vetőmagot. Alapos vizsgálatok után háromfajta búzát különböztettek meg; ez képezi a talált vetőmagok mintegy 70 százalékát. Találtak továbbá lengsét, lenmagot, kevés árpát, kölest, bükkönyt és zabot. A búza-, lencse- és lenmagok nagyszeműek, jól kifejlettek, fényük is megőrződött. Mindezek a leletek az ősbolgárok fejlett mezőgazdaságáról tanúskodnak. (BUDAPRESS—SZÖFIAPRESS) AZ ÖSSZNÉPI FÜRDŐZÉS ÜRÜGYÉN Tanuljunk „üdülőhelyül” Lehet tanulni görögül, angolul, az ősztől pedig majd finnül is Kecskeméten, a Megyei Művelődési Központban, de „üdülőhelyül” semmilyen tanfolyamon. Ilyen nyelv nincs is? Szerintem van! Tudom, teljesen egyedül vagyok ezzel a véleményemmel, éppen ezért gyorsan le is írom, olyan nyelvről van szó, amelynek a hangzói, szótagjai, szavai, mondatai, aprócseprő hétköznapi dolgok. „Üdülőhelyül” ezekkel lehet beszélni. # A tőserdci Holt-Tiszában csónakázni jobb, mint fürödni. (Méhes* Cva felvételei.) Ellopják a csapot ? Tiszakécske, Tisza-parti üdülőterület. A jelen valóságában s a jövő értékeit látó és féltő településtervezők, szociológusok, pszichológusok és más szakemberek véleményét osztom magam is, hogy a szorosan egymás mellé épült kis vityillók, hétvégi házak, villák, meg csakazértis palotácskák a kietlen, fátlan parányi parcelláikkal, nem azt a t á read almi lagemberilég kívánatos igényt hivatottak kielégíteni, amire igazából szolgálhatnának, hanem jócskán a hamis státusz és szerep váracskái is. De ezt a sajnálkozást nyomban feledjük is a szép ártéri erdőben. Az alkalmi látogatót ez mindenképpen kárpótolja, abban viszont nem lehetek annyira biztos, hogy a minden lehetséges szabad idejüket itt eltöltő embereket is. Az ötletes rönkvár (esőbeálló) elhanyagolt, gazos, szemetes. • A sátortáborozú hely kis könyvtárát Rubányi Mihályné kezeli. Már van huszonöt olvasója. „Minek vagyok” — hallanám, ha szólhatna. Nem messze tőle a nyilvános vécé viszont feltűnően tiszta. Az úgynevezett szabadtéri színpad láttán szintén hallani vélem az iménti kérdést — rendkívül elhanyagolt a környéke. Az ÁFÉSZ parti büféje július 12-én még a tavalyi ősállapotot tükrözi. Kaszab Balázs mentős viszont a parti homokban ötletes napozóteraszokat alakított ki, s mint tudatta, használata díjtalan. — Hol lehe itt a közelben vizet inni? — kérdezem. — A fönti zuhanyozóknál, mert a büfé falikútjáról' ellopták a csapot — válaszolja. — Egy melegebb szombaton vagy vasárnap sok strandoló van? — Legalább kétezren ..'.' — Ott a fák alatt, a Tisza nevű hajó?... — Van. Nem használják semmire. Tény, vasfogakkal rágja az idő. De arrébb, az árnyas fák alatt húsz forintért bármeddig lehet sátorozni. Viszont használhatatlan a zuhany, az erdőszélen a vendéglő alatt: berozsdásodott. Működik azért mellette egy csap. (Különös, ezt még nem lopták el.) Lángos és semmi más A tiszakécskel termálvizes fürdő a legkedveltebbek egyike; tisztasága és rendezettsége is ehhez méltó. Balaton Béla, á sfránd vezetője azon túl, hogy elégedett a hétvégi kétezres vendégsereggel, elmondott egyet és mást, amit jó lenne, ha az illetékesek magukra vennének: — A legnagyobb gondunk az étkeztetés. Itt a strandon csak lángost kapni, semmi mást. Kevés a sör is. Az a néhány láda, hamar elfogy ... Mint megtudom, töményszesz viszont korlátlan mennyiségben kapható, mintha az üdítené fel az embereket a tűző napon és a harmincegynéhány fokos vizű medencében, meg az pótolná a föttételt. A józan ész azt diktálná, hogy töményszesz helyett lehessen legalább kapni felvágottat, némi halat, paprikát, paradicsomot. Néhány kivételtől eltekintve — gondolom — ennek jobban örülnének a strandolok, mint a konyaknak, cseresznyepálinkának, stb. — Különben tervezik egy étterem és még két medence építését ide — folytatja Balaton Béla, majd elmondja azt is, hogy csökken a termálvizes kutak hozama, kisebb a nyomás. Valószínűleg néhány év múlva úgy kelt szivattyúzni a melegvizet. — Szép, rendezett ez a strand, kezelt a pázsit, de nem zavaró, hogy nincs egy árnyékot adó fa sem? — Nézze, itt évenként váltották egymást a strand vezetői, s arra senki sem gondolt, hogy kellene azért néhány komolyabb fát is ültetni, egyik őszön, amelyik tavaszra valamennyi árnyékot is adna. így igaz Néhány fa nélkül még egy strand is kopár, kiváltképp akkor, ha a környékben a lelkek százai szintén azok. Fodrász szalon, húsbolt, öntözőfúrt Kerekdomb: Űj Élet MGTSZ fürdőkertje — hirdeti a fölirat. Itt a hétvégi-házas versenyfutás nem pusztította ki annyira a fákat, talán mert gyümölcsfákról volt szó. Sőt, azóta csak ültettek hozzá. Itt a strandon van fodrászszalon. Mondom is: nagyon jó. A strandon — pardon! — a fürdőkertben, van néhány nyomós ivókút is, azok viszont eldugulva és a nagymedencében délelőtt likőr még nincs egy csepp víz sem — a többiben 35, 45, 38 fokos van. Csuk János, az egészen fiatal úszómester egy kisfiút már megtanított úszni. A pázsit viszont elhanyagolt. Mezőgazdasági ontözőfürt hatalmas alumíniumcsöveibe botlani erre is, arra is, de a gazos virágágyások mellett mégis kiégett a fű: megijedhetett a komoly vízágyús apparátustól? Magyar György húsboltja a stranddal szemközt, ö maga úgy vélekedik, hogy hentesáruból el tudja látni a környéket. Viszont alig kap töltelékárut, pedig mindenki azt keresi. Ha hoznak pénteken, szombaton mór hűlt helye. Több kellene. Az evező lapát drága A Tőserdőben a híd melletti strand — minősítsünk csak így —, olyan, amilyen. Mondják is, hogy aki a kijelölt-kerített részben a pocsétában fürdik, annak úgy kell. Evezni viszont mind többen szeretnének. Kéry Károlyné csónakkölcsönző: • A tiszakécske! strandon egy jó meleg vasárnap kétezren is vannak. Mint látszik is: mi hétköznap jártunk ott. • Á Tisza nevű hajó — mondják a kécskeiek — „ebek harmincadjára hagyva”. — Valamikor hét csónakkal kezdtük ezt a szolgáltatást, ma már húsz van. Fél órára tíz forintot kell fizetni, egy idényben átlag 80 ezer forint a bevételünk. — Néhány éve még rögzített evezősek voltak a csónakok. Ma miért nem azok? — Mert az ügyetlenek eltörik az evezőket, és különben is drágák. Belekerül egy háromszáz forintba is... — De biztonságosabb, mint az egykaros oldalevezés és ez fontosabb nem?... — Én ezt nem tudom kérem, nekem ez van kiadva ... Kár. mert érdemes lenne a csónakázók biztonságáért áldozni is valamit abból az évi 80 ezerből. A Tőserdőben meglepődni is lehet. A sátortáborozó helyen van könyvtár! Egy szekrényben kétszáztiz kötet a gondnoki irodában. Lengyel Pálné lakiteleki könyvtárosé az ötlet. Ehhez csak gratulálhatunk. Hogy az alpári strand milyen? Ne is kérdezzék! Ott még nem is dadognak „üdülőhelyül”. Csató Károly ]
