Petőfi Népe, 1977. július (32. évfolyam, 153-179. szám)
1977-07-20 / 169. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 19T7. július 20. Ültetvénytelepítési tervek A Hosszúhesvi Állami Gazda* sásban rendszer keretében foglalkoznak a téli alma és szőlő termesztésével. E két fontos terme" lési rendszerben eddig ió eredményeket ért el nemcsak a gazdaság, hanem a hozzájuk csatlakozott partner szövetkezetek is. A téli alma termelési rendszernek 17 szövetkezet a tagja. Ma már 2645 hektár területen levő almaültetvényben irányítja a termelést. valamint az újabb telepítéseket is a rendszergazda. Terveik szerint 1980-ig csakrjem négyezer hektáron termelik majd a rendszer keretében e gyümölcsöt. Az állami gazdaságban 428 hektárnyi az almaültetvény. Csaknem elérték a 250 mázsa hektáronkénti termésátlagot az elmúlt három esztendőben. A legkorszerűbb sövényültetvényeken a Golden fajták 600—800 mázsát is teremnek. A gazdasági átlagterméshez viszonyítva ez a nagy különbség két fontos tényt is mutat. A 20—25 évvel ezelőtt telepített almások korszerűtlenségét. ugyanakkor a sövényültetvényekben és új fajtákban rejlő lehetőségeket. Mindezt figyelembe veszik a nemrég elkezdett telepítéseknél. Az ötödik ötéves terv végéig 173 hektár új almaültetvényt hoznak létre, amelyből az idén terveik szerint 54 hektárnyi valósult meg. A fajták közül előtérbe kerülnek a Jonatán és Starking kiónok. valamint a Starkinson és Golden spurok. Sor kerül egy öt hektáros, úgynevezett modell-ültetvény kialakítására is. ahol 36 fajtát vizsgálnak. hogy különböző művelési módok mellett mire képesek. Az itt szerzett tapasztalatokat a tíz év múlva kezdődő telepítéseknél hasznosítják. A téli alma átlagtermése jelentősen növekedett az öt évvel ezelőtti hozamokhoz képest. Ez azt is mutatja, hogy a gazdaságban megfelelő terméstechnológiát dolgoztak ki. amelynek egyik fontos része az öntözés. Jelenleg esőztető berendezéssel juttatják ki a vizet az egész ültetvényre. Az ötödik ötéves terv időszakában sor kerül a technológiai módosítására, ugyanis csepegtető öntözési módot alkalmaznak 215 hektár gyümölcsösben. és tíz hektárnyi szőlőültetvényen. Harmadik esztendeje működik az állami gazdaság szőlőtermesztési rendszere. Azzal a céllal hozták létre, hogy a szomszédok, a csaknem azonos talaj és mikroklimatikus adottságú termelőszövetkezetek szőlőtermesztését segítsék, fellendítsék. Egyebek között a hajdan híres hajósi vörösbor alapanyagát adó szőlő termelését ismét visszaállítsák. A rendszer nemcsak a termelés irányítására vállalkozik. hanem anyagilag résztvesz a telepítésekben és a közös szőlőfeldolgozásra együttműködési szerződéseket köt. Ez egyben azt is jelenti, hogy a gazdaság feldolgozójának bővítését a partnerek pénzzel segítik, érdekeltségük ezáltal jelentősebbé válik a termeléstől az értékesítésig. A Hosszúhegyi Állami Gazdaság Szőlőtermesztési Rendszeréhez eddig kilenc szövetkezet csatlakozott. s az idén 2137 hektáron terem a bornak való a rendszer keretében. Elkészült az 1982-ig megvalósítandó telepítési program. Az állami gazdaság új telepítéseivel együtt összesen 1350 hektár szőlőültetvényt hoznak létre. Terveik teljesítése után arra számítanak, hogy öt év múlva mintegy 3400 hektáron termelnek szőlőt, a hoszszúhegyi technológia szerint. A fajták megválasztásában kettős érdek tükröződik: a nagyobb átlagtermésre képeseket ajánlják, valamint a korai és középkései érésűeket. Ez utóbbit főként azért, hogy a szüreti nagy munkacsúcsot enyhítsék az érés „széthúzásával”, mivel jelenleg túlnyomórészben késői érésű fajták találhatók az ültetvényeken. Jelentős területeken telepítenek új hibrideket, többek között Kunleányt is. Az állami gazdaság szőlőültetvényét tavasszal fagykár érte. s így mintegy 25 százalékos terméscsökkenéssel számolnak az idén. A területük csaknem fele öntözhető. amely az öntözőíürt. most folyó építésének befejezése után 15 százalékkal növelhető lesz. Cs. I. • Jó termés ígérkezik eDben az esztendőben is a gazdaság télialmaültetvényein. MEGJELENT A FINOMPOSZTÓ HÍRADÓ Tallózás üzemi lapokban Júniusban eggyel gyarapodott a Bacs- Kiskun megyei üzemi újságok száma: megjelent a Finomposztó Híradó. A bajai vállalat nagy formátumú, sok képpel illusztrált lapjának első oldalán Magasabb szinten cím alatt olvasható, hogy mit várnak a vállalati tömegkommunikációs eszköztől. „Vele és dolgozóink segítségével nagyot lepünk előbbre a szocialista nagyüzem formálásában, általa mind jobban tudjuk végrehajtani pártunk XI. kongresszusának határozatát” — olvasható többek közt a vezércikkben. Az új, havonként napvilágot látó üzemi híradótól azt remélik, hogy felélénkénti, gazdagítja az információáramlást, s még közelebb hozza egymáshoz a vezetőket és beosztottakat, a háromezres kollektíva tagjait. A Finomposztó Híradó első számában olvashatnak a dolgozók az őket érintő béremelésről és műszakpótlékról, a szakszervezeti bizalmiak szegedi tanfolyamáról, a társadalmi munka eredményeiről, a párt- és tömegszervezeti oktatás tapasztalatairól, a gyártott termékek minőségének NEB általi vizsgálatáról. A dolgozók közül kikerülő tudósítók a munkahely és a brigádélet eseményeiről számolnak be. Az első féléves terv várható teljesítéséről a vállalat igazgatója, Kossár Lajos nyilatkozik. Kívánjuk, hogy a Finomposztó Híradó töltse be hivatását a vállalati kollektíva életében. A Kiskunhalasi Állami Gazdaság üzemi híradójának júniusi száma első oldalán a KlSZ-építőtáborok lakóit köszönti. A gazdaság jelenleg négy táborban összesen 600 fiatalt foglalkoztat turnusonként. Katona István igazgató üdvözli cikkében a fiatalokat, nagyra értékelve munkájukat a 9600 hektáros területe;!. Az állami gazdaság üzemi újságja többek közt a tűzvédelmi feladatokról, a dolgozók üdültetéséről és a vöröskeresztes alapszervezetek munkájáról tájékoztatja még a dolgozókat. Az öszszetartás tehenész szocialista brigád jó teljesítményéről riport számol be. A Bács megyei Állami Építőipari Vállalat dolgozóinak lapja sok máson kívül arról tudósít, hogy határidőre elkészül az új megyei kórház. Sokáig úgy látszott, hogy az építők nem tudják majd betartani az 1980. június 30-i átadási határidőt, de pár hónapja reményt keltő ütemben halad a munka. Ha minden jól megy, nz év végére pótolják a lemaradást a BÁCSÉP dolgozói. Párttag-felvételi munkánk, Nyugdíjba vonulók köszöntése, öt nap Uszty-Ilimszkben, öregségi, rokkantsági nyugdíj — még néhány írás címe a Bács megyei Építőkből. Negyedszer is elnyertük a kiváló címet — adja hírül a sikert már a címében az a tudósítás, amellyel a kiskunfélegyházi Lenin Mezőgazdasági Termelőszövetkezet üzemi lapjának legfrisebb száma indul. Két alcím a cikkből: Javult a termelés, nőtt a tagság jövedelme, A szövetkezetben megvalósulnak a párthatározatok. A tsz híradója beszámol a borsóbetakarításról, a szélesedő munkaversenyről, a KlSZ-szervezeten belüli átszervezés sikeréről, a véradó napról és az új munkahelyi bölcsőde építéséről. A Férfi Fehérneműgyár Fékon Hírlapjának június 20-i száma az igazgatói tanács üléséről tudósítva az első négy hónap teljesítményét ismerteti, Túlteljesítettük a cselekvési programot, lemaradtunk az árbevételben címmel. A cég megyei gvárainak életéről, munkájáról Megünnepeliük a nagy eseményt (a Kiváló vállalat cím elnyerését, Kalocsán). Pártolják a művészetet és a Csakis kifogástalan terméket (Baján) című írások tudósítanak. A. T. S. Közösen - a betegségek ellen A Német Demokratikus Köztársaság és a Szovjetunió egészségügyi szerveinek, orvoskutatóinak együttműködése már eredményes múltra épül. Tavaly — az együttműködési állandó bizottság megállapítása szerint — a szív- és érmegbetegedések kutatása területén 50 közös munkafeladaton dolgoztak, 40 előadást tartottak és két közös monográfiát adtak ki a témákról. Jelentős gyakorlati eredményekről adhatnas számot a két ország klinikusai a szívinfarktus utáni rehabilitáció területén. Szoros az együttműködés a rákkutatók közfitt is. Az NDK járásainak 65 százalékában alkalmazzák már a szovjet kollégákkal együtt kidolgozott és kipróbált szívinfarktus utáni intenzív terápiás, rehabilitációs módszert. Űjabb témája az NDK—szovjet orvostudományi együttműködésnek a neurózishoz és hipertóniához vezető stressz-hatások kutatása, valamint a gyógyszeres elhárítás vizsgálata. A HATÉKONYSÁG ÚTJAI (10.) Jól megfizetve, de... Rögtön kiegészítve a címet, a 'három pont helyére írjuk oda: nem ösztönözve. Ami eléggé tipikus a népgazdaság különböző területein, azaz nemcsak a termelő tevékenységben. Tipikus, de nem minden esetben igaz. Bizonyos munkakörökben ugyanis semmi baj az ösztönzéssel. A darabbérben elszámolt teljesítmény megfogható ösztönzése a fúrós, a köszörűs esetében. Persze akkor, ha folyamatos az anyag- és szerszámellátás. A tizenkét gépet kezelő szövőnő ösztönzésével sincs semmi baj, hacsak >az nem, hogy lánya, aki kezdő manikűrös, többet keres. S megfordítva: a kiemelt, ún. személyi órabért élvező műszerész, aki az automata szövőgépek pneumatikái és elektronikai részegységeiért felel, akkor is 18,80- at kap, ha félórákat várnak rá a szövőnők — mert ő a szomszéd műhelyben tárgyalja a tegnap esti tévékrimi részleteit —, s akkor is, ha a gépállás a megengedett alatt marad. Drága bátortalanság A szocialista iparban foglalkoztatottak havi átlagbére idén áprilisban 3177 forint volt, a fizikai foglalkozásúaké 3038 forint. Igenám, de ez az átlag semmit sem mond arról, mekkora a különbség az egyes iparcsoportok között — a legn.íp” >b’ körülbelül 1800 forint, a fizikai foglalkozásúak átlagát nézve —, s arra végképp nem ad útbaigazítást, indokolt, társadalmilag helyes-e az eltérés. Vannak ugyanis „hagyományosan” jól fizető iparterületek, bár az ott végzett munka társadalmi haszna koráhtsem kielégítő. S minél részletezőbben vizsgáljuk a jövedelem és ösztönzés elvben szoros kapcsolatait, annál inkább szemünkbe tűnik az ellentmondás: vannak, akiket ösztönözni kellene, de ez nem történik meg, s vannak, akik jó jövedelmet élveznek, bár semmire sincsenek ösztönözve. (Hacsak arra nem, hogy a munkahelyen eltöltsék az előírt időmennyiséget.) A kiemelkedő teljesítmény átlagos elismerése, s az átlagos munka kiemelkedő javadalmazása arra érdemtelennek ad előnyt, s érdemesnek hátrányt ! Talán fölösleges is a bizonykodás: drága bátortalanság terebélyesedett ki a munkahelyeken, s általában, a közfelfogásban, s mivel létezik, kontrát mond a társadalmi értékrendre. Ez az értékrend ugyanis a munka mindenfajta megbecsülését írja elő — az anyagiakat is beleértve —, s a munka: teljesítmény. Ezzel szemben a bátortalanság kialakította „értékrend” döntő mértékben beosztást, munkakört, besorolást, tevékenységi területet, időt fizet meg, s valahol a hosszú lista végén, úgy mellékesen, ha elkerülhetetlen, a teljesítményt. Közgazdászok nemzetközileg kedvelt példája: az utcaseprőt nem azért kell fizetni, hogy sepregessen, hanem azért, hogy az utca tiszta legyen. Mert „sepregetni” sokféleképpen lehet. Nem szabad irigyelni Üzemen belül természetesen találni olyanokat, akik kétszeresét keresik társaik jövedelmének. A több pénzt, jó fizetést senkitől sem szabad elirigyelni, ha: megdolgozott érte. Kétségeinket az táplálja, hogy — sokoldalú vizsgálatok igazolták — a jövedelemnövekedésben sok az automatizmus és a mechanikusság, s csak csekély szerepe van a teljesítménykövetelményeknek. Így azután rábukkanhatunk olyan — hogy ne fizikai munkakört említsünk, mivel korántsem csak ott gond ez — bérelszámolóra, aki százötven, s olyanra, aki húsz ember keresetét mutatja ki, azonos fizetésért! Vajon utóbbit mi ösztönzi a többre, s előbbit mi tartja vissza attól, ne keressen olyan helyet, ahol neki is csak húsz ember bérének számfejtésével kell bajlódnia?! Mi ösztönzi az egyébként tisztességesen javadalmazott gyártmányszerkesztőt arra, hogy kényelemszeretetét elhagyva, gazdaságosabb konstrukciót produkáljon, ha még egy meleg kézfogást sem kap érte.’..?! . Azonos irányban A jól megfizetve, de nem ösztönözve gyakorlata lényegesen akadály a hatékonyság gyors növelésének útjában. Mert ténylegesen ösztönzési feladat — az ösztönzésnek nemcsak pénzt, forintban mutatkozó vállalati nyereséget stb. értve — az állóeszközök kihasználtságának javítása éppúgy, mint az élőmunka észszerűbb kamatoztatása. Ösztönzési, azaz érdekeltségi viszonyainkban lelhetjük meg azokat az ellentmondásokat, amelyek miatt a népgazdasági, össztársadalmi érdekek nem tükröződnek megfelelően és következetesen a helyi cselekedetekben. A hatékonyság fokozása gazdasági növekedésünk kulcskérdése — a párt XI. kongresszusa határozata mondta ki ezt. S mert kulcskérdés, megoldatlanul hagyni nem lehet, nem szabad. Feladataink serege nagy, sorai sűrűek. Csak valahogy irányításban és közvetlen termelésben, vállalati és iparági körben, az ágazati kapcsolatokban, s a termelők együttműködésében nem mindig sikerül sem tettek, sem feladatok seregét egy irányban felsorakoztatni. Hol ez, hol az lóg ki a sorból, s bomlik fel miatta a rend. Azonos irányban haladni — ez az egyszerű tény a hatékonyság javításának legfőbb feltétele. Ami megkívánja a feladatok egységes értelmezését, a cselekvés összehangoltságát, azaz, a XI. kongresszus határozatát idézve, „a szocializmus anyagiműszaki alapjainbar) rejlő hatalmas erők” értőbb kibontakoztatását. L. G. (Vége) Katonáink a népgazdaságban Megszokottá vált kép az utóbbi években: a vonat ablakán kitekintő utas katonákat lát a sínek mentén, amint szerszámmal a kézben dolgoznak. A Budapest felé robogó gépkocsi az M—1-es vagy M—7-es autópályán sima, szépen rendbehozott útszakaszra ér: aki a korábbi hónapokban is járt arra, tudja, hogy ez is katonák műve. A köztudatba mindez úgy ment be: a népgazdaság munkaerőhiányán segít a néphadsereg, amikor egyes alakulatait a termelő munka szogálatába állítja. — Ez azonban az éremnek csupán az egyik oldala — mondják informátoraink az egyik magasabb egység parancsnokságán. — Kevesebben ismerik a másik oldalt: a katonák termelő munkája szerves része a Magyar Néphadsereg kiképzési tervének. Ügy is mondhatjuk, hogy bizonyos tekintetben a különböző népgazdasági területek a mi számunkra gyakorlóteret jelentenek. Csak olyan munkában vesznek részt a katonák, amelyek megfelelnek a kiképzési tervnek, a néphadsereg feladatainak. Nemcsak fegyverrel Korszerű hadseregben a katonáknak nemcsak' a fegyverrel kell tudniuk bánni. Azt is meg kell tanulniuk, hogy háború esetén hogyan kell minél gyorsabban és szakszerűbben elhárítani a károkat, újjáépíteni az elpusztult utakat, hidakat, épületeket. Ezek az ismeretek tulajdonképpen már régóta szerepeltek a kiképzési tervben, korábban azonban mindezt kicsiben, gyakorlótéri körülmények között tanulták meg, a katonák. Ideiglenes épületeket emeltek, utakat építettek, kábeleket húztak, aztán lerombolták az egészet, hogy a kiképzésben soron következő alakulat elölről kezdhesse a munkát. Ezt váltotta fel — immár 13 esztendeje — a népgazdaság számára szinte nélkülözhetetlenné vált módszer. Hivatalosan új kiképzési rendszerű műszaki csapatoknak nevezik ezeket az alakulatokat, amelyeknek katonáival szerte az országban találkozunk. Bevonulás: a munkahelyre Sokfelé és sokféle munkahelyen dolgoznak a műszaki katonák. Nem kellett hozzá külön propaganda, leszereltektől tudták meg a sorkötelesek, évről évre többen, hogy — mint erről a következőkben részletesen is lesz szó — érdemes műszaki alakulathoz bevonulni. Sorozások alkalmával gyakori, hogy az alkalmasnak minősített fiatal kéri: irányítsák ilyen egységhez. A kiegészítő parancsnokságok általában akkor teljesítik a kérést, ha a bevonuló szociális helyzete indokolja, vagy ha olyan szakképzettsége van a katonai kiképzésre bevonuló fiatalnak, ami eleve alkalmassá teszi ilyen szolgálatra. Természetesen csak a kisebb hányad kerül ki ilyen „önkéntesekből”. A szakképzettség azonban mindenképpen előny. Még az sem tartozik a ritkaságok közé, hogy valaki saját munkahelyére vonul be. A budapesti metróépítőknél például megtörtént, hogy a fiatal üzemmérnök ugyanott folytatta munkáját egyenruhában, ahol civilben abbahagyta a bevonuláskor. Ám a műszaki alakulatoknál — vagy ha úgy tetszik: a termelő munkánál — nemcsak mérnökökre, technikusokra és szakmunkásokra van szükség, hanem jelentős számú segédmunkásra is. Szakképzettség nélkül bevonuló tényleges katonákból kerül ki ez a népes gárda, de a legjobbak, a legigyekvőbb, jól dolgozó katonák lehetőséget kapnak arra is, hogy katonaidejük alatt szakképzettséget szerezzenek. Szakmák és iskolák Talán nem érdektelen a felsorolás. Az egyik magasabb egységhez tartozó katonafiatalok vasbetonszerelő, ács-állványozó, vasútépítő-karbantartó, a másiknál ugyancsak ács-állványozó, kőműves, vasbetonszerelő, betonéi emgy ártó, szigetelő hidegburkoló, könnyű- és nehézgépkezelő szakmákat sajátíthatnak el a minden képesítés nélkül katonaruhába öltöző fiúk. Valamenynyi szakmában a rövidített felnőttoktatási formában, illetve tanfolyam elvégzése után kapják meg a bizonyítványt. Mások a korábban valamilyen okból el nem végzett általános iskolai osztályokat pótolják. (Még olyan is akad a bevonuló fiatalok között, aki írni—olvasi sem tud.) A műszaki katonának általában — a szám és az arány természetesen az újoncok bevonulásával és az „öreg” katonák leszerelésével változik — egyötöde jár hetenként háromszor az általános iskola valamelyik osztályába. Munka és kereset Röviden összefoglalva sokféle munkaterületet: a népgazdaság fejlesztését szolgáló beruházásokon és a lakásépítkezéseken dolgoznak a műszaki katonák. Segítenek a MÁV pályafenntartási és -építési munkáiban, a posta kábelfektetéseinél, a közutak építésében, a budapesti metró északdéli vonalának meghosszabbításánál. Más alakulatok a Lenin Kohászati Művek rekonstrukciójától kezdve szinte minden nagyberuházás építkezésében részt vettek. Nélkülük a mezőgazdaságban is nehezen tudnának megbirkózni a munkacsúcsokkal. Együtt dolgoznak a civilekkel. Vannak vegyes — katona-civil — brigádok, de a legtöbb brigád csak katonákból áll. A vállalatok ugyanazt a bért fizetik a ő munkájukért is, mint amit saját munkásaik kapnak, a költségek levonása után ennek 35—45 százalékát kapják kézhez a honvédek. Teljesítménytől függően 800—1200 forintot keresnek a műszaki katonák, egyesek keresete olykor az 1500 forintot is eléri. , Kosztpótlásra aligha kell kölr teniük ebből: a régi normásak: csaknem háromszorosát kapják arra, hogy a dolgozó katonák „erős tízórait” fogyaszthassanak. A munkahelyek nagy részén ugyanis a meleg ebéd délután várja a katonákat bent a laktanyában. A munkaidő is ennek megfelelően alakul: reggel 6-tól délután 15 óra 20 percig. Verseny és kultúra Nemcsak szívesen — örömmel dolgoznak a műszaki katonák. Kezük munkája nyomán, szemük láttára épül az új útszakasz, emelkedik az épület fala, a közös munka sikere közel hozza az embereket egymáshoz. Így alakultak az első brigádok, s ma már több száz katona brigád elnyerte a szocialista brigád cím különböző fokozatait. Bevonuláskor nős a műszaki katonák egynegyede. Számukra külön jelentősége van a katonakori keresetnek. Volt olyan leszerelő, aki hazatérve 25 ezer forintos takarékbetétkönyvvel lepte meg a családot. S van olyan is — nem ritkán —, aki katonaévei alatt ismerkedik meg valakivel, s leszerelés után civil dolgozóként marad ugyanott, letelepszik, családot alapít katonai szolgálatának helyén. Részt vesznek a műszaki katonák a néphadsereg kulturális megmozdulásaiban is. Van népi együttesük, Derkovits nevét viselő képzőművészeti stúdiójuk (a néphadsereg versenyén első helyen végzett), sőt még cigányokból alakult irodalmi színpaduk is. S amit a katonaidő alatt tanultak — hasznosítani tudják a polgári életben. Ki szakmát tanul, ki iskolai osztályok vizsgáit rakja le egymás után, ki brigádvezetői gyakorlatot szerez. A néphadsereg műszaki alakulatai milliárdokban mérhető hasznot hoznak a népgazdaságnak. És pénzben, számokban nem is mérhető hasznot azoknak, akiket tevékeny, közösségi emberré formálnak az egyenruhában töltött hónapok. V. E. • A Magyar Néphadsereg katonái részt vállalnak a termelőmunkát bői. (KS-fotó, Németh Ernő felvétele.)
