Petőfi Népe, 1977. július (32. évfolyam, 153-179. szám)
1977-07-20 / 169. szám
I 1977. július 20. PETŐFI NÉPE • 5 Örömök, gondok a bácsalmási könyvesboltban FASZOBRÁSZOK A VILÁGBÓL A MAGYAR TUDOMÁNY ARCKÉPCSARNOKA: Szántay Csaba akadémikus Aki belép a bácsalmási könyvesboltba, azt a falak mentén körben elhelyezkedő polcok között két fiatal nő fogadja udvariasan, kedvesen. Vida Márta öt éve — egy esztendeje ő a vezető —, Mrekva Rozália tavaly óta fáradozik azon, hogy minél több lakásba, egyre több emberhez eljussanak könyvkiadásunk egyre gazdagabbá váló termékei. A barátságos fogadtatás mellett a bolt tisztasága, gondozottsága tűnik a szemünkbe először. A vezető készségesen válaszol kérdéseinkre. Növekszik a forgalom — Mennyi könyvet adnak el átlagosan egy esztendő alatt? — öt évvel ezelőtt volt egy nagyobb ugrás; azóta évről évre egyenletesen százezer forinton felüli összegben fogytak el a művek. S az idei első félév tapasztalata alapján határozottan állíthatjuk: 1977-ben még kedvezőbb lesz az eredmény. — Vannak-e kipróbált és bevált módszereik? — Azon vagyunk, hogyamenynyire tőlünlk függ, mindig legyen megfelelő választék. Igyekszünk jól láthatóan elhelyezni az eladásra szánt köteteket. Külön helyezzük el az újdonságokat. Ha módunk van rá, engedi az időnk, és amennyiben igény mutatkozik erre, segítünk a válogatásban. Igyekszünk a könyvszeretők kedvébe járni. A mellettünk levő könyvtárral jó a kapcsolatunk. Szervezünk közösen_ író-olvasó találkozókat; ez is hozzájárul ahhoz, hogy egyre többen kedvet kapjanak a vásárláshoz, a könyvgyűjtéshez. Legutóbb Ágh István költő találkozott az olvasóival. Keresik a klasszikusokat — Milyen műveket keresnek leginkább a bolt vásárlói? — Sokan keresik a klasszikusokat. Magyar és külföldit egyaránt. Persze, ez nem azt jelenti, hogy a mai magyar irodalom háttérbe szorulna. Örkény, Moldova és Déry műveit például nem sokáig őrizzük a polcokon; ezeket hamar elviszik. A verseket már kevésbé. A mai magyar költészet iránt nem nagy érdeklődés mutatkozik meg. Legfeljebb Ladányit, Vácit kérik olykor. — A keresletet tekintve tapasztaltak valamiféle változást az elmúlt évekhez képest? — Ügy tűnik, mintha többen érdeklődnének a művészeti könyvek, albumok iránt. Főleg az utóbbi időben mutatkozik meg ez. Diákok, értelmiségiek keresik a magyar és külföldL.^0pUkkal foglalkozó műveket. — S a tudományos munkák? Cigányok Jegyzet néhány könyv margójára Tíz éve is talán, hogy riportot írtam a szomszédos Fejér megyében élő cigányok helyzetéről. A summázathoz mindenképpen Bertolt Brecht sorait kellett idéznem: „Kérlek, az ítélettel ne siessetek itt se A. Mindenkinek elkel. hogy mindenki segítse.” LiÍ9Í3lH9ÍX! A hivatalos statisztika szerint Magyarországon ma 320 ezer cigány él 1990-re már mintegy 500 ezer: 15 év múlva tehát minden 22. magyar állampolgár cigányszármazású lesz. Valamilyen formában a helyzetük mindenki előtt ismeretes. A párt és a kormány életszínvonal-politiKája egyértelműen meghatározta, hogy a legelmaradottabb néprétegek helyzetének az átlagosnál gyorsabban kell javulnia, s ezért több állami intézkedés született: szociálpolitikai, munkaügyi, lakás- és hitelpolitikai, oktatás- és kultúrpolitikai intézkedések — és még mások. Az említett cigányriport óta olvashattam Bari Károly költő könyveit. Lakatos Menyhért Füstös képek című regényét. Búcsú a cigányteleptől című riportkönyvet, s most Csalog Zsolt Kilenc cigány című költői szociográfiáját. Kölcsönkaptam Tamási Bélától, a megyei tanács művelődési osztálya cigánypolitikai főelőadójától (e munkakör az idén júliustól létezik), az Egészségügyi Minisztérium szociálpolitikai főosztálya által a cigányság szociális gondozásának és nevelésének kérdései témakörben szervezett szakmai továbbképzésében el— A néprajzi, filozófiai és szociológiai művek gazdára találnak néha. De például a gazdaságtörténeti, közgazdasági tanulmányok nem. Gondok is akadnak — Ha panaszkodni akarna, mivel kezdené? Leginkább mi okof gondot? — Elsősorban az, hogy késve kapjuk a könyveket. Az újdonság nálunk már nem újdonság. Néha el is felejtik már mire ideér. Van rá eset, sajnos sokszor, hogy az állandó vásárlóink Bajára, Kecskemétre utaznak az újonnan megjelentetett művekért. Ez nagy baj. Egyetlen példa erre: többen keresték már az „Engedélyezett növényvédő szerek” című könyvet, s azt kell mondanunk: nincsen. Pedig jómagam Szegeden már *egy hónappal ezelőtt láttam. — Más probléma is van? — Nagyon szűk a raktárunk. Alig lehet mozogni benne. S a boltban kicsi a csomagoló rész. Kinőttük ezt az üzletet. — Azt nem fájlalják, hogy az üzletük eléggé kiesik a forgagalomból, hogy a környékükön nincs is másik bolt? — Bizony jobb lenne, a központban lenni1... V. M. Harmadszor nyitotta meg kapuit Nagyatádon a nemzetközi faszobrász tábor. A meghívott művészek, alkotásaikat a művésztelepen hagyják, ahol az elkészült művekből szabadtéri tárlatot rendeznek. Az idén meghívottak közül ketten, Jorge Dubon mexikói, valamint Mészáros Mihály magyar szobrászművész már a művésztelepen dolgoznak. (MTI- fotó — Bajkor József — KS.) >AWXWAW.WAV hangzott előadásokat tartalmazó kiadványt. Hogy e jegyzet nem egy, hanem — képletesen persze — több könyv tudományos elemző munka margójára íródik, annak az a kézenfekvő oka, hogy az irodalmi, közírói és tyfoijr^nyos munkák egyértelműen bizonyítják annak az egyedül érvényes szemléletnek a kialakulását, ma már általános jelenlétét, hogy a cigányság helyzetének javítását a cigányság nélkül megvalósítani lehetetlen. Űj ez a szemlélet? Nem mondhatnám. Elégséges tapasztalat igazolja hogy a szabályozottság (az intézkedések rendszere), valamint az intézkedésekhez való viszony egymást feltételezik, az együttműködés alapját tekintik. Bács-Kiskun megyében a cigánylakosság száma 9 ezer fő. A férfiak foglalkoztatottsága körükben kedvezően alakult s eléri a száz keresőre (országosan) 224 eltartott jut. (Az arány megyénkben sem lehet kedvezőbb). Mindenképpen a foglalkoztatottság elterjedésének köszönhető, hogy zsugorodnak a cigánytelepek, sorra épülnek a lakások, s ez a tendencia tovább tart, új lehetőségek adódnak. Persze a foglalkoztatottság és a telepinél valamivel jobb lakáskörülmény még közel sem old meg minden szociális problémát: gondoljunk csak az iskolázottságra, arra, hogy nagyon kevesen fejezik be a cigányfiatalok közül a nyolc osztályt. De ez már újabb feladat, több, s ennek a reális tudati feltételei javulnak. A „velük és értük" szemlélet azonban még nem mindenütt — nem minden munkahelyen, közigazgatási és más fórumon —, lett általános a különböző intézkedések kidolgozásában. Márpedig ez az együttműködés alapfeltétele. Hasonlóan, mint Somogy megyében, nálunk is magasabb szintre kell emelni az úgynevezett koordinációs bizottságok tartalmi munkáját. Erre minden lehetőség megvan, s ehhez csupán eszköz, hogy a mostani ötéves tervben Bács-Kiskun megyében közel 300 lakás épülhet. Csató Károly Dolgozószobájába laboratóriumán vezet az út. A polcokon analitikai vegyszerekkel telt üvegek, eszközök, melyeken látszik, használja őket. Szántay professzor a kísérletes tudomány híve. Ezt életműve is igazolja. 1928-ban született Salgótarjánban. A Budapesti Műszaki Egye- ^ temen 1950-ben avatták vegyészmérnökké. A kandidátusi, majd akadémiai doktori cím megszerzése után 1970-ben választotta tagjai sorába a Magyar Tudományos Akadémia. Székfoglaló előadását új témáról tartotta: az indol-alkaloidok szintéziséről. Indol-alkaloid... így önmagában nem mond sokat. Még úgy sem, hogy yochimbin, vagy reserpin. De ha azt tudjuk, hogy a reserpin például a Rausedylnek, a fél ország által használt vérnyomáscsökkentőnek a hatóanyaga, akkor már ismerősebb a téma ... Jelenleg Szántay professzor a BME szerves kémiai tanszékén dolgozik, egyúttal ő az MTA itt működő tanszéki munkaközösségének elnöke is, amelyhez a szerves kémián kívül az általános és analitikai kémiai és a szerves technológiai tanszék is tartozik. Társadalmi feladatokat is vállal, az MSZBT egyetemi szervezetének elnökhelyettese, ugyanakkor más irányú tudományos feladatai is lekötik: az Akadémia szerves kémiai bizottságának elnöke, a MTESZ kémikusok egyesületében az oktatási bizottság elnöke. Ugyanakkor „másodállásban" a Központi Kémiai Kutatóintézet természetesen szerves anyagok szintézise osztályának vezetője is. Az akadémikusi cím elérése után sem „pihent”. Vezetésével a Vinca minor nevű növény alkaloidjainak ipari totálszintézisét 1970 és 1975 között oldották meg „csoportmunkában”. És ezekből is sokféle gyógyszer készül. Például Devincan néven agyértágito került forgalomba. (A gyakorlati gondot itt is az okozta, hogy a vinkamin, a kérdéses alkaloid iránt túl nagy volt a kereslet, növényi alapanyag viszont kevés állt rendelkezésre.) Az Államidíjat is e kutatásokért kapta. Szántay Csaba és két munkatársa Szabó Lajos és Tőke László. Pillanatnyilag új, minden eddiginél talán érdekesebb témán dolgozik: a bis-indol-alkaloid fél- és totálszintézisének kidolgozásán. Ennek eredménye a szintetikus Vinkrisztin és a Vinblastin. Aki nem szedte még, nem tudja, mit jelent ez. De a leukémiában (azaz fehérvérűségben, vérrákban) szenvedőknek az életet. A Kőbányai Gyógyszerárugyár már gyártja ezt a szert, és elsősorban a gyermekkori fehérvérűség gyógyításában értek el vele komoly eredményeket. Most a félszintetikus előállítás kidolgozásának elején tartanak. Másik fő kutatási munkája a prosztaglandinhoz fűződik. Az F—2-alfa változatot már engedélyezték, mint gyógyszert. Ezt például mentsruációt indukál (magyarul az igen korai terhességet mechanikus beavatkozás nélkül megszakítja), a 3 hónapon túli, orvosilag indokolt terhességet is meg lehet vele szakítani abortusz-műtét nélkül, ha pedig mégis művi abortuszra kerülne a sor, annak legveszélyesebb fázisánál, a méhszájtágításnál segít. Az állattenyésztésben is hasznosítható, a szülések időpontját lehet vele beállítani. Kutatómunkájának harmadik területe a mezőgazdászok számára öröm. Ismerjük a rovarirtószerek veszélyeit, a felhalmozódást, a környezeti ártalmat, a rovar hozzászokását, rezisztenciáját. Gondoljunk csak a DDT- re, — az Aldrin, Dieldrin is veszélyes. De akkor mi legyen a rovarokkal? Szükség van gyorsan elbomló — melegvérű állatra, emberre veszélytelen — rezisztenciát kizáró szerre. Ilyen a rovar saját harmonja, például a juvenil-hormon (juvenil latinul ifjúsági). Ennek hatására a bábállapot tartósan fennmarad, az ivarérettség előtt ilyent kapó rovar nem tud szaporodni. Ezzel szemben a rovar nem válhat rezisztenssé, ráadásul semmiképp sem ártalmas más állatra, és könnyen le is bomlik a szer. A feromonokkal, a csalogató anyagokkal, amelyek például nemi jellegük révén vonzzák a hím rovarokat, tömegesen lehet csapdába csalni őket. Egy kutató — sok terület, értékes eredmények. A professzor még 50 éves sincs. Munkatársaival a rák egyik fajtájának gyógyszerén dolgozik. Talán ezen a vonalon is tovább tudnak lépni. Reménykedjünk... Sz. J. I. Kísérleti zeneterápia A bolgár orvostudományi akadémia pediátriai intézetében 11.30-tól 12 óráig „csendrendelet" van érvényben. A gyermek paciensek ágyaikban fekszenek, s a csend annyiban nem teljes, hogy e félóra alatt zenét hallgatnak. Csajkovszkij „Hattyúk tavát", Schubert „Ave Maria” és Mozart „Kis éji zene" cimú művét. A fárasztó vizsgálatok, kezelési eljárások és a kórházi iskola óráinak kimerítő látogatása után a zene rendkívül kedveiden hat a gyermek páciensekre. Feloldja a szokatlan, kórházi környezet okozta szorongásokat, megnyugtatja őket és a tapasztalatok szerint elősegíti, hogy jó étvággyal megebédeljenek, majd lepihenjenek. A „zeneterápia" ötletét pedagógusok adták, de természetesen az illetékes orvosokkal folytatott konzultáció után /vezették csak be. Egyelőre csak kísérletről van szó. Az első tapasztalatokból leszűrték, hogy a beteg gyermekeknek a szokatlan környezetből és egyéb tényezőkből eredő lelki egyensúly-felborulását a „muzikóterápia" nagy százalékban helyrebillenti. A zenét nem hallgató kontrollcsoport kedvezőtlenebb pszichikai tüneteket, gyengébb koncentrálóképességet tanúsított a kórházi iskola foglalkozásain. Az eljárást már sikerrel alkalmazzák a Szófia mellett fekvő Bankja felnőtt keringési zavarokban szenvedő betegeinél is. (BUD APRESS—SOFIAPRESS) BABA MIHÁLY: /llpi, az adminisztráció legfiatalabb üdvöskéje, fehér köpenyben lebbent be a szerelőcsarnokba. Fintorgott, orrát húzogatta, mert az erős gáz- és füstszag hirtelen csapta meg az arcát. A zaj a hozzá nem szokott fül számára kibírhatatlan volt. Olgi is füléhez kapott az első pillanatban, mert éppen akkor „ejtett’ a daru egy lemezt, ami csörömpölve csapódott a betonpadlóra. A daru lánca nyikorogva zörgött, emelkedett a magasba. A fülkéből egy sovány arcú nő hajolt ki, megszólalt a csengő és a daru a szerelőcsarnok túlsó végébe siklott. — Mit akarsz, cicuskám? Engem keresel? — kiáltott Olgára egy maszatos arcú fiú. Olgi száját tátogatta és kezével mutatta, hogy nem ért egy szót sem. — Csak nem vagy süket? — nevetett a fiú. Olgi a fülére bökve mutatta, hogy a zajtól nem hall semmit, aztán a kezében szorongatott dossziét kinyitotta és egy névre Suki bácsi mutatott. A fiú Olgi arcába nevetett. — Mit akarsz vele? Itt vagyok én, gyere a sarokba ... Olgi füle lassan megszokta a zajt és már megértette a fiú szavait. — Menjen a ... — Menjünk együtt — kacagott a fiú, aztán hirtelen nagyon komoly arcot vágott. — Na, mutasd csak. Az előbb vicceltem. Hogy hívják azt az ipsét? Szoliák György? — Anyagmozgató — tette hozzá Olgi. A fiú svájci sapkája alá nyúlt, mutatóujjával megvakarta a feje bőrét. — Ilyen hapsi itt nem surmol — mondta. — Dehogynem! Nálam szerepel a kimutatásban. — Ott szerepelhet, de itt még nem lépett fel. De várjál csak — infett Olginak és elszaladt. Olgi bosszankodva nézett utána. O, micsoda pimasz alak, rám száll és rögtön letegez a huligán. Vállat vont, tovább akart menni, de már negyed magával ott volt a fiú. Nevetgéltek, lökdösték egymást. — Kit keresel, kiscsibém? — Szoliák György elvtársat — mondta komolyan. — Es hol dolgozik? — kérdezte Olgihoz hajolva egy szökés szemöldökű fiú. — Itt — mondta Olgi. — Hol? — Itt, a kettes szerelőcsarnokban. A fiúk hangosan nevettek. — Jó vicc, mi? Vállal lökdösték egymást és vihogtak. — Mióta dolgozik itt? — hajolt Olgi fölé egy hórihorgas legény. Olgi kinyitotta a dossziét, belelapozott. — öt éve — mondta. — Behúztak a csőbe, kisanyám, de rá se ránts, majd én felveszem a lóvét a holt lélek után. Hogy hívják? — Szollák György. És itt dolgozik — makacskodott a lány. Egy pillanatra elhallgattak, mert a daru ismét „ejtett" egy vaslemezt és a fülsüketítő csörömpöléstől még saját szavukat sem hallották. Olgi tovább akart menni, de a fiúk nem engedtek, sodródtak vele, délutáni randira hívták, táncolni. Olgi hevesen tiltakozott: nem, nem, neki haza kell menni. Menetközben a fiúkhoz csatlakozott egy-két idősebb férfi is. — Dolgozik itt Szoliák György? — Itt? Szoliák? Sose hallottam a nevét — vonogatták vállukat a férfiak. Olgi durcásan megfordult, hogy lerázza magáról a csapat fiút. Csakugyan beugratták volna? Tehetik, mert ő a legfiatalabb nemrégen dolgozik és most szórakoznak vele. De, ha ez a Szoliák nem dolgozik itt, akkor miért szerepel a kimutatásban? Vagy valaki valóban az ő nevében szedi fel a pénzt? Semmiért? Hallott már ilyent, de lehetetlennek tartotta. — Hol találom meg Szollák Györgyöt? — kérdezte az egyik pad fölé hajló férfitól. — Szollák? Nem ismerem. A fiúk erre kórusban: — Nyuszika, hát nem hiszel nekünk? Gyere délután csörögni... Tudunk egy klassz helyet... — Megyek, ha meglesz a Szollák — toppantott. — Van egy idézése. At kell adnom. Alá kell írnia. A nyurga a dosszié után kapott. — Ide vele, majd én alá srájbolom annak a holt léleknek a nevét. Ismét hangos nevetésben robbantak ki. Egy kék köpenyes, őszes hajú férfi sietett át a daru alatti üres téren. Amikor meglátta Olgi körül a jókedvű csoportot, egyenesen feléjük ment. — Mi ez itt, elvtársak? Kaszinó? — mordult a fiúkra. — A, főnök elvtárs, csak segítünk a kicsikének egy holt lel!, kel megkeresni. — Miféle holt lelket? — vonta össze szemöldökét a műhelyfőnök. — Valami, hogyishívják? ... — Szollák György — mondta Olgi komolyan. — Mit akar vele? — Ezt kell aláírnia, hogy átvette ... — nyitotta ki a doszsziét Olgi. A főnök rápillantott, aztán a fiúkhoz fordult. — Akkor meg mit bohóckodnak itt az elvtársak? Miért nem szólnak Suki bácsinak? A fiúk meghökkentek. — Suki bácsinak? — Igen. Nem tudják, hogy ő a Szollák György? Na, ez is jellemző ... magukra — mondta a műhelyfönök gúnyosan és továbbment. Ki két, ki három éve dolgozik már Suki bácsival, a csendes kis öreggel, de eddig sohasem gondoltak arra, hogy Suki . bácsinak becsületes neve is ran. Olgi összecsapta a dissziét, felkapta a fejét, megvillant a tekintete. — Ezek maguk. Biztosan még a feleségük nevét sem fogják tudni... na hiszen ... El viharzott. A fiúk nem lódultak utána, összenéztek, aztán szó nélkül mentek a helyükre. Leégtek a kis csűri előtt, alaposan. De ki rr isten tudta, hogy az öreg Suki bácsinak nerc is vc.n?l
