Petőfi Népe, 1977. július (32. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-17 / 167. szám

1917. július 17. • PETŐFI NÉPE • t

A tervnek megfelelően

Termelőszövetkezetünk, a városföldi—nyárlőrinci Dózsa, jól felkészült az aratásra. Mintegy 20—30 munkanap alat csak nem 900 hektárnyi kalászost kell betakarítani. Nemcsak a szemtermést kell biztonságba helyezni, hanem 40 ezer mázsa szalmát is. Három kombájnunk két műszakban dolgozik. Nem kis feladat hárul az öt IFA tehergépkocsira sem, amelyek a szemesterményt hordják be, a szalmabálázókra, a lehúzókra, valamint az IHC traktorok kezelőire, akik az utómunkálatokat végzik el.

Az aratás idejében történő elvégzésére tervet készítettünk, amelyet megbeszéltünk brigádgyűléseken. Nem feledkeztünk meg a legapróbb részletekről sem, például az étkezés és a hűtött ivóvíz szolgáltatás megszervezéséről.

A munka a tervnek megfelelően halad. Befejeztük az árpa betakarítását. A búza aratását mintegy 60 százalékban végeztük el.

Az aratást is, mint az egész évi munkát, versenyben végezzük. A nemes vetélkedés a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójára bontakozott ki. Termelőszövetkezetünk tagsága vállalta, hogy az ez évre betervezett termelési értéket 10 százalékkal túlteljesítik.

A gazdaság minden dolgozója arra törekszik, hogy a felajánlást teljesítsük. Most, a gabonaaratás közben figyeljük, hogy jó minőségben — szemveszteség nélkül — takarítsuk be a termést.

Török Péter párttitkár

Megjelenik: a Kossuth Kiadónál

A napokban jelent meg a Kossuth Könyvkiadó Közgazdasági Ismeretek sorozatának 25. kötete. Marton János Hatékony munkaerő-gazdálkodás című munkája, amely a népgazdaság jelenleg egyik legidőszerűbb és legnehezebben megoldható gondjával foglalkozik.

Még ez idén közreadják Szita János munkáját, „Az összeurópai gazdasági együttműködés kérdései” címmel. A tervekben szerepel még Kovács László „Az SZKP gazdaságpolitikája a X. ötéves tervben” című könyvének megjelentetése, amelyet a sorozat szerkesztői a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójára adnak közre.

Jövőre hagyja el a nyomdát N. V. Markov „A szocialista munka jövője” című munkája, Molnár—B. Djakin „A KGST: a nemzeti' és a nemzetközi összehangolása” című tanulmánya”, s Arvay János „Nemzeti jövedelem, nemzeti vagyon” című írása. Az elképzelések szerint az ellátásrólt a kereskedelemről, a lakáspolitikáról, a központi fejlesztési programokról, külgazdasági kapcsolatainkról, az V. ötéves terv életszínvonal-politikájáról, a mezőgazdaság és az élelmiszeripar fejlődéséről jelenik meg 1978-ban új kötet. (MTI)

A legtöbb helyütt már átvették friss diplomájukat a végzős hallgatók. Így történt ez Kecskeméten, a Gépipari és Automatizálási Mí^zaki Főiskolán is. Az ünnepélyes pillanatokat a felkészülés és a számadás ideje előzte meg. Az államvizsgák egyikén dr. Csáki Frigyes tanszékvezető egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia alelnöke elnökölt. Ezt az alkalmat használtuk fel, hogy a hosszabb pihenőre szánt szünetben nyilatkozatot kérjünk az akadémikustól, az automatizálás jelenéről és jövőjéről, valamint az ide kapcsolódó képzési kérdésekről.

—i. Az élet mind több területére hatol be az automatizálás az ipari szervezettségű termeléstől kezdve a háztartási munkákig. Egyáltalán, mit érthetünk ezen a fogalmon?

— Szinte annyiféle meghatározás terjedt el, amennyi szakkönyv íródott — kezdte a válaszát. — Automatizálásnak tekintjük azt, amikor készülékek, berendezések vagy gépek más gépeket irányítanak. Tehát az ember kikapcsolódik az irányításból is, vagy legalább csökken a szerepe. Műszaki egyetemista hallgatóinknak mindig négy lépcsőfokkal próbálom érzékeltetni a végbement történelmi fejlődést. Kezdetben a szerszámok megnövelték a kéz teljesítőképességét. Majd a gépesítéssel lehetővé vált, hogy száz vagy akár sok ezer ember helyett dolgozzon a gép, azonos, illetve jobb hatásfokkal. A műszerezés az ember érzékszerveit terjesztette ki hallatlan módon. A hőfok-, nyomásérzékelő és más készülékekkel sikerült fokozni az észlelést, és ez elősegíti a gyártási folyamatok pontosságát. Végül, az automatizálás azt jelenti, hogy az ember mentesül a szellemi irányító folyamatok alól is, bár a tervező, a karbantartó és az ellenőrző szerepe megmarad. Ma már nem utópia az olyan üzem, amely emberi beavatkozás nélkül dolgozza fel késztermékké a beérkező nyersanyagot. Technikailag az sem elképzelhetetlen, hogy a gépkocsivezető újságot olvas az úton, miközben automata érzékelő és irányító berendezések növelik, illetve csökkentik a sebességet, változtatják az irányt a körülmények szerint.

— Egyik cikkében, amely az Automatizálás című folyóirat idei ötödik számában jelent meg, arról ír, hogy a kapitalista országokban használatos „második ipari forradalom’' megnevezés helyett helyesebb „műszaki-tudományos (technikai-tudományos) forradalomról beszélni, mert az újabb ugrásszerű fejlődés nemcsak a szorosan vett ipart, hanem a mezőgazdaságot, a közlekedést, a pénzügyi és igazgatási tevékenységet, valamint mindennapi életünket is döntő módon befolyásolja." Végül is melyik szóhasználat a jó?

— Egyelőre vitakérdés, hogy a tudományos-technikai, vagy a műszaki-tudományos forradalom kifejezést használjuk-e. Eredetileg az utóbbi mellett foglaltam állást, mert magyarosabb, de figyelmeztettek, hogy félreérthető a fogalmazás. Ugyanis nem a műszaki tudományok forradalmáról van szó, hanem a tudomány és a műszaki élet ugrásszerű fejlődéséről. Változatlanul

a magyaros szóhasználat híve vagyok, ezért véleményem szerint a tudományos-műszaki jelző használata látszik a legjobbnak.

— Vajon milyen feladatok adódnak abból, hogy az automatizálással foglalkozó tudomány eredményei is mind szélesebb körben váljanak közvetlen termelőerővé?

— Nagyon sok mindent lehetne és kellene tenni. Rengeteg apró, kisebb automatizálási mozzanat vár bevezetésre, amelyek viszonylag olcsók, mégis igen hatékonyan javítják a termelékenységet, felszabadítják az embert a fárasztó munka alól. Ilyenek például a hőfok- és nyomásszabályozók, koncentrációszabályozó készülékek stb. Ugyanakkor meg kell mondanom, hogy ez sem könnyű, mert bizonyos műszaki kultúra elengedhetetlen az automaták fogadására. Jártam o^^^y^mben, aho} az első hiba.'.ptán kiiktatták a berendezést, ahelyett, hogy hozzáláttak volna a javításához. A kérdés másik része az eléggé bonyolult számítógépes irányítást érinti. Ily módon a folyamat egészét lehet irányítani a legoptimálisabb feltételek mellett. Legnagyobb sajnálatomra, egyetlen példáról sem tudok Magyarországon. Nálunk még nincs olyan számítógép, amely a folyamattal valóban összekapcsolódva, optimáló irányítást végezni A jövőtől várom a változást. Az eddigi gyakorlat szerint a nem túl olcsó, 10—20 millió forint értékű, úgynevezett miniszámológépek irányítják egy helyből az egész ipartelepet. Időközben, a zsebszámítógépek továbbfejlesztésével, megjelentek az úgynevezett mikroszámítógépek. Jóval olcsóbbak, nem, kerülnek többe

10—100 ezer forintnál, s be lehetne állítani őket egy-egy folyamat irányítására, decentralizálva az eddig központosított műveleteket. Miután lényeges munkaerő-növekedéssel nem számolhatunk az elkövetkező időben, a termelékenység fokozására — a szervezési intézkedések mellett — nincs más mód, mint a további gépesítés és az automatizálás.

— Az előbb a műszaki kultúra fontosságát említette. Ennek a megszerzésében, akárcsak egyéb területeken, a képzés játssza a legfontosabb szerepet...

— Igen, az oktatás-nevelés, amelyet az élet legfontosabb dolgai között tartok számon. Aligha akad nemesebb feladat, mint amikor az ember szellemi gyerekeket nevel fel, akik majd többre lesznek képesek, mint az oktatójuk. Ezért azt tekintem igazi pedagógusnak, aki úgy tud tanítani, hogy a növendéke idővel túlszárnyalja a mesterét. Ami a képzési formákat és rendszereket Illeti, az automatizálás oktatási kérdéseinek felvetésével Kecskemét egyik kiindulópontjává vált a korszerűsítési törekvéseknek. Igen lényeges, hogy a legutóbbi ilyen konferencián a

szakmunkástanuló-képzéstől kezdve egész a felsőoktatásig foglalkoztak a résztvevők az oktatási problémákkal, és egyöntetűen az automatizálási ismeretek tanításának kiterjesztését szorgalmazták.

— Hogyan értékeli ebben a Gépipari és Automatizálási Műszaki Főiskola szerepét?

— A főiskola léte és lelkes oktatói gárdája nélkül el sem lehetne képzelni országos automatizálási konferenciákat Kecskeméten. Hiszen a nyugodt és szép környezet önmagában véve kevés lenne, csak azért nem utaznának ide a szakemberek a különböző intézményekből. Ehhez mindenekelőtt a hivatásukat szerető, jól dolgozó, és szervezőkészséggel is megáldott, kezdeményező kollégákra van szükség. Én személy szerint ellenzem, hogy minden Budapestre összpontosuljon. A Szovjetunióban, az USÁ- ban, az NSZK-ban és másutt már teljesen természetessé vált, hogy egy professzor vagy docens 5 évi tanítás után másik városba költözik. Ez jó az egyetemeknek, főiskoláknak, és jó az illető tanároknak is, mivel rendszerint előléptetéssel jár a helyváltoztatás. A kecskeméti műszaki főiskolán fokozatosan fejlődik a tanári kar felkészültsége, nagyszámú tudományos cikkeket adnak közre, tudományos fokozatokat szereznek. Megemlítem, hogy először itt láttam kutatási témaként megvalósuló robotgépeket, amelyek az egészségre káros, veszélyes munkahelyen helyettesíthetik az embert. A kecskeméti műszaki főiskola igen alapos útravalóval bocsátja ki a hallgatókat, már másnap hasznosíthatják ismereteiket a gyakorlatban. Egyebek között erről győztek meg a legutóbbi államvizsgák is — fejezte be nyilatkozatát a Magyar Tudományos Akadémia alelnöke.

Halász Ferenc

Gépbemutató Baján

Hírt adtunk arról a nagyszabású mezőgazdasági gépbemutatóról, amelyet a napokban tartottak a Bajai Mezőgazdasági Kombinátban. A tapasztalatcserével egybekötött bemutatóra az ország minden részéből eljöttek a szakemberek, hogy megtekintsék az új, nagy teljesítményű erő- és munkagépeket. Képeink az eseményen készültek.

• A gabon*brtakarításnál jól hasznosítható ez a bálakészito és -felrakó gép.

• A nagy teljesítményű KLC—6 R 10-es eke, amelyet K—700 A erőgép vontatott.

• Ez a magágykészitő RAU típusú, rugós kapaszárakkal van felszerelve. A lazítótesteket egy tömörítő hengersor követi.

(Szabó Ferenc felvételei)

Ebből élünk

Már célbavette őt a fényképezőgép lencséje, amikor a kollégák — az utolsó pilanatban felfedezett „hiba” elhárítására biztatták. Gyorsan, segitőkészen, hogy a felvétel Kohl János központi technikushoz, az Építőipar Kiváló Dolgozója miniszteri kitüntetés tulajdonosához méltó legyen.

— A ceruzát*! Vedd már le a ceruzát a füled mellől. A végén még úgy leszel rajta a képen.

— Maradjon csak — hárította el bölcs mosollyal az akkurátusak jó akaratú „riadalmát” ... Mesterségem címere az —, hozzám tartozik.

így került hát a felvételre — füle mellett ceruzával, kezében golyóstollal, jobbján számológéppel a Bács megyei Állami Építőipari Vállalat Déli Generál Főépítés vezetőségének technikusa.

Mesterségének címerei szinte szándékolatlan szimbólumok is. Így — együttesen azt tükrözik, hogyan változott szakmájának tárgyi ellátottsága is — pályafutásának 27 esztendeje alatt... Mikor még munkahelyi technikus volt, a fürge ceruza szerepelt fő „termelőeszközeként”. Ma már? Ahhoz képest iszonyút nőtt az elszámolni valók tömege. Mit is tudna csinálni velük egyszál ember, ha nem szelídült volna keze alá az okos gép — szintén pontos munkájával. Ugyanakkor

meghatványozott teljesítménysebességével is fáradhatatlanul.

No de hogy ilyen gépeket konstruálhatott az ember, odáig a ceruzától vezetett az út.

— Mi a központi technikus feladata a főépítésvezetőség sokrétű mechanizmusában?

— Leglényegében: számlázás a beruházók felé.

Ez a „felé” még.kissé hivataliul, hangzik. Lehet, hogy a kérdés „mechanizmus’'-szava ihlette. Érzi ezt Kö'hl János is, mert mindjárt életszerűbben magyarázza.

— Csak elvégzett munkáért ka. punk pénzt. Fontos tehát, hogy amit megcsináltunk, azért be is jöjjön, ami jár. Ezért szinte jelszóm: „Gyerekek, adjátok idejében a számlázni valót"

A technikusi teendők eme roppant vézna vázát már nem az irodában, hanem az új főépítésvezetőségi székház bejárati lépcsőjén állítgatjuk össze. Az elegáns irodaházról — szomszédságában a csinos szerb templommal, háta mögött a csónakokat, uszályokat hintáztató Sugovicával — önkéntelenül is a régi, kopott központ jut eszünkbe, ott a Jelky-szoborra néző vén épületek

egyikében. (Azóta azt is felújították, de már „más” használja.)

De így dukál ez. A vállalat, amely új városrészeket épít Bajának, új székhelyével is magasabbra tört. Azóta a forgalom is szaporább ezen a rropsütöttébb, meredólyes var ' és, en. A Jellegzetes hatszöglet.) járdakövékre több gépkocsi, motor füstje száll. Egyikről épp most lép le egy futártáskás, fiatal férfi. Hosszú léptekkel veszi a lépcsőfokokat, odaköszön, s már el is tűnik a lengőajtón. Kohl János a fejével int utána.

— O is egyik beruházó —, a BÁCSBER műszaki ellenőre. 0 fogadja el a mi munkánkat. Ha egy feladatot elvégeztünk, technikusaink felmérik, ellenőrzik, minden klappol-e. Utána a beruházó műszaki ellenőre is kontrollálja, s ha minden rendben van, elfogadja a murtkát... Kapcsolatunk korrekt.

— Mindig ilyen sima, egyszerű?

Gyorsan emeli rám arcát a technikus. A ceruza — halántékánál szinte célratart: úgy van, ahogy gazdája kifejti. Természetesen — a részleteket tekintve — nincs két egyforma feladat. Meg aztán.

— Érdekünk, hogy a számlázásból ne maradjon ki olyan munka, amit elvégeztünk.

— Miért — mi maradhatna ki, mikor erről is, arról is megvan a kontroll?

— Például terven kívüli munka is adódhat. Olyan munkálatok, amik a tervben nem szerepelték, de menetközben kiderült, hogy műszakilag szükséges azok elvégzése. Az építésvezető — magától értetődően — ezt ugyanúgy benaplózza. Ilyenkor is lényeges szerepe van a beruházó műszaki ellenőrének: elismerni, hogy műszakilag indokolt volt a terven kívüli munka.

Melegünk van. Erről eszünkbe jut július. Júliusról meg az, hogy 27 esztendővel ezelőtt ilyen hónap 17. napján kezdte a vállalatnál.

— Mióta központi technikus, Köhl elvtárs?

— Ezt ezerkilencszázhatvan óta csinálom.

Négy — vállalati kiváló dolgozó, s a mostani miniszteri kitüntetés tesz feleslegessé olyan kérdést, hogy szereti-e a szakmáját. Arra azonban kíváncsi vagyok:

— Mi az érdekes, izgalmas abban, hogy számláz és számláz?

Félrehajtja fejét, eleven tekintetében Ikétkédő-elnézö mosoly. Talán egy kis restellkedés is, hogy valaki — úgy belülről, tehát kimondatlanul — kétségbe merné vonni ennek a munkának a szépségét. Olyan a válasz hangsúlya is.

— Ebből él a vállalat! Ez a lényeg. Rajta lenni, hogy amiért megdolgoztunk, azért pontos időben jöjjön a pénz.

... Hát igen ... Igencsak nagyot néznénk, ha fizetésnapon boríték helyett — ilyesféle megnyugtatást kapnánk: „Majd egy hét múlva... A kollektíva egyharmadának már nem jutott pénz. A számlázóknak valahogy nem akarózott a munka ebben a hónapban, s a bank csak széttárta a kezét. „Mibul?”

Tóth István

Bevált a biztonsági

••

ov

Ne lazítsunk, életvédelemről van szó!

Két hét tapasztalatai alapján egyértelműen pozitív hatása van a gépjármű-közlekedésben a biztonsági öv bevezetésének és használatának — tájékoztatta dr. Csiky Antal rendőr százados, az Országos Közlekedésbiztonsági Tanács titkárhelyettese az MTI munkatársát.

Az öv bevezetését megelőző propaganda — a várakozásnak megfelelően — megtette a magáét: általános megértésre talált az új rendelkezés. A rendőri ellenőrzések során csak elvétve találtak be nem csatolt övét, s ezekben az esetekben is rendszerint inkább figyelmetlenségről volt szó, helyesebben arról, hogy még nem rögződtek a kötelező cselekvési mozzanatok. Ezek kialakulásához ugyanis személyenként eltérő időre, gyakorlatra van szükség. Az ilyen — tehát nem szándékos — „elfelejtések" ellen tanácsolják a közlekedésbiztonsági szakemberek, hogy esetleg kiki figyelmeztesse magát valami apró jellel, például a műszerfalon, vagy a slusszkulcs karikájára elhelyezett jelzéssel.

Ugyanakkor arra is figyelmeztetnek: az első két hét tapasztalatai alapján senki ne „lazítson", mondván „eddig sem volt balesetem”. óvakodik kell a szó szoros értelmében vett — az övre vonatkozó — lazítástól is, a hosszúra engedett heveder ugyanis semmit nem ér. Általában akkor van jól bekapcsolva az öv, ha közte és a mellkas között lazán becsúsztatható a nyitott tenyér.

i

Az automatizálás jelenéről és jövőjéről

Nyilatkozik dr. Csáki Frigyes akadémikus