Petőfi Népe, 1977. június (32. évfolyam, 127-152. szám)
1977-06-14 / 138. szám
4 © PETŐFI NÉPE 9 1977. június 14. Piros * zászlócskák az „árbocon” • Zászlós gépsorok a kismama szalagon. A varrodában Napkelet színei világítanak: égszínkék, piros, zöld, sárga, rózsaszín, őzbarna, koráll meg lila. Ennyi hirtelenjében, amennyit az ember a szi- várványosan fénylő selymeken tettenér. Napkelet — ezúttal önkéntelen képzettársítás. Mielőtt a műhelybe beléptünk, Erdősi Józsefné telepvezető tájékoztatott, hogy ezek a villogó selyemholmik hamarosan Közel- Keletre, Irakba utaznak. Irak — olaj — sivatag — pálmafák — szuperluxus-paloták — sárkunyhók — éjbarna szemű arab szépségek ... Százezres nagyságrendben készítik számukra a fehérneműket itt a Habselyem 3-as számú gyárának kerekegyházi telepén. Gusztusos lapos dobozok felnyitása után, mint eleven selyemékszer ragyog elő a 4 részes garnitúra: nadrág, kombiné, hálóing és köntös. Az lenne igazán izgalmas riport: végigkísérni egyetlen készlet útját. Innét Kerekegyházáról — kezdve onnét, hogy kiknek a kezén mennek át — dobozolásig — azok a helyes fehérneműdarabok —, odáig, hogy például Bagdadban ki veszi meg, viszi haza, öltözik fel velük, vagy mégin- kább... No de hátrább az agarakkal, mer.t a végén még leolvassák homlokomról a pajzán gondolatokat ezek a szorgos asszonykák. Itt munka folyik, tessék csak a józan tényekről jegyzetelni. Hogy tehát az üzem profilja: 9 I.örinrz Júnosné — a 11-es blokk legjobb teljesítője szintén 200+300 forintos jutalomban részesült április 4-én. A 4-cs garnitúrából egy szép sárga köntöst mutat. női fehérnemű-készítés. A már említett garnitúrán kívül is hálóing meg bébi-doll. Mintegy száznyolcvanán két műszakban dolgoznak — 5 blokkon. Külön szalagja van a kismamáknak, akik egy műszakra járnak be. Tavaly, illetve az előző években még 20:80 volt az arány az export, illetve belföldi értékesí- • tésben. Mostanra pontosan ellenkezőjére fordult ez a kvóta: termékeik 80 százaléka megy tőkés exportra, s a többi itthonra. Ugyan már ez se sokáig marad, mert a második félévben tisztán tőkés kivitelre gyártanak. Sőt — előreláthatólag — 1978-ban is. — No — akkor itt első helyen állnak a minőségi követelmények —, jegyzem meg. — Kilencvenhárom egész kéttized százalékos az első osztályú áruk aránya — kész válaszolni a legfrissebb adattal a telepvezetőnő. — S az a hat-hét százalék.,.? — Kötési hibákból ered. Varrodai hibát egyszerűen nem „ismerünk el". Ha előfordul, visz- szaadjuk . .. Mindannyiunk zsebe megérezné, ha „messzibbről" kapnánk vissza... A munkaversenyben is fő szempont a meny- nyiségi teljesítmény mellett a minőség. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére folyó verseny is magán hordja az „1977 a minőség éve” jelszót. A versenynek érdekes, „szakaszos" módszerével élnek az üzemben, már ami az eredmé9 Vörösmarti Ilona, a Könnyűipar kiváló dolgozója, egyike volt azoknak, akik a „kiemelt” versenyszakaszban 4 héten át a .20 legjobb között szerepeltek. (Méhes! Éva felvételei) nyék jutalmazását illeti. „Kiemelt” versenyszakasz volt például az április 4-ét megelőző egy hónapé. Kinek-kinek naponta mérték a teljesítményét és munkája minőségét. Mihelyst valaki túlhaladt a 100 százalékon, gépének fém „árbocára” felkerült a háromszögletű piros zászlócska. Hetenként értékeltek, és a 20 legjobb teljesítőt 50—50 forintot érő zsetonnal jutalmazták. Kikötés volt, hogy ilyen csak 10,50 forint fölötti órabér elérésével kapható. A zászlónak és zsetonnak akkora húzóereje volt, hogy darabbéres teljesítményükkel 13—15 forintos eredményeket is elértek. Akik tehát mind a négy héten át a 20 legeredményesebb munkás között végeztek, 200 forintot gyűjtöttek zsetonjaikkal. Ilyenek — ezenfelül 300—300 forint jutalomban is részesültek április 4-én. — Gondolom, hetenként nem húszán szárnyalták túl a száz százalékot. Mivel azonban közülük a 20 legjobb jutott zsetonhoz, a többiek ebből kimaradtak. Őket mivel kárpótolták? — Eredményszázalékuk és munkájuk minősége alapján szintén kaptak jutalmat. Nyolc—tíz volt olyan, aki mind a négy héten át bekerült a legjobb húsz. közé, így a 300—300 forint külön honoráriummal, s a zsetonpénzekkel együtt 500—500 forint ütötte a markukat. További hatvan ugyancsak kiérdemelt jutalmat. összesen 20 ezer forintot osztottunk ki így. Erdősi Józsefné úgy informál, hogy hasonló „kiemelt" verseny- szakasz, illetve jutalmazási mód . a jubileumi munkaverseny II. félévében is lesz. így futja a keretből. — És a közbeeső időkben? — Legközelebb a második negyedév befejezéséért lesz jutalom. Szalagonként tudják, menynyi pénz van erre. A teljesítményt, minőséget mérik, értékelik, s a legeredményesebbeket a bizalmi, a brigádvezető és szalagvezető javaslata alapján jutalmazzák. Annyit, hogy 300— 300 forintnál kisebbre ne kelljen felaprózni a rendelkezésükre álló összeget. — Tehát a kis zászlók nemcsak a „kiemelt" — zsetonos — szakaszokban tanúk a jó teljesítmények mellett — célozunk a kismama szalag gépein is pirosló „deltákra”. Már-már számbavennék, mely gépekről hiányoznak, mikor kedves tüsténkedésnek leszünk tanúi. Látva a munkásnők, hogy a fotóriporter felvételhez keresi a legmegfelelőbb rálátást, ügyesen — majdcsaknem észrevétlenül — kitűzik a véletlenül lefelejtett piros zászlócskákat. Sőt — akik éppen kész darabokkal indultak el gépeik mellől, vagy segíteni álltak fel sokadik szomszédjukhoz — visszaszólnak sürgölődő társuknak. — Az én gépemre is lessék rátenni!... Fölötte vagyok... — Eszti néni, én is kérek zsáz- lót! Vígan elhagytam a százat. Hogy is jönne ki. Újságba fényképezik a szalagot, s még azt hihetnék, hogy ők száz százalék alatt produkálnak! Ugye, nyomban nagyobb a munkaverseny becsülete, amikor kézzelfoghatóvá, láthatóvá válik az elismerés nyilvánossága. Ilyenkor kiderül, hogy az erkölcsi jutalmat kifejező zászló felér a zsetonnal. Persze, ez utóbbival meg nyomatékosabb az elismerés. Tóth István Egy hétszáz munkást foglalkoztató vállalat igazgatójával beszélgettem, s ő mondanivalójához különböző kimutatásokat rakott az asztalra, amelyeket sűrűn lapozgatott. Csengett a telefon, s elnézést kérő mosollyal tolta elém a sűrűn gépelt papírokat, gondolva arra, hogy tanulmányozom azokat. Valóban azt tettem, nézegettem a számokat, amelyek munkafolyamatokról, nyereségről, önköltségről, anyagiéi használásról, s ki tudná felsorolni, mi mindenről adtak hű képet. Az egyik lap azonban megragadta a figyelmemet. A kimutatás azt elemezte tüzetesen, hogy magánügyben hányán hagyták el a gyárat, s mennyi volt a munkaidőkiesés. Izgalom fogott el, s anélkül, hogy ezt bejelentettem volna — utólag kérek elnézést az igazgatótól — néhány adatot papírra vetettem. A szóbanforgó ügyben egy munkás évente 1921 órát dolgozik, ez az átlagos munkaidő, s a bruttó termelési érték eléri a 421 ezer forintot. A munkaidőkihasználás, illetve a termelési érték előállítása jónak mondható, ha átlagot számolunk, tehát a gyár kollektívája — e két számot tekintve — jól dolgozik. A már említett kimutatásban a következők szerepeltek: ez év első öt hónapjában 1293 esetben távoztak el a dolgozók magánügyben, amely összesen 1948,2 óra munkaidőkiesést okozott. Feltehető, sőt biztosan így van, hogy ezért a munkaidő-kiesésért bért nem fizettek, ám a bruttó termelési értékből ez mindenképpen hiányzik. Mint említettem, ez az év első öt hónapjára vonatkozott, s bizonyára a további hónapokban is lesz magánügyben kilépő a gyárból. Gyors számítást végezve nem nehéz megállapítani, hogy egy év alatt 4678 munkaóra esik ki a termelésből:, amely — statisztikai kifejezéssel élve — két és fél munkás egész évi teljes munkaidejét jelenti. Termelési értékben kifejezve meghaladja az egymillió forintot. Hangsúlyozni szeretném, hogy ez a magánügyben történő kilépésre vonatkozik, vagyis amikor a dolgozó a tanácsnál, az orvosnál, iskolában, óvodában, saját ügyeit intézi, és ezekre nem kapott hivatalos felszólítást. Az esetek száma és a kiesett munkaidő sokkal nagyobb az úgynevezett hivatalos ügyben való távozásoknál. Az idézésre, felszólításra kiengedett dolgozó azonban éppen úgy nem dolgozik, mintha magánügyben távozna. A hivatalos ügyben kilépők számát csak duplára emelve nem nehéz kiszámítani, az éves munkaidő-kiesés megfelel öt dolgozó teljes munkaidejének, s kétmillió forintos termelési értéknek. Most már csak az összeadással kell bíbelődnünk, s kitűnik, hogy hivatalos- és magánügyben hét és fél dolgozó teljes munkaidő-kiesésével számolhat a gyár. S ebben a számításban nem szerepel a késés, amely az említett vállalatnál öt hónapra vetítve elérte a húsz órát. Ezt éves szinten számolva 48 óra. Az említett vállalat — ez köztudomású — nem tartozik a nagy vállalatok, a sok munkást foglalkoztató gyárak közé. Képzeljük el, hogy más profilú, nagyobb termelési értéket előállító, nagyobb létszámot foglalkoztató üzemnél ezek a számok még nagyobbak, jelentősebb a termelés- kiesés. Ha a megyében csupán húsz gyár volna — ennél lényegesen többről van szó —. s gyáranként feltételezzük a hét és fél munkás éves teljes munkaidő-kiesését, s a példában említett 421 ezer forintos termelési értéket, egy év alatt 63 millió forint értékű termelés nem valósul meg. Ez pedig meglehetősen nagyösz- szeg, amelyre a népgazdaságnak nagy szüksége van, helyesebben: volna. A tanácsoknál, s más hivatalos szerveknél nem új az a törekvés, hogy munkaidő után intézzék az állampolgárok ügyesbajos dolgait, nyilvánvalóan azzal a céllal: ne a munkaidő vesz- szen kárba. A tapasztalatok nem egyértelműek, de mindenképpen figyelmeztetők. A tanácsoknál, s más hivatalos szerveknél az úgynevezett ügyeleti időszakban alig van ügyfélforgalom, ám munkaidőben a tisztviselők nem győzik intézni az állampolgárok különböző ügyeit. A munkaidőkiesés, a termelési érték létrehozása, s a különböző ügyek — legyen az magán-, vagy hivatalos — intézése között tehát mély szakadék tátong, amelynek áthidalására * már születtek megoldások. Ám ezeket a lehetőségeket nem használjuk ki, nem élünk vele. Nem kell közgazdásznak lenni ahhoz, csupán oda kell figyelni: csak azt tudjuk szétosztani, amit megtermeltünk. Nem vagyunk olyan gazdagok, hogy ilyen jelentős értékeket veszni hagyjunk, ugyanis a több termelés, a munkaidő teljes kihgsj:íiá= lása, a termelési érték előállítás^ jobb és kedvezőbb szétosztást eredményezhet. Ez pedig nemcsak az állam, a nép szempontjából, de egyénileg is megfontolandó. Gémes Gábor Javult a vezetés színvonala a termelőszövetkezetekben A revizori iroda tapasztalatai A szövetkezetek ellenőrzési rendszerét számos központi határozat szabályozza. A feladatok jobb elvégzése érdekében a szövetségek egyesülésekor a Bácskai és a Duna melléki Termelőszövetkezetek Területi Szövetség létrehozta a revizori irodát. Az iránymutató határozatok figyelembe vételével fogalmazták meg a működési szabályzatot. Ezek szerint az irodának elő kell segítenie a belső ellenőrzést, a társadalmi tulajdon fokozottabb védelmét, a gazdálkodás elemzésével hozzá kell járulnia a termelési színvonal emeléséhez és számos egyéb fontos tennivalója van a gazdálkodás biztonságának elősegítésére. HOGYAN ÉRTÉKEL? 410 mázsás burgonyatermés Egyúttal azt is meghatározta, a működési szabályzat, hogy milyen jellegű vizsgálatokat végez az iroda. A szövetkezetek gazdasági tevékenységét és a társadalmi tulajdon védelmét tanulmányozó, értékelő általános vizsgálatok mellett a közös gazdaságok által igényelt ellenőrzéseket is elvégzik. Az iroda feladatkörébe hatvan termelőszövetkezet, egy közös vállalat, öt vállalkozás és egy egyszerűbb gazdasági együttműködés általános vizsgálatának elvégzése, s a külön igényelt cél- ellenőrzések lehetőség szerinti végrehajtása tartozik.- A területi szövetség nemrég értékelte az iroda tavaly végzett munkáját. Huszonkilenc közös gazdaságnál és egy vállalkozásnál csaknem ezer munkanapot fordítottak ellenőrzésre. Célvizsgálatot 31 termelőszövetkezetnél és közös vállalkozásnál végeztek, 150 munkanap ráfordításával. Megállapították, hogy a közös gazdaságok többségében az ügyviteli munka, a számvitel jelentősen fejlődött. Ez a bizonylatolásban az analitikus nyilvántartásokban, a könyvelésben, a naprakészségben jelentkezik. Mindez a vezetés, az irányítás színvonalának javulásával hozható összefüggésbe. Egyre több termelőszövetkezet vezetősége ügyel arra, hogy az adminisztráció javuljon. Segítik az ügyvitel tevékenységét, a munkafeltételek javítására is gondot fordítanak, törekednek az ügyvitel gépesítésére. * A termelési rendszerek elterjedése segíti a gazdálkodás színvonalának növelését. Sajnos, még nem mindenütt határozzák meg előre céltudatosan a termelés folyamatát, a tervet nem bontják le felelősökre. Emiatt a hibák, mulasztások okai nem értékelhetők megfelelően. Ahol konkrétan, személyekre határozzák meg a feladatokat, ott az ellenőrzések hatékonysága is jelentősen javítható. örvendetes, hogy a szövetkezeti vezetők részéről egyre inkább jelentkezik a gazdálkodás elemzése iránti igény, csökken a megalapozatlan döntések száma. A fejlődés általában a nagyobb szövetkezetekben jobban érzékelhető, ahol kedvező szellemi koncentráció jött létre. Néhány gazdaságban — a tapasztalatok szerint — nem kellő körültekintéssel és megalapozottsággal határozzák meg a termelési és a pénzügyi terv jóváhagyásával egyidőben a mun- kadíjazás mértékét és formáit. Emiatt nem rendelkeznek a gazdálkodás teljes tevékenységi körét magába foglaló díjazási szabályzattal. A vizsgálatok akkor hozhatnak eredményt, ha a feltárt hibák kijavítására a szövetkezet vezetői megfelelő intézkedéseket hoznák. Fontos, hogy a testületi szervek, főként az ellenőrző bizottság, igyekezzenek az elemzés tapasztalatait munkájukban hasznosítani. A közös gazdaságok többségénél a revizori vizsgálatok megállapításait tárgyaló vezetőségi üléseken az elemzes jelentőségének megfelelően foglalkoztak a tennivalókkal. A tárgyalás hangneme azt bizonyította, hogy fokozódó felelősségérzettel kísérték figyelemmel a vizsgálati anyagban feltárt jelenségeket és a hibák kijavítására törekednek. A testületi határozatok a revizori javaslatokat figyelembe véve állapították meg a tennivalókat. * A szövetség legutóbbi küldöttközgyűlése megállapította, hogy az iroda elérte alapvető célját, elősegítette a hibák megelőzésére, megszüntetésére irányuló törekvéseket, általában segítséget nyújtott a termelőszövetkezetek törvényes és alapszabályszerű működéséhez. Az is igaz, hogy a vizsgálati módszereket tovább lehet finomítani. A számvitel, az ügyvitel, az önkormányzat és a gazdálkodás ellenőrzését még magasabb szinten lehet végezni. A szövetkezeteknek érdekük fűződik ahhoz, hogy a költségvetési kapcsolatok bonyolításában tovább csökkenjenek a hibaforrások, megfelelő rend alakuljon ki. A vonatkozó kormányhatározat előírja, hogy kétévenként kell vizsgálni a szövetkezeteket. Az általános ellenőrzések mellett a legfontosabb célvizsgálati igényeket is kielégítik. Az eddigi tapasztalatok jó alapot nyújtanak a bevált módszerek további alkalmazásához, elterjesztéséhez, az ellenőrzés fokozásához. K. S. Hektáronként Termelni minden agrárüzem növénytermesztési ágazata tud, jól termelni már kevesebben és kiemelkedő eredmények eléréséről sajnos még csak hellyel- közzel lehet szó. A különbségeknek esetenként magyarázata lehet a földek változó minősége, az alkalmazott fajták eltérő képessége, de ennél lényegesebb az üzemi termelési felkészültség differenciált színvonala. Ezért fordul elő, hogy két szomszédos agrárüzemben több ezer forintos eltérést mutat ki a zárszámadási mérleg az egy hektárra eső árbevétel és közös jövedelem alakulásánál. Országosan is... Nagymágocson az 540 hektáron gazdálkodó Egyesült Tsz-ben egy hektárról 406 mázsa burgonyát értékesítettek tavaly, de ennél valamivel többet termeltek, mert a gépi betakarítás során jó néhány mázsa földben maradt burgonyát kilónként 1 Ft-os térítéssel a tagság szedett fel, hogy ne menjen veszendőbe. A termelési költség mázsánként 103 Ft-ot tett ki, míg az árbevétel meghaladta a 400,— Ft-ot. Ez megfelelően mutatja a termelés gazdaságosságát, de el kell ismerni, hogy az önköltség azért alakult 100,— Ft körül, mert kiemelkedően magas volt a hektáronkénti hozam, s ennek arányában csökkent a ráfordítás egységnyi ősz- szege. Nyilvánvaló, hogy 3 mázsa hozamnál már magasabb az 1 mázsára jutó termelési befektetés. A 406 mázsás hektáronkénti értékesítési eredményével nemcsak a megyében, hanem országos viszonylatban is az elsők közé került az Egyesült Tsz a közös gazdaságok termelési ranglistáján. Czirbus Lászlóhoz, a gazdaság főagronómusához fordultunk: foglalja össze a kiemelkedő hozameredmény szakmai magyarázatát. Tervszerű talajgazdálkodás — Az első, amit rendkívül fontosnak tart a szakvezetés — mondta — a termőtalajok tápanyaggazdálkodásának, — készletének átfogó ismerete. Olyan gyakorlat alakult ki nálunk, hogy az esztendő közepén talajmintavételt tart a szarvasi Tiszántúli Talajjavító és Talajvé- delnrii Vállalat, és ezt követi a laboratóriumi vizsgálatok alapján a talajerő-visszapótlás arányainak a megállapítása. Az idén a tavalyi felmérések alapján folytattuk a műtrágyázást, s előzőleg a szervestrágyázást, most júniusban pedig a következő évre szóló mintavételezés történik. Tagjai lettünk a Forráskúti Zöldséjg- és Burgonyatermesztési Rendszernek, ahol szintén alapvető technológiai előírás a talajerő szerinti tápanyag-utánpótlás. Akkor termelünk a leggazy daságosabban, ha ismerjük a földek termőképességét. A biztonságos termelés érdekében a szövetkezet a magas hozamú külföldi Desiere- és a úarla-fajtát részesíti előnyben, amelyek képesek hektáronként 500 mázsás termést is adni. Növekvő termőterület, vetőmagtermesztés A gazdaság tavaly 100 hektáron foglalkozott a burgonyával, s a termelési rendszer keretében az idén is megkétszerezte a vetésterületet. A múlt évi eredmények alapján, s a . szakmai, technikai felkészültség révén vetőmag-előállításra is megbízást kapott a szövetkezet. Az idén a 150 hektáros árutermelés mellett 50 hektáron kizárólag vetőburgonyát termel. — Szót érdemel még a termelés teljes gépesítése — folytatta a loagronómus. — Ehhez tartozik az önjáró burgonyaültetőgép, a repülőgépes vegyszerezés és a szedés automatizálása. Az elmúlt évben még nem rakta fel a szedőgép a teherautóra a burgonyát, de az idén már teljesen automatizált betakarító gépet üzemeltetünk. Közgazdasági elemzéssel A termelés hátteréhez tartozik, hogy felkészült a szövetkezet a megnövekedett feladatok ellátására is. Az eddigi négy berendezést egy önjáró, másodpercenként 200 literes egységgel egészítették ki, amely szükség szerint adja a vizet nemcsak a burgonyára, hanem a cukorrépára is. — Feltétlenül hangsúlyozni kell — fejezte be a termelési tapasztalatok összegezését Czirbus László —, hogy minden agrotechnikai beavatkozást a gazdaságosság, a szükségesség jegyében alkalmazunk. Ezért hoztuk létre a közelmúltban a tsz önálló közgazdasági elemző csoportját is. Ez a négy fős kollektíva — ágazatonkénti bontásban — figyelemmel kíséri a termelési költségek alakulását, továbbá az önköltség, a termelésszerkezet és a jövedelmezőség közötti párhuzamot. Méri ágazatonként az üzem- és munkaszervezés szintjét, és megtervezi, kidolgozza a hasznosabb eljárásokat. Végeredményben tervez, mér, megfigyel és jelez a közgazdasági csoport, és ezek az információk rendkívül nagy segítséget jelentenek a vezetés számára a gazdálkodás hatékonyságának növeléséhez. T. J.
