Petőfi Népe, 1977. június (32. évfolyam, 127-152. szám)

1977-06-12 / 137. szám

­XXXII. évf. 137. szám Ára: 90 fillér 1977. június 12. vasárnap A vártnál gyorsabban érik a gabona a megye szán­tóföldjein, ahol már megsár­gult az őszi ár­pa, s viasz­érésben van a korai búza. Így valószínű­leg az idén ha­marabb kezdik az aratást, mint más esz­tendőkben. Az ország egyik legnagyobb ga­bonatermelő üzeme, a Bajai Mezőgazdasági Kombinát jú­nius 21-re ter­vezi az első aratónapot. Ezt megelőzően üzemenként gépszemlén el­lenőrzik a fel­készülést az idénymunkára. A 3320 hektár kalászos beta­karításához az előző éveknél nagyobb gépi erőt foglalkoz­tat majd a kombinát. Így mindössze 15 munkanapra programozták az idei ara­tást, amely ez • A jobb oldali képen: jól hasznosítják a fólia­sátrakat. A termelőszövetkezetben összesen öt hek­tárnyi területet müveinek műanyagtető alatt. A zöldségtermesztéshez szükséges összes palántát há­zilag állították elő. Nemcsak a gazdaság számára, hanem a háztáji részére is. A palánta után para­dicsom és étkezési paprika került a fólia alá. Ez utóbbiból 70 ezer darabot exportáltak eddig. Ha­sonlóképpen külföldre szállítottak az úgynevezett programozott termelésű, hajtatott korai fejeská­posztából 100 ezer darabot. A fejek súlya darabon­ként meghaladta a 45 dekagrammot. Fólia alatt termesztenek uborkát is, a növény visszametszésé- nek különböző módszereivel kísérleteznek a termés- eredmény növelése érdekében. Farkas István ker­tészeti telepvezető figyelemmel kíséri az uborka­tövek fejlődését. (Tóth Sándor felvételei.) évben sem lesz könnyű feladat, nagyüzemi táblákon, ahol egy­mást váltva érik a kilenc gabo­nafajta, sűrű az állomány, s ki­sebb hatásfokkal tudnak dolgoz­ni majd a gépek. Különös gondot és figyelmet igényel a vetőmag betakarítása, hogy megfelelő mi­nőségben kerülhessen fémzárolás­ra. A várható 500 vagonnyi első- és másodszaporítású terményt a kombinát saját vetőmagüzemé­ben dolgozza fel, s ebből mint­egy 380 vagonnyit ad át, a Ve­tőmagtermeltető Vállalat közve­títésével, a Bajai Kukoricater­mesztési Rendszernek. A BKR-en belül így a társnövénytermesz­téshez is, miként a kukoricához, a kombinát állítja elő a vetőma­got. A korábban kezdődő aratási idény sietteti az egyéb szántóföl­di munkákat. így a Bajai Mező- gazdasági Kombinát 7000 hek­táros kukoricaföldjén két mű­szakban dolgoznak a sorművelő gépek. Az 1400 hektár szálasta­karmány kaszálását szintén gyor­sították. A második vágásból nyert Éjjel-nappal dolgoznak az öntözőberendezések Hiányzik a természetes csapa­dék, a nyárias meleg gyorsan fo­gyasztja a talajok vízkészletét. Ezért — ott, ahol erre lehetőség van — éjjel-nappal dolgoznak az öntözőberendezések. A folyók, a mesterséges tározók mellett már korábban kiépült öntözőműve- ken kívül újabbakat kapcsoltak be a csapadék pótlására. A kiskunsági öntözőrendszer részeként működik a szabadszál­lási Egyesült Lenin Tsz öntöző- berendezése, amely jelenleg a legkorszerűbb a megyében, A több mint 2 ezer hektárnyi ker­tészeti és szántóföldi területet önjáró esőztetők áztatják. A me­gye másik új öntözőegységét, a Hosszúhegyi Állami Gazdaság és a nemesnádudvari Kossuth Ter­melőszövetkezet területén kap­csolták be az idén. A másodper­cenként 500 liter vizet továbbító szivattyútelep félezer hektár ter­mőterületet lát el éltető vízzel. Jelenleg a szőlőültetvényeket és a termőszőlősöket öntözik, majd a hibrid és a csemegekukorica jut vízhez. A természetes vizektől távol eső Homokhátságon korlátozot­tabb a víznyerés lehetősége. A csőkutak inkább csak frissítik a növényeket. Éppen ezért van nagy jelentősége a városi kom­munális víz hasznosításának, amely egyben modellül is szolgál a szennyvízfelhásználásra, Kecs­kemét napi 12 ezer köbméter szennyvizét, ami évente majd­nem 4,5 millió köbméter, a vá­ros melletti -mezőgazd(aság fo­gadja. A helyi Magyar—Szovjet Barátság Tsz-ben e célra kialakí­tott szűrők és tározók környezet- védelmi szempontból is megfele­lő feltételeket teremtenek hasz­nosítására. A szűrt víz a takar­mánytermő földek szomját oltja. V. E. Szakmunkástanulók ballagása AZ MSZMP BÁCS KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA Korábban kezdődik az aratás • A megye egyik legjelentősebb zöldségtermesztő gazdaságában, a tompái Kossuth Termelőszövetkezetben szorgos munka folyik ezekben a napokban. Az idén ötven hek­tárral nagyobb területen termesztenek különböző zöldségféléket, mint az elmúlt évben. Egy hektárról csaknem százezer forint árbevétellel számolnak. Legnagyobb területen paprikaféléket termesztenek. Képünkön: a Hámán Kató kertészeti szocialista brigád tagjai az étkezési paprikát kapálják. A fiatalabb általános isko­lásokat, majd a valamivel idő­sebb gimnazis­tákat és főisko­lásokat követő­en a szakmun­kásképző inté­zetek végzős ta­nulói is búcsút vesznek az al­ma matertől. „Búcsúzunk és elmegyünk” — énekelték teg­nap sokfelé a fiatalok, akik a hétfőn kez­dődő vizsgák után az építő- és nyomdaipar­ban, az autó­szerelő, konfek­ció- és forgá­csolóműhe­lyekben, keres­kedelmi és ven­déglátó üzle­tekben haszno­sítják majd az elmúlt három tanévben szer­zett ismerete­ket. Bács-Kiskun megye több váro­sában, községében tovább javul­tak és javulnak a tanulási felté­telek az idén is. Ezek sorában az egyik legnyilvánvalóbb válto­zást Kecskeméten a 623-as szá­mú Ipari Szakmunkásképző In­tézet. birtokbavétele hozta. A korszerű, jól felszerelt iskola első ballagási ünnepélyén három­százan köszöntek el a tanáraik­tól, Oktatóktól és az utánuk kö­vetkező évfolyamoktól. Végigjár­ták az emeleti osztálytermeket, majd a tágas aulán áthaladva, • A szülők és hozzátartozók sorfala előtt, az aulán áthaladva vesznek búcsút a 623. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézettől a leendő esztergályosok. (Tóth Sándor felvétele.) Befejeződött a tanítás a középiskolákban takarmánynakvaló egy részét szá­lasán tárolják, míg a többit liszt­té őrölve raktározzák. A megyében másutt is szor­goskodnak a határban. A nagy teljesítményű növényápoló gépek mellett a lóvontatású ekekapá- , kát munkába állították a kukori­caföldeken. A Kalocsa környéki fűszernövényt termő tájon asz- szonybrigádok ápolják a majo­ránnát, a paprikát. Kiskunfél­egyháza vidékén pedig megkezd­ték a dohány növényvédelmét. Az általános iskolákhoz hason­lóan a középiskolákban is szer­veznek pótló foglalkozásokat azoknak a tanulóknak, akikegy vagy két tantárgyból nem érték el még az elégséges minősítést sem. A pótló foglalkozások ide­je a tanév befejezésétől június 20-ig tart. Az azokon részt vett tanulók pótló beszámolókat tesznek, és sikertelenség esetén a tanévzáró értekezlet javítóvizs­gára utasítja őkej. A Minisztertanács a közel­múltban jóváhagyta a mező- gazdasági \ és élelmezésügyi miniszter előterjesztését a ké­zimunka-igényes növények be­takarításához szükséges mun­kaerő biztosításának módoza­tairól. Az illetékes miniszte­rek a végrehajtást szabályozó rendeleteket még nem adták ki. Tennivaló azonban van már most is, nem kevés. Mindenekelőtt a közvéle­mény helyes tájékoztatása a fontos. Nálunk ugyanis. elég mélyen gyökeret vert az a né­zet, hogy ha a diákok vagy katonák segítenek szüretelni; ha elemi csapás esetén a munkásokat is segítségül hív­ják, akkor az a mezőgazdaság gyengeségének, az ott dolgozók mulasztásának a jele. Pedig az igazság nem ez. Egy ország mezőgazdasága akkor is lehet gyenge, ha so­kan dolgoznak benne. Ilyen­kor szinte minden munkát kézzel végeznek és a falusi emberek túlnyomó része a mezőgazdaságból akar megél­ni. Így sok a fölös munkaerő, megengedheti magának a mezőgazdaság azt a luxust, hogy a foglalkoztatottak lét­számát a csúcsmunkák igé­nyéhez szabja. Tehát annyian legyenek, amennyi ember a szürethez kell, akkor is, ha ennek a munkaerőnek fele csak a szüretben vesz részt, máskor nincs munkája. A mezőgazdasági termelés korszerűsödése, ■ az életszínvo­nal emelkedése ezt a helyze­tet gyökeresen megváltoztat­ja. Fejlődik az ipar, a városi szolgáltatás és ez a munka­erőt elvonja a faluból. A me­zőgazdaságban egyre több fo­lyamatot gépesítenek, így a távozó munkaerőt nélkülözni is tudják. Tehát a mezőgazda­sági üzemben már csak any- nyi ember marad, — főleg gépkezelők, állattenyésztők, értelmiségiek —, amennyi a folyamatos munkához szüksé­ges. Ha ez nem igy lenne, le­fékeződne az egész ország életszínvonalának emelkedé­se. Hiszen kevesen dolgozhat­nának a gyárakban, kevesen biztosíthatnák a gazdasági élet nélkülözhetetlen feltéte­leit. Tehát az erős mezőgazda­ságnak csúcsmunkákban igenis külső segítségre van szüksé­ge, különben nem tud vállal­kozni arra, hogy elegendő élelmiszeripari nyersanyagot termeljen. Mindez korántsem magyar sajátosság. A gazdag államok szegény szomszédaik munkaerejének időnkénti igénybevételével oldják meg ezt a problémát, a szocialista országokban általában a ta­nulóifjúság és katonák erejé­re támaszkodnak. Csehszlová­kiában például komlószüret idején szinte átalakul a fog­lalkoztatottság, olyan óriási mennyiségű munkaerőt irá­nyítanak át a földekre. A segítségre tehát az or­szág érdekében szükség van. Ezt az alapigazságot kell ne­künk addig és annyiszor el­mondani, amíg az emberek megértik. És amíg — főleg a szülőkben — eloszlik az az előítélet, hogy almát szedni, vagy szőlőt kötözni valamiféle istencsapás, szégyen, tragédia. Mert nem az. A sokszor saj­nos kizárólag az iskola és a lakás, esetleg a külön-mate- matika és a tévé előtti fotel között „ingázó” fiatalok szá­mára a mezőgazdasági mun­ka szinte az egyetlen alkalom, amikor a természetből, a szó szélesebb értelmében vett életből valamit láthatnak. Nem lebecsülni, megbecsülni kell ezt az alkalmat. És föl­készülni rá. Mert a városi életre megfelelő lakkcipőben, esős időben a szántóföldre lépni valóban nem kellemes. Nemcsak azoknak kell ké­szülniük azonban, akik a se­gítséget nyújtják, de azoknak is, akik kapják, fogadják. Mert egy rosszul sikerült ta­lálkozás az előbb „életnek” nevezett valósággal, többet árt, mint használ. A termelőszövetkezet már most kövessen el mindent, hogy a segítséget megfelelően fogadhassa. Legyen mód át­öltözni, megmosdani, legyen rendes koszt és főleg emberi bánásmód. Ne sértsenek se a viszonyok, se a szavak. Az „elpuhult” diákról olyan vé­leményt formálhat mindenki, amilyet akar, de szólni úgy szóljon hozzá, ahogy a vendég­hez, ahogy a segítséget adó­hoz illik. F. B. az udvaron találkoztak a virág­csokrokat szorongató hozzátarto­zókkal, s az egykorú társaikkal. A korábbi hagyományoknak meg­felelően, a régi céhládák mintá­jára készült iskolaládába helyez­ték az osatálymévsort feltüntető vándorkönyveket és — új, meg­honosodó szokásként — a fény­képes tablókat. Az ünnepségek nem értek vé­get. Ma például a leendő dísz­növény- és szőlőtermesztők bal­lagnak a Kecskeméti Mezőgaz­dasági Szakmunkásképző Intézet­ben. A megyeszékhely iskolái ezzel több mint ezer ifit bocsá­tanak ki az életbe. A ballagás egyben búcsúzás. De a ballagó lányok és fiúk nem mondanak búcsút a szakképzett­séget időnként szükségszerűen megújító tovább- és önképzés­nek. Sőt, igen sokszor intézmé­nyes 'keretek között, már az ősz­től kezdve folytatják tanulmá­nyaikat az előnyös lehetőségeket kínáló szakmunkások szakközép- iskolájában. Megyei üzemek a könnyűszerkezetes programban Szombaton befejeződött a ta­nítás az ország 529 gimnáziumá­ban és szakközépiskolájában. A gimnáziumok I—II—III. osztá­lyaiban osztályonként 23—24 ezer, a szakközépiskolákban osz­tályonként 26—29 ezer diáknak jelezte a csengőszó az 1976-77- es tanév végét. A gimnáziumok­ban megközelítően 23 ezer a szakközépiskolákban 29 ezer I. osztályos veszi át a tanévzárókon az első középiskolai bizonyít­ványt. Jövőre az ideinél előre­láthatólag mintegy 1700-zal több, megközelítően 50 ezer negyedikes lesz a középiskolákban. A tanévzáró ünnepélyeket jú­nius 12—20. között, az iskolák igazgatói által kijelölt napon tartják. Az új I. osztályosok be­írásának időpontja az idén jú­nius 20. • Könnyűszerkezet-gyártó üzem a Fémmunkás kecskeméti gyárában. Az V. ötéves tervtörvény a ter­melés fejlesztésének irányairól szóló fejezetében előirányozza, hogy 1980-ig be kell fejezni a könnyűszerkezetes építési mód központi fejlesztési programját. A hagyományosnál gyorsabb építési forma meghonosításában és elterjesztésében pedig Bács- Kiskun megyében a mélykúti Vegyesipari Szövetkezet és a Fémmunkás Vállalat kecskemé­ti gyára vett részt. Az év ele­jén született, és mostanára rész­letesebben kidolgozott döntés alapján 1980-ban a Fémmunkás kiskunhalasi gyára is bekapcso­lódik a könnyűszerkezet-gyártás­ba. A mélykúti ipari szövetkezet olasz licenc alapján alumínium alapanyagú könnyűszerkezetes épületelemeket állít elő, és a helyszíni szereléssel is foglalko­zik. Az előregyártott panelek sokféle szerelési variációt tesz­nek lehetővé. Az exportra is gyártott könnyűszerkezetekből ABC-áruházak, üzemcsarnokok, raktárak és másféle rendeltetésű építmények emelhetők. Az ipari szövetkezet Bácska Blokk néven megkezdte már egy saját fejlesz­tésű könnyűszerkezet készítését A Fémmunkás Vállalat kecs­keméti gyára sorozatban állítja elő a könnyűszerkezetes eleme­ket, amelyek egyre nagyobb há­nyadát képezik a termelésnek. A gyártásban résztvevő kollektíva rövid idő alatt figyelemre méltó szakmai tapasztalatot szerzett ebben a munkában, amit a szovjetunióbeli Uszty-Ilimszkbe kiszállított, többszáz millió fo­rint értékű üzemcsarnok- és raktárszerkezet jó minősége bi­zonyít. A Fémmunkás Vállalat a könnyűszerkezetes programból reá háruló feladat ellátásához csaknem 1 milliárd forint érté­kű beruházást valósított, illetve valósít meg. Az ötéves terv vé­géig — a kecskeméti egységben kialakított gyártórendszer után —, a halasi és a nyíregyházi gyárában szintén a központi el­képzelésekhez igazodó fejlesztést irányzott elő. A cél gyártóbázis létrehozása a francia Fillod li­cenc alapján előállitandó köny- nyűszerkezetes közösségi épüle­tekhez. A francia licenc alapján ké­szülő közösségi épületek — óvo­dák, bölcsődék, iskolák, irodák, stb. —, csak a fogadószintjükig tartalmaznak betont, feljebb már minden elemük fémből van. A gyártásban a kecskeméti, a nyír­egyházi és a halasi kollektíva vesz majd részt. A kiskunhalasi üzemben a részben gyárbővítő, részben pedig rekonstrukció jel­legű beruházással készülnek föl a feladatra, egyes komponensek előállítására. A tekintélyes fejlesztési ősz­szegből körülbelül 100 millió fo­rintot 'épületekre, 108 milliót pe­dig gépekre költenek, melyek közt francia, nyugatnémet és szocialista import is lesz. Az egyéb beruházásokra jutó 37 millió forintot szállítóeszközökre, belső utak építésére, szociális lé­tesítményre, a munkásellátás ja­vítására, az iroda- és raktár­gondolc megszüntetésére fordít­ják. Létrehoznak egy korszerű festőüzemet is. A kecskeméti gyár, amely a. vázakat készíti majd, szintén kap néhány speciális gépet, de ott nagyobb befektetésre nincs szükség. A kiskunhalasi beruházáshoz — mint a gyár főmérnöke, Fá­bián Kálmán elmondta — már készülnek a tervek a Szegedi Tervező Vállalatnál. Az építkezés kivitelezője a Bács megyei Álla­mi Építőipari Vállalat lesz. 1985-ben a halasi Fémmunkás­gyárnak körülbelül 450 millió fo­rintos termelést kell elérnie, amiben a könnyűszerkezet-készí­tés tekintélyes részt tesz majd ki. A. T. S. I Segítség és fogadása |

Next

/
Thumbnails
Contents