Petőfi Népe, 1977. június (32. évfolyam, 127-152. szám)
1977-06-12 / 137. szám
2 • PETŐFI NÉPE ® 1977. június 12. HETI VILÁGHÍRADÓ AZ ESEMÉNYEK KRÓNIKÁJA: HÉTFŐ: Moszkvába érkezett Guiringaud francia, külügyminiszter — Törökországban a választásokon Ecevit Köztársasági Néppártja győzött KEDD: Kádár János tárgyalásai Rómában Andreotti miniszterelnökkel — Begint, a Likud-tömb vezetőjét bízták meg az új izraeli kormány megalakításával SZERDA: Kádár János találkozott Enrico Berlinguerrel, az OKP főtitkárával — Londonban megkezdődött a nemzetközösség csúcstalálkozója CSÜTÖRTÖK: Kádár János VI. Pál pápánál járt — Véget ért Berlinben a Német Demokratikus Köztársaság és a Román Szocialista Köztársaság párt- és állami küldöttségének tárgyalása PÉNTEK: Leonyid Brezsnyev fogadta Fahmi egyiptomi külügyminisztert — Washingtonban a szovjet—amerikai kereskedelemről tárgyalt a két ország közös kereskedelmi bizottsága SZOMBAT: A hollandiai túsz-dráma véres véget ért — Genscher, nyugatnémet külügyminiszter Washingtonban, majd Párizsban tárgyalt moszkvai útja előtt • Kádár János, az MSZMP KB első titkára, az Elnöki Tanács tagja 3 napos hivatalos olaszországi látogatását befejezve csütörtökön sajtóértekezletet tartott Rómában. Képünkön: Kádár János és Púja Frigyes külügyminiszter sajtóértekezleten. (TELEFOTO — UPI) • Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára a Kremlben találkozott Gus Hall-lal, az Egyesült Államok Kommunista Pártjának főtitkárával. Képünkön: a két pártvezető üdvözli egymást. • Kádár János pénteken fogadta Konsztantyin Katusevet, a Szovjetunió minisztertanácsának elnökhelyettesét, a magyar—szovjet gazdasági és műszaki-tudományos együttműködési kormányközi bizottság szovjet tagozatának elnökét. (MTI-fotó.) • Konzultáció kezdődött a Szovjetunió és Egyiptom között. Csütörtökön Moszkvába érkezett Iszmail Fahmi egyiptomi miniszterelnökhelyettes, külügyminiszter. Az egyiptomi diplomácia vezetőjét Andrej CJrómiko szovjet külügyminiszter fogadta. Képünkön: Gromiko és Fahmi a repülőtéren. Június 21-én kezdődik a KGST 31. ülésszaka Moszkvában hivatalosan bejelentették, hogy június 21-én Varsóban megnyílik a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának 31. ülésszaka. Az ülésszakon a tagországok miniszterelnöki szinten képviseltetik magukat. A magyar küldöttséget Lázár György, a Minisztertanács elnöke vezeti. (MTI) Szovjet-egyiptomi közlemény NYOLC HALOTT, HAT SEBESÜLT Tengerészgyalogosok rohama a groningeni túszvonat ellen LAPZÁRTAKOR ÉRKEZETT genfi békekonferencia mielőbbi 1977 őszénél nem későbbi — felújításáért a Palesztinái Felsza- badítási Szervezet részvételével. A tárgyalásokon különös figyelemmel elemezték a Szovjetunió és az EAK kapcsolatai politikai alapjai megszilárdításának a két nép javát szolgáló együttműködés bővítésének a lehetőségeit. Fahmit fogadta Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára és megbeszélést folytatott vele a szovjet—egyiptomi kapcsolatok témaköréről, a közel-keleti helyzetről és a kölcsönös érdeklődésre számot tartó nemzetközi problémákról. Fahmi tolmácsolta az SZKP főtitkárának Szadat egyiptomi elnök üdvözletét. (MTI) kórházba. Az épségben maradt túszokat autóbusszal szállították ugyanoda. Ugyancsak hajnalban a bo- vensmildei iskolához is négy páncélautó érkezett. Az autókból tüzet nyitottak az épületre, egy páncélos pedig betörte a főbejáratot. A tengerészgyalogosok behatoltak az épületbe, ahonnan géppisztolysortűz hallatszott, de alig mástél perccel később már kihurcolták onnan az első fegyverest. Ketten nyilván álmukból ébredtek fel, őket alsóruhában fogták el. A túszok az épület egy másik részén voltak. így semmi bántódásuk sem esett. Az egész akció mindössze kilenc percig tartott. A holland rádióállomások szombaton délelőtt csak klasszikus zenét és híreket sugároztak a túszdráma áldozatai iránti tiszteletadásból. A kormány és a királyi család részvétét fejezte ki a két halott túsz, egy 19 éves lány és egynegyven éves asz- szony családjának. Joop den Uyl holland miniszterelnök és Andreas van Agt igazságügyminiszter sajtókonferenciát tartott szombat délelőtt Hágában. Mint elmondották, a kormány az éjjeli órákban határozta' el a fegyveres akciót a két helyen őrzött több mint félszáz túsz kiszabadítására, mivel más lehetőség már nem mutatkozott. A túszok fizikai és idegállapota rohamosan romlott, ugyanakkor az őket őrző dél- malukuiak is egyre féktelenebbnek mutatkoztak, így attól lehetett tartani, hogy a fegyveresek megkezdik a túszok kivégzését. A kormány minden más lehetőséggel megpróbálkozott, de nem fogadhatta el a dél-malukuiak követeléseit. Den Uyl nyugalomra intett és azt mondotta, hogy a kosmány haladéktalanul meg akarja kezdeni a párbeszédet az országban élő mintegy negyvenezer délmalukui képviselőivel arról, hogyan lehetne elősegíteni problémák megoldását, beilleszkedésüket az ország társadalmába. Manusama, a dél-malukui „emigráns köztársaság” elnöke tv-nyilatkozatában ugyancsak nyugalmat kért, hangoztatva, hogy egy, a felfűtött érzelmekből fakadó akció esetleg újabb áldozatokat követelne. A dél-malukui ivezető ugyanakkor nem fogadta el a kormány érvelését arról, hogy nem volt más megoldás. A hét három Felgyorsult a diplomáciai tevékenység üteme Kelet és Nyugat között: a héten szovjet—francia külügyminiszteri találkozóra került sor, a jövő héten hasonló szintű szovjet—nyugatnémet tárgyalások következnek, közben Genscher, a nyugatnémet diplomácia vezetője Vance amerikai és Guiringaud francia külügyminiszterrel is tárgyalt. Mi indokolja ezt a sűrű érintkezést? A héten összeült a brit nemzetközösség. A Londonban megjelent állam- és kormányfők elsőnek a dél-afrikai problémákról vitáztak. Előrelépést jelent-e ez a dél-afrikai megoldás fejé vezető úton? Fidel Castro kubai államfő érdekes interjút adott az egyik legnagyobb amerikai tévé-társaságnak és a legnépszerűbb riporternőnek, Barbara Waltersnak. Az interjút a héten sugározták, milliók is látták. Mi volt a hatása ennek a Castro- nyilatkozatnak? Mi indokolja a Kelet és Nyugat között sűrűsödő diplomáciai tárgyalásokat ? Június 15-én kezdődik Belgrád- ban az a nemzetközi értekezlet, amelyen 33 európai és 2 északamerikai (USA és Kanada) állam képviselői hozzálátnak az idestova két esztendeje kitűzött feladatukhoz: eszmecserét folytatnak a helsinki záróokmányban foglaltak megvalósításáról, megvonják az európai biztonság megszilárdulásának mérlegét, megtárgyalják a további együttműködést. Ez a nagy jelentőségű találkozó még akkor isr alapos indokot szolgáltat a diplomáciai tevékenység ütemének felgyorsulására, ha tudnivaló, hogy az érdemi munka tulajdonképpen csak az ősszel indul meg. De arra is gondolni kell, hogy magasabb szintű kelet-nyugati találkozások szintén esedékesek: közeledik például Leonyid Brezsnyev franciaországi látogatásának időpontja. A nyugati hatalmat igyekeznek egyeztetni elképzeléseiket és álláspontjukat: Genscher ezért járt Moszkva előtt Washingtonban és Párizsban. Természetesen épp azért történnek kísérletek az összehangolásra, mert sok kérdésben feszülnek ellentétek a nyugati hatalmak között. Hogy például a belgrádi találkozót ne változtassák valamilyen „panasznappá” bizonyos amerikai szándékok ellenére sem, azt Giscard c^Estaíng és Schmidt kancellár egyformán szorgalmazza. De — mondjuk — a közel-keleti kérdésben sem vág egybe Washington törekvése Párizséval. És így tovább ... Megjegyzendő, hogy a közel- keleti problémakörben most a szovjet diplomácia vált aktívvá: Iszmail Fahmi egyiptomi külügv- • • • Feszültté vált a helyzet Etiópia és Szudán határán, ahol az utóbbi ország csapatokat vont össze, és minden jel szerint agresszióra készül. kérdése minisztert fogadták a héten Moszkvában. A kairói sajtó a találkozás kapcsán a szovjet— egyiptomi viszony állandó elemeiről írt. Hozott-e előrelépést Dél-Afrika problémáinak megoldásában a brit nemzetközösség vitája ? Három napig alkudoztak Londonban a nemzetközösség 33 országának képviselői — állam- és kormányfők — a dél-afrikai helyzet megítéléséről és a teendő intézkedéseki-ől. Egyszer-másszor heves kifakadások hangzottak el, több résztvevő elmarasztalta Nagy-Britanniát azért, mert nem akart és nem tudott erőteljes eszközökhöz folyamodni a rhode- siai Smith-rezsim ellen. A nemzetközösség afrikai tagjai általában azt hangoztatták, hogy szükség van a fegyveres felszabadító harcra, ha Rhodesia, Namíbia és a Dél-Afrikai Köztársaság népeinek a függetlenségét meg akarjak adni, ha az ottani fajüldözők és kisebbségi,' fehér rendszereket meg akarják dönteni. S bár az utóbbi esztendőkben felhalmozódtak a keserű tapasztalataik, az afrikai országok felszólították Nagy-Britanniát, hogy folytassa a rhodesiai rendezési kísérleteit. Ugyanakkor a Smith- rendszer elleni gazdasági szankciók megszigorítását sürgették, így az olajembargó érvényesítését. Ha Rhodesia nem jutna olajhoz, egyhamar feladnák a fehértelepesek a reménytelen harcot . . . Erre azonban sem Nagy- Britannia, sem a nemzetközösség több, fehér lakosságú országa nem hajlandó. Érdekes volt megfigyelni, hogy az angol polgári sajtó a dél-afrikai vitáról a közvélemény figyelmét el akarván terelni, óriási teret szentelt az „Amin- ügynek”. Ellenőrizhetetlen és fantasztikus híréket közöltek arról, hogy az ugandai elnök — akit Londonban nemkívánatos személynek tartanak — mindenképp el akar jutni az angol fővárosba (ha nem repülőgépen, akkor hajón”) és be akar toppanni a Lancaster House-ba, az értekezlet színhelyére. Idi Amin a megbízhatóbbnak látszó értesülések szerint ki sem mozdult Ugandából... Az egész „jön? nem jön? kiutasítják?” — játék csak arra volt jó, hogy az afrikai angol gondokat elleplezzék, s hogy a nemzetközösség afrikai tagjainak állásfoglalásait a sajtóban háttérbe szorítsák. Amint vége lett a nemzetközösség délafrikai vitájának, felhagytak a polgári sajtóban az „Amin-ügy- gyel” is. Mi a hatása az amerikai tévében közvetített első Castro-interjúnak ? A kubai—amerikai viszonyban, amelyet majdnem másfél évtize-’ dig szikrázóan ellenségesnek lehetett mondani, ■ mostanában minden hét újabb előrelépéssel szolgál, mégha egyik-másiknak nincs is közvetlenül mérhető következménye, mint például Fidel Castro terjedelmes és izgalmas, őszinte és sok érdekes részletet feltáró televízió-nyilatkozata, amelyet először láthattak képernyőiken az amerikai nézők tízmilliói. A washingtoni jelentések a tévé-közvetítés visszhangjáról először is azt emelik ki, hogy az átlagnézőt meglepte Fidel Castro megnyerő, fiatalos külseje, s az ember, akiről eddig annyi rosszat hallott, most kellemes hangon megszólalt. Rendkívül meggyőzően érvelve, Castro bizonyította, hogy az amerikai reakció, még az Eisenhower—Nixon-kórszakban milyen kíméletlenül, milyen jogtalanul tört a kubai népre. Vagy hogy milyen gyilkos merényleteket szervezett a CIA Castro ellen, az utolsó a 70-es évek elején történt. Megjegyzendő, hogy a hivatalos Washington is elismert vagy nyolcat a Castro elleni akciók közül... (A washingtoni visszhangban az áll, hogy az amerikai nézők meglepve hallották a kubai vezető válaszait az Angolában tartózkodó kubai fiatalokról csakúgy, mint arról, hogy hány fogoly tölti szabadságvesztés büntetését azért, mert a kubai szocialista rendszer ellen próbált fordulni. Castro kifejezte reményét, hogy Carter elnök alatt a kubai—amerikai kapcsolatok normalizálódnak, de azt is hozzátette, hogy ez jobbára csak egy későbbi időszakban következhet be. Az amerikai tévé-nézők végül azt is láthatták, hallhatták, hogy Fidel Castro hitet tett a Szovjetunióval való szoros barátság és együttműködés mellett. A legfontosabb a kubai—amerikai viszonyok kedvezőbb alakításában, hogy az USA megszüntesse a szocialista szigetországgal szembeni embargót, s hogy normális alapokra helyezze a két ország kereskedelmét. P. J. MOSZKVA A Közel-Kelet békéje csak az izraeli megszálló csapatoknak az 1967. június 4-i határok mögé. történő visszavonása, a Palesztinái nép elidegeníthetetlen jogainak biztosítása alapján képzelhető el — hangsúlyozza az a szovjet—egyiptomi közös közlemény, amelyet Iszmail Fahmi miniszterelnök-helyettes, külügyminiszter szombaton végétért látogatása alkalmából hoztak nyilvánosságra. A felek felhívták a figyelmet arra, hogy az arab területek megszállása, Izrael obstrükciós politikája következtében fennáll az újabb katonai összecsapás veszélye. Síkra szállnak a Közel- Kelet problémáival foglalkozó HÁGA Kiss Csaba, az MTI tudósítója jelenti: Két túsz és hat dél-malukui fegyveres életét vesztette, további négy túsz es két katona pedig megsebesült, amikor szombaton hajnali öt órakor a holland tengerészgyalogság megrohamozta a Groningen közelében veszteglő vonatot és kiszabadította a félszáz túszt. Ezzel egyidőben a tengerészgyalogság a bovensmil- dei iskolánál is rohamot indított — itt áldozatok nélkül sikerült kiszabadítani a túszokat. Az akcióra a túszdráma huszadik napjának reggelén került sor, azt követően, hogy a hatóságok és a kijelölt közvetítők szerint is mindenfajta tárgyalási kísérlet teljességgel kudarcot vallott. Az események pénteken délután gyorsultak meg. A holland kormány előbb hivatalosan közölte, hogy elutasítja a . túszok családtagjainak vétójogát a fegyveres akció'kérdését illetően, majd a minisztertanács után den Uyl miniszterelnök és van Agt igazságügyminiszter olyan nyilatkozatot tett, hogy minden tárgyalási kísérlet — a pszichológusok kapcsolata a fegyveresekkel csakúgy, mint a közvetítők tevékenysége — teljességgel eredménytelen maradt. Pénteken este a tengerészgyalogság egységei a vonattól alig 200 méterre helyezkedtek tüzelőállásba. Az elektronikus felderítés révén a csapatok pontosan tudták a túszok elhelyezkedését a vonaton, a húsznapos megfigyelés a fegyveresek felállását, kialakult rendjét is megvilágította. A hajnali akciót F—104 típusú vadászgépek színlelt támadása vezette be. A gépek mélyrepülésben húztak el a vonat felett, hogy eltereljék a fegyveresek fi- g3reimét, s ezalatt harminc tengerészgyalogos rohamozta meg a vasúti szerelvényt. A támadó katonák a tüzet elsősorban a vonat vezetőfülkéjére irányították, ahol a dél-malukui fegyveresek őrséget tartottak és sok találat érte az első osztályú szakaszt is, ahol a fegyveresek pihenője volt. A túszok lakóhelyéül szolgáló szakaszok nem mutattak kívülről golyónyomokat, így nem világos, hogyan vesztette életét a két túsz. A vonathoz azonnal vöröskeresztes páncélautók érkeztek a sérültekért, akiket mentőautók vittek tovább a groningeni egyetemi Tegnap délben, valamivel 1 óra előtt tűz ütött ki Kecskeméten, a Bács megyei Állami Építőipari Vállalat Klapka utcai iro- daházábán. A kecseméti tűzoltókat 1 órakor riasztották. A tűzhöz kivonultak a ceglédi, lajosmizsei, kiskunhalasi, kiskunfélegyházi és a nagykőrösi tűzoltók is. A tűz az irodaház utcai frontján, a félső emelet nagytermében keletkezett, ahol 48-an dolgoznak. A helyiségben azonban munkaidő után mintegy fél órával már nem tartózkodott senki, így személyi sérülés nem történt. A tűzoltók délután 3 órára fékezték meg a lángokat és további három órán át tartottak az utómunkálatok, amiben a honvédség egységei is részt vettek. A rendőrség és a tűzoltóság megkezdte a tűz okának vizsgálatát és a keletkezett kár megállapítását. Az előzetes becslések szerint az épületben és a berendezésben hozzávetőleg 1 millió forint kár keletkezett. Ezen kívül felbecsülhetetlen az eszmei kár értéke, itt voltak ugyanis elhelyezve a tervdokumentációk és a vállalat szerződései. L. A. Tűz a BÁCSÉP irodaházában
