Petőfi Népe, 1977. június (32. évfolyam, 127-152. szám)

1977-06-09 / 134. szám

1977. június 9. 9 PETŐFI NÉPE • 5

„A KECSKEMÉTI NÉPÉ VOLT”

Munkások, forradalmárok Kada Elekről

A kecskeméti munkásság harcos, elvi alapon álló lapja sokat foglalkozott városi közügyekkel. Az 1912. január 7-én megjelent számban külön is hangsúlyozzák: „A Magyar Alföldet kizárólag azzal a céllal alapították, hogy városi politikánkat a modern fejlődés irányába lendítsük”. Mindez összhangban van a szociáldemokraták 1903-as nagy jelentőségű pártprogramjával.

Képzett, a közgazdaságban, a városfejlesztéssel kapcsolatos modern irányzatokban jártas, a kétkeziek érdekeit mindenek fölé helyező bátor, művelt, kemény emberek írták az egyik legkövetkezetesebb magyar baloldali újság cikkeit.

A bácsalmási úttörők múzeumában

Molnár József, a bácsalmási II. Rákóczi Ferenc úttörőcsapat vezetője két évtizeden keresztül szorgalmasan gyűjtötte a mozgalom helyben fellelhető emléktárgyait és dokumentumait. Három esztendeje ezekből hozták létre a nagyközség úttörőmúzeumát, mely azóta méltán a fiatalok — és a nevelők — egyik büszkesége. Az utóbbi években tovább gyarapították az anyagát, s ma már egyben a klub szerepét is betölti ez a kicsi intézmény.

Csenki Antallal, a Vörösmarty Mihályról elnevezett általános iskola igazgatójával és Molnár József csapatvezetővel beszélgetünk az értékes tárgyakból álló kis múzeum termeiben. Valamennyi együttesen arról árulkodik, hogy az imponáló gyorsasággal fejlődő, iparosodó Bácsalmáson ma már gazdag múltja van az úttörőmozgalomnak. S arról, hogy a helybeliek a jövő nemzedék számára is őrzik múltjuk értékes emlékeit.

„Magukénak érzik”

— Azon voltunk — magyarázzák kísérőim —, hogy mindent megmentsünk, ami valamilyen szempontból értéket jelent, s a mozgalom gazdagodásáról árulkodik. A sok előkerült és megőrzött anyagot úgy próbáltuk elrendezni, hogy bárki könnyen áttekinthesse csapatunk három évtizedes történetét.

— Ügy látom, gondoltak az esztétikus kivitelezésre is.

— Meggyőződésem, hogy a szép környezet önmagában is jó hatással van a gyerekekre.

— Szeretik az úttörők a múzeumukat?

— Rajonganak érte és magukénak érzik; vigyáznak rá. És mindig ragad rájuk valami abból, ami itt körülveszi őket. Valósággal versengés folyik azért, hogy melyik kis közösség tarthassa itt a foglalkozását. Mivel hetven őrsünk van, nem túl gyakran kerül rájuk a sor.

— Gondolnak a bővítésre?

— Erre kényszerít minket az anyagok, dokumentumok állandó gyarapodása. A létesítendő új úttörőházban több hely jut majd a gyűjteményünk számára.

Zászlók, érmek, serlegek

Aki belép a két egybenyitott iskolai tanteremből kialakított múzeumba, nem maradhat közömbös. Feltűnő a rendezettség s a tisztaság. Sok-sok látnivalót kínálnak az üvegtárlók, szekrények, falak, tablók, hosszú asztalok.

Rögtön az ajtónál megállunk. Megnézzük az iskola névadójának, Vörösmartynak az életét ismertető táblát. Felette annak az emlékezetes ünnepségnek a dokumentumai láthatók, amelyet akkor rendeztek, amikor átvették a KISZ KB vándorzászlaját. Akad itt emlékzászló több is: az őrsi tagok kézimunkája valamennyi. Van hatalmas kürt, régi csapatzászló, és sok érem, ser• Mindig van látogató az úttörők múzeumában.

(Pásztor Zoltán felvétele)

leg. És száznál is több elismerő oklevél, bekeretezve. Mind azt bizonyítja: a bácsalmási gyerekek a sportban és a kulturális életben egyaránt helyt tudtak állni már annyiszor.

'Büszkeségük, a „Kukkantó” című úttörőlap valamennyi eddig megjelent száma is itt látható. Tizenkét éve írják, s olvassák már a gyerekek. Egyik szekrény tetején a szovjet hősi emlékmű kicsinyített mása, kőből; Szalai Szilárd kőműves ajándéka. Kicsit arrébb a „Felejthetetlen élményeink” feliratú táblák. Majd a kirándulások, sportesemények, úttörőünnepségek és őrsi foglalkozások képei. A kiválóakról fotók. Az úttörőinduló kottája, kinagyítva.

A névadó kultusza

A másik teremben szembetűnnek a gyerekek saját készítésű munkadarabjai. Vanank ezek között kézimunkák, bábok, dísztárgyak. A csapat, a rajok, és az őrsök naplói.

A bácsalmási úttörők csapata

II. Rákóczi Ferenc nevét viseli. Hogy a nagy fejedelem életét, s harcait jobban megismerjék, tavaly lehatározták: minden raj külön albumot készít róla. Belelapozhat a látogató a saját készítésű, változatosan díszített kötetekbe.

S körben annak a sokféle bizonyítéka, hogy az úttörők eredményesen keresik és ápolják a barátságokat. Dorogra, Komlóra, Budapestre, Debrecenbe, Szolnokra, Sopronba nyúlnak el a kapcsolatok szálai. Az egyik üzem szép ajándéka is itt van: a lenini páncélautó kicsinyített mása.

Élményt adó látogatásunk végén könnyű megállapítani magunkban: amit Bácsalmáson tapasztaltunk az nem csak figyelemre méltó — de követendő is.

Varga Mihály

Szigorúan ostorozták 31 maradiak szamárságait, a tunyaságot, a zsíros lomhaságot, az éltető hagyományok lebecsülését.

Nagy lelkesedéssel támogatták Kada Elek törekvéseit, noha sohasem sorolták a szocialisták közé. Tudták róla, hogy igencsak kivette részét a századvégi egyházjogi küzdelmekben. A nagyeszű Pörbők bácsi aláírású népies füzete, meg az új fajta (polgári) házasság elfogadtatásáért írt röplapja sokezer példányban világosította fel az elméket. Érezte, „új szelek nyöge- tik az ős magyar fákat”. Ismerte korának legmodernebb eszme- áramlatait, íróit. Már 1902 augusztusába n(!) nagy elismeréssel nyilatkozott Gorkijról. A helyi pártszervezet, és a szakegyletek kéréseit tőle telhetőén támogatta. Fél Petőfi Népét megtölthetnénk a tevékenységét, küzdelmeit méltányló megnyilvánulásokkal.

□ □ □

1912 májusának forradalmi hangulatú napjaiban bizonyítható rokonszenvvel figyelte a választójogért, a militarizmus, az elnyomás ellen tüntető tömegeket. A budapesti vérvörös csütörtök után három nappal így írt róla a Magyar Alföld: „Első helyen kell megemlítenünk Kada Eleket, Kecskemét nagy koncepciójú polgármesterét, aki igazi liberalizmussal intézte a napokban is a közügyeket és aki többször tanújelét adta: fölismerte a munkásságban levő energiákat, amelyeket nem elnyomni, hanem egy igazán modern és törekvő város gazdaságainak fejlesztésére kell fölhasználni.”

Néhány hét múlva arra figyelmeztet: „Ne legyünk annyira hülyék, hogy mindent Kada Elektől várjunk”. Augusztus 8-án lelkesen köszöntötték a kitüntetett polgármestert. „Annyi bizonyos, hogy Kecskemét története összeforr Kada nevével.” Hozzátették: „hanem ahhoz, hogy itten a munkásság érdekében hatásos várospolitikai intézkedések történjenek a közgyűlés osztályelfogultságának az áttörésével, nem elég a polgármester okossága, ahhoz még a proletárok ökle kell”.

□ □ □

Mindennél többet mond a polgármester betegségét követő aggodalom. „A szervezett munkásság meghatottan és mély sajnálkozással tekint a polgármester betegágya felé, mert veszélyeztetve látja azokat a terveket, amiknek megvalósulásánál még Kecskemét nagyhírű talentumára szükség van.” (1913. I. 5.)

□ □ □

őszinte fájdalommal írtak az elhunyt városi vezetőről, már a gyász pillanataiban felmérték a kivételes életmű jelentőségét. A másfél oldalas nekrológ tényekkel bizonyította Kada előrelátását, nagyvonalúságát.

„A néhai való polgármester működése előtt nem történt semmi a dolgozó, a várost fenntartó néprétegek érdekében. Örökre szóló érdeme marad, hogy nemcsak bírta azt a nehéz és minden kultúremberre nézve undorító küzdelmet (ti.: a vidéki elmaradottsággal), hanem minden értetlenségén és rosszakaraton keresztül vitte az akaratát, Ka- dával a modern várospolitikai gondolatok vonultak be a városházára ... A kecskeméti kicsinyes viszonyokhoz képest merész lendületű volt a polgármester szociálpolitikája is... Telepítési politikája nem fedi mindenben a szocialista kívánalmakat, azonban mindenesetre öntudatos és a körülmények által indokolt volt. A belső kolonizá- ció volt az ő eszméje... Megértette, hogy milyen igazságtalanság, ha a föld, az emberi táplálék teremtője egyesek kezében van.

A nép művelésének a kultúra fejlesztésének nem volt nála itthon lelkesebb harcosa. Kada Elek a kecskeméti népé volt.”

Méltatták a saját rezsis községi vállalatokat, telekpolitikáját, munkásház-akcióját, önzetlenségét, városrendezési elveit, az új művésztelepet, iparfejlesztési törekvéseit.

Tiszteletére a szervezett munkásság a temetés délutánján letette a kalapácsot, a szerszámot. Imponálóan nagyszámú küldöttség vitte sírjára a gyári munkások összegyűjtött pénzén készített nagy vörös koszorút.

□ □ □

Az első helyi munkásszervezet egyik alapítója Londonból táviratozott, „Kecskemét népe veletek érzek”.

Tudták, ki volt Kada Elek.

Heltai Nándor

BALETTEK TEGNAP, MA, HOLNAP

Mit tehet átnéző?

Messzire vezetne, ha a jelenkori balett teljes képét akarnánk megrajzolni; ez a kép nagyon is kaleidoszkopi- kus. Hiszen időközben alakult a szovjet történelmihősi nagybalettek típusa (nálunk a Párizs lángjai, vagy A bah- csiszeráii szökőkút képviseli ezt a formát); Balanchine és követői művészetével kialakult a szimfonikus ze,- neművekhez szorosan tapadó, viszont irodalmi csc- lekményveze- téstől vagy „sztoritól” mentes szimfonikus balett (tiszta táncnak, vagy nem teljes joggal absztrakt balettnek is nevezik); kialakultak a különböző koreográfiái iskolák. Ezek a klasszikus balett technikai vívmányaira támaszkodnak, amelyek azonban a konkrét balettművekben közel sem szorítkoznak csupán a klasszikus balett mozdulatai szótárára. A nemzetközi mezőnyben Maurice Béjart a legismertebb képviselőjük, de a hazai irányzatok közt nem maradhat említetlen Eck Imre „iskolája” sem. A valóságnak megfelelően a választék még tovább is bővülhet, akár negatív irányban is, hiszen balett címén nemegyszer találkozni szenvtelen pu- cérságokkal, mélylélektannak álcázott semmitmondással és di- letanitizmussal, vagy megideolo- gizált kegyetlenségekkel és „szexjelenetekkel” a színpadon.

Mit tehet a néző a vegyes választék láttán; hogyan orientálódjék? A választ nemcsak az könnyíti meg, hogy a magyarországi táncszínpad nem ad teret a morbiditásnak, antihumanista műveknek. Az is sokat számít, hogy — bár nálunk is akadnak „balettománok”, akik csak a balett egyik vagy másik ágára esküsznek — a közönség és a repertoár egyaránt sokrétű. Azaz „nem muszáj” csupán egyfélét szeretni, akad kinek-kinek kedvére való, még ha találunk is fajsúlybeli különbségeket a nemzeti repertoáron belül.

A klasszikus-romantikus darabokról jó tudni, hogy egy részük még ma is állja az időt. Igaz, némelyiknek ma már naiv a játékkerete, s partitúrájáról sem biztos, hogy a legelőkelőbb helyet foglalja el a zenetörténetben —, ám ha a koreográfus és az előadók megtalálták a módját a táncos poézis teljes kibontásának, a mű a mai nézőnek is tartogat mondanivalót, túlmutatva a szórakoztatás funkcióján. Megjelenik tehát a költészet szférája, amellyel a jelenkori néző ugyanolyan fokon azonosulhat,

mint egy hasonlóan múltbeli irodalmi, vagy zenei alkotással.

A klasszikus örökség csak részben jelent balettműveket — részben magában a technikában jelentkezik. A világ balettszínházai jórészt aszerint különböznek, hogy egyiküknél a technika egyben kifejezési nyelv is, másikuknál — mint említettük — a klasszikus technikával elnyert fizikai készség, kifejezési képesség csak alap a kifejezési nyelv bővítéséhez. A közönség számára ez az elkülönülés úgy jelentkezik, hogy az első esetben tiszta stílusú díszharmóniamentes művekkel lesz találkozása, legfeljebb — a tánc kiteljesedésén túl — a virtuóz, öncélúságba hajló techni- cizmust is el kell viselnie. A második esetben a nyelv, a forma sokkal jobban alá van V' ' a mondanivalónak, ezért az öncélú virtuozitás itt szinte soha nem bukkan elő. Ám az eszmei-tartalmi többlet igénye még gyakran párosul kiforratlan, eklektikus megoldásokkal, táncosságában redukált kivitellel. Ne tagadjuk, innen is adódhatnak visszarianások a modern balettmű szemlélőjében.

A holnap balettjét kutatva nem állíthatjuk hát, hogy létezne valamilyen egységes, világot átfogó táncművészeti irányzat, a korszerű gondolat és az egységes stílus, magas rendű kifejezőkészség együtt megoldott követelményeivel. A tendenciák külön-kü- lön jelentkeznek, bőven is sorolhatók —, de még csak ritkán szintetizálódtak. Jósolni így alig lehet, bár Béjartnak a korszerű táncról vallott nézete — „a tánc nagyon sokat mondhat, de semmit sem mesélhet” —, mintha kezdene lassan jóslatként is va- lóraválni. Lehet hát, hogy az új táncköltészet megteremtésének útján előbb-utóbb búcsút mondunk az epikus méseszövésnek, az irodalmi fogantatású balettdramaturgiának.

M. L.

(50.) — Hagyj gondolkozni. ígérd meg, hogy nem gyötrőd magad fölösleges tépelődéssel, ezt már tegnapelőtt is akartam kérni tőled. Adj nekem időt, hidd el, ha bonyolult egy szerelem, a nő mindig okosabb, mint a férfi, és én megígérem neked, hogy mindent elrendezek körülöttünk, higgy nekem drága, így lesz, csak időt kérek tőled, türelmet. Nem magam miatt, mindkettőnkért.

Ahogy odébb csúszott a széles fekhelyen, mellbimbói végigsimogattak a fiú mellkasán. Fájt a fiú rándulva ráölelő karjának szorítása. Talán éppen azzal sikerül majd megszelídítenie, hogy ennyire meg tudja vadítani... Ha eléri,, hogy ez a fiú nélkülözhetetlennek érezze őt, ezzel már elérte azt is, hogy Béla olyan feltételekkel fogadja az ő nélkülözhetetlenné vált testét, amilyen feltételeket ő szab ki ezért a kettejük őrületéért, ezért a félájulásért, ami már megint közeledik...

*

— Este gondolj majd rám, és sajnálj egy kicsit. Ne nézz így rám, mert ha így elsötétedik a szemed, azt hiszem, hogy gyűlölsz. És ne a férjemre gondolj, legalábbis ne arra, hogy be akar feküdni az ágyamba. Csönd, hadd mondjam végig. Este az Olympia-szálló kertjében leszek. Garden party, ezt így hívják. Ideges leszek, és nem fogom jól érezni magam, mert ott kell lennem, ahelyett, hogy veled lennék. Te ma miattam nem mentél Stark úrhoz dolgozni, ezt én azzal viszonzom, hogy pocsék lesz a hangulatom a garden par- tyn, senkihez nem lesz egy kedves szavam se, mert nem érdekelnek, de ezzel magamat is büntetem, mert nekem szenvedés, ha valahol nem érzem jól magam, és azért nem érzem majd jól magam, mert én melletted, melletted akarok lenni, nem azon a garden partyn.

— Mi az, hogy garden party?

— Fogadás.

— Fogadást már láttam a moziban. Ácsorognak, mindenki hülye képet vág, hogy ünnepélyes legyen, a pincérek meg italt hordanak körül nagy tálcákon.

— Pontosan figyelted meg. A garden party ugyanez, csak kertben tartják, és aki akar, táncolhat is. Segítesz felhúzni a hátamon a cipzárt?

Béla odalépett Erika mögé. Akkor is szép, ha vetkőzik vagy öltözik. Süt belőle, hogy ideges, és most valahogy el lehet hinni neki, hogy igaz, amit mond, nem fogja jól érezni magát azon a kerti bulin. Nincs joga, hogy a

követelőzéseivel gyötörje Erikát, be kell látnia, hogy Erika megérdemli az ő türelmét. Most — tíz perce keltek fel erről a széles heverőről — nem nehéz ezt belátni, de jön majd az este, az éjjel, amikor otthon fekszik a szobában, ahol rajta kívül csak apus szuszog és mama mozdul néha álmában, éjjel megint bámulni fogja a sötétet, és szájzá- rasan harapja össze a két fogsorát, mert nem tud majd nem arra gondolni, hogy az az ember, Erika férje beiszik ott a kerti fogadáson, és amint hazaér, neki akar esni Erikának, mert dolgozik majd benne a bor vagy a pezsgő, hiszen ilyen előkelő estélyeken pezsgőt isznak az urak és a hölgyek...

Keze ott maradt az asszony derekán. Erika a vállán át nézett hátra rá. Meg-megrebben a szeme, zavart vagy szomorú a szája sarkában a mosoly.

— Ne haragudjon rám. Nem szoktam én ilyen ideges lenni.

— Ne hidd, drága, hogy nem értelek. Éppen azért értelek meg, mert én is úgy szenvedek, mint egy megkötött kutya, ha nem vagy mellettem, ha nem vagyok veled. Nézz a szemembe. Ki kell olvasnod belőle, hogy igazat beszélek. De azt is próbáld megérteni, hogy én még sohase döntöttem össze magam körül az életemet. Ugrottál már magasból a vízbe? Aki először csinálja, előtte össze kell szednie magát, és én csak akkor tudom elszánni magam, ha segítesz nekem.

— Hogyan segítsek?

— Semmi mással, csak türelemmel.

Erika hátrahajtott feje megmozdul a vállán, a sűrű szőke haj megsimogatta az arcát. Türelemmel ... Akármennyire lehetetlennek érzi is, meg kell értenie Erikát. Kettejük közül Erikának kell többre és nehezebbre elszánnia magát. Mindenki olyannak születik, hogy nehezen változtat? ö már tegnapelőtt eldöntötte, hogy elmegy a vállalattól, beáll Stark úrhoz, az eszével így határozott, de már legalább tízszer azon kapta rajta magát, hogy egy-egy pillanatban elképzelni se tudja, hogy otthagyja azt a nagy angyalföldi udvart, a műhelyeket, mindent, amit megszokott nyolc esztendő alatt, ösztönök tiltakoznak benne a változtatás ellen, és ha az esze nem volna erősebb, ezeknek az ösztönöknek engedelmeskedne. Ezért kell megértenie Erikát, igen, muszáj megértenie, Erikának joga van ehhez az ő türelméhez.

— Menjünk, drága. — Elkín- zott a hangja. — Menjünk, amíg nem késő. Ha még egy percig itt maradok, visszafekszem veled ...

Remeg a teste, simuló combjai átsütnek a szoknyája vékony szövetén. Tartania kell ezt az újra meg újra átforrósodó testet, el ne zuhanjon, gyengéden kell visszafektetnie a széles heverő- re. Vacog a foga, kapkodó a lélegzete, görcsös az ölelése, mintha mindkettejüket meg akarná fojtani a karja szorításával... Elmosódnak a körvonalak, pattanó fényekkel teli a sötét, pedig az előbb még világos volt ez a manzárdszoba ... Harangok szólnak valahol a közelben, mély kondulásaiktól rezonálnak az ablaküvegek, egyre kevesebb a levegő, mindjárt elfogy körülük, csak a reszkető fények vilióznak tovább a sötétben.

*

Maszat megkönnyebbülten mozdult a széken. Eddig észre sem vette, hogy elgémberedett a dereka az ülésben, akár sokszor ott bent a gyárban a varrógép mellett. Odahajtotta a homlokát a szobaablak hűvös üvegéhez. Ha odakint a konyhában apu, anyu, Dóri meg Feri sejtené hogy ő itt nem is azt csinálja, amiért bevonult a szobába, egy betűt se olvasott ebből a detek- tívregényből, hanem konokul a kapualj és az Ugraiék ajtaja közötti tíz métert bámulja már másfél órája, hogy mikor jön már haza Béla, azt hinnék róla, hogy becsavarodott az agya ... De végre itthon van, sikerült ki- böjtölnie.

És igazuk is lenne, ha azt hinnék, hogy ő becsavarodott. Anyu talán fel is pofozná, ha sejtené, mit forgat a fejében a lánya. De talán mégse pofozná fel. Anyu is volt fiatal, vele is előfordulhatott, hogy éppen olyan valaki után ette a penész, aki nem akart törődni vele. Nincs mese, nem tehet mást, mint amit nagy nehezen kitalált végre. Saját magával szemben is kötelessége, hogy tisztázza a tényállást. Ki kell próbálnia, van-e elég ereje ahhoz, hogy taccsra tegye azt a

nőt az autóval együtt. Eddig csak nyöszörgött magában, elbújva nyávogott, mint a Srikék macskája, mert olyan hülye, hogy szégyellni is elfelejtette magát a szenvelgéséért, úgy viselkedett, mint a múltkor a tévében azok a némafilmes nők, akik ide-oda imbolyogtak a búbánattól, minduntalan az égre meresztették a kipingált szemüket, művirágokat szagolgattak, és sóhajtozva sajnálták magukat.

Kinyitotta a szekrényajtót, és szembenézett a tükörképével. Aki ilyen klassz csaj, mint ő, szégyellje magát, ha egy csöppet se mer belemenős lenni. Rá- öltötte a nyelvét a tükörképére. Pumpáld fel magad, Maszat!

Mit vegyen fel? Béla nem is látta még az új ruhában, de ha látta volna is, talán akkor se vette volna észre, hogy milyen frankó így, hogy csak az egyik vállán van pánt, a másik válla meztelen.

A kilincs csettent, az ajtó nyílt.

— Mit csinálsz? — szólt be Dóri a küszöbről.

— öltözők, nem látod?

— Hogy lássalak, ha ott dek- kolsz a szekrényajtó mögött?

— Kopjál le, mindjárt kész vagyok.

— Igyekezz, nem akarok miattad elkésni.

— Ha nem vár meg a spiné, jobban jársz. Csukd már be kívülről azt az ajtót.

(Folytatjuk)

• Részlet az M. Béjart koreografálta Tavaszünnep című balettből.