Petőfi Népe, 1977. június (32. évfolyam, 127-152. szám)

1977-06-29 / 151. szám

* • PETŐFI NÉPE • 1977. június 29.

• 650 millió forint nem kis

pénz. Nagyjából egy közepes gépipari vállalat termelési értékének felel meg. Vagyis, megközelítően ezer—kétezer ember egy évi munkájának az értéke.

Nos, ezt a 650 milliót ezúttal szinte játszva kereste meg, napi munkája mellett és munkaidőben, 32 gyárnál, összesen talán 500 ember, tehát vállalatonként 15—20. Szinte játszva kereste meg. legalábbis ahhoz képest, amekkora fáradtsággal és energiával esetleg egy egész vállalat állít elő ugyanennyit egyetlen esztendő alatt.

Ezek az emberek ezt az eredményt — szakszerűen szólva — költségmegtakarítással érték el. Ügy nevezett értékelemző munka- csoportokba szerveződve, módszeresen elkezdték keresni, hogyan, mivel takaríthatnának meg a vállalatuknak egy, tíz vagy ötvenmillió forintot a termelési kiadásaikból.

E költségmegtakarítás mögött persze, valójában anyag, energia, idő és munkaerő-megtakarítás rejlik. Mégváltoztatott, kis igazítással korszerűsített technológia, vagy egy új szerszám alkalmazása, vagy egy kisebb konstrukciós módosítás, amelyek révén például ugyanazon termékhez most kevesebb anyag kell, mert csökkent a hulladék, esetleg az elrontott, pontatlan munkadarabok száma és így tovább. /

E változások eredménye következtében lett olcsóbb a termelés, a már említett 32 vállalatnál. A használati értéket tekintve pedig ugyanazt a gyártmányt, s abból ugyanannyit termelnek ma is, mint a kisebb-nagyobb módosítások előtt — csak éppen több mint íélmilliárddal olcsóbban.

• Ez az egyik — s valóban látványos és igen elgondolkoztató — eredménye az OMFB által valamivel több mint egy éve kezdeményezett pályázatnak, amelyhez azután a termelő tárcák és több társadalmi szervezet is csatlakozott. A pályázaton részt vevő 32 gyárat 112 jelentkező vállalat közül, értékelemző előzetes programjuk alapján, egy erre a célra alakult tárcaközi bizottság választotta ki. ,

Egy év múltán a már kidolgozott és az adott vállalatnál bevezetett értékelemző tanulmányokat is ez a bizottság bírálta el, s ítélte oda a pólyadíjakat.

A jó szakmunkások, szakemberek előtt persze az értékelemzés módszere valójában sohasem volt ismeretlen. Azok előtt, akik a munkában, mintegy „belülről in- dítatva", mindig igyekeztek jobb, olcsóbb, egyszerűbb megoldásokat találni. Lehet, hogy csak a saját kényelmükre, azért, hogy csak a „többet ésszel" mottója szerint cselekedjenek.

Az ilyen alkotó vénájú emberek sohasem tartották véglegesnek az előző napi eredményeket, műszaki megoldásokat, tudták, hogy az idő haladtával, a tudás és a tapasztalat, a gyakorlat gyarapodásával mindig nyílik mód a változtatásra, arra, hogy praktikusabban, racionálisabban dolgozzanak, javítsanak még a legjobb gyártmányon 'is, vagy a felhasználó vagy a gyártó hasznára (de sosem a felhasználó kárára.)

• Lényegében ezt a — bízvást mondhatjuk — ősi emberi igyekezetei, a munkálkodó embernek a mindig jobbra törekvését érvényesíti az értékelemzés módszere. Persze korszerű, tudományos formában, az elemzéshez egységes módszert, receptet is nyújtva.

De a lényeg ugyanaz: dolgozz a tegnapinál ésszerűbben, jobban, hasznosabban. Illetve — amiben mindez testet ölthet — a munka tárgya legyen (a gép, a szövet, az élelmiszer, a ház, a terv, a számítás, a tervezet, amelyet ki kellett alakítani), mindig tökéletesebb, célszerűbb, korszerűbb, könnyebben, olcsóbban előállítható.

Az értékelemzés a korábbi „klasszikus” emberi többre törekvésnél annyiban azonban, mindenképpen jobb hatásfokú módszer, hogy csoportmunkát tételez fel. E munkát értékelemző munkacsoportok végzik, amelyekben különböző szakmájú, tudású, gyakorlatú, beosztású szakemberek és szakmunkások egyeztetett és kidolgozott terv alapján elemzik a lehetőségeket: hol a szervezetet, hol a gyártmányt, hol a gyártási eljárást vizsgálva, mit lehetne azon ésszerűsíteni.

A csoport munkamódszere a közös gondolkodás, a konzultáció, az eszmecsere, a vita.

Az értékelemzés, ha nem is' a tudomány, de alkalmazásához mindenesetre sokrétű ismeret- anyag elsajátítása szükséges. Nem szabad pusztán divatból belevágni, mert kellő ismeretek híján jóval több kár származhat, mint haszon. A módszer fogásait, szisztémáját, tudományát meg lehet és érdemes is megtanulni.

• Az mindenképpen nélkülözhetetlen, hogy egy-egy megalakított elemző csoportban mindig legyen 2—3 ember, aki ezt a speciális tanfolyamokon nyújtott ismeretanyagot már elsajátította, és önállóan alkalmazni tudja.

S aztán jöhet a vállalat vezetői által feladott lecke, amelyet a kicsi, de erős csapat bizonyosan jól megold.

G. F.

BŐVÍTI VIRÁGKERTÉSZETÉT A KECSKEMÉTI MAGYAR-SZOVJET BARÁTSÁG TSZ

eletmextés

ÁRAMÜTÉS ESETÉN

Munkahelyi demokrácia

A PÄRT és a szakszervezet legutóbbi kongresszusának határozatai a szocialista demokrácia erősítésében a fő figyelmet az üzemi, munkahelyi demokrácia fejlesztésére irányították. E határozatok megvalósulásának eredményeként fejlődött, tartalmában erősödött megyénkben is az üzemi demokrácia, jóllehet a lehetőségeket még kőrántsem merítettük ki. Az üzemi demokrácia intézményi rendszerében jelentős szerepe van a munkahelyi közvetlen fórumok, a termelési tanácskozások, munkásgyűlések, különféle rétegtanácskozások működtetésének.

A termelési tanácskozásokat — miként ezt a Szakszervezetek Megyei Tanácsának legutóbbi ülése is megállapította — a vállalatok többségénél rendszeresen megtartották. A résztvevők aránya eléri az összlétszám 85—90 százalékát. A fejlődés elsősorban tartalmi színvonalemelkedésben mutatkozik, Napirenden a vállalatok egész kollektíváját egyetemlegesen érintő kérdések szerepeltek. Megtárgyalták, -vitatták a termelés, gazdálkodás feltételeit, a fejlesztési lehetőségeket.

Legdinamikusabban a szocialista brigádvezetők tanácskozásai fejlődtek. Jelentős szerepet töltenek be a termelési, gazdasági és emberi problémák megvitatásában, a szocialista munkaverseny élénkítésében, a vállalások kialakításában és értékelésében. A tanácskozások jó hatása a munkahelyek politikai és gazdasági eredményein is tükröződik. Ezeken elemezték például azt a tapasztalatot, hogy a hármas jelszóból adódó feladatok közül legjobban a „dolgozni” jelszóval azonosultak a brigádok, viszonylagos elmaradás mutatkozik a másik két jelszó — a „tanulni" és „élni” — egységes értelmezésénél és gyakorlati megvalósításánál.

Az ifjúsági parlamentek rendszerének bevezetése a fiatalok részére teremtett lehetőséget sajátos kérdéseik, problémáik, érzéseik megtárgyalására.

Az elhangzott munkásvéleményekre a gazdasági vezetés vagv közvetlenül, vagy írásban válaszolt. Ezek tartalmazták az intézkedéseket s esetenként az igazgatói utasításokat, az észrevételek kivizsgálására. Általában nőtt a felelősség a vezetők részéről e tekintetben, bár előfordul, hogy nem minden észrevételre, felvetésre kapnak választ az emberek, ami visszatetszést vált ki közöttük. E megállapítást a különböző szervekhez intézett panaszlevelek támasztják alá. Ezek s a szép számú munkaügyi viták olyan problémákra vonatkoznak, amelyek döntő részét a munkahelyeken el lehetett volna intézni, ha a munkahelyi demokrácia eredményesen működik.

A szakszervezeti tanácsok és szakszervezeti bizottságok, bizalmi tanácskozások — mint az üzemi demokrácia közvetett fórumai — nemcsak a mozgalom belső problémáival foglalkoztak, hanem erdményosen gyakorolták szerepüket, egyetértési és véleményezési hatáskörükben, a dolgozók élet- és munkakörülményeit, szociális és kulturális helyzetét döntően befolyásoló kérdésekben. /

Az üzemi demokrácia képviseleti formájáról elmondható, hogy tartalmában, tevékenységében fejlődött, tekintélye nőtt annál- fogva is, hogy abban a választások alkalmával sikerült minden dolgozórétegnél megfelelő képviseletet biztosítani.

A SZAKSZERVEZETI SZERVEK — jogaik gyakorlása előtt — általában tanácskoznak a tagsággal s igyekeznek hasznosítani a hallottakat. Nem egy esetben előfordult azonban, hogy a dolgozók széles rétegét érintő kérdésekben nem, vagy formálisan kérték az emberek véleményét, ami visszás érzéseket szült.

Az üzemi-munkahelyi demokrácia kiteljesedése érvényesülési foka szoros összefüggésben van a vállalati belső irányítási rendszerrel. A túlzott központosítás, a jogkörök decentralizálásának hiánya, illetve az ügyek vitelében való részvétel szűk korlátái különös élességgel mutatkoznak a gyáregységek többségénél. Ami azért is meggondolkodtató, mivel a megye állami iparában foglalkoztatottak közel fele, több mint 25 ezer ember e rendszerben dolgozik.

Arról már említést tettünk, hogy a gazdasági vezetés szemlélete, magatartása jó irányban változott az üzemi demokrácia megítélésében. Egyes helyeken azonban — főként középvezetői szinten — még mindig megtalálható az a nézet, hogy az üzemi demokrácia és az egyszemélyi felelős vezetés nehezen egyeztethető össze; lassítja . a gazdasági vezetés munkáját, gondot okoz a szükséges intézkedések gyors döntésénél.

A MINISZTERTANÁCS és a

SZOT Elnöksége ez. év május 7-én együttes határozatot hozott az üzemi demokrácia egyes kérdéseiről. Ezzel egyidejűleg a SZOT irányelvekben rögzítette az üzemi demokrácia fejlesztésével kapcsolatos szakszervezeti feladatokat. A határozat és irányelv lényege: növelni kell a dolgozóknak a vezetésben való részvételét — különösen a termelési, gazdálkodási és elosztási tennivalókkal összefüggő döntéseknél. Ennek érdekében tartalmában javítani és egyszerűsíteni kell a fórumok rendszerét, és a szakszervezeti bizalmiak testületé — a szakszervezeti tanács együttes ülésének bevezetésével közvetlenebbé kell tenni az üzemi demokratizmus gyakorlatát.

T. I.

A nagyfokú városiasodás, a modern lakásviszonyok kialakulása hozza magával a dísznövények iránti kereslet növekedését. At ember veleszületett tulajdonsága, hogy környezetét igyekszik széppé, barátságossá tenni. Erre a célra kiválóan megfelel a vágott virág és a cserepes dísznövény. Kecskemét virágellátásában jelentős helyet foglal el a Magyar-Szovjet Barátság Tsz két virágüzlete.

A tapasztalatok szerint a kecskeméti lakosság vásárlókedve olyan jelentős, hogy azt a tsz saját dísznövénytelepein termesztett virágaival nem képes kielégíteni. A szakemberek és a termelési feltételek egy része megvan, de a korszerűtlen fűtési viszonyok hátráltatják a munkát. A fenti nehézségek ellenére a dísznövénytelep túlteljesítette tavalyi tervét.

A dísznövénytermesztés idei terve 1 millió 795 ezer forint. 1978-ban várhatóan megoldódik a gázfűtés, amely a telepen jelentős bővítési lehetőséget teremt. A jelenlegi feltétel mellett Kecskemét a szegfű iránti keresletet

tökéletesen ki tudja elégíteni. A megfelelő mennyiségű gerberát és streliciát a budapesti Rozmaring Tsz-től szerzi be a Rákóczi úti virágüzlet, míg a téli időszak orchideafélék és anthurium- szükségletét a szombathelyi Kertészeti Vállalat segítségével oldja meg. A disznövénytelepen jó minőségű és nagy mennyiségű vágott zöldet állítanak elő, de ez sem elegendő. A hiányzó mennyiséget és a cserepes kultúrák egy részét a Duna Tsz-től szerzi be a kecskeméti közös gazdaság. A virágüzletek megfelelő üzletpolitikája sokat, segít a megyeszékhely kulturáltabb virágeilátásá- ban, és jövedelemhez juttatja a termelőszövetkezetet. Az MSZB Tsz virágüzleteiben dolgozók szakértelmét bizonyítja az is, hogy több kötészeti verseny első díját elnyerték, amelynek nemcsak erkölcsi, de anyagi haszna is jelentkezett forgalmukban.

Szólni kell a szövetkezet parképítő tevékenységéről is, amely a kedvezőtlen feltételek ellenére 1976-ban eredményesnek bizonyult.

Fodor Józsefné

kertészmérnök

Lakni is tudni kell!...

• Munkavédelmi oktatópályát létesítettek az Észak-magyarországi Áramszolgáltató Vállalat szé- csényi kirendeltségén. Képünkön: a villanyszerelők bábuval gyakorolják az áramütéses dolgozó mentését.

(MTI-fotó: Bajkor József felvétele—KS)

Találkoztam egy kecskeméti ismerősömmel fél éve. Magánkívül volt a boldogságtól. Üj lakásba költözött a Hunyadivárosban. Félóráig ecsetelte a régi és a mostani lakásuk közötti óriási minőségi különbséget, hívott engem is: alkalomadtán nézzek szét náluk, örüljek együtt velük. Az idő teltmúlt, nemrég ismét összefutottunk, de a fiatalasszony arca most elborult, amikor a lakásukról kérdeztem.

— A lakás változatlanul jó, kényelmes, öröm lenne az élet benne, ha... — itt jelentőségteljes szünetet tartott — ha a lakók tudomásul vennék, hogy nem egyedül vannak a házban. Tudom nem könnyű megkeresni mindennek a helyét és a berendezkedés fúrással-ííg-agá^sal, yagyis zajjal jár együtt, de ezek a falúk Viszik ' a hangot és eifé tíz őrá után egyetlen kopácsoló képes kiverni az álmot az összes lakó szeméből. Fölöttünk zenebarátok laknak, számukra a magnózás akkor élvezet, ha akkora hangerővel böm- böltetik a készüléket, hogy reszketnek a falak. Az alattunk lakó este nyolckor vagy mos. vagy porszívózik, ilyenkor vibrálni kezd a képernyő, s néha a legizgalmasabb jelenetnél esik szét u kép. Folytassam ?...

— Felesleges, — mondtam. — hiszen ez a téma nemcsak neki, nekem ismerős, de valamennyiünknek, akiket az a szerencse ért. hogy albérletből, tanyáról, nedvesfalú, öreg épületből beköltözhettünk egy igazán minden igényt kielégítő modern épületbe. Szerencse — hangsúlyozom, — hiszen még mindig több az igénylők száma, mint ahány lakóépület kerül átadásra. És a boldogok, a szerencsések, a kiválasztottak — a beköltözők, egy szép napon arra ébrednek, a napfelkeltével szembeállított heVerő- jükön, hogy körülöttük Niagaraként zuhognak a vízcsapok, csattognak a fapapucsok, vijjognak a fúrók, visítanak, sziszegnek a gépek, csattog a húsklopfoló, csörömpölnek a tányérok, anyák eg- reciroztatják huszárőrmesteri

hangerővel, teliszájjal vissza- üvöltő csemetéiket.

Ilyenkor működésbe lépnek a partvisok, ütemesen koppannak padlóhoz, mennyezethez és a pokoli lármát az is megsínyli, aki éjszakás műszak után a saját otthonában nem tud nyugovóra térni, meg az is. aki eztán kezdi majd a munkát felzaklatva, pattanásig feszített idegekkel. Mit lehet itt tenni? Tény. hogyha valamelyik lakó erélyesen kézbeveszi az ügyek irányítását és szót emel. hogy csendesebben vigadjanak. hamar megkapja a rendreutasítást. ..Mi köze hozzá? Az ember a saját lakásában azt csinál, amit akar és akinek nem tetszik, tehet egy szívességet.”

Mi lesz ebből? Sértődés, harag, pletyka, elmérgesedő viszályko- dás. A Tépcsőtiá'zakbnh megsürü- södik a légkör, klikkek alakulnak ki és előfordul, hogy azok is köszönés nélkül elfordítják a fejüket, akik a beköltözéskor segítettek felszerelni a lámpát, helyükre tolni a bútorokat. A zaj ettől nem lesz kisebb, elviselhetőbb. Elvégre azért van a lakás, hogy lakjunk benne és senkit sem lehet arra kötelezni, hogy suttogóra fogja a hangját. lábujjhegyen közlekedjék a saját otthonában.

Végül is. úgy hiszem nem erről van szó. Arról, hogy nagyon sokan minden átmenet, szinte úgy is mondhatnánk lakóközösségi előképzés nélkül lépnek át a földszintes. kertes házakból, falusias környezetből a magasabb emeletek. a városi lakótelepek szorosabbra zárt rendjébe. Hozzák magukkal a régi bútort és a régi beidegződéseket. Ott élmény volt kifürkészni a kerítések mögül, hogy a szomszéd mivel tölti az idejét, itt. ha kikönyökölnek az erkélyre, szemközt néha jobb műsort láthatnak, mint a képernyőn, arról nem beszélve, hogy mindenki pontosan értesül mindenről. Tudják, ki hányszor és mikor mos fogat, kinél mikor kezdődik a menetrend szerinti porszívózás, vagy családi veszekedés.

A leninvárosi házaknál még előfordult. hogy pletykaéhes szomszédasszonyok beültek a két lakást elválasztó gardrób-szekrénybe, csakhogy még tisztábban hallják, mi történik odaát? A panelházak hangvezetése annyira jól működik, hogy erre nincs szükség. Sőt, a lakók többet hallanak meg egymásról, mint amennyi általában az ínyükre van. Így aztán felváltva szidják, hol egymást, hol az új lakásokat. Amitől semmi sem változik meg, természetesen.

A hiba végül is nem a készülékben van. Tudjuk, tapasztaljuk, hogy az. elmúlt másfél évtized, fordulatot hozott a lakáshelyzet alakulásában. Az ország lakosságának egyharmada költözött korszerű. új otthonba. Ez. akkor is "Híitalrrtas előrelépés. ha1 maguk a Kákák'nem is sikerültek mindig a legtökéletesebbre. Ámbár a külső egyhangúságért sokban kárpótol a belső kényelem. Csakhogy más életvitelt ír elő egy tanya, vagy egy családi ház, megint mást egy régebbi típusú bérház és egészen újfélét a mostani panelhazak. A vastagfalú, kisházakból beköltözött embereknek legelőbb azt kellene megtanulni, hogy ami őket zavarja, az másoknak is kellemetlen. Olyan nagy dolog, este nyolc után lehalkítani a tévékészüléket, a rádiót? Betenni — nem pedig bevágni az ajtókat, ablakokat? Ezt ugyan nem írja elő az új lakásokhoz mellékelt használati utasítás, de ott. ahol több száz ember él együtt, semmiképpen sem árt alkalmazkodni az új környezet sajátosságaihoz.

Be kell látni, hogy a panelházak minden kis zörejt felerősítenek és szétvisznek. Hogy az új lakótelepek valósággal otthonülésre kárhoztatják a munkából hazatérőket, mert hiányzik belőlük a mozi. sőt több fontos szolgáltató-, valamint közösségi célokra alkalmas helyiség, amelyek mind nyilván átrendeznék, jobbá és barátságosabbá tennék a lakótelepiek életmódját. Ezeknek a pótlása sem elhanyagolható feladat, de egyelőre azt kell számításba venni az emberi kapcsolatok alakításában, ami van. nem pedig ami nincs. Adva vannak a házak, szinte tökéletesen egyformák és benne a lakók, mindegyik más.

Ami nem jelenti azt, hogy lehetetlen összeférniük. A szomszédomban például egy öreg. falusi néni lakik. Néha bekopogtatok hozzá, újságokat viszek, egy kis édességet, meghallgatom a panaszait. egyebe sincs. Segíteni nem tudok rajta, de legalább meghallgatom. Cserébe ő sem döngeti a falat, amikor hajnalig verem az írógépet. Azért mert hálás, vagy nincs mersze hozzá? — ezen már sokat töprengtem. Mindenesetre ez, a tanyavilágból messzire szakadt, hajdani cselédasszony finomabb érzékkel illeszkedett be a számára merőben új bérházi közösségbe, mint jó néhány tősgyökeres városlakó.

Mert a bérház kicsit olyan, mint a kaszárnya, vagy — ahogyan sokan mondják — a börtön: senki sem válogathatja meg a szomszédait. De a mód, ahogy érintkezik velük nagyon sok feszültséget levezethet. Ehhez azonban azt is be kell látni előbb- utóbb. hogy a lakás a nevünkre szól ugyan, de a házat közösen használjuk. És örömünk csak akkor telik benne, ha vigyázunk a rendjére, nyugalmára és tekintettel vagyunk egymás közérzetére is. Vadas Zsuzsa

Nemcsak szükséges, érdemes is

Teremtő igyekezet