Petőfi Népe, 1977. június (32. évfolyam, 127-152. szám)

1977-06-29 / 151. szám

1911. június 29. • PETŐFI NÉPE • 5 Szakmai irányítás, közös rendezvények A Magyar Nemzeti Galéria és a vidék kapcsolatáról nyilatkozik dr. Pogány Ö. Gábor főigazgató Ha az utas betér, mondjuk, a nemrég újjáépített, múzeummá alakított szécsényi Forgách-kas- télyba, annak egyik emeleti ter­mében Munkácsy, Paál László tájábrázolásai épp úgy megtalál­hatók, mint a füvek, fák, ágat ágba fűző bokrok nagyszerű fes­tőjének, az 1960-ban elhunyt Ga- dányi Jenőnek a munkái. Hogyan kerültek ezek és a ha­sonló remekek ebbe a községi múzeumba? , Elég egyetlen lépés, és a mű­vészek nevét feltüntető táblácska mellett fölfedezhetjük a másik cédulát, amely közli, hogy a mű a Magyar Nemzeti Galéria tulaj­dona. Persze nemcsak Szécsényben bukkanhatunk a Galériából köl­csönkapott művekre — láthatjuk a hazai képzőművészet legrango­sabb gyűjtőhelyének darabjait - szinte mindegyik vidéki múzeu­munkban. — És ugyanígy a vidéki mú­zeumok sok-sok képét, szobrát, grafikáját a Galéria egymást kö­vető tárlatain — mondja dr. Po- gány Ödön Gábor főigazgató, aki­ig vei a Budavári Palotában mű­ködő intézmény irodájában be­szélgettünk. A műtárgyak és műtárgycso- portok egyszerű cseréjénél azon­ban sokkal gazdagabb a Galéria és a vidék kapcsolata. — A mi dolgunk az ország valamennyi képzőművészeti gyűj­teményének szakmai felügyelete — folytatta a beszélgetést dr. Po­gány Ödön Gábor. — öt munka­társunk országrészenkint foglal­kozik a nem budapesti múzeu­mok festészeti, szobrászati, gra­fikai anyagával, s azok kezelésé­hez minden szükséges segítséget megad. Persze nemcsak segítjük a vidéki kollégák munkáját, ha­nem szakmai, ideológiai tovább­képzésüket is biztosítjuk: rend­szeresen tartunk konzultációkat számukra. Közösen tisztázzuk például, hogy az egyik vagy má­sik gyűjtemény témaköre, pro­filja milyen legyen. — És milyen legyen? — Azt tartjuk helyesnek, ha mindegyik vidé,Hi múzeum a sa­lt >iját: földrajzj környékének ,jrí|5vé- yibi szelét ápolja; az ott élt vagy élő művészek alkotásait gyűjti, mu­tatja be. A debreceni Déri Mú­zeum például a Hajdúságban szü­letett, azt ábrázoló művek gazdá­ja legyen elsősorban, és a szege­di Móra Ferenc Múzeum is a szegedi, Szeged környéki képző- művészeté. Különösen ez az utób­bi intézmény jár elől jó példá­val, hiszen nemrég jelent meg a múzeum művészettörténész mun­katársának, dr. Szelesi Zoltánnak a Szeged képzőművészetét feldol­gozó munkája, amely rendkívül alaposan, részletesen foglalja ösz- sze ezt a sajátos arculatú művé­szetet. Szerzője méltán kapta meg művéért a kandidátusi cí­met. — Nyilván a Galéria is első­sorban ezekkel a határozott arcu­latú gyűjteményekkel tud jól együttműködni? HÁROM ÉVTIZED A KATEDRÁN Búcsú az iskolától A közelmúltban búcsúztatta el a Kiskőrösi Petőfi Sándor Általános Iskola nevelőtestülete és diáksága Szilva Árpád igazgatót nyugdíjba vonulása alkalmából. A hangulatos házi­ünnepségen átadott Pedagógus Szolgálatért Érdemérem és az őszinte hangú köszöntések a több mint három évtizedes, gondokban, örömökben és tapasztalatokban gazdag pedagógus életpálya lezárását jelentették. Szilva Árpád 1940-ben kapta meg oklevelét a komáromi taní­tóképzőben, s hét év múlva Bács- Kiskun megyébe került, Császár- töltésen vállalt tanítói állást. Csengődön már a tanintézet igaz­gatójaként dolgozott, és 1962-től Kiskőrösön vezette az általános iskola tantestületét. Közben együtt haladva a korral, rend­szeresen képezte magát, matema­tika—kémia szakon szerzett ta­nári diplomát, és elvégezte a marxizmus—leninizmus esti egye­tem szakosító tagozatát Js. — Volt időszak, amikor tizen­egy képesítés nélküli nevelő dol­gozott itt az iskolában, számuk jelenleg csupán egyetlenegy, a hetvenöt fős tantestületben, de levelező úton már ő is végzi a tanulmányait — emlékezik vissza beszélgetésünk során Szilva Ár­pád, az elmúlt évtizedek alatt megváltozott körülményekre. — Én úgy érzem, hogy lassan—las­san kezd a pedagóguspálya von­zóvá válni a fiatalok számára, s ez a megnövekedett társadalmi fi­gyelem következménye. Ezalatt nemcsak azt értem, hogy több anyagi, erkölcsi segítséget kap a közoktatás — nálunk például je­lenleg csupán két nevelőnek nincs saját lakása — hanem azt is, hogy maguk az emberek, a szülők is másként viszonyulnak a tanuláshoz. Emlékszem, húsz évvel ezelőtt még sokszor hiába ajánlgattuk a szülőknek gyerme­keik további taníttatását, hiába javasoltunk számukra jobbnál- jobb szakmákat, csak hajtogatták a magukét, és bizony nehéz volt érvényesíteni a gyerekek érde­keit. Az idén viszont 124 nyol­cadikos' végzett az iskolában, s közülük csupán egy nem tanul tovább. A diákok több mint fele szakmát választott, és ez min­dennél jobban tükrözi a társada­lom széles tömegeiben végbement tudati változásokat. — Az elmúlt három évtized alatt két új tantérv bevezetésé­ben munkálkodtam, a harma­dik pedig most készül — foly­tatta az igazgató. — Ügy érzem, hogy vannak nevelők, akik félnek egy kissé tőle, pedig az oktatás­ügy rendszeres megreformálása a korszerű pedagógia egyik alap­vető követelménye. Ügy hiszem, hogy a tanítóknak és tanároknak pályájuk végéig nyitottnak kell maradniuk, be kell fogadniuk az újat, mert ha erre nem képe­sek, a gyerekek látják a kárát. Nevetséges lenne például ma már számoszlopok összeadását gyako­roltatni a diákokkal, amikor ezt gépek végzik el mindenfelé. Ugyanez jellemző a többi tárgy­ra is; kicserélődnek az ismere­tek, megváltoznak az igények, és mindehhez elsőként a pedagógu­soknak kell alkalmazkodniuk. Az iskolai irányítás gondjaira terelve a szót, Szilva Árpád el­— Igen, mert nagyobb kiállí­tásainkhoz azokból kapunk meg­felelő mennyiségű és minőségű anyagot. Ügy, mint a nemrég megrendezett, nagy sikerű Ko- hán-emlékkiállítás esetében, ami­kor készséggel bocsátották ren­delkezésünkre szinte az" egész Kohán-hagyatékot a gyulaiak... — A valóban óriási érdeklődés­sel kísért Kohán-emlékkiállítás mellett milyen nagyobb vállalko­zásukba vonják be a nem bu­dapesti gyűjeteményeket? — Terveink közül megemlítem azt a most szerveződő kiállítást, amely a magyar festői expresz- szionizmus legjellegzetesebb kép­viselőit — elsősorban Czóbel Bé­lát, Holló Lászlót, Frank Frigyest — mutatja be: valamint azt a másik, ugyancsak „irányzatos” tárlatunkat, amely a jelenlegi magyar kubizmusról ad majd át­tekintést. Főképp az előbbi gyűj­temény összeállításához kell a vi­déki kollégák segítsége... — A „kapott” anyagot a Ga­léria mindig igen gazdag „adott” anyaggal hálálja meg... — Sok azoknak a kiállítások­nak a száma, amelyeket „utaz­tatunk”. A szentendrei, Feren- czy Károly életművét bemutató tárlat anyaga épp úgy a Galériáé, mint az a Munkácsy- és Paál László képeket tartalmazó gyűj­temény, amely Szegeden döntött meg minden eddigi látogatórekor­dót. Van egy nagybányai össze­állításunk — ezt először Kecske­méten láthatták, majd Szegeden —; s van négy-öt olyan kisebb képcsoportosításunk is, amely művelődési házakban, vagy akár üzemekben is bemutatható. Érde­kességként említem meg, hogy Mezőkövesden a helybeli műve­lődési ház és a múzeum együtt vállalkozott ilyen vándortárlat megrendezésére Nagy Balogh Já­nosnak a Galériában őrzött mű­veiből. — Ha mégis rangsorolni kelle­ne, melyik vidéki múzeumot ne­vezné meg, mint a legaktívabb, a legkészségesebb partnert? — Mindenképpen a nyírbátorit! Volt úgy, hogy négy közös ren­dezvényünket láthatták ott az ér­deklődők ... A. L. • „Én úgy érzem, hogy lassan- lassan kezd a pedagóguspálya vonzóvá válni a fiatalok számá­ra .. (Pásztor Zoltán felvétele) mondta, hogy megváltozott az in­tézmények vezető beosztású pe­dagógusainak szerepe, munkájuk jellege is. Jelentősen megnöveke­dett az adminisztráció, de ehhez hozzátette, hogy olyan igazgatók közé tartozott, akik elismerik en­nek bizonyosfajta szükségszerű­ségét. — Az igazgatóhelyettesek között arányosan elosztva éa ész­szerűen megszervezve nem elvi­selhetetlen a „papírmunka” — mondotta. — A legnagyobob gon­dunk talán a takarítók, fűtők szerződtetése, a nyári festés, nagytakarítás megszervezése, nem is a szükséges anyagiak, ha­nem a „vállalkozók" hiányában. No meg a megnövekedett gyer­meklétszám következtében a tan­termek zsúfoltsága, amely Kis­kőrösön —, de azt hiszem, ígv van ez a megye többi városában is —, olykor-olykor igen nehéz feladatok elé állítja a tantestü­leteket. Ha azonban a nevelők vállalják a közéleti ember szere­pét, akkor könnyebben megértik, hogy a „cipő” másutt is szorít, s belátással kell lennünk. Évtize­des tanácstagi munkám során sok hasznos, „iskolán kívüli” ta­pasztalatra is szert tettem, amely megkönnyítette az intézmény munkájának bekapcsolódását a város életébe. Javasolhatom is minden fiatalabb pályatársam­nak; járjanak nyitott szemmel a világban, ne zárkózzanak be ott­honukba, vagy az iskolai tantes­tületi szobákba, mert csak így teljesíthetik be hivatásuk társa­dalmi kötelezettségeit. P. M. Líra és dráma a képeken Tóbiásné Palcsó Mária kiállítása A kecskeméti Naiv Művészek Múzeumának épületében már hosszú ideje megtekinthető egy állandó kiállítás. Üjab- ban időszakos tárlatok folyamatos rendezése is folyik. Ezek a kiállítá­sok kéthavonként vált­ják majd egymást. Az or­szág egyetlen, naiv mű­vészeket bemutató mú­zeumában most Tóbiás- né Palcsó Mária mű­veit láthatja az érdeklő­dő. ö is, mint kollégái és sorstársai, azoknak az embereknek a fajtájából való, akik rendszerei képzőművészeti nevelés nélkül, másodlagos te­vékenységként, legtöbb­ször mostoha vagy pri­mitív körülmények kö­zött, elzártságban, min­den anyagi és egyéb érdek nélkül, kizárólag lelkűk parancsára hoz- * Parkban ták és hozzák létre mű- * veiket. Am éppen ezen — csak részben felsorolt — okok­nál fogva, művészetük minden spekuláció vagy mögöttes gondo­lat nélküli, üde és hamvas. Egye­nes úton „első kézből” képesek felfogni és megvalósítani az üze­neteket, melyeket emberi és mű­vészi sorsuk diktál. A fentiek sokszorosan jellem­zőek Palcsó Máriára, aki csak­nem negyven éven át öiztönei és szándéka ellenére; festőművész férje Iránti tapintatból és alázat­ból nem nyúlt festékhez. A hosszú Ideig elfojtott ösztön utat tört magának. Tamil lehe­tünk a legérzékenyebb Ura illet­ve a dráma egyidejŰAégé(tok. Iga­zi költészet szól hozzánk a hatá­rozott, széles ecsetvonások nyo­mán, abszolút biztos, kifinomult színérzék jellemzi őt. Anyaga egységes, minden részletében ösz- szefüggő, és kis részleteiben is egymásra utal. Zenélő, éneklő, táncoló alakok jelennek meg, szo- babelsőkben, a kertben, és a me­ző útjain, és a mindörökre elmu­lasztott első bál színhelyép. Min­den képén különös zeneiség öm­lik el, bensőséges, kevés hangszer­rel írt, fátyolos, álomittas mu­zsika, az emlékezés, elvágyódás és meditáció hallucinatív zenéje. Bizonytalan hittel, már-már re- ménytvesztve, az első táncra vá­rakozó lányok, akiknek nem is lesznek táncosaik: verbálisán megfogalmazható tartalma sze­rint ez közhely lehetne, de Pal­csó Mária érintésére már igazi drámává formálódik. Az egyip­tomi falfestmények forma és szín­ritmusára emlékeztet a TERE- FERE című vászon. A háttér ta­péta-csíkjai meglebbenve egy napsütéses, örökkévaló kert ké­pét láttatják, melyben közeledik ,.egy fiatal gyógyszerész... aki jól megnézett és másnap meg­kérte a kezemet szüleimtől..." A magyar naiv festészet nagy felfedezése Palcsó Mária művésze­te. Köszönet azoknak, akik ráta­láltak, továbbá férjének, aki vé­gül is hozzásegítette az alkotás­hoz. M. P. • Táncolok. (07.) — Hallgatsz? Miért nem vé- ded magad? Van neked szöveged, ha előveszed valamelyik lemeze­det. Tessék, beszélj, legalább ma­gyarázkodj! A pipikéd mellett biz­tosan nem vagy olyan hallgatag, ahogy nekem adtad elő magad! Na! Indítsd a lemezt! Mi lesz? — Vigyázzon, rajta van a ko­csi a terelővonalon ... — Nem erre vagyok kiváncsi! Védekezz, amíg itt ülsz mellet­tem, többször úgyse lesz alkal­mad. Beszélj! — Most nincs értelme. Ide­ges .., — Nem vagyok ideges, csak gyűlöllek. Nem elég, hogy van egy képmutató férjem, kaptam a nyakamba egy képmutató sze­retőt is. Eddig csak a férjemtől utálkoztam, ezután undorodha­tok tőled is. Hányinger kaparta a torkát. Kihajtotta a fejét az ablakon. Kezében megmozdult a kor­mány, visszarántotta, a kocsi egyenesbe táncolt a kerekeken. Az éjszakai undora... Ránehe­zedett az izzadt, puha testével, a súlyával bénította meg, a térdé­vel feszítette szét a combját. Utána a fürdőkádban lesikálta magáról Ágoston teste szagát, az orrával már nem is érzi a bő­rén, de az idegeiben benne ma­radt a szaga is, a tapintása is, a súlya is, amitől fájt a. két melle, mintha durván összemar- kolászták volna. — Pesten kirúglak a kocsiból, és még a neved is elfelejtem. Stupid nőstény vagyok, a legstu- pidabb ezen a szemét világon. Még az is megfordult a fejem­ben, hogy tényleg hagyjak ott mindent, otthagytam volna az egyik undort egy másikért. Ne nyúlj hozzám! — Félrelökte a fiú kezét a kormánykeréktől: — Fogdosd a kis tyúkodat! — Húzódjon kijjebb, megint középen van a kocsi, vegye le a sebességet is, ott jön egy kon­voj, előttünk az az oldalkocsis motor, egyszerre fogunk odaérni a motorhoz, nem látja? — Megelőzöm, addig nem ér oda a konvoj. — Már nem tudja megelőzni! — Hallgass! Azt akarod, hogy az árokban kössünk ki? Nyolcvan kilométer, nyolcvan­öt. Megelőzi az oldalkocsist, mi­előtt a konvoj közelebb érne. Kilencven. — Mit csinál? — Hallgass! — Vigyázzon! Feljajdult. A fiú cipője talpa még mindig nyomja a lábát a féken. Egyenesben kell tartani a kocsit. Mit üvölteti a kürtjét az a Mercedes a konvoj élén? Egyenesben kell tartani...! Ki sikolt? Ez a saját sikoltá­sa. Segítség! Behunyta szemét. Hátralökte magát, nekifeszült a kormányke­réknek. Valami csattant. Borul a kocsi! Felpattant a szeme. Az olda­lán fekszik, válla alatt összetört az ablak. A másik ajtó lesza­kadt a zuhanástól. Hol ez a fiú? Hol van? Miért nem érez semmi fájdal­mat Most kell meghalni?... Leg­alább ne látna semmit. Behunyta a szemét. Még mindig semmi fáj­dalom ... 6. Lelilei magasra húzta a sze­möldökét. A televízióban a sze­mélyiségek mind gondterhelten ráncolják a homlokukat. Neki elég lesz az elgondolkodó sze­möldökemelés, ez kevésbé szok­ványos. Visszafordult ültében a riporterhez: — A vezetés stílusa.., Mit mondjak erről? Az INVEST- COOP eredményei meglehetősen tudatos vezetői és beosztotti te­vékenység nyomán alakulnak ki. Rómer visszalapozott a jegy­zetfüzetében. Mosolyogva húzott alá néhány szót a papíron. — Erről szeretnék valamivel többet hallani. A vezetés stílu­sáról. A te stílusodról. — Talán helyesebb volna, ha erről nem én informálnálak. Ha a beosztottaimhoz fordulsz... Amennyiben én elemezgetem a vezetési stílusomat, esetleg di­csekvés keveredik belé, anélkül, hogy dicsekedni kívánnék. Rómer előrehajolt a fotelban: — Természetesen megkérdem a beosztottaidat is, megtudom, milyennek látják ők ezt a stí­lust, de tőled, kérlek, azt sze­retném hallani, melyek ennek a stílusnak a tudatos elemei. Pa­rancsolj — tartotta oda öngyúj­tója gázlángját Leilei cigarettá­jához. A vezetés stílusa... Mit mond­jon róla ennek az aprólékos Ró- mernak? Mindeddig csak annyi volt a dolga, hogy Dorogi ötle­teit a maga megfogalmazásában, egy-egy módosítással ismertesse a tervtárgyalásokon vagy a mun­kaértekezleteken. Ezután kell rá­szoktatnia magát, hogy átvegye Dorogi szerepkörét az ötletek ki­dolgozását illetően is. Van rá ideje, hogy saját elképzeléseket alakítson ki a jövőre vonatko­zóan. Dorogi után legalább fél tucat terv, elképzelés maradt, először ezeket kell realizáltatnia, kezdve a hiánycikkgyártás koo­perációs beruházásaival... — Ha a beosztottaimnál fogsz érdeklődni, nagyjából így fogják körvonalazni a nálunk kialakult vezetési stílust: rászoktattam őket, hogy a koncepció alapkon­túrjain kívül semmit sem vár­hatnak tőlem, mindaddig, amíg nincs feltétlenül szükség a továb­bi operatív beavatkozásomra. Te­hát megkapják az ötletet és az igényeket, amelyeket ki kell elé­gíteniük, felvázolom a vállalko­zás perspektíváját, ezután a rész­letek kimunkálása és a gyakor­lati kivitelezés az ő dolguk, én a végrehajtás folyamán csak az ellenőrzésre, a rendszeres be­számoltatásra és az ügyviteli fe­gyelem betartására ügyelek. Rómer tűnődve bólintott, majd megmozdult, hosszú ujjai között az ezüstös töltőtoll: — Fordítva nem fordul elő, hogy ők állnak eléd önálló ötle­tekkel? Lellei tanácstalan mozdulatot tett: — Sajnos, itt még nem tar­tunk. De a fejlődés köv*tkezó fá­zisa feltétlenül ez less. A lehe­tőségek lassan kialakulnak, hogy ránevelhessem őket az önálló gondolkodásra. A gazdasági re­form az idő függvényében egyre több lehetőséget nyújt arra, hogy anyagi ösztönzőikkel is önálló el­gondolások kimunkálására ser­kenthessük a beosztottaltot- Per­sze, ez a folyamat nem lesz rö­vid, nagyon is hosszú lesz, sok türelmet igényel a vezetőtől, az INVESTCOOP esetében tehát tő­lem, de én a türelemmel mindig jó viszonyban voltam, él ezt a jó viszonyt ezután Is Igyekszem megőrizni. Nevelés kérdése, kon­zekvens, de türelmes nevelés kér­dése, igen. De ha megérhetlek, erről a problematikáról ne be­széljünk, vagy ha mégis, szűk­szavúan beszéljünk az interjú­ban ... Felkelt, konyakot töltött a ri­porter poharába. Amíg Rómer ki­itta, végigsétált a szobán, hát- rasimította halántékán a haját, s homlokát ráncolva ült vissza a fotelba. — Nem lenne ildomos bőveb­ben elemezni ezt a kérdést. Az emberek érzékenysége, ugye, ép­pen előtted nem kell hangsú­lyoznom, te a munkádból adódó­an mindig emberekkel dolgo­zol..! — Felvette a hamutartó széléről a cigarettáját, beleszí­vott: — A vezetőnek türelmes­nek kell lennie az emberek iránt. Nem az emberek felelősek azért, hogy eddig nem tanulhattak meg önállóan gondolkozni, amit, saj­nos, egyes gazdasági vezetőknél is tudomásul kell vennünk, akik el kényei mesedtek a túlságosan centralizált irányítás időszaká­ban, engedelmeskedni megtanul­tak, feladatokat végrehajtani megtanultak, ellenben... Ki telefonál? Talán csak nem anya? Csak nincs valami baj Tamással ? — Megboesátassz... — Oda­sietett a kisasztalhoz, és felvet­te a kagylót: — Tessék, Leilei. —■ Jó napot kívánok, Bakony rendőr őrnagy vagyok a központi ügyeletről. Sajnálattal kell kö­zölnöm, hogy a vezérigazgató elvtárs féleségét autóbaleset ér­te, ne tessék megijedni, az elv­társnőnek nincs semmi baja, csak a rend kedvéért szállíttattuk be a baleseti kórházba. Az útitárss Is megúszta nagyobb baj nélkül, de elvesztette az eszméletét. Kö­telességemnek tartottam jelenteni önnek az esetet, az öcsém ott dolgozik önnél az INVESTCOOP számvitelén. A gépkocsi felszál­lításáról Is én intézkedtem. Hal­ló. .. — Igen, értettem. Köszönöm, hogy felhívott. — Valami kellemetlen? — for­dult felé a fotelból Rómer. — A feleségemet autóbaleset érte... (Folytatjuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents