Petőfi Népe, 1977. június (32. évfolyam, 127-152. szám)

1977-06-25 / 148. szám

1977. június 25. • PETŐFI NÉPE • 3 JÚLIUS 3.: Nemzetközi szövetkezeti nap A mozgalom hagyományaihoz híven július első vasárnapján — immár 55. alkalommal — világ­szerte megünneplik a nemzetkö­zi szövetkezeti napot. A hatvan ország 330 millió szö­vetkezőjét képviselő Szövetkeze­tek Nemzetközi Szövetsége most közzétett nyilatkozatában a tar­tós béke biztosítását elősegítő, az igazságos társadalmi és gazdasá­gi rendszert szolgáló szövetkezeti elvek világszerte történő elter­jesztését, valamint az együttmű­ködés szélesítését tűzi ki zászla­jára. A 4600 szövetkezetben 4,2 mil­lió tagot tömörítő magyar szö­vetkezeti mozgalom képviseleté­ben az Országos Szövetkezeti Ta­nács elnöksége adott ki felhí­vást. Ebben rámutat, hogy Ma­gyarországon, a többszörös tagsá­got is figyelembe véve, a felnőtt lakosság mintegy 25 százaléka tagja a szövetkezeteknek, s együt­tesen a nemzeti jövedelemnek csaknem egyharmadát állítják elő, társadalmi-mozgalmi tevé­kenységükkel pedig a szocialista demokratizmus és a közművelő­dés fejlesztését szolgálják. Az 1400 termelőszövetkezet a mezőgazdasági termelésnek mint­egy kétharmadát adja és ered­ményesen segíti a szövetkezeti parasztság gazdasági, társadalmi fejlődését. A 988 ipari szövetke­zet szerepe az építőiparban, egyes belső ellátási, szolgáltatási, vala­mint export-tevékenységekben különösen kiemelkedő. A kiske­reskedelmi forgalomnak csaknem egyharmadát szervezi a 305 ál­talános fogyasztási és értékesítő szövetkezet, amelyek a termelő- szövetkezetekkel együttműködve munkálkodnak a zöldség-gyü­mölcs termelési program megva­lósításán, elősegítve a háztáji és a kisegítő gazdaságok lehetősé­geinek minél jobb kiaknázását. A lakásszövetkezetek több mint 600 ezer ember számára nyújta­nak otthont, a takarékszövetke­zetek szolgáltatásait pedig több mint egymillió ember veszi igénybe. A szövetkezők hagyományos ünnepe alkalmából az OSZT a szövetkezetek előtt álló társa­dalmi, gazdasági feladatok közül az új típusú szocialista szövet­kezetek létrejöttét és munkálko­dását is lehetővé tevő Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója kibontakozott mun­kaverseny felkarolását, az 1977. évi népgazdasági terv sikeres megvalósítását állítja a közép­pontba. Felhívja a szövetkezete­ket: tegyék hatékonyabbá szer­vezetüket, erősítsék tagsági kap­csolataikat, fejlesszék a szövet­kezeti demokráciát, valamint közéleti, közművelődési tevé­kenységüket. Helsinki szellemé­ben hangsúlyozza a felhívás a béke ügyének szolgálatát. A helyi megemlékezéseken túl­menően az Országos Szövetkeze­ti Tanács — a Békés megyei szervekkel együttműködve — Szarvason, július 3-án nagygyű­lést és egésznapos kulturális programot szervez. (MTI) Űj telepen az ÉPFU kecskeméti kirendeltsége A napokban új telep avatására kaptam meghívót, amelyet az ÉPFU 1. számú Szállítási Üzem­egységének kecskeméti kiren­deltségvezetője írt alá. Az ÉPFU teljes nevén Építő­ipari Szállítási Vállalat, ne­gyedszázada alakult, s ma már a modern építőipar nélkülözhe­tetlen segítőtársa. Tizenötezer dolgozója mintegy tízezer külön­féle rendeltetésű járművel szál­lítja az ország építkezéseire az építőanyagot. Mondják, hogy megbízható partnerei az iparág vállalatainak. Egy ízben azt a fel­adatot kapta az ÉPFU, hogy egy nyugat-németországi északi ten­geri kikötőből szállítson közúton egy hajót a Fekete-tengerre. S amit Európában senki sem vál­lalt el, azt ők végrehajtották, szétszedett állapotban átfuvaroz­ták a kontinensen a hajót. öt szállítási üzemegysége van, az ÉPFU-nak, ebből kettő a fő­városban, a többi Miskolcon, Győrben, Pécsett. Ezeknek ösz- szesen 48 vidéki kirendeltségük van. Teljesítményükre csupán egy adat, hazánk közúti szállítá­sában minden hetedik tonnát az ÉPFU továbbít. Kielégíti azon­ban a magyar építőipari vállala­tok külföldi építkezéseinek spe­ciális szállítási igényeit is. Az ÉPFU 1. számú budapesti Szállítási Üzemegységének tíz vi­déki kirendeltsége van, ezek kö­zül az egyik (amelyet tíz évvel ezelőtt hoztak létre) Kecskemé­ten van. Bodor Balázs, a kiren­deltség vezetője elmondta, hogy a telep feladatai a megye építő­iparának növekedésével együtt nőttek. Szolgáltató és kereskedel­mi tevékenységük 1976-ban már elérte a 26 millió, az idén pedig meghaladja majd a 30 millió fo­rintot. Kereskedelmi jellege van nálunk az ömlesztett cement értékesíté­sének. — Az építőipari vállalatok ugyanis ezt náluk rendelhetik meg. A kirendeltségnek saját cementrelé állomása van, ahon­nan közúton, vagy vasúton, spe­ciális taVtálykocsikban közvetle­nül az építkezésekre továbbít­ják a cementet. Fő profiljuk azonban a szál­lítás. A kirendeltségnek 60 von­tató járműve, s számos szállító- eszköze — a többi között ház­gyári panel trélere — nyolc ce­ment, négy nyersbeton, tartály- kocsija, betonelem fuvarozására alkalmas szerelvénye, szóródó anyag továbbítására pedig hét darab billenőplatós gépkocsija van. — Idei feladatunk több, mint 300 ezer tonna építőanyag elszál­lítása — tájékoztat Bodor Balázs. — A legnagyobb tétel,2500 ház­gyári lakás paneljeinek (súlyuk 225 ezer tonna) eljuttatása a kecskeméti, kiskunfélegyházi, kis­kunhalasi, bajai, ceglédi és kis- tarcsai lakóház-építkezésekre. El­fuvarozunk még 50 ezer tonna ömlesztett árut, 15 ezer tonna cementet és 14 ezer tonna nyers­betont. Az utóbbi egyébként igen érdekes és pontos munkát igény­lő feladat. Az új megyei kórház liftaknájának építéséhez például 30 napon át éjjel-nappal szállí­tottuk óramű pontossággal a nyers betont. Ez fontos feltétel volt, hiszen, ha csak egyszer is. egy órát késett volna a szállít­mány, a beton megköt. Állományi létszámunk 65 gép- járművezető, húsz autószerelő, öt relétöltő és hat forgalomirányító, illetve adminisztrátor. Négy gép­kocsivezetőnk jelenleg az oren- burgi gázvezeték építésénél dol­gozik járművével együtt. Beszélgetés közben jártunk a régi telephelyen is, ahol a kerék­nyomoktól feltúrt terepen csu­pán egy barakk (itt volt az iroda és a mosdó) és egy fészer árvál­kodott, melyben az autószerelők dolgoztak. Télen-nyáron ez volt a munkahelyünk. Ugye, nem va­lami vonzó — kérdezte a kiren­deltségvezető? Azután az flj telepet vettük szemügyre. Itt már betonozott udvaron állnak a munkagépek, légkondicionált új műhelycsar­nokban javítják a járműveket, s 150 személyes fürdő- és öltöző áll a dolgozók rendelkezésére. * A 35 millió forintos beruházás­sal épült új kecskeméti telepet tegnap délután adta át rendelte­tésének Szilágyi Gyula, az ÉP­FU vezérigazgatója. Nagy Ottó • A oemcntrelé-állomáson feltöltenek ei?y tartálykocsit. • Egy házgyári paneleket szállító trélert újít fel Rózsa I,ászló és Somogyi József autószerelő, vala­mint Csernus István lakatos. # Az utolsó simításokat végzi Madarász Károly festő az átadás előtt álló új műhelycsarnokban. (Tóth Sándor felvételei) Védtelen utasok A péntek délután jött félelme­tes felhőszakadásról beszélgettünk egyik ismerősömmel. Elmondotta, hogy amikor megnyíltak az ég csatornái, ő egy peremkerületi buszmegállóban várakozott. Fölöt­te a koromfeketére borult égbolt, közel-távolban semmilyen fedett hely. Már tetőtől talpig csurom­vizes volt. amikor egy teherautó emberséges vezetője megszánta, fölvette maga mellé, s a legköze­lebbi olyan autóbuszmegállónál tette le. ahol várófülke védelmé­ben várhatta meg a járatot. Erről az jutott eszembe, hogy ha a periférián levő megálló tör­ténetesen el lett volna látva — mellékes, mennyire „korszerű”, csupán az elemek haragjától óvó — valamiféle váróhelyiséggel, ba­rátunk nem ázott volna el. nem szorult volna egy jótét lélek se­gítségére. Mert mi a helyzet manapság ezekkel a váró-alkalmatosságok- kal? Szinte úgy tűnik, hogy mi­nél jobban távolodunk a város- központtól. annál kevesebb talál­ható belőlük a megállókban. De ez csak általánosságban van így. Hiszen Kecskeméten a Komsz.o- mol. vagy a Május 1. tér eléggé a belvárosban van. jobban már nem is lehetne. Mégis az ott busz­ra várakozókat eső veri, nap sü­ti. szél cibálja: így rostokolnak hosszú percekig, vagy ha — ami nem is ritkán fordul elő — egy- egy járat kimarad, akár fél órán át is! A tragikomikus az egészben az, hogy ugyanakkor jó néhány meg­szüntetett megállóban ott eszi a rozsda ezeket a féltetős — nem éppen monumentális, de széltől- esőtől valamicskét mégiscsak vé­dő — „műtárgyakat”. (Hogy csak egy kirívó példát említsek: a Hock János utcában.) Tisztában va­gyunk azzal, hogy ezek zöme egy korábbi közlekedési helyzet „ma­radványa”. s elhelyezésük az ak­kori követelményeknek meg is fe­lelt. Időközben azonban a városi közlekedésben újabb koncepció érvényesült, amit bizony a váró­épületek „telepítése” nemigen lát­szik követni. Szó. ami szó, érdemes lenne fon­tolóra venni azoknak, akiknek ez egyik feladata, az évente több millió utas egészségéről, biztonsá­gos várakozásáról való gondosko­dás lehetőségeit. Néhány szerény, nem túlméretezett, mindössze a célnak megfelelő bódéra, fülkére van szükség legalább a házaktól, minden fedett helytől száz méte­rekre kijelölt külterületi, perem­részi megállókba. De oda feltétle­nül! —a —r Filmjeink külföldön Két díj a prágai fesztiválon Két magyar tévé-alkotás kapott díjat a csütörtökön véget ért XIV. prágai nemzetközi televí­ziós fesztiválon, 32 ország tévé­játékainak és zenés műsorainak seregszemléjén. A nemzetközi zsűri a zenés műsorok kategóriájában a zenés drámai művek televízióra való legjobb alkalmazásáért járó dí­jat a Magyar Televízió „Cédrus" című munkájának ítélte oda, magas művészi és technikai szín­vonaláért. (A film a Magyar Ál­lami Operaházban bemutatott azonos című, Hidas Frigyes zene­szerző és Seregi László koreográ­fus nagysikerű balettjének tévé­adaptációja, Horváth Ádám ren­dezésében.) A tévé-játékok kategóriájában az Intervizió díját Galgóczy Er­zsébet „A 11 több mint 3” című darabja kapta meg. Rendezte: Nemere László, amelynek—mint a zsűri indoklása mondja — nagy érdeme, hogy a munkás­problémákat eredeti módszerrel és mélyen humanista szemlélet­tel ábrázolja. A fesztivál „Arany Prága” nagydíjai a tévéjátékok csoport­jában az NDK „A szomszéd Jú­lia” című versenymunkája, a ze­nés műsorokéban pedig csehszlo­vák tévé Dvorzsak Üj világ szim­fóniájának zenekari előadásáról készített filmje nyerte el. A díjakat csütörtökön este a prágai Smetana-teremben ünne­pélyesen átadták a győztes mű­vek alkotóinak. * A következő hetekben ismét több magyar filmalkotás képvi­seli filmművészetünket a külföl- ni bemutatókon és fesztiválokon. A június 28. és július 8. között a franciaországi La Rochelle- ben megrendezendő nemzetközi filmfesztiválra három játékfil­münket — Ranódy László: Ár­vácska. Mészáros Márta: Kilenc hónap, és Kézdi Kovács Zsolt: Ha megjön József című alkotá­sát — hívták meg. Az utóbbi a Brisbane-i fesztiválon is szere­pel. Július 2. és 9 között Triest- ben rendezik meg a tudomá­nyos-fantasztikus filmek nemzet­közi fesztiválját, melyen Foky Ottó „Bábfilm" és Vitéz Gábor „Ember” című rövidfilmjeivel veszünk részt. Július első napjaiban az NDK-ban rendeznek nyári film- napokat. A július 10-ig tartó másfélhetes program műsorán a filmművészetünket Szomjas György: Talpuk alatt fütyül a szél című játékfilmje kénviseli. Július 13-án Moldován Domon­kos filmjeiből tart bemutatót a Londoni Institute of Contento- rery Arts (Jelenkori Művészetek Intézete). (MTI) Erősödött a párt • „A tagkönyvcsere jól szol­gálta a párt felkészítését a kong­resszus határozataiban és a prog­ramnyilatkozatban megfogalma­zott feladatok megoldására” — állapította meg. az akciót érté­kelve, június 22-i ülésén a Köz­ponti Bizottság. Az előkészítés időszakában, a múlt év tavaszán minden párt­taggal, több mint háromnegyed­millió kommunistával folytattak személyes beszélgetést a pártve­zetőségek. s az ezzel megbízott aktivisták. A párttagság nagy fe­lelősséggel és reális szemlélettel mondott véleményt a párt poli­tikájáról, annak megvalósításá­ról; munkahelyének, alapszerve­zetének és önmaga tevékenysé­géről. Rengeteg, hosszú távon is hasznosítható politikai tapaszta­latot hozott felszínre a beszélge­tések sorozata; mindenekelőtt azt bizonyította újólag, hogy a párt­tagság magáénak vallja a párt következetes politikai irányvona­lát, kész kiállni érte, és cselek­vőén részt venni megvalósításá­ban. Ez az alapállás jellemezte a helyi politikai, ideológiai, gaz­dasági és kulturális munka javí­tását, hatékonyabbá léteiét cél­zó javaslatokat; a kritikus és ön­kritikus észrevételeket. Az alapszervezetek, vezetősé­gek, pártbizottságok konkrét in­tézkedési, illetve feladattervé rendezték, munkaterveikbe épí­tették be a hasznosítható javas­latoknak ezt a gazdag gyűjtemé­nyét. Minden üzem és intézmény, minden város és megye jelzései odakerültek a Központi Bizottság asztalára. A testület így a be­szélgetések tapasztalatait össze­gezve megállapíthatta: „A párt eszmei, politikai, szervezeti egy­sége szilárd, érvényesülnek a lenini normák, a kommunisták lelkiismeretes, példamutató mun­kával vesznek részt a szocialista építés feladatainak megoldásá­ban. A Magyar Szocialista Mun­káspárt eredményesen tölti be társadalmunkban irányító, vezető szerepét.” A tagkönyvcsere tehát elérte alapvető célját: általa is erősödött pártunk eszmei, poli­tikai, cselekvési egysége. # De nemcsak értékelt, ha­nem megjelölte a legfőbb tenni­valókat is a vezető testület. Ezek között első helyen áll a gondos, céltuddtos pártépítő munka foly­tatása. Jelenkori történelmünk vitathatatlan eredménye, hogy a párt nem önmagára hagyatkozva tesz erőfeszítéseket a társadalmi haladásért, hanem a szocializmust meggyőződéssel igenlő és építő tömegek támogatásával, részvéte­lével. Közülük pedig egyéni el­bírálás alapján — mellőzve min­den mechanikus kategorizálást — a munkások, mezőgazdasági dol­gozók, termelőszövetkezeti tagok, értelmiségiek és alkalmazottak legjobbjait kell felvenni soraink­ba. azaz kommunistává nevelni őket. Látható tehát, hogy a párt- életnek olyan legbensőbb kér­déseit is, mint a pártépítés, a tagfelvétel, a legszélesebb társa­dalmi összefüggésben tekintette át a Központi Bizottság. Ugyan­ilyen összefüggésben szól a köz­lemény a pártélet lenini normái­nak további érvényesítéséről, a párton belüli demokrácia ered­ményes működéséről, mert ez az alapja, feltétele a párton kívül is a közéleti és munkahelyi demok­rácia fejlődésének. Megkapóan következetes logi­kai láncolatként húzódik végig az állásfoglaláson a párt és a munkásosztály, a párt és a nép összeforrottságának gondolata. Amikor például — egy korábbi helyes döntés nyomvonalán to­vább haladva — az alapszerve­zetek munkájáról szól a közle­mény, tehát egy szigorú érte­lemben vett belső. szervezeti kérdésről, a következő mondat akkor is már széles horizontra nyit ablakot: „Az alapszervezetek erősítsék kapcsolataikat a pár- tonkívüliekkel, gyakoroljanak na­gyobb hatást környezetük szocia­lista szellemű formálására, a po­litizáló légkör fejlesztésére. A párt és az ország előtt álló fel­adatok sikeres megoldásához el­engedhetetlen eredményes szö­vetségi politikánk következetes folytatása.” • Természetesen az egyén, az egyes kommunista számára a tagkönyvcsere a párthoz való tartozás megújítását — vagy meg nem újítását jelentette. A tagság 2.7 százaléka — nem ka­pott űj tagkönyvet a decemberi taggyűléseken. Saját elhatározá­sukból léptek ki sorainkból, vagy a kommunista közösségek dön­töttek így róluk. Számunkra per­sze egyetlen távozó sem puszta statisztikai adat; minden kilé­pés vagy törlés mögött emberi sors húzódik meg. A tagkönyv- cserének ez a tapasztalata a pártszervezeteket még követke­zetesebb pártépítésre, még jobb nevelő munkára, a párttagokkal — különösképpen az idős kom­munistákkal >— való még oda- adóbb törődésre kell. hogy ösz­tönözze. A tagkönyvcsere alkalmával a párttagok közül sokan kérték, javasolták: legyen máskor is ilyen vagy ehhez hasonló beszél­getés. A Központi Bizottság ál­láspontja ebben a kérdésben is világos: „Az évenkénti beszá­moló taggyűléseket úgy kell elő­készíteni, hogy a párttagoknak módjuk legyen a fontos politikai kérdésekben véleményt nyilvání­tani, s emellett személyes gond­jaikat is megbeszélni.” • A pártélet e jelentős ese­ménysorozata a Központi Bizott­ság mostani ülésével befejező­dött. E befejezés azonban bizo­nyos értelemben inkább nyitány: a gyakorlati pártmunkában sür­geti a folytatást — a tapasztala­tok tervszerű hasznosítását. MUNKATÁRSUNK JELENTI VESZPRÉMBŐL Művészek, filmek, közönség a tévétalálkozón Minden eddiginél változatosabb programot állított össze a Ma­gyar Film- és Tévéművészek Szövetsége, a Magyar Televízió, a Veszprém megyei és városi ta­nács a VII. Veszprémi Tévétalál­kozóra. Csütörtök estig három ősbe­mutatót láthattak a meghívottak, az érdeklődök. Valamennyi élénk vitát váltott ki, gondolkodásra, állásfoglalásra késztette a né­zőket. Zsombok Tímár György forgatókönyvéből Horváth Tibor rendezte a „78-as autóbusz útvo­nala kis kitérővel” című tévéfíl- met. Miként viselkedik egy al­kalmi közönség, amikor az egyik útitárs életét szívinfarktus fe­nyegeti. A Veszprémi Állami Gazdaságban vetítették Nemere László eredeti dokumentumok felhasználásával írt ;| „Segítsetek! Segítsetek!' című filmjét. Itt is hosszú, érdekes párbeszéd alakult ki. Milyen társadalmi feszültsé­gek. előítéletek, emberi gyenge­ségek sodorják gyilkosságba a cigánysorból már-már kikapasz­kodott értelmes, szorgalmas, tisz­tességes cigányembert, miért vá­lik elviselhetetlenné két fiatal (Carlo Romanelli és Madaras Jó­zsef) házassága, ezt kutatják a lilm alkotói. Csui ka István és Galgóczi Er­zsébet forgatókönyvéből Dömöl- ky János Témák című tv-film- járől feltehetően sokat beszélnek majd. A szakmai tanácskozások kö­zül A tévé-kritika a megyei saj­tóban alkalmat adott a műfaj általános problémáinak az átte­kintésére. Megállapították, hogy a képernyőn látott műsorokat elemző, értékelő írások iránt nagy az érdeklődés, sokan olvas­sák ezeket, ennél fogva nagy a szerepük a közvélemény formálá­sában. Szinetár Miklós, a tévé művészeti igazgatója, a differen­ciálás szükségességét hangsúlyoz­ta. A Váncsa István szellemes be­vezetőjét követő sok-sok hozzá­szólás jelezte az ankét idősze- í üségét. Már hazafelé készülődik a 17 országból érkezett hatvan televí­ziós szakember, amikor e sorok megjelennek. Az európai orszá­gokon kívül Kubából, Vietnam­ból, Algériából is jöttek rende­zők, növelték a VII. Veszprémi Tévétalálkozó fórumjellegét. Erősen dolgozik mindkét zsűri, (A „hivatalos", és a kritikuso­ké), hogy a 24 órás programból kiválassszák a legjobbat, a leg- szinvonalasabbat. Nehezíti dol­gukat, hogy az idén nemcsak drámai7 művek kerültek a bíráló bizottságok és a veszprémi jcö- zönség elé. (A fesztivál-műsoro­kat a 9-es csatornán vehetik, nézhetik a környékbeliek.) Elsősorban szórakoztatásra szánt és úgynevezett vegyes összeál­lítások is szerepelnek a program­ban. A zászlódíszbe öltözött veszp­rémi Megyei Művelődési Központ földszinti klubjában neves mű­vészek, tudósok, ismert tévések latolgatják az esélyeket, vagy éppen új tervekről, készülő alko­tásokról beszélgetnek. Az egyik asztalnál Jancsó Miklós. Huszár Tibor és Örkény István hallgat­ja Polgár Dénest, a másiknál Kállai Ferenc a társaság köz­pontja ... A tévé-találkozó mintegy százötven-kétszáz meghívott ven­dége. természetesen, eltérően vé­lekedik a magyar televíziózásról. Szinte mindenki egyetért abban, hogy nincs okunk szégyenkezés­re; az összkép kedvező, biztató, a törekvések ígéretesek. Holtai Nándor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents