Petőfi Népe, 1977. június (32. évfolyam, 127-152. szám)
1977-06-25 / 148. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1977. június 25. A megértés kulcsa A korszerű marxista műveltség Sok szó esik manapság a korszerű műveltség tartalmáról, szerkezetéről. Latolgatjuk, fontolgatjuk, milyen ismeretekre van a leginkább szüksége korunk emberének. De bármelyik oldaláról közelítsük is meg e kérdést, mindenképpen bizonyosnak kell tekintenünk. hogy a szükséges ismeretek rendszeréből semmiképpen sem hiányozhatnak a korszerű világnézeti és társadalomtudományi műveltség alapjai. Más szóval, korunk műveltségi eszményében alapvetően fontos helyet kap a tudományos szocializmus elméleti rendszere, a marxizmus—lenmizmus tudományos elmélete. n □ □ Az önművelésben, az ismeret- szerzésben az embereket sokféle cél vezérelheti. Ám az egyéni érdeklődésen és kedvtelésen túl — különösen, ha nagyobb társadalmi csoportokról van szó — az egyik alapvető mozgató tényező mindenképpen a gyakorlati hasznosítás igénye. A gyakorlati élet szükségletei vezérlik a különböző kisebb-nagyobb közösségeket abban. hogy tagjaik elé meghatározott tudásbeli követelményeket állítsanak. S ez nemcsak a szaktudásra. a szakmai műveltségre érvényes, hanem a társadalomtudományi-világnézeti műveltségre is. A társadalmi életben, a közéletben ugyanis csak az képes alkotó és érdemi módon részt venni, jogaival valóságosan és okosan élni. aki érti a társadalmat. annak meghatározó összefüggéseit. Márpedig a világ, a társadalom megértésének kulcsa az azt híven tükröző elmélet, a marxizmus—leninizmus tudományának ismerete. Amikor az MSZMP Központi Bizottsága néhány hónappal ezelőtt napirendre tűzte a partpropaganda továbbfejlesztésének feladatait. ugyancsak a gyakorlat — a politikai tevékenység —szükségleteiből indult ki. Abból a tényből és tapasztalatból, hogy a fejlett szocialista társadalom építése során növekvő követelmények hárulnak a párt tagjaira, s ezeknek megfelelni csak magas fokú elméleti felkészültséggel, elmélyült és átfogó marxista műveltséggel lehet. Am a kor nemcsak a párt tagjainak adja fel ezt, a „leckéi". A valóság megértésének kulcsára mindenkinek szüksége van. aki a maga területén érdemi részese kíván lenni a társadalom formálásának, a politikai döntések meghozatalának és valóra váltásának. □ □ □ Milyen ismeretekre van ehhez szüksége a ma emberének? Ha egészen tömören kívánunk válaszolni, azt kell mondanunk: korszerű marxista műveltségre. Vagyis olyan tudásra, amely a marxizmus—leninizmus klasszikusainak alkotásaira. gondolati rendszerére épül, összegeződnek benne a forradalmi munkásmozgalom sok évtizedes tapasztalatai, s mindezek alapján segít megtalálni a választ a ma újonnan felmerülő kérdéseire. A marxizmus klasszikusai és követőik az elmúlt csaknem másfél évszázad során sok alapvetően fontos következtetést fogalmaztak meg a világ, a társadalom, s benne a gazdaság törvényszerű összefüggéseiről. Ezek a megállapítások meghatározott rendszert alkotnak, s egyúttal a világ megismerésének célravezető módszerét is kínálják számunkra. A korszert! marxista műveltségnek elengedhetetlen eleme mindkettő: az alapvető elméleti tételek rendszere csakúgy, mint a valóság megismerésének módszere. Mindkét összetevő ismeretére szüksége van annak, aki meg akarja ismerni és érteni az őt körülvevő világ törvényszerűségeit, el kíván igazodni a történések, események rengetegében. E tudás alapjait a marxista klasszikusok tanításainak ismerete alkotja. Az általános és politikai műveltség szintjének társadalmi méretű növekedése lehetővé. a fejlődés összetettebb jelenségei pedig szükségessé is te-' szik. hogy a valóság iránt mélyebben érdeklődők tíz- és százezrei a korábbinál gyakrabban forgasság Marx, Engels, Lenin műveit. Úgy is mondhatnánk: ne csak tanításaikról olvassanak az azokat interpretálok, magyarázók műveiben, hanem „első kézből” ismerkedjenek meg magukkal e tanításokkal. Hiszen a legjobb interpretáció is óhatatlanul sze- gényít valamelyest, s ettől csak az eredeti források közvetlen tanulmányozása óvhat meg. □ □ □ Ez a tanulmányozás azonban a legkevésbé sem jelentheti valamiféle betanulását és gépies ismételgetését a klasszikusok tételeinek. A korszerű marxista műveltségnek alapvető jellemzője az elevenség, a nyitottság. Aki befejezett igazságok kész rendszereként fogja fel a marxizmus elméletét. az semmit sem értett meg módszeréből. A korszerű marxista műveltség folyamatosan. állandóan gazdagodik az elmélet művelőinek a mai kor kérdéseire adott válaszaival. Helyet kapnak benne azok a kollektív megállapítások, amelyeket a kommunista pártok, azok kongresszusai, vezető testületéi, nemzetközi értekezletei és tanácskozásai fogalmaznak meg a társadalmi tapasztalatok gondos tanulmányozása alapján. Az elmélet mai művelői gyakran vitákban, polémiákban alakítják ki álláspontjukat, amely minden körülmények között keresztülmegy a társadalmi gyakorlat próbáján. Azok a tételek válnak a korszerű marxista műveltség maradandó elemeivé, amelyeket a gyakorlat nagyobb távon is igazol, hitelesít. A tapasztalatok összegyűjtésének. elméleti általánosításának és a gyakorlattal való egybevetésének szakadatlan folyamata állandóan gazdagítja, fejleszti a marxista műveltség kincsestárát. E folyamattal a marxizmus tanulmányozóinak is állandóan lépést kell tartaniuk. A folyamatos önművelésre való készség, az új iránti nyitottság itt éppoly fontos, mint a gyakorlatban igazolódott alaptételeknez, azok elméleti rendszeréhez való szilárd hűség. Gy. L. GYAKORLATBAN ALKALMAZZAK A TUDOMÁNYOS KUTATÁS EREDMÉNYEIT Üj módszerrel telepítik a szőlőt a szikrai gazdaságban • Az állami gazdaság tiszabögi kerületében állították elő a szőlő szaporítóanyagot és a szikrai kerületben ültetik. Faragó István csoportvezető a fóliatasakban nevelt gyökeres vesszőt készíti elő ültetésre. A szőlőtermelési rendszergazda Kecskemét-Szikrai Állami Gazdaságban a tudományos kutatás legújabb eredményeit alkalmazzák az ágazat fejlesztésében. Az V. ötéves terv ültetvénytelepítési előirányzatából elég jelentős területet vállalt magára, más mezőgazdasági nagyüzemekkel együttműködve. az állami gazdaság. A telepítés meggyorsítására a Szőlészeti és Borászati Kutató Intézet kecskeméti állomásán kidolgozott módszert alkalmazzák. 1976-ban kísérletképpen egy hektár Kékfrankos szőlőfajtát telepítettek a gazdaság szikrai kerületében olyan szaporítóanyaggal, amelyiket fóliatasakban gyökerez- tettek. előneveltek. A tavalyi tapasztalatok alapján most 21 hektáron ültetnek előnevelt gyökeres vesszőt, amely a szokásosnál jóval hamarabb fordul termőre.-»VV • Elültetés után locsolják a fiatal növényt, hogy az időjárás viszontagságai ellenére gyorsabban meg- eredjen. (Tóth Sándor felvételei) „A MEGŐRZÉS FEKTŐ.n*r Németh József kiállítása Kiskunfélegyházán • Kaszás ember. Jobbra: ősz. A kiskunfélegyházi Kiskun Múzeum, nevéhez méltóan, az Állóidhoz kölődő, a tájegység jellegzetességeit kifejező és vállaló alkotásokat sorakoztatja fel kiállításain. Szala y Ferenc után most a vásárhelyi iskola másik jelentős mesterét, Németh Józsefet mutatja be. Hódmezővásárhely a jelenkori magyar festőművészetünk fontos alkotóműhelye. Erre a szerepre választotta hagyománya, a Tornyai. Endre Béla, Koszta, Rudnay majd később Kohán György nevével fémjelzett örökség is. Az irányadó programot Németh László fogalmazta meg: „Ha már nem teremthetünk központot ebből a városból, csináljunk hát tégelyt, melyben a múlt legjava lép reakcióba az új idők szellemével.” Németh József annak a közép- nemzedéknek a festője, amely Nagy István, Kohán György, Szö- nyi István művészetéből merítve plebejusi elszántsággal küzdött a képzőművészeti élet dogmatikus felfogásának megváltoztatásáért. Műveit csak a vásárhelyi hagyományokból megérteni és magyarázni kockázatos vállalkozás lenne. Egyéni hangú művészetet alakított ki. Meghatározóvá vált számára a föld közelségének érzése, az Alföld kozmikus térélménye. Az ember, állat föld ősi egymásrautaltságában nem a zsánersze- rűt, a véletlen szépséget látta meg, hanem megtudta ragadni a paraszti életben kifejeződő emberi állandóságot. Innen ered Németh képeinek barbár szépsége, keleti nyugalma, a képszerkesztés szigorúsága. A nagy felületet megszervező képessége igyekezett felrobbantani a hagyományos táblaképi ábrázolás kötöttségeit. A kiskunfélegyházi kiállítás átfogja Németh művészi fejlődésének csaknem valamennyi fontos állomását. Ismét gyönyörködhetünk a gondolkodó székbe ültetett „Vásárhelyi madonnájá”-ban. Konstruktív szerkesztésű festményén újra felfedeztette a primitív szépségeszményt. Képei tudatosan szerkesztettek, statikus bizonyosságot hirdetők. Alakjait mindig valamilyen munkaeszközzel jellemzi: Fiú gereblyével, Férfi balalajkával, Kaszás ember. A figurák kitöltik az egész képteret, gótikusán megnyújtott alakjait frontálisan állítja be, mozdulatlan, nagy felületeket adó ruhákba öltöztetve. (Leány poncsóban, öregember subában). Az alakok és a tárgyak sajátos viszonyban vannak, egymást hangsúlyozzák. Mozgásuk körülhatároltsága, szándékosan merev taglejtésük emelkedett pillanatot jelenít meg. A Kaszás ember alakjának függőlegese és a kaszára támaszkodó karok vízszintese is többet, a korpus- formát sugallja. Szinte állandó motívuma a Napkorong, amelyet sok esetben glóriaként értelmez, ezzel jelöli ki a képzettársítás irányát. Művei figurálisak. Stilizációjuk révén túllépnek a közvetlen .látványértelmezésen. Formai-szerkezeti elképzeléseit makacs szigorúsággal gondolja tovább. Eljut az egyalakos képek sorozattá, vagy iko- nosztázzá szerkesztéséig. Színvilága visszafogott, A mélybarnák, sötétvörösek, zöldeskékek, okkerok a mindig szigorúan megkomponált. képtérhez igazodnak. A Szőnyitől tanult olajtempera technikával rétegesen fejlesztett és visszakapart felületei archaizáló hatást keltenek, az ősi falfestmények és középkori ikonok műves faktúráira emlékeztetve. Legutóbbi képein (Ősz, Betlehemesek) a színeknek több szerepet juttat, testőileg oldottabbak. Nem kell félteni Németh Józsefet. hogy letéved választott útjáról. S ha művészetének nem is mindig tett jót a vásárhelyi iskolába sorolás, s ha egy-egy formai elgondolásához makacsabbul is ragaszkodott, mostani kiállítása a mértéktartó és arányos válogatás Bánszky Pál rendezésében, bizonyítja, hogy jelentős kísérletet tett kollektív tudatunk emlékképeinek megőrző értelmezésében. Csoóri Sándor szavait idézve: „a világot a széteséstől megőrizni semmivel sem korszerűtlenebb feladat, mint a szétesést korszerűen ábrázolni.” Csáky L. György (64.) — Kész vagy? Na engedj, kérlek ... Hová dobtad a pizsamámat? Engedj már, nehéz vagy, rajtam akarsz aludni? Leilei feltápászkodott, ülve maradt a heverő szélén. Már megint ég a gyomra. Hiába, Erika frigidnek született, és most már az is marad. Milyen lusta ez a szép test, ahogy a fürdőszoba felé botorkál. Judit most kezdene belejönni a játszadozásba, ezután venné elő sorra a rafinált fogásait. A fürdőszobában sisteregve indult meg a tus rózsájából a víz. Ötödik fejezet A Renault sebességmérőjének skáláján lassan a nyolcvanashoz közeledett a mutató. — Kérlek, ne zavard a kocsit. Várd meg, amíg kiérünk a városból, ott azt se bánom, ha százhússzal ... — Nincs forgalom — nézel! rá Béla az asszonyra. Ilyen ingerülten még sohase szólt hozzá. Erika észrevette a fiú pillantását. Megérintette a kezét a kormányon. — Ne haragudj. Ideges vagyok. Rosszul aludtam, rosszul ébredtem, majd elmúlik... Nem szabad Bélát bántania, rá kell parancsolnia magára, hogy felejtse el az éjszakai undorát, így érezhetik magukat a megerőszakolt asszonyok, ahogy ő undorodik az éjszaka óta egyhuzamban. Eszelősen, végtelen ideig mosta magát a fürdőkádban, hogy lesikálja a bőréről Ágoston testének érintését, forró volt a tus vizes, mégis rázta a hideg, az utálattól didergett. Még most is fáj a feje, hisztériás borzongás futkos minduntalan a bőrén, és ebben a pillanatban azt sem tudja elképzelni, hogy akár Béla is hozzáérjen. Nem is emlékszik, mikor nyúlt hozzá utoljára Ágós- ton. és hányinger fogja el. ha arra gondol, hogy ez az éjszakai szörnyűség meg is ismétlődhet. Ha belemart volna a tíz körmével Ágoston puha arcába, és le- lökte-rúgta volna a heverőről.., Megöli Ágostont, ha még egyszer próbálkozni mer! Ostobaság. Megölni... De mi lesz, ha valamikor, akár a jövő héten, akár majd egyszer hónapok múlva ismét rájön az inger, hogy megjátssza a hímet? Belevágja Ágoston puha képébe, hogy közeledni se merjen, igenis kimondja végre, hogy ő csak ezzel a fiúval tud lefeküdni, csak ezt a fiatal, friss lesiet engedi magához. Eltol az éjszakai undortól döbbent rá. hogy ez a fiú nem egyszerűen a szexuális mámort jelenti az idegeinek, hanem az egyetlen elképzelhető férfit, akinek oda tudja adni magát. összerezzent, és ijedten fordult hátra az ülésen a hirtelen felüvöltő szirénázásra. Béla a tükörből már előbb észrevehette a mentőautókat, ki is húzódott a kocsival az út szélső sávjába. A két mentőautó vijjogva húzott el mellettük. A második egy rohamkocsi, ezekben az autóbuszhoz hasonló nagy, fehér autókban operálni is lehet. És itt a harmadik. — Valahol valami szerencsétlenség történt... — nézett utánuk összehúzott szemmel Béla. — Mindig megijedtek a szirénázástól — vette le a napszemüvegét Erika. Háborús maradvány. Te akkor még nem is éltél. — Szórakozottan forgatta ujjal között a napszemüveget. A fejfájás miatt feledkezett meg róla. hogy kivegye a csomagtartóból a panama kalapot, meg a foncsoros napszemüveget. Amikor felvitte Tamást az anyósához, még eszében volt, hogy előszedje a csomagot, de mire lejött az öregasszonytól, elfelejtette, mit akart. Majd ha megállnak, valahol . . . — Ez meg defektet kapott! — fürkészett előre Béla. Háromszáz méternyire előttük az út szélén vesztegelt a fehér rohamkocsi. A sötétkék egyenruhás sofőr éppen kiemelt valamit a vezetőülés alól, és előrefutott vele a motorhoz. — Megállók, hátha segíthetek neki — nézett iá Béla az asz- szon.vra. — Persze, természetes. A Renault kikerülte a mentőautót, Béla lekormányozta a padkára a kocsit, járni hagyta a mo- motor, kiugrott, és odasietett a mentőhöz. Elszakadt a ventillátor ékszíja. — Segíthetek valamit? Szerelő vagyok... A kövér mentősofőr izzadt arca feléje fordult: — Mindjárt készen vagyok. Ezek a rohadt ékszíjak, mert szarból gyártják. A legjobbkor, a rosseb egye meg. — Hova mennek? — Velence előtt belefutott egy tolató mozdonyba a személyvonat, amelyik most indult nyolckor a Déliből. Adja már ide azt a tizennégyes kulcsot. — Mit mondott, melyik személy? — Nyolc óra háromkor indult a Déliből. Na. meghúzzuk az anyát, már söpörhetünk is... A nyolc óra háromperces személyvonat! Mama az este azt mondta, hogy Maszat a nyolcórás személlyel leutazik a Velenceitóhoz. Hülyén áll itt, ahelyett, hogy visszarohanna a Renaulthoz. Mintha az akaratától függetlenül mozdultak volna ja lábai. Valamit kiáltott utána a mentősofőr. Nem érdekes, mit akar. Maszat rajta volt ezen a vonaton ! Felrántotta a Renault ajtaját, és bedobta magát a kormányhoz. A sebességváltó reccsent, a kocsi megugrott alattuk. — Mi van veled? — Erika jól teszi, hogy megtámaszkodik a műszerfalban, ilyen rohanást még úgyse látott. — Rosszul vagy? — Olyan sápadt lettél... Mit csinálsz? Mintha bedagadt volna, olyan szűk a torka. — Azon a vonaton ... Egy gyerek az udvarunkból... Oda kell mennem, engedje meg, hogy odamenjek! A száztíz kilométeres sebességtől mélytompán búgtak a műút betonján a Renault gumiabroncsai. Lassan mélyebbre nyomta a gázpedált. Mindjárt százhúsz .. . Mama azt mondta, tegnap, hogy Maszat reggel lemegy a Velencei-tóra. a nyolcórás vonattal... A sofőr dunántúli lehet, mama falujában is rossebbel káromkodnak. Izzadt volt az arca. és azt mondta, a nyolc óra háromperces személy belefutott egy tolató- mozdonyba ... Füle zúgni kezdett az ablakon befütyülő széltől. * Maszat átsétált a zebrán az utca túloldalára. A sarki órán éppen ugrott egyet a nagymutató. Nyolc perc múlva fél tíz. Lassan két és fél órája cselleng. Állati lassan lelik az idő. ha az embernek gőze sincs, mit akár csinálni. Talán mégis jobb lett. volna, ha lemegy a lányokkal a Velenceitóra. Már próbálgatják a lábujjukkal. nem nagyon hideg-e a víz, vagy talán már el is szánták magukat, hogy megmártózzanak. Amikor felszállt a villamosra, hogy kimenjen a Délibe, egyszerre rájött, hogy egyedül akar lenni. Lassan két és fél órája cipeli ezt a kockás sport szatyrot, benne a fürdőruháját, a gumisapkáját, a frottírtörülközőt, kóvályog a kihalt utcákon, mint aki eltévedt, vagy idegen ebben az óriási városban. Gyönyörű az idő, aki tehette. nem maradt otthon, a Mar- git-híd alatt a HÉV végállomásánál akkora volt a tömeg, mint egy válogatott futballmeccsen, ölték egymást, hogy feljussanak a zöld szerelvényekre ... Megállt az utcai gyümölcsárus zöld bódéja előtt. Mennyi cseresznye! — Mit adhatok, kisasszonyka? — mosolygott rá a fejkendő alól a gyümölcsösasszony "arca. — Príma cseresznye, ropogós, hajnalban még a fán volt. . . — Tessék adni egy kilót. — Jól megmérem, a kisasz- szonyka az első vevőm. Ha megjön az első, utána a többi is. Lássa csak. meg se nézem, mennyivel több a kilónál. Maszat szájában összefutott a nyál. Amíg kicsi volt. mindig a fülére akasztott egy-egy pár cseresznyét. Beállította a zacskót a sport- szatyorba. eltette a visszajáró pénzt, és tovább sétált. Leül valahol egy parkban, együltében megeszi az egész cseresznyét, azzal is telik az idő. De nem is vár, amíg parkot talál. Üres az utca. senki se Játja. hogy cse- resznyézik, azt se. ha messze lövi a két ujja begyével ti pattanás magokat. Igazat mondott az öreglány, ropogós cseresznye ... (Folytatjuk)
