Petőfi Népe, 1977. június (32. évfolyam, 127-152. szám)

1977-06-23 / 146. szám

1977. június 23. • PETŐFI NÉPE © 5

A dirizsor elbúcsúzott

Egy kedves, szűkkörű, igazán baráti találkozóra kaptunk meghívást a munkásőrség megyei parancsnoka, dr. Kőrös Gáspár, a kecskeméti városi pártbizottság első titkára társaságában köszöntötte Naberezsnij Anatolij Anire- jevics gárda századost abból az alkalomból, hogy a munkásőrség országos parancsnoka a magyar- szovjet barátság elmélyítéséért tett kiváló szolgálata elismeréséül a Haza Szolgálatáért Érdemérem ezüst fokozata kitüntetést adományozta. Itt nyújtották át a szovjet hadsereg gárda századosának Kecskemét város emlék- plakettjét azért az eredményes zenei tevékenységéért, amelyet itt tartózkodása idején végzett.

A vékony testalkatú, mosolygós karmestert, aki nemrég töltötte be 38. életévét, eddigi munkásságáról, tevékenységéről kérdeztük.

— Szüléimét sajnos nem ismertem, a háborúban haltak meg. Én tízéves korom óta katona vagyok, a katonai középiskolát végeztem el, majd Kijevben a Csajkovszkij nevét viselő állami zenekonzer- vatóriumban tanultam. Tanulmányi eredményeim alapján az ötéves iskolát négy év alatt végeztem el a trombita szakon. Később a penzai zeneiskolában tanítottam, de egyben elláttam a zenekarvezetői beosztást is. Szakomnak megfelelően fúvósokat tanítottam.

A polgári élet szokatlan volt

számára, s ezért kérte magát a hadseregbe zenekarvezetőnek. Három évet töltött a Szovjetunióban egy alakulat karmestereként, majd Magyarországra helyezték. A megbízatást örömmel vállalta, hiszen a kultúra terjesztésével a két nép zenei hagyományainak ápolásával úgy érezte, jó szolgálatot tesz. Ebben az értelemben dolgozott, hiszen néhány év alatt több mint kétszáz koncertet vezényelt, legtöbbet Kecskeméten, de különböző üzemekben, termelő- szövetkezetekben, s a falvakban is muzsikáltak. A zenekaron kívül rábízták a táncosok, s a több mint száz tagot számláló kórus irányítását. Megbirkózott ezzel a feladattal, hiszen az ideiglenesen Magyarországon állomásozó alakulatok zenekarai közül a második helyezést érték el a versenyben.

A dirizsor — így mondják oroszul a karmestert — önálló zenei tevékenységet is folytat, dalokat, kórusműveket szerez, s itt Kecskeméten mutatták be elsőként a Ballada a katonáról című vegyeskórusra írt művét.

— Nálunk családi hagyomány a zene szeretete. öcsém a moszkvai Lihacsov autógyár öntevékeny kulturcsoportjának zenei vezetője, s versengünk egymással, ki ér el nagyobb sikereket. A verseny még nem dőlt el, hol ő, hol én kerülök az élre. Munkámban nagyon sokat segít a feleségem, aki könyvtáros, ő végzi a kották másolását, sokszorosítását. Nagyon örülök annák, hogy a munkásőrség országos parancsnoksága, s Kecskemét város tanácsa ilyen nagyra értékeli tevékenységemet. Mindent megteszek azért, hogy hazatérésem után, új állomáshelyemen elterjesszem, megismertessem a magyar nép zenéjét, táncait, dalait. Ügy érzem, ezzel tartozom annak a barátságnak, amely e két népet összefűzi.

Bizonyára így is lesz, hiszen Naberezsnij Anatolij Andrejevics gárda százados nemcsak megszerette, de érti is a magyar zenét, a magyar tánckultúrát. Elhatározásának örülünk és kívánjuk, hogy legyen folytatója népünk kultúrája elterjesztésének a Szovjetunióban.

Gémes Gábor

BÁCS-KISKUNBÓL INDULT

A geológus

A héten Opolét hallgatják a lengyelek

• Urzula Sipinska énekesnő, az idei fesztivál egyik sztárja.

Az idei, .sorrendben immár a XV. Országos Táncdalfesztivált ezen a héten rendezik meg a lengyel- országi Opoléban. Mint minden évben, a fesztivál az idén is nagy hatással van a lengyel táncdalszerzőkre, zeneszerzőkre, szövegírókra, valamint indulási lehetőséget ad a fiatal tehetségeknek is.

A fesztivál két fő koncertje: a debütánsok estje, ..Először Ooolében”, illetve az „Opole premierjei”. A fiatal előadók több napos vetélkedőjét a már hagyományos koncert, a „Mikrofon és képernyő” | zárja, amelynek résztvevői a fesztivál-győztesek és a meghívott előadók.

Érdekes újítás, hogy az egykori slágerkoncerteket legutóbb úgynevezett műsorblokkokkal helyettesítették. amelyeken az együttesek önálló műsorral

szerepelnek.

A tavalyi fesztivál egyik fődíját Andrzej Rosie- wicz nyerte, aki nemcsak az opolei közönség kedvence volt, de nevét jól ismerik külföldön is. Az újságírók egy fiatal poznani énekesnőt, Grazyna Lobaszewskát tüntették ki díjukkal, aki tavaly mutatkozott be a fesztiválon, ma már Lengyelor- szág-szerte ismerik a nevét.

A lengyel hanglemezgyártó vállalatok „rajta tárt- iák a kezüket a pulzuson” —, ennek köszönhető, hogy a fesztivál-vendégek kezébe azon melegében eljut a fesztivál dalait bemutató hanglemez.

Az opelei fesztiválok eseményei közé sorolhatók

a nagyszámú kísérő rendezvények: találkozók ismert alkotókkal, neves előadóművészek előadóestjei.

Az opelei amfiteátrumban és a több előadóteremben megrendezett fesztiválkoncerteket a TV jóvoltából egész Lengyelország figyelemmel kísérheti, de a fesztivál nagy népszerűségnek örvend külföldön is.

W. Puzynski

(P.A. Interpress — KS)

A Magyar Földtani Intézet főigazgató-helyettese szolid eleganciával öltözött negyvenéves férfi. Határozott, fegyelmezett arc, nyílt tekintet, áradó nyugalom. Sugárzik róla, hogy szívesen csinálja, leköti, kielégíti mestersége, tudománya. A pályájukra leltek csendes örömével dolgozik.

Alkat, érdeklődés, hivatás, társadalmi igény ritka szerencsés találkozásából bontakozott ki ez a szépen ívelő életmű.

Az ismert tudós 1934. június 3-án született Kecskeméten a Hosszú utca 27-es számú házban, a „régi közkúttal szemben”.

A kutatóintézet fővárosi, Lech- ner fantáziáját dicsérő szecessziós palotájában az Üjkollégiumot emlegeti.

— Apám ott volt igazgató, ott laktunk. Ott határoztam el, már 11 esztendős koromban, hogy geológus leszek. Részt vehettem a háború dúlta gimnáziumi szertárak takarításában, rendezésében. A szemétkupacokból szedegettük elő a híres kőzetgyűjtemény darabjait.

Dr. Bognár Imre, a földrajz tanárom szigorú, kicsit nehéz ember volt, de felejthetetlenül tartalmas, izgalmas órákat tartott. Kitágította az alföldi gyerekek horizontját, érdeklődést keltett tárgya iránt. Többet adott a tanrendi előírásoknál.

Keresztül-kasul az Alföldem

1950-ben már geológusok mellett dolgoztam. Nyári hónapokra kiadtuk egyik szobánkat a Földtani Intézet térképészeinek. Akkoriban kezdődött az Alföld felmérése.

Némi füllentés árán felvettek. Erős testalkatú lévén, elhitték, hogy már betöltöttem a tizenhatot. Vízhordó gyerekként kezdtem. Tízméteres fúrásokkal az első talajvízszintig hatoltunk. A nyolcvan kilós szerkezetet két ember mozgatta.

Három-négyszáz kilométert is bejártunk egy nyáron. Ettől kezdve diákként mindig a szakmában töltöttem a nagyszünetet. Felvitte az isten a dolgomat. A végén már nagyobb gépeknél dolgozhattam.

— Gondolom, könnyen felvették az egyetemre.

— Hat-hétszeres túljelentkezés mutatta a geológus szakma iránti érdeklődést. Hirdettük, hogy a vas és az acél országa leszünk. Tulajdonképpen 1949-ben kezdődött hazánkban a rendszeres geológusképzés.

Családiasság jellemezte a tanszéket, harmincán voltunk az évfolyamon. Vadász Elemér professzortól már harmadévesként külön feladatokat kaptam. A klasszikus geológia tárgya általában a sziklák a kemény kőzetek kutatása. A Kárpát-medén- cét több százezer köbkilométer laza törmelék tölti ki. Ebben helyezkednek el ásványi kincseink. Nyilvánvaló, hogy ezek fellelése más módszereket kíván.

— Hozzájárult-e hazai nyersanyagbázisunk bővítéséhez?

— A Magyar Földtani Intézet 1957 májusában ennek érdekében nagyszabású akciót kezdeményezett. Szerencse, hogy a mi szakmánkban majd mindenki itthon maradt, noha világszerte nagyon keresettek a geológusok, piyan ez, mint a néprajz, mi Magyarország földtani kutatására tettük fel életünket és ezt csak itthon csinálhatjuk. (A hazai folklórt tanulmányozó néprajzosok is csak itthon boldogulhatnak.)

Négy fiatalra bízták a Mecsek- hegység kutatását. Uránt, barnaszenet és egyéb vegyes ásványokat kerestünk, A mi nemzedékünket mindjárt a mélyvízbe dobták. A napi sajtó híreiből is tudható, hogy eredménnyel dolgoztunk.

Erről :a munkáról írtam kandidátusi disszertációmat. Közben három évig akadémiai ösztöndíjas voltam havi 2200 forintért. Két gyerekkel szenvedtem végig ezt az időszakot. Mindenben segítő, támogató feleségem biztatott: megéri az áldozatot. így is lett.

Mit rejt a Cserhát a Börzsöny?

— Mi készülő akadémiai doktori tanulmányának a tárgya?

— A Cserhát és a Börzsöny hegységekben végzett kutatások tapasztalatait összegezem. Amikor ezt a témát választottam, csökkent a szén szerepe népgazdaságunkban. Nógrád megyében is fölvetődött a kérdés, mi legyen a bányákkal, bányászokkal. Arra gondoltunk, hogy új lelőhelyek feltárásával a helyszínen kamatoztatjuk a felgyülemlett szellemi, gyakorlati ismereteket.

Bebizonyítottuk, hogy ezen a területen valóban nincs jövője a szénbányászatnak, tehát felesleges egy későbbi konjunktúrára számítva a meglevő üzemek fenntartása. Ez a negatív eredmény sok-sokmilliós megtakarítást jelentett. Ugyanakkor sikerült újabb lelőhelyeket feltárnunk. Feltételezéseink bizonyos meglepetést keltettek, mert korábban „süketnek”, azaz kutatásra érdemtelennek minősítették ezt á területet.

— Miből tudja, érzi, sejti a geológus, hogy hol érdemes kutatni ?

— A szakirodalom áttanulmányozásával kezdjük. Magam is így tettem, felismertem a logikai ellentmondásokat, bakugrásokat, izgatott, hogy itt vannak hazánkban egyedül felszíni olaj- és metángáz-nyomok. Rosszul értelmezték eddig ezeket a jelenségeket.

Az általam művelt módszerrel kidolgoztam az adott terület új fejlődéstörténetét és így szűrtem ki az ellentmondásokat, állítottam fel hipotéziseimet. Nem szeretném, ha szavaimat a régi eredmények leszólásának tekintené. A mi munkánk erősen ido- és költségigényes. Évtizedek is

eltelhetnek, míg kiderül, hogy jó nyomon haladunk-e, amíg a feltevésből szén, olaj, réz, vagy más nyersanyag lesz. Egy nemzedék csak bizonyos pontig juthat el.

Kecskeméti lidércfények

— A Duna—Tisza közéről kevés szó esett. Első világháborús újságban olvastam, hogy Kecskemét környékén lidércfények, mocsári lángok riogatták az embereket. Az őszirózsás forradalom hónapjaiban már foglalkoz- , tak a földgáz hasznosításával.

— Kecskemét környékén a hatvanas években találtak először szénhidrogén-lelőhelyeket, de ezek iparilag nehezen hasznosíthatók. A lidérclángnak ehhez semmi köze. Az Alföld a folyószabályozásokig gyorsan süllyedő mocsaras terület volt, állandó vízutánpótlással. A levegőtől elzárt mocsárüledékből képződő metángáz gyulladt meg néha-néha.

Hangsúlyozom, hogy az egész Duna—Tisza köze számunkra ígéretes terület. A kilencvenes évek táján óriási ugrás várható. Eddig nagyrészt kétezer méterig hatoltunk, akkor már négy-öt kilométeres mélységeket kutatunk. Kiderült ugyanis, hogy a megváltásnak tekintett tengeri olajkutatás és -termelés harmincszor drágább a szárazföldinél.

Kapcsolat a megyével

— Tart-e kapcsolatot Bács- Kiskun megyével?

— Hatékony együttműködés alakult ki intézetünk síkvidéki osztálya és Bács-Kiskun, valamint Szolnok megye között. Az út- és távvezetéképítéshez mi végezzük a földtani alapozást. Foglalkozunk az agrogeológiával. Az utóbbinak kutatására Ideális terület a Kiskunság. Keressük az építőiparhoz szükséges helyi nyersanyagokat.

Tavaly Kecskeméten • tartotta vándorgyűlését a Magyar Földtani Társaság. Idén a Megyei Művelődési Központtal alakult ki kapcsolatunk. Örülök, hogy az intézet természettudományos stúdióját egy ásványgyűjteménnyel gazdagíthattuk.

Dr. Hámor Géza Európa, Ázsia, Afrika és Ausztrália 18 országában tartott előadást, járt tanulmányúton. Szívesen látnánk a Magyarhoni Földtani Társulat főtitkárát, a kandidátust, egyetemi tanárt szülővárosában is előadói pódiumon.

Heltai Nándor

(62.) Kifordult a kapun. Hagyni fogja, hogy Stark úr elfelejtse, amiről most véletlenül szó volt. Úgyis azt élvezi az egészben, hogy semmit se ért. Az üzlethez ért, semmi máshoz, és csak azért szeret meghallgatni és megbeszéltetni mindenkit, akit lehet, hogy addig is elfeledkezzen a béna lábairól. El lehetne mondani neki, amit délben mesélt odabent az a kancsal újságíró, amíg a kuplungállításra várt a Taunusával, hogy egy tudós amerikai krapeknak most jelent meg a könyve, amiben megjósolja, mi lesz a huszadik század végén, hogyan lép át az emberiség a harmadik évezredbe. Addigra tizenöt atomhatalom lesz, a rakéták olyan olcsók lesznek, mint most egy jobb gépkocsi, sok országnak lesznek föld alatti bombái, a bombákat miniatürizálják, lesznek már mini atombombák is, nem nagyobbak a mai kézigránátnál, és egyetlen ürge felrobbanthat egy egész világvárost, a miniatűr atombombával egy miniatűr gengsztercsoport is

rettegésben tarthatja New Yorkot, de hogy ez elő ne fordulhasson, az elektronikus agyak mindenkit ellenőrizni fognak, mindenkiről minden fel lesz jegyezve a komputerekben, az egyéni szabadságot szép csöndben elfelejtetik az emberekkel, éppen a közösség védelmében. Ha az életet egy nagy motornak fogjuk fel, akkor kétezerben a vezér- műtengely négy bütyke a komputer, a genetika, az agytevékenység vegyi ellenőrzése és , a beteg szervek cseréje lesz. Ahol lehet, komputerek helyettesítik az emberi gondolkozást, el tudják rendelni mennyi fiú és mennyi lány szülessen, vegyszerekkel kényszerítik fokozott teljesítményekre az emberek agyát, és akinek a pénze vagy a hatalma elég nagy lesz, minden beteg szervét kicseréltetheti, és ha ezt végiggondolja az ember, oda jut, hogy a világot irányító szivarok az agyuk helyébe ültetett komputerrel, a műszívükkel, a műveséi ükkel már nem is emberek lesznek, hanem robotok és az ő kezükbe lesz letéve a világ sorsa...

A hosszú mellékutca tele volt sötétkék köpenyes kisgyerekekkel. Már régen kiengedték őket az iskolából, de legtöbbjük nem ment még haza, élvezték a szombat délután szabadságát, halomba rakták táskáikat, és rúgták a labdát, vagy a járda szélére telepedve bámulták, biztatták a foci zókat. Három kis srác az eget bámulta, a repülőgépek hagyta kondenzcsíkokat a felhőtlen kékségben.

Béla kikerülte őket. Ha nem hinné, hogy húsz év múlva igen is szép lesz az élet, hagyná megnőni a haját, nem mosakodna, mezítláb járna, és reggeltől estig a Mátyás-templom lépcsőjén ülve bámulná a külföldi turistákat és hagyná, hogy azok meg őt bámulják és ha ezt is megunná, azzal szórakozna, hogy a lába ujjai közül piszkálgatná ki a piszkot, mint a hippik, akiket a televízió mutatott, hogy ott táboroznak a Diocleti- anus-templom lépcsőjén Split- ben...

*

Maszat átlibbent a küszöbön, és lekanyarította nyakából a törülközőt:

— Itt vagyok.

Ugrai néni intett az urának:

— Vonulj be a szobába, apus. Bezárom a konyhaajtót is, kislányom.

Ugrai bácsi játékos-kelletlenül kelt fel a hokedliról:

— De ha meg kell mosni a hátát, szólj, mama.

— Majd adok én neked, te

vén ember! — A kis sovány

asszony rápaskolt az ura hátára, és becsukta mögötte a szobaajtót.

Maszat ledobta magáról a könnyű-kurta háziköpenyt, és behúzódott a zuhanyozó nylonfüggönye mögé.

— Hideg lesz, kislányom.

— Az a jó, Ugrai néni.

Begyömöszölte haját a fürdősapka alá, kidugta a szandálját a nylonfüggöny nyílásán, és megeresztette a vizet. Br, tényleg hideg, de igenis így jp, ugrálni a

sugárzó víz alatt, ha el is áll tőle egy-egy pillanatra a lélegzete, ez kell a kiborulása ellen.

— Oltári ötlet volt Bélától ez a zuhany! Bent a gyárban is zuhanyozhattam volna, de ilyenkor szombaton a nők... Megőszül az ember, amíg kivárja, hogy sorra kerüljön. Juj, a szappant meg ott felejtettem a hokedlin. Tessék már ideadni...

A csontos, sovány kéz benyújtotta a szappant a nylonfüggöny nyílásán.

— Hét negyvenkor magyar nóták lesznek a tévében, ugye, át tetszik jönni? Az a colos pali is énekel, akinek a hangját annyira szeretni tetszik.

— Átmehetek... Legyen az uramnak, amivel hecceljen. Visz- szaálmodod a lányságodat, "öreg oldalbordám, hadd mondja.

Maszat nekifordította arcát a vízsugaraknak. Nagyon jó! Megrázta a fejét. Végignézett magán. Szép hosszú a lába, olyan a vonala, hogy a képes újságokba is belefényképezhetnék, kevés ilyen bomba csaj szaladgál Pesten, holnap is megbámulják ott a Velencei-tónál, mégse ér többet annál az autós nőnél...

— Reggel lemegyek a Velencei-tóra.

— Azzal az autós emberrel?

— Dehogy, mit nem tetszik gondolni! Azt csak pörgetem. Nyolcan-tízen nők a mi szalagunkból meg a kettesből. Tisztára női szakasz.

— Kelhetsz vasárnap is hajnalban. Ahelyett, hogy kialudnád magad, legalább egy héten egyszer ...

— Dehogy hajnalban! Nyolc óra háromkor indul a vonat, elég ha hétkor elhúzom a csíkot, fél óra alatt kint vagyok a Déliben, kényelmesen megválthatom a jegyet is nyolcig. Ide tetszik adni a törülközőt?

Behunyta a szemét, dideregve tűrte, hogy a zuhany rózsájából szúrósan záporozzon a bőrére a víz. Br, ha legalább a nyavalygó kis agyát is lehűtené ez a hideg.

— Elég lesz, kislányom, megfázol.

Kinyúlt a nylonfüggöny mögül. A szobaajtó nyikkant.

— Jöhetek hátat mosni? — szólt ki Ugrai bácsi.

— Elkéstél, apus. De a nagyfésűmet kiadhatod.

Maszat belefogta a csípőjét a törülközőbe, és ide-oda rángatta a fenekén a bolyhos frottírt. Aki kitalálta a twistet, biztosan tö- rülközés közben jött rá az ötletre, ahogy hátul a csípőjén jobbra-balra húzgálta a törülközőjét. Frankó volt ez a zuhanyozás, minden porcikája felpezsdült tőle, már nem is érzi a fáradtságot, amivel hazajött a gyárból. Ahelyett, hogy náluk s bevezetnék a szabad szombatot, még szombaton is rá kell húzni két órát. Mindegy, most már nem érdekes, ez a hideg víz kimasszírozta belőle a gépterem fülledt levegőjét is, a varrógépek zúgását is.

— Ide ülj, kislányom.

Ugrai néni mögéje állt, lehúzta fejéről a fürdősapkát, és a nagyfésű belemélyedt a sűrű sörényébe.

— Kár, hogy elmégy holnap.

Fánkot sütök. Nem baj, majd elteszek pár darabot, este amikor hazakeveredsz, majd akkor sütöm ki neked frissen,

— Ne tessék miattam elspórolni Ugrai bácsi meg Béla elől.

— Előlük? Farkasok ezek, rá se néznek a fánkomra. Nekik a legjobb főzelék a pörkölt, a legjobb hüvelyes a kolbász, a legjobb lepény a kirántott hús. A cukrot csak a teában viselik el, ha tehetnék, még kenyeret se ennének, mert sok benne a liszt. Épp ilyen dús volt az én hajam is lánykoromban. Mennyivel okosabb a mai divat, nem fonják a hajat, mert a fonás ám az oka, attól ritkul a nők haja. Hajtsd hátra egy kicsit a fejed ...

— A .lel benéz a manzárd ablakán. Két szerelmest lát a francia ágyon ... Pimasz, kíváncsi hold!

Erika nyújtózott, felkönyökölt, és rácsókolt a fiú vállára:

— Még mindig itt a fogaim nyoma.

— Nem is hagyták szó nélkül a srácok az öltözőben. Biztosan vadmacskával kezdtem...

— Nem kérdezték, ki az a vadmacska?

— Nem.

— Higgyem? Megszokták, hogy diszkréten kezeled a nőügyeidet?

— ök is diszkréten kezelik. A futó csajokat megemlítik, de aki komoly, hallgatnak róla.

— Nem hinném, ha nem te mondanád.

(Folytatjuk)

E

>