Petőfi Népe, 1977. május (32. évfolyam, 101-126. szám)

1977-05-08 / 107. szám

\ \ 4 • PETŐFI NÉPE • 1977. május 8. HELYREÁLLÍTANI AZ ÉRDEKELTSÉGET (1.) A szalagparketta piaca A megye faiparában ma aligha van termelékenyebb berendezés a szalagparketta-gyártó gépsornál. Képessége két műszakos üzemben évi 500 ezer négyzetméter korsze­rű padlóburkolat előállítása, ösz- szesen 120 dolgozó közreműködé­sével. Értékben ez meghaladja a 160 millió forintot. Ez azonban csak műszakilag lehetőség: a gépsor valóságos teljesítménye ta­valy 161 ezer négyzetméter volt, 23 millió forintos veszteséggel. Az idei kilátások: 166 ezer négyzet- méteres termelés — szerényebb veszteséggel. Tavaly év végén 69 ezer négy­zetméter szalagparketta volt rak­táron, 3 hónap múlva, március végén még több — 75 ezer. Mert -a parkettát (félgőzzel) gyártják, eladni viszont nehezen tudják. Az Építési és Városfejlesztési ~Mmisztérium 1970-ben pályázatot írt ki fafeldolgozó vállalatok szá­mára, hogy létesítsenek korszerű padlóburkolóanyag-gyártó üzeme­ket, mert már 1975 előtt, a ház­gyári programmal párhuzamosan, évi 2 millió négyzetméter kész­padlóra lesz szükség. S mert új terméket, korszerű technológiát kívántak bevezetni, rövid idő alatt — jelentős állami támogatást is nyújtottak a pályázóknak. Három vállalkozó kezdett ilyen beruházásba, két dunántúli erdő- és fafeldolgozó gazdaság, valamint ■az Épületasztalos-ipari és Faipari Vállalat, amely kecskeméti gyárá­ba telepítette a berendezést. A három közül ez volt a legolcsóbb beruházás — 146 millió forintba került, ebből 52 millió volt álla­mi támogatás. — Itt volt meg a háttere ennek a beruházásnak — mondja Szend- rey István, a vállalat termelési vezérigazgató-helyettese. — Pad­lót és parkettát gyártott az üzem, többek közt a szalagparketta leg­közelebbi rokonát, a panelpar­kettát. Évente 60 ezer négyzet- méternyi készült ebből, s az egé- .szet egyetlen állami építőipari vállalat megvette. Másnak nem jutott, pedig igen-igen keresték. A keresettség^ oka, hogy gyorsan lerakható, építőipari szempontból nem munkaigényes a panelparket­ta. Emellett tetszetős, egységes a felülete. Mindezek fokozottan jellemzik a szalagparkettát, s mégsem ke­lendő! Értékesítési nehézségek Üj termékét az ÉPFA három csatornán kívánta értékesíteni. A várakozások mindeddig egyiknél sem igazolódtak be. A lakosság és a kisebb építő­ipari szervezetek a TÜZÉP-eknél juthatnak hozzá a szalagparkettá­hoz. De nem tolonganak érte. Készben, mert megjelenése szo­katlan, a magánépítkezők a „hal- .szálkásat” kedvelik, s nekik nem is döntő, hogy ez a padló gyorsan lerakható, nem kell se csiszolni, se lakkozni. A csiszolás különben is kényes pont. A felhasználók még ma sem tudják, hogy a sza­lagparkettát nem kell csiszolni, Élettartamát a kopásálló lakkré­teg adja, azt kell az igénybevé­teltől függően három—hét éven­ként felújítani. Mindazonáltal egy csiszolást kibír a 4 milliméteres felső réteg. Volt az idegenkedés­nek még egy oka: Csak tökélete­sen szigetelt szobában válik be a szalagparketta. A magánépítke­zők jó része okkal vásárolt ha­gyományos padlót a korszerű he­lyett. A TÜZÉP-ek április közepétől az év végéig 20 százalékos enged­ménnyel árusítják a szalagparket­tát. A termelő és az értékesítő együttes kedvezményes készletki­árusítást tart. A kereskedők sze­rint meg fog élénkülni a kereslet, a termelő azonban ezen is veszít. Évente néhány százezer négy­zetméter parkettát nyugaton szán­dékoztak értékesíteni. Volt is rá kereslet — amikor a beruházások folytak, 1972—73 táján. Mire azonban megkezdődött a termelés, a gazdasági válság minimálisra csökkentette nyugaton az építke­zéseket, így padlóra sem volt szükség. — Hosszabb távon van keresle­te a parkettának — mondja Né­meth József, a gyár igazgatója, nyugatnémetek, finnek, svédek vásárolják jó áron, 7,5—10 dol­lárért négyzetméterét a fa anya­gától és rajzától függően. Erre az évre 80 ezer négyzetméterre kö­töttünk üzletet nyugati vevőkkel (tavaly csak 17 ezer kelt el), s a Lignimpex úgy nyilatkozott, hogy már az idén 100 ezerre tud­ják felkerekíteni a gyár kvótáját. Előnyei ellenére sem ... A hazai, évről évre fokozódó házgyári lakásépítés azonban fel tudta volnál „szívni” akár az ösz- szes termelést is. Hiszen ez a technológia nagyon is jó néven veszi a gyorsan lerakható kész padlót, s a szigetelés sem gond egy házgyári lakásban. 1976 ele­jén azonban felemelték 40 száza­lékkal a fa árát, s megállapították az épülő lakások műszaki-gazda­sági normatíváit. Ez utóbbi a la­kások önköltségének szab határt, s a szalagparketta új, viszonylag magas árfekvése miatt kívül re­kedt e határon. Az állami építőipari vállalatok továbbra is műanyag-, s főleg szőnyegpadlót fektetnek a laká­sokba. Több munka ezzel sincs és olcsóbb az anyag. A szőnyeggyár méretre vágva, négyzetméteren­ként 330 forintért szállítja és egy négyzetméter padlóért 400 forintot számíthat fel az építőipari válla­lat. A leragasztás kevesebbe kerül 70 forintnál, tehát némi haszon is van a szőnyegpadló alkalmazásán. (Folytatjuk.) Zsembery Ágnes TOVÁBB KELL ERŐSÍTEM A SZOCIALISTA VONÁSOKAT Eredmények, gondok a kecskeméti A megyei párt-végrehajtóbizottság 1975, május elején ho­zott határozatot — melynek nyomán intézkedési terv készült — a szakszövetkezetek fejlesztéséről. A pártszervezetek en­nek végrehajtását jelentőségének megfelelően értékelik, fi­gyelemmel kísérik. Többek között a kecskeméti járási párt- bizottság is intézkedési tervet hagyott jóvá a szakszövetkeze­tek fejlesztésével- kapcsolatosan. járás szakszövetkezeteiben A járásban 12 szakszövetkezet működik a mezőgazdaságilag mű­velt földterület 23 százalékán. Az egy közös gazdaságra jutó föld­terület meghaladja a 3 ezer hek­táros átlagot. Nagy a szóródás, 1500 hektártól 6 ezer hektárig. Az elmúlt években folytatódott a területi kontcentráció, az anyagi eszközök összevonása. A megyei határozat megjelenése előtt a szövetkezetek összes föld­jének 44 százalékát művelték közösen, a tavaly március 31-i statisztika ázerint már 62 száza­lékát. Jelenleg 67 százalék az arány. A közösen művelt területek 34 százalékán alakult ki táblás gaz­dálkodás. Sajnos a nagyüzemi művelést akadályozza, illetve las­sítja, hogy nem rendelkeznek elegendő korszerű gépparkkal. Nagy gond a kecskeméti járás szakszövetkezeteiben is a tagság elöregedése. A nyugdíjasokat és járadékosokat leszámítva a szö­vetkezeti tagoknak csaknem 50 százaléka hatvan év feletti. Az átlagos életkor 60 év. Az idős szövetkezeti tagság körében nagy megelégedést keltett, hogy ren­deződött a szakszövetkezeti tagok járadéka is, 1977. január 1-től a kecskeméti járásban is csaknem 1900 gazda kapja meg a járadé­kot, így könnyebb lett a megél­hetése. Rendeződött a gyermek- gondozási segély folyósítása is. Ismeretes, hogy ezt eddig a szak­szövetkezeti tagok nem kapták, ami jelentős feszültséget okozott. Az elmúlt gazdasági esztendő természeti csapásai a fagykár és az aszály érzékenyen érintették a gazdaságokat. Ismeretes, hogy a szakszövetkezetek főként szőlő- és gyümölcstermesztéssel foglalkoz­nak, valamint állattenyésztéssel. Ez utóbbival a tagsági gazdasá­gokban is. A tagokat szálas takar­mánnyal és más juttatásokkal segíti és kötik a közös gazdaság­hoz mindkét ^észről érvényesít­ve, egyeztetve az érdekeket. A tagság elöregedése nehezeb­bé teszi a föld megművelését, ehhez járul az is, hogy a kieső munkaerőt nehezen tudják gé­pekkel pótolni. Sok a parlagterü­let. Tavaly mintegy 3 ezer hek­tárt nem műveltek meg a kecs­keméti járás területén Több kö­zös gazdaság ad át jelentős terü­leteket az erdőgazdaságnak. A gondokat növeli, hogy a járás­ban valamennyi szakszövetkezet kedvezőtlen adottságú. A lehető­ségekhez mérten azonban igye­keznek fejleszteni a gazdálkodást. Minden évben korszerűsítik a szőlő- és gyümölcsültetvények egy részét, fejlesztik a közös ál­latállományt, például 100 hektár közös területre jutó vágóállat­tenyésztés 125 mázsa átlagosan. Nagy a szóródás ebben az ágazat­ban is. A kerekegyházi Kossuth­ban 335 mázsa, míg a bugaci Petőfi Szakszövetkezetben csak 3 mázsa jut száz hektárra. Vi­szonylag jobban fejlődik a tag­sági és a háztáji árutermelés. A szövetkezetek háztáji agronómu- sokkal segítik a hatékonyabb együttműködést. Az idén példá­ul jelentősen fejlesztik a zöld­ségtermesztést. Fellendült a fó­lia alatti hajtatás, ez év tava­szán különösen Bugacon, Jakab- szálláson és Lajosmizsén talál­kozunk számos kezdeményezéssel. Paprikát! paradicsomot, salátát, retket hajtatnak fólia alatt. A statisztika szerint a tag- és a háztáji áru értékesítés 1974- hez viszonyítva tavaly 65 száza­lékkal magasabb volt, s elérte a 167 millió forintot. Felmerül a kérdés — figyelem­be véve a szakszövetkezetek je­lenlegi gondjait — miképp lehet­ne előre lépni. Mindenütt elké­szültek a fejlesztési tervek. A gazdaságok fejlesztési támogatást kapnak gépesítésre, építési beru­házásokra, a szarvasmarha-te­nyésztés fejlesztésére, gépvásár­lásra. A szakszövetkezetek a rendszergazdaságokkal együtt­működve új szőlő- és gyümölcs- ültetvényeket létesítenek. A szán­tóföldi növénytermesztést a kö­zös állatállomány takarmány- szükségleteihez igazítják. Sok helyen fejlesztik a rét- és legelő- gazdálkodást. Erre alapozva a szarvasmarha-hizlalást. A terv­időszak végére a szarvasmarha­állomány megduplázódik, a te­hénlétszám másfélszeresése nö­vekszik. Ugyancsak az V. ötéves terv végére a juhászati ágazat­ban lépnek jelentősen előre. Az összes állomány ötszörösére, ezen belül az anyalétszám a négysze­resére nő. A baromfitenyésztés­ben a jakabszállási Népfront Termelőszövetkezet tervezett je­lentős fejlesztést. Ez az ágazat 20 millió forint termelésiérték-nö­vekedést eredményez a szövetke­zetnek. Szépen fejlődik a szocialista munkaverseny. Két szakszövetke­zet elnyerte a kiváló címet. A kecskeméti járási pártveze­tés a szakszövetkezeteket értékel­ve megállapította, hogy tovább kell erősíteni a szocialista voná­sokat. A pártalapszervezetekre is nagy feladat hárul. Irányító és ellenőrző tevékenységükkel elő­segíthetik á gazdaságpolitikai cél­kitűzések megvalósítását. Meg­van a lehetőség a közös terüle­tek további növelésére, a gazdál­kodás táblásítására — földcserék­kel — a közös, valamint a tagi és a háztáji termelés dinamiku­sabb fejlesztésére. Elkészültek a cselekvési prog­ramok. A járás szakszövetkeze­tei összességében 1975-höz viszo­nyítva 13 százalékos termelés- növekedést határoztak el. K. S. Már csak látványosság ? A Hortobágyi Állami Gazda­ságnak van Közép-Európában a legnagyobb juhászata. Több, mint 70 ezer juhot tartanak a nagy kiterjedésű pusztán. Itt található az őshonos maéyar racka is, amely már csak idegenforgalmi látványosság. (MTI-fotó, Balogh P. László felvétele — KS.) 1 S^ILVÄSI LAUOSl (23.) — Óvatosan Leilei elé tette a ■Coca-Colát, elővette hóna alól a dossziét, s azt is eléje nyújtotta. — A jelentés... az ügyészségnek. — Köszönöm, hagyd csak itt, ha átnéztem, szólok. A helyeden leszel? — Természetesen... — Becker kétszer is készségesen bólintott, de a szemében csalódott zavar volt, nyilván arra számított, hogy a vezérigazgatója azonnal elol­vassa, ha már ő ilyen gyorsan igyekezett elkészülni ezzel a szö­veggel. * Mire megszólalt a műhelyek­ben az udvaron a reggeliidő kezdetét jelző csengő, a leg­ügyesebbek már megszállták a fürdő előterében a hosszú asz­talt, s ki komótosan, ki sietve rakta ki a bádogra az otthonról hozott hideg kosztot. Béla vállat vont, s kifordult az ajtón. Ma se jutott neki hely az asztalnál. Visszaballagott a Renault-hoz, kinyitotta a kocsi ajtaját, és lete­lepedett az ülés mellé. Ugyan mit pakolt mama? Gólem dagadt feje felbukkant az aknából. — Mit hoztál? Mindig tarhál. Az üzemmel szemben a péknél fél kiló kenye­ret vesz munkakezdés előtt, a hozzávalót a többiektől szedi ösz- sze falatonként. Mire itt a nyár, meglesz a robogója. Béla kibontotta a csomagját. — Császárhús. De te ezt nem szereted. Gólem lebiggyesztette duzzadt alsóajkát: — Nem szeretem, de nem akar­lak visszautasítani. — Kipattin­totta rugós bicskáját, kivette Bé­la kezéből a zsírpapírba csoma­golt húsos szalonnát, és szerény szeletet vágott belőle. Kösz. Nem kajolhat mindig azt az ember, ami a kedvére való, gyakorolni kell az önmegtagadást is. — Be­kapta az első falatot, jóformán meg se rágta, úgy nyelte le. — Nem is olyan rossz. — Odanézz! — bökött a kapu felé bicskája hegyével: — Búcsúvizitre jött Béla alig ismerte meg a szarvasbőrzekés, kövérkés fiatal­embert. — Hát ez hol volt eddig? — kérdezte. — Egy hónapig betegszabadsá­gon, aztán kivette a rendes sza­badságát. aztán felmondott. Nem is tudtad? — Észre se vettem, hogy nincs itt. Gólem röhögött: — Miért éppen neked hiány­zott volna? Hol edzőtáborban, hol versenyen, hol a hokiszak­osztályban. Nem azért tartotta a vállalat, hogy melózzon is. De ez se volt neki elég kényelmes, úgy tetszik. Rosszul esett neki, hogy nem küldik haza a fizetését. A szarvasbőrzekés már »eltűnt az irodába vezető folyosón. — Nem vesztünk vele — mond­ta két falat között Béla. — Egy- gyel kevesebb ingyenélő. Gólem elvigyorodott: — Ne légy naiv, mert úgy ma­radsz. Ide a rozsdás kötőtűt — bökött a torkára —, egy héten belül kapunk helyette másikat. Miért éppen minket hagynának élsportoló nélkül, te bimbó? Ota- kár kettő elmegy, kiutalják he­lyette Prézli hármat. — Hová megy? — A Fónia összehozott egy jégkorongcsapatot, Otakár meg kibulizta, hogy ő legyen az edző. — Nem nagy pénz. — Légy erős, ő is tudja. De másodállásban valami tisztántúli szövetkezetnek lesz az anyagbe­szerzője. Az a nagy bolt, kedves bátyám. Meg aztán a Fónia is ugyanúgy fel tudja terjeszteni kiváló dolgozónak, ahogy nálunk felterjesztették... Az is külön egyhavi fizetés ... — Ütögette is az öreget a guta. — Na bumm, sokra ment ve­le. — Gólem kivette Béla kezéből a császárhúst. — Nem bánom, el­fogadok még egy falatot, aztán megnézem, mi van a többieknek, nem egészséges, ha egyoldalúan táplálkozik a dolgozó magyar em­ber. — Bicskája hegyére tűzte a maradék negyedkiló kenyerét és elkacsázott a zuhanyozó felé. Béla nagyot harapott a ková­szos uborkából. Majer úr uborká­jánál nincs jobb, az biztos. Any- nyi haszon azért volt ebből az Otakárból, hogy a fényezők meg­kapták a veszélyességi pótlékot. Amíg Otakárt be nem osztották hozzájuk, hiába jártak a szak- szervezet nyakára, hiába írtak a Népszavának is, nem kaptak ve­szélyességi pótlékot, Igali Pistá­nak jött a jó ötlete, hogy betegye a bogarat Otakár fülébe: nem sok a veszélyességi pótlék, de a kevés is több a semminél, intézze el? hogy megkapják. Otakár el is in­tézte. Az igazgatóság nem tehette, hogy csak neki adjon veszélyes­ségi pótlékot, abból már nagy bal­hé lett volna, megadta a tíz szá­zalékot az egész csoportnak, ha szívta is közben a fogát a fő­könyvelő. Katonakulacsában meleg ma­radt a tea. Nagyot húzott belőle, összecsomagolta a reggelije ma­radékát, és rágyújtott. Jó volna szundítani egy sort, a reggeliidő­ből ki iá telne. Amíg nem evett, nem is érezte, hogy az éjjel csak négy órát aludt. Ha előkerül a két kaktusz, Perécet elszalajtja olajért, megcsinálják az olajcse­rét is ennek a nőnek, csupa kosz a karter, figyelmeztetni is fogja őnagyságát, hogy vagy használjon szuperolajat, az elég négyezer» ki­lométerig is, vagy cseréltessen minden kétezer után. * Simon belépett az orvosi ren­delőből. A magassági állomás öl­tözőtermének nyitott ablakai ko­pogva rezonáltak a szuperszoni­kus repülőgépek hajtóműveinek robajától. Simon összehajtotta a szkafanderét, és odanyújtotta az öltözetet a fiatal, barna képű őr­mesternek, aki várt még egy pil­lanatig, van-e valami kívánsága az őrnagynak, majd szótlanul sarkon fordult, és döngő léptek­kel kimasírozott a teremből. Simon nagyot nyújtózott, né­hányszor erőteljesen hátralendí- tette két karját, aztán odakönyö­költ az ablakpárkányra. A be­áramló levegő meleg volt — a repülőtér betonja sugározza ma­gából a hőséget —, az őrnagy mellén mégis meghűvösödött az átizzadt trikó. Ásított egyet, és lustán forogtak a lokátorok anten­nái, a főkapu irányából két tar­tálykocsi közeledett, szembe ve­lük tisztiiskolás szakasz menetelt ejtőernyős öltözékben. A kettes kifutón imént földet ért MÍG fé­kezőernyője feszes kupolává du- dorodott a levegő ellenállásától, amint a gép észrevehetően las­sulva futott a betonon. Odébb három másik MÍG fel-feltúrázó haitóművei dörögtek. Az egyik pilóta igazított még egyet ma­gassági kompenzáló öltözetén, mielőtt felmászott a gépbe. Simon teleszívta a tüdejét a meleg levegőből, s elfordult az ablaktól. Ideje, hogy zuhanyoz­zon, tíz perc múlva menetkész a helikopter, ne várjon rá Óvári ezredes. Felkapta a pádról a tisz­ta trikót, az alsónadrágot meg a frissen vasalt inget, s átsietett a zuhanyozóba. A szélső boxban megeresztette a rózsából a per- metet, 'ledobott magáról, min­dent, s beóvakodott a vízsugarak alá. Egy másodpercre elállt a lélegzete a hideg víztől, ugrott egyet, s szaporán paskolni kezd­te vállát, mellét. így, már jó is, már nem is hideg... Harmincöt percig volt fent, de ennyi is elég, hogy kiizzadjon az ember a zárt szkafanderben, hiába je­lez kintről mínusz húsz fokot a műszerfal hőmérője nyolcezer méter magasan. Lerántotta a választófal tetejé­ről a törülközőt, elzárta a csa­pot, és kilépett a lábrácsra. Na­gyokat fújva törölte végig magát a durva frotírral, belebújt a pántos gumipapucsba, körülte­kerte csípőjén a törülközőt, és visszatrappolt az öltözőbe. A másik ajtó is éppen nyílt, a kis Kara lépett be, majd mö­götte Sós főhadnagy, még mind­ketten szkafanderben. — Szevasz, Sándor — nevetett a kis Kara mind a harminckét erős fogával, és letette hóna alól üvegmaszkos sisakját. — Látta­lak a Magas-Tátra felett. — Szevasztok. Én is láttalak. Ki szállt le az előbb? — Dorogi Laci. Jó volt a kis- öreg, pedig pocsékul adta a rá­vezetést a direkció, én is alig hallottam őket, végig légkörös volt az adásuk, de Laci ífey is időn belül megvolt az elfogás­sal. Simon nevetett. (Folytatjuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents