Petőfi Népe, 1977. május (32. évfolyam, 101-126. szám)

1977-05-08 / 107. szám

1977. május 8. • PETŐFI NÉPE • 3

Mitől lehet jóízű az élet?

Beszélgetés S. Hegedűs Lászlóval, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa titkárával

A Duna-parti népfrontszékházban beszélgetünk S. Hegedűs László országgyűlési képviselővel, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkárával olyan kérdésekről, amelyek örökzöldnek is nevezhetők, mégis napjainkhoz kötötten elevenek.

Témáink: Milyen az emberek közérzete a fejlett szocialista társadalom építésén munkálkodó Magyarországon? Milyen a közvélemény és a közhangulat? Hogyan számol ezzel a politikai, az állami vezetés? És így tovább.

— Milyen hát az emberek közérzete? Jó-e vagy árnyékolt?

— Inkább azt mondanám, árnyalt. Ezt nem azzal a közhely- lyel magyaráznám, hogy minden ember különbözik egymástól, tehát ebtől eredően különféleképpen viselkedik, különféleképpen ítéli meg önmaga helyzetét és a társadalom állapotát. Amennyiben megelégednénk ezzel a sablonhivatkozással, biológiailag talán igazat mondanánk, de politikailag pontatlanok lennénk. A különbségekre tennénk a hangsúlyt. Inkább azt mondanám, hogy Magyarországon az életmód egységesebbé válásának folyamata jellemzi a társadalom fejlődését, méghozzá egy magasabb szintű életmódé, és ez a felismert, közös érdekű célok fokozatos megvalósításának eredménye. Magasabb szinten integrálódik a közgondolkodás is, egységesebb saját helyünk, emberi létünk értelmének megítélése a társadalomban.

— Ez valami uniformizáló- dást sejtet, amely idegen a jó közérzetű élettől.

— Nem így van. Nem szabad elfelejteni, hogy a szocialista építés politikai, gazdasági, kulturális vezetése nem tagadja, sőt számontartja' és érvényesíti a különböző érdekeket, miközben ügyel az elsődleges közösségi érdek csorbíthatatianságára. Vannak és keletkeznek ellentétek. Viszont a közös érdekű célok kitűzése, azok elérése az ellentétek feloldását és újabb ellentmondások keletkezését hozza magával. Ez állandó folyamat, az élő, a fejlődő szocializmus vérkeringése tehát nem meszesedhet el. Nincs szükség az emberek jói fésült uniformizáltságára. Az ellenkező az igaz.

— Ezek szerint a közvélemény észrevételező, bíráló magatartása természetes magatartás?

— A közvélemény szerepe egyre nagyobb. Az alkotó elégedetlenség — nem egyszer hangsúlyoztuk — a szocialista társadalom normális emberi állapota. Magunk is serkentjük minden eszközzel, a szocialista demokratizmus erejének szüntelen növelésével a színesebb, elevenebb, vitatkozóbb közéletiséget. Ennek

Végighordozzuk tekintetünket egy kellően magas hegy csúcsáról; tüdőnket a már-már havasi levegővel szívjuk tele; szemünkkel felíaljuk a környező sziklafalakat; orrunk izgatottan szaglássza a friss avar semmivel össze nem hasonlítható illatát; fülünkbe •időnként belevisszhangzik a távolabb mocorgó szarvasok bőgőse;' meleg van, bükki, kell-e több ennél, kell-e szebb ... ?

... Áll néhány magányos szikla a völgyben, sem oldalát, sem tetejét, sem környékét napnak a sugára nem éri. Korhadt fájú hidakon keresztül megközelítve, térdig avarba süppedve állunk meg- meredten, a hirtelen ránk omló csendben. Még madárfütty se ze- nebonázik a sok méternyi kerületű fák közti hűvös levegőben. Ablakoskő; az Ablakoskő-völgyben. Zordonan, komoran, titokzatosan és fenségesen veszi célba az eget. Ablakszerű nyílásain — illő volna a helyhez, illetlen anyagelvűsé- günkhöz — nem lepődnénk meg, ha fehér lepedőbe bújt szellemek kacsintgatnának ránk, s huhognának üzeneteket eltűnt századok kőpusztító, szélvészgyorsaságú viharairól. Ha lennének szikla-arisztokraták, az Ablakoskő legalábbis örgróf lenne, titokőrző ablakai miatt, titoknoki beosztásban.

... Kinéztük g lexikonból, hogy még a. honfoglalás előtti időkben emeltek várat — földből — a Szilvásvárad feletti, több irányból is megközelíthető, megmászható Gerennavár tetején, ahonnan kiválóan megszámlálhatok az alant elbúgó, bogárnál is apróbbnak tetsző gépjárművek. Kanyarog, mintha 'csigaház akarna lenni valamikor, a szerpentin. Az,

eredményeként mind többen foglalkoznak országunkban a közügyekkel. És ma mát az emberek érdeklődőbbek, tájékozottab. bak. Megalapozottabbak az észrevételeik, javaslataik, öt-tíz évvel ezelőtt gyakori volt az olyan követelés, amely önmagában indokolt volt, csak éppen a megvalósítást tíz-tizenöt év távlatában lehetett elképzelni. Ma a javallatok többsége reálisabb, figyelembe veszi a népgazdaság, a társadalom valóságos lehetőségeit. Sőt, gyakori, hogy az emberek éppen a szerényebb, takarékosabb megoldásokat szorgalmazzák, maguk is keresik ennek lehetőségeit.

— A vezetésnek tehát köny- nyebb dolga van.

— Nem hiszem. Semmiképpen sem kényelmesebb. A korábbiaknál bonyolultabb feladatokat kell meghatározni és megoldani gazdaságilag kiélezettebb nemzetközi viszonyok közepette és olyan népgazdasági helyzetben, amikor csak az intenzív fejlesztés lehetséges, és rugalmasan alkalmazkodásnak kell jellemeznie a vezetést. Nem lehet például úgy többet termelni, hogy felveszek még kétszáz munkást a gyárba, mert nincs felesleges munkaerő. Tehát jobban kell szervezni a munkát, pontosabban és racionálisabban tervezni. Nem lehet akármit termelni, túljutottunk az általános szegénység fókán, amikor minden jó volt, csak legyen valami. Minőségi árukra van szükségünk, itthon és a külföldi piacon. És így tovább. A munka tehát nem könnyebb és különösen nem kényelmesebb.

— Azt mondjuk, Magyarországon jó a közhangulat és ugyanakkor erősebb a közérdekű észrevételezés, bírálat. Nincs ebben ellentmondás?

— Szerintem nincs, mert éppen attól jó és demokratikus a közhangulat, hogy az emberek határozottan, következetesen, sokszor türelmetlenül bírálnak annak érdekében, hogy előbbre jussunk. Az alapállás a meghatározó: fejlesszük következetesebben, eredményesebben társadalmi viszonyainkat, a szocialista építést. Nem mást akarnak, hanem a szocializmust. Bíznak a szocializmusban, bíznak abban, hogy a mi viszonyaink között értelme van az életnek. Ezért szólaki a csúcson áll, lentről nem vehető észre, mintha az ember meg a természet összebeszélt volna, konspirálva kölcsönösen elrejteni egymást...

... Ferdén nyújtja ég felé kopasz sziklahomlokát a Tar-kő, a Bükk-plató 950 méteres magaslata, ami nem csúcs: mintha megbillent asztallap lenne, Góliát-or- szág királyának ebédlőjében. Mondják, hogy az Egri-Bükk e kilátójáról tengerész- (tehát: nagyon jó) távcsővel még a Tiszáig is elkalandozhat a tekintet, s a folyószalagig érkezvén huszonnégy település tornyait számlálhatja össze. A Három-kő negyvenkilenc méterrel alacsonyabb, mint a Tar-kő, amelynek sziklapofája innen gusztálható meg legalaposabban. A Bükk-fennsík déli széle sziklasorának a Tar-kő mond búcsúköszöntést...

... Lopatovszky néni fitymálva húzza el száját, amikor azt kérdezzük tőle, szokott-e beteg lenni. Néhány mondatnyi értekezésben kifejti, hogy a bánkúti és az ómassai levegő a bükkszentke- resztihez képest legföljebb — jobb szó híján — langyos víz, sőt, még az se, mivel a szentkereszti erősebb. Aztán hozzáteszi, hogy mostanában kezdi érezni a lábait. Visszeresek, mondja tényközlőn, ujjaival megfenyegetvén rakoncátlan járószerszámait. A krónikási hűséghez tartozók leírni azt, hogy Lopatovszky nénivel a Bánkút és Ómassa közti (rövidebb) turista- útón állítottuk meg egymást. Húszliteres marmonkannát cígelt, kipirultan, sőt, már-már férfimódra fütyörészve. „Nem fáradság ez” mosolyog.

... Válint Gyula, a bánkúti

nak, javasolnak, segítenek vagy akár- zúgolódnak mind többen közügyekben.

— Tehát általában így van.

De érvényes-e ez a kisebb közösségekre is?

— Az élet kisebb csoportokban folyik: munkahelyeken, falvakban, városrészekben, ahol az emberek személyesen ismerik és befolyásolják egymást. A népfrontnak tudatosan működnek bizottságai a kisebb közösségekben, városkörzetekben, apró falvakban is. Ezek a közösségek az emberi kapcsolatok fejlődését segítik, nagyon elevenek. Több évtizedes hagyománya, tapasztalata van az ilyenfajta együttműködésnek. A régi munkáskörökre, 48-as és olvasó egyletekre gondolok. Korszerű felújításra van kezdeményezés Vas megye apró falvaiban, ahol a kiürült hivatali helyiségekben klubkönyvtárakat rendeztek be. Békés megye egyes városaiban az öregek napközi otthonait nappal az idősek használják, este az egész felnőtt lakosság birtokolja, előadások hangzanak el, tervismertetők, fórumok, találkozók a vezetőkkel, szombat esténként pedig a fiataloké a hely. Ezekben a kisebb közösségekben legtöbbször a lakóhelyről, a faluról, a városról esik szó, illetve arról, milyen ott az élet. Meg kell érteni, hogy sok helyen türelmetlenek, elégedetlenek a fejlődéssel. A kormány lakóhelyfejlesztési koncepciója és az általános politikai célkitűzés is arra törekszik, hogy fokozatosan megszűnjenek a területi aránytalanságok. Természetesen nem a települések szerepkörében és a magasabb szintű ellátásban, mert ezeknék mindig a város lesz a központja. Hanem a gyorsan szélesedő és bővülő alapellátásban. Vannak helyek, ahol erre nagy figyelmet fordítanak, másutt fennmaradnak, sőt növekszenek az aránytalanságok. De az, hogy erről számos fórumon szabadon lehet szólni, önmagában is jó közhangulatot, sőt közéleti buzgalmat, tettvágyat kelt.

— Nem túl rózsaszínű ez a

kép?' ,

— Egyformán megtéveszt a rózsaszínű és a fekete szemüveg, mert mást mutat, mint a valóság. Senki nem mondja, én sem állítom, hogy Magyarországon minden ember mindennel egyetért, mindennel elégedett. Az a jó, hogy olyan közállapot van, olyan közhangulat úralko- dik, amelyben alkotó vita folyik egymás között, ha úgy tetszik, a vezetés és az állampolgárok között. Eleven a kölcsönös véleménycsere, amelyben minden észrevétel fontos, tanulságos, mert így lehet elkerülni a nagyobb tévedéseket. Ettől lehet és ettől jóízű az élet. S. I.

• Pogonyi János.

csörgő melleti erdészház lakója, sok ezer hektárnyi terület gazdája csak tonikkal piszkolja poharát, s közben, belefeledkezvén, mintha most történne, egy vad- macskales régmúlt perceit idézi fel...

... Milyen a bükki ember? Kérdezték számosán. S vártak olyasféle választ, hogy mindahány kac- kiás, dús, fekete bajuszt viselt, zöld (de legalábbis terepszínű) nadrágban, fényesre subickolt csizmában kalandozik az erdőn. Ha idegennel találja magát szemközt két vándorsövény keresztezésében, fácántollas kalapja mellé bök, s oldalzsebéből kis űrméretű üvegcsét vonván elő, saját főzésű borókapálinkával kínálja. Ilyen bükki nincs. Bár ... S felidézhetnénk Pogonyi János Má- lyinkán lakó nyugdíjas erdész alakját, kivel a szentléleki turistaház előtt egypár kilométerrel

A béke- és barátsághónap eseményei Kecskeméten

A megyeszékhelyen is az alkalomhoz illő ünnepélyességgel készülnek megemlékezni a béke • és barátság hónapjáról.

Május 9-én az Óvónőképző Intézet és a Hazafias Népfront városi bizottsága közös rendezésében tartanak műsoros megemlékezést a kecskeméti Felsőfokú Óvónőképző Intézetben a győzelem napja alkalmából. Vendégként a Budai utcai I-es számú iskola énekkara lép fel.

Május 24-én a Fémmunkás Vállalat MSZBT-csoportjával közösen rendez nagygyűlést a HNF, amelyen szovjet vendégek is részt vesznek.

Ugyancsak a hónap utolsó napjaiban ünnepséget tartanak a Béke téri Általános Iskola udvarán elhelyezett lidicei emlékműnél.

Magyar

sugárveszélymérő szovjet űrhajókon

A világűrben keringő űrhajósok időnként sugárveszélynek vannak kitéve. Az űrrepülés időtartama alatti sugárdózis meghatározása rendkívül fontos. A szocialista országok nemzetközi űrkutatási egyezménye keretében, a Központi Fizikai Kutató Intézet egyik kutató gárdája megtervezte azt a miniatűr dózismérő berendezést, amely — kis mérete folytán — űrhajókban is használható, de más területeken is, például az orvostudományban és a környezetvédelemben.

• Képünkön Szabó Béla kutató- mérnök és Szabó Péter Pál tudományos munkatárs értékeli az űrből érkezett dózistároló tablettákat. (MTI-fotó — Tormai Andor felvétele — KS.)

• Válint Gyula.

hozott össze a gyalogsors. Az öreg, két-három kijelentő, s kérdő mondat elhangzása után akkurátusán háromfelé szelte egyembe- res ebédjét, s felénk kínálta. Puhára sült szalonnára, hagymára gondolunk, ha eszünkbe jut, meg almára, mit Kiss Ferenc nyújtott felénk iszákjából..

— Minden tájnak megvan a maga szépsége — nyilatkozta jegyzetfüzetünkbe Válint Gyula. — Én nem tartok Petőfivel, mégha ő a Kárpátokról is írta, amit írt. Hogy mit szeretek a Bükk- ben? Mindent. A füvét, a virágát, a naplementéjét, a viharát, az erdő neszét, suttogását, az avar illatát, az eső szagát. — Akárha versben szólott volna, együtt velünk, kik — bevalljuk, mert hisz úgyis kiderül — bele- szerettünk-szerelmesedtünk a Bükkbe.

Ballal József

TURISTAKÉNT A BÜKK-FENNSÍKON (4.)

Tájak, emberek

HETI KOMMENTÁR

• Azt hiszem, hogy a héten a hatékonyabb gazdálkodás újabb rugójára sikerült rátalálni Kecskeméten. A Tudomány és Technika Házában megtartott II. országos automatizálás-oktatási konferencián felismerték, hogy a műszaki haladásban perdöntő automatizálási tudnivalókat az eddiginél sokkal szélesebb körben kellene tanítani, bizonyos mér- „ tékig valamennyi szakma tananyagába érdemes beépíteni. Végeredményben így kapcsolódott ez

a műszaki indíttatású rendezvény az MSZMP XI. kongresszusán elfogadott programnyilatkozathoz, amely szerint „az elkövetkező 15 —20 év alatt társadalmunk fontos feladata lesz az élőmunkával való takarékos és hatékony gazdálkodás. A dolgozók létszáma csak kis mértékben fog emelkedni. Alapvetően módosul a foglalkoztatottak ágazati és szakmai összetétele. Általánossá válik a dolgozók továbbképzése, s ez megkönnyíti számukra a szakmaváltoztatást is”.

Ugyancsak a párt programnyilatkozatában olvasható, hogy a felnövekvő nemzedék középfokú iskolázottságának keretében „elsősorban a szakmunkásképzés színvonalát kell emelni”. Érthető ez a kiemelt helyzet, hiszen a munkásosztály utánpótlását, az éltető termelés közvetlen résztvevőit készítik fel feladatukra a szakmunkásképző intézetek. A másik oldalról hasonlóan fontossá válik, a jövőben mind nagyobb szerepet játszik a népgazdaság fejlődésében az automatizálás. Ezt érzékelteti például, hogy a robotgépek egyre többször helyettesítik az embert a veszélyes, nehéz és egészségre ártalmas munkahelyeken. Nyolc esztendeje épp hogy megjelentek az első integrált áramkörök, s ma már több ezret használnak belőlük az iparban. Tömegesen terjednek a zsebszámológépek is. Míg 7—8 éve a gépkocsi árával vetekedett egy ilyen készülék számlája, ma annyiba kerül néhány típus, mint a kerékpár — hallottuk egyebek között a megnyitón.

• Nos, épp nyolc esztendeje,

rendezték meg Kecskeméten a legnagyobb gép- és villamosipari tudományos egyesületek az első automatizálás-oktatási konferenciát. Azóta kialakult a műszaki főiskolák és főiskolai karok jól felszerelt hálózata, általánossá vált a számítástechnikai ismeretek oktatása, újabb szakok indultak.

De mi történt a sokkal népesebb középfokú oktatási intézményekben, illetve mire érdemes felkészülni a szakmunkásképzésben? A mostani konferencia már erre is választ keresett. A tanácskozás fölött védnökséget vállalt a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetségének elnöksége mellett működő Központi Oktatási Bizottság, ami garancia arra, hogy a felvetődött javaslatok rövid időn belül napirendre kerülnek az Oktatási, valamint a Munkaügyi Minisztériumban is. Annál inkább, hiszen a résztvevők egy része ezt a két tárcát képviselte. Minden feltétel adva volt tehát, hogy az intézkedések reményében, körültekintően mérjék fel a túdományos-technikai forradalom továbbfejlődéséből adódó szakember-szükségletet, s ennek oktatási vonatkozásait.

Az automatizálás fogalmát olyan értelemben használták az eszmecserén, mint az irányítás gépesítését, vagyis az ember irányító tevékenységének helyettesítését technikai eszközökkel. Ezzel a technikával mind szélesebb körben találkozunk dolgozóként, és otthon, .a magánéletben fogyasztóként is, gondoljunk csak az automata mosógépekre, vagy a többi korszerű elektromos háztartási eszközre. Nem mindegy, hogy az értékes berendezéseket egyáltalán használatba veszik-e a műhelyekben, vagy idegenkednek tőle, és porosodni hagyják a sarokban. Az sem mindegy, hogy fölkészítenek-e bennünket a szakszerű használatára. Mert ha nem, akkor két' nap múlva már a javítók, karbantartók dolgát szaporítja az automata ahelyett, hogy az ember munkáját könnyítené meg, fokozná az emberi tevékenység hatásfokát.

• Ilyen összefüggésekkel néztek szembe a konferencia előadói, amikor felvetették, hogy az iparban létfontosságú, gyors ütehui változásokat még nem tudja megfelelően követni a képzési rendszer. A világpiaci verseny, a biztonságos termelés, a minőségi munka mind több helyen elengedhetetlenné teszi, hogy magas automatizáltságú gépeket vásároljanak, célgépek végezzék a termelés és anyagmozgatás, az előszerelés és csomagolás egyre nagyobb részét.

Találóan fogalmazott a Munkaügyi Minisztérium képviseletében megjelent dr. Horváth Endre: a gépkocsiszervizekben dolgozó „aranykezű mesterek” tekintélye mindazok számára elérhetővé válik, .akik megtanulják az autódiagnosztikai eszközök pontos használatát. A kecskeméti konferencián az a vélemény kerül ki győztesen, hogy ezentúl valamennyi szakmában oktassanak általános és speciális automatizálási ismereteket. Kifejezésre jutott, hogy ez a követelmény érvényesüljön az új tananyagokban és tantervekben, amelyeket a következő évtized elejétől vezetnek be fokozatosan. Pillanatnyilag a 196 szakma közül alig ötvennél találkoznak a fiatalok az automatizálási tudnivalók intézményes feldolgozásával.

Tényleg olyan nagy szükség van ezekre az ismeretekre? — kérdeztem az egyik szünetben. Például a szekercés ácsok nem tudnak megélni nélkülük? Az ács-állványozók munkáját már modern automata felvonógépek segítik, érteni kell a kezelésükhöz — hangzott a válasz. Vagy mi a helyzet a fodrászatokban? A hajszárító gépekben is van automatika-elem. Hát igen a fejlődés fényeivel nem célszerű vitatkozni. Inkább arra kell törekedni, hogy az újabb megoldások rohamos térhódítása az emberhasznára váljék, vagyis fel kell készülni a fogadásukra.

• A felkészülésnek sarkpontja az intézményes oktatás. Ezzel együtt a szakmai továbbképzések, tanfolyamok szolgálhatják hatásosan a gyorsan cserélődő technikai ismeretek megújítását. Az MTESZ Bács-Kiskun megyei szervezete jó szolgálatot tett az ügy érdekében a héten lezajlott konferencia megszervezésével. Ezt követően a felnőtt dolgozók továbbképzésének bővítésével, a különböző tanfolyamok előkészítésével, s a szükséges szakmai ismeretek, gyakorlati segédeszközök közvetítésével addig is sokat tehet, míg legközelebb négy év múlva ismét véleménycserére hívja össze a szakembereket az ország minden részéről, hogy mérlegre tegyék az 1977 májusában javasolt oktatási lépésváltások eredményességét.

Halász Ferenc

Szakma és világnézet

Vetélkedő írásvetítővel, ipari tévével...

Kósáné Csertő Aranka intézeti adjunktus a kecskeméti Felsőfokú Óvónőképző Intézet zsúfolásig megtelt nagytermében ismerteti a soron következő csapat feladatát. Beszéljenek az óvodás gyermek megismerésének a szükségességéről. lehetőségeiről és módszereiről.

Négy kislány szemléletes, érdekes. meggyőző bemutatót tart a megadott témáról. írásvetítőn felnagyított grafikonokkal bizonyítják a szóban kifejtett elvi megállapítások általános érvényét, a gyakorlataik során készített, ipari tévén vetített kisfilmekkel a tanultak hasznosítása során szerzett tapasztalataikat. Pauer Nóra, Farkas Éva, Koncz Beáta és Gáspár Ilona közös előadásában egymást erősítette szó és kép, a tananyag és az óvodai élmény, benyomás.

Kívülálló is megnyugodva állapította meg: a most végző óvónők alapos, korszerű képzést kapnak. Az oktatás, nevelés sikere érdekében újabb és újabb módszereket alkalmaznak.

Ilyen volt a KISZ-vezetőség kezdeményezésére szervezett államvizsga-vetélkedő. önként vállalkozó csoportok próbálták bemutatni, hogy miként kell a bizottság előtt számot adni a tanultakról, miként lehet egységbe foglalni a tanultakat, az oktatási és nevelési követelményeket.

• Szakma és világnézet címmel, az igazgatóság támogatásával ezért hirdettek vetélkedőt. A benevezett csapatok egy-egy államvizsga-tételről számoltak be. A dr. Kraj- csovszki József vezetésével tevékenykedő zsűri részletesen elemezte a válaszokat, tartalmilag és módszertanilag értékelte a teljesítményeket.

A győztesek, helyezettek pénz- és tárgyjutalmat, marxizmus—lenizmusból megajánlott kollokvium jegyet kaptak, tudásban mindenki gyarapodott. H. N.

Lépésváltás az oktatásban