Petőfi Népe, 1977. május (32. évfolyam, 101-126. szám)

1977-05-08 / 107. szám

1 \ 2 • PETŐFI NÉPE • 1977. május 8. HETI VILÁGHÍRADÓ AZ ESEMÉNYEK KRÓNIKÁJA: HÉTFŐ: Az Egyesült Államok elnöke szociális programot hirdetett az országnak, kétmillió új munkahelyet ígérve a munkanélküliek- nek. — Beiktatták Nyugat-Berlin új kormányzó polgármesterét, Dietrich Stobbet. KEDD: Vietnami—amerikai tárgyalások kezdődtek Párizsban a két ország viszonyának rendezéséről. — Hivatalosan bejelentették, hogy Mondale amerikai alelnök Bécsben találkozik Vorster dél­afrikai fajvédő miniszterelnökkel. SZERDA: Szovjet—etiópiai legmagasabb szintű tárgyalások kezdődtek Moszkvában. — A Palesztinái Felszabadítási Szervezet és az Iz­raeli Kommunista Párt képviselői befejezték Prágában első hi­vatalos találkozójukat. CSÜTÖRTÖK: Észak-frországban összeomlott a szélsőséges protes­táns reakciósok által meghirdetett politikai sztrájk. — Az Olasz Kommunista Párt elnöke és főtitkára Rómában találkozott a ke­reszténydemokrata párt elnökével és főtitkárával. PÉNTEK: Varsóban több mint ezer küldött részvételével megkezdő­dött a békeépítők világközgyűlése. SZOMBAT: Londonban megnyílt a vezető tőkés országok állam-, il­letve kormányfőinek világgazdasági kérdésekkel foglalkozó két­napos értekezlete. A hét három Luigi Longo, az Olasz Kommu­nista Párt elnöke, és Enrico Ber- linguer, a párt főtitkára csütör­tökön Rómában találkozott Moro kereszténydemokrata pártelnökkel és Zaccagnini főtitkárral. Har­minc év óta most első ízben tár­gyal egymással a két nagy párt a kormány programjáról és tevé­kenységéről hivatalosan. Milyen esélyei vannak e tárgyalások si­keres kimenetelének? Zaire-ban a hét eleje óta nem­csak marokkói katonák, hanem egyiptomi pilóták is harcolnak Mobutu rezsimének védelmében a shabai felkelők ellen. A nyuga­ti nagyhatalmak szállítják Mobu- tunak a katonai segélyt is. Mi készteti a vezető tőkés országokat egységes akcióra és miért veszik igénybe egyes arab országok „szolgálatait” is? Carter első külföldi útja elnöki minőségében Londonba vezet, ahol e hét végén tőkés gazdasági csúcsértekezleten vesz részt, jövő héten pedig ugyanott NATO-ülé- sen. Milyen célokkal és milyen esélyekkel érkezett az elnök eu­rópai szövetségesei körébe? Kommunisták az olasz kormányban? Itáliában hónapok óta tanúi vagyunk annak a nem éppen ti­pikus jelenségnek, hogy egy pol­gári kormány úgy tartja kézben az ország irányítását, hogy min­den érdemi lépése előtt konzultál a kommunista párttal, mert ha ezt nem teszi, akkor a parlamen­ti, de még inkább az általános politikai erőviszonyok balratoló- dása miatt megbukna. Ennek az éremnek a másik oldalán körül­belül az látható, hogy a munkás- osztály pártja közvetve felelős­séget vállal a fennálló rendszer­ért, tekintélyét és befolyását köl­csönzi olyan kevésbé népszerű in­tézkedésekhez, amelyek az ország gazdasági helyzetének a stabilizá­lását hivatottak előmozdítani. Az OKP ellenzékben van formálisan, ám kormányzó pártként viselke­dik ténylegesen. A keresztényde­mokraták távoltartják a kommu­nistákat a kormányhivataloktól formálisan, ám velük együtt hoz­zák döntéseiket ténylegesen. E különös átmeneti állapot be­vezetését egyfelől az indokolta, hogy a kommunisták nélkül Olaszországot kormányozni már nem lehét. MásfelőJ a NATO-tag kérdése Itáliára a gazdasági nyomásig, va­lójában zsarolásig terjedő nyomás nehezedett az utóbbi hónapokban annak megakadályozása végett, hegy az OKP elfoglalhassa az őt megillető szerepet a kormányban. Az Olasz Kommunista Pártál­láspontja világos. Reálpolitikai kompromisszum volt az a döntés, hogy a további fejleményeket előkészítendő, a párt belemegy a vázolt szereposztásba. De az OKP első perctől kezdve felelősséget és részvételt kér a tényleges kor­mányhatalomban ama programja alapján, melynek neve „történel­mi kompromisszum”. Ennek lé­nyege pedig az, hogy a sajátos olasz helyzet, továbbá a világpo­litikai egyensúlyviszonyok nem te­szik lehetővé baloldali többségnek az egyedüli kormányzást, ha e többség csekély, tehát a nemzetet szakadás, a társadalmat polgár- háború, az országot külső beavat­kozás fenyegetné. Az elmúlt hónapok tapasztalatai összességükben olyanok, hogy az OKP alapvető fordulatot tart szükségesnek, ami azt jelenti, hogy a kommunisták a keresz­ténydemokratákkal együtt óhajta­nák 'kormányt 'alakítani. A csü­törtöki tárgyalások az első állo­mást jelentik az efelé vezető úton. Egyiptomi pilóták Mobutu szolgálatában? Szadat elnök politikailag na­gyon messzire ment el, amikor vasárnap Alexandriában bejelen­tette, hétfőn pedig már meg is valósította szándékát és pilótákat meg más kiszolgáló személyzetet küldött Zaire-ba, Mobutu kor­rupt rendszerének támogatására. Azt, hogy a shabai felkelők ka­tonai esélyeit mennyire befolyá­solja az egyiptomiak megjelenése a frontokon, nehéz megítélni. Az mindenesetre tény, hogy az egyip­tomi légierő személyi állománya korábbi, az egyiptomi nemzetbiz­tonságot valóban érintő izraeli tá­madások idején sajnálatosan cse­kély harci értékűnek bizonyult. Szadat eddig még semmit sem kapott országa helyzetének alap­vető megjavítására a nyugati ha­talmaktól. Tőle viszont most olyan újabb előleget vettek, ami politikailag egy sorba süllyeszti kormányzatát azokkal a rezsimek- kel, amelyekről a világon csak mint amerikai csatlósokról be­szélnek. Zaire-ban a nyugati ha­# Mengisztu Hailé Mariam, az etiópiai ideiglenes katonai kormányzó- tanács elnöke moszkvai látogatását befejezve Leningrádba utazott. Képünkön: Nyikolaj Podgornij, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának elnöke (balról), búcsúztatja az etióp vendéget a vnukovói repülőtéren. Középen: Gromiko külügyminiszter. (Telefotó — TASZSZ — MTI — KS.) ' • Sz. Bogomo­lov, a Szovjet­unió Franco utáni első madridi nagykövete megbízó- levelének átadása után megbeszélést folytatott Juan Carlos királlyal. (Telefoto— AP—MTI—KS) • Carlos Andres Perez venezuelai államfő (jobbról) Bécsbe érkezett, ahol szerdán felkereste az olajexportáló országok (OPEC) szervezetének székhelyét. Képünk: Ali Jaidah főtitkár üdvözli az államfőt. (Telefoto — AP—MTI) talmak azt óhajtanák a környező nemzeti felszabadító mozgalmak (Rhodesia, Namíbia, Dél-Afrika) tudomására hozni, hogy nyílt ka­tonai intervencióra is készek, ha a dolgok nekik nem tetsző fordu­latot vesznek. A marokkói király és Szadat katonáinak pedig azért jut szerep a véres színjátékban, mert az indokínai csőd után min­den nyugati kormány .óvakodik saját emberei elküldésétől ~ a dzsungelba, korrupt-rezsimek -vé­delmében. Mik a londoni remények? Szombat óta tárgyalóasztal kö­rül ülnek a brit fővárosban az Egyesült Államok, Kanada, Nagy- Britannia, az NSZK, Franciaor­szág, Olaszország és Japán veze­tői, hogy kísérletet tegyenek a tő­kés világ alapvető gazdasági prob­lémáinak az áttekintésére és szemügyre vegyék kölcsönösen elképzeléseiket: összeegyeztethe- tőek-e ezek oly módon, hogy közös gazdasági stratégiát alakítsanak ki. A világpolitika úgynevezett alapvető kérdéseinek új washing­toni rangsorolása a fejlett tőkés országok egymás közötti viszonyá­nak konszolidálását első helyre teszi, ezt követi a kapcsolatok tartós rendezése a harmadik vi­lággal (az ő fogalmazásukban: a nyersanyagtermelőkkel). S csak a harmadik helyen szerepel a ke­let—nyugati viszony fejlesztése. Azt, hogy Carter és Brzezinski probléma rangsorolása kiállja-e az idő próbáját, Nyugaton is so­kan kétlik. Az Egyesült Államok legtöbb nyugat-európai szövetsé­gese például a nyilvánosság előtt is aggodalmának adott hangot • Válságos a helyzet Pakisztán­ban, ahol az ellenzék követeli Zulfikar Ali Bhutto miniszterel­nök (képünk) lemondását és új parlamenti választások kiírását. Bhutto nemrégiben azzal vádolta az Egyesült Államokat, hogy se­gíti a jobboldal aknamunkáját, amellyel szinte bénítólag hat Pa­kisztán életére. amiatt, hogy Vance első moszk­vai tárgyalásai nyomán nem fe­nyeget-e az enyhülési folyamat megbénulása. Emiatt, noha a londoni napi­renden a konjunkturális helyzet, nemzetközi pénzügyi intézkedések és hasonlók szerepelnek, nem lesz megkerülhető a nagy poli­tikai elemzés sem. Feltehető, hogy e hét vége, majd a jövő kedden ugyancsak Londonban sorra ke­rülő NATO-tanácskozás után lát­hatóvá válik: módosítja-e Carter eddig mutatott külpolitikai stílu­sát, vagy kitart sokfelől bírált vonalvezetése mellett. Hajdú János 100 éve független Románia 1877. május 9-én (a jelenleg érvényben levő naptár szerint május 21-én) nyerte vissza Ro­mánia állami függetlenségét; ezen a napon mondta ki a nemzetgyűlés, hogy Románia teljesen elszakította azokat a szálakat, melyek az országot az Oszmán Birodalomhoz kötötték. A XIV—XV. században a tö­rök birodalom sorra leigázta a Balkán-félsziget államait. A hó­dításnak áldozatul esett Albánia, Bulgária, Szerbia és Bizánc. A török csapatok elérték a Duna vonalát és a birodalom vazallu­sává tették a két dunai fejede­lemséget, Havasalföldet és Mold­vát. A két fejedelemség százado­kon át adót fizetett a török bi­rodalomnak és gyakran esett ál­dozatául portyázó tatárok és tö­rökök csapásainak, politikailag teljes függésben volt az isztam­buli Portától. A fejedelemségek helyzetén a XVIII. századtól kezdve Orosz­országnak a török birodalom el­len viselt sorozatos háborúi vál­toztattak. Ezeknek a hadjáratok­nak az volt a céljuk, hogy visz- szaszorítsák az oszmán birodal­mat, s hozzájuttassák Oroszor­szágot a földközi-tengeri szabad kijárathoz. Fontos szerepet ját­szottak a szubjektív tényezők is — a balkáni népekkel közös val­lás, illetve a szláv népekkel a nyelvi kötelékek. Az orosz kato­nai sikerek következtében az el­nyomott népek és a vazallus! sorba kényszerített fejedelemsé­gek helyzete kedvezőbb lett. Az 1829-ben megkötött béke már jelentős mértékben kiterjesztette a dunai fejedelemségek autonó­miáját. A mostani Románia te­rületén felszámolták a török erő­döket, létrehozhatták a fejede­lemségek saját fegyveres erőit. Megindult az országban a gazda­sági fejlődés is Ebben az időben lényegében orosz—török kondominium ala­kult ki a két dunai fejedelem­ségben — a fejedelmek megerő­sítéséhez szükség volt a cár jó­váhagyására. Az 1856-i krími há­ború után, melyben Oroszország vereséget szenvedett Angliától és Franciaországtól ezt az európai nagyhatalmak garanciája váltot­ta fel. 1859-ben Havasalföd és Moldva közös fejedelmet válasz­tott Cuza ezredes személyében, s az ország megindult a gazdasági és politikai reformok útján. 1864- ben megtörtént a jobbágyrend­szer felszámolása, és egyúttal lendületet kapott Románia gaz­dasági fejlődése is. Az ország azonban jogilag továbbra is Tö­rökország vazallusa maradt, s évi 914 ezer lei adót fizetett a Por­tának. Románia teljes függetlensége az 1877-ben, a Balkán-krízis nyo­mán kirobbant orosz—török há­borúban kivívott orosz sikerek következtében valósulhatott meg. Ezt a háborút a cári Oroszor­szág azután indította meg, hogy a törökök véres kegyetlenséggel elnyomták a bolgár nép 1875-i felkelését — gyermekek, asszo­nyok, férfiak tízezreit mészárol­ták le. A háború előkészületi időszakában megegyezés született Románia és Oroszország kormá­nya között: ennek értelmében az orosz csapatok szabadon átvonul­hattak az országon és a román hatóságok értékes segítséget nyújtottak a hadműveletekhez. A román hadsereget (58 ezer kato­na, 190 ágyú) mozgósították és behívták a tartalékosokat is. E lépésre válaszul a dunai török erődök lőtték a román partokat. Április 29-én (május 11-én) a két ország között beállt a hadiálla­pot. Május 9-én (május.21) a buka­resti parlament ünnepélyesen kinyilvánította a fejedelemség teljes függetlenségét. A nagyha­talmak barátságtalanul fogadták Románia lépését, csupán Orosz­ország nyújtott sokoldalú segít­séget. A háború alatt a román csapatok részt vettek a Bulgária területén folyó hadműveletekben. A békekötés után Románia tel­jes függetlensége nemzetközi el­ismerést kapott, s az ország önálló külpolitikája számára kedvezőbb lehetőségek nyíltak. (KS) Magyar vezetők távirata Csehszlovákia nemzeti ünnepe alkalmából DR. GUSTAV HUSAK elvtársnak, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága főtitkárának, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság elnökének, DR. LUBOMIR STROUGAL elvtársnak, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kormánya elnökének PRÁGA Kedves Elvtársak! A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és Minisztertanácsa, valamint az egész magyar nép nevében elvtársi üdvözletünket és szívből jövő jó­kívánságainkat küldjük önöknek és á Csehszlovák Szocialista Köz­társaság testvéri népeinek nemzeti ünnepük, Csehszlovákia felsza­badulásának 32. évfordulója alkalmából. A magyar nép őszinte rokonszenvvel és testvéri szolidaritással kí­séri a szomszédos Csehszlovák Szocialista Köztársaság népeinek mun­káját. Elismeréssel adózik eredményeiknek, amelyeket kipróbált párt­juk vezetésével a politikai, a gazdasági és a kulturális élet területén, a fejlett szocialista társadalom építésében elértek. Nagyra értékeljük azt a következetes harcot, amelyet a Csehszlovák Szocialista Köztársaság a szocialista közösség egységének erősítése, a béke és a nemzetközi biztonság megszilárdítása, az enyhülés irány­zatának védelme érdekében folytat, és amellyel jelentősen hozzájárul a szocializmusért, a társadalmi haladásért világméretekben folytatott küzdelem sikeréhez. Őszinte örömünkre szolgál, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt és Csehszlovákia Kommunista Pártjának kapcsolatai szüntelenül bő­vülnek a marxizmus—leninizmus és a proletár-internacionalizmus el­vei alapján. A Magyar Népköztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság népeinek testvéri barátsága és együttműködése töretlenül fejlődik, és egyaránt szolgálja országaink, népeink és az egész szocia­lista közösség érdekeit. Nemzeti ünnepük alkalmából kívánunk önöknek és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság testvéri népeinek újabb sikereket szocialista hazájuk további felvirágoztatásában, Csehszlovákia Kommunista Párt­ja XV. kongresszusa határozatainak valóra váltásában. KÁDÁR JÁNOS a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára LOSONCZ1 PÁL a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke LÁZÁR GYÖRGY a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke * * * Apró Antal, az országgyűlés elnöke Alois Indrának, a szövetségi gyűlés elnökének küldött üdvözlő táviratot. Ugyancsak táviratban üd­vözölte az évforduló alkalmából testvérszervezetét, a Hazafias Nép­front, a SZOT és a KISZ. Koszorúzási ünnepség a szovjet hősi emlékműnél . A,fasizmus tóeti;.g^atott győze­lem ‘ 32. évfordulója, a béke- és ba­rátsági hónap megnyitása alkal­mából az Országos Béketanács ko­szorúzási ünnepséget rendezett szombaton a Szabadság téri szov­jet hősi emlékműnél. Koszorút he­lyeztek el az Országos Béketanács vezetői, a szovjet békebizottság küldöttsége, a Hazafias Népfront budapesti és V. kerületi bizottsá­ga és a Volán Tröszt képviselői. Dolgozó- és tanulótársaik nevében a megemlékezés virágait helyezték el az emlékművön a Csepel Vas- és Fémművek, az Április 4. Gép­ipari Művek szocialista brigádjai, az V. kerületi iskolák KlSZ-szer- vezetei, úttörőcsapatai. Az ünnep­ségen részt vett V. L. Muszatov, a Szovjetunió budapesti nagykö­vetségének tanácsosa. (MTI) A vezető tőkés országok harmadik gazdasági csúcstalálkozója Kis Csaba és László Balázs, az MTI-tudósítói jelentik: Callaghan angol miniszterelnök nyitotta meg szombaton délelőtt Londonban a vezető tőkés orszá­gok harmadik gazdasági csúcsta­lálkozóját, amelyen az Egyesült Államok, Kanada, Japán, Nagy- Britannia. Franciaország, az NSZK és Olaszország vesz részt. A két­napos csúcstalálkozó elsősorban a gazdasági helyzet alapvető prob­lémával foglalkozik majd, de sor kerül politikai természetű eszme­cserére is. mind a csúcstalálkozó keretein belül, mind az azzal pár­huzamosan folyó két- és többolda­lú megbeszéléseken is. Carter amerikai elnök a főbb témák kö­zött mindenekelőtt a munkanél­küliség és az infláció problémáját jelölte meg előzetesen, hangsú­lyozva, hogy tárgyalni kell az energiaproblémákról is, beleért­ve a nukleáris energia katonai cé­lokra történő felhasználásának megakadályozását. Ugyancsak fon­tos helyet kapott a Carter által előterjesztett programban a fejlett tőkés országok és a fejlődő álla­mok viszonya, különös tekintettel a párizsi gazdasági tárgyalások soron következő fordulójára. A csúcsértekezlet nyitányaként pénteken este Callaghan kétórás díszvacsorát adott a részvevők tiszteletére. Az asztalnál egy hely üresen maradt: Giscard d’Estaing francia elnök nem jött el, s távol- maradását politikai megfigyelők több okkal is magyarázták, min­denekelőtt azzal, hogy tiltakozni kívánt az Európai Gazdasági Kö­zösség bizottságának elnöke, az angol Roy Jenkins jelenléte ellen. A bizottság elnökét — a közös piaci kisebb államok követelésé­nek eleget téve — korlátozott jog­körrel meghívták a tárgyalások egy részére, azonban csak azok­nak a kérdéseknek megvitatásánál lehet jelen, amelyek közvetlenül az EGK jogkörébe tartoznak. Gis­card haragjának másik oka sajtó­tudósítók szerint az. hogy nem ér­tett egyet Carter elnöknek a nuk­leáris kérdésekben elfoglalt állás­pontjával. A kétnapos gazdasági csúcsta­lálkozó vasárnap közös közlemény kiadásával ér véget. Kedden ugyancsak az angol fővárosban kezdődik meg a NATO kétnapos tanácskozása, az első napon az ál­lam- és a kormányfők részvételé­vel. Folytatódik a békeépítők világközgyűlése (Folytatás az 1. oldalról) helsinki záróokmány világméretű hatása, béke és igazságosság a közel-keleten, szolidaritás a nem­zeti függetlenségért, a gyarmati rendszer és az apartheid ellen küzdőkkel, az el nem kötelezett­ség, mint a békéért és a függet­lenségért folytatott küzdelem té­nyezője, az emberi jogok kérdései, küzdelem a fasizmus és a neofa- sizmus ellen. A bizottsági ülések a késő esti órákig tartottak. Dél­után a küldöttségek egy része szo­lidaritási nagygyűléseken találko­zott varsói nagyüzemek dolgozói­val. k 7

Next

/
Thumbnails
Contents