Petőfi Népe, 1977. május (32. évfolyam, 101-126. szám)

1977-05-04 / 103. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1977. május 4. A PÁRTMUNKA GYAKORLATÁBÓL: Együttműködés Dunapatajon Valamivel több, mint négyezer ember él Dunapatajon, ebben a kertes, parkos, virágos tiszta községben. Egyetlen országos híressége az a művelődési otthon, amelynek alap­kövét még Kodály Zoltán tette le 1962-ben. Az épületen kis márványtábla emlékeztet erre az eseményre, a nagy zene­szerző és pedagógus ottani látogatására. Ebben az otthonban — bent ragyogó tisztaság, rend, jó ízlésről tanúskodó kör­nyezet — kapott helyet a községi pártvezetőség titkára Solti János is. Most vele beszélgetünk arról, hogy Dunapatajon milyen együtt­működést alakítottak ki a párt- szervezetek a tanács, az ipari üze­mek, a termelőszövetkezetek és egyéb intézmények között. — Először talán dióhéjban is­mertetem, hogy községünkben je­lenleg hét pártalapszerv működik, összesen 120 kommunistával. Két termelőszövetkezetünkben: az Üj Életben és a Petőfiben, a paprika­ipari vállalat itteni telepén, a ta­nácsnál, a ktsz-ben, a pedagógu­soknál az iskolában van egy-egy, s ezenkívül az úgynevezett terü­leti alapszervezet. Nem mondhat­juk tehát, hogy a lakossághoz vi­szonyított 120-as taglétszámmal elégedettek lehetünk. Véleményem szerint azonban viszonylagosan kis létszámú kommunista kollek­tíva is lehet erős, hogy úgy mond­jam „ütőképes”. A pártvezetőség titkárának ez utóbbi véleménye azonban nem azt jelenti, hogy Dunapatajon be­fejezettnek tekintik a pártépíté­si munkát. Ezt ugyanis soha nem lehet befejezni. Most is vannak tagfelvételi ügyek folyamatban. Az alapszervezetek — amint a tit­kár fogalmaz: egy-két kivételtől eltekintve — jól működnek. — A kommunisták, a párttagok mindenhol képviselik a párt poli­tikáját, ott vannak a tanácsban, annak végrehajtó bizottságában, a munkahelyükön a vezetésben. A községi tanácsnak például ötven tagja van, ebből 17 párttag. A ta­nács végrehajtó bizottsága nyolc­tagú, ennek fele kommunista. A tanácsi apparátusban három a párttagok száma. Ha a tanács kü­lönféle bizottságait nézzük, a hét bizottságnak 43 tagja van, de a hétből ötnek párttag az elnöke. Az elmondottakon túl természete­sen van egy községi pártvezetőség is, amely hét tagból áll. Ezt csak azért mondtam el, hogy bizonyít­sam: a párttagok mindenhol ott vannak — tájékoztat Solti János. De párttagok nemcsak különbö­ző bizottságokban fejtik ki tevé­kenységüket, hanem a munkahe­lyükön, közvetlen környezetükben is, naponta. Nagy segítséget tud­nak nyújtani. Elmondja például a titkár elvtárs, hogy amikor az ötödik ötéves terv célkitűzéseit vitatták meg, vitték a lakosság, a közvélemény elé, az üzemi, mun­kahelyi pártalapszervezetek tag­jai — együttműködve a Hazafias Népfront községi bizottságával, annak aktivistáival — mozgósí­tották úgyszólván a* egész lakos­ságot. Részletesen elmondták, mit, miért és miből tudnak megvaló­sítani 1980-ig. Mindenki megértet­te, elfogadta a tervet és számos értékes javaslat is elhangzott a fejlesztési munkákat illetően. — Az együttműködés legszéle­sebb területe a településfejlesztés. Nem új tapasztalat és nemcsak dunapataji, hogy a lakosság szí­vesen vállal társadalmi munkát, ha olyan cél érdekében történik a szervezés, amely valóban köz­ügy. Nálunk azonban ez sajátosan alakult például az óvodaépítéssel összefüggésben. Előzetes tájékozó­dást végeztünk, hogy felmérjük, mit vállalna a lakosság az új óvo­da építésénél. Kiderült, hogy munkát szívesen, de pénzt nem. Nekünk, mármint a községnek, pedig inkább pénzbeli hozzájáru­lásra lett volna szükségünk. Pon­tosabban főleg arra. Aztán ele­meztük a helyzetet. Nem volt ne­héz rájönni, hogy, miért nem tud adni a lakosság pénzt — sorolja a községi pártvezetőség titkára. — A két termelőszövetkezet mindössze két-három éve tud községfejlesztési hozzájárulást fi­zetni. Azelőtt nyolc-tíz évig er­ről szó sem lehetett, hiszen kö­zös gazdaságaink egyáltalán nem álltak valami erősen. Az utóbbi években kezdenek „feljönni”, s így természetesen a tagság sem olyan fizetőképes. Az óvoda azért felépül néhány éven belül. Van azonban egy szűkebb együttműködési köre is a duna- patajiaknak. Elmondta Solti Já­nos, hogy kéthónaponként úgy­nevezett koordinációs értekezletre ülnek össze a község vezetői: a pórtvezetőség titkára, tanácsel­nök, a termelőszövetkezetek elnö­kei, az ipari munkahelyek vezetői, szakszervezeti titkárok, párttitká­rok stb. Ilyenkor tájékoztatás hangzik el egy-egy üzemről, in­tézményről, majd a közös gondok megbeszélése következik. A végén úgynevezett társadalmimunka­börze alakul ki: melyik szocialis­ta brigád mit tud vállalni, a gyermekintézményeknél stb. — A tanácselnökkel mi minden hétfőn reggel kilenckor megbeszé­lést tartunk, vagy itt a pártiro­dán, vagy a tanácsházán. Mikor hogyan jön ki a lépés. Ezt ponto­san betartjuk, kölcsönösen . tájé­koztatjuk egymást. A járási párt- bizottság néhány hete tárgyalta a pártirányítást, s azt a megállapí­tást tette, hogy a módszerünk jó, s javasolni fogják más községek­nek is — fejezte be Solti János. Persze a téma itt még nem fe­jeződik be. Az együttműködésnek számos, naponkénti formája is ki­alakul. Dunapatajon, ebben a nagynak nem mondható község­ben mindenki ismeri egymást, kölcsönösen érdeklődnek egymás munkájáról, életéről. A vezetők­nek azonban természetesen ez nem lehet elég, és a már elmon- .dott megszervezett találkozók, ér­tekezletek sem nyújthatnak tel­jesen átfogó képet. A pártvezető­ség titkára elmondta azt is, hogy személyesen ő, vagy ha ezt nem tudja megtenni, a pártvezetőség tagjai ott vannak a falugyűlé­seken, termelőszövetkezeti zár- szamadó közgyűléseken, szocialis­ta brigádok összejövetelem, isko­lai ünnepségeken. Nem köteles­ségből hanerp mert szeretik köz­ségüket, felelősséget éreznek az ott élő emberekért. Gál Sándor A kohósalak hasznosítása Nem egészen öt évvel ezelőtt kezdtek Bulgáriában elektroniká­val foglalkozni. Azóta tucatnyi elektronikai üzem „nőtt ki a földből". Munkájukat a szófiai ELEKTRONIKA Gyár irányítja, a fiatalok immár országhatárokon túl is ismert, modern nagyüzeme. Itt a foglalkoztatottak átlagélet- kora 25 év alatt van. A modern iparág kifejlődését a szocialista integráció tette le­hetővé és jövőjét ugyancsak a szocialista országok összefogása biztosítja. A hetedik ötéves terv­időszakban —. 1976—1980 között — 2,2-szer több automatizáláshoz szükséges eszköz és 2,6-szer több modern híradástechnikai berende­zés előállítását tervezik, mint az előző tervidőszakban. A. Bulgáriában készített R—20 számítógép továbbfejlesztett vál­tozatát, az R—22-t szovjet kuta­tókkal közösen tervezték a szak­emberek. Az új számítógép a ko­rábbinál négyszerié nagyobb tel­jesítőképességű, sokoldalúan fel­használható, másodpercenként 80 —100 ezer művelet elvégzésére képes. A bolgár szakemberek je­lenleg a még bonyolultabb mik­roelektronika alapjainak megte­remtésén fáradoznak. Ismertek és keresettek a bol­gár digitális órák asztali számoló­gépek URH-rádióadók. A további fejlődést megalapozza az a közel­múltban megkötött lengyel—bol­gár együttműködési szerződés, amelynek alapján a két ország közösen végez kutatásokat. (BU- DAPRESS—SÓFIAPRESS) Az átvevők felelőssége Mérgelődik a nagy kötöttáru­üzlet vezetője, mert két órán be­lül már az ötödik vevő jön visz- sza a náluk vásárolt pamutpuló­verrel: színhibás. Csakhogy ez nem látszott az üzleti fénycsővi­lágításban, s most kezdheti az adminisztrációt, a huzakodást a nagykereskedelemmel.... Önök­nél, s a nagykereskedelemnél nincs áruátvevő? A kérdés halla­tán tágra nyílik a szeme. Persze, hogy van, papír szerint leszámol­ják, darab-darab, rendben a do­log. Színhibát, szennyeződést, szö- vési selejtet firtatni, észrevenni? Hol jut erre idő?! S az az idő, mely most rámegy a visszáruzás­ra, feltehetően nemcsak ebben az üzletben, hanem másutt is, nem lenne elegendő a gondosan vég­zett áruátvételre? A kérdésre vállhúzás a válasz, s még annyi: így van mindenütt. • A znojmói kórház hat műtőjé­nek egyike. Az egészség védelmében A dél-morvaországi Znojmó- ban három évvel ezelőtt adták át Csehszlovákia egyik legkorsze­rűbb egészségügyi intézményét, a járási kórházat. A znojmói kór­ház a gyógyítás] feladatok ellátá­sa mellett középfokú egészség- ügyi kádereket is képek, s he­lyet kapott benne a városi szak­orvosi rendelőintézet is. Az el­múlt évben indult meg a járás­ban a rákbetegségek megelőzését szolgáló onkológiai program vég­rehajtása. Ennek keretében min­den 30 évnél idősebb nőt és 35 feletti férfit megvizsgálnak. Szabad út a selejtnek Sajnos, tényleg így, s majdnem mindenütt. Nemcsak a fogyasztá­si cikkeket forgalmazó nagy- és kiskereskedelemben, hanem a termelőknél ugyanúgy. Papírok­kal dolgoznak az átvevők, olykor még azokat sem nézik át tisztes­ségesen, megbíznak a szállítók­ban, tehát bélyegeznek, aláírnak, jöhet a következő. Szabad az út­ja a selejtnek, az előírástól el­maradó anyagnak, mert — ért­hetetlenül — a legtöbb helyen bakafántoskodásnak tartják az ún. tételes minőségi áruátvételt, okvetetlenkedésnek a hibás áru átvételének megtagadását, mind­azt, amire — előírások, jogszabá­lyok, szerződési megállapodások vannak. Ezek ismeretében nem megle­pő, hogy az acélszerkezeti ele­mekről már csak a helyszíni ösz- szeszereléskor derül ki, hogy mé­rethibásak; a szürkeöntvény le­vegőzárványai forgácsoláskor bukkannak felszínre; híradás- technikai készülékeknél ötöt ki­próbálnak az üzletben, míg egyet elvisz a vevő. A mulasztásoknak ugyanis az a fő jellemzője, hogy nem tűnnek el észrevétlenül, sőt fölhalmozódnak, s végül lehetet­lenné teszik az anyag félkész- és késztermék rendeltetésszerű hasz­nálatát. A következő lépés me­gint energiát, pénzt, időt emészt fel, mert ha lehet, akkor javítani kell az árut, ha erre nincs mód, akkor visszaszállítani, azaz ad­minisztrálni, föl- és lerakni, be­vételezni, selejtezési jegyzőköny­vet felvenni... Megoldható a minőségvédelem • Minden technikai követel­ménynek megfelel a központi fer­tőtlenítő. (Fotó PRAGOPRESS— KS) Túl sötétre festenénk persze a képet, ha elhallgatnánk: nagy tö­megben kerülnek áruk a gazda­ság vérkeringésébe kiváló minő­ségben, mindenfajta hiba nélkül, az előírt műszaki, használati jel­lemzőkkel. Azoknak a vállalatok­nak a csoportja sem kicsiny; ahonnét szinte sohasem jut át a gyárkapun kifogásolható termék, mert adnak hírükre, rangjukra, a — vevő bizalmára! Éppen az ilyen példák, esetek világítják meg az adott lehetőségeket, azt tehát, hogy megoldható a szer­vezett, sokfajta szűrőt, rostát mű­ködtető minőségvédelem. Havonta 150—200 ezer kárpito­zott ülőbútor hagyja el a gyára­kat, 28—32 millió négyzetméter pamutszövet. Találomra válasz­tott példáink pusztán arra szol­gálnak, hogy érzékeltessék: meg­lehetősen nagy árutömegen kelle­ne — kell! — a minőségvédelem szervezetének, az áruátvevőknek rajta tartaniuk a szemüket. A lánc azonban laza, a kooperáló üzérnek könnyen megalkusznak] hiszen ma te, holnap én. Azért alakult ez ki, s marad fenn, mert bár rengeteg az átvevő — hiszen bátran értelmezhetjük ezt a fo­galmat úgy, hogy átvevő a szer­számot vételező munkás is s nemcsak a raktáros —, akinek módjában állna megszakítani a bűvös kört, s félretolni a hibás terméket, nem teszi ezt, mert nem áll érdekében. Micsoda állapotok! Leegyszerűsítés az érdekeltség hiányát emlegetni. Ha pusztán pénzt, jövedelmi forintot érte­nénk alatta, akkor leegyszerűsí­tés lenne. Az érdekeltség sokkal tágabb s mélyebb összefüggések logikusan fölépülő rendszere, ahol egyetlen alkotóelem rossz elhe­lyezése, működése más részek so­kaságának hatását közömbösíthe­ti. Ha az átvevő lehet felelőtlen, akkor megteheti ezt az előállító, no meg a kereskedő is. Az átve­vő „nagyvonalúsága” visszahat a termelésre, s meghatározza az ér­tékesítés menetét. Ezért meglepő, hogy az átvevőknek — akiknek hivatalosan is ez a dolguk — mennyire csekély a megbecsülése, a szerepe a vállalati szervezet­ben, s törvényszerű, hogy csakis okvetetlenkedőnek tűnhet az, aki kifogásolja a hibát, holott nem hivatásos átvevő. Csak munkás, gyártmányszerkesztő,' művezető, üzletvezető, vevő. S mert okvetet­lenkedőnek senki sem szeretne látszani, gyakran inkább hallgat, magában füstölög, odahaza dü­höng, hogy micsoda állapotok! Nem jóslat, csupán logikus kö­vetkeztetés: mindaddig nem sok javulás remélhető, amíg az átve­vők felelőssége nem nő társadal­mi méretű felelősségérzetté. M. O. BIZTONSÁGI SZEMLE, GÉPJÁRMÜIGAZGATÁS, TŰZRENDÉSZET, MUNKAVÉDELEM Példa, amely követésre méltó • Csehszlovákiában, az ostravai Kleinen! Gottwald Kohóműben el­távolítják a salakot az (izem egyik olvasztókemencéjéből. (MTI Külföldi Képszolgálat—KS) A vaskohászatban a kohóba adagolt ércek szükségképpen több-kevesebb meddőkőzetet tar­talmaznak. Olvadás után az ér­cekből ezek kiolvadnak, amely folyamatot elősegíti az érc közé kevert salakképző anyag. Ezek az anyagok nem lépnek kémiai re­akcióba a fémmel, és el sem gő­zölögnek. A kohósalak a nagyol­vasztó medencéjében a nyersva­son úszik, a rajta átcsöpögő va­sat kénteleníti, gáztalanítja, és elősegíti az egyes elemek reduk­cióját. tehát a vasolvasztás fo­lyamatában fontos szerepet tölt be. Az ércek meddő alkotórészei­nek és a beadagolt salakképző anyagok (leginkább mészkő) mennyiségének és minőségének az összehangolásával lehet biz­tosítani hogy jól megfeleljen ko­hászati szerepének. A kohósalak főleg kovasavból, timföldből, mészből áll, ezenkívül kisebb mennyiségben magnéziumot, mangánt, titánt, báriumot és egyéb anyagokat is tartalmaz. Fo­lyékony állapotban a salakalko­tók határozott rendszer nélkül keverednek és oldódnak egymás­ban. A nagyolvasztóban minden ton­na nyersvassal 400—1000 kg sa­lak keletkezik, amelynek kezelé­se, elszállítása az üzem feladata. Annak érdekében, hogy az erre fordítandó költségek csökkenje­nek, régóta foglalkoznak a kohó­salak gazdaságos hasznosításával. A különféle szemnagyágra aprí­tott és osztályozott kohósalak fel­használható útépítés, vízépítés, betonkavics, vasúti alépítmény céljaira, porrá őrölve cement­adalékként, habosítva könnyűtég­lák, könnyűbeton, hő- és hang- szigetelő elemek gyártására. Er­re a célra a kohósalakból 3—10 mikron vastagságú szálakat állí­tanak elő, amelyet a vattához vagy gyapothoz hasonlóan gom­bolyagként hoznak forgalomba. Ebből 2 centiméter vastag réteg hőszigetelése másfél tégla vastag­ságú faléval egyenértékű. Az épí­tőiparban feltöltő és tömőanyag­ként matrac, tömlő és paplan for­májában, szervetlen és szerves kötőanyagokkal kötve idomtestek és lemezek alakjában forgalmaz­zák. A kohósalak hasznosítható még talajjavító meszes műtrágyá­kéin és üveggyártási adalékként. A megyei tanács kecskeméti járási hivata­lának élelmiszergazdasági és kereskedelmi osztálya a különböző érdekképviseleti szer­vekkel együttműködve az elmúlt évek gya­korlatának megfelelően ez évben is rendez módszertani biztonsági szemlét és munka- értekezletet. Erre a hivatal illetékes osztálya intézkedési tervet dolgozott ki, amely igen sokrétűen és részletesen tartalmazza mind­azokat a tennivalókat, amelyek az ez évi nyári betakarítási munkálatokkal függnek össze, illetve amit az ezzel kapcsolatos elő­készületek megkívánnak. A kétnapos tanács­kozáson módszertani biztonsági szemlét, gép­járműigazgatást, tűzrendészetet, munkavé­delmet és -szervezést oktatnak a járás mező- gazdasági nagyüzemei műszaki vezetőinek, a biztonsági megbízottaknak, gépkocsielőadók­nak és a tűzrendészeti előadóknak. Ügy vél­jük, érdemes ezekről részletesebben szólni, hogy a többi járásban is alkalmazzák ezt a jól bevált példát. A módszertani biztonsági szem­le, gépszemle azt a célt szolgál­ja, hogy a korábban a hatóságok által tartott vizsgálati észrevéte­lek figyelembevételével utaláso­kat és ajánlásokat tegyenek a szemle tartalmára és módszerei­re. A közös gazdaságok évenként általában két alkalommal tarta­nak biztonsági szemlét. Ennek ki kell terjednie a szövetkezet összes tevékenységére, valamennyi lé­tesítményére, berendezésére és a munkavédelmi, tűzrendészeti, gépjárműirányítási, ellenőrzési bizonylatokra. A módszertani foglalkozás után a mezőgazdasági nagyüzemek is megtartják saját szemléjüket, és kiadják az üze­meltetési gépkönyvet. Ez a könyv — Tóth Lajos irányításával egy kollektíva alkotása — gyakorla­tilag a gép '(tehergépkosi, mun­kagép, traktor, vontató, kom­bájn) törzskönyve, amely tartal­mazza a gépkezelő személyi ada­tait és felelősségvállalását, a biz­tonságtechnikai, tűzrendészeti és műszaki utasításokat, sőt az idő­szakos és napi műszaki ellenőrzés követelményeit és természetesen a műhelynek szánt észrevételeket. Hasznos e könyvecske, hiszen pontos és hű jellemzést nyújt az adott jármű műszaki állapotáról, vezetőinek magatartásáról. A gépjárműigazgatás keretében a MÉM és a KBT irány­elveinek megfelelően meg­határozzák a gépjárműelő­adók tennivalóit, a gépjármű­vek egységes irányítása érdeké­ben pedig azok igénybevételére, forgalmaztatásukro, üzemelteté­sükre, társulásukra, üzemanyag- felvételezésre és elszámoltatásra. Ugyancsak ismertetik a gépko­csik cseréjével kapcsolatos intéz­kedéseket, a személyi használa­tot, illetőleg a lassú járművek ve­zetéséhez szükséges előírásokat. A munkavédelem és biztonság- technika vonatkozásairól szólva már korábban elrendelték a kö­zös gazdaságokban az érintésvé­delmi méréseket, ám ezek nem mindenütt vannak dokumentálva. Május 15-ig valamennyi mérést el kell végezni, és az érintésvé­delemmel kapcsolatos hiányossá­gokat meg kell szüntetni. A tűz­védelem nem minden közös gaz­daságban kielégítő ezért nagyobb gondot kell fordítani a megelő­zésre, a hiányosságok feltárására és a dolgozók tűzrendészeti okta­tására. A cél az, hogy valameny- nyi dolgozó az adott munkahe­lyen felismerje a tűzveszélyt és ismerje az elhárítás módját. A különböző, szabálytalanul használt tüzelőberendezéseket meg kell szüntetni. A két napig tartó, s mór cím­szavaiból is láthatóan sokat nyúj­tó módszertani megbeszélés min­denképpen hasznos a mezőgazda- sági nagyüzemek érdekelt szak­vezetői számára. A kecskeméti példa — éppen a megelőzés, az anyagi károk elhárítása, a biz­tonságos betakarítás érdekében — követendő. g. G. Az elektronika fejlődése Bulgáriában

Next

/
Thumbnails
Contents