Petőfi Népe, 1977. május (32. évfolyam, 101-126. szám)

1977-05-04 / 103. szám

1917. május 4. • PETŐFI NÉPE • A kulturális alapok sorsa 2. Tervezéstől a felhasználásig TÍZ NAP. AMELY • A kiskunmajsai művelődési ház bejárata. A közművelődés állandóan olyan kapcsolatokkal ajándékoz­za meg az embert, amelyek a ve­le hasonló érdeklődésű társai­hoz, mindenképp közösséghez fűzik szorosabb szálakkal, gazda­gítják a személyiségét. A kultúra befogadását termé­szetesen elő kell készíteni, szer­vezésre, programok összeállítá­sára van szükség. Előfordul, hogy pénzhiány akadályozza meg egy- egy szép kezdeményezés betel­jesülését. De nem lehet mindent a pénzre fogni. Nagyon sok olyan termelőszövetkezet van, ahol fel sem használják a kulturális ala­pot. Az intézkedések hatására Jó helyre kerülnek-e a műve­lődésre szánt forintok, vagy sem? Az eddigi tapasztalatok azt mu­tatják, hogy a kulturális alapok felhasználásában kulcsfontosságú szerepet tölt be a tervezés. Jó­részt ennek köszönhető, hogy színvonalasabbá vált a felnőtt­oktatás, a szakmai ismeretterjesz­tés, növekedett a politikai isko­lázottság, emelkedett a termelő­szövetkezeti és szakszövetkezeti dolgozók soraiban az olvasók száma, gazdagodott az amatőr művészeti együttesek tevékenysé­ge — mint a kecskeméti járási pártvégrehajtó-bizottsági jelenté­sében szerepel. Ebben a nagyki­terjedésű körzetben több mint négyszázan fejezték be az általá­nos iskolát azóta, hogy megje­lent a közművelődési intézkedési terv. Ugyancsak a pártalapszer- vezeteknek szóló intézkedési terv hatásának tudható be, hogy a mezőgazdaság egyes ágazatainak gyors gépesítése, a kemizálás fej­lődésének megfelelően — elsősor­ban a jól gazdálkodó tsz-ekben és szakszövetkezetekben — külön­böző szaktanfolyamokat szervez­tek. Nem kevesebb, mint 73 tan- folyamot indítottak és csaknem kétszáz jelentkezőt vontak be a mezőgazdasági szakmunkástanu­ló-képzésbe. A közművelődéspolitika ered­ményeit szaporítja, hogy a kecs­keméti járás mezőgazdasági szö­vetkezeteiben csaknem 20 üzemi könyvtár működik. Ennél lehet­ne több is, s további családokat kell- megnyerni^'az olvasásnak,' épp a gazdaságok anyagi 'áldó-1 zat vállalása vkl;1 rfni vei a 'ézö^éf1 J kezeti munkahelyek a legtöbb esetben távol helyezkednek el a községi központoktól. Ugyanakkor hozzátartozik a képhez: a gazdasági vezetők kö­zül néhányan ezt a nagyon fon­tos munkát kizárólag a párt- szervezetekre hárítják át, megfe­ledkezve arról, hogy immár tör­vény szerint is a kötelességeik közé tartozik a közművelődés se­gítése. Első helyen A kiskunhalasi járásban hason­ló a kiinduló helyzet: a felnőtt lakosság nagy többsége a mező- gazdaságban dolgozik. Nem ke­vesebb, mint 18 ezer embernek a művelődése szerepel első he­lyen a pártszervezetek, illetve a helyi termelőszövetkezetek fel­adatterveiben. A járási pártvégrehajtó-bizott- ság adatai szerint létrehozták az oktatási és kulturális bizottságo­kat — a móricgáti Kunsági, Pe­tőfi és a szanki Üj Élet Szak- szövetkezet kivételével — s ezek mindenütt az alapszabály szerint működnek, rendszeresen megtart­ják az összejöveteleiket. A bi­zottságokban tíz-tizenöten vesz­nek részt. Ezek a testületek — s itt további kivételek szerepelnek: zsanai Egyetértés Tsz, csólyos- pálos-kömpöci szakszövetkezet, bodoglári Szabadság Tsz, kiskun- majsai Petőfi Szakszövetkezet, pirtói Béke Szakszövetkezet — esztendőről esztendőre összeállít­ják az éves kulturális terveket. A végrehajtáshoz megvan az anyagi fedezet. Jó terveket készít például a jászszentlászlói, a ré­mi Dózsa és a harkakötönyi Egyesülés Tsz. A legtöbb termelő- szövetkezetben a vezetőség figye­lembe veszi a kulturális alapok képzésénél a bizottsági javasla­tokat, sőt számos gazdaságban önállóan döntenek a felhaszná­lásról: tompái Szabadság és Kossuth Tsz, rémi Dózsa Tsz, kiskunmajsai Jonathan Szakszö­vetkezet, kisszállási Bácska Tsz, harkakötönyi Egyesülés Tsz. Akadtak olyan termelőszövetke­zetek is, ahol a kulturális célokra megszavazott összegen felül ál- * doztak *r&- közművelődésre: i Já­noshalmán. Tompán, Jászszent- 7 lászlőn; Szánkói1!1,' Rémien vés Balo- taszálláson. Amin nem szabad spórolni Milyen a jó közművelődési terv? Ilyet nem feltétlenül vala­melyik nagyvárosban kell keres­ni. Ha a művelődési elképzelé­sek a helyi viszonyok ismereté­ből indulnak ki, bárhol ered­ményre számíthatnak: a pénz nem úszik el különböző ajándéktár­gyakra, nőnapi köszöntőkre és ki­rándulások, majálisok sörözései­re. Kerekegyházán, a Kossuth Me­zőgazdasági Szakszövetkezetben azt vették alapul a tervet össze­állító kollektíva — Farkas Já- nosné elnök, Kelemen Benedek párttitkár, Halász István oktatá­si és személyzeti előadó —, hogy a közösben dolgozó háromszáz ember átlagéletkora 34 év, ta­nyavilág veszi őket körül, a pa­raszti életmód jellemző rájuk. Mindezek alapján, a szövetke­zet szakember-szükségletét mérle­gelve igen fontosnak tartják az oktatást és továbbképzést. Erre fordítják a 250 ezer forintos kul-' turális alapnak csaknem a felét. Tehát közösen fizetik a tanulási és útiköltségeket, megveszik a tankönyveket. Az összegből 55 ezer forint a fizikai dolgozóknak jut. Tavaly nyelvtanfolyamot is indítottak. További 50 ezerért könyveket, folyóiratokat, művelő­déstechnikai eszközöket vásárol­nak, színház- és filmjegyeket rendelnek. Az újságokat a laka­tos, asztalos, szállítási üzemágak­ba, az állattenyésztő telepre, a szerelőműhelyekbe, vagyis a munkahelyekre járatják. Csak­nem ugyanennyit szánnak tanul- mányutakra, kirándulásokra is. — Nálunk sem volt könnyű a kezdet — emlékezik vissza a néhány esztendővel korábbi hely­zetre Farkas Jánosné. — Először nehezen sikerült bevonni a kul­turális megmozdulásokba a tagsá­gunkat, hiszen az itt élők a szellemi fejlődésére sohasem ál­doztak pénzt a megelőző törté­nelmi korokban. Az a tapaszta­latunk, hogy a parasztember ak­kor válik igazán nyitottá a mű­veltség iránt, ha el tudjuk moz­dítani a háztáji mellől. Ezért szervezzük a társas kiránduláso- kát, a vezetőség határozatától függően átlagosan 50 százalékos kedvezménnyel. A nőbizottság például kétnapos kirándulást ké­szített elő az újjáépített budai vár, majd Szentendre művészeti emlékeinek a megtekintésére. Természetesen vigyázunk, hogy a résztvevők ne fáradjanak el túl­zottan, mire benyitunk a mú­zeumokba, mire eljön a színházi este. Tavaly viszonylag gyönge évet zárt a Kossuth Szakszövetkezet, összesen 2 millió forintot tett ki a tiszta nyereség, a felével keve­sebbet, mint az előző évben. A kulturális alap mégsem csökkent, sőt 5 ezer forinttal növekedett. Mindig vigyázunk, hogy ne hanyagoljuk el a művelődést. Ezen nem szabad spórolni — vallják Kerekegyházán, és igazuk van. Halász Ferenc A Kossuth Könyvkiadó megjelentette — újabb ki­adásban — Marx és En­gels Válogatott műveinek há­rom kötetét, a marxizmus klasszikusainak legfontosabb írásaival, s gazdag váloga­tással levelezé­sükből is. Már a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom fit), évfordulójának méltó megün­neplése jegyé­ben került újabb kiadás­ban a könyves- boltokba John Reed világhírű könyve, a Tíz nap, amely meg­rengette a világot. Az agitáció időszerű kérdései című kötetet Kovács Dóra szerkesztette. A Mit kell tudni.'.. ? sorozat legújabb kötete: Bagota Béla és Garam József munkája: Mit kell tudni az 1977. évi népgazdasági terv­ről? Rendkívül érdekes Luigi Longo, az olasz és a nemzetközi munkásmozgalom kiváló harcosa visszaemlékezéseinek kötete, a Torinói szárnybontás. A könyv megszületése részben Carlo Sali- narinak, a tudós római történe­lemprofesszornak az érdeme: ő beszélte rá az OKP elnökét, hogy interjúk formájában tegye köz­kinccsé az Olasz Kommunista Párt első éveiről tájékoztató em­lékeit és gondolatait: Egy pa­rasztasszony vallomásait tartal­mazza Laukó Zoltánnak a köny­ve, a Mindennapi életünk. Az Európa Könyvkiadó A vi­lágirodalom remekeinek 6. soro­zatában jelentette meg az idő- sébb Alexandre Dumas Luisa San Felice című kétkötetes regényét. William Faulkner Példabeszéd című regénye is érdeklődésre tarthat számot. Az ókori irodalom kiskönyvtára sorozatban, egy kö­tetben adták ki Persius és luve- nalis szatíráit. A Diákkönyvtár új kötete az Anna a férje nyakán, Csehov elbeszéléseivel. Hét ukrán kisregényt tartalmaz az Ismerő­söm, az oroszlán című antológia, Karig Sára válogatásában. Az Európa Zsebkönyvek sorozatában jelent meg A Nikkel-hegy című regény, szerzője John Gardner. A Népek meséi sorozat új kötete az Obi, a gőgös kókuszdió. A pompás műmelléklettel illusztrált antológia kubai joruba mítoszo­kat és meséket tartalmaz. A kötet anyagát Dörnbach Mária válogat­ta, s ő írta az utószót, valamint a jegyzeteket is. Lawrence Fer­linghetti verseinek válogatása Eörsi István fordításában és utó­szavával jelent meg. A Gondolat Könyvkiadó ismét kiadta Kenneth Roberts: Észak- nyugati átjáró című izgalmas tör­ténelmi regényét. Horgas Béla és Levendel Júlia közös tanulmány- kötete a Gyerekek között. Leo­nard Bernstein vallomásait tar­talmazza A muzsika öröme című kötet. Az összehasonlító irodalom- kutatással foglalkozik Dionyz Du- risin tanulmánykötete. Umberto Eco válogatott tanulmányait tar­talmazza A nyitott mű, Kelemen János utószavával. (KS) A ragok és névutók helyes használata A különböző határozókban sokszor vétünk a nyelvhelyesség ellen. Vagy úgy, hogy rag he­lyett névutót használunk, vagy pedig úgy, hogy rosszul választ­juk meg a névutót. Néha a már nagyon beidegződött rossz hasz­nálat ellen is szót kell emel­nünk, hiszen, nyelvünk viszonyí­tó eszközeinek gazdagsága lehe­tővé teszi kifejezéseink árnyal! - ságát és magyarosságát. „Ügyessége miatt megdír lék” — halljuk és mondjuk szór. Látszólag nem hibázU.. juk, mert hiszen a miatt iui jezi az okot. De itt úgynevezett viszonzó okról van szó. Ilyenkor az -ért rag a helyes: ügyessé­géért megdicsérték. Okhatározókban sokszor hasz­náljuk a kifolyólag, kifolyóan névutót, pedig jó magyarsággal a nyomán, következtében foly­tán névutók a helyesek. Pl.: El­határozása nyomán (nem pedig abból kifolyólag) minden meg­változott. Közbelépése folytán (nem pedig abból kifolyólag) el­tűntek a zavaró körülmények. Az alatt névutó sem helyes az ok­határozókban : Barátai hatására (nem pedig hatása alatt) teljesen megváltozott. A módhatározók kifejezésében helytelenül használjuk az után, alatt, mellett névutókat. A szö­vetkezet nem mérték után. ha­nem mértékre dolgozik. Álnév­ben (nem pedig álnév alatt) ír valaki. Nagyon sokszor halljuk, hogy valaki a legjobb akarat mellett sem tesz meg valamit, pedig „a legjobb akarattal sem tesz meg” lenne a helyes kifeje­zés. Egy időben nagyon elharapó­zott a -lag, -leg használata. Ma már a vele alkotott határozók közül csak néhány, pl. vegyileg, helyileg, házilag használható. Ne táviratilag, szóbelileg, Jevélileg értesítsünk valakit, hanem táv­iratban, szóban vagy levélben. Az alkalmilag helyett is sokkal ma­gyarosabb az alkalomadtán. A célhatározókkal is könnyen lehet hibázni. A ragot is elté­veszthetjük: mindent megtettünk a jó eredmény eléréséhez (helye­sen: elérésére). Ugyanígy hiba a cél kifejezésére a vÁatt okha­tározó névutó. Az engedély meg­szerzése végett (nem pedig miatt) Budapestre kellett utaz­nunk. Üjabban gyakori a céljá­ból névutó használata is. Pl.: In­tézkedés céljából összehívták a tanácsot. Nyelvművelőink ma már nem kifogásolják, de hasz­nálatát ne vigyük túlzásba. Hasonlóképpen ma már nem­csak valami céljából, haner. va­lami érdekében is szoktunk se- lekedni. Ezt se használjuk sűrűn. Az ügy elintézése vagy a cél el­érése érdekében helyett mondjuk magyarosan: az ügy elintézése végett és a cél eléréséért. A ter­jengős annak érdekében helyett az -ért rag a tömörebb és ma­gyarosabb. Ezt a terjengős mon­datot: Mindent megteszünk an­nak érdekében, hogy a szerző­dést megkössük, így lehet rövi­debben megfogamazni: mindent megtettünk a szerződés megköté­séért. Az után névutót célhatározói ■értelemben is az -ért rag helyet­tesíti. Tehát így helyes: színház­jegyért szaladgál, hordárért kiált (nem pedig színházjegy és hor­dár után). Az után névutó eredethatáro­zónak is helytelen. Ragokkal jól helyettesíthetjük. Tehát nem az apja után örökölt szép vagyont, hanem az apjától, és nem minden üzlet után, hanem minden üzlet­ből kap részesedést. A megengedő értelmű állapot­határozókban a mellett névutó használata kifogásolható. Ezt a mondatot: Csúnyasága mellett is sokaknak tetszett, így mondhat­juk magyarosan: Bár csúnya volt (vagy csúnyasága ellenére) is sokaknak tetszett. A részeshatározó ragja általá­ban -nak, -nek, de nagyon sok­szor használják a számára, ré­szére névutókat, sőt bizonyos ese­tekben a -nál, -nél ragot is. Te­hát ez a mondat helyes: gyer­mekeinek játékot vásárolt. Fe­lesleges idegen nyelvi minták ha­tására így mondani: gyermekei számára vagy részére. A számára, részére névutók használata néha elfogadható. Pl.: A könyvtár részére könyveket vásároltunk. De ez csak így jó. Használatát akkor kifogásolhat­juk, ha a rágós főnévhez kerül a névutó (a könyvtárnak részé­re vagy számára). Ha rágós fő­névhez ragaszkodunk, a névutó elé a határozott névelőt is ki kell tenni: a könyvtárnak a ré­szére vagy számára. Ez utóbbi változatot azonban terjengőssége miatt kerülnünk kell, mert vele a magyaros stílus tömörsége el­len vétünk. Nem helyes a más határozók kifejezésében is túlságosan és fe­leslegesen terjeszkedő -nál, -nél rag ilyen esetekben: A nyugdíj- korhatár férfiaknál 60, nőknél 55 év. így lesz magyarosabb: ... férfiaknak 60, nőknek 55 év. Ugyanígy helytelen az előtt névutó is részeshatározói érte­lemben. Pl.: Furcsának tűnt előtte, hogy kerültem a társa­ságát. Helyesen: furcsának tűnt neki. Az eszközhatározókról is meg kell jegyezni néhány szabályt. A közvetítés kifejezésére ma már a révén és útján között elmosódott a határ. Pedig a nyelvhelyességi szabályok szerint ha személy se­gítségével történik valami, akkor a révén, ha pedig a közvetítő nem személy, akkor az útján névutót használjuk. Tehát: Ba­rátja tévén jutott álláshoz. Az Akadémia útján kapott külföldi ösztöndíjat. Ha pedig nem köz­vetítésről van szó, akkor más­képpen fejezzük ki magunkat! Pl. a baleset következtében sokan megsebesültek. Az eredmények­ről a sajtóból értesültünk (nem pedig baleset révén és a sajtó útján). A nagyon terjedő segítségével névutószerű határozót a -val, -vei rag helyettesítheti. Tehát ne térkép segítségével, hanem egy­szerűen térképpel tájékozódjunk ismeretlen helyen. Kiss István (19.) — Bent a katonaságnál min­den héten volt politikai foglal­kozás, ha odafigyelt az ember, értette is. Már akit érdekelt. — .Téged érdekelt, mert téged minden érdekel. De akkor miért nem mentél tanulni ? A fiú halkabbra fogta a zenét a rádióban, és az eperfák felé fordult, mert mozgást látott: a kifeszített kötélen a szél libben- tette meg a száradó fehérneműt. — Pénzt kellett keresni. Apus akkor már negyvenkilenc éves volt, ő hagyta volna, hogy men­jek, de nekem nem volt pofám elkívánni tőle, hogy még nyolc- kilenc évig tartson engem abból az ezerhatból vagy ezerki- lencből, amit keres. Rossz a de­reka is, láttad a télen, egy hó­napra kiírta az orvos, olyankor csak táppénz van, egye meg a fene a gimnáziumot, mondtam magamnak, aztán jól jött a lap, egyből felvettek autószerelőnek. — A bátyád igazán beszállha­tott volna — nézte oldalról a lány. — Kari? Nem olyan az. Per­sze, Gizi miatt. Azt hiszed, egy­szer is megkérdezte, kell-e va­lamit segíteni, amikor apus be­teg volt? — Kiköpte a szája sarkából a csikket, és mindjárt új cigarettát vett elő. — Nem érdekes. Ha nem ízlene, amit csinálok, az más volna. De ne­kem ez jó, az autószerelés. A pénzem is megvan vele... — Gyufát gyújtott, és odatartotta a lángot a cigarettájához. A gyenge fényben á lány ked­vetlennek látta a szemét. — Ha olyan nagyon meglenne a pénzed, nem járnál el délután is melózni ahhoz a maszekhoz, meg ide-oda, hát most is mozi előtt... — Nem érted te ezt — fújta messze maga elé a füstöt a fiú. — Hajtanom kell, mert... — bosszúsan hallgatott pár pillana­tig, hogy kimohdja-e, aztán mégis mondta: — Három ru­hám volt, mindegyiket kinőttem a katonaság miatt, a szabó nem tud velük mit kezdeni. Nincs egy rendes göncöm, amit vasár­nap felvehetnék. — Aztán? — a lány félrehaj- totta a fejét, úgy nézte oldalról. Béla szája bosszúsan rándult: — Mi az, hogy aztán? — Hát... hogy azt hittem, van még valami a begyedben. De ne mondd, iia nerp akarod. Úgyis mindjárt hírek lesznek ... A fiú, kis ideig úgy tett, mint­ha a zenét figyelte volna. Nem tartozik Maszatra . .. Hajtani kell, mert ő csak saját magára szá­míthat. Kellene legalább egy roncs kocsi, amit majd össze­bütykölne, hogyha nem is lesz belőle versenyautó, de legalább menjen. Vagy legalább egy motor kellene. Maszat kuncogott. Béla ráné­zett: — Mit vihogsz? — Hát. .. hogy majd én mon­dom, ha te nem mondod. Mond­jam? — Tőlem mondhatod. — Szóval, hogy egyszer majd meg akarsz nősülni is, de a szü­leid nyakára ugyanúgy* nem vi­hetsz nőt, ahogy az én apám se nősülhetett volna, ha Miklós bácsiék nem éppen akkor köl­töznek el innen. Nincs róla pa­pírod, hogy annak a lánynak la­kása lesz. Igaz? Jársz a maszek­hoz, meg fusizol, ahol tudsz, hogy összehozz egy kéglit. Ezt nem akartad mondani. — Ha érdekel, nem ezt akar­tam mondani. Csak olyan nőt csípek fel, akinek yan hozomá­nya. ' Maszat nevetett: — Nekem akarsz sóderolni? Ahhoz korábban kell felkelni, fia­talúr. Te, meg a hozományos nő... Kacagnom kell, hogy a nő olyan legyen, akibe frankón be- lebolondulhatsz, jobb, ha tőlem tudod. — Írásba is adnád, mi? Kinyílt a szád, amíg nem volt időm, hogy foglalkozzam veled. — Ahogy te foglalkoztál velem, amíg kicsi voltam! Maszat húzd el innen a csíkot, Maszat, a na­gyok dumája nem taknyosoknak való, eriggy anyádhoz, törölje meg az orrod ... Azt hiszed, csak úgy elfelejti az ember, hogy te tizenöt éves voltál, én meg csak tíz! Rúgtátok itt a bőrt, de én csak akkor nyúlhattam hozzá, ha kigurult az utcára, akkor persze engem zavartatok, hogy hozzam vissza. Ugye, szívesen elfelejte­néd? — És te? — mosolyodott el a fiú. — Én ... — rántott egyet a vállán a lány. — Az nem olyan egyszerű. Most megint eszembe jutott, hogy egyszer megkérdez­ted, van-e nekem rendes nevem is, mert te azt nem tudod, igen, akkor két napig bőgtem, és most is bőgni volna kedvem, ahogy eszembe jut. Annyit nem számí­tottam neked, hogy a nevemet tudd, ha nem is valami extra név, de szép név ... — Szép név — bólintott a fiú. — Márta... De meg kellene szoknom, hogy így hívjalak. — Hát erőltesd meg magad, szedj vitamint, talán sikerül, hogy megszokjad. * — Ilyen az élet, Olga — bólin­tott a saját szavára Tatár. Fel- alá sétált a szobában, de most megállt a skandináv-szőke nő mögött, aki lábát maga alá húzva ült a fotelban. — Pontosan az az eset, amikor a jellem, és csakis a jellem az egyetlen antibiotikum, ami immunizál a fertőzők ellen, mert a kórokozókkal az egész le­vegő tele van már. Persze, a jel­lembe beleértem, hogy az illető komolyan veszi az elveit, amik­hez valamikor hozzákötötte ma­gát, satöbbi... az ember néha már akkor is fél a nagy szavak­tól, ha egyedül van egy sötét szobában, ér, ki se mondja, csak gondolja ezeket a fogalmakat. A sápadt asszonyarcból felné­zett rá a sötétkék impár: — Lecsukják? Tatár válla ingerülten rándult: — Lecsukják. Mit csináljanak vele? Dicsérjék meg? — Magad mondtad, hogy leg­alább annyira áldozat, mint amennyire bűnös. Ezt nem veszik figyelembe? Tatár leült mellé a fotel kar­jára : — Ha valakin kitör egy járvá­nyos betegség, beviszik a járvány- kórházba, mert el kell különíte­ni a társadalomtól. Bezárják dig nen* tehet róla, hogy az hez hozzátartozik a vérhas hepatidsZ is. Igazságtalann; szik, hogy őt zárják be, hi bacilusgazda továbbra is s dón jár, mégis meg kell ten társadalom érdekében. 1 Olga hátrasímította két halán­tékán a haját: — Azt mondtad, veletek indult annak idején. — Velünk indult, ugyanazzal a céllal, mint mi... hogy holnapra megforgatjuk a világot, megcsi­náljuk ebben az országban a szo­cializmust, jólétet csinálunk, de ennél többet is, olyan körülmé­nyeket teremtünk, hogy az embe­rek kifejleszthessék a legjobb képességeiket, ne egydimenziós alakokká kelljen korcsosulniuk ezután, hanem teljesedjen ki az egyéniségük. Ezzel indult ő is. Most. pedig kiköt a börtönben. Felállt, újra végigment a szo­bán, megállt a könyvespolcai előtt, és szórakozottan végigné­zett a tömött kötetsorokon. — Akiktől a fertőzést kapta, akkoriban csak figyeltek bennün­ket, hogyan szűkösködünk, ho­gyan nyomorgunk az ösztöndí­junkból, mert otthonról nekünk nem jön utánpótlás. Rákosi egyik aláírásával elrendelte, hogy a munkáskölkökből, a parasztgyere­kekből kell diplomás embereket faragni, a másik aláírásával meg kiadta az ukázt, hogy söpörjék ki a parasztgyerek apjának a pad­lását, a munkás meg feszüljön meg az ócska gépek mellett a le­hetetlen normáktól. Végigkoplal­tuk az egyetemet, de megszerez- -légre nem isj volt illő ünnepi ru- ük a diplomát, ha a díszünnep- ánk. És amíg mi ezt csináltuk, k csak vártak, tudták, hogy el :ell jönnie az idejüknek. A pénz lapult, mert a legcsekélyebb fényűzés is gyanús volt. Lapult és várt. Olga szinte a szemével tudja hallgatni, amit hall. Figyel, mert szinte minden, ami a háború után vagy tíz esztendeig itt tör­tént, valahogy tőle távol ment végbe. Mintha csak a zongorája mellett élt volna, minden más idejében egészen visszavonult, a hangversenyek után hiányzott a bankettekről, évente ha egyszer látták — akkor is valami kötele­ző gyűlésen — a művészek klub­jában, nem ebédelt a divatos ét­termekben, de a sajátos depresz- sziójának ezen a visszavonult életmódon kívül nem volt más jele. (Folytatjuk) Új könyvek

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents