Petőfi Népe, 1977. május (32. évfolyam, 101-126. szám)
1977-05-29 / 125. szám
4 m PETŐFI NÉPE • 1977. május 29. NAGYKÖZSÉGEK A MEGYÉBEN Átgondolt fejlesztés Mélykúton Mélykúton nincs olyan nevezetes épület, évenként visszatérő rendezvény, ritkaságnak számító népszokás, ami hívná, vonzaná az országjáró embereket, netán a külföldieket. A nagyközségben közel hét és fél ezer ember él, dolgozik — ahogyan egyik ismerősön« néhány hónapja megjegyezte: elzárva a világtól, önmagukra utalva. Vendégségbe csak azok jönnek, akiknek rokona, szülője él itt, de egy-két nap múlva elporzanak innen. Akiket viszont munkájuk, lakásuk, életük ide köt, akiknek Mélykúton „gyökerük van”, egyáltalán nem érzik magukat a világ végén, jól élnek, megoldható gondokkal viaskodnak, házakat építenek, vízmüvet alkotnak, óvodába járatják a gyerekeket. Otthon vannak. • Röviddel az átadás előtt az új ABC-áruház. Az alsó képen: nyolc lakás lesz az Ifjúság ’7G akció keretében. (Pásztor Zoltán felvételei.) KÉNYELMESEBBEN, GYORSABBAN UTAZUNK 1980-BAN Pillantás a közlekedés V. ötéves tervére A rómaiak építette utak elpusztulása után a múlt század végéig nem igen beszélhettünk Magyarországon tervszerű útépítésről. Még a királyoknak is gondot jelentett néhány száz évvel ezelőtt az utazás. Nagy Lajos 1381. novemberében váltott lovakkal a Diósgyőr és a Dráva-Verőce közötti 500 km-es távot 5 nap alatt tette meg. Lassan két esztendeje lesz, hogy a nagyközségi tanács végrehajtó bizottságának titkára, Nagyapáti János. Vele kettesben ülünk most a helyrehozott tanácsháza szobájában, s arról beszélgetünk, hogy a tanácsi apparátusban milyen változásokat hozott az új szerepkör, a nagyközségi rang? — Érdekes és nagyon jó tapasztalataink vannak. A nagyközségi ranggal együtt járt, hogy néhány új hatáskört is kaptunk. Jól jött ez, hiszen a járási székhely, Kiskunhalas negyven kilométerre van tőlünk, s az embereknek már nem kell beutazni építési engedélyért, iparjogosítványért. stb. Ugyanakkor a nagyobb önállóság jobb, felelősségteljesebb munkára ösztönözte az apparátus munkatársait, a tanácsi előadókat is. Ezzel a nagyobb önállósággal tudnak élni, tekintélyük van a lakosság előtt. Korábban az ügyfél mindig az elnököt, vagy a titkárt kereste. Bármilyen ügyről is volt szó. Ez megszűnt. Egyenesen az illetékes előadóhoz mennek, bíznak benne, elfogadják, mert többször tapasztalták, hogy jó tanácsot ad, helyesen intézkedik. így a vezetőknek jut idő arra, ami kizárólag az ő feladatuk — mondja Nagyapáti János. Persze egy település nem attól lesz nagyközség, hogy megkapja az erről szóló „bizonyítványt". Ez talán csak a kezdő lépés a lehetőségek kibontakoztatásának kezdete. Hogyan állnak ezzel Mélykúton, milyenek a fejlesztési lehetőségek, s kihasználják-e azokat? Ha csupán annyit mondunk, hogy például ebben az évben 1.2 millió forint a fejlesztési alap, még megközelítőleg sem érzékeltettük a lehetőségeket. — Az elmúlt esztendő végén tanácsi határozatot hoztunk arról, hogy ez az év a kooperációs szerződések megkötésének az éve lesz. Azt jelenti ez. hogv az ilt • Bővül az óvoda. működő üzemekkel, gazdaságokkal írásban állapodunk meg arról, hogy miben tudunk eredményesebben együttműködni. Ilyen irányban szóbeli megállapodásaink már vannak, de úgy gondoljuk érdemes ezeket írásba foglalni, mert akkor tervezhetünk rájuk, számolhatunk velük. Az Alkotmány és a Lenin Termelőszövetkezetről, a Vegyesipari Szövetkezetről, a keverőüzemről és az ÁFÉSZ-ról van szó — tájékoztat a vb-titkár, de azonnal hozzá is teszi, hogy ez még nem minden. Utal arra, hogy 1976-ban a mélykútiak hárommillió forint értékű társadalmi munkát végeztek. Hétezer-négyszázán laknak a nagyközségben, s a lélekszám nem csökken. Igaz, nem is emelkedik. Évek óta azonos szinten van — stagnál. De csak a lélekszám nem mozog, mert az itteni emberek igen derekasan kiveszik lók megvalósításából. Csupán egy példa: tavaly fejeződött be a nagyközségi vízmű építése, összesen 53 kilométer árkot ásott a lakosság, a beruházás körülbelül húszmillió forintba került. Ebből 13 milliót tett ki a társadalmi munka értéke, a lakossági hozzájárulás és a tanácsi fejlesztési alap. A többi hétmillió az OVH támogatásából és OTP- hitelből jött össze. A vízmű viszont él, mindeb utcában van víz, hatvanöt közkútról vihetik az emberek az egészséges, tiszta vizet otthonukba. — Legnagyobb álmunk egy új művelődési ház. Ügy gondoltuk, hogy építünk egy tornacsarnokot, s vele együtt klubszobákat, ami kiegészítené a mostani művelődési lehetőséget. Ígéretet kaptunk a vegyesipariaktól, hogy segítenek a tervezésben, a szerelésben, s némi anyagot is tudnak adni. Az . igazi megoldás persze egy új művelődési ház lenne, de annyi pénzünk nincs. Márpedig Mélykúton is az a gyakorlat, hogy amire nincs elegendő pénz, ahhoz nem fognak hozzá. A lehetőségeket komolyan kell venni. Lehetőség azért van, ha nem is új művelődési házra, de egyebekre. Rövidesen elkészül például a központi óvoda bővítése, s akkor a jelenlegi százharminc százalékos kihasználás helyett kényelmesebben tölthetik napjaikat a gyerekek. Minden óvodáskorú gyereket felvettek Mélykúton. Augusztusban tervezik átadni a Széchenyi utcában épülő 300 négyzetméter alapterületű új ABC-áruházat, ami hárommillióba kerül. Ezzel egy- időben sikerül megszüntetni néhány, nem éppen korszerű és tágas kis üzletet. — Nálunk — mondja a vb- titkár — .sajnos gyenge az áruellátás, kicsi a választék. A nagyobb vásárlásnál inkább Bácsalmásra utaznak az emberek. Kevés az ÁFÉSZ forgóalapja, s így gyér a készlet ruhából, cipőből, divatáruból. Az élelmiszer- ellátás sokat javult az utóbbi években, főleg hús- és hentesáruból. S bár nem ide tartozik — mármint nem a kereskedelemhez — elmondom, hogy a három orvosi körzet úgy tűnik kevés. Igen nagy szüksége lenne a mélykútiaknak egy gyermekgyógyászra. Ezt mindenképpen meg kell oldanunk, méghozzá hamarosan. Ha kapnánk státuszt, valóban meg is tudnánk oldani. A közel hét és fél ezer ember közül igen sok a gyerek, a fiatal házas, Egymás után építik a házakat, különválva az öregektől, a szülőktől. Ha beteg lesz a gyerek, szaladgálhatnak vele Halasra, Bácsalmásra. Nem könnyű így. — Évi átlagban 40—50 új lakás épül nálunk. A negyedik ötéves tervben 250 épült, vagy teljesen újjáépült. A tanács közművesített telket tud adni, szinte korlátlan mennyiségben. Az Ifjúság ’76 elnevezésű lakásépítő közösség például az OTP bonyolításában az idén 8 lakást épít. De a Bartók utcában, a vasút mellett már kész a lakótelep, bár még itt is vannak telkek. A tsz-ek is gondoskodnak a fiatalokról: 20—20 telket alakítottak ki, s azokat fiataloknak adják. Ezen a téren tehát nincs különösebb gondunk — mondja elégedetten Nagyapáti János és újra a művelődési házat, a gyermek- orvost emlegeti... Ö is otthonának érzi, tudja Mélykutat, éppen úgy, mint a többiek, akik ott laknak, élnek, dolgoznak. Gál Sándor Desdemonával Újvidékre Kezdetben a hajózás is hasonló bonyodalmakkal járt. Széchenyi István 1830. nyarán a „Desdemo- na” nevű evezős gályán 5 napig utazott Pestről Üjvidékig. Az első kötött pályás közlekedés 1827. augusztus 20-án indult meg Pest és Kőbánya között. Függő-rendszerű vasút volt, amit lovak vontattak a 7 km hosszú pályán. 1846. július 15-én a Pest és Vác közötti 33 km-es utat -már 49 perc alatt tette meg a „Pesth” névre keresztelt mozdony vontatta első magyar gőzvasút. 1883 nyarán a budapesti utcák csendjét először verte fel az automobil. 1903-ban Pozsonyban a Vám és a Vaskutacska között már a Ganz gyárban készült trolibusz közlekedik. 1907-ben a Felvidék meredek útjain a Csonka János tervezte autóbuszok szállítják az utasokat é sa postát. 1919. áprilisában Ogyessza— Budapest közötti légipostát szállító hidroplán járat tei-veiről tárgyaltak. 652 ezer személygépkocsi A századfordulót követő nagy fejlődés jut az ember ' eszébe, amikor az 1977-es statisztikai könyvben már a következőket olvashatja. Magyarországon 8392 km a vasútvonal, 29 915 km a közút, 3650 km a csővezeték és 1688 km hosszú a hajózható víziót hossza. A vasúton 131,5 millió tonna, a közutakon 202,6 millió tonna, a csővezetéken 20,7 millió tonna és a víziutakon 3.4 millió tonna árut szállítottak az elmúlt évben. A vasutat 341,8 millió, a közutat 671,2 millió utas vette igénybe. Jelentősen, megnövekedett a járművek száma is, erre néhány példa. 1960-ban 31 ezer személyautót tartottak nyilván. 1976 végén számuk elérte a 652 ezret. A fejlődést vetik előre az V. ötéves népgazdasági tervben megszabott feladatok is. Fő terhek a vasúton A személyszállítás 9 százalékkal, a helyi tömegközlekedés 11 százalékkal több utast szállít majd 1980-ig. A közlekedési vállalatoknak 23 százalékkal több árut kell majd továbbítaniuk. A tervidőszakban meggyorsul a városi, a közúti közlekedés, a cső- vezetékes szállítás fejlődése, de természetesen a fő terheket ezután is a vasút viseli majd. Így a terv a többi között előírja, hogy meg kell javítani a nagyobb városok és az üdülőközpontok közötti és az elővárosok közlekedését. Több árut kell szállítani a vasútnak. Mennyivel többet? 1980-ban 17 millió tonnával nagyobb mennyiséget, mint 1975- ben. Enyhíteni a zsúfoltságot Az emberek többségét a lakóhelye közlekedésének alakulása érinti legérzékenyebben. A tömegközlekedés zsúfoltságát Budapesten és a vidéki nagyvárosokban szükséges enyhíteni. A tanácsi közlekedési vállalatoknál 6 százalékkal nő az elszállítandó utasok száma. Az V. ötéves tervben további kisforgalmú vasútvonalak megszüntetése szerepel. így 494 km normál, 320 km keskeny nyomközű és 190 km gazdasági vasút forgalmát terelik át a közútra, ami 25 millió utast érint. A terv a szállítás és a hírközlés fejlesztésére öt év alatt 105— 106 milliárd Ft-ot, a közút hálózat korszerűsítésére és fenntartására 43—45 milliárd Ft-ot költ. A vasúti közlekedés fejlesztéséle 42 milliárd fordítható. Ebből tovább folytatják a vonalhálózat, a vasúti csomópontok, állomások rekonstrukcióját, illetve korszerűsítését. Tovább fejlesztik a konténeres szállítási rendszert. Közel az egymillióhoz öt év alatt mintegy 1700 km vonali és állomási pályát korszerűsítenek, lefektetnek 46 km második vágányt, és 450 önműködő sorompóberendezést állítanak fel. Forgalomba helyeznek egyebek között 67 villamos és 420 Diesel-mozdonyt. Továbbfejlesztik a záhonyi átrakóállomást, Hegyeshalmot és Gyékényest. A beruházás forintjaiból jelentős ösz- szeget kap a közúti közlekedés is. A személygépkocsik száma megközelítve az egymilliót, 900 ezer fölé emelkedik. Az öreg, korszerűtlen járművek kiselejtezése után az autóbuszok száma 13 ezer fölé, a teherautók száma 150 ezer fölé emelkedik. A terv előírja a nagy vidéki városokban a legnagyobb forgalmi villamos vonalak kétvágányú átalakítását, a gyenge forgalmú vonalak autóbuszokkal való pótlását és az új autóbusz vonalak indítását. A városi közlekedés korszerűsítését szolgálja 104 csuklós villamos, 1288 autóbusz, 150 HÉV kocsi és 140 Metro kocsinak a beszerzése. önmagukért szólnak ezek a számok, melyeket elolvasva erőssé válik az a meggyőződésünk, hogy az V. ötéves tervet teljesítve kényelmesebben, gyorsabban és biztonságosabban utazhatunk. T. Gy. részükét az értelmes, hasznos cé• A Bartók utca új házai. Már csak az út .hiányzik. (4L) Sebesség, százhúsz kilométer, életveszélyes tempó, bármilyen biztos is ennek a fiúnak a keze és nyugodt szürke szeme, itt a halál a sivító levegőben, elég, ha a szélső sávból egy kocsi szabálytalanul kivág balra, éppen a Renault elé, akkor már nincs az a reflex és nincs az a fék, ami megmenthetné az életüket, sikoltó gumik, csörömpölő karosszériák, lángba boruló benzintartályok, aztán csend, végtelen és örök csend, egyszerű halál lenne, együtt meghalni ezzel a fiúval, akinek az ölelését, a? ájulással határos mámort még mindig érzi az egész teste, együtt meghalni egy pillanat alatt egy ilyen szédült nap után! — de már vége a repülésnek, itt a város, kerek táblák foszforeszkál- nak vörösen, száz kilométer, nyolcvan kilométer, hatvan kilométer a megengedett tempó, a Renault lusta tragaccsá lassult, higanygőzlámpák, motorok lármája, benzinbűz, vége ennek a napnak, a Balaton valahol egy másik világrészben maradt, s ha nem nézné már-már megmerevedő szemmel a fiú arcát, arra kellene gondolnia, hogy talán igaz se volt ez a nap, nem is egy egész nap. alig több mint tizenkét óra, amíg kettejükön kívül senki más nem létezett, és ők ketten nem tudtak betelni egymással, messze a Balaton és a pázsit, és a kettőjüket őrző bungaló, messze már a százhúsz kilométeres sebesség is, ebben az országban csak tíz-egynéhány kilométeren van autópálya, nincs igazi sebesség, nincsenek végtelen távolságok és végtelen szenvedélyek, ezért a rettegése, hogy elveszíti ezt a szenvedéyt, ami rajta kívül talán senkinek se adatott a tízmillió ember közül ... És ez már a Szabadságiad, a budai hídfő. « Megvárta, amíg Béla az úttest szélére kormányozza a kocsit. — Csókolj meg. — Nem fél? Annyian ismerik. — Ha volna hatalmam hozzá, intézkednék, hogy mindenki lássa, amikor megcsókolsz. Ügy dobog a szívem, csaknem megfulladok. — Elviszem a házuk közelébe, majd ormán megyek haza, nem szabad ilyen idegesen vezetni ebben a forgalomban. — Csókolj meg. Legalább egy percre varázsolod jón vissza így ez a nap, és hadd bámuljon be a kocsiba a sok vasárnap esti ődöngő, aki nem is sejti, hogy még hideg a víz ott a Balatonon, szapora tempókra serkentő a hidege, hogy utána jóságosán dédelgesse a| testet a forró napsütés. Mintha egy másik életbe zuhanna azzal, hogy most haza kell mennie az ismert falak közé, a megszokott bútorok közé, amelyeket — most úgy tűnik — évek óta nem látott és szinte el is felejtett már, s még azzal se vigasztalhatja magát, hogy gyorsan el fog aludni, mert előbb Tamás számol be aprólékosan minden kis élményéről, utána Ágoston akarja, megbeszélni a holnapi napot, meg kell hallgatni őket és felelni kell nekik, s ha végre lefekszik, az is kínlódás lesz, nem érzi maga mellett ezt a fiút, nem bújhat a karjába, hogy így csókolja, ahogy most a járókelők szeme láttára... Kinyitotta szemét, hogy ne csak érezze, lássa is az arcot, amely az ő arcát simogatja. Senki se törődik a járda szélén veszteglő autóval, mindenki a rakpart korlátja felé figyel, bámulják a három tarka inges suhan- cot, akik a lámpa alatt tépik a gitárjukat, ingyen hangverseny a hídfőnél mindenkinek, csípőszoknyás teenagerlányoknak, gyerekeiket sétáltató családapáknak, a Gellért-szálló előtt csih- lógó külföldi luxuskocsiknak, a csikorgó villamosnak ... Villamoscsikorgás, gitárzene, rikkancskiabálás, rengeteg ember, elviselhetetlen világ a vízpart egész napi csendje után, ahol csak ketten léteztek igazán. És most már haza kell engednie ezt a fiút, hiszen hajnalban kel, el kell engednie, ha már nincs hatalma hozzá, hogy kiemelje ebből a világból és elrejtse valahová, ahol senki más számára nem létezne... — Szeretnék ott ülni az ágyad mellett, és nézni, amíg alszol, néznélek hajnalig, és nem a vekker keltene fel, hanem én, azzal, hogy megcsókolnálak. * — Apád már lefeküdt. — Mama is lefekhetett volna, megtalálom én az ételt... — Ügyse tudtam volna elaludni, amíg itthon nem tudlak. Egyél. Jó étvágyat. — Köszönöm, mama. Ahogy ránézett a tányérban gőzölgő húslevesre, könnyű szédülés fogta el. Eddig nem is érezte, hogy ennyire éhes. Ha mama nem várt volna és magának kellett volna elővennie a sütőből az ételt, biztosan meg se melegítette volna, nekiesett volna úgy hidegen. Szaporán kanalazta a levest, s alig érezte az ízét, pedig mama húsleveseihez hasonlót még sehol se evett. — Most már tessék csak lefeküdni. Éppen eleget kellett várni rám. Erikát is várták otthon? Mit felel a férjének, ha megkérdezi tőle az az ember, hogy hol volt? Milyen lehet az az ember? Ajtót nyit Erikának, leülnek vacsorázni, lefeküsznek. Megállt a kezében a kanál. Inger rándult az izmaiban, hogy felugorjon az asztaltól, kirohanjon az utcára, neki a városnak, megkeresni a házat, ahol laknak, s kaput-ajtót bezúzva rontson be a hálószobájukig, ahol most az az ember azt teheti Erika karcsú, fehér testével, amit akar, megölni, agyonverni, hozzá ne nyúlhasson! Falba kellene csapdosnia a fejét, hogy megszabaduljon ettől az iszonyú fájástól, a torkát fojtogató tehetetlenségtől ... — Mi az, kisfiam? Nem ízlik? — Mama ijedten mozdul. — Rosszul vagy? Falfehér lettél egy pillanat alatt. Mit ettetek ott a. Balatonnál? Csak nem ettél valami romlottat? össze kell szednie magát, mert mama máris megrémült. — Semmi bajom nekem. Dehogy ... — Mosolyogni akart, de nem érezte az arcizmait. — Olyan jó ez a leves, mint mindig. Ezt érzik a gyilkosok is, amit most ő? ölni, hogy senki ne nyúlhasson Erikához, még a férje se, és éppen a férje ne. mert mindenki másnak ellenállhat, de a férjének joga van hozzá. Tiltakozik a torka minden korty ellen, mégis ennie kell. mert mama itt áll, nézi őt, szeméből még mindig nem múlt el az aggodalom, nyugtalanul figyel, és készül, hogy asztalra tegye a pörköltet, hülye kínlódás ez az egész... Legalább beszélne mama, ne hagyná magára a gondolataival, ha beszélne, a hangok segítenének, legalább pillanatokra odafigyelne, és az is könnyebbség volna, ha legalább pillanatokra elfeledkezne erről a mai napról, mindenről, ami történt vele, és még mindig itt van a bőrében, a karjában, az ujjai hegyében, a szája húsában, az eszeveszett ölelkezéseik, a csókjaik, amiktől mindkettőjükben megállt a lé- légiét, és a mozdulatlanságaik, amikor szinte nem is éltek már.... ha bárki mástól hallja, hogy egyszer ez is adódik az életben, nem his^i el, hiszen valahogy most is hihetetlen, mintha álom lett volna, pedig nem álmodta, most is eszén van, -érzi merev kezében a kanalat, érzi összeszorult torkában a kortyot, s mama is itt van, igazgatja a vállfán az új öltöny zakóját, hogy rendben akassza be a levendulaillatú szekrénybe, igenis, igaz volt ma minden derekán és combján már húzódik a bőr a forró napfény erejétől, Erika teste is igaz volt, a hátgerince őrzi az ölelkezésük didergését, azóta se nyugodtak meg az idegei, hihetetlen és mégis igaz... — Maszat autózni volt egy emberrel. Ide jött érte az autóval, és haza is hozta utána. (Folytatjuk.)
